Ismertető

1855-56-ban írta, először a Kemény Zsigmond-féle Pesti Naplóban közölte Jókai A régi jó táblabírák című regényét. A mű azok közé a Jókai-regények közé tartozik, amelyek az abszolutizmus idején a "régi" Magyarország felidézésével, az 1848 előtti magyar világ feltámasztásával igyekeztek "lelket verni" a bénult, csalódott, hiteit és illúzióit vesztett magyarságba. A szándék azonban csak félig magyarázza ezt a többszörösen összetett, általában inkább gyengének tartott Jókai-művet. A megyei-közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyintézés patriarchális színekkel megfestett rajza csak a regény egyik szintjét adja. A másik egy későbbi, sokáig dekadensnek, újabban nagyon is modernnek tartott Jókait előlegez, az emberi perverziók, az arisztokrata "különcségek", a démoni gonoszságok szinte már a mai "fekete" irodalmat anticipáló szint, akár egy másik regénynek is felfogható, de kifejthető a műből egy harmadik szint is, a Madách A civilizátor című drámájához sokban hasonlító szarkasztikus, gyilkos humorú Bach-korszakot perszifláló alkotás. A három rész kétségkívül kevéssé harmonizál egymással, de külön-külön mindegyik remek, együtt pedig a legérdekesebb Jókai-egyveleget nyújtják. A derék köznemes táblabírák ügyködése, a népen segíteni akarása éppúgy elragadhatja az olvasót, mint a Brenóczy-grófok (apa, fia és leánya) ördögien fantasztikus sztorija, vagy a bérlő Krénfy "gyarmatosító" törekvései, az új (átlátszó módon hollandinak nevezett, valójában persze német) telepesek sorsa. Nemcsak irodalmi, történelmi érdeke is van annak a hatalmas tablónak, amelyet az író az 1846-47-es nagy zempléni éhség-tragédiáról fest, és amely minden katasztrófa-irodalom egyik kiemelkedő csúcsteljesítménye. Ez a több szempontból is figyelemre méltó mű persze egyúttal hamisítatlan Jókai-regény: hatalmas tablókkal, krimiszerűen izgalmas cselekménnyel, csodás lírával és utánozhatatlan humorral.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk