István nádor

István főherceg József nádornak volt a legidősebb fia. A legrokonszenvesebb alak, ki hivatva volt a trón és a nemzet közötti állást elfoglalni.

A nádor képviselője volt a királynak Magyarországon s képviselője a nemzetnek Bécsben. Igazságosnak kellett lennie mind a két helyen.

István főherceg már a magyar nemzet véréből való vér volt. Gyermekkorában falun nevelkedett. Az alcsúti kastély körüli sivatagot látta atyjának „kertészkedő” kezei alatt paradicsommá felvirulni. Játszótársai voltak a parasztgyerekek, akik őt „palatinus Pistának” nevezték, s ez volt később is a népszerű címe.

József nádor fiai később is, mindenütt odavegyültek a társadalom minden osztályának mulatságaiba, ünnepélyeibe; s midőn Pest városát az 1838-iki súlyos csapás érte, István főherceg mint ifjú versenyzett a mentés és segélyosztás munkájában Wesselényivel, s a jégzajló Dunán át hordta dereglyével a nyomorultakat Budára, ahol a királyi várlak termei kórházzá lettek átalakítva a betegek számára. Hazafias indulata mellett széles ismeretekkel, nagy műveltséggel bírt, mely vele született lelki tehetségeit magasra emelte. Jellemére világítanak azok a szavai, melyeket atyjának halála után a részvétnyilvánító királyi táblához intézett: „Reánk maradt dicső feladásul, továbbépíteni azon művön, mely körül »ő« fáradozott, s hiszem, ha annyi erővel áld meg a gondviselés, amennyi buzgó akarat él bennem – megelégedéssel fog felettünk lengeni a Boldogultnak szelleme.”

Midőn a király által helytartóvá lett kinevezve; Prágából, ahol mint Csehország kormányzója székelt, Budapestre megérkezett: általános lelkesedéssel fogadták, s ez a lelkesedés kísérte körútjában városról városra, melyet fokoztak az üdvözlő beszédekre adott válaszai, s a díszlakomákon hallatott felköszöntői: „Addig éljek, míg honomnak élek”.

A nagy örömzajjal folytatott körutat azonban baljóslatúan fejezte be a komáromi katasztrófa, ahol a helytartó bevonulásakor, amidőn a dobogó hídon átvonult díszkíséretével, az utána tóduló néptömeg terhe alatt a gyaloghíd leszakadt; egy egész összegombolyodott emberhalom zuhant a hullámokba; az üdvkiáltásból egyszerre rémordítás lett; a főherceg maga is kiugrott hintajából, s a rögtöni mentési munkálatokat intézte, melyeknek dacára mégis sokan odavesztek.

Ez a baleset, mint egy végzetszerű előjel volt arra a nehéz megpróbáltatásra, mely a történelmi nevezetességű várost rövid egy év múlva elérte.

Budára visszatérve, Pest megye főispáni székébe lett beiktatva. E beiktatásnál a királyi biztos tisztét Ferenc József főherceg, később császár és király, végezte. Mindenki el volt ragadtatva a deli szép ifjú trónörökös magyar nyelven tartott beiktató beszéde által. Íme egy leendő király, aki a magyarhoz ősei nyelvén fog beszélni, aki meg fogja érteni, ami a magyarnak szívéből fakad, akinek nem kell tolmács a trón és nemzet között.

Valamennyi magyar szabadelvű párt, a Kossuthtal tartó municipalisták, az Eötvös által vezetett centralisták, mind magukénak vallák István főherceget, míg a conservativok méltán aggódtak a szabadelvűeknek e reménykedése miatt.

A két országos párt között erős volt a küzdelem, az irányelvek ellentéte kizárta az egyezkedésnek minden lehetőségét.

A szabadelvű ellenzékiek összejövetelei voltak a pesti vásárok; majd állandó kört alakítottak „Pesti kör” címe alatt; ezzel ellentétben a conservativok megalakították a „Gyüldét”. A politikai küzdelem a zöld asztal melől átszállt a biliárdasztalokra is.

