Báthory Zsigmond

Erdély fejedelmi székét ugyanekkor az ifjú Báthory Zsigmond foglalta el, mint választott nagyfejedelem.

Jezsuiták nevelték, főtanácsadója volt a gyóntatója, Carigli, az olasz.

Tőle tanulta meg, hogy a „cél szentesíti az eszközöket”.

Nagy célt tűzött ki maga elé: Erdély haderejét egyesíteni Magyarország és Ausztria hatalmával a közös ellenség, a török jármának összetörésére.

A késő idők higgadt szemlélője a célra nézve igazat fog neki adni; de az eszközeiért elítéli.

Legelőször is rávette a moldvai és havasalföldi vajdát, Mihályt, hogy mondja fel a töröknek a hűséget, azután a temesi és szerémi rácságot biztatta fel, hogy lázadjanak fel a basák ellen; végre a magyar királynak ajánlá fel szövetségét a szultán ellen.

Tervnek szép volt. Hanem ami leginkább útjában állt, az volt maguknak az erdélyi rendeknek az ellenszenve a törökkel való háború iránt. Az országgyűlésen nagy volt az ellenzék. Erdély legelső főnemesei álltak élén, azok között a fejedelem nagybátyjai, Boldizsár és István. S mikor a fejedelem az országgyűlésen erőszakolni akarta a saját tervét, a főurak megharagudtak rá, s egyszerűen letették a fejedelemségből, s helyébe választák a nagybátyját, Boldizsárt.

Zsigmond azonban hirtelen körülfogatta őket fegyveres csapatával, az egész ellenzéket láncra verette, köztük a tanácselnökét, a kancellárt, sőt saját nagybátyját, Boldizsárt is, s másnap egy részét minden ítélet nélkül lefejezteté Kolozsvár főpiacán, a többit a tömlöcben fojtatá meg; azok között nagybátyját is.

Mikor a foglyok kivégzése végbement, Boldizsár neje kétségbeesetten tört utat magának a fejedelemhez, s lábaihoz vetve magát, kegyelmet esdekelt a férje számára.

Zsigmond gúnyosan rúgta el őt a lábától, s drabontjainak parancsolá, hogy tépjék le erről az asszonyról az öltözeteit, hadd öltöztesse fel a férje azokba a fejedelmi ruhákba, amiket pár nap előtt dicsekedve mutogatott, s meztelen dobatta ki a nőt az utcára.

Azután odaállt az ablakhoz, s végignézte barátai, atyafiai kivégeztetését, közbe-közbe könnyeit törülgetve és siránk hangon panaszkodva: „Teremtő Istenem és Megváltóm! Mit vétettem én ellened, hogy kényszerítesz atyámfiai vérével bemocskolni kezemet? De hát több a te akaratod az atyafiságnál!”

Így némítá el Zsigmond fejedelem Erdélyben az ellenzéket.

Hallatlan zsarnoki vértett volt ez Erdélyországban; de akik megmaradtak, helyeselték.

Most aztán lehetett a török ellen indulni.

Megkezdte a tervezett hadjáratot egyszerre minden ponton és mindenütt jó sikerrel. A Bánságban a feltámadt rácok foglaltak el várakat a töröktől, Bukarestben Mihály vajda ölette le a szultán hadcsapatait, s azután Zsigmond vezérével, Király Alberttel egyesülve, megszorítá Gyurgyevónál Musztafa basát, s a Duna jegét, amint az át akart menekülni, betöretve alatta, seregével együtt a vízbe ölte: Gyurgyevóból minden törököt kiirtott.

Ezzel aztán saját maguk mögött is elégették a hidat a török barátsághoz. A szultán kiküldte a nagyvezérét, Ferhád basát, hogy álljon bosszút a csúfos vereségekért magyarokon és oláhokon. Az megindult százezernyi hadsereggel. A moldvai és havasalföldi vajdák megrettentek. De nem az erdélyi fejedelem. Ő az ingadozó moldvai Áron vajdát hirtelen letette, s helyébe Rázvánt emelte a vajdai székbe; még a kozákokat is szövetségeseivé tette, s azokkal egyesülten a szultántól megindított krími tatár hadat pocsékká verte, még Neszterfehérvárt is elfoglalta tőlük.

Győzelmei megerősíték szövetségeseiben a hozzávaló bizalmat. Az erős kéz jó barátokat szerez. Mihály vajda hozzáküldé érsekét, püspökeit és fő-fő bojárjait, hogy kössenek vele erős szövetséget, melynél fogva Oláhország elismeri Zsigmondot királyának, országát egyesíti Erdéllyel; Zsigmond őt mint helytartóját nevezi ki, s zászlót és buzogányt küld neki, mint eddig küldöttek a szultánok; a közös ügyeket tizenkét tanácsos fogja elintézni, kiket Zsigmond nevez ki és bocsát el. Az erdélyi országgyűlésre Oláhország is küld követeket, s azok a magyarokkal együtt tanácskozva vetik ki az adót. Annak ahova fordításáról a vajda és tanácsa a fejedelemnek számol. A vajda fizetését a fejedelem szabja meg. A vajda és az oláh nemzet Zsigmondot „felséges urának” fogja címezni, a fejedelem a vajdát „kedves hívének”. A vajda nem címezi magát „Isten kegyelméből” való uralkodónak, sem a városokat a maga városainak. Viszont a fejedelem kötelezi magát, hogy Oláhországot és ennek egyházát jogaiban, a népet nemzeti szokásaiban megtartja, határát minden ellenség ellen egész hadi erejével, pénzzel és ágyúval megvédelmezi. Tíz nap múlva éppen ilyen szövetséget kötött Zsigmonddal Rázván vajda is, a moldvai hoszpodár.

