KESERŰ HANGOK

A császár kirúgta maga alul a trónust.

A császár halomra lövette birodalmi fővárosát.

A császár aláírta végpusztulása ítéletét.

*

Véres hajdankor, melynek rémeseményei a mesevilággal határosak, mutass fel egy példát, mely e királyi őrültséghez hasonlatos legyen!

Hídd elő néróidat, a pogány hódítókat, kik emberáldozatot vittek hadisteneik vére oltárára, Timurt, Dzsingisz kant, Caligulát, Heliogabalust.

Melyik tett őrültségében ahhoz hasonló borzalmakat, minőket e gyöngefejű ember cselekszik?

Mire tartogatja még őt a sors? Lelke már félig halva van, mire kell neki tovább lézengeni trón és ravatal közt?

Annyira elszaporodott-e már a földön az emberi faj, hogy e koronás döghalált kellett reá bocsátani?

Vagy új időket kezdünk-e élni, hol világharc támad a kerek földön jók és gonoszok közt, hogy eldűljön végre: istené-e vagy ördögé a világ?

Amelyik meggyőzetik, meghal, és számára nincs föltámadás többé.

*

Annyi ember lesz földönfutóvá!

Annyi becsületes férfi, ki honát és a szabadságot imádta, veszté el hazáját, de nem a szabadságot.

Kizavarta őket anyai fészkükből a koronázott bűn, a hű polgárok vándormadarakká lettek. De jön még tavasz, melyben a vándormadarak fészkeikbe ismét visszatérnek, s futni fog a zsarnok, s nem fogja követni senki, csak gyilkos tetteinek kísértő emléke.

És azok, kiket a szolgák királya hontalanokká tett, találni fognak egy közös hazát, hol tán ínséggel fognak küzdeni, de nem rabszolgasággal.

Mindenki fájdalmat, nyomort, a sorsnak átkait fogja magával ide hozni, csak egy nyomort, csak egy átkot nem: a király tiszteletét. Őt átkozni fogják és boldogok lesznek.

A szabadság vándorai mindenütt feltalálják egymást. Legyen e hon Franciaország vagy Magyarország, az olaszföld, vagy a Kaukázus, ott találkozni fognak azoknak arcai, kiknek lelkei együtt jártak a szabadságeszmék szellemországában, s azon föld, mely őket befogadja, szent lesz az emberek és az isten előtt, határait sem zsarnok, sem rabszolga át nem fogja lépni. Ott lesz a szabadság Jeruzsáleme, melyhez a tisztalelkűek messze földről vándorolni fognak, ott fogják őrizni a legyilkolt népszeretet örök frigyládáját, onnét fognak szétmenni hirdetni a népeknek, hogy a szabadság Jézusa nem halt meg, hanem feltámadott!

Talán a te földed lesz az, hazám! mely hivatva van arra, hogy vérrel kereszteltessék meg, s jövendő neve minden szabad népek hona legyen.

Forr, gyűlöng határaidon belül a népség, mindenajkú nemzet, melynek szabadsága össze van tiporva, siet szent földedre, kezében fegyvert hoz s szívében lázas keserű érzeményt, a bosszú reményét.

Országod szívében, fővárosod utcáin naponta harci zene mellett idegen férfiak fegyveres csoporti vonulnak, fiaid táborába sietve.

Lengyelek, olaszok, tirolok, franciák, németek esküsznek szent zászlóid háromszínei alá.

Kiket kiűzött minden országból a koronás önkény, itt jőnek össze, ide vonja őket szabadságuk közös veszedelme, a közös elkeseredés.

Tehát itt jőnek össze a vándormadarak…

Tehát itt lesz a véres oltár, melyen vagy a szabadság hősei vagy annak zsarnokai fognak megáldoztatni…

… Oh, kedves szép hazám! Kedves – édes – hazám…


VisszaKezdőlapElőre