Márton borbély rég adósa nyolc pforinttal házigazdájának, de e napig még nem fizethette.
Véletlenül megtörténik, hogy a háziúr foga fáj. Több nap óta törekszik hasztalan foga vészét elzsibbaszthatni; de sikertelen. Végre leszalad a borbélyhoz azt kivonatandó, ki a műtétet biztos kézzel végre is hajtá.
Mit fizetek, Márton? kérdé örömében a fájdalomtól megmenekedett.
Egy pengő forint az ára mondá önelégülten a borbély.
Hm! az sok; de mindegy: most tehát még hét forintot fizet. Borbélyunk e szavakra megjuhászodott, mintha egy cseber jégszemert pördítettek volna le hátán.
Kérem alássan, én szegény ember vagyok viszonzá , sohase tudok annyi pénzt összekaparni, ha csak gyermekeimet nem ölöm éhen meg; hanem, mivel most éppen alkalomnál vagyunk: kihúzom tíz fogát nagysádnak azért a pár krajcárért, csak hogy jőjünk tisztába!