Ismertető

Jókainak egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottab regénye. Azok a remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak. A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garamvölgyi unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról mintázta. A lélektani következetlenséget Jókai szemére hányó bírálói is elismerték, hogy Ankerschmidt megmagyarosodása alaposabban és hitelesebben van motiválva, mint más hőseinek átalakulása. Mindenesetre a könyv anekdotizmusa, humora, biedermeier érzelmessége finom színfoltként olvad bele a zsánerszerű alapszövetbe. A passzív rezisztencia magasztalásában kétségkívül ma is érzünk valamiféle "karón pipázó" magyar flegmatikus fölényt, már-már abszurd bizakodást a jobb jövőben, amit olyan szellemesen érzékeltet a zárófejezetben. AZ Új földesúr nyelvi művészetének is legmagasabb színvonalát reprezentálja, egyebek között azért, mert az olykor rovására írt latinizmusok és germanizmusok itt a beolvadási igyekezet affektációjaként mélyebb tartalmi jelentést nyernek.

A regény a klasszikus magyar irodalom nem avuló értékei közé tartozik.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu