A „PESTI HÍRLAP” LEENDŐ SZERKESZTŐSÉGÉNEK POLITIKAI HITVALLÁSA

Mielőtt e lapok szerkesztését tisztelt elődeinktől átvennők, jónak látjuk közönségünket és ügyfeleinket az általunk követni szándokolt politika maximáival részletesebben megismertetni.

Legelső, legszentebb törekvésünk, melynek minden, bármi elvből támadható, nézeteinket alá fogjuk rendelni: Magyarország territoriális épségének fenntartása.

E pontot látjuk legerősebben megtámadva elleneink által, ezt fogjuk legerősebben megvédelmezni.

Mi autochtonokat nem ismerünk Magyarország földén. Históriai múltja e földön nincs másnak, mint a magyar nemzetnek.

Polgári jogegyenlőséget, a szabadság közös élvezetét minden e honban lakó polgárnak kívánunk adatni, de nemzetiségi egyenjogokat nem.

Hazánk földét sem Ausztriába beleolvasztani, sem nemzetiségi plágák szerint eldaraboltatni nem engedjük.

Bőkezűek, szabadelvűek akarunk lenni minden emberiségi jogokban, de önzők a nemzetiségében.

A magyarnak jövője nincs másutt, mint e földön vagy e föld alatt.

Politikánk sarkalatos elve; mindenütt bevágni útját a rémuralkodásnak.

Mi sohasem fogjuk azt mondani: itt az idő, melyben a terrorizmusra van szükség, itt az idő, midőn véráldozatot kell hozni a szabadság istenének! Itt az irtóháborúk ideje.

Neveltetnie kell a státusnak polgárait, nem irtatni.

Semmi erőszakolt institúció sem tart tovább, mint az azt szankcionáló kényszer.

Szerintünk az a leggyöngébb kormány, mely a legkeményebb módszereket használja maga fönntartására.

Mi a jus extremae necessitatis, a martiális törvények és népítéletek mellett lehetőleg legkevesebbet fogunk agitálni.

Uralkodjék a nép szelleme, de nem a nép szenvedélyei.

Különbséget teszünk azonban a háborúviselés és a terrorizmus között. Két ellenség nem két véleménypárt. Egy hadsereg kormányzása több szigorúságot igényel, mint egy polgárzaté. Ezért sokat fogunk elnézni az ágyúpolitikának, mit a guillotine-politikában rosszalnánk.

Elvünk: miszerint minden destrukció után rögtön építeni kell.

Most, midőn a nemzetek múltja bomlófélben van, most kell jövőnket megalapítani.

Mihelyt valamely institúció megváltozik, rögtön másikat kell alakítani helyébe.

Félrendszabályokat ne alkalmazzunk sehol, vagy mindent vagy semmit.

Mentől inkább közelítünk nagy küzdelmeink óhajtott célja felé, annál több akadály leend számunkra leküzdeni, annál többször fogunk azon tapasztalásra jőni, hogy a respublikának nem csupán a korona van útjában.

És ezen akadályok között lesznek olyanok, melyeket nem lehet karddal kettévágni, mert ott tulajdon vérünk folyna, s a magyarnak nem lesz mit elpazarlani e drága kincsből sem a harc előtt, sem a harc után.

Elvünk vigyázattal lenni minden financiális operációkra, miket kormányunk által alkalmazva látandunk.

Mindent föláldozhatunk szabadságunkért, csak egyet nem s ez a státushitel.

Mostani helyzetünkben egyedül ez volt és leend anyagi segédforrásunk. Gondunk lesz rá, hogy ki ne száradjon.

Elvünk: óvatosaknak lenni a hadviselésben.

Mi semmi strategikus tervet előre el nem fogunk mondani.

Mi soha azzal nem fogjuk ámítani magunkat és másokat, hogy okvetlen és mindenütt győzni fogunk. Mindenütt ellentállani, igen; a győzelem istentől jő.

De semmi balul kiütött expedícióra sem fogjuk azt mondani, hogy itt a végveszedelem.

Nem fogunk pereatot kiáltani minden hadvezérre, ki egy csatát elveszt. Biztató, buzdító szót adandunk annak, ki ügyünket védve elhanyatlott; ha pedig áruló volt, ítéljenek fölötte törvényeink, mi hallgatni fogunk róla orcapirulással, s nem fogunk átkot szórni rá, hogy bennünket kikacagjon érte. Mi nem fogunk nevet adni azon bűnöknek, miknek eszméjét nem akarjuk elterjedve látni.

Elvünk: a nép erkölcsi érzeteit szilárdítani.

Igazmondás vagy hallgatás a közügyekben.

Hol eszme uralkodik, ott a hazug szó = hamis pénz, mely elveszi az igazi értékét.

Mi sohasem fogunk oly eszközöket felhasználni, melyek az igaz ügynek szégyenére válnának.

Mi nem fogunk a népfajok ellen lázítani.

Mi nem fogunk a szabadság szent neve alatt erkölcsi korlátlanságot terjeszteni.

Hanem hirdetendjük azt, ami örökkévaló, ami meg nem szégyenít, ami mindenütt meghozza a győzelmet – az igazságot.

Igazságot köz- és magánügyeinkben, igazságot úr és szegény között, igazságot barátaink és elleneink iránt.

Végre – elvünk egyetértést eszközölni azok között, kik velünk egy vihar által, velünk egy hajóban hányatnak.

Kerülni fogunk minden kérdést, mely szakadást okozhatna kormányunkban.

S midőn laptársaink irányában meg vagyunk győződve arról, hogy mindenikünk törekvése egy közös szent kútfőből ered s egy közös szent célhoz siet vissza, bárminő nézetkülönbségek támadjanak is közöttünk, azokat válaszfallá, pártkérdéssé fajulni soha nem engedjük.

Egyébként is bármit fogunk írni, mondani vagy tenni, kivánjuk: miképen azt mindenki láthassa, hogy akitől az származott, az magyar volt, becsületes ember és férfi.

Pest, december 16-án 1848.

Jókai Mór,
a „Pesti Hírlap” leendő szerkesztője.


VisszaKezdőlapElőre