Széchenyi István a conservativok Gyüldejéhez tartott, s „Politikai programtöredékek” című munkájában a leghevesebben megtámadta Kossuthot, megjósolva a veszélyeket, melyeket izgatásaival az országra fog hozni.

Ezzel szemben az összes ellenzék programját Deák Ferenc adta elő.

A pártok összemérkőzésének az országgyűlésre küldendő követek megválasztása lett a próbaköve. Minden megye két követet küldött, akiket a nemesség választott. Némely megyében a pártok kiegyeztek, hogy minden hercehurca korteskedés nélkül az egyik követjük legyen liberális, a másik conservativ. Ez aztán olyan jó volt, mintha semmi követet sem küldtek volna, mert egyik szavazat a másikat elidálta. Az is megtörtént, hogy a megye mind a két követe conservativ lett; de már a megye által adott utasítás liberális volt. S ha azután a követ az utasítás ellen szavazott, azért bizony semmi baj sem érte. Szemere Bertalan szavai szerint: „utasítást lehet adni, de becsületérzést meg hazafiságot egy darab papirossal senki szívébe nem lehet beoltani”.

Pest megyében, az összes szabadelvű párt egyesülése által lehetővé lett, hogy Kossuth legyen az első követ; bár a conservativok azzal a furfanggal éltek, hogy vetélytársul szintén szabadelvű ellenjelöltet toltak fel. – Erre Kossuth hatalmas ellenfele, Széchenyi István is, odahagyva a felsőtáblánál elfoglalt helyét, fellépett megyei követnek Sopronban. Ott pedig a conservativok megbuktatták Széchenyit, akit aztán Mosony választott meg.

Az 1847-iki országgyűlés nagy érdekeltség mellett nyílt meg. A király, V. Ferdinánd maga személyesen nyitá azt meg, éspedig magyar beszéddel. Háromszáz év után az első magyar szó hangzott a trónról.

S első ténye volt az országgyűlésnek, mely egyértelműséggel ment végbe, István főherceg nádorrá megválasztatása.

Vajha az egyértelműség minden egyéb kérdésnél is megtalálta volna útját a honfiszívekbe! Patakjai a vérnek, évtizedei a szenvedésnek lettek volna a magyar nemzetre nézve megkímélve. Ott állhatott volna hazánk már 1847-ben, ahol most áll: – és hol állna most?

*

A válaszfelirati vitánál Kossuth magához ragadta az ellenzéknél a vezérszerepet. Az őáltala készített javaslat állt szemben a conservativ Somssich Pál szövegével. A két ellentétes elvű szöveg fölötti viták közepette Széchenyi István állt elő egy harmadik szöveggel, melyben az ellentétek kiegyeztetése volt megkísértve. És a szavazásnál az ellenzék javaslata győzött négy szavazattal.

Ez nagy diadal volt.

De lerontotta e sikert az administrátori kérdésben vallott kudarc, mely a quartalis gyűlésen érte az ellenzéket. Itt a Kossuth által pártolt határozott követelésű szöveg, melyet Gömör követe adott be, a Bereg követe által benyújtott hódoló szöveggel versenyezve, a szavazatnál mind a kettő egyenlő szavazatot kapott, három megye követe egymás ellen, Soproné pedig az utasítás ellen szavazván, a horvát szavazatok döntöttek.

Ez az ellenzékre és Kossuthra nézve annyival leverőbb volt, mert e vereséghez hozzájárult az is, hogy az ellenzéknek több kiváló tagja a kormánnyal és István nádorral titokban alkudozva, buktatá meg a Kossuth által megindított erősebb parlamenti actiót.

Az ellenzék önmagával kezdett meghasonlani.

Ez volt az országgyűlés helyzete 1848-iki márciusban.


VisszaKezdőlapElőre