CHARIVARI

Jövő hó nemtomhanyadikán a Rákoson készülendő operaházban nagyszerű tragicomediai előadás leend. Az előadandó darab címe

A rácok Magyarországon
vagy
az insprucki hercegasszony

Látványos spektákulum két szakaszban, trombita és dobzenével, ágyúzással, gruppirungokkal, görögtüzekkel és tablókkal. Írta az öreg ördög, magyarra feketesomázta Szent Jakab, macskazenéjét szerzette Jellasics.

Első szakasz. A miniszterfutás.

Személyei:

Absolutismus, Európa koronás fejedelme.

Monarchia, ennek édes leánya, egy kicsit festi magát.

Aristocratia, ennek imádottja. Különben inas Absolutismusnál.

Státusadósság, Monarchia kisasszony vétkes szerelmének titkolt magzatja, jól felnőtt kamasz.

Jesuitismus, a fejedelem testvére *-i érsek.

Corpus Juris, nagyhasú tekintély a táblabíró nemzetnél. Parókát visel.

Urbárium, liberiás hajdú ennek szolgálatában.

Cenzúra, hóhér Absolutismus szolgálatában.

Devalváció, hazajáró lélek.

Municipium, egy csoda, kinek ötvenkét szája van és egy keze sincs.

Respublica, az új népvándorlás vezére.

Revolutio, a barikádcsinálás rendes professzora.

Constitutio, egy börtönben tartott fogoly.

Democratia, egy nyersnyakas paraszt, kivel az urak nem örömest komáznak.

Hungaria, Transylvania, házaspárok, kik nem laknak együtt.

Unió, veszedelmes házasságszerző.

Communismus, egy rongyos léhűtő, ki a másébul szeretne élni.

Sajtószabadság, egy mennyországi ördög, ki az embereket nem hagyja alunni.

Miniszterek mint kengyelfutók, királyok és hercegek mint commis voyageur-ök; fél, negyed- és ötödrész mágnások; feketebankók, veres bankók és régi kétgarasosok. Kis papok és nagy papok. Farkasok báránybörbe öltözve. Törvénycikkelyek, decisiok és mandatumok, füstpénzek, dézsmák, kilencedek, forspontok és robotok és olvasatlan huszonötök, dictiók, oratiók és repraesentatiók, táblabírák, szolgabírák, országbírák s más egyéb megboldogult lelkek. – Barricadeurök, sansculotte-ok, kokárdák és nemzeti szalagok, házi adók, közteherviselések, népszabadság, veres tollak, jakobinus sipkák s több gonosz szellemek.

Történik a barikádok között.

Második szakasz. A trójai fa-ló.

Személyei:

Mamut király, a kancsuka birodalom fejedelme.

Absolutismus, földönfutó száműzött.

Monarchia, ennek árvája.

Aristocratia, egy savanyú ábrázat.

Státusadósság, a majorennitás napjaihoz közelgő siheder.

Corpus Juris, egy bebalzsamozott múmia.

Municipium, ötvenkétlábú csuda, kinek feje nincsen.

Pan Jellasics, egy kedves rebellis.

Constitutio, egy papirosra festett pecsenye.

Sajtószabadság, damoclesi kard.

Liberalismus, fordított köpönyeg.

Pragmatica sanctio, pápista praedestinatio.

Camarilla, hajdan kétfejű sas, most hétfejű sárkány.

Radicalismus, eretnek a hívők és bizalmasok ellenében.

Unió, örömanya.

Nemzetnagyság, Önállóság, Szabadság, Egyenlőség, a délibáb gyermekei.

Minoritás, egy törpe, kinek kezében fullánk vagyon.

Majoritás, egy góliát, kinek kezében pöröly vagyon.

Kozákok és illírek, bevert fejek, királyi billetdoux-k, ágyúk, kétfejű sasok, tajtékpipák és armálisok, fáklyás-zenék és népgyűlések, sok szavak és kevés kezek, ritka puskák és sűrű paragrafusok. Játék végén a trójai fa-ló keresztülcipeltetik a színen, csengő helyett egypár republicanus a kötőfékjére akasztva, rajta ül az absolutismus, kezében olajággal, fehérbe öltözve, a reverenda alól kilátszanak a kecskelábak. A fa-ló belsejében elrejtezve kétszáz millió státusadósság, háromszáz cenzor, háromezer pecsovics, harminc gőzguillotine, háromszázezer gályalánc, félmillió kancsuka; a lovat huzza 323 táblabíró. A diadalmenetet berekeszti nagy zászlót vivő néptömeg. Egyik zászlón van írva: Éljen a szabadság. Ezt kíséri hatvan vasravert republicanus s vagy ötven farkasgúzsba tett radicál újságíró. Másik zászlón van írva: Éljen az egyenlőség; ezt követi egy sereg megtépászott zsidó. A harmadikon: Éljen a testvériség. Ezt követi egypár regement olasz, bevert fejekkel. A negyediken: Éljen a békesség. Ezt követi egy légió ágyú, bomba és haubitz s más gyönyörű előkészületek az olasz és francia háborúra.

Az egészet berekeszti egy pompás görögtűz; fáklyás-zene, törökmuzsika hallik. A gott erhalte megzendül, a fa-ló ünnepélyesen beszenteltetik, egy régi pallossal négyet vágnak a világ négy levegője felé, az alkotmányra egy kicsit ráolvasnak, azután körösztöt vetnek rá, mondanak dikciót, írnak protestációt, pecsétet ütnek rá, neveznek ki főispánokat és táblabírákat, s azzal a táblabíró nemzet feje alá teszi a pragmatica sanctiót s aluszik nyugodtan, mint kinek a ládáját ellopták, de gondolja, hogy majd visszahozzák, mert a ládakulcs a zsebében maradt.

S ezzel a komédiának vége van.


VisszaKezdőlapElőre