Giskra hadai

Albert király halála után fiat szült a magyar királyné, Erzsébet. Alig érte a csecsemő homlokát a szent keresztvíz, midőn a koronát is fejére tették, s azután a királyné a gyermekkel és a koronával kimenekült az országból, rokonához, Fridrik császárhoz.

Magyarországnak tehát nem volt fejedelme. Idebenn pártokra szakadt a nemesség, a határon lázadó vazallok s dél felől közelgett az emelkedő óriás hatalom: a török.

Midőn minden szomszédnak, románnak, szerbnek, németnek kezet kellett volna fogni a magyarral, hogy egy közös hatalmas ellenségtől megóvják a keresztyén világot, éppen akkor törtek legjobban mind ellene, s midőn minden magyar szívnek egyet kellett volna érteni abban, hogy vezérét örök ellensége ellen kövesse, mikor volt is ilyen vezér, akit kövessen, Hunyady János, éppen akkor húzott, ahány, annyi felé.

S még ez nem volt elég; hogy a keserű pohár megteljék, Erzsébet királyné felfogadta főkapitányának brándasi Giskra Jánost, s ráereszté az országra zsoldos cseh hadakkal. A huszita lovagok elfoglalák a hegyes felföldet a királyné nevében, megrakták váraikkal a hegyormokat, onnan pusztíták a rájuk nézve idegen országot. Míg Giskra rendes seregeivel a királyi csapatokat nyílt ütközetekben támadta meg, addig alvezérei, Komorovszky, Valgatha, Axamith a királyhoz hűnek maradt városokat sarcolták; a Dzwela vezérlette kóbor gyülevész pedig a falvakat és kastélyokat égette, rabolta.

Hunyadynak szüntelen a törökkel volt harca, a Duna mellett s Erdély határain, ő nem ért rá a meghonosult ellenség ellen vezetni hadjáratot, s a király kénytelen volt Giskrával békét kötni. Az ilyen fegyvernyugvást természetesen soha sem tartották meg. A lovagvárak menedéket adtak a frigyszegőknek, s a köznép panaszai elhangzottak akkor, midőn nagyobb érdekek másfelé vonták a figyelmet.

Így kapott Giskra mindig nagyobb befolyásra az országban, fegyveres, erőszakos kézzel, így lett a Felvidék tettleges főkapitánya, míg egyszer Hunyady Székely Tamást küldé ellene, s az megveretvén, maga vette kezébe a kardot, úgy foglalta el tőle a hatalmas szepesi várat, mire országgyűlési helybenhagyással kötöttek fegyverszünetet.

Ez a frigy sem soká tartott. Giskra most már magyar urakkal is pártot szövött, elfoglalta Nógrád megyét, várakat épített mindenfelé; sok barátja volt a fő-főurak között.

Mikor aztán végre Hunyady a környék nemességét fegyverbe szólítá, hogy a merész kalandorokat megfenyítse, tulajdon hadai cserbenhagyták az ütközet és ostrom alatt, azok is Giskrához szítottak inkább.

Erre aztán Hunyady más országrészből hozott hadakat, s azokkal Giskra várait, köztük Zólyomot, Rosnyót, Derencset elfoglalá, mikor már aztán végképp legyőzte volna, akkor az érdemes országtanács sietett hirtelen békét kötni Giskrával, nehogy valami baja történjék, még a hadiköltségeit is megtéríté. Egy későbbi országgyűlés azonban a folytonos belháború támasztása miatt Giskrát honellenségnek kiáltá ki, ami annak nem sokat ártott.

V. László alatt csak nőtt Giskra tekintélye, kit nem átallott a gyászos emlékű Cilley a nagy hazafi Hunyady ellenében pártosul felhasználni.

Végre azonban elbukott Cilley, meghalt V. László, trónra ült Mátyás király, az oligarcha pártok hatalma megcsökkent, s azokkal együtt vége lett Giskra hatalmának is. – Első gondja volt Mátyásnak országa csendességéről gondoskodni.

Rozgonyi Sebestyén és Héderváry László egri püspök vezették a király seregeit a rablóhadak ellen.

Az egész hadjárat egy gondolatsebességű diadalmenet volt; Vadna vára háromórai ostrom után bevétetett, a rablóvezérek, Valgatha és Komorovszky Galgóczra futottak, s midőn Rozgonyi Galgóc alá ment hétszázadmagukkal Szécs felé menekülve, ott az egri püspök szétverte az egész csoportot; az erdőkbe menekülteket a parasztság verte agyon. Valgatha a sereg egy részével foglyul esett, Komorovszky egyedül szabadult meg.

E siker vérszemet adott a föld népének, s mintegy ötezer paraszt csatlakozék Rozgonyi zászlai alá, kikkel egyesülve Rozgonyi és Magyar Balázs bevették Miszla várát, az egész várőrséget kardélre hányva, utána Gálszécset, s azzal siettek az Axamith és Thalafuz vezéreik alatt egyesült fősereg ellen.

A bockói síkon vártak rájuk Giskra harcosai, s ott megütközve, a csata első hevében Axamith hatszázadmagával agyonveretett, a többi a föld népétől kiirtatott. Thalafuz tizennégy lovaggal jutott el a lengyel határszélre.

Héderváry püspök az üldözés közben elfoglalta Fáson várát, melynek parancsnoka, Uderszki, föld alatti utakon megmenekülve, a breznicai várba futott, s midőn a püspök Sárost elfoglalva feléje közelgett, odahagyta várát s kiszökött Lengyelországba, ahol Giskra éppen akkor kötött szövetséget Kasimirral, a magyar trónt számára elfoglalandó, midőn egy talpalatnyit sem bírt többé Magyarországból.

Giskra e csapás után kénytelen lőn kibékülni Mátyással, s a Komorovszky által összegyűjtött cseh hadak maradványai Mátyás zsoldjába állva, az első állandó magyar gyaloghad közé soroztattak.

Így fegyverze le Mátyás egy csapással két ellenséget: a lengyel királyt és Giskra hadait.


VisszaKezdőlapElőre