Mikor ezen a reggelen a Babura Pirka feljött az asszonyához, nagy bámulatára teljesen felöltözve találta őt maga előtt. A szép granátszín selyemrokolya volt rajta.

Mikhál kikergette a gazdasszonyt a minden reggeli levessel.

– Hozz nekem sült húst és vörösbort! – parancsolá ehelyett.

Megjött hát már a szava is, meg az étvágya is.

(Ezt már bizonyosan a csizmájába dugott üröm és a békakorsócska okozá.)

Mikor aztán a Babura Pirka előjött a mindig kész hideg fokhagymás sülttel és a palack borral, Mikhál leült az asztalhoz, s elébb ivott, aztán evett – aztán megint ivott.

– Tölts még! – parancsolá a gazdasszonynak.

Mikor aztán jól evett és ivott, akkor odafordult a Babura Pirkához, és azt kérdé tőle:

– Mit csinál akkor egy asszony, hogyha nem szereti az urát?

– No, ahhoz én értek egy kicsit – felelt rá a Pirka.

Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál:

– Hát akkor mit csinál egy asszony, hogyha mást szeret?

– De már ahhoz meg nagyon értek!

– Hát akkor mit csinál egy asszony, ha nem hisz többé a mennyországban?

– No, ahhoz meg már tökéletesen értek.