PAPOK, DIÁKOK

A CAPTIOSUS KÉRDÉS

Körutat tett az esperes, kire az volt a kádencia, hogy a kákán is csomót keres, és szörnyen egzaminálta a jámbor papokat, akik útjába estek. Nem lévén egyéb dolga, mint azon törni a fejét, hogy kit hogy akaszthasson meg, mindig tele volt captiosus kérdésekkel, mik annyiban különböztek a találós meséktől, hogy megfejtésüket maga sem tudta.

Egyikbe azzal kötött bele, hogy milyen fa volt az a Sittim fa, amiből Noé a bárkáját készítette. Másikba azért kapcáskodott, hogy édes volt-e vagy sós az a manna, amit a zsidók a pusztában ettek. Majd meg az volt a baja, hogy Ábrahám idejében kinek a képe volt a zsidók pénzeire verve. Volt, akitől azt akarta megtudni, hogy mi történt volna, ha Ádám csak Évát engedte volna enni abból az almából, és maga nem részesült volna benne. S több efféle.

Egyszer betér a csegei paphoz, s előfogva a jóembert, ily furfangos kérdést intéz hozzá:

– Hát tisztelendő uram, mondja csak, mivel keresztelne, ha víz nem volna?

A mi papunk szépen megfogta az esperes kezét, s odavezette az ablakhoz.

A Tisza akkor éppen úgy ki volt áradva, hogy az egész környék tengervíz alatt feküdt, s a ludak úszkáltak a paplak sövénye előtt.

– Nézze kigyelmed, nagytiszteletű uram – mond a pap –, vizünk van, hála Istennek, elég.

– Igen, de ha nem volna?

– Bizony jó volna, ha nem volna; de mikor ott is van, ahol nem kellene.

– Igen, igen! De hát tegyük fel, ha éppen nem volna?

– De nem tehetjük fel, mert éppen kapum előtt folyik a Tisza.

– És hát ha a Tisza nem volna?

– Akkor merítenénk a kútból.

– Ugyan értsen meg kegyelmed: ha az egész világon nem volna semmi víz, mivel keresztelné a szülötteket?

– Megkeresztelném őket borral.

– És hát ha bor sem volna?

A pap szemébe nézett az esperesnek.

– De uram, ha bor nem volna, nem is lennék én akkor csegei pap.


VisszaKezdőlapElőre