Nagy urak játéka

Létre lehetett volna hozni a békességet a magyar nemzet és I. József között, ha az európai diplomatiának a keze minduntalan benne nem lett volna a játékban.

Nem jó pedig szegény embernek az ilyen nagy urak játékába belekeveredni, mert őrajta békülnek ki s vele fizettetik meg a játékdíjat.

Egyfelől XIV. Lajos francia király biztatta rendes követe által Rákóczyt a szövetségével, de azt valósággal soha meg nem kötötte vele. Adott neki valami pénzsegélyt; de arra azt mondhatni, hogy „meghalni sok, megélni kevés”.

A bajor király, XIV. Lajos szövetségese volt kijelölve, hogy a magyar koronát fejéré tegye, de se maga nem jött érte, se a kért hadtestet nem küldte Szilézián keresztül. Azt várta, hogy eléje vigyék.

Most még egy harmadik pártfogója is akadt a magyar szabadságharcnak, I. Péter, muszka uralkodó. (Még akkor nem volt se „Nagy” – se „cár”.)

Hinné-e valaki, hogy valamikor a magyar nemzet az orosz cártól várta a szabadságát? – Rákóczy alatt történt.

A lengyelek (szokás szerint) két pártra voltak szakadva.

Az egyik Szász Ágostont választotta meg királynak, a másik Leszczinszky Szaniszlót.

Az első a muszka uralkodóhoz folyamodott segítségért, a másik a svéd királyhoz, XII. Károlyhoz.

Ekkor folytak le a két északi hősnek nevezetes harcai egymással. I. Péter ekkor azt az ajánlatot tette, hogy ejtse el mind a két uralkodó a maga királyjelöltjét, s emeljék Rákóczy Ferencet a lengyel trónra. Ő maga többször unszolva kínálta meg ezzel a fejedelmet, s a vele tartó lengyel párt is őt óhajtotta.

De Rákóczy nem tudott hűtlen lenni a nemzetének adott esküjéhez, hogy hazája ügyét el nem hagyja, sőt minden erejével diadalra vezetni törekszik.

Ő viszont azt a tervet ajánlotta XIV. Lajosnak és I. Péternek, hogy hagyják Szaniszlót a lengyeleknek, azután svédek, oroszok, franciák és magyarok kössenek szövetséget, s együtt támadják meg Ausztriát, vegyék el tőle Magyarországot, s ültessék a trónba a bajor királyt. Ő maga nem akar egyéb lenni, mint ami most, Erdély választott fejedelme.

Akkor azután, ha ezzel készen lesznek, I. Péternek szabad kezet adnak, sőt magyarok és lengyelek segíteni is fogják, hogy az ozman hatalmat kivesse Európából, s Konstantinápolyig menjen.

Mindenki beleegyezett ebbe a fényes tervbe, ami a világrésznek egészen más arcot volt adandó. Francia, orosz, lengyel, svéd, bajor buzdításaival sietett Rákóczyt terve megvalósítására ösztönözni.

S mindez csak játék volt.

Dehogy volt valakinek a nagy urak közül eszében a szegény magyar sorsát is felvenni a számításba; mind valamennyi egyenként csak azért akarta e vitéz nemzetet a harc mezején megtartani, hogy a maga önző céljához könnyebben eljusson.

Csupán az egyenes lelkű, őszinte, a szabadságáért igazán rajongó, szívében minden önzés salakjától tiszta Rákóczy Ferenc vette a maga feladatát igazán szívére s készült annak megvalósításához maga, készíté a nemzetét előre egész komolysággal.

Tanuld meg az ő példájából, magyar, hogy neked csak egy igazi őszinte barátod van a kerek világon, akit azonban mindig keresgetsz, sohasem találsz meg, mert ez az egyetlen jó barátod, saját magad…


VisszaKezdőlapElőre