Ismertető

Az Utazás egy sírdomb körül (1889) látszólag Laborfalvy Róza emlékművének készült, akinek halálával Jókai - úgymond - nemcsak szerető hitvest, hanem "egész valója kiegészítő részét" vesztette el. Lírai és dokumentatív próza, összetett műfajú rögtönzés, amelyben összeolvadnak a búcsúztatás, az emlékidézés, álmok elbeszélése, az útirajz, az anekdotázás elemei. Csapongó szerkezetén kívül a gyászoló magatartásában is van valami polgárpukkasztó dac, szentségtörő emberi őszinteség: Jókai lázadozik az ellen, hogy a világ a megtört férj szerepkonvencióit várja el tőle. Bevallja, hogy jobban kedveli fiatal nők társaságát, mint tisztes matrónákét; leírja freudikus álmát, amelyben a föltámadt Laborfalvy Róza kényszerzubbonyt húzat rá, hogy a Lipótmezőre, bolondok közé vitesse. A mű egyik rétegét a halottra való emlékezés és főleg a róla szóló (olykor szürreálisan szuggesztív) álmok alkotják; ide kapcsolódik nagy öngyilkos kortársak alakjának megidézése is (Képek és fák). A külső cselekmény nagyrészt egy lányával közösen tett, felejtetőnek szánt külföldi utazás állomásaihoz kapcsolódik, de a föl-föltámadó útleíró kedvet újra meg újra elnyomja a szeszélyes lélekállapot rajza, groteszk képzelgések kiszínezése, anekdoták, történelmi kuriózumok előadása. A Pompeji című fejezetben pl. Ovidius, az Ars amatoria szerzője szerepébe álmodja bele magát Jókai, és ebből a nézőpontból rögtönöz abszurd jeleneteket. Az Utazás egy sírdomb körül paródiája, szinte cinikus kigúnyolása az érzelmes halottbúcsúztató műfajának. Az "idealistának" mondott író letépi magáról ezt a címkét, "kiszatírázza", amit addig dicsőített, és leplezetlen kajánsággal gúnyolja ki kora álszentségét.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk