Hazaárulók

A külellenséget, bár idegen, tudjuk tisztelni; az árulót pedig, mentől közelebb rokonunk, annál jobban gyűlöljük.

Hunyady személyében az egész nemzet volt képviselve. Ő volt mintaképe mindazoknak, kik bátrak, kik nemesek, kik magyarok voltak.

Az egyetlen kar, melyben a nemzet ereje összpontosult, az egyetlen fő, mely által a nemzet gondolkozott.

Ő egymaga a védbástya, mely az egész keresztyénséget oltalmazta.

S mégis voltak sokan, kik őt elveszteni jobban iparkodtak, mint maga a török.

A Garák, az Ujlakyak és Cilley.

Amazok országtanácsot állítottak, mely Hunyady kezéből kivegye a hatalmat, ez utóbbi kitúrva a király kegyéből a becsületes Eizingert, rávette a gyermeklelkű fejedelmet, hogy Hunyadyt, kit ő koronára vágyással vádolt, hívassa magához Bécsbe s titkon végeztesse ki.

De Hunyady eszén volt bárminő ellenséggel szemben, s midőn Cilley, fogadott orgyilkosait egy Bécs melletti faluba elhelyezve, Hunyadyt a kivetett hálóba csalta, egyszerre azt vevé észre, hogy ő és egész orgyilkos csordája kétezer magyar lovastól van körülvéve, kik úgy tettek, mintha csak véletlenül termettek volna ottan.

– Hogyan remegsz előttem – mondta Hunyady Cilleynek –, pedig te akarsz engem megöletni, nem én téged. Most menj vissza. Ha szereted magadat, őrizkedjél velem még egyszer találkozni.

Nem is találkozott többé, mert midőn László később a budai országgyűlésre hivatá maga elé Hunyadyt, az ország legfőbb tekintélyei: az érsek, püspökök és zászlósok, Szilágyiak, Báthoryak, Perényiek, Rozgonyiak egymás után keltek föl, szemére hányva a könnyelmű ifjúnak, hogy hazaárulók tanácsadásaira hallgat, s hitvány kalandorok szavára az országot legelső hősétől s a keresztyénséget egyetlen oltalmától akarja megfosztani.

A minden jó érzelemre fogékony lelkületű király visszaborzadt saját szándékától, s a fondor Cilley szökve futott el a budai gyűlésből, mindőn Hunyady ugyanott egyedül és fegyvertelenül megjelent.

László király pedig az egész gyülekezet előtt megesküvék, hogy semmi árulkodó szót nem fog Hunyady ellen meghallgatni többé; s kisebb fiát, Mátyást királyi udvarába fogadta.

A nép azt hivé, hogy ez megtiszteltetés, Hunyady jól tudta, hogy ez kezesség.


VisszaKezdőlapElőre