Megalázta magát, hogy felkeresse a jámbor apátúrt, aki az atyái által alapított kolostorban lakott, és meggyónjon előtte.
Évek óta nem tette azt. Szükségtelen volt.
Az egyház férfia végighallgatta a férj töredelmes vallomásait.
– Tebenned a legmakacsabb ördög lakik, édes fiam – mondá a gyónás végeztével. – Bűneid a fejeden túlcsapnak. – De mindezektől megszabadulhatsz, ha igaz bűnbánást cselekszel.
– Szánom, bánom.
– Nem elég szóval mondani, tenned is kell. Vesd le e hivalkodó cifra gúnyát, ölts helyébe daróccsuhát: hagyd el fényes kastélyodat; vond el magad a dobzódás asztalaitól: keresd fel a remetebarlangot a Bükkös-Boldogasszony kolostor alatt a mély rengetegben, s ott a hideg fekhelyeken tölts napokat; éjszakákat imádkozva; testedet sanyargatva. Ne élj mással, mint ami gyümölcsöt erdők, mezők adnak, vagy irgalmas hű lelkek helyedbe hordanak, s bizony megszabadulsz a te ördögödtől, akinek neve Asmódi, a házastársak ördöge. Ha majd azután azt érzed; hogy végképp megszabadultál tőle; ha lelked előtt nem táncolnak többé azok a kísértő alakok, amikkel az ördög kápráztatja a halandók szemeit; ha egészen tisztának, meggyógyultnak érzed magadat, akkor jöjj fel hozzám ismét – de előbb ne; mert ha a kísértetnek ellent nem tudsz állni, örökre visszaesel a kárhozatba: amiről tudod már, hogy ezen a földön elkezdődik, halálig el nem hagy, azontúl is megtart. Most járj békével!
Lebée László felvette magára a vezeklést, amit az apátúr rászabott, s negyven napig sanyargatta magát a remete barlangjában. Eleinte sűrűn ostromolták a csábító kísértetek, éjjel-nappal incselkedve rajta, hogy megejthessék – meg tudta oltalmazni a lelkét. Válogatott kínzásokat talált ki a testének, hogy a gyönyör álmait elűzze lelkéről, s böjtöléssel csigázta el erős életét.