Görgőről sok szép nevetséges adoma kering a nép ajkán; így történt ez is a többek között. Tanítóért ment a gondnok Sárospatakra; emlékezvén reá, hogy a diákok előtt már szinte nevetség tárgya Görgő, megparancsolá az úton a kocsisnak, hogy ha majd a Kollégium előtt megállanak, akárki kérdi is senkinek se mondja, hogy hol laknak. Jól van, mond a kocsis. Éppen akkor állottak meg az iskola előtt, mikor tolult kifelé az ifjúság temérdeksége.
Ejnye, pajtás, de szép négy ló! kiált egy diák a másikhoz; hol laknak földi? fordulván a kocsishoz.
Nem mondom meg szabódék a kocsis.
Hát miért nem, atyafi? mond a diák ismét hiszen mi nem vesszük el a kendtek lovát!
Nem mondom meg ismét szabódék a kocsis , mert nem szabad.
Bizony talán Görgőn laknak kendtek? szól egy másik.
Kurátor uram! kurátor uram! kiált rémítő hangon a kocsis a rektorprofesszorhoz menő után jöjjön vissza szaporán, kitalálta egy kópé diák.