A varchoniták (1852) művelődés- és irodalomtörténeti emlékezetét inkább színpadi változata őrizte meg. A Dalma című drámát a Nemzeti Színház mutatta be a cenzúra csonkításaival, de hazafias iránya és a címszerepben Laborfalvy Róza játéka - Jókai visszaemlékezése szerint - így is egészen addig színen tartotta, "amíg a Bach-rendszer fennállt". (Gángó Gábor utószava ismerteti a filológiai vitát a drámai vagy a prózai változat keletkezésének elsőségéről.) Szerző és közönsége "a refractárius [ellenszegülő] magyar író jajkiáltásaiként" értelmezte az üzenetet, az alvó nemzet riasztásaként a Bach-korszak "virágévadjában".

Jókai a magyar mitológia és őstörténet jelbeszédes változatát teremti meg az ötvenes években, olyan nyomon haladva, amely leginkább Vörösmarty költői látomásaitól vezetett feléje. Ázsia hatalmas, világvégi hegyláncai között valami zsarnok tatár faj zsákmányolja ki a testileg különb, szellemileg tisztább varchonitákat. A Romulus és Remus mondáját megismétlő, farkasanya táplálta Bertezena vezetésével a leigázottak kivívják szabadságukat. Két részre szakadnak, a kulturáltabb, nemesebb vallású ogurokra és a nomád, bálványimádó, kegyetlen törökökre. A regény hősnője, Dalma magasztos nemzeti, politikai eszme érdekében férfinak álcázza magát, és lemond szenvedélyes szerelméről. A helyzet az elkerülhetetlen tragikum felé sodorja, de a hazaszeretet és a szabadságért vívott harc példájaként hal meg. A népvándorlás útjára kényszerülő ogurokból lettek az avarok, akik a 6. században Pannóniában telepedtek le, talán a magyarok elődeiként, védfalul Európának "a longobárd foglalók rohanó árja ellen". Jókai maga is érezte, hogy ez a tézisregény a múlt század végén már bombasztként hat, s legföljebb a kuriozitás kedvéért érdemes átlapozni. Mégis van benne másfél tündökletes oldal, egy óriás meg egy törpe csúfolkodással fűszerezett párbajának bemutatása, amely fergeteges nyelvi komikumával egy Shakespeare-tragédia mulatságos betétjének is beillenék.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk