Mricz Zsigmond
A boldog ember






*** TARTALOM +++
ELS BESZLGETS
Jo Gyrgy elmondja rviden, dihjban az egsz lett


MSODIK BESZLGETS
arrl, milyen boldog lehet az lete egy rva kisfinak


HARMADIK BESZLGETS
arrl, hogy milyen csodlatosan szp s rdekes egy ostoros gyerek lete


NEGYEDIK BESZLGETS
arrl, hogy kezd emberkedni a kis ember


TDIK BESZLGETS
arrl, hogy verekedik a nyl a menyttel, a kocsis meg az lettel


HATODIK BESZLGETS
arrl, hogy a fsvny ktszer klt, a rest ktszer jr


HETEDIK BESZLGETS
arrl, hogy egy kis legnynek a szava milyen sokat jelent


NYOLCADIK BESZLGETS
arrl, hogy hogy tanulja meg az ember, milyenek az emberek?


KILENCEDIK BESZLGETS
arrl, hogy az ember a legnagyobb baj kzt is boldogan tud lni


TIZEDIK BESZLGETS
arrl, hogy mire tantgatja a fit a j desanya


TIZENEGYEDIK BESZLGETS
arrl, hogy nem baj, ha szegny az ember, a szegny is htig l


TIZENKETTEDIK BESZLGETS
arrl, hogy milyen boldog is az ember, ha nincs baja


TIZENHARMADIK BESZLGETS
arrl, hogy ha az ember szreveszi, hogy lnyok is vannak a vilgon, akkor
mr egybre nem is tud gondolni


TIZENNEGYEDIK BESZLGETS
arrl, hogy mindenki gy l, ahogy tud, nem gy, ahogy szeretne


TIZENTDIK BESZLGETS
arrl, hogy rgs tehnnek egy az orvossga: el kell adni. A szp sznek
meg az, hogy el kell venni


TIZENHATODIK BESZLGETS
arrl, hogy semmi se tart rkk, mg a lnyhsg se


TIZENHETEDIK BESZLGETS
arrl, mennyi baja van a frfinak a n miatt ok nlkl


TIZENNYOLCADIK BESZLGETS
arrl, hogy a kutya is tanul abbl, ha megverik, csak az ember nem


TIZENKILENCEDIK BESZLGETS
arrl, hogy annak nem val a per, aki csak egyszer tud eskdni egy letben


HUSZADIK BESZLGETS
arrl, hogy szegny ember mit csinl a gazdag vrosban


HUSZONEGYEDIK BESZLGETS
arrl, hogy Budapest az orszg fvrosa, de azrt Budapesten se jobb
szegnynek lenni, mint a legkisebb faluban


HUSZONKETTEDIK BESZLGETS
arrl, hogy milyen az els nagy verekeds. Nem rossz az, ha ers az ember
karja, s pnz van a zsebben


HUSZONHARMADIK BESZLGETS
arrl, hogy az emberi termszet esend, de azrt j az Isten, gondot visel
az desanykra


HUSZONNEGYEDIK BESZLGETS
arrl, hogy fiatalnak val a szerelem, de annak se igen


HUSZONTDIK BESZLGETS
arrl, hogy azt sohase tudja meg az ember, mire l, csak l. - Azutn
egyszer csak huszonegy esztends lesz


HUSZONHATODIK BESZLGETS
arrl, hogy a szegny embernek egy ktelessge van, j lenni mindenkihez,
s vigyzni, hogy senki ellensge ne legyen


HUSZONHETEDIK BESZLGETS
arrl, hogy mindennek megjn a maga ideje, a hzasodsnak is


HUSZONNYOLCADIK BESZLGETS
arrl, hogy csakugyan a legnehezebb j felesgre szert tenni. Prba
szerencse, de ritkn sikerl


HUSZONKILENCEDIK BESZLGETS
arrl, hogy be sok felesleges jny is van a vilgon


HARMINCADIK BESZLGETS
arrl, hogy ha a hzasodhatnk belet az emberbe, az olyan betegsg, hogy
azt nem lehet kikrlni


UTOLS BESZLGETS
arrl, hogy minden hibnak van korrektrja, csak annak az egynek nincs,
hogy az ember megszletett s l. Vagy taln annak is van?

A szerkesztsgben ltem s dolgoztam. Munkm az, hogy a berkezett
kziratokat olvasom. vente ezerre megy a bekldtt regnyek s
elbeszlsek szma. Mennyi ember van, aki fontosnak, szksgesnek,
elkerlhetetlennek ltja, hogy elmondja lett! Csodlatos az emberben a
kzlsi vgy.

Kopogtatnak a nyitott ajtn s egy hosszlb egynisg lp be. Csndesen
mosolyog s megismerem fldimet s atymfit, Jo Gyrgyt, a tiszahti
kisgazdt.

- Jnapot kvnok Zsiga btymnak, - kszn illedelmesen.

- Aggyon isten neked is. Ht tged mi szl hord erre, csm?

Furcsn mosolyog s nem knnyen leli a szt.

- Nagy dologban jrok, - mondja aztn somolyogva.

- lj le s beszlj.

Blint, tovbb mosolyog, aztn lel s tovbb blogat. Az arca nem olyan,
mint a kr ember, hanem olyan, aki valami hamissgot forgat a fejben,
aki huncutsgban jr. Hossz lbait kiveti ktfel, mintha a kemence
padkjn lne, csizmjt megforgatja, fejt elre ejti s bizalmasan
hallgat.

- Noht gyjts r s mondd ki, mit hoztl.

Kivesz a dobozbl egy cigarettt, szakrten megropogtatja, rgyjt, akkor
a szemembe nz ragyog fekete szemeivel s az arca ln klns mosoly
stkrezik.

- Megmondom, mr gyttem. Azrt gyttem Zsiga btymhoz, hogy elmondanm az
letemet, tessk rni belle egy sziep regnyt.

Boldog isten, mr az emberek nemcsak az rsokat hozzk, hanem mindjrt az
egsz letket.

Nzem az embert. Sovny, csontos arca bartsgos. Milyen j dolga lehet
ennek, hogy Szatmr vrmegye legutols sarkbl nem rstell Budapestre
jnni, egy rgen elszakadt atyjafihoz, hogy bekopogtasson a redakcis
szobjba, csak azrt, hogy elmeslje neki az lett... Ki lehet ez s mi
lehet a sorsa, hogy egyltaln eszbe jut ilyen furcsasg?

Ms irnyt akarvn adni a beszdnek, szlok:

- Milyen a bza?

Hsvt eltt volt ugyanis az id, mikor a gazdaembernek egyetlen gondja az
szokott lenni, hogy milyen a bzja.

Egy kis felh jelenik meg a homloka cscsn. Legyint:

- Nem rdemes arrl beszlni. Becsapott bennnket. Krem, a bza... az nem
egzisztl... Se nem terem, se ra nincs. Nem rdemes a mi letrl szt sem
vesztegetni... Nem lehet ma mn meglni. Gondoltam, feljvk Pestre egy kis
pnzt keresni, de e se lehet... Nincs mn munka Pesten... Azeltt? Ha
azeltt feljttem Pestre?... Mikor m leszllottam a keleti pjaudvaron,
mentem a Rkczi tjn? M meglltott egy munkavezet, hogy "fiatal ember,
akar-e dgozni?" Hogyne akarnk? "Ht akkor jjjn velem"... Mingyn
bellottam a sorba, mg most is emlkszek, hogy a Kinyizsi utcjba
ptettnk egy nagy hzat. Karcsonyig dgoztam rajta feszt... Azeltt csak
gy kapkodtak az ember utn... Most?... Krem n mn itt vagyok nycad
napja. Vtam n mn mindentt a rgi ismersknl. Mmmind megsznt a nagy
cgek, ahun n otthon vtam. Vtam n mn a mltsgos kpvisel rnl is,
asse tud segteni... Nincs munka, gondoltam, eljvk Zsiga btymhoz,
elmeslem legalbb az letemet.

- Mennyi fded van?

- Nekem Ligeten van hrom hdam, Uszkba meg t. Meg a kertem, 900 les,
meg van ezerktszz l hasznavehetetlenem is.

- Nyolc-tz holdbl nem tudsz meglni? Pestre kell jnni munkt keresni?

- Elg sajnos, most ojan a vilg. Nem terem semmi.

- Nem tudtok gazdlkodni.

Megcsvlta a fejt.

- Nem a gazdlkodsban van a hiba, krem, hanem az idjrsba. gy tudunk
gazdlkodni, mint a rgi regek, de mit r, ha m nem terem a fd... Mn
minlunk nincsen es. Egsz nyr elmlik, hogy tavasztl szig egy csepp
es nem esik. Mikor n gyerek vtam, ott vt a sok vz. A Batr minden
tavasszal elnttte a rteket. Vt nagy harmatok, vt sok ndas. Olyan
kukorick termettek, hogy elveszett bennk a lovasbetyr... Pedig a
kukorica csak akkor terem, ha borozdba kuruttyol a bka... Most nincs
bka, de mg vz sincs. Elvezettk az urak a vizet. Nincs m ndas,
gyknyes, nincs m vzimadr... De mg a Batr is szrad m kifele,
repedezik a feneke a nagy forr nyarakon. De mg ahogy hajjuk, meg is
sznik mn az egsz foly, mert a csehek msfel akarjk elvezetni,
hamarabb ktik bele a Tiszba, cseh terleten, akkor mi ott maradunk egy
csepp vz nlkl.

Nzem az embert. Kurucfeje csapzottan kkkad le. Horgas orra a sovny
arcbl kill s lg bajuszrl csepeg a bnat. gy menekl el a vzimadr,
amikor szrad a mocsr. Ez is felreplt s elszllott messzefldre, kering
a hazban, msutt akar fszket rakni... Menekl, menekl.

- Az ad meg gy fel van csigzva, hogy nem lehet kibrni... Most is azr
jttem el, mer elhajtottk adba egy tehenemet meg a kt tint, de egy ht
mlva visszahajtotta a vgrehajt, mer nem tudta eladni. Semmi pnzr se
veszik meg. Nekem osztn el kell ket tartani, mg ra nem lesz. Se eladni
nem szabad, se agyontni, hanem etetni kell. Szna meg nincs, a f csak
most zsendl. A csald nagy. t gyermekem van, heten vagyunk a kedves
felesgemmel, kenyr nincs, krumpli nincs. gy gondoltam r, hogy feljvk
erre a Budapestre egy kis pnzt keresni, de mn haza se tudok menni, pedig
nem akarok gy menni haza, mint Telegdi Jska, ngyszz kilomterre gyalog.

Valami van az ember arcban, ami meglep s meghat. Mindezt a keserves nagy
dolgot gy mondja el, hogy nincs benne se lzads, se harag. Nincs benne
semmi tmads. gy beszl, mintha a sors kikerlhetetlen tnyeirl
beszlne. Ahogy az idjrsrl, az elemi csapsokrl szl a fldmvesember.
Nem lehet rajta vltoztatni, teht egyebet nem tehet, mint tudomsul veszi.
A tiszahti fldtr szegny ember rkltt si nyugalma van benne. Kuruc
beletrds az isten akaratba.

Csakugyan j volna, szp volna, rdemes volna egy ilyen embernek az lett
egyszer mr pontosan ltni. Hirtelen elmltak a fantzia jtkbl, a
termketlen s legtbbszr medd brndozsbl szletett rsok. Itt
megjelent elttem egy darab let. Vgy tmadt bennem, hogy megismerjem,
megrtsem s lergztsem ezt az letet, amely voltakppen az egsz magyar
vilgnak leghbb, ezerves alapja: egy paraszt lete.

- s mikor tudnd elmondani az letedet?

Elmosolyodta magt. Most aztn egszen olyan volt az arca, mint a vedlett
kuruc. Apr fekete szemei, mint a fnyl bogarak gyltak ki, fehr
homlokra csapzott haja szilajan mozdult meg. Nzsnek derlt s mlysges
nyugalma s a szja sarkban lappang humor erre felragyogott. Kedves s
komoly tekintettel pillantott rm:

- Akr most mingyrt elmondhatom.

- Most rgtn?

- Rgtn.

- Annyira elgondoltad, annyira kszen vagy vele?

- Annyira n.

- Aztn mrt akarod elmondani?

Lehajtotta a fejt s gyermekies szeldsggel mosolygott.

- n nem tudok egyebet mondani, csak azt, hogy n gyerekkoromba, legny
koromba olyan bldog voltam, de olyan bldog, hogy azt m ki se lehet
gondolni. De akkor ms is bldog volt. Az bldog egy vilg volt... De most
mindenki boldogtalan. Mindenki az gvilgon. El van rontva ez az orszg,
gy ahogy van, az egsz istensg. Ht hogy van ez?... Mrt romlott gy
el?... Htha az emberi np felbred s azt mondja, nem jl van ez gy,
csinljuk mskppen. Ma is gy kellene lenni, hogy a Jo Gyrgyk meg a
tbbiek legyenek bldogok otthon a maguk kis falujban. Akkor azok is
bldogok lennnek, akik felettesebb letben vagynak... Eccval, n nem
tudom, csak rettenetesen szeretnm, ha elmondhatnm az n nagy bldog
letemet.

r. Ez egy r, akinek nincs mdja, kpessge, hogy megrja, ht meslni
vgyik.

- Teht a boldogsgodrl akarsz beszlni.

- Igenis.

Olyan lelkes bizalom volt benne, kezdtem izgalomba jnni, mint mikor egy j
hrnev knyvet vesz az ember kzbe, s a rvr gynyrsgtl elre
izzik.

- Ht akkor fogjunk hozz. Tedd be azt az ajtt... gy... s most
halljuk... De figyelmeztetlek, hogy csak igazat mondj, mert n csak az
igazsgra vagyok kvncsi. n mg eddig soha hazugsgot le nem rtam, ht
ha hozzfognl ldtani, akkor abbahagyjuk.

- n mst nem is tudok mondani, csak az igazat. Az n orcm mg nem
pirosodott meg. Engem mg nem kapott rajta senki hazugsgon, mert n azt
tartom, aki megmondja az igazat, akr j, akr rossz, akr szp, akr
csnya, az nyugodtan alhat s n aludni szeretek caka. A tbbi a jisten
dolga.

- Ht akkor beszlj.


*** ELS BESZLGETS +++


Jo Gyrgy elmondja rviden, dihjban az egsz lett

n elmondhatom, hogy egsz letemben boldog voltam, soha semmi bajom nem
volt. Mr mikor kilenc ves voltam, tizedikbe, meghalt az desapm. n mr
akkor mingyrt kisgazda lettem a hznl, mert a testvrbtym, Gedeon, nem
szerette a falusi gazdlkodst, rm hagyta,  meg csak gp mellett
szeretett lenni. Nem szeretett se kaplni, se kaszlni, se semmi mezei
munkt, de ha jtt az arats, akkor  mindig olyan volt, mint a mocskos
inas, mindig ott peckskodott a gp mellett.

n voltam az desanymnak a segtsge. Mr kis iskols koromba is nvelem
beszlt meg szegny mindent, hogy mit csinljunk, mg a prt is, mert
desapm halla utn megrohantak bennnket az irgyek, s elpereltk
negyedflkbls erdnket.

rva voltam, s tizenhrom ves koromban bellottam a mltsgos Salnky
Arvd rhoz mint ostoros gyerek.

Ott sok cseld volt, egyik jobban szidott, mint a msik. Este mindig
hazamentem aludni. Kihztam, mg a h le nem esett, akkor eleresztettek, s
azt mondtam, hlaistennek, nem megyek tbbet uradalomba ostorosnak.

Otthon maradtam akkor tlen, de mikor jtt a tavasz, egy ficimborm, Files
Gyuri, amk ostoros vt velem, de azt meg nem vettk fel msik esztendre
Salnkyhoz, azt mondja, menjnk Beregszszba, j pnzt lehet keresni.
Mondom desanymnak:

- , fiam, azt mondja, ne vedd a vilgot nyakadba, van neked mibl lni.

De n azrt elmentem, szkve, hogy desanym nem tudta, s csak szombaton,
mikor megjttem Beregszszbl, akkor ltta, hogy hrom forint hatvan
krajcrral csrgettem be. gy aztn nem bnta; akkor egsz tavaszon
odajrtam munkra.

Msik esztendbe egy olyan kisebb gazdlkod ember hvott, hogy menjek neki
kiskocsisnak, szntani feles fdet. Mikor meguntam, hogy ingyen kiskocsis
legyek, mondom, nem fogok n mindig szntogatni msnak, elmegyek inasnak.

rtam Gedeon btymnak Pestre, a meg szlt a mesternek,  ppen
szabadulba vt mn, a meg azt mondta felvesz. El is kldte az tiktsget,
de desanym elkezdett srni, hogy nyc gyereket hozott a velgra, s
utjjra nem lesz asse, aki egy kis vizet adjon neki, n gy megsajnltam
szegnyt, otthon maradtam.

Otthon legnykedtem, szp letem vt, mn jnyok utn jrogattam, sok
szeretm vt, ki elhagyott, kit n, kitl elvertek, ki megcsalt; birtokot
elvettk, semmitlen maradtam, visszapereltem, megbuktam, akkor gondoltam,
megprblom n mgis Pestet. Feljttem 1907 szn, tizenkilenc ves korban,
Budapestre. Mingyn nagy keresetem tmadt, egy ht alatt keresek egy
bornyt. Akkor nlunk, odahaza, egy kaszsnak fizettek egy forint hszat,
kznsges napszmba kilencven krajcrt, itt meg egy forint hatvanat, egy
forint nycvanat adtak, pedig csak tz rt dgoztam naponta.

E j, mondom, s gy azutn n eljrogattam Pestre dgozni, minden szn.
De aratsra otthon maradtam; mg fejes is vtam mn, bandavezet, n
vllaltam egy csoport munkssal nagy uradalomba aratsi munkt, n vezettem
a rtt.

Egyszer itt vna mn az ideje hzassgra gondolni. Mondjk a kortrsaim,
menjek velek blba Bknybe. Ott megszerettem egy jnyt, egy hten
hromszor is elmentem hozz. Nem vt messze, egy negyedra.

De vt nlunk egy kmvesmester, ugyan a neve is Kmves Jzsef vt. A
kmvesnek meg vt egy jnya, Erzsi, annak meg szeretje vt az n bartom,
Csereklye Mihly. Oszt ezek eljtszottk magukat, s a jnynak kisjnya
lett, a fi anyja meg nem akarta a hzassgot, engedte, hogy az egy fit
bevigyk katonnak. Hogy hazajtt, azt mondja az anyjnak, hogy elveszi
Kmves Erzsit. Mer trgyals is vt miatta, el is vesztette, egy hold
fldet tltek meg a gyereknek.

- Inkbb akaszd fel magadat, mint elvedd - azt mondja az anyja.

A meg kiment az istllba, felakasztotta magt. Mikor megtalltk mr ki
volt hlve. Akkor szn n feljttem Pestre, karcsonyra hazamentem. De mn
nagyon meg akartam hzasodni, mert protekcibul lls vt grve a
Vagonlicsnl, arra kellett hzasodni.

Megyek az utcn, azt mondja Pter Igncn:

- Mr nem nslsz mn meg?

- Majd. Rrek.

- Nslj meg, anyd itt marad halva, sose vagy itthon. Azrt nem akarsz,
mert Vradi Piroska nem megy hozzd.

Akkor n elmentem a blba, ppen vt, s elizentem Vradi Piroskr, jjjn
el.

A meg azt izente, hogy egy esztend mlva eljn. Nagyon megharagudtam, hogy
engem mg egy esztendeig akar vratni. Tudtam, kire vr, nagy csald fira,
aki katona vt akkor.

Na megjj, lesz nekem tncosnm. Megyek Kmveskhez, mondom az Erzsinek,
gyere blba.

- Nem megyek, azt mondja, nincs kir.

- Ne okoskodj, most gyere, hjlak.

gy eljtt.

jesztend estjn megkrtem a kezt.

Avval megnylt nkem a mennyei paradicsom e fldn. Mn abba az esztendbe
szletett egy olyan kislnyom, mint a pacsirtamadr. Nem srt a, hanem
nekelt. Szerelemgyerek vt a.

Igende kitrt a hbor.

Odig vt nekem szp letem. Annyi vt csak, amit n ltem. A tbbirl nem
is rdemes beszlni.

Jo Gyrgy megllott a beszdben, s rm nzett. Nyugodtan nzett, mint aki
ktelessgt teljestette, lett elmondta; most mr nyugodtan meg is
halhat.

- Ez volt az leted?

- Ez.

- Most mr, hogy elmondtad, kezdek kvncsi lenni r.

Volt az eladsban nhny rszlet, ami friss volt, kedves volt, s azt
engedte sejtetni, hogy ha hozzfogna bsgesen elmondani, minden rszletre
kiterjeszkedve, szpsges mdon tudn elbeszlni.

- Hny ves vagy?

- 1888-ban szlettem. Akkor negyvenngy vagyok, gy, gondolom. Mn, mai
idbe, vagyis 1932-be. Csak ebbe az erbe, egssgbe tudnk megmaradni, a
j vna. De osztn az emberbl vn roggyant lesz.

- Megllj csak, hogy lsz te most? Mennyi a kereseted egy vben, mennyi a
kiadsod?

- A j Isten tudja.

- Prbljuk csak kiszmtani.

Paprt, ceruzt vettem s szmolni kezdtnk, hogy az lete egy kicsit
kibontakozzon.

- Mennyi adt fizetsz?

- Ligeten 58 pengt, Uszkba 72-t.

- Uszkba? Hogy kerlsz Uszkba?

- Uszkai gazdtul vettem a ht hold fldet, ms rsze nluk van a fdemnek.

- Mg mi fizetnivalid vannak?

- Legelbr ngy jr jszg utn egyenknt 19 peng, azt megint
sszevissza 72 peng. Psztorbr tnyolcad let, ez mondjuk hat peng,
bocskorpnz 80 fillr, negyedkila szalonna, ez pnzben ngy llat utn egy
peng hatvan fillr, kt liter fzelk s a kocrt egy peng. Kantarts
hrom tven. Hrom hold ignyelt fldrt fizetek 130 pengt, ez nincs
kifizetve... Papbr flmzsa bza, kukorica 14 kila.

Az ember eltt sszefolyik egy ilyen szegny let. Tvol van a mi
letlehetsgeinktl. Mesben is rthetetlen szavak: legelbr, jr
jszg, "tnyolcad let", "bocskorpnz", "koca", "kantarts", "ignyelt
fld", "papbr", t sorban tz idegen fogalom, amit meg kell magyarzni...
ezrt nehz a politikban is a kicsi kisemberek letvel foglalkozni, mert
a politikt olyan rtegek irnytjk, amelyek alig ismerik a tmeg lett.
A kultrember csak egy alapon tud tjkozdni - a szmok alapjn.

sszeadtam a tteleit, kijtt 343 Peng 40 fillr.

- s mennyi az adssgod?

- Sonkdi bank 500 peng, nyridhzi bank 1281 peng. Kamatba fizetek
Sonkdra 70 pengt, Nyridhzra 188-at. Kispaldi egyhznak tartozom kt
mzsa bzval, kamat erre 50 kil. Nlunk az egyhznak hrom s flmzsa
bzval, erre kamat 70 kil. Pnzbe szmtva ez 14,40.

- Teht vi kamatterhed 272 peng. sszes adssg s kamattartozs egy v
alatt 615 peng 40 fillr. Havonta tven pengt kell teht fizetnie tlen-
nyron kznsges pnzterhekben.

Ezt mr megrtjk. A mai viszonyok mellett mg a vrosi ember szmra is
komoly dolog havonta tven pengt kszpnzben kifizetni. Egy kishivatalnok
fizetse 100-200 peng kztt mozog - 50 pengt ebbl elvonni zemi
kltsgre s adra, kamatra, nagyon megterheli az letet.

- No s mennyit veszel be? Egy vben? A fldedbl?

- Azt nem tudom megmondani.

- Hnyan vagytok?

- Van t gyerekem. A felesgem meg n, gy ht heten vagyunk.

- Mennyi kell nektek egy vre? Mibl ltek meg egy hnapig?

- Egy hnapra?... Kell egy hnapra msfl mzsa bza. De ebbl kimegy 21
kil vm, 50 kil korpa. Marad 129 kil liszt. De csak ha kt mzst
rletek. Kt pengt is kell fizetni pnzben az rlsrt.

- Ez mg csak a liszt. Kenyr s tsztafle. Mi kell mg?

- S. Minden hten kell egy kila s. Petrleum is kell meg gyufa. A tbbi
megterem. Krumpli - csak nem termett a mlt vben. A tlen nem ettnk meg
tbbet msfl mzsa krumplinl, mert nem vt... Bab, az van elg. Az annyi
van, hogy nem gyzzk megenni, pedig jjel-nappal azt esszk. Kposzta vt,
amennyi kellett. Ms nincs. Takarmny nincs.

- Ruhra val?

- Arra nem telik. Nem vett a felesgem tbbet egsz esztendben
negyven-tven peng rnl. Ht pr lbbelit vett az szn, abbl is csak
hrom pr vt j a gyerekeknek, a tbbi javts, mgis benne vt nyolcvan
pengbe. Mg egy keszkent vett szegny magnak t hatvanrt.

- Szval - szmtgattam -, ti egsz vben nem fogyasztotok el t-hatszz
pengnl tbbet.

- Krem, mi csak a szemetjt esszk annak, ami terem. A tbbi kell adba
meg kamatra. De mg gy se tudjuk kifizetni.

Hatszz pengt fizet kszpnzben a fldvsrlsra felvett tke utn s
adkba. Hatszz pengre lehet tenni azt az rtket, amit hetedmagval
elfogyaszt. Igaza van, hogy  csak a szemetjt eszi meg annak, amit termel.
A javt el kell adnia, hogy a pnzfizetseket teljesthesse. Ha nem is
tudjuk magunkat azonostani az letvel, reznem kell, hogy nehz sorsa
van. Egy v alatt egy kendt kapott a felesge t peng hatvan fillrrt s
cipjavtst. Egy asszony, aki reggeltl estig "ltstl-vakulsig"
dolgozik, egy kendt kap egy vre, egy tpengs kendt, mikor
hatszztizentt kell kifizetnie pnzben. Ilyen tszmtsok segtsgvel
juthatok kzelebb az lethez. Az rks babfzelk; mg a krumpli is
elrhetetlen: egy tlen ht ember msfl mzsa krumplit fogyaszt...

De taln nem mondott el mindent?

- llatokbl mit kapsz? - krdem tle.

- Semmit. 185 kils disznt adtam el 125 pengrt. A kisebbiket megltk
magunknak. Mikor eljttem hazulrl, vt egy kis hs mg belle. Most egy
htig vt munkm, hazakldtem tizent pengt, rtam a felesgemnek, vegyen
kt kismalacot, ha csak tud.

Elgondolkodott.

- Azr akartam elmondani az letemet, tessk kirni az jsgba. Regnybe.
Hadd lssk az urak, hogy ez nincs gy jl. Jobban vt azeltt. Azr
mondtam el az n egsz letemet, mert abbl megltszik, hogy azeltt bdog
voltam.

- Az letedet? Ht azt hiszed, elmondtad az egsz letedet?

- Tessk hozztenni, ami mg hibzik.

- Nem, Jo Gyrgy, n nem teszek hozz semmit, hanem te most elmgy, s
mikor legkzelebb jssz, mindig elmondod jra egy-egy darabjt az
letednek. De rszletesen gy ahogy trtnt.

- Szrl szra?

- gy... Legkzelebb azt gondold ki, hogy is volt, mikor ostorosgyerek
voltl. De a legkisebb dolgot is el kell mondani, ami csak eszedbe jut.

- Igenis. Mikor jjjek?

- Holnap.

- Azt nem tudom, hnap jhetek-e, mer egy kis munkt helyeztek beltsba.

- Gyere csak el, szebb napszmot kapsz itt, ha nlam szakmnyba beszlsz.

Megcsvlta a fejt.

- Ha megkapom a munkt, azt nem szabad elvesztegetni. Beszlni van id
vasrnap. Legalbb a munkn kigondolom, hogy is vt, mi is vt.

- Jl van.

Ez volt els beszlgetsnk Jo Gyrgy letrl.


*** MSODIK BESZLGETS +++


arrl, milyen boldog lehet az lete egy rva kisfinak

Hogy desapm, szegny, hamar meghalt, engem tbbet senki se vert, csak a
tant. A megvert egynehnyszor.

A msodik tant, mert az els, az reg Kalls tant, az nem trdtt
velnk. Mindig azt mondta, a parasztnak nem kell annyit tudni, hogy a feje
megfjduljon bele.

Hat osztlyt jrtam, de csak a harmadikbl kerltem ki. Minden esztendt
repetltam. Nem nagyon j tanul voltam. rni, olvasni, azt nagyon tudtam,
de szmolni nemigen szerettem. n olyan jtkos gyerek voltam, szerettem
csendesen ldglni s hallgatni a nagyok beszdjt, meg arra kvncsi
vtam, van- rigfszek a fn.

desanymnak n vtam a segtsge, mindig velem beszlte meg szegny, hogy
mit hogy csinljunk. Mn a hzat is n fedettem be tizenkt esztends
koromba, mert desapm utn gy maradt, hogy mindenfele csorgott az es.
Olyan nagy szalmafedele vt a hzunknak, de mr lekopott a szalma, meg
desapm leetette. Igen. Mikor tavasszal elfogyott a takarmny, a fedelet
etette a tehennel. n is gy hagytam most otthon a hrom marht, amit a
vgrehajt visszahozott, hogy etessk meg vele az lfedelet. Majd arats
utn csak valahogy jra befedem.

Ht szval, mikor lttam, hogy az orromra csepeg az es az gyba, nem
hagytam bkt desanymnak, mg be nem fedette a hzat. J helyen van a
hzunk, ppen a falu kzepn, csak egy kicsit bele vt sppedve a fdbe,
mert lbashz vt, oszt mikor a talpgerendk elkorhadtak, akkor a tet
lenyomta az oszlopokat a fdbe. gy kellett kihnyni a fdet a szobbul, s
ha az ember kvlrl ment be, le kellett hajolni, s le kellett lpni a kis
konyhba.

De mi nagyon j rendbe tartottuk azt a kis hzat. Mindennap kisepertk, ha
nem tbbet, legalbb a szoba kzept. Vt gy, hogy a szemetet, ha
siettnk, csak besepertem az gy al, de vasrnap azt is mindig kihordtuk.
Legtbbszr n szoktam sepergetni, mert akkor is nagyon szerettem a
tisztasgot. Mosdani? Ktunk nem vt, a szomszdbl hordtunk vizet, de n
minden reggel megmostam legalbbis a szemem kzit, nem szerettem, ha csips
vagyok. Nyron aztn frdtnk, pacskoltunk a vzbe.

gy ltem n addig, mg iskols vtam. Nem parancsolt senki, nem trdtt
velem senki, desanym szeretett; soha meg se szidott, csak fltett, s
aggdott rtem. Gedeon btym hamar elment hazulrl, mert nem szerette a
mezei munkt, ha kaplni kellett vagy kaszlni, mindig fjt a feje, vagy a
hasa, de ha elkezddtt az arats, akkor mr ott volt a gpnl, mint egy
pecks, olyan volt egsz nyron, mint a ft.  se bntott soha, nagyon
szerettk egymst.

A msodik tant Piri Mrton vt. E mn tbbet trdtt velem, ennek mr
tetgettem a marht este-reggel, szeretett is, de azrt egynihnyszor
megvert.

Igen, mert vt neki kt jnya, Piri Mrta s Piri vcska. n ezt a
nagyobbikat nagyon szerettem. Szerettem vele jtszani, s sokat is voltam
vele, mert mikor a gyerekek elmentek az iskolbl, n ottmaradtam a marht
gondozni, s olyankor sokat jtszogattunk. Felmentnk a papsra tojst
keresni s ott sszeakadtunk, hemperegtnk a sznba. Ott tantott meg
cskolzni. Ezt hamarabb megtanultam, mint a szorztblt. Nem is igen
tanultam egyebet abba az iskolba.

- Na, gyerekek - azt mondja hsvt eltt a tant -, ha hoztok eperlevelet,
csinl nektek Mrta szp tojst.

Mentnk keresni a mezn fdiepret, annak mn vt levele, meg vittnk tojst
a tantnak egy kosrral. Meg is csinlta, mert gyes vt a Mrta.
Rragasztotta az eperlevelet a tojs hjra tojsfehrjivel, s gy iktatta
a piros berzsenybe. Nem lttunk mi addig olyat, mert nlunk csak rtk a
tojst. Mg a nevnk is rajta vt a tojson, s Mrta nekem adta a
legszebbeket; meg is grtem neki, hogy hozok rte gacsitojst.

Abba az idbe nagy vt a Batr, sok vize volt, meg nagy ndasok, abba
szeretett a vadkacsa kteni. Mentnk iskola helyett tojst szedni a
madrfszekbl.

Ha valaki lelt, kiabltunk, adjl nekem is, adjl nekem is, de legtbbszr
sszetrt a tojs.

Egyszer nagypnteken mentem ki a Batrra. Rakadtan kt kacsafszekre,
egyikbe vt egy, a msikba hrom tojs. No mn van ngy. Egy helyen meg
felreplt a vadkacsa, odamegyek, megnzem, vt benne t, igen de mind az
tt belyukasztotta a vadkacsa, mikor felugrott. Akkor azrt vagy
tizenhetet hoztam.

tt belle a legszebbeket elvittem Mrtusknak. Nagyon rlt neki, s
akkor trtnt elszr, hogy a tant megvert miatta.

Vt a Mrtnak egy kisebbik testvre, vcska, de azt nem szerettem, mert
nagyon irgy vt. Irigyelte tlem Mrtt. Hogy a tojsokon
sszebartkoztunk, megint egypr cskot kaptam, s vcska megcspett
bennnket, s azt mondta, hogy megmond az apjnak, n meg meghztam a
filit.

Meg is mondott, s akkor a tant elvett s megvert. De n nem bntam,
mondtam Mrtnak, hogy van egy vincfa az erdn, azon lakik valami madr,
elmegyek, elhozom a tojst.

El is mentem, nagy grcsfa volt, vt rajta vagy hrom nagy lyuk. Felmegyek
a fra, ht egy nagy szrke madr repl fel rla. n meg ijedtembe
megkaptam, ki akartam csavarni a nyakt, igende az nagyon ers volt, nem
brtam vele. Vt tizenkt tojs a fszekbe, s le akartam hozni, de a madr
vert s csapkodott, s mg vagy ngy madr jtt s ztek. Alig brtam
megmeneklni, gy csapkodtak hozzm, majd kiszedtk a szemem. Nem tudom mi
vt, azta se lttam olyan szrke madarakat, valami rtisas fle lehetett.

Vittem a tojsokat Mrtnak, de csak titokban adhattam oda neki, mert nem
volt szabad tallkozni. Vt az istll htuls pallsn egy lyuk, ott
felmsztam, s mikor fenn vtam, gy tettem, mint a kuvik: kveek, kveek...
Arrl megismert, s feljtt, s az apja meg a hga nem is lmodtk, milyen
jl eltrsalogtunk a sznba a tojsokkal.

De szp vilg is vt az, boldog isten.

Egyszer meggyet akartam vinni Mrtnak. Ott vt a Batr-parton egy nagy
gymlcss. Felmentem a fra, leszedtem a meggyet. Vittem Mrtusknak.
Persze, rlt neki, de akkor nem lehetett szembelennnk, mert jtt az
anyja, elszaladtam, s mentem vissza a Batrra firidni. Vtak ott fik vagy
ten, ott vt Orbn Gyuri, Krajcr Jska, Btor Istvn, mg nem tudom ki.
Egy regember meg ellopta az ingnket.

- Nem ltta az ingnket?

- Mondjtok meg, ki szedte le a meggyet.

- Nem tuggyuk.

- Akkor nem lesz ingetek, mehettek haza pucron.

Vissza a vzbe. n meg meglttam, hogy egy fra van fellkve az ingnk.
Odalopakodtam, levettem, feltztem, el. A tbbi fi jtt utnam.

Az reg meg csatorszott, hogy megmond a tantnak, mi meg megdobltuk.

Meg is mondott, a tant meg szpen behvott a szobjba, s jra megvert.
Mrtnak nzni kellett, mikor fenekelt, mert kislt, hogy a meggyet  ette
meg.

Pnksdkor kikerltem az iskolbl, de Mrtcskt azrt nem felejtettem el
mg szig se. sszel vittem neki dit, egy-egy kis tarisznyval szedtnk a
ms fja alatt. Mikor legjobban szedjk, egy regasszony vgigkorcol Files
Gyurin. Nzem, ht Rezsus nnm, a keresztanym ngya.

- Megllj, feladlak a tantnak.

- Mn nekem a tant nem parancsol.

De azrt elvittem titokba Mrtnak a dit az lpallsra, s odakuvikkoltam.
Fel is jtt, s odaadtam akkor is a dit neki, de a ltrt az va elvette,
s minket az apja ott cspett. Ht akkor megint megvert.

- Ej, a betyr mindenit - mondtam -, e mgis sok. Akkor trtk a kukorict,
mentnk mi is desanymmal. De nem vt nekem kedvem dgozni, mert minden
csontom fjt. Mindig csak lefekdni a tbbi gyerekkel a kukoricsba.

- Gyertek el, kjkek, hun vattok?

Akkor sszeverekedtnk egy pajtsommal, Btor Istvnnal. Forg bottal
vertk egymst.

Visszamegyek desanymhoz.

- desanym, elmegyek firidni.

- Ne menj, mert esttig nem jttk el.

Meleg volt.

- desanym, megyek firidni, nem nagy a Batr.

Azrt mondtam, mert radt. Hogy ne fltsen. Elmentem a tant fdjhez,
hogy htha megltom Mrtt valahol. Htha kihoztk a mezre. Vt ott egy
vadkrtefa a Batr-parton, fel r, szedtem a vadkrtt, s nztem Mrtt,
de nem lttam semerre.

Jn egy asszony, gnes nnm, aki a templom mellett lakik.

- , fiam, gyere, megradt a Batr, hzd ki a kenderem.

Elmegyek, de nagy vt a Batr.

- Nem merek, elvisz a vz.

Mr szott a kendere; gy cserepcspba.

- Ktnk r ktelet.

Elment csklyrt, n meg kapkodtam vele, megfogtam a kendert, felbuggyant
a vzen.

Csakhogy elszakadt a cserepcsp ktele, vitte a vz a kendert. gy
halsztunk utna, mg estre ki nem hztuk mgis a partra.

- , fiam, egy csutknyi fi tbbet r - azt mondja: gnes nnm -, mint
egy szekrderk asszony.

Este vt, amikor hazartem, krdi desanym:

- Hun vtl?

- gnes nnmnek hztuk ki a kendert.

Na j van, nem vert meg.

Akkor msnap, vagy hogy, azt mondja nekem egy asszony, Kis Martella nnm,
hogy el kne menni Fekete Ardra almrt.

n mg akkor nem vtam ki a falubl, csak vsron jlakon. Nagyon
megrltem, hogy most elmehetek vilgot ltni klfldre. Fekete Ard ms
megybe van, negyedik falu mitlnk. Az mr Ugocsa. Kis Martella
megmagyarzta, hogy egy bizonyos hegyipsztort kell megkeresni Fekete
Ardn, az fog adni egy zsk almt. Vigynk magunkkal egy-egy zskot, mert
egy bartommal, Vastag Ferkval llottunk ssze, hogy elmegynk, abba el
tudunk hozni tz-tizenkt kilt egyenknt.

desanymnak nem szltam, mert nem eresztett vna el, hanem hajnalba j
korn elindultunk, s dllre oda is rtnk Fekete Ardra.

Felmentnk a hegyre, meglttuk, hogy fznek a hegyen az olhok nagy
fazokokba. Mi lehet az, megnzzk. Vt kzbe vagy hrom darab szl,
mentnk keresztl rajta, odarnk.

Az olhok nem szltak semmit. Eccer megszlal egyik:

- Mit kerestek?

- Eljttnk megnzni, hogy mit csinlnak.

Nem szltak azok tbbet egy szt se, lttuk, hogy lekvrt fznek a
szilvbl. Ez neknk nagyon furcsa vt, mert nlunk nem fazkba fzik a
szilvt, hanem stbe, aminek katlant csinlnak. De ezek csak gy fatz
mellett cserpfazkba fztk.

Gondoltam, hogy lehet az, ht ilyen klnbz az emberek szoksa.

Odajn a kerl:

- Hogy mertetek keresztljnni a szln? Most beksrlek benneteket Ardra.

Nagyon megijedtnk.

- Ne tessk bntani, nem tudtuk, mi ligetiek vagyunk.

Ht egy darabig ijjegetett, azutn azt mondta:

- No, ereggyetek, de hozz ne nyljatok semmihez.

Elmentnk s kerestk azt a hegyipsztort, akit Kis Martella nnm mondott.
Nem volt otthon, ht mi ott vrtunk, vrtunk, ebdid volt, de nem knlt
meg senki, a felesge pedig fztt valamit. Kis Martella mondta, hogy
kapunk ott ebdet, de bizony a kerlnnek eszbe se jutott. Szedtnk
osztn szilvt egy fa alatt, s csorogtunk, bmszkodtunk. Szp id vt,
szp vt a hegy, nlunk nincs hegy, csak sksg, nincs szl egy tke se,
csak a tiszteletes rnl van egy lugas. Hallgattuk a madarak riktst, s
n dibl faragtam Mrtcsknak egy csrg jtkot. Olyanok vtunk, mint a
kis brnyok, legelsztnk a fbe.

Jn aztn a kerl, meglt, rnk kilt:

- Tik mit kerestek mg most is itt?

Ht e vt a hegyipsztor, akihez mink jttnk.

Mondjuk osztn neki, hogy Kis Martella nnm kldtt zskkal, almrt.

Azt mondja r:

- Most nem tudok adni, hanem majd izenek, mikor lesz.

No, mn jl vagyunk. Ezrt tettk meg az orszgos nagy utat.

Krdi a kerl:

- Osztn hun akartok hlni?

Mg hlni is? Hazamegynk mink. De ks van mn, mingyn este lesz, messze
van ide Magosliget. De mi nem akartunk maradni, elszaladtunk az res
zskokkal.

Ahogy megynk a hegyrl lefel, mindentt a fk alatt, mert t nem volt,
csak a szp gyepen kellett keresztl-kasul a gymlcsfk alatt, ltunk
egyszer egy szp rakott almaft. De nagyon szp almk vtak rajta. Jska
mingy felmszott, s megrzta.

Azr se megynk resen haza. Megszedtk zskba, amit lehetett.

Azutn mg szp krtt leltnk, abbl is szedtnk. Jn egy ember. Nagyon
megijedtnk, elkezdtnk szaladni, otthagytuk a krtket, amit lerztunk.
Osztn az ember nem is arra jtt, ahol mi voltunk, meg nem minket keresett.

Ott vt egy tbla fekete szl:

- Gyere, nzzk meg.

Levettnk egy frt szlt, de mg nagyon savany volt. Tovbb mentnk.

Akkor belttunk, hogy az urak uzsonnznak. Egy szp hz volt egy szlbe,
jl be lehetett ltni a fk all, megllottunk s sok nztk. Vtak vagy
tizenten, urak, kisasszonyok, mink meg csak nztk ket. Mg ilyeneket se
lttam odig, mert a mi urasgunk, Salnky Arvd, nem lakott nlunk a
faluba, nem volt kastlya ptve, csak a sok nagy puszta telkvel volt tele
a falu, az apr rgi cseldhzakkal. Mert a falu azeltt nem ott volt, ahol
most van, hanem a Batr tls partjn, a Krin, csak rvizek miatt
kltztek t, mert a Krit mostanban is gy elnti az rvz, hogy
ngykbls fd nem marad ki belle, de a faluba sose jn fel egy csepp vz
se. Ht a templomtelken volt a Salnky-kastly helye, de sose ptettk
meg, csak a templomnak hastottak ki belle helyet. Mondjk az regek, hogy
a haranglb sokig mg odat maradt, mg a kastly megvolt. De gy neknk
sose lett fldesurunk, aki ott lakjon, hogy lssuk, hogy lnek az urak,
volt ugyan egy testvre Salnky Arvdnak, Salnky Smuel, de ez snta volt
s csak tvenkbls volt mr a fldje. Tekintetes r volt ugyan, gy
szltottk, de nem lt nagyon urasan, a hza teteje is olyan rongyos volt,
hogy a macska kisbe stlt a zsindely kzt.

Nagyon szp az, ahogy az urak lnek. Olyan szpen mozogtak a szp fk
alatt. Ltszott rajtuk, hogy nem dolgoztak ezek soha letkbe, csak mindig
szpen ltztek, s vigyztak magukra. Jkat enni, inni, szp nkkel szpen
egytt lenni, elszr lttam n azt akkor letembe, meg is csudltam.
Mrtcska is rilny, csakugyan mikor elkerlt tlnk, tanullny lett
belle s most tantn valahol. De azrt elgondoltam, hogy ezek kzl az
rilnykk kzl egy se jnne el velem a sznapadlsra.

Vt ott egy csudlatos szp almafa, tele olyan piros almval, amilyet mg
sose lttam. Azt is megszedtk, aztn tovbb mentnk, mert mr esteledett.
Mikor Ardn keresztlmentnk, a Batron halsztak az ol asszonyok. Olyat
se lttunk mg, hogy asszonyok vonhlval halsszanak, csak egy kis
vszonszoknya vt rajtuk, gy llottak a vzben.

Mi meg szedtnk grket, s meghajigltuk ket. Azok meg kiabltak, hogy
majd adunk mi nektek, gonosz kjkek.

n csak nevettem ket, hogy ilyen loncsos csr szegnyek, akik maguk
halsznak. Igazn, rnak akrmikor elmentem volna, de ol asszonynak nem.

Eccer csak lement a nap, megijedtnk, s elkezdtnk szaladni hazafel.
Szaladtunk, mg ki nem fradtunk, akkor megcsendesedtnk. Vt mr tz ra
vagy jfl is, mire hazartem. desanym kint vrt a kapuba, nem tudott
aludni, nagyon meg vt ijedve:

- Hun vtl, fiam?

- Kis Martella nnm elkldtt almrt Fekete Ardra.

Jaj, szegny, de szrnykdtt, hogy azt nem is gondta vna, hogy olyan
messzire elmentnk, j, hogy nem tudta, mert meghalt volna az ijedtsgtl.

Jn msnap Kis Martella nnm az almrt. Mondtuk neki, hogy nem adott a
kerl, mg inkbb elkergetett, amit hoztunk, az a mi becsletes
keresetnk, azt mi magunknak loptuk, abbl nem adtunk neki egy szemet se.

Haragudott osztn a kerlre:

- Majd adok n neki mg eccer ft.

Mert vt neki egy darab rgi szlje Ardn, de szl mr nem vt benne,
csak egynhny reg gymlcsfa. Ott egy kiszradt almaft elkrt tle a
kerl, hogy sszel ad rte egy zsk almt. Ezrt az almrt kldtt el
minket.

Nem kellett cipelni az  almjt, de nem is bntuk, mert nem adott volna
belle csak kettt vagy hrmat. Szereztnk mi magunknak tbbet, de azrt
nem mentnk mskor, hiba kldzgetett.

Hanem n az almval mit csinltam.

Elvittem a zsk almt a tant sznjnek a pallsra a sznba. Hanem mikor
kuvikkoltam, nem Mrtcska jtt fel a rtolyn, hanem az apja.

- Mit keresel te itt?

Megrakott kegyetlenl.

- Azt hiszed te, hogy az n jnyom tehozzd val? Most mingyrt megfoglak,
s gy lehajtlak innen, hogy kezed-lbad kimegy a helybl, rk kdus
leszel.

Nagyon sajnltam szegnyt, gy haragudott, hogy kk lett tle meg zd. De
nem hajtott le, hanem szpen lejttem s elszaladtam.

Alkonyatkor visszaszktem, jra felmentem, de most mr nem kuvikkoltam,
hanem addig vrtam, mg meg lttam az udvaron Mrtcskt. Lehajtottam neki
egy almt. Felnzett, mingyrt gondolta, hogy n vagyok, s nemsokra
feljtt. gy eszegettk aztn meg az almt kettesbe. Azutn sose
kuvikkoltam, hanem macskanyvogst kezdtem, de csak ha Mrta kinn vt az
udvaron.

Ilyen szpen ltem n mint kisiskols fi. Milyen szp volt abban az idben
a vilg, s mennyi gyerek volt. Minden hzba volt t-hat, volt akinek
kilenc gyereke volt, mg tizenkett is volt.

Nincs most. Hiba hzasodnak most a fiatalok, nincs nekik gyerekk. Mind
azt mondja, minek? Erre a nyomorult vilgra?

Nekem mg van t gyerekem, mert mikor n hzasodtam, n bszke vtam arra,
hogy magyar vagyok, s nem tudtam, hogy ilyen nehz idk jnnek.

Meg lusta is vtam, na.


*** HARMADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy milyen csodlatosan szp s rdekes egy ostoros gyerek lete

Egyszer kint voltam a pusztn; Krajcr Gborral meg Orbn Gyurival voltam
egytt ostoros. Krajcr Gbor aztn Pestre kerlt, s rikkancs lett belle,
a hborban elesett. Orbn Gyuri most is l, az apja hivatalba, kisbr,
nagyon sok gyereke van, valami ht vagy nyc, sose tudja a nevket.

Jtt egy gihbor.

De olyan jg esett, hogy bokn fell rt a jg. A pelyvba dugtuk a
fejnket, hogy agyon ne verjen. k gyeltek az krre, n meg a lovakra.
Sznts utn a lhoz csaptak bennnket. Szznyolcvan l volt a keznk
alatt, egyik nap n voltam velek, msik nap msik, de se csiks, se ms
senki nem vt, csak mi gyerekek. Neknk kellett a mnest terelgetni.

Akkor is a Gyrteleken vtunk, annak nagyobbik fele mg akkor nem vt
feltrve, a mind legel vt. Akkor ojan hirtelen jtt a zivatar, hogy nem
vt semerre menekls. Elibe lltam a lovaknak, de az id a lovakat a
Bornemissza tagjba verte, gyhogy a l nem brt llni. Beszaladtak a
krba, de mikor megcsendesedett az id, kivertem ket, gyhogy nem vettk
szre a krt.

Utna sszekerltnk Orbn Gyurival, csupa vz vtunk. Levetkztnk
anyaszlt meztelenre, s a kknybokorra teregettk a ruhnkat, gy
szrogattuk.

Jtt a kerl, a vn Illys.

- Hogy vattok, gyerekek?

- Jl vagyunk, semmi bajunk.

- Hun a ruhtok?

- Szrad.

Akkor rt a dinnye, de az reg kerl sose akart tbbet adni egy flnl.
Akkor is krtnk, de csak egyet adott, kett vgta: - Netek, egyetek.

gy egy fl dinnyt kaptunk megint.

Mikor megettk a dinnyt, a kerl meg elment, azt mondja Orbn Gyuri:

- Gyere, most szednk dinnyt.

Ott vt a dinnyefld a hodly mellett, alig mentnk hsz lpst, mr vt
dinnye. Behordtunk vagy tzet, gy eszegettk megfele.

Nem vette szre senki.

Akkor kezdtem n egy kicsit emberkedni, meg gyelni arra, hogy lnek msok,
addig csak olyan gyerek vtam, aki nem gyelt semmire, csak lt, mint a
kiskutya az udvaron.

Mer n a magam akaratjbul mentem el ostorosnak. A testvrem, Gedeon,
Pestre ment inasnak. Vt Pesten egy nagybcsink, Blint btym, hogy 
viteti fel. Mg Gedeon otthon vt, jn egy reggel a Salnky tiszttartja,
s hjta tet, hogy menjen hozz ostorosnak. Mondja, hogy nem megy, mert
Pestre kszl inasnak. n meg kidugtam a fejem a dunnbl, s kiltottam,
hogy elmegyek n.

gy vett fel nagy nevetve, mert vkony gyerek vtam, mint a nd, s azt
mondta, merek-e menni, elfj a szl.

- Nem fj engem.

gy megegyeztnk, hogy Andrs-napkor telik le az id, de ha a h hamarbb
leesik, akkor hamarbb, hesskor.

Nha kijtt a mezre az reg snta tekintetes r, Salnky Smuel. A
nagysgos urat, Salnky Arvdet csak gy gondoltuk mink, mint az Istent,
akit sose lehet ltni. Fispn vt Nagyszlsn, ott is lakott, csak az 
nevbe parancsolt ott mindenki. De ez a snta tekintetes r megmutatta
magt.

Vt neki egy reg vak lova, maga hozta ki a mnesbe.

- Fiam - mondta -, vigyzz a lra, hozok neked barackot.

Mindig grt, de sose hozott semmit. n meg csak vigyztam a lra. Egyszer
jn kifel, megint mondja:

- Fiam, vigyzz a lra, hozok barackot.

Avval megy el. n meg mn haragudtam r, hogy mindig csak gri, de sose
adja, s mikor mr jl elment, a botommal jl fejbe vgtam a vak lovat. A
meg leesett. Megijedtem, de nem lett semmi baja, csak elszdlt. llogattam
n felfele a lovat, felnzett a vak szemvel, olyan szomoran nzett, hogy
nagyon megsajnltam. Sose tttem meg tbbet. Azt a pozdorjra val reg
Salnkyt kellett vna fbe tni, sose bntom azta a lovat. Nem tudok
rtni, meg nem is szeretem, mert mindig sajnlom, hogy hzni kell neki a
nagy srban.

De a tekintetes r, mintha csak megrezte vna, hogy baj van a lval, jn
visszafel, ltja, hogy lltgatom, bajoskodok vele. Nem tudta, mi lett,
azt mondja:

- Jaj, fiam, vigyzz a lra, nagyon rzkeny.

Azt elhiszem, nagyon megrezte a grcss botomat. Olyan nagy somfabot vt,
amit az istllba kaptam, hogy avval kell jrni a l utn, a vt a csiks,
az a bot. Vt a nyakamba kariks ostor is, de csak a bot vt a mester.

Azt mondja a tekintetes r:

- Hogy hjnak tged, fiam?

Nagyon sajnltam, hogy visszajtt, s fltem, hogy megtapogatja a l fejit,
s megnzi az tst.

- Jo Gyrgy - mondom -, szolglatra.

- Jo Gyrgy - azt mondja a tekintetes r -, csak nem annak a Jo Jnosnak
vagy a fia, aki most halt meg egypr ve?... Tudod-e, ki vt az a Jo
Mtys, aki nagyapd vt. Hat szekszis fdje vt. Mg megred, hogy a
nemes vilg visszajn, a kzimunksnak meg nem lesz napr kenyere se.

Ht nem gy van? M az urak kezbe van minden megint. Nincs mr a munksnak
napr kenyere se, mert mikor a tlen a munksokat hajtottk ki
nsgmunkra, sokan vtak, akiknek egy darab kenyere se vt a tarisznyba.
Pedig hrom napig olyan hideg vt, nappal hsz fok, ccaka meg harminc fok.
A vrmegye hozatott Szabolcsbl burgonyt, hrom vagont, azt osztogattk ki
hat fillrjvel. Az anyk meg jrtak a paphoz, tanthoz, hogy harminc
fillrt krjenek kcsn, hogy t kil krumplit tudjanak venni a
csaldoknak.

- Tudod-e, hogy a nagyapdnak hat kre vt, meg ngy lova. Tudod-e, des
fiam, hogy a nagyapd meg az apd, mikor ez mg legny vt, sszel
felllottak az gysra, tavasszal szlltak le rla. Kerestek is mindennap
hrom-ngy vka letet, azonfejl, hogy k fizettk a villst, meg aki
szrt, mgis maradt nekik annyi, mindennap.

Mondom a tekintetes rnak:

- Tekintetes r, mikor n mg kisfi voltam, mg kis iskolba se jrtam,
vt a mi kertnkbe htul egy gdr. Arra is emlkszek, hogy n abba a
gdrbe eccer beleestem. Tavasszal, mikor a bkk kuruttyolni kezdenek.
Kimentnk a kertbe, s hajigltuk a bkkat, s gy beleestem, hogy alig
tudtak kihzni. Nem mertem hazamenni, mert fltem, s a kazal al bjtam,
mg meg nem szradtam. Nem lett semmi bajom, de desanym belefektetett az
gyba, s hrom napig ott kellett lenni. Akkor desapm odalt mellm, s
elmeslte, amit most a tekintetes r mondott. Mikor k ott nyomtattak
Salnky Farkas rnl, odajtt Salnky Farkas r, s azt mondta:

- Ksse be a l szjt.

Mert ngy lval nyomtattak, s egy vka bzt kaptak a lovak abraknak, mert
nem lehetett sok killani a munkbl, csak abrakot kaptak nappal a lovak,
s akkor tovbb dgoztak. Ht a l meg bele-beleharapott a bzba a lba
alatt, egy j csomt felkapott, s tovbb ment, azrt mondta Salnky Farkas
r desapmnak, hogy ksse be a l szjt. De desapm akkor rgtn
lehajtotta a lovakat az gysrl, s ment hazafel.

Utna kiltott Salnky Farkas r, hogy:

- Hov megy?

- Ltta azt mr a tekintetes r, hogy a munks, aki dgozik, ne egyk?

- Nem lttam, fiam.

- Ht a l is eszik.

gy hjta osztn vissza, mert abba az idbe mg nem vt gp, de mg l is
sok helyen nem vt, csak krrel dgoztak. gy hallottam desapmtl.

Azt mondja az reg tekintetes r:

- Szjas gyerek vagy te, de apdnak a kezn elment minden fd, amit az
apjrl kapott. Ha bekttte vna a szjt, akkor ma is megvna a fdje. De
a maga szjt se kttte be. Lement a hat szekszisfd a ggjn.

Nem tudtam mit mondani, hanem mikor este hazamentem, mondom desanymnak. A
meg azt mondja:

- , fiam, nem apd ggjn ment le a fd, hanem azon, hogy Salnky Farkas
r besoroztatta apdat katonnak; hat esztendeig vt oda, azalatt meg
meghalt a nagyaptok, s asszonykzen gy ment el a fd, mint ahogy elolvad
a jg. Mert a jg azrt olvad el, mert sti a nap, a fdeket meg
Pereszlnyi vette meg csn. Az a Pereszlnyi, akit a Salnkyak istpoltak
fel, annak a nyolcvan hold fldjbl a nagyobbik rsz a te apdbl kerlt
ki. De mg most is hes, mg most sincs jllakva. Most is csak azon
dgozik, hogy ami rm maradt szegny apdrl, a negyedfl kbls erdt
megkaparintsa.

Mert akkor folyt a per az desanym ellen a vagyonrt.

gy osztn nem hozott nekem tbbet barackot ezutn se Salnky Smuel
tekintetes r, de nem is kellett nekem az  barackja. Vt gymlcs elg.
Vt egy krtvlyfa, amerre a mnes jrt, de sokat megmsztuk. J krtk
termettek rajta.

Nekem desanym tarisznyzott mindennap. Vittem ki kenyeret, hagymt. Nha
szalonnt, nha telt szilkbe.

Eccer eszem a szalonnt kenyrrel, odajn egy ember, cseldember vt az
uradalomba, Ggn Mihly. Lel mellm, s nzi, hogy eszem.

Azt mondja:

- Fiam, adjl egy kis kenyeret.

Mondom neki:

- Nekem is kicsi van.

- Ht pedig ltod, n negyvenves ember vagyok, de hrom hete nem ettem
kenyeret.

n meg nem akartam adni, mert desanym megmondta, hogy a kenyrre
vigyzzak, abbl senkinek se adjak.

Azt mondja az ember:

- Meg nem is magamnak krem, hanem a Juliska jnyomnak. Sajnlom szegny
gyereket, hogy nem harap kenyeret.

Avval gy odatette az ujjait a ggjhoz s elkezdett rajta citerzni. gy
kiverte a taktust a ggjn, hogy elbmultam.

Arra odaadtam neki, ami kenyerem mg vt,  meg betette a tarisznyjba; s
azt mondta:

- Gyere el eccer nlunk, ott lakunk az als cseldhzba, a gannl.

Ht n el is mentem egyszer, csakugyan ott laktak. Sok pujja vt, de
Juliska vt a legnagyobb. Nagyon szp kisjny vt. Mondja nekem:

- Te kldtl kenyeret nekem?

- n. De nem kldtem, mert nem tudtam, hogy a vilgon vagy, hanem desapd
elkrte.

Juliska osztn nagyon megszeretett. Libt rztt a tanya megett a pston,
ott jtszogattunk. Ha osztn lehetett, mindig gy igyekeztem terelni a
lovakat, hogy arra forduljanak, s olyankor n is leltem Juliskval a
libk mellett, s ott henteregtnk.

Abba az idbe mg nagyon szegnyesen ltek az ilyen cseldemberek. Nem vt
nekik semmi, csak az a kis komenci, annak j vt, akinek mr kt-hrom fia
dgozott, mert az is megkapta a komencit, de akinek mg apr vt a
gyereke, az sokat hezett, mert olyan kicsi vt a komenci, hogy ha elsejn
megkaptk, mr kt ht mlva nem vt belle semmi. Lttam eccer, mikor
Juliska anyja sttte a kenyeret, s tkt tett bele. Ftt tkt.
Krdeztem, minek teszi bele. Azt mondta, jobb z, jobban szeretik a
gyerekek, hogy des. Pedig nem azrt tette bele, hanem ptolta, mert kevs
volt a liszt.

Kt csald lakott egy-egy szobba. Kt bres az els vgbe s a msik vgbe
is. Krtval hztak a fldn egy vonst, s mindenik asszony gy sepert,
hogy a vilgrt se ment vna tovbb a seprje, csak a vonsig. Egyszer ott
vagyok Juliskval bent a hzba, mert esett az es, bejn a msik csaldnak
a sutty legnyfia, s tlpett vletlensgbl a vonson.

- Ne gyere be a hzba - kiltott Juliska -, ne gyere be a hzunkba!

Mg olyat addig nem lttam. A pitvarba meg ott vt a konyha. Olyan nagy
szabad tzhely vt, de nem vt semmi kmnye. gy ment a fst, ahogy akart
a pallson. Minden tzhelyen kt csald asszonya fztt, de mindig
veszekedtek. Egy tznl kellett nekik fzni cserpfazokba, s mindig
kiabltak egymsra, hogy most kinek kell tenni a tzre.

J kis hejes gyerek vt mn a Juliska, nlam idsebb is egy kicsit,
elmondtam neki, hogy mit beszltem a snta Salnkyval.

Azt mondja:

- Ezek most is bektik a l szjt meg az emberekt is, de majd megltod,
hogy tnkremegy azrt az egsz uradalom, mris tlk vette Savarc a tagjt.
Nem sok megy az urasg.

Okos gyerek vt nagyon; de sokat fogdolztunk, cskolztunk; megtantottam
mindenre, amit tavaly Mrttl tanultam, de azrt  mg jra is tudott
tantani.

n osztn akkor ennek hordtam mindent, amit szedtem. Krtt, almt,
vackort, ami jtt. Mrtcskt bizony elfelejtettem, mert nem vt idm utna
jrni, hogy pitymallatkor kellett menni a mezre, s azutn settben rtem
haza. Mikor mehettem vna utna? Meg el is untam a sok verst, mert a
tant nem akart leszokni arrl, hogy ha megltott, meg ne ssn.

Mikor az arats megvt, akkor engem a jrgnyhoz fogtak. Kt lovat
hajtottam a jrgnyba egsz nap. Ezek bizony nem faltak bele a bzba, mert
messze vt a bza, a lbuk alatt nem vt ms, csak a por, amit k locsoltak
el.

Ott is sok mindenfle trtnt velem. Egyszer az ostorom beleakadt, mikor
csapkodtam vele, a jrgny rdjba, a meg kikapta a kezembl,
rcsavarodott, nem vt ostor.

Meg akartak verni, n meg elszaladtam. Azt mondtam:

- Ha megver, tudja meg, hogy nem jvk tbbet.

Nem bntott aztn a botos ispn, mert szksge vt rm.

Vt ott egy fi velem, Ndor Istvn, annak meg a vt a szoksa, hogy
megfogta az egeret, s beleeresztette a hatos kerk kz. A meg csak
felkunkorodott, vge vt. De tele lett a vgs, haragudott a gazda, mindig
szidta. A meg csak dugdosta loppal tovbb is az egeret a hatos kerk al, a
meg eccer odakapta az ujjt. Levgta neki hrom ujjt, de majdnem leszedte
az egsz karjt, a vt a szerencse, hogy az tet szrevette, hamar
belevgott egy kvt a dobba, akkor az a szjat levetette, gy a hatos
kerk megcsendesedett, a gp megllott, de mn akkor hrom ujja odavt. De
azrt nagyon derk ember lett, gy tudott vadszni, hogy csuda. Most
Farkasfalvn van Szebenyi nagysgos rnl, inas. Mn ez a Szebenyi is
megbukott. Mg megvan, de gy van mn, mint a vzen a bubork, most
hallottam, mikor a vonaton jttem, hogy Szebenyinek sincsen mn semmije.

Ott a Tolnay tekintetes r, annak sincs semmije. Ott vt a Pereszlnyi-
birtok, az is zsidkzen van. Tenkremennek mind a birtokosok, pedig mn
annl jobban nem lehet elhzni a szegny cseldsgtl, mint ahogy k
tettk. Azt mondjk most is, hogy leptenek; akkor csak gy mondtk, hogy:
nem adnak. Bektttk a l szjt, aki pedig ezt nem tette meg nekik sz
nlkl, azt elkldtk hat esztendre katonnak, azalatt meg kifordtottk a
vagyonbul. Mit rnek vele, most k fordulnak ki mind, mind.

Harminct forint volt a cseldbr, negyven forint egy vre. Tz kil s,
kt vka fzelk, lecsapva, kt l fa s tz kbl let, mg annak is
nagyobb felbe azt a sivatag gabont mrtk. Tessk ebbl meglni kilenc-
tztag csalddal. Igaz, vt 1200 l kukoricafd, megszntva, bevetve,
nekik csak kaplni, trni kellett, haza is szlltottk, mert nekik nem vt
semmi marhjuk.

De n akkor ezt nem gy lttam. n fl komencit kaptam, bszke vtam, hogy
tizenhat forintot adtak egy vre, meg hat kil st, hat mzsa letet, abbl
ngy mzsa vt a rozs, kt mzsa tiszta bza.

Mikor desanym megkapta a bzakomencimat, vett nekem is fejr gubt,
akkor mg a vt a divat. Mn sszel abban jrtam ki nagy bszkn a mezre.
Abba aludtam akkor is, mikor egy napon felbredek a fejr gubba, nzem mi
van itt. Fejr vt az egsz vilg.

Leesett a h.

H, de rltem. Vge az esztendnek. Egy httel Andrs-nap eltt.
Szabadultam. Bizony.

Krdezgettk, akarok-e jvre megmaradni. Nem akarok n. Nem megyek n
tbbet Salnky Arvd rhoz, mert mg nekem is bektik a szm.


*** NEGYEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy kezd emberkedni a kis ember

Azt mondja nekem tavasszal egy ifj, Fles Gyuri:

- Te, gyere menjnk Beregszszba kaplni, szp pnzt lehet keresni.

Mondom desanymnak.

- , fiam, ne vedd a vilgot a nyakadba, van neked mibl lni.

Nem szltam semmit, lttam, nem szereti. Vasrnap este vt. Nekem nagyon
frta az dalamat, hogy elmenjek. Hnap htf, ha reggel nem megyek, egsz
hten itthon maradok. Mr nagyon szpen pirult a fld szne, jl lehetett a
fdbe dgozni tavaszmunkt.

Gondoltam, n nem maradok itthon desanym nyakra. Tavaly mr komencim
vt, hozzszoktam a keresethez. Ht az idn nem hozok semmit a hzhoz?...
Nagyon hinyzott nekem, hogy nem fizettk minden elsejn a fizetsemet,
mert tavaly, mikor ostoros vtam, vt nekem tizenhat forint fizetsem egy
vre, azutn hat kbl let, abbl kt kbl bza volt, ngy kbl rozs.
Vt msfl vka paszuj. Meg egy flhold fld, amit desanym kaplt be.
Nekem az akkor nagyon szp fizets vt, ennyit n mn minden esztendbe meg
akartam keresni.

Szval n nem okoskodtam desanymmal, hogy gy meg gy, mert mr n akkor
is reztem, hogy asszonyokkal nem kell sokat beszlni, hanem meg kell
csinlni, amit az ember akar. n ht szp csendesen kitettem egy kapt az
eresz al, krdi desanym, minek van ott az a kapa. Mert szemes vt,
szrevette szegny.

- Megyek reggel az erdre kaplni.

- , fiam, sr van mg, hogy mennl egyedl kaplni.

- De csak adjon desanym kenyeret, n elmegyek.

- Nem adok n, meg nincs is itthon, reggel megyek Fitos Blintkhoz
dgozni, ott majd kapok. Te meg csak etesd meg a tehenet, dlre hozok haza
neked. Az tel megvan, ht ellehetsz.

Jl van, ha nem ad, ht nem ad. Tudtam, hogy van kenyere, csak eldugta.

Hajnal eltt felbredek, leszllok az gyrl, felltzk csendesen, csizmt
hzok.

- Hov mcc?

- Csak kimegyek, a tehnnek adok.

Kimentem. Adtam a tehnnek. Avval a vllamra vettem a kapt, s megyek.

Ki az utcra. De nincs kenyerem, hogy menjek el olyan nagy fdre. Sose
vtam n Beregszszba, tudtam, hogy oda vonaton szoks menni, de pnzem nem
vt.

Megyek Files Gyurir, az utcn rm szl Paldi Jzsin, Julcsa nnm, hogy
hova megyek.

- Kaplni, de nincs kenyerem.

- Adok n neked egy kis kukoricakenyeret.

- J lesz a.

Elmegyek vele, azt mondja:

- Vgjl egy kis ft!

Jl van, hamar sszecsaptam neki egy csom gat, rzst, akkor csakugyan
adott egy kis kukoricakenyeret, de rosszul vt stve, csak gy sztomlott,
mikor a tarisznymba tettem. gy kellett becsavarni a kenyrruhba, mint a
lisztet. No, szp kenyeret st ez is.

Mentem osztn Files Gyurir.

- Kejj fel.

A mg akkor is aludt.

Felkl. Betarisznyz neki az anyja, veszi a kapt, elmegynk.

Ht mentnk gyalog. Dltjon vt, mikor odartnk. Beregszszba.

Ahogy megynk az utcn, meglt egy gazdaember.

- Jttk-e dgozni?

n meg rfelelek nagy hegyesen:

- Elmegyek, bcsi, de mit fizet?

- Hatvan krajcrt.

J napszm. Otthon tvenet adnak. Jl van.

Szrkt szedtnk a bzba. Nem kmltem a kezemet, dgoztam szorgalmasan.
A gazda meg megszeretett, m dlbe adott egy darab szalonnt stni. gy
csorgattam a szalonna zsrjt a Julcsa nnm kukoricakenyerre.

Este hazamegynk a hzhoz.

Ott vt az istll, nzem, a tehnnek mg nem adott enni senki, mert
beteges vt a felesge. Odamentem, adtam neki.

Jn a gazda. Nem is gondoltam. Ltja, hogy szna van a tehn eltt.

- Adtl neki?... No ht n meg vacsort adok neked.

gy egsz hten csak nzett engem, s krdezskdtt. Elmondtam, hogy
tavaly Salnkynl vtam ostoros, komencis meg minden.

Mikor szombaton vagyunk, azt mondja:

- Nem jnnl el nevelfiamnak?

n meg gyereksszel nem tudtam, milyen j lenne az nekem. Vt a gazdnak
vagy huszont hold fdje, s egy csepp gyereke se vt.

- Nem megyek - mondom -, mert desanym vr.

Kifizette a napszmomat. Kaptam hrom forint hatvan krajcrt koronba. Vt
nekem ht koronm meg hsz fillr.

Igende sajnllottam felvltani a hetedik koront, mert negyven fillr vt
az utiktsg. Nztem, nzegettem a hszfillrest, hogy lehetne azt
megfiaztatni, mondja a gazda, mit nzek. Mondom neki, hogy sajnllom
felvltani a korons ezstt, pedig hsz fillrrt nem visznek el jlakig.

- De sprols vagy, adok n neked hsz fillrt, csak gyere vissza htfn
is.

Adott nekem hatvan fillrt, hogy vissza is tudjak jnni.

J van. Vaston mentem haza. Files Gyuri meg nem kapott semmit; azt mondta,
hogy nem is jn tbbet vissza ehhez a gazdhoz.

Ht n hazamegyek, azt mondja desanym:

- Jaj, fiam, hogy mertl elszkni?

- Ms is elment.

De mn msnap, vasrnap, n vtam a legny. A fik csak gy megbmultak.
Gedeon mg akkor is otthon vt, nehezen tudott felkerlni Pestre; kimentnk
a Tepsesre, mert  olyan vt, hogy mindig szerett firidni, nyron egy nap
negyvenszer ha nem frdtt, egyszer se. Kimegynk; bele a vzbe; halszni.
n meg csak jtszogattam, nadly cspett meg.

Aztn Gedeon megfog valami nagyot, azt hitte, kgy, kihajtotta a vzbl.
Azt mondja, nzd meg, mi a. Odamegyek, megnzem.

- n nem tudom, csak lapos farka van, meg nagy bajusza.

Kijtt.

- Hal.

De  se tudta, mi vt. Harcsa vt.

Megcspett akkor a rk. H, ordtottam. Ktfel hztam a lbt.

Gedeon meg megtrflt, eccer csak eltnt, n meg kiabltam utna, nem jtt,
beleestem a vzbe, lucskos lettem abba a hves tavaszi szlbe,  meg elbjt
a bzba, szaladtam utna nagy lucskosan,  meg mikor eljtt, nagyot
nevetett, n meg tdgyulladst kaptam.

Nem mehettem msnap Beregszszba. Beteg lettem. Eljtt a tiszteletes r is,
tudtommal tbbet nem vt a hzunknl, csak mikor temetett valakit az
udvarrl. Pedig tven esztendnl tovbb vt nlunk pap. Megnzett, azt
mondta, tegyenek rm vizes borogatst, s ragasszanak belm pict. Le
akartam tpni, nagyon cspett, a vzbe is az cspett meg, nem vt kedvem az
gyba is trni.

Hrom htig vtam csak beteg, de akkor mr nem lehetett velem brni, mentem
vissza Beregszszba, mert nekem pnzt adott a gazda s vr.

Megyek hozz, azt mondja:

- Hun jrtl, mikor itt vt a nagy munkaid.

- Nem mondta Files Gyuri?

- Nem lttam n azta a filit se.

- Beteg vtam.

gy elmondtam neki, de mg meg is sajnlt, nem is adott munkt egypr
napig, csak ott lzengtem a hznl, s jtszottam a kis keresztjnyval.
Csobk Zsuzsikval.

Meg is szerettk egymst, mert n mindig nagyon szerettem a jnyokat.
Nagyon tudtam velk beszlni, s most mr megint nem vt szeretm. A tant
jnytul egszen elmaradtam, a bres jnya, Juliska, is el vt felejtve, e
meg nagyon kedvemre val vt. Ez is libt rztt a faluvgen, mert ott
laktak a faluvgn mindgyrt, s a pston vt a kislibkkal. Nagyon
eljtszogattunk, rgt is ntttem. A szlei is nagyon megszerettek. Olyan
vtam mn, mintha a fiuk lennk, mintha csak kt hzam lett vna, egyik
otthon az desanymnl, a msik meg a nevelapmnl, mert mindig csak gy
mondta, hogy nevelgyereket fogadott, n meg gy mondtam: apmuram.

Vt ott munka elgsges, mindig tudott engem valamire hasznlni, csak n
mn untam, hogy olyan messzire kellett jrni, mert minlunk nagy dolog vt
abba az esztendbe. Salnky Arvd tnkrement, a birtokt elrvereztk. Ht
 olyan fispn ember vt, s nagyon szeretett Pestre jrni. Itt meg
rkapott a krtyra, s sok adssgot csinlt a rgihez, szval a lett
belle, hogy az ezerktszz hold eccer csak fuccsba ment. Bettt a Juliska
szava, hogy nem sok megy az urasg.

Akkor aztn, mikor a Krsz odajtt, mert a birtokot, felt, megvette egy
bankigazgat, Krsz s Kln, a msik felt meg a gyarmati vasas btos,
Krsz; akkor nagy szksg lett munksokra. Ezek mindig jrtak desanym
nyakra, hogy J Jnosn, adja ide a fit munkra, ht desanym osztn nem
akart ereszteni, hogy ne grcldjek n a vasttal, maradjak otthon, mert
Gedeon btym is elment; inasnak ment Pestre.

gy aztn elbcsztam a nevelapmtl, Bognr Imrtl meg a kis
Zsuzsiktl, mg srt is szegny.

De igazat mondva, nem azrt maradtam n otthon, hogy n Krsznak kapljak,
hanem azrt, mert vt a faluba egy kisjny, Vradi Piroska, azt szerettem
meg akkor nagyon s az utn kvnkoztam.

Pedig az egy olyan betyr kisjny vt, hogy az engem mindig csak
hitegetett, ha jkedve vt, hagyta ugyan magt fogdosni meg cskolgatni, ha
nem lttk, de az engem eccer meg nem cskolt vna, s engemet mgis rte
kergetett a kvnsg.

De sokszor elgondoltam osztn, hogy milyen j dgom vt nekem Beregszszba,
ott engem is szerettek, n is szerettem, mgis el kellett onnan jnnm, s
egy kegyetlen szv kisjny utn kellett nekem a csizmmat koptatni.

s az vt a legnagyobb baj, hogy hiba vettem n ennek akrmit, az annak
mindig kicsi vt. Csak gy fumiglta, amit adtam. Vadkrtt vittem, kilkte
a szalmba, virgot vittem, odatta a tehennek, a meg csak megszagolta, nem
ette meg, akkor kinevetett, hogy mg a tehennek se kell. Mindig gy
kibabrlt velem.

A vgn aztn meg is untam. Vt a szomszdunkba egy gazdaember, Vas Berti,
annak vt egy menye, a meg annak a szomszdjba lakott, annak vt egy
jnya, Kovcs Mari. Ht n ehhez a Kovcs Marihoz prtoltam, pedig ez
idsebb vt nlam. De szp testes jny vt.

sszel mr ide jrtam Kovcs Marihoz, kukoricafosztskor. Ott hntottam a
tengerit, s hallgattam a mesket, mert volt ott egy regember, Kovcs
Zsigmond, az nagyon szpen tudott meslni. Azt n nagyon szerettem
hallgatni. Meg is tanultam sokat a mesibl, mg ma is tudok egynehnyat
bellek.

De azrt fjt a szvem, ha Vradi Piroskval tallkoztam, ha a karba vtam
a templomba, mindig csak tet nztem. Ha a karbl lenztem, a szemnk
tallkozott, mg ott az Isten hzban is elfordtotta a fejt.

Sokszor megfogadtam, hogy eccer elverem. De azrt, ha mdom lett vna r,
sose bntottam egy ujjal se, csak azt mondtam neki, hogy:

- Piroska, mr vagy te ilyen komisz?

A meg szembenzett velem, s azt mondta:

- No, csak nylj hozzm, hogy kiszedem a szemed.

- Nyljon hozzd a j Isten - mondtam.

Evvel el vt intzve, otthagyott, n meg szgyelltem magam, mert ha eccer
megvertem vna, n azt hiszem, akkor mgis jobb lett vna hozzm.

Azt mondja egyszer:

- A vasas Krsznl sok mindenfle van, hozzl nekem, egy darab perklruhra
valt.

- n lopjak neked? Nem lopok, tudd meg.

- Ha olyan sokat keresel nluk, vegyl.

- Neked? Nem veszek - mondtam -, mert amit keresek, azt haza kell vinni
desanymnak.

- Ht, akkor vigyl favirgot az anydnak.

Vgtam is eccer egy kknybokrot, mikor a kkny mr szpen kk vt, hogy
elviszem Vradi Pirosknak, de osztn gondoltam, hogy ki fogja hajtani a
kertbe, ht elvittem desanymnak.

- , fiam, minek hoztad ezt nekem, savany e.

- Ht csak szemelgesse, desanym, azrt hoztam.

Nagyon bntott, hogy mg az desanymnak se kellett az n ajndkom.

De azr  nem hajtotta ki, hanem lesta a fldbe, azt mondta:

- Majd ha megrik, lecsipegeted.

gy is vt.  szegny nem evett arrul egy szemet se, hanem n Kovcs
Marinak vittem belle egy-egy gacskt, mikor mr jl hervadni kezdett.

A meg rlt neki. Nekem mgse vt az rm, mert nnekem mindig az jutott
eszembe rla, hogy Vradi Pirosknak szntam, a meg nem is tudja, hogy az 
kknyt Kovcs Mari eszegeti megfele.

Tlen desanym fonni mindig Mojzes Plkhoz jrt, mert ott j meleg vt,
meg lmpval vilgtottak, lehetett jl fonni. n is elmentem vele nha,
osztn azt mondja nekem Mojzes Pl btym:

- Eljhetnl hozzm kiskocsisnak tavasszal. n meg megszntom nektek rte a
fdeteket. A magatokt is meg az rendst is.

Mert desanym mindig vett egy darab kukoricafdet az egyhztl, s nem vt
jr jszgunk, sose tudtuk megszntani, a sznts meg sokba kerlt. Mondta
desanym, a j lesz, fiam, nem kell fizetni a szntst.

- Majd megltjuk tavasszal - mondom -, a mg messze van.

Sorozskor bevettk Onddi Jskt katonnak, n is virgot tettem a kalapom
mell s a legnyek utn mentem a tbbi fival, s daloltam, hogy: "Rtok
lnyok mg az g is beborult"...

Akkor is megbosszantott Vradi Piroska, mert nem adott rozmaringot a
kalapom mell.

Ht karcsonyra hazajtt a katonasgtl Onddi Jska, s blt csinlt a
kocsmba. Nagy bl vt, mindenki ott vt, mi gyerekek kint vtunk, az
ablakon lestnk be. A jnyokat is elcsaltuk, k is ott leselkedtek velnk,
s tncoltunk a torncon meg az udvaron. Ott vt Vradi Piroska is. Meg
akartam tncoltatni, odamegyek hozz szp csendesen, s mondom neki:

- Gyere, tncoljunk.

Aszongya: fj a lba.

- Most is tncoltl.

- Akkor nem fjt a lbam.

- De ha ms hj, akkor is fogsz tncolni.

- Ha nem fog fjni a lbam.

Lttam n, hogy mi ez. Kovcs Mari ott vt, de  mr nagyobb jnyka vt,
ht tet bevittk tncolni a kocsmba. Gondoltam, ha kijn, megmondom, hogy
n is bemegyek vele tncolni.

Hanem kijn Onddi Jska, ppen mikor Vradi Piroskval vitatkoztam, azt
mondja:

- Gyerekek, pissz se legyen.

Avval megfogja a kis Vradi Piroskt:

- No, kisjny, jssz-e tncolni?

Mondom:

- Fj a lba.

Azt mondja:

- Nem fj.

Avval rkapaszkodik Onddi Jskra, s megy befel a kocsmba.

Megharagudtam, hogy csakugyan velem kacrkodott csak, nem vt semmi baja.

Bementem n is.

Intettem Kovcs Marinak, a meg nevetett, s hozzm jtt:

- Akarsz tncolni?

- Azr intettem neked.

gy egyms mellett tncoltunk mgis.

Nlunk az a szoks, hogy amikor a tncnak vge, akkor a jnyok
htrahzdnak az ajthoz, a legnyek meg ntba llnak a kocsma kzepn. Ha
osztn kezddik a muzsika, akkor a legny egy ujjal int, s az a jny kijn
a csoportbl, aki azt gondolja, hogy neki intett. De ha a legny nem neki
intett, akkor visszakldi. De ha egy lnyt gy visszakldenek, akkor az a
legnagyobb szgyen, abbl mr emberhall is lett.

n is ott llok a legnyek kzt. Nem mentem ki, mikor a tncnak vge vt,
hanem ottmaradtam a legnyek kzt, pedig igazsg szerint nekem ki kellett
vna menni, mert ha gyerekfle bennmarad, azt ki lehet onnan kergetni a
legnyeknek, de engem nem kergetett ki senki.

Onddi Jska elkezdett tncolni egy nagy jnnyal, n meg intek az csorg
jnyoknak. Ott vt Kovcs Mari is meg Vradi Piroska is. Igen, de Kovcs
Mari beszlgetett, nem ltta, hogy neki intettem egy ujjal, s Vradi
Piroska meggondolta, hogy az elbb megsrtett, mikor nem jtt velem
tncolni, ht most azt hitte, hogy neki intek, s odajtt.

n meg csak gy keresztbe intettem az ujjammal, hogy nem neki szltam.

Piros lett a jny, mint a pipacsvirg, s visszament, de mg ki is ment a
blbul.

Kovcs Marit meg egy msik legny addig elkapta. Nekem aztn nagyon frta
az dalom, hogy Vradi Piroska ezt sose bocstja meg nekem, ht egy kis id
mlva utna mentem. Mn nem vt az udvaron, azt mondtk, hazament.

Elmentem utna.

Megyek a hzukhoz, mondom az anyjnak:

- Boris nnm, hazajtt Piroska?

- Haza, fiam, eredj be.

Bementem.

Ott lt Piroska a kemence padkjn, s srt. Letrli a knnyt, azt
mondja:

- Mit akarsz?

- Nem bnom - mondom -, gyere tncolni.

Azt mondja r:

- Majd jvre.

- Jvre? Mr akarsz te jvre tncolni velem?

- Majd ha nem leszel ilyen taknyos.

Kiveszem a kis piros zsebkendmet, azt mondom neki:

- Nzd meg, tiszta a zsebkendm.

Elveszi a zsebkendmet, belekp, s odahajtja elibem.

- Minek kpkdl az n zsebkendmbe - mondok -, desanym szegte ezt nekem.

- Azt hittem, Krsznl loptad.

gy letolvajolt engemet, n meg ott hattam.

Nem megyek n tbbet utna, gondoltam, de nem mentem vissza a kocsmba,
hanem hazamentem, lefekdtem s srtam.

Krdi desanym:

- Minek srsz, des fiam?

Mondom neki:

- Nem srok. Azrt jttem haza, mert a szemembe esett valami.

- , fiam, valaki esett a te szemedbe. Nem kell azrt srni, van jny elg
a faluba.

Nem szltam semmit, befordultam a falnak. Mit rek n avval, ha van is jny
tbb a faluba, nekem csak ez az egy miatt van bajom. Kiverem a fejembl.
Most mr sajnltam, hogy hazajttem, vissza kellett vna menni, s Kovcs
Marival jrni a csrdst.

De azr nem bntam, hogy nem mentem vissza, mert htha gyse engedtk volna
a legnyek, hogy ilyen gyerekfle tovbb ugrljon kztk.


*** TDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy verekedik a nyl a menyttel, a kocsis meg az lettel

Msik idn n gy mgiscsak bellottam kiskocsisnak Mojzes Pl btymhoz.

Ez a Mojzes Pl btym olyan lg fekete bajusz reg volt, nagyon
szeretett rt reparlni. Nha kt napig se szlt egy szt se. De okos
ember vt. Vt neki t- vagy hatkbls fldje, s rendlt hozz
hszkblst. s olyan gyesen ki tudta szmtani, hogy sose fizetett r.

Vt neki hrom lova meg kt csikaja, mikor odamentem. Vt egy tehene,
nagyon j tehn vt, nagyon sok tejet adott. Nem adott annyit, mint ezek a
mi tehenek, de tizenkt litert adott, s olyan j tejet, hogyha
meghagytk, egyharmada tejfel vt.

A felesge olyan des szzat asszony vt neki, mindig desen mondta meg,
ami nem tetszett, hogy az ember majd kiugrott a bribl.

- Jaj, fiam, te gy szereted, hogy a tehn trdig jrjon a sznba?

Szerette az isten, dehogy szerettem, de ha az ember oda nem nzett, az a
bds tehn mr kidrta a sznt a jszolbl. Csak a javt akarta
mindennek, osztn mgis nekem mondott ilyeneket.

Az urnak is mindig mizserlt, de a nem trdtt vle, csak hallgatott.
Olyan felejts ember vt, ha valamit akart, nha csak harmadnap jutott
eszbe.

Vt nekik egy fiuk, az is Pl vt, de Palinak hjtk, Pali btym, ez mn
vn legny vt, vagy negyvenves, de nem hzasodott meg, mert az anyja egy
jnyt se tallt neki valnak. Ht osztn italra adta magt, s nha
szombattul htfig ivott. Mikor hazajtt htfn reggel, az anyja csak azt
mondta neki:

- , des fiam, ht kedvedre vt? No, hla istennek, most mn osztn fekdj
le szombatig, gyermekem. - De a nem fekdt le, hanem ment a munkba, s gy
tett, mintha nem is vna lmos.

Engem azrt nem sokat ltott, mert mi mindig kinn vtunk a mezn, kinn is
hltam legtbbet, mert a lval kellett lenni. ccaka legelt a l bkba
vagy pnyvzva.

Mikor elszr kivittek az erdre, ott vt nekik sok fdjk, mondja Pali
btym:

- Osztn vigyzz, mert odaki van az idtlen gyermek.

Idtlen gyermek, risten, mi lehet a. Nem tudtam. Fls vtam n akkor mg
nagyon, mert sose hltam mg az g alatt, mert mikor ostoros vtam, akkor
is este behajtottuk a mnest a karmba, akkor hazamehettem, s otthon
aludtam a dunna alatt. De most kinn kellett maradni. Fltem egsz nap, mi
lesz az ccaka, ha az idtlen gyermek megjn.

Azr vtam fls, mert egyszer mg kisebb koromba, tn mg oskolba se
jrtam, nagyon rm ijesztettek. desanym akkor meg desapm meg a btym
kint voltak messze a krin, s nem jttek haza, mert feles fdet kapltak,
s siettek vele, nem lehetett mszklssal tlteni az idt. n ht magamba
maradtam a hzba, de rm jtt a flsz, osztn killottam a kiskapuba, s
srtam. Odajtt szemkzt szomszdbul Kis Mari nnm, keresztanymnak a
testvrhga, krdi, mi bajom.

- Gyere velem hlni - mondtam neki.

- J, de eredj be szpen, mindjrt jvk.

n meg nem mentem be, hanem ott fzskodtam a kiskapuba, mg  a dgt
elvgezte otthon a tehnnel, mivel. Jtt osztn.

- Te mg mindig itt vagy?

Bevitt a hzba, s lefektetett. Lehzta a csizmmat, s vizet melegtett,
megmosta a lbom, kezem, fejem. Meg beszlt. Azt mondja:

- Mikor n ilyen kisjny vtam, mint te, elmentek a szleim a vsrra, s
csak msnap jttek haza. Magamba vtam, s n is srtam a kapu eltt, hogy
"gyere velem hlni, gyere velem hlni". Odajn egy regember, azt mondja:

- Jvk veled hlni, csak elbb rakjl tzet, melegts vizet.

Megraktam a tzet, melegtettem egy nagy fazk vizet, mire a ksz lett,
jtt az regember. Mondja:

- nzsd a dzsba.

Bentttem.

- Mosd meg a lbam.

Megmostam neki. Nztem a lbt, azt mondom:

- Jaj, de srga a ked lba.

- Srga bizony, mert sok httat megtaposott mn. Mosd meg a kezem.

Megmostam neki. Nzem a kezt:

- Jaj, de srga a ked keze.

- Srga bizony, mert sok httat meggyomrozott m. De mosd meg a fogam.

Nzem a fogt:

- Jaj, de srga a ked foga.

- Srga bizony, mert sok httat bkapott a m... Hamm, tged is bekaplak!

De ezt gy kiltotta rm Kis Mari nnm, mintha  most engem be akarna
kapni.

n is elvistom magam, gy ordtottam, alig brt osztn lelket verni belm.

 csak nevetett, de n tbbet nem mentem ki a kiskapu elibe, nem hjtam,
hogy gyere velem hlni. Azta nagyon ijeds lettem, ccaka nem mertem
magamba kimenni. Nemigen mutattam, csak fltem magamba.

Most is az erdn, mi lesz, gondoltam, ha jn az idtlen gyermek, mi lehet
a.

Nem mertem a fdre fekdni, hanem a szekerbe fekdtem le.

Eccer csak hallom, arra bredek, valami nyvogsra. Hallgatok, hallgatok,
ht megismerem, hogy kveek, kveek, szlott a kuvik.

Akkor megtudtam, hogy a kuvikot mondtk k idtlen gyermeknek. Ettl,
mondom nem flek, ezt n is tudom, s kezdtem csfolni a kuvikmadarat, hogy
kveek, kveek. Addig kiabltam neki, hogy eccer csak mintha Piri Mrta jtt
vna fel a rtolyn a pallsra. Vele lmodtam, tisztra, mintha ott lett
vna. Az olyan csudlatos vt, hogy mg cskolztam is vele. Srtunk is
mind a ketten, hogy a kegyetlen apa gy elvert egymstul bennnket.

Csak reggel gondoltam meg, hogy lom vt az egsz. Bsultam, hogy sose lesz
nekem tbbet olyan szeretm, mint Mrtuska vt.

Mgis megszoktam lassan az ccakt az erdn. Kzel vtak a nagy fk az
erdbe, mg oda nem mertem holdvilg mellett bemenni, mindig krtem Pali
btymat, hogy menjnk messze az erdtl tcakzni, de  meg nem akart,
mert  szerette az erdt.

n nem szerettem meg mg akkor, mert ms az erd s ms a j szraz hz
fedele. Az erdnek mindig mozog minden gaboga, levele s sohase tudja az
ember, mi bjik ki belle. Nehz az, egy faluba ntt, gyba szokott
gyereknek megtanulni, mi az az erd.

Eccer is ebdelnk, megesszk az ebdet, azt mondja Pl btym:

- Nincs vacsortok, bemegyek a faluba, hozok nektek.

Jl van, elmegy. Elmlik a nap, este van, nem jn. Elfelejtett vacsort
hozni. A kukoricakenyeret meg elvitte magval, mert abba az idbe mg a
nagyobb gazdk is csak mlkenyeret ettek.

Azt mondja Pali btym:

- Itt nincs mit enni, tgyfahajtst nem ehetnk, elmegyek, hozok vacsort.

Az is elment.

n meg lefekdtem a szekr mellett a gubra, elaludtam. Nem tudom n,
meddig aludtam, csak egyszer kihozza a vacsort Pali btym, szp mjusvg
vt mn akkor, azt mondja:

- Alszol?

Nem szltam.

- Kjj fel, egyl, megnzem a lovakat.

Elvitte a gubjt is.

n meg boncirltam a szilkt, ki is dtam, de nem tudom, hogy nem leltem
meg a kanalat. Eldltem a szilke mellett, elaludtam.

Mikor mr virradt, jn visszafel Pali btym:

- Ettl?

- Mit?

- Hiszen kidtad a szilkt.

- n nem tudom, n nem ettem.

Nem vt, aki beszlgessen hozzm, elaludtam.

gy reggel ettem meg a vacsort.

J id vt, nem vt semmi baj, csak azt nem szerettem, hogy az erd
minditig beszlt, s n nem rtettem, mit. Hun a madr riktott, hun valami
llat. Mg akkor vtak farkasok a mramarosi hegyekbe, n mindig csak attul
fltem, hogy egy reggel arra bredek fel, hogy megettek a farkasok.

Ht egy ccaka hallok valami fertelmes sivtst, vistst.

Talpra ugrok, mi lehet a. Ht egy nylra rment a menyt. De olyan nagy
nyl vt a, mint egy kutya, nem hagyta magt. A menyet mingyn a nyaknak
esett, mert annak az a szoksa, a csirknek is csak elharapja a torkt,
kiszjja a vrt, ott hagyja. A nyl meg rzta magrl, s a krmvel
belekapaszkodott, s vistott iszonyatosan, n meg rettenetesen megijedtem.

Fogom a nagybotot, az oda vt mindig ksztve a szekr dalhoz, csendesen
elindulok, s mikor egsz hozzjuk rtem, belevgok, ahogy csak brok.

Olyan szerencsm vt, hogy mind a kettt agyoncsaptam.

De nem mertem hozz menni, mert mgis nem tudtam, mi az, meg hogy lnek-e
mg, hogy rm ne msszanak. Reggelig vrasztottam, akkor jn Pali btym.
Mondom neki, mi vt itt. A meg odament, megnzi.

- Megdgltt a nyl is, a menyet is.

Hazavitte osztn a nyulat, mikor dlbe hazament.

n meg csak azon gondolkoztam, hogy ha megstik a nyulat, n nem eszek
belle. n nem akarok a menyet utn nyulat enni. Mg akkor se kaptam
belle, mikor magam fogtam.

Mert ostoros koromba mn eccer fogtam egy nyulat. Hevertem a fbe a mnes
mellett, s egyszer csak odajn egszen hozzm egy nyl. n meg rvetettem
magamat, s megfogtam. De nagyon ers volt, alig brtam tartani.
Krlnzek, ht ott jn messzirl Illys, a kerl. Kiablok neki, hogy
nyulat fogtam. El ne ereszd, kiltotta.

Osztn mg jtt, mn vette kifel a bicskjt, s ahogy odajtt,
megmetszette a nyakt a nylnak. Elfolyt a vre.

- Hazaviszem - azt mondja -, a felesgem j paprikst csinl belle. Mg
tged is megvendgellek.

De bizony nem jtt a tbbet felm se, nem adott az abbl mg kstolt se.
Mondtam is neki, mikor egy ht mlva meglttam:

- Nem adom tbbet magnak, ha nyulat fogok.

A meg csak nevette.

Ht most is azon gondolkoztam, hogy n nem eszek, n nem, abbul a nylbl.

- No, egyl.

- n nem eszek.

Nevetett.

- Flsz, hogy megharap? N csak, n hogy eszem. n vagyok az  menyetje.

A menyetet meg elhajtotta, hogy a nem j semmire. Igen, de eccer csak nagy
madarak kezdtek keringlni felette, n meg fltem, hogy ideszoknak, s egy
ccaka felkapnak, elvisznek, vagy valamit csinlnak velem, ht elstam a
menyetet.

De sokat is tapasztaltam n ott az erd mellett hrom vagy ngy esztendn
keresztl, mg Mojzes Pl btymknak szntogattam.


*** HATODIK BESZLGETS +++


arrl, hogy a fsvny ktszer klt, a rest ktszer jr

Mojzes Pl btym az egyik darab fldjt az egyhztl brelte, a msikat
meg Kerecsen Lszl mltsgos rtl. Ennek Salnky-jny vt a felesge,
Salnky Poliksznia, s mikor tavaly megbukott Salnky Arvd, akkor 
hazajtt a faluba, volt itt mg neki egy kis kerlhza, a mezei kerl
lakott benne, de egy olyan rongyos kis szalmafedeles hz vt a, hogy nem is
vt annl kisebb a faluba, mg a mienknl is cskbb vt. Mgis bekltztt
a mltsgos r meg a mltsgos asszony. Nyrra. Timpk Andris meg, a
kerljk ott lakott a htuls vgibe a hznak, a felesgvel, Maca
nnmmel. Kt reg cseld vt, most osztn ngy reg cseld lakott a hzba,
mert a mltsgos r reg vt m, s nyugdjba vt a fels kritl, amken
br vt.

Nagyon furcsa egy isten bogara vt ez a Kerecsen Lszln mltsgos
asszony. Fsvny vt a kegyetlen.

Megette vna az mg a kutyakaprot is, csak pzt ne kejjen adni rte.
Szatmron laktak klnben, csak nyron vtak minlunk, mg az es el nem
kezddtt. Akkor hazamentek, s szekrrel vittk a rszt. Az rendt.

Finom riemberek vtak vna; szp ruhik vt; ri letk, de pnzt nem
szerettek kteni. gy el vtak azok a kis hzba, mint a vakondkok. Persze
egsz nap nem csinltak semmit. A mltsgos r piplt, de csak nagyon j
dohnyt. Mg Salnky-kzen vtt az uradalom, addig mindig nekik vlogattk
a dohnyosok a legszebb dohnyleveleket, nem vt abba szabad egynek se
lenni, csak a legprmbbnak, mikor meg eladtk a birtokot, s ez a Krsz
megvette, akkor ez is elment a mltsgos rhoz vizitelni, s azt mondta
neki, hogy a dohnyporci ezutn is kijr. Meg is parancsolta Mt Estk
btymnak, az j dohnyosnak, hogy a szpit, csak a legszpit vlogassa a
mltsgos rnak, de gy, hogy azt finnc szeme ne lssa.

A dohnyos gazdnak magnak kellett csempszni a remek szp dohnyt a
mltsgos rnak, de ha finnc jtt a faluba, soha az, egy se mert elmenni
a mltsgos rkhoz, megvizitlni, hogy van-e szzdohny vagy nincs, pedig
gy feltrtk nha a falut, hogy egy trlkzt meg egy szalmakazlat se
hagytak a helyn, de ht nagy becslete vt a mltsgos rnak.

A mltsgos asszonynak meg a vt a szoksa, hogy mindig csak lila ruhba
jrt. Vt annak ruhja sok, de a mind lila vt, mint a tavaszi kankalin.
Mg a csipke is lila vt rajta, meg a kalapja is, meg annak a
brsonyszalagja is. Olyan vt a, mint egy lbon jr orgonabokor, ha
elindult. Mg az orcja is lila vt. n nem tom, mivel kente-fente, de
olyan lila vt a, hogy elnztem sokszor, mikor nlok jrtam, milyen lilsra
tudja kikszteni magt.

Mer sokat jrtam hozzjuk, engem rettenetesen szeretett a mltsgos
asszony. De sokszor megciblta a hajamat, mindig szeretett belekapaszkodni,
hogy gy sztll a hajam, a fejr ujjaival csak belemarkolt az stkmbe,
s pofozgatott:

- Akarsz- virgot, Gyrgycske?

n meg szerettem vna neki azt mondani, hogy inkbb egy kis kolbszt
szeretnk.

Kaptam n virgot eleget a jnyoktul, rozmaring mindig vt a kalapom mell.
Kovcs Marinak minden rozmaringjt n legeltem le, mind az n kalapomh
szurklta a szebb szlakat.

De kolbsz, az mindig vt nluk, meg pecsenye, de soha a meg nem knlt
vna egy falssal, ha a szemem kopogott vna is.

Azr jrtam hozzjuk, mert Jusztin nnm mindig velem kldte el a napi
jrandsgot, ha ott vtam. Mert Pl btymk tartoznak nekik adni mindent.
gy vt az egyessg, hogy a tizenkt hold rendjt disznba kellett
kiadni, sonkba, kolbszba, slt hsba. Meg minden egyebet is, csirkt,
tykot, pujkt, ruct, meg mg galambot is kellett nekik adni. Reggel
mentem hozzjuk, megkrdezni, hogy mma mit akarnak. Vagy tojst, tfelt,
lisztet, zsrt, meg ami kellett, szval ott vt az leskamorjuk Pl
btymknl. Mondta is minden reggel Jusztin nnm, mikor reggel eladtam,
hogy mit parancsolt a mltsgos asszony, hogy:

-  a drga lelkem mltsgra, hla istennek, hogy ilyen j tvgyuk van,
az n istenem tartsa meg az tvgyukat.

De csak ki kellett adni a porcit.

Mer a mltsgos asszony abba a kis hzba nem trte az telszagot, ott nem
vt szabad mg egy kis kamart se tartani. Vt egy reg cseldje, Penzsi
nni, az berakta a maradvnyt egy nagy pntos ldba, a kulcsot meg a
mltsgos asszony eltette, sokszor megpenszedett, megromlott az eltett
tele, Penzsi nni meg dlt-flt, hogy a szeme is szikrzik az hsgtl.

Ht a szobjuk, akibe laktak, az olyan vt, mint egy szp bt. Minden vt
benne, mg perzsa sznyeg is. De ha Juszti nnm eccer azt mondta vna,
hogy mma nem adok semmit, akkor meghalhattak vna hen.

gy ltek ezek ott minlunk minden nyron, de sokszor hallottam, mikor
mondta a mltsgos asszony:

- Lszl lelkem, pipzzl, megesznek a sznyogok.

Nagyon csudlkoztam a sznyogok gusztusn.

Azt mondja sszel Pl btym, meglt az utcn, mert n csak tavasszal vtam
nla kiskocsis, hogy:

- Gyrgy fiam, hajnalba megynk Szatmrra.

Mn tudtam, ktznek befele a mltsgk. Mondtk nekem a tavaszon, hogy
n fogom ktztetni. Hajnalba mn kopogtak rtem, mentem a szekerhez.

Ht a hint megjtt, de csak a mltsgos asszony lt bele, a mltsgos
rnak oda kellett lni a rakott szekerre, hogy el ne lopjunk valamit.

Megynk. Szraz Berken megllottunk itatni. A mltsgos r adott t
krajcrt, hogy igyunk rajta pjinkt. Ketten. tr.

Pali btymmal vtunk, a meg vett egy fertly pjinkt. Fertly litert.
Megitta, n is kaptam, de n nem szerettem a pjinkt.

- No, megjj - mondom Pali btymnak -, most megfizetek a mltsgos rnak.

Mikor elrtk a kves utat, meghajtottam, a lovat. Jaj de kiablt, hogy
kirzza a lelket belle. Hadd rzza az t krajcrr.

Mikor bertnk Szatmrra, a szekr gy llott meg, hogy sszeesett. Egy
zsk le. De  nem ltta, mert sietett lefele, s ment be a hzba. A zsk
kiszakadt, kimltt belle vagy egy fl vka bza. Vt ott egy szegny
asszony a szomszdba, mingyn szaladt kosrral, felszedte, elvitte. Mi meg
bedugtuk a zskot egy j nagy szalmacsutakkal.

Nzi a mltsgos asszony, mer mn a rgen otthon vt, kijtt megnzni,
megvan-e minden.

- Mltsgos asszony, az egr kirgta a zskot.

Jaj, de sopnkodott, sptott, hogy jaj, istenem.

De a nem jutott eszbe, hogy behjjon enni. Hanem Penzsi nni hvott. Pali
btym nem ment, hanem elnzett a vrosba, egy j hmot akart venni, azt
mondta, de n tudtam, hogy nem kvncsi az ebdjkre, megy a vendglbe
prkltzni.

Ht ideadja nekem Penzsi nni az ebdemet. Almstel vt, de egy csepp s
se vt benne.

Nem ettem meg.

- n nem tudom megenni, nincs ebbe s.

- gy szokott a mltsgos asszony.

Vt kenyr, j, azt megettem. Vt egy nagy kert az udvar vgibe,
nzegettem, hogy bemegyek, eszek almt. De azt meg gy bezrta a mltsgos
asszony, nem lehetett bemenni, szeges drt vt a tetejn. Ht addig
nzegettem, mg leltem egy helyet, ahol be szoktak jrni a hvatlan
vendgek, n is belptem. Megszedtem magam j piros almval, be a kasba egy
zabostarisznyval.

Pali btym, meg jn estefel, rszeg vt, mint egy csacsi.

Befogtam a lovat, olyan szerencss vtam a nyergelssel, hogy nem lett
semmi bajom, mert rgs vt a l nagyon. Pali btym meg lt felfele, s
mindig leesett.

- No, szp legny, nem tud fellni a szekerbe.

- ?

lt felfele, teszi fel a lbt, n meg belktem, beesett a szalmra,
elfekdt, ottmaradt.

n meg kihordtam a zskokat a kamrbl, Penzsi nni azt mondja:

- Vidd el ezt a zskot, neked ksztettem.

Fellkm a zskot a szekerbe, nem tudtam, mi van benne, reztem, hogy
valami ruhafle meg edny is meg egyb. De fltem, hogy a mltsgos
asszonyk ki ne nzzenek.

- Nem nznek azok ki, mert flnek, hogy borraval pnzt kell adni - mondja
Penzsi nni.

- Ht mn akrmi van ebbe a zskba, e tbbet r, mint hrom krajcr
borraval, mert annl tbbet gyse adna.

Elmegyek a ngy lval, megynk. Azt mondja eccer Pali btym, felbredt,
osztn eszbe jutott.

- Te fi, ettl mma?

- Nem jvk magval tbbet, nem trdtt velem.

- A mltsgos asszony nem adott?

- Adott, de nem tudtam megenni, nem vt benne s.

- Mi vt az ebd?

- Almt fztek vzbe, egy kis habarssal.

Nevetett Pali btym, azt  gyse ette vna meg.

Elrtnk az ton egy olyan csrdt.

- No, jj meg.

Rendelt egy liter bort meg papriks szalonnt. Megettem a szalonnt,  meg
megitta r a bort, mikor szllunk fel a szekerbe, elordtja magt:

- Hun a hm?

- n nem lttam.

Ht csak nagy nehezen tudta kisillabizlni, hogy vett egy j hmot, osztn
rest vt magval vinni, mikor a vendglbe ment, ott hatta a szjgyrtnl.
Vissza kellett fordulni a szekerrel Szatmrra. Kerestk a szjgyrtt,
igen, de olyan rszeg vt, hogy mindenron a nagy szllodba akart menni,
hiba mondtam neki, hogy ott nem lesz szjgyrt. Nagy nehezen leltk meg,
feltettk a hmot, akkor m sett vt, gy indultunk visszafele haza. H,
ojan sett lett, hogy az els lovat nem is lttam. fl utn azrt
hazartnk.

Szidta osztn Pl btym a fit, hogy te diszn, gyerekre hagytad a ngy
lovat.

Mondja Jusztin nnm:

- E meg micsoda zsk?

- n nem tudom, Penzsi nni lkte fel a kocsiba. Nem tudom, mi van benne.

- Jaj, az a j llek, az a Penzsi, no ht. Mn akrmi van benne, azr az j
llek, nem olyan, mint az a drga mltsga, hogy a hollk szedjk ki a
szemit szegnynek.

Elvitte a zskot, gy osztn sose tudtam meg, mi vt benne.


*** HETEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy egy kis legnynek a szava milyen sokat jelent

Mikor mjusban vge lett a szntsnak, megszabadultam Mojzes btym
munkjtl, micsoda!... olyan kaps lettem n, hogy az egsz falu csak azt
akarta, hogy n dgozzak nekik.

Tudtk, hogy vilgot jrt ember vagyok, mg csak tizenngy ves vtam, de
mn jrtam Beregszszba, jlak, Tiszabecs, Milota, az nekem semmi se vt.
Mg Cscsn is vtam nemegyszer; nem is beszltem rla, hogy a cscsi
rokonok is mind ott akartak fogni, hogy maradjak nluk dgozni. n nem
maradhattam; akkoriban mehettem vna Pestre is, ha nem desanym miatt
tettem vna le az inaskodsrl. gy ht n csak egypr napra mentem el
legfeljebb, akkor jttem haza, de azt mondhatom, hogy soha res kzzel,
mindig rakott tarisznyval.

Abba az idbe nagy vltozs vt minlunk. Hogy Salnky Arvd r megbukta
magt, kt zsid lett a legnagyobb birtokos, a kt Krsz, vagy Krauz, mi
csak Krsznak hjtuk ket. Az egyik megvett az uradalombl ktszz holdat,
a msik meg a tbbi ezer holdat. A ktszz holdas Krsz ott lakott szembe
velnk, az egy gyarmati vasas zsid vt. Fejrgyarmaton vt a btja, az nem
tudott sokat kijnni, hanem helyette a felesge szokott ott lenni egsz
nyron, s az ccse gazdlkodott.

Ezt a vasas Krszt, ezt nem szerettem, ez nagy fekete ember vt, igen
mrges, h de fene mrges vt, zsidba mg nem is lttam olyan kiabls
mrges embert, gy szidta az ccst, valahogy nmetl handrikltak, hogy
csak gy vontott. Az ccse meg olyan hibs alak ember vt, valami hibja
vt, az ujjai is mind grbe vt, kapzsi vt rettenetesen, az nagyon
szeretett flretenni mindent. A munksokhoz nem lett vna rossz, mert flt.
Nagyon flt a mindeml, mintha csupa rablgyilkos lett vna a faluba, pedig
nlunk bizony mg meg se tttek senkit, mita n emlkszem. Mi nem vagyunk
verekedsek, csak ht a kocsmba a tanyasiak szemtelenkedtek, azokat
kihnytuk, s olyankor nem nztk, hogy puhra esnek-e. De ez nem rtette a
nyelvnket, alig tudott az valamit beszlni magyarul, hanem gazdlkodni
azr jl gazdlkodott. J fdeket kaptak, a Szirokot. Aj, micsoda bzk meg
kukorick termettek ott abba az idbe.

De nem az  kedvirt jrtam n legtbbet hozzjuk dgozni, hanem vt a
fekete vasas Krsznak egy gynyr szp felesge. Micsoda szp vt. Olyan
fekete szemei vtak, mint a csillag. A bre annak olyan vt, mint a
fejrtett vszon vagy selyem. Szp magas asszony vt, majdnem olyan magas,
mint n most vagyok, de azrt akkor is mn majdnem elrtem magassgban.

Ez mindig jtt hozznk:

- J Jnusn, atjon ide a fi. Jrt tgozni.

gy mondta valahogy. Mert e se sokat tudott magyarul, de mosolyogni azrt
tiszta magyarul mosolyodott az emberre, osztn akkor ment az ember, gett a
munka a kezn.

Meg ldott j asszony vt, ez mindent adott. Mikor este mentem hazafel,
mn mondta:

- Vityhl anyd th.

Hogy vigyek egy csupor tejet desanymnak.

Meg lisztet meg zsrt meg dohnyt.

Vt nekik is dohnyuk. Nem olyan sok, mint a msik Krsznak, valami
tizenngy hd. Mindig mondta:

- Aduk n neked duhn, ne menj pajthba.

Mert n abba az idbe a dohnyos jnyok utn vetettem magam. A dohnyos
jnyok mindig szpek vtak, vgan vtak, s mikor a pajtba dgoztak,
beszktem hozzjuk, s ott vihncoltunk. Ht a fekete Krsz megparancsolta,
hogy a pajta ajtajt be kell zrni, hogy oda, mikor simtanak, be ne menjen
senki idegen. Bementem az ablakon, a pajta tetejn. Osztn mikor elmentem,
olyankor mindig dugtak a lynyok a zsebembe dohnyt.

De szp is vt, de kapkodtak rajtam.

Vt egy dohnyos gazda, a Nyrsgbl jtt, Pamuk Istvn, a csaldjval meg
a testvrei gyerekei jrtak hozz munkra, csupa Pamuk-jny, fi alig vt.
n akkor valamennyi Pamuk-jnyt meglelgettem. Csak gy tomboltam velk.
Mint a csik a zd fvn.

Ez a Pamuk bcsi, mert aki a faluba val szlets, azt btymnak szoktuk
szltani, de aki idegenbl jtt, az csak bcsi vt. Ht a Pamuk bcsi
mindenron meg akart tantani piplni. n meg nem akartam, nem szerettem.
Ht eccer mikor szlltott Gyarmatra, hozott nekem egy szp cserppipt.
Olyan cifra bojttal. Szp meggyfaszrral, de az olyan szr vt, hogy fele
fnyes csontszopka vt.

Akkor tlen ennek a pipnak a kedvirt aztn mgis megtanultam pipzni. De
azr sose szoktam r, csak virtusbl pipztam. Most se vagyok nagy
dohnyos, el vagyok n kt htig is dohny nlkl. Akkor meg csak ppen ha
lttk, akkor szjtam.

J dohnyok termett, annak a javbul adtak. Mg Mojzes Pl btym is azt a
dohnyt szjta, akit n vittem neki.

Ht gy n vgan ltem. Vradi Pirosknak oda se nztem.

Igaz,  se sokat nzett utnam, vt annak minden ujjra kett-hrom, gy
jrtak utna a korombeli kis legnyek, mint tavasszal a nstny kutya utn
a kuvaszok. Akrmerre fordult, mindig utna lgott egy csom fi. Azok
sokszor sszeverekedtek rte, de n csak nevettem. Minek. Van jny elg.
Megfogadtam az desanym szavt.

De nem sokat szmtott abba az idbe nekem egy jny, arra vt a csak j,
hogy jl megtantottak tncolni. gy jrtuk a csrdst, hogy akrmerre
vtam osztn, olyan j csrdsokat sehol se jrtak, mint a dohnypajtba.
Meg sok ntt tanultam tlk, mert a gnyjnyok, gy is hjtk a
dohnyosokat, mindig csak danolsztak. Az msfajta np, mint a falusi
jnyok, szabadok, nem sokat trdnek az illedelemmel, mert nem odavalk.
Nincs ott a rokonsguk, hanem messze van, avval nem trdnek, hogy a faluba
mit mondanak, mert ha gy viselik magukat, mint a szz Mria, akkor is csak
azt mondjk rjuk a falubeliek, hogy:

- Gnyjny.

n nem sokat trdtem a szbeszddel, n ltem vilgomat. Nappal kapltam a
zsidnak, este meg hancroztam a gnyjnyokkal.

Egyszer jvk haza magamban, valahonnan a mezrl, szembe jn rm Salnky
Smuel tekintetes r.

Megllt az utcn.

- Megjj csak.

Megllok. Megemelem a kalapomat.

- J estt, tekintetes r.

Megnz:

- Te J Gyrgy, te mn egsz zsid lettl.

- Mr, tekintetes r?

- Te mn nem is jrsz mshoz dgozni, csak a zsidkhoz.

- Ahova hjnak - mondom neki hegyesen. - n nem a zsidkh jrok, mert n a
zsidknak nem tudok mit csinlni, n a fdre jrok dgozni. Mr adta el a
tekintetes r testvrje a zsidknak a fdet?

Nagyot nz rm a tekintetes r.

- gy! mn mondtam eccer, hogy nyelves vagy, de mg rfesebb lett, mita
zsidkonyhra kaptl. Na, majd teszek rla.

- Nekem a tekintetes r nem tehet semmit. Munkba sose hvott letibe,
mikor a lovt riztem, barackot grt, azt se adta meg.

- Ht nem adtam meg - mondta veresen -, no, majd megadom. Majd kapsz tlem
olyan barackot, hogy elvsik bele a fogad.

De n csak nevettem, mert ez olyan vn szakllas reg vt, aki semmivel se
trdtt a vilgon, senkivel se beszlt, olyan vt, mint egy katufrkos
reg zsid.  vt olyan, mint egy zsid, mgis engem verglt, hogy
zsidkhoz jrok. Oda jrok, ahova hjnak.

Lttam, hogy bement Pereszlnyinl, n meg mentem hazafel. Szembe jn rm
Kovcs Istvn, a Mari btyja, azt mondja, menjek el hozzjuk este, sokan
lesznek, mert kalkra kszlnek, azt beszljk meg.

J, elmegyek.

Elbb elmentem Krszkhoz jelenteni, hogy mit vgeztem. Azt mondja a szp
Krszn tsasszony:

- Jl van, Jr fiam, vityl anyd egy csupor th. Nagyon thisztessges
asszony, nagyon szeretek itet.

No ht, mondta ezt valaha nekem Salnkynl valaki. Mg azt se tudtam, van-e
mltsgos asszony vagy nincs.

Az eccer se jtt el a mi falunkba, eccer se alzta magt ide, csak gy
dgoztunk neki, minden az vk vt, rakott csrk, mnesek, malom, liszt,
pnz, k meg ltek, fispn vtak, kpvisell, mert krtyztak, mulattak,
azt se tudtk, hogy terem a fdn a rpa, k csak a cukrot ettk, amit
abbl csinltak.

Megyek haza, mondom desanymnak:

- desanym, ez a Smuel tekintetes r megfenyegetett.

Elmondtam neki az egszet szrul szra. Megijedt szegny.

- Jaj, fiam, minek szltl. Mindig mondom neked, hogy urakkal, papokkal nem
szabad feleselni, mert az azt el nem felejti, mint kgy a farka vgatst.
No ment mr Pereszlnyihez. Fjjk azok most a kgykvet. , be rltem,
hogy a perrel egypr vek ta bkn hattak, majd megltod, foga lesz ennek.
jra kezdik ezek, mg tn ki is trnak a falubul.

De n csak nevettem.

- Hogy gondolja desanym, n mg csak gyerek vagyok, ha tizenngy ves
vagyok is. Csak nem tesznek olyat ezek a vn emberek, hogy egy figyerekkel
tegyenek fel. Van nekik fdjek elg. Pereszlnyinek van nycvan hdja, nem
irigykedik tn a mi negyedfl kblsnkre.

- Dehogynem irgykednek, fiam, nem tudnak azok mg aludni se tlle, no most
vgnk van, csak a hzat is el ne vegyk.

Szegny osztn, ahogy regasszonyok szoktk, csak sptozott, hogy mi lesz
velnk, m mi lesz velnk.

- Ne sptozzon, desanym, meg nem esznek biztosan. Foga sincs mn annak a
vn jebezeusnak.

- Dehogy nincs, fiam, dehogy nincs, nem rgjk azok a hst, hanem kssel-
villval eszik. A kse annak Pereszlnyi, a vellja meg Mrisi, a jedz.

- Mn n nem bnom, akrhogy lesz, nnekem most el kell menni Kovcskh,
mert hnap kalkba akarnak dgozni, n is ott leszek. Adja ide desanym a
vacsort, megyek.

Szegny ment elkszteni a kis vacsort, korpacibereleves vt meg egy kis
slt tszta, olyan pogcsaforma. Mg  aztat behozta, s megmosdottam jl,
megfslkdtem takarosan, gy mentem el.

Mikor odamentem, mr ott vt egy csom jny meg fi. Vradi Piroska ott
vt, azt mingyn lttam. Azrt htt engem az n Istvn bartom, hogy
Piroska ott lesz.

No j, n gy tettem, mintha legkisebb gondom vna, hogy itt van, vagy
nincs itt.

- J estt.

Nem felelt.

- Neked mondom.

- n meg nem is lttalak - azt mondja.

- Jl van, ha nem lttl, avval mg nem esett ki a vilg feneke, Most
meglthatsz egsz darabba.

De nem haragudott meg, mint mskor, mer mindig azt szokta mondani, hogy n
kicsibe veszem tet, gy beszlek vele.

- Ht hogy beszjjek, jjny, tn gy, mint a riktorok Piltussal? Ember
vagyok, meg te is a vagy, ha igaz.

De megharagudott valaha, mikor ezt mondtam neki. Aj, de ott hagyott a
Feszletnl. n meg vakartam a fejemet, hogy mgis kr gy vadtani, mert
gy vtam vele, hogy nagyon furcsn. Ha ott vt elttem, akkor olyan vt,
mint a tbbi jny, semmivel se vt nekem klnb. De ha nem vt ott elttem,
akkor majd meghaltam utna a nagy vgystul. Mg beszlgettem is magamban
hozz, mintha elttem llana. Kaplskor, megll a kezembe a kapa s gy
kitartottam a kapanyelet, oszt mondtam neki:

- Te jny, ht nem flsz tllem, hogy ha egyszer megfoglak, gy
megszortlak, hogy a pra rgtn kiszll belled. gy fogom meg a ggdat
e... - osztn sete kzzel nyakon fogtam a kapanyelet.

Nevetsges vt a, a vt a szerencse, hogy senki se ltta, mert gy
belegzoldtam n, hogy mintha csak az eleven Piroskval beszltem vna,
hangosan mondtam, mg veszekedtem is vele.

De most Piroska, nem tudom mi ttt hozz, tn hogy hallotta, hogy engem a
gnyjnyok hogy kedvelnek, pedig azok m nagy jnyok vtak, eladk,
eccval elg kedves vt hozzm.

E kellett nekem, mert ha kedves vt, nagyon kedves tudott lenni ez a kis
varangyos bka. Csak gy cirgatta a mg a szvemet is.

s osztn ugrottam is, ahogy akarta.

Megbeszltk a kalkt. Azt hjjk mifelnk kalknak, ha egy csald nem
tudja elvgezni a munkt a mezn egy darab fdn, osztn sszehjja az
sszes j bart-ismersket, s egytt csinljk meg, mondjuk egy vasrnap
dlutn. Mi is gy mn sszeszedelzkdtnk vagy harmincan, hogy
Kovcsknak nincs pnzk napszmos munkra, de mg nekik kell napszmba
dgozni a lval, szekrrel - ht bekapljuk a kukorict, mer esre llott
formn vt az id, a gaz meg m nagy vt benne. Az ilyen kalkamunkr a
szokott a fizetsg lenni, hogy blat rendeznek az illet hznl. Cignyt
fogadnak, s lehet tncolni doszt.

De ht mink nem vrtuk meg a cignyt, mingyn ott az eperfa alatt tncot
rendeztnk, mert vt egy fi a faluba, bizonyos Tamburs Jank, csak gy
hjtuk, klnben flkegyelm vt, de nagyon szpen tudott citerzni. Az
rkatta a citert, mi meg jrtuk.

Persze, Vradi Piroskval jrtam egyre. De jtt a tbbi fi, oszt
elkregettk. Menjetek innen, mondom, mer abba az idbe mg nem vt a
szoks, hogy a jnyt elvegyk tnc alatt az embertl, mint most, hogy
akrmikor csak odall valaki, azt mondja, amikor a legjobban tncolunk,
hogy "szabad krnm", s avval mr viszi is, mint a kutya a koncot.

Ht odall nekem Sarkadi Imre, hogy adjam m neki.

Mire n feleszmlek a ritkzsbl, mert ppen forgst jrtunk, mr az n
Piroskm ott is van, s vele rgja a port.

No megjj, most megtncoltatlak, gondolom, s ott vt egy kisjny, egy
kicsit fiatalabb, mint Piroska, Kmves Erzsi, derkon kapom, s n is
odallok velk a rend szlre, mert mi gyerekflk inkbb csak szlen
tncoltunk, a nagy legnyek vt a placc.

Ht  jrja jobbra, n jrom balra.

Ez a Kmves Erzsi, ez nagyon egy komoly kisjny vt m akkor is. Olyan vt
a, akkor kerlt kifele az iskolbl, mintha egy kis asszonyfle lett vna
mr. Avval nem is igen lehetett bolondoskodni, mert gy rnzett az
emberre, hogy elment a kedve a hamissgtul.

szreveszi eccer ez a kisjny, ez az Erzsi, hogy n nem tet tncoltatom,
hanem a Pirosknak hecceldtt vele.

- Mn eressz el.

- Minek?

- Nem tncolok n mn.

- Mr ne?

- E mg nem bl. Mn kell menni hazafele, ks van.

Evvel levlik rullam, indul haza.

n meg sajnltam, hogy megharagszik, el akartam ksrni. Igen, de mire n
ezt kigondoltam, akkor mr nlam hrom vvel regebb fi, Csereklye Mihly
mr mellette vt, s ksrte.

- Erzsi, hazatanlsz? - krdem.

Csak rm nzett komolyan.

- Szembe lakunk.

- Tudom, hogy szembe laktok, n azt krdeztem, hogy hazatanlsz-e.

Mihly regebb vt, de nem vt magasabb nlam, de j ers vt.

Azt mondja:

- gy ltom, te nem tanlsz haza, ht n, ha akarod, haza igaztalak.

Csak akkor nztem nagyot, hogy ennek a kisjnnak mn udvarlja van. Ugyan
hamar.

- J fi - mondtam -, n nem llok utadba, eszembe sincs. Csak ht
megtncoltattam a kisjnt, azrt akartam hazaksrni.

Ide nyjtotta a kezt, azt mondta:

- Majd csak n ksrgetem mn, no.

- Jl van, no.

Avval megfogtam n is a kezt. Lttam, hogy szortani akar, ht n is
vigyztam. De eszembe se vt, hogy n szortgassam az  kezit. Nincs kirt.
 osztn ezt szrevette, ht  se nagyon szortkozott.

gy  elment a jnnyal, n meg visszamentem, mert mg tncoltak. De nagyon
a fejembe maradt valami. Ej, az a kisjny, akrmilyen fiatal is, az
szvesen tncolt velem, csak akkor hagyott ott, mikor szrevette, hogy
mssal kacrkodok. Valami van emgtt, gondoltam, s majd n vigyzni fogok
erre a kis Kmves Erzsire, htha rdekldik ez nutnam. Hogy n azt mg
el se gondoltam vna. Egy kicsit bntott is, mi tagads, hogy n nem is
vltem, hogy az a kisjny nutnam figyel.

rmmel rzi azt az ember, ha egy jnyon szreveszi, hogy szves rzssel
van irnta.

Hanem Piroska is szrevette magt, hogy n mssal is el tudok mn
szrakozni. Mingyn szvesebb lett hozzm. Mg  szlott elbb.

- Tn farsangba vtl? - azt mondja.

- Farsang! - nagyon kaptam n ezen a szavn; csak az n j istenem adn,
hogy ez eccer fltkeny lenne irntam, hogy visszafordtan az n sok
szenvedsemet. Hadd srjon  is, ha n mn egy jny miatt srni tudtam.

- A bion - feleltem.

- Akkor j - gy Piroska.

- Bion j - vetem n.

Arra a jny csak megmakacsolja magt, s szl Imrnek; hogy:

- Ks van mn, gyernk haza.

Mondom:

- Azr nem kell mst frasztani, n is itt vagyok.

- Mn engem hjtak - knyeskedett nekem.

- Az a te szerencsd, hogy hjtak - feleltem. - A hvst meg kell ragadni.

- Nem nagyon kapaszkodok senkibe - mondja, avval belekapaszkodik Sarkadi
Imrbe, s ellpnek.

Hj, a kutyafjt, gy maradtam ott, mint egy ml. No eztet megcsinltam,
egy este kt jnyt szalasztottam el.

Vt ott jny elg, de n ugyan egyet se ksrtem haza. Ha mn ez a kett
gy kibabrlt velem. gyse kellett messze mennem, mert mi csak a harmadik
szomszdban laktunk, ht hazamentem aludni.

desanym mg akkor is fenn vt, mert a vt a szoksa szegnynek, hogy mg
n haza nem mertem, addig soha le nem fekdt.

- Jaj, fiam - aszongya -, szegny j fiam, szegny des j gyermekem, de
nagy baj rt mma.

- Az - mondtam csendesen, mert mgis bntott nagyon, hogy a Sarkadi Imre
most az n szeretmet lelgeti. Az isten tudja, mit beszlnek, biztosan
engem nevetnek.

Forr vt a fejem, meg a szvem is nagyon vert, osztn mikor vetkeztem,
mindig csak azon gondolkodtam, hogy nem is kk nekem lefekdni, hanem a j
somfabotomat elvenni, osztn utna menni Pirosknak, hogy htha engem
srtenek. Ne gondoljk, hogy n megijedek, ha mg hsz esztendvel regebb
is vna az az Imre.

De azrt csak vetkeztem lefele.

- Nem felejti az el, nem felejti. Hnap mn a jegyznl lesz.

Csak akkor vettem szre, hogy tn desanym most is Smuel tekintetes ron
bucsldik.

- Hagyja mn, desanym - mondtam mrgesen -, nagyobb bajom van nekem
annl.

desanym csak megllott a szoba kzepin, a holdvilg besttt a kis
ablakon.

- Mi van neked nagyobb bajod, te szerencstlen ember? Tn mg a jnyok.
Kicsi vagy te mg attul. Majd n szlok, mikor annak itt lesz az ideje. De
addig vigyzz a nyelvedre, osztn ne beszlj gy az urakkal, mintha mind a
lbod kapcja vna, mert bizony kicsi gyermek vagy mg.

Nagyon elpironkodtam, hogy desanym ilyeneket mond nekem, osztn kimentem
a hzbul, hogy megnzem a tehenet, van-e eltte.

gy mentem ki meztlb, nem vt hideg; a tehenet meg is nztem, vetettem
elibe, azutn a kertshez mentem.

Ht a Sarkadi Imre akkor jtt hazafel.

- hm - mondtam magamba -, mg hamar. gy ltszik, a Piros hoppon maradt.
Minek kapaszkodik olyan szekrbe, amk nem akarja felvenni.

Akkor osztn megnyugodtam, bementem a hzba, s lefekdtem.

desanym is lefekdt osztn. Nem szlt szegny tbbet, mert ltta, hogy
mson jr az eszem. n meg nagyokat nevettem magamba, hogy Pirost eszi a
fene, hogy Sarkadi Imre biztosan csak a kapuig ksrte, nem vt tbb ideje,
ha mr vissza is jtt. Alhat most, nem biztos benne, hogy n is nem
haragudtam meg r vglegesen.


*** NYOLCADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy hogy tanulja meg az ember, milyenek az emberek?

Msnap vasrnap vt.

Ellttam a jszgot, akkor rendbeszedtem magam. Mg akkor nem kellett
beretvlkozni nekem, pedig mn egy kicsit molyhosodott a kpem, de
szgyelltem vn azr kst fogni r, mert mg gyereknek tartottam magam.

Felltzkdtem, hogy templomba megyek. desanym nem jtt:

- Nem megyek n, fiam, nem merek n az Isten szeme el kerlni, mer nagyon
rossz gondolataim vannak mmma, meg aztn itt is dolgom van, mert egsz
hten nem takartottam, kiseprek legalbb egy kicsit, meg kivasalom a
fejrgnydat is.

Kimegyek az utcra, mn jttek felfel az alvgrl a bartaim, Fles Gyuri
meg Btor Istvn, Ndor Istvn, Orbn Gyuri. Ezek mind nagyon szegny fik
voltak, cseldemberek gyerekei, most ott szgltak a Krsz s Klnnl, mer
eladtk ket, a cseldsget, a birtokkal, s rlt, akit megtartott az j
gazda. Azr elg jl vtak m tzve, hanem mikor Sarkadi Imre elment
elttnk, a nem llott meg velnk, mer az harmincholdas gazda fia vt, azr
is csingzott annyira utna Vradi Piroska. Csak szlt valamit hozznk,
hogy gy-gy, osztn ment tovbb, mer a templom eltt csorogtak a
nagygazda gyerekek, kln.

Ahogy ott llunk, beszlnk errl-arrul, Orbn Gyuri szidja a Krszt, a
gazdag Krszt, hogy nagyon kihajtja a munksokat, meg vgatja a fkat.
Mikor megvette a birtokot, akkor sok-sok fa vt a nagy telken, de mind
olyan erdei fa meg mindenfle idegen fa, dszfa, mert ott akartk pteni a
kastlyt. Ezt ez a Kln klnsen irtotta. Mn egsz puszta vt az udvar,
nem kellett neki a szp fa.

A mi kis hzunk eltt is llott egy rettenetes nagy magas tlgyfa, de az
nem olyan tlgyfa vt, mint ms, hanem csupa gircses-grcss vt a dereka,
s olyan koronja vt, hogy egszen betertette a mi hzunkat, hogy j sok
kellett esni az esnek, mg rhullott egy kicsi a szalmafedlre. Ezr is
nem fedtk azt sok, hogy a fa gyis megvdelmezi. Ht ezt a ft nem vgtuk
vna ki semmi pnzr. Vt mn, hogy grtek rte, de akrmilyen szegnyek
vtunk is, nem adta desanym soha. Vt az a fa mn ezerves is, nem hattok
vna kivgni. Kln meg az ilyen fkat csak gy vgatta.

Azt is beszltk, hogy pteni fognak, mert a cseldhzak mn mind olyan
kidlt-bedlt dal vt mind, ht ott lesz sok munka, ha ptenek.

Eccer, ahogy beszlnk, jn Pereszlnyi.

No j.

Elmegy elttnk, mindenki kszn neki, de n gy tettem, mintha nem is
ltnm. Oda se nzett, mg csak nem is biccentett, meg a kalapjhoz se
nylt, mi vtunk mi neki, gyerekek.

Hanem rzta a kezt, mert olyan vt, hogy a keze mindig reszketett, meg a
feje mindig nemet integetett.

Azt mondja Kovcs Istvn, mr  is ott vt velnk.

- Tudjtok, mr mozog a Pereszlnyi keze? Fl, hogy ellopjk az ersznyt.

Ht nzzk, Pereszlnyi nem llott meg a templomnl, hanem tovbb ment.
Hova megy, hova megy? Bement a jegyzhz.

Beszaladok a hzba, mondom sgva desanymnak:

- desanym, itt ment Pereszlnyi, bement a jegyzhz.

Mondja desanym:

- Jaj, fiam, rjk akkor azok a mi hallos levelnket.

De elkezdtek harangozni, jra kimentem az uccra, s mentnk kzelbb a
templomhoz.

De nem egszen a templomkertsig, mert az gy vt szoks, hogy csak a
nagygazdk mentek egszen a templom ajtajig, ott vrtk, mg be lehetett
menni, a nagygazda legnyek meg a kertsnl szoktak megllni. Az ilyen
szegny gyerekek, mint mi, csak a vasas Krsz kapuja tjn csorogtunk, az
ott vt a templom mellett.

Be osztn a templomba, fel a karba. Ott is mi csak szln llottunk a
karba, a harmnium mellett lt Piri tant s orgonzott. Amellett llott a
br fia, szapora szav Csorba Jsep volt akkor a br. Addig mindig
Pereszlnyi vt nlunk a br, de mn nem vllalta. Nagygazda vt ez is,
hatvan holdja vt. Ennek a szapora szav Csorbnak kt fia vt, az egyik,
Jzsi, velem vt egyids, a msik nagyobb vt, mn hzasod, a Marci. A
kisebbik kt esztendt jrt is gimnziumba Szatmron, de kivette az apja,
mert azt mondta, nem akarja, hogy lenzze tet, ha kitanult. Van otthon
elg, ljen.

n a karba egszen szlen llottam, pedig ez nem vt igazsg, mert mink
nemesek vtunk, nem is vt tbb nemes a faluba, csak mink s Berky Bertalan
nagybtym, aki a nagyanymrul vt apmnak fltestvre, tartottuk is a
rokonsgot, de nemigen, mert k nagyobb birtokosok vtak, mint mi. Neki se
vt ugyan valami sok, csak huszonkt hold, de nknk meg negyedflkbls az
egsz, ht gy a vt a rokonsg, hogyha megszorultunk, mindig hozzjuk ment
el desanym segtsgrt.

Mikor a jnyok bejttek, leltek a padok eltt a kitett lckon, Vradi
Piroska is ott vt. Ersen nztem, de  eccer se nzett rm fel, hanem
eccer azt szrevettem, hogy Sarkadi Imrvel sszenztek. No, csak nzzetek.

Kmves Erzsi is ott lt. Nagyon szp ruhja vt, egszen olyan rzsaszn,
mint a vadrzsa virga. A haja is nagyon szpen vt fonva apr fonssal, s
abba is olyan rzsaszn szalag vt. Nagyon tetszett nekem, ez a kisjny
mindig nagyon szpen vt tztetve.

Nlunk nagyon kicsi vt a templom, azrt a jnyok csak akkor ltek be a
padba, mikor mr tizentvesek lettek. Az egyik oldalon neknk httal ltek
a kisiskols jnyok, a szembe lev padon meg a nagyobbak. Ht ez jl is
vt, mert a kisiskolsoknak mg nem kell felkacsingatni a legnyek
krusra.

Mn mindenki bent vt, s nekeltnk, mikor bejtt a jegyz, Mrisi,
Pereszlnyivel. Olyan fekete kpek vtak, hogy azokrl messze svtett a
rosszllek. Nem is nekeltek azok egy igt se, csak ltek nagy hallgatagon.

Vgre bejtt az reg tiszteletes is, Csords tiszteletes, aki mn vagy
hetven esztends vt. tven esztendeje vt pap ebbe a kis faluba. tven
esztendeje csak mi adtunk kenyeret neki. De nem vt annak mn egy csepp
foga se; mikor prdiklt, nemigen lehetett megrteni egy szavt se, pedig
j vastag hangja vt, de aludni nagyon jl lehetett azon, regeknek, a
beszdje alatt.

Ott vt Piri Mrta is meg vcska. Mn n vagy kt esztendeje nem
tallkoztam Mrtval, nagyon szpet ntt, s igen szp kisasszonyruhba
vt. Elgondoltam, hogy ha az Isten adn, hogy csak egyszer tanlkoznk
vele...

Mondtam is Kovcs Istvnnak ott a karba, hogy mr nem hjjk el a kalkba
a tantt is a tncra estre? Azt mondta, el fogja hjni.

Attl kezdve csak tet nztem, az n els kedves szeretmet, akitl a sors
elszakasztott. Csak eljnne, de megtncoltatnm, de meglelgetnm mg eccer
az letbe.

Templom utn hamar hazamentnk, mert gy vt a megegyezs, hogy csak ppen
esznk, megynk a mezre.

gy is lett. Kimentnk a Kovcsk fdjre huszonngyen, fik, lnyok, s
egy-kettre bekapltuk a kukoricsukat. Mg nem is volt alkonyods, kszen
vtunk, pedig j tbla vt. Feles fd vt az egsz.

Azutn osztn megkezddtt a bl az udvaron. Kispaldi cignyokat fogadott
Kovcs Istvn btym, hrom cignyt, azok hztk, de valami nagyon jl
hztk.

Mr nagyon jl tncoltunk, mikor megjtt Piri tant a kt jnyval. A
tantnasszony nem jtt, a nem szokott ilyen helyekre jrni.

Ht n nem mertem Piri Mrtt az apja eltt felkrni, mert fltem, hogy
megint megver, hanem mikor tncolt valakivel, elkrtem.

Jtt rgtn.

Jaj, mikor meglelhettem.

gy fogtam n azt meg, mint valami liliomszlat, hogy el ne trjn a
kezembe.

- Be szp jny lettl - mondok neki.

- Csnya vtam?

- Dehogy is, inkbb nagyon gynyr. De megnttl.

