CÍMLAP
|
TARTALOM, ÉLETRAJZ |
Tartalom
I. fejezet
Giunchi Giorgio examene
II. fejezet
A két holló, aki egymásnak a szemét nem vájja ki
III. fejezet
Maistre de Sacy
IV. fejezet
"Mete-es-is"
V. fejezet
Hanswurst mester
VI. fejezet
A tűzkeresztség
Az Asphaleia törvényei
VII. fejezet
A borkeresztség
VIII. fejezet
A paradicsomi kísértetek
IX. fejezet
Marchese di San Carlo és Marchese di San Christina
X. fejezet
Lodoiszka
XI. fejezet
A bécsi vásár
XII. fejezet
Szívpróba
XIII. fejezet
A kutyás ember
XIV. fejezet
Nosztalgia
XV. fejezet
Ha Bécs mulat
XVI. fejezet
Hölgyek, akik a bibliát magyarázzák
XVII. fejezet
A mysterion
XVIII. fejezet
Együtt a koponyákkal
XIX.fejezet
A csavargók országa
XX. fejezet
A phéna
XXI. fejezet
A phrál
XXII. fejezet
"Yo, el Re"
XXIII. fejezet
A két testvér
XXIV. fejezet
Szicíliában
Két végtelenség
Posthumus gondolatok
XXV. fejezet
Egy más planétán
XXVI. fejezet
A szikra a tűzkőben
XXVII. fejezet
Az éjjeli pávaszem
XXVIII. fejezet
Io lakodalma
XXIX. fejezet
A jéghajó
XXX. fejezet
"Szememből könnypatak csorog"
XXXI. fejezet
"Mon Pere"
XXXII. fejezet
"Otthon"
XXXIII. fejezet
A közös fürdőben
XXXIV. fejezet
"A kis Zsuzsika"
XXXV. fejezet
Clio vétója
Életrajz
Jókai Mór (1825-1904): író, újságíró, szerkesztő. Komáromban született kisbirtokos nemesi családban. A pápai önképző körben ismerkedett meg Petőfivel. Bár ügyvédi oklevelet szerzett, első regénye, a Hétköznapok (1846) sikerén felbuzdulva az írói pályát választotta. Pesten a Tízek Társaságának tagja, 1847-ben az Életképek c. folyóirat szerkesztője. A szabadságharc idején a forradalami ifjúság egyik vezére. Világos után bújdosni kényszerül, majd élclapokat szerkeszt (Nagy Tükör, 1856; Üstökös, 1858). 1863-ban megindítja a Hon c. hírlapot. 1865-ben képviselővé választották, az országgyűlésen a Határozati Párthoz csatlakozott, és életre szóló bartáságot kötött Tisza Kálmánnal. A politikától fokozatosan visszavonult. 1894-ben ötvenéves írói jubileumát az egész nemzet ünnepelte, ekkor jelentették meg műveinek százkötetes díszkiadását. Születésének centenárumán kódexet neveztek el róla. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak, 1858-tól a MTA-nak.
A nemzeti romantika megteremtője. Romantikus idealizmusa, színes fantáziája, mesélőkészsége révén a legnépszerűbb magyar prózaíró, regényei teremtették meg a mai értelemben vett olvasóközönséget. Műveinek szellemét alapjaiban a liberalizmus és optimizmus hatja át, amely 1867-ig szinte nemzeti ellenállást jelentett. Csaknem minden írásában a tevékeny akaratot segíti diadalra. "Legfontosabb jellemvonása talán a mese, a megköltés. Állandó lebegésben, felfokozottságban, önnepi ragyogásban tartja ez az aspektus. Hőseiben eszményeket jelenít meg, mellékalakjaiban pedig a vágyott vagy ellenséges atmoszférát. Műfajában nagyon közek áll a legendához, Thomas Mann-i 'szép elbeszélések'-hez a mítoszhoz, vigasztalón és bíztatón mesél, új eposz hőséül emeli a hétköznapok emberét, nagyságot, bátorságot, önérzetet szuggerál elbeszéléseivel. Jókai életműve az ember és az élet apológiája." (Mezei József) Művészetét sajátos kettősség, a népiesség és a romantika, valamint a különféle elemek ötvözése jellemzi. Regényeinek szerkezete általában egyszerű: a cselekmény rendszerint vonalszerű, különböző színhelyek és bonyodalmak váltakozása az időbeli előrehaladásnak megfelelően történik. Regényeinek alaptípusai: (a) heroikus, pl. A kőszívű ember fiai (1869), az 1848-as szabadságharc eposza; (b) vallomásregény, pl. Az aranyember (1872), a valósággal szembeállított idillképe; (c) kalandregény, pl. Fekete gyémántok (1870), amelynek tárgya a nemzeti iparosítás kifejeződése; (d) anekdotikus életkép, pl. Egy magyar nábob (1853), amely a reformkor legendáját teremti meg. Stílusának kialakulásában Jósika Miklós, Walter Scott, Dickens, Dumais, Sue, Verne, Zola hatása játszott szerepet. Magyaros, árnyalt, eleven nyelvét, mely kiváló elbeszélő tehetséggel párosult, elsőként Arany János méltatta.
M. Összes művei, 1-100, 1894-1898; Hátrahagyott művei, 1-10, 1912; Összes művei, 1-98 (krk.), 1972.
Forrás: http://www.zone.ee/aurin/lexikon/l_jokai.html