NAGY PÉNTEK NAGY SZOMBATRA

Egyszer Dunavecsén Nagy Péntek Nagy Szombatra esett, mégpedig a szó legigazibb értelmébe véve.

Lehet, hogy elkoptatott avas újság, még gyerekkoromban nagyapámtól hallottam – de azért csak elmondom.

Péntek István nemzetsége közt legnagyobb termetű, s jómódú gazdaember lévén, minthogy István néven többen is voltak, rendesen csak Nagy Pénteknek nevezték ösmerősei.

Néhány darab szarvasmarhát adván el Szombati Jánosnak, ki szinte nagy ember lévén, ösmerősei Nagy Szombatnak nevezték el. Megkötvén az alkut magyar szokás szerint, betértek a Bárányba áldomást inni.

Borozás közben megegyezett a két nagy ember, hogy birkózni fog, össze is ölelkeztek, húzták, vonták egymást, míg egyszer Szombati Jánosnak lába megbotolván egy lócába, nagy zörgéssel a földre esett, magára rántván Nagy Péntek uramat.

Hallván a kocsmáros a zörejt, kiszól a szomszéd szobából, tudakolva, mi történik a borivóban, mire a szolgáló megjegyzi, hogy Nagy Péntek Nagy Szombatra esett.


VisszaKezdőlapElőre