El volt tehát érve egy nagy cél: Erdély, Moldva és Oláhország egyesítése egy fejedelmi kézben. S ez a kéz erős volt a háromszorta súlyosabbá lett kardot éreztetni is ellenével.

Zsigmond oly magasan állt ekkor, hogy tetteinek egész mezejét beláthatá. Egyfelől a háta mögött levő tért biztosítá: a temesi bánságba küldé egy dandárral Borbély György vezérét, másfelől Moldva védelmére Horváth Mihály és Békés István dandárait, maga a deréksereget Feketehalomnál gyűjté egybe.

És aközben még a menyegzői pompára is gondolt. Helyettese, Bocskay István hozta eléje Grazból Mária Krisztiernát, Károly főherceg leányát, ifjú jegyesét, kit anyja is elkísért Gyulafehérvárig. A menyegzőt fejedelmi pompával ülték meg. Amint az utolsó áldomás elhangzott, a fejedelem felölté páncélját, lóra ült, s sietett a táborába.

Előbb a babér, azután a mirtusz.

Az új nagyvezér, Szinán basa, a keresztyénség legirgalmatlanabb ellene, már akkor átkelt a Dunán. Bizonyítá hadereje tömérdek voltát az is, hogy a próféta zászlaját is magával hozta Sztambulból.

Mihály vajda és Király Albert a maguk tizenhatezer főből álló seregével föl nem tarthatták a xerxesi hadat, s a havasok közé vonultak előle; a hajdani Negravoda vár romjai mögé, s onnan védték magukat hősi ellenállással, míg Zsigmond segélyükre megérkezik.

A fejedelem ezalatt hatalmas haderőt gyűjtött össze. Táborában volt húszezer székely, kiket ősi szabadságaiknak helyreállításával tudott föllelkesíteni; és négyezer szász, többnyire jó lövészek; az oláh hadakkal együtt ment a hadserege hatvanezer főre, 75 ágyúval.

Mikor egész hadát megindítá, közel Kalugereninél egy magas hegytetőről nézte Szinán basa. Nem volt kedve az ütközethez. Félt, hogy annyi diadalban megfehérült szakállát bizony bemocskolja. Visszahátrált Bukarestig. A magyar-oláh hadsereget pedig még jobban föllelkesíté a hír, amit a gyorsfutár hozott a temesi bánságból: Vitéz Borbély György megverte kegyetlenül a temesi basát egy nagy ütközetben; Tótváradot, Lippát, Facsétet, Csanádot rohammal elfoglalta.

Ők sem maradnak hátrább.

Szinán basa Tergovistya várába négyezer törököt helyezett negyvenhat ágyúval, azok közül kettő fél mérföldre hordja a tekéket. S azt az erős várat a büszke Ali basától három nap alatt elvették ostrommal, minden ágyúzgatás nélkül. Székelyek, oláhok egymással versenyezve mászták meg a falakat. Élve senkit sem hagytak meg az egész őrségből.

Szinán basa, mikor meghallotta a rémhírt, el nem akarta azt hinni; mikor meg aztán elhitte, akkor hanyatt-homlok rohant rengeteg hadával, a próféta szent zászlajával, vissza Gyurgyevó felé, felgyújtván a háta mögött Bukarestet. De a magyar és oláh vezérek utánarohantak, seregének felét a Duna innenső partján szorították, azt levágták, élve egyet sem hagytak; aki úszni nem tudott, ottveszett. Ezen a napon, mint a török írók maguk állítják, elpusztult a török táborral együtt járó zsákmányoló dulárok egész tömege. És ottveszett a roppant ozman hadsereg minden zsákmánya, poggyásza, ágyúi, élelmiszerei. Szinán basa másnap Gyurgyevóban kísérté meg az ellenállást; a magyar-oláh seregek onnan is kiverték roppant veszteséggel: a nagyvezér élete alkonyán ily csúfosan megalázva, maga is megsebesítve, futott haza serege romjaival Sztambulba. Nem volt szüksége a selyemzsinórra, megölte a szégyen.

Zsigmond fejedelem és Mihály vajda oly fényes győzelmet vívtak ki a törökön, amilyent száz év óta nem jegyeztek föl Európában, és kivívták ezt a maguk erejével, magyarok és románok, nem segítve Európa nagy potentátjaitól; nem vezéreltetve más által, mint hazájuk szeretetéről; aki mindig a legnagyobb hadvezér volt és leszen a világon!

     

Rezső király pedig ezalatt vizsgálta a csillagok összeköttetéseit és aspektusait.


VisszaKezdőlapElőre