CONGREV-RAKÉTÁK

I. Fiatalság

A fiatalságnál három osztályt kell megkülönböztetni. A nyugalom, forradalom és a zavargások embereit.

Az elsőbbek, kik mindenáron békét, az utóbbiak, kik mindenáron zavart óhajtanak.

Amazokat hivataluk, emezeket hivataltalanságuk szólítja fel az ellenkező elvre.

A forradalmi fiatalság azonban ezeknek egyikéhez sem tartozik. Elve: mindent áldozni, hol mindent nyerni lehet; semmit sem áldozni, hol a látható végeredmény semmi.

Nem indítani meg mozgalmakat, mik a közrendet gátolják anélkül, hogy a közüdvet előre vinnék – de nem látni a magányérdeket ott, hol a haza ügye forog kérdésben.

Nem függeni senkitől, mint saját becsületszavától. Ez az egyetlen korlátlan hatalom, melynek zsarnokságát tisztelni tudja. Keresni az egyetértést, de a háborútól sem félni.

Tenni nyíltan, szólni nyíltan, szem szembe, nem orozva, nem sötétben, nem más háta mögül.

Ez a forradalmi fiatalság. Ez a márciusi klub.

Sok, mi legújabb időkben a fiatalság nevében történik, bitorolja e nevet.

Mindazon apró, kiskörű lázítások, ingerlő fenyegetőzések, minden politikai színt nélkülöző demonstrációk, mik e firma alatt történnek, meghamisított pecsét alatt jutnak a közönség elé.

Ki a zsidó-bujtogatásnál verekedett, ki imitt-amott éjjelenként macskazenézett, ki a háziurakat késsel vagy kanóccal fenyegette, az nem a forradalmi fiatalság volt.

Mert ha ez okot talál, eléggé méltót, hogy a síkra kilépjen s megmondja sérelmeit annak, akit nem szeret, azt teszi nyíltan, fényes nappal, s arról fogjátok őt megismerhetni, hogy ha megtámadtatik, nem fut el, hanem helyt áll, és győz vagy elhull az utósóig.

Azok, kik a budai macskazenén voltak, nem lehettek közüle valók, mert futottak.

Azok, kik Lederert in effigie fel akarták akasztani, nem lehettek közülök valók, mert ők nem mennek százan egy ellen, kivált ha az az egy is lelketlen szalmakép.

A forradalmi fiatalság nem húzza ki kardját igaz ok nélkül s nem dugja vissza becsület nélkül.

Erről fogjátok őket megismerni.


VisszaKezdőlapElőre