Tétel adatlapja
CÍMLAP
Krúdy Gyula
Rákóczi harangja

TARTALOM, ÉLETRAJZ


Tartalom

Középkori éjjelen

Középkori éjjelen
Pillangós papucsok
A lepecsételt asszony
Krisztus takácsa
Esti út
Középkori éjjelen
A hiúság

A zöld vadász
Mátyás király csizmadiája


Árnyékkirály

Árnyékkirály
1. Dobzse úr és háza tája
2. Királyi történetek
3. Négy király beszélget
4. Anna lányunkat férjhez adjuk
5. Elmúltak örökre a szép napok
6. Egy jó öregember halála
7. Budára hozzuk a királynét
8. A királyné pénzt keres
9. A királyné rendet akar csinálni
10. Sápadt út Mohács felé
11. Szegény Magyarország
12. Mária utolsó estéje Budán
13. Hol vagy, Lajos király?
14. A tót király


Rákóczi harangja

Asszonyokról

A szabadság csillaga
Suhog a szél
A bujdosók hazajárnak
A kardokat köszörülik
Az eltaposott tűzcsóva
A harmadik Jávornoki
Szélkakas kapitány
A kardok kirepülnek
Hogyan élnek tovább a halottak?

Rákóczi harangja


A mécses elalszik

Első rész: A császár barátja
1. Müllergasse nr. 6.
2. Egy éjszaka Pesten
3. A császár fánkot eszik

Második rész: A forradalom körülutazza a világot
4. A jámbor utazóhoz
5. Az apát úr megjelenik
6. A szabad polgár éjszakája

Harmadik rész: Utazás a vérpad felé
7. A régi városkaput bezárják
8. Az éj a ferencesek kolostorában

Utószó a regényhez


Az ágyúgolyó

Az ágyúgolyó
A holicsi út
A törpe trombitás
Az asszonyfái szüret
Az utolsó nemesi felkelés
Görgey, a visegrádi remete
Kossuth fia
Károlyi különös pályafutása


Életrajz

Krúdy Gyula
[író, hírlapíró]
(Nyíregyháza, 1878. okt. 21. - Bp., 1933. máj. 12.)

A modern magyar prózaírás egyik legkiválóbb mestere. Egy dzsentri apa és egy paraszti sorból származó édesanya gyermekeként Nyíregyházán született 1878-ban. Szülővárosában valamint Szatmárnémetiben és Podolinban végezte iskoláit. Első írásai már gimnazista korában megjelentek különböző vidéki lapokban.

Először rövid ideig Debrecenben, majd Nagyváradon volt újságíró. 1896-ban költözött fel Budapestre, ahol haláláig élt és dolgozott. Szinte a legtöbb akkori újságban, folyóiratban publikált, legtöbbjüknek állandó munkatársa, tárcaírója volt.

Alig múlt húszéves, amikor első novelláskötete Üres a fészek és egyéb történetek címmel megjelenik. Novellái kezdetben erősen tükrözték Mikszáth Kálmán munkásságának nyomait, de csakhamar megtalálta hangulati hatásokra építő, sajátos egyedi stílusát, melyben csak rá jellemző elbeszélő technikát alkalmazott.

Emellett ekkora már megtalálta speciális témakörét is, melynek lényege a múlt felidézésében és szűkebb hazájának, a Nyírségnek táji jellegének bemutatásában rejlik. Munkatársa volt számos folyóiratnak, többek között a kor legjelentősebb irodalmi folyóiratának a Nyugatnak is.

A Nyugat fiatal prózaíróira nagy hatással volt írásművészete, de igyekezett távolságot tartani az egyes irodalmi csoportosulásoktól, így lett később a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő képességű magányos farkasa. Országos hírt és igazi közönségsikert a Színdbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi c. regényével szerzett.

1914-ben a Petőfi Társaságának tagja lett, majd 1919 elején rövid ideig felelős szerkesztője volt a Néplap című gazdasági hetilapnak. A Kápolnai földosztás c. riportjával aktívan is támogatta a forradalmat és Tanácsköztársaságot. Több rokonszenvező cikket írt a Tanácsköztársaság mellett, melynek bukása után háttérbe szorult és később sem juthatott hozzá az őt megillető irodalmi elismeréshez.

Csak halála előtt 3 évvel, 1930-ban Móricz Zsigmonddal együtt kaphatta meg a Rothermere-díjat. Félszáznál több regényt, mintegy 3000 elbeszélést, több ezer cikket, karcolatot, krokit és hét színdarabot hagyott hátra. Az arany meg az asszony c. egyfelvonásosából Kenessey Jenő operát készített. Művei a felszabadulás után, különösen az 1957-ben bekövetkezett irodalompolitikai fordulat után sok kiadásban megjelentek, számos művét több idegen nyelvre is lefordították.

Forrás: SuliNet - Nagy magyarok
http://magyarok.sulinet.hu/


×