Nagyon nevetett. Olyan nevetse volt annak, mint mikor a vadgerlicemadr
turbukol.

gy elbeszlgettnk, s n egyre jobban tncoltam, rgtam, mutattam, hogy a
dohnypajtba hogy tanultam.  meg ezen is nevetett, azt mondta nem kell
annyira ugrlni.

- Ht hogy kell?

Elkezdett tantani, gy csendesen, szelden, mintha csak ringatzna a virg
a szrn.

Tudtam n gy is, nem is lptem n eccer se a lbra. Fl karral tleltem,
de jl, egszen a mejjig ment a tenyerem,  meg piros lett, de nem szlt.

- Kveek, kveek - mondom csendesen.

Arra elkezdett nagyon nevetni. Sett vt mr nagyon akkor, n meg mindig
vigyztam, hogy a tncosoknak mindig a tls partjn maradjak, nem azon az
dalon, ahol az apja lt, hanem a msikon, hogy ne lsson.

- Szokott-e mg neked valaki kuvikkolni? - krdem.

- Nem szokott - mondja nevetve.

- Htha mg eccer megszlalna a kuvik, megrtend-e a szavt?

Nem felelt, csak nevetett.

Erre n gy magamhoz szortottam, hogy azt hittem, eltrik a hta gerince,
de arra se mondott semmit, csak azt, hogy:

- Tncolj illedelmesen.

- Iszen azt csinlom.

De mn reztem, hogy melegedik a teste, n meg gyesen elfordtottam, s
egy pillanat mlva a boglya mellett voltunk htul az lnl.

- Mit akarsz?

Nem szltam semmit, hanem megcskoltam.

- Jaj, Gyurikm.

- Semmi jaj - s hozzfogtam cskolgatni.

gy elveszett annak a jnyknak akkor minden ereje, hogy rm omlott, s
visszacskolt, mint a sznapadlson. Megfogtam szpen, s magamhoz
szortottam, hogy az egsz teste tzlng vt. Lefogtam a kt karjt, nem
tudott moccanni se, gy szerettem, azt hittem, rgtn megeszem.

Ht abban a percben egy tst kaptam a fejemre, de nagyot.

Htranzek, ott ll Piri tant.

Eleresztem a jnyt, s vrom, hogy ha mg eccer megt, nekimegyek. De nem
ttt meg tbbszr, hanem kapta a jnya kezt, s elvitte.

Nem segthettem szegnyen, mert nem vt r jogom, de nagyon fjt a szvem
utna.

Ahogy ott llok, nzek, visszajn a tant:

- Te gazember - azt mondja -, te leszel a falu rossza, hanem n mg ma
beszlek a jegyzvel, hogy vigyzzanak rd. Szerencsd, hogy nincs csendr
ma a faluba, mert agyonveretnlek velek.

- Mrt bnt engem a tant r - mondom -, szeretem a jnyt, az olyan bn?
Ha megnvk, elveszem felesgl.

- Gazember - ordtotta a tant, s jra nekem jtt a bottal.

Felkapom a vasvillt, ott vt a boglya mellett:

- gy nyljon hozzm, hogy beleszrom.

Megllott.

- Megfenyegettl? letveszlyesen?

- n nem fenyegetem, de minek bnt engem a tant r, mikor n nem bntom?

- Jj, lesz mg ennek bjtje - evvel elment.

No, Gyuri, mondtam magamnak, most aztn kszen vagy. Mn az egsz falu
urasga ellened van. Egyiknek se vtettem, mgis mind rm.

De mr?

Mer nem akartam trdet-fejet hajtani. Ha n Salnky Smuel tekintetes rnak
kezet cskolok meg kalaplevve istenkedek, akkor nem haragszik meg rm. Meg
ez a rektor is, ha a jnyt nem akarom szeretni, hanem bejrok hozzjuk
azutn is, hogy az iskolt elvgeztem, ft vgni meg az lbul a gant
kihnyni, sose bntott volna, hanem adott vna nha egy kupica pjinkt.

De n ezt nem akartam, n olyan ember vagyok, mint k, n szeretni tudom az
 jnyt, az is tud engem, mert ha nem akart vna szeretni, nem tncolt
vna velem, se a boglya mell nem jtt vna, meg nem cskolt vna,
szeretett vna. De biztosan a kisebbik jnya lesett ki, az rulkodott rnk.
Hanem eccer mg, ha az Isten ltet, annak is megktm a koszorjt.

Azr se mentem el a tncbul, hanem visszamentem egy kis id mlva, s
elkrtem a tncostul Vradi Piroskt. Eljtt. Akkor mr a tant elment a
kt jnyval.

Azt mondja Piros:

- Lttalak.

- Mit lttl?

- J vt a kazalba?

- Nem is vtam a kazalba.

Piros meg csak nevet.

- Bagolykodtl?

Errl tudtam meg, hogy mindenki tudja, hogy n kveekkolni szoktam valamikor
a tant Mrtnak. Nem is gondoltam, hogy olyan igen felveszik az n
dgomat, hogy mr az egsz falu csak arrul beszl.

- Gyere velem, tged is megtantalak.

Piros csak nevetett.

- Nincs szksgem olyan tudomnyra.

- Pedig j.

Ez olyan vt, ez a jny, hogy ha ez szrevette, hogy ms jnynak tetszek,
akkor neki is jobb kedve vt hozzm.

De n mn nagyon szgyelltem magamat, hogy itt minden jny tudja, hogy n
mit csinlok, mit nem csinlok. Ott vt a kis Kmves Erzsi is, az is olyan
komolyan nzett rm, hogy csak gy gett az orcm a pironkodstul.

Mr? Ms legny is el-elment a tncosnjval egy kicsit a boglyk mg,
csak nekem nem szabad, meg ha n megteszem, akkor mr felfordul a vilg?
Nem vt kedvem tbbet tncolni.

De azr nem mentem el csak azrt se.

Hanem odajtt hozzm Kovcs Mari, azt mondja csendesen:

- Erigy haza.

- Mr?

- Csak erigy haza, fekgy le.

- Nem megyek.

- Gyrgy, erigy haza, ne akarjl itt bajt csinlni. A tant haragszik,
attul fl desapm, hogy megy a jegyzhz, a meg sztzavarja a mulatsgot,
mer nem krtnk engedlyt.

- Kalakho nem kell engedly.

- Csak te erigy haza szpen, fekdj le. De lefekdj, akkor nem lesz semmi
baj.

Addig vitatkoztunk, hogy szalad m hozznk Istvn, a Mari btyja, hogy:

- Jn a jegyz.

Arra n lttam, hogy csakugyan n leszek az oka mindennek, ht nem akartam,
hogy ezek a szegny fik, lnyok nmiattam szenvedjenek, hogy elromoljon a
mulatsg, ht csendesen tlptem a kertsen, hazamentem, lefekdtem.

Krdi desanym:

- No, mr vge?

 mg fenn vt, font. A kis mcses mellett.

- Lefekszek, mert fj a fejem.

Igaz is, hogy fjt, mert a tant nagyon megttte, jobban megttt, mint
n a vak lovat, de n azrt ersebb vtam, mint a l, nem fordultam fel.

Lefekdtem, desanym meg beszlt, hogy itt vt nla Kis Mari nnm, azt
mondta, hogy szapora szav azt meslte, hogy most elveszik az erdt. Hogy
nem szntunk benne mg egy idn. Pereszlnyi lesz mn.

Ht az egsz falu csak nellenem van? Nem bnom, mg nem vagyok reg,
akrmikor elmehetek inasnak, ha a falubl ki akarnak trni, de addig nem
megyek, mg nem ltom, hogy igazn muszj-e.

Egyszer csak zrgetik az ablakot.

- Itthon van a gyerek?

A kisbr vt, Orbn kisbr, az Orbn Gyuri apja.

desanym meg azt mondja:

- Jjjn be kend, Orbn.

Az bejtt. Ltott engem az gyba.

- Ht te meg minek alszol? - azt mondja.

- Fj a fejem.

- Fj?

- Fj.

- Mitl fj?

- Bort ittam, nem szoktam n bort inni, ht megfjdult nagyon.

A meg ott lt egy kis ideig, pipzott.

- Minek jtt kend? - krdi desanym tle.

- Lttam - azt mondja -, hogy elsuhintott a tncbul, ht meg akartam tudni,
nincs-e valami baja, hogy nem esett-e ktba.

- Milyen j ember kend - mondta desanym.

Aztn a kisbr elment. Akkor desanym elkezd hllkodni.

- Nem hjba a pajtsod apja, de nagyon j hozzd ez az ember.

Nem mondtam meg, amit gondoltam, mert minek ijesztgetni szegny desanyt,
de n mr tudtam, miflk a hivatalos emberek.

No, rajtam nem fogtok ki. n is vagyok valaki.


*** KILENCEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy az ember a legnagyobb baj kzt is boldogan tud lni

Msnap hvattak a jegyzhz. Orbn Gyuri btym jtt rtem mint kisbr, de
n mn akkor kimentem a mezre a Krsz fdekre, nagyon messze a Csiklsba.
gy osztn csak azt hatta meg desanymnak, hogy msnap reggel nyc rra
ott legyek okvetlen a jegyzi hivatalba.

J fradt vtam, mikor este hazajttem. Megmosdottam, megvacsorztam, akkor
mondja desanym, hogy reggel a kzsghzra kell menni.

- Akkor mg elmegyek Krszknl, megmondom, hogy hnap msat kldjenek ki
helyettem.

Elmegyek, mondom neki:

- Tsasszony, kldjenek ki helyettem valaki mst hnap a Csiklsba, mert
kevs gy is az ember, de ha valaki megy helyettem, akkor be tudjk fejezni
ott a munkt.

- Ht te mit akarsz, mn nem jsz thbet tgozni!

- Dehogynem, jvk n szvesen, hanem reggel a jegyz r parancsol velem, a
kzsghzra kell menni.

- Mit akar jegyz, te?

- n nem tudom, mit akar, mit nem akar, de els a trvny, azt mg desapm
mondta nekem, hogy fiam, a trvnybe rgtn menni kell, mer azok nem
ismernek trft.

De nem rtette a szegny zsidasszony:

- Trfl neked a jegyz?

- Nem tudom, mit akar, hanem tessk helyettem valakit kldeni a Csiklsba,
mer osztn jn egy es, nem lesz bekaplva.

- No j van, j van, csak ha jegyz ereszt, tyere mingy.

gy n hazamentem, lefekdtem, jl aludtam, mert ugyancsak fradt vtam.
Reggel bekapltam virradattl a magunk kertjbe otthon a krumplit, hogy
segtsek legalbb desanymnak, s nyc rra mn ott vtam a jegyznl.

Mingyn bementem a hivatalba, rendesen kopogtattam, gy mentem be. Ott vt
mr a szapora szav meg a jegyz. Akkor mg csak egy jegyz vt, most van
neki kt segdje, egy adgyi jegyz meg egy segdjegyz. Nem tudom, mit
csinlnak, akkor egy is elbrta.

Ht akkor n bemegyek, rm kilt a jegyz:

- Vrjl kint, mg szltalak.

Kimegyek, megllok a torncon.

Nagy tornc vt. Nem csuda, hogy Gedeon jegyz tnkrement bele, mer
szegny, mikor ptette, csak arra gondolt, hogy nagy legyen, szp legyen,
hogy abba semmi hiba ne legyen. De mikor fizetni kellett az adssgot, a
vt hiba, hogy a lett a nagy meg a szp. Szp adssg lehetett rajta, ha
bele tudott halni. Az als hzba vt a kssghza, a fels meg a
jegyzlaks. A kssghza eltt csak olyan nyitott eresz vt, ott kellett
llni, vrni a npeknek, akik adt fizetni jttek, vagy valami dolguk vt,
tlen-nyron a nyitott szlbe, de a jegyz hznak nagy veges verandja
vt, az eltt meg a sok rzsa. Mn akkor bimbzott, meg nyitogatott is mn.
Nzem a szp rzskat meg a virgot, sok virg vt gysokba ltetve, de
annak olyan szraz vt a fldje, egsz szikkadt, cserepes. Nzem, nzem,
milyen j az uraknak, csupa virg kzt lnek, osztn nem adnak neki egy kis
vizet. Egy darabig llottam, csorogtam, de sok vt, nem szlt hozzm
senki egy szt se, gondolom, bemegyek a jegyzhz, megkrdem, szabad-e
meglocsolni a rzskat, hogy ne ttsem itt hiba az idt.

Benyitok n:

- Tekintetes jegyz r...

A meg csak rm ordt:

- Takarodj ki.

- Tekintetes jegyz r...

jfent nekem ll:

- Kitakarodj, gazember, ha mondtam. Vrjl.

Lttam, hogy nem lehet vele beszlni, akartam menni is, meg mondani is,
hogy adjon egy vidret, hogy locsoljak.

Ahogy ott tblbok, hogy mondjam meg, mit akarok ennek a jegyznek, az
odaugrik hozzm:

- Mg se mgy?

Evvel j pofon vg.

Meg is szdltem, de ttogattam a szmat, hogy megmondjam, mi bajom, arra
mg eccer pofon vg.

- Engem ne tessk tni.

Ht megfog, s kitaszt az ajtn s csak kiabl, mint akinek elment az
esze.

Ht mg osztn ott vagyok a gangon, vakarom a fejem. De bolond egy jegyz
ez, mondom gy magamba. Mit csinljak vele, ha meg se hallgatja a szt. J
sok llok, ltom, hogy a fecskk hordjk a sarat. Fszket raktak az eresz
al. No, ezek a szegny kis fecskk is jl megleltk, hova kell nekik
fszkelni. Ezek is csak az ri helyet szeretik, bezzeg a mi kis hzunk
eresze al sose raktak fszket, kzzel el lehet rni, biztosan azr, pedig
nem bntan ket senki minlunk se.

Ahogy nzem, hogy repkednek, nyilaznak, gondolom, n nem trdk evvel a
bolond jegyzvel, ha mn itt vagyok, meglocsolom a rzskat.

Kijtt a hzbul a cseldjny, mondom neki:

- Zsuzsi - mert Ksa Zsuzsi szolglt akkor nla -, te Zsuzsi, adjl nekem
egy vidret.

- Minek?

- Meg akarom locsolni ezt a szegny virgokat.

Az osztn adott egy j vedret, mentem a kthoz, hztam a vizet, hordtam a
virgokra. Gondoltam, sok nem fognak ezek vizet kapni, ht a rzsk tvt
is megkapltam, s mindeniknek adtam egy-egy veder vizet.

De szerettem a rzst, de szerettem vna, ha neknk is lenne legalbb kt
rzsabokrunk. Gondoltam, szerzek n vadrzst az erdn, hazahozom,
elltetem, osztn majd valaki csak betja.

gy eldgoztam n dltjig.

Akkor kijn a jegyz, nzi, mit csinlok. Elbb mg ordtott egyet, hogy
menjek be, de mikor ltta, hogy locsolgatok, albb hatta. Azt mondja:

- Te marha, ilyen melegbe m nem szabad locsolni.

- Nincs mg meleg, tekintetes r. Mjusba mg nincs meleg.

- No j - azt mondja -, gyere be.

- Tessk mn hagyni mg egy kicsit, befejezem ezt a kis kaplst. - Mert
megkapltam neki az egsz kis virgoskertet. Dudvs vt nagyon.

- No j van - azt mondja -, de ha kszen vagy, rgtn gyere be.

Mn lttam, hogy nem haragszik olyan nagyon, vgan bevgeztem, amit
kezdtem, akkor osztn bementem.

- jj elibem.

Odalltam.

- Hogy llsz? Micsoda katona lesz belled. gy kell llani?

Ht ki kellett hzni magam, s a fejemet a mestergerenda fel kellett
emelni. A szapora szav br, Csorba, csak nzte, nem vt kalap a fejn,
mint a brk szoktk fenntartani a kalapot a kzsghzn, de Mrisi
jegyzvel nem lehetett kukoriczni, ha fenn hatta vna a kalapjt, mg
lettte vn a fejrl, az olyan ember vt.

Azt mondja a jegyz:

- Te egy kutya komisz, elknyeztetett klyk vagy. Ltszik, hogy nincs
apd, aki megtantson, hogy kell magadat viselni, de n megtantalak, hogy
kell riemberek eltt viselni magad.

- Tekintetes jegyz r - mondtam -, ltom n, hogy engem Salnky tekintetes
r bevdolt...

- Fogd be a szd, ne szjaskodj. Ezer szerencsd, hogy szbe kaptl, s
meglocsoltad a virgokat, evvel kimutattad, hogy van benned egy kis jrzs
mg.

rltem, nem lesz baj.

- Ha azt akarod, hogy megtrjelek a faluba, gy vigyzz, hogy tbbet
senkinek se legyen rd panasza.

- Tekintetes jegyz r, n nem vtettem senkinek.

- Fogd be mn a szd.

- De ha nem rzem magamat bnsnek.

- Ha mg egy szt szlsz, a kisbr kezre adlak, huszontt vgatok rd.

- nrm?

- Terd, terd. Persze, most azt hiszed, hogy a locsolsoddal
megvesztegettl. Ismerlek n benneteket.

Lttam, hogy evvel nem lehet semmire menni. Hattam.

Nem tudom, mi baja vt, a vgn addig kiablt, hogy meg akart fogatni Orbn
Gyuri btymmal, hogy lkjn ki.

A meg gy nzett rm, mintha mingyrt meg is akarn tenni.

Mi bajuk vt, n nem tudom, n csak bmultam. Mikor hazamentem, mondtam
desanymnak:

- Nem tudom, mi baja van ennek a jegyznek, mg a virgoskertjt is
meglocsoltam, mgiscsak kiablt.

- , fiam - mondta desanym -, nem akar a megbklni, ha akrmit is
csinlsz neki, mer haragudni akar. Mer az neki a haszna, ha haragszik. Mer
kicsi annak, amit mitlnk kaphat, de neki gy kell tncolni, ahogy a
nagyok kvnjk, mert azoktul l.

Mn ppen ebdid vt, megettem a kis kenyeret szalonnval, nem sokat tudok
n szraz telbl enni, ha a mezn vagyok is berem kicsivel, most is
bekattantottam a bicskmat, s mentem a zsidhoz, mert nagyon fltem, hogy
elvesztettem mris fl napszmot, a msikat is el ne vesztsem.

Azt mondja Krszn:

- M nem mty mez, mty kert. Tkozz, meglesz napszm.

Akkor j. sni kellett a kertben, j is vt a fd, meg olyan dhsen stam,
hogy egy napra valt felforgattam. Mindig csak a jegyz jrt az eszembe,
hogy mrt volt az olyan, mikor n semmit se vtettem neki, egy szalmaszlat
keresztbe nem tettem, mgis gy kiablt. Csak most jtt meg bennem is a
kurzsi, gy vgtam azt a fldet, mintha a jegyz htt hastottam vna.

desanymnak igaza vt, de azt csak egy ht mlva tudtuk meg, mikor a posta
meghozta az gyvdi levelet, hogy fizessk meg az adssgot, vagy
elrverezik a fdet.

No, lett nagy ijedelem. Srt szegny, hogy megmondta elre. E frta a
jegyz dalt. Megparancsoltk neki Pereszlnyik, hogy flemltsen meg.

Most ijedtnk csak meg, mert ha elrverelik a negyedfl kbls fdnket,
akkor igazn egy csepp se marad. Mit csinljak.

- gy fiam, Eszter nndhe - mondta desanym, mert vt nekem kt nnm, az
egyik, a legregebb, Eszter vt, ez Nagypaldra ment frhe egy
gazdaemberhez. Jl brtk magukat, ht legelszr is a sgorral kellett
beszlni, hogy mit tancsol, mit segt.

Ht gy akkor nem mehettem megint napszmba, mert el kellett menni. Mentem
is, estefel rtem Nagypaldra. Hres gazdag kzsg ez, nnmk ppen
akkortjba ptettek plhtetej hzat. Veresre vt festve a hz tetejn a
plh fedl.

- Aj, de jkor jttl - mondja sgorom -, fogd csak ezt a vasvillt,
tiszttsd ki az lat.

Leteszem a kalapomat, botomat meg a kis fejr gubt s hozzlttam az lat
pucolni. Kt lovuk vt, egyik csikajas. Kt tehn, egyik ellflbe, a
msiknak mn vt egy nagyon szp kis bikabornyja. Eleget is sopnkodott
Eszter nnm, hogy bikaborny, mert nem akarnak krt nevelni, ht nem
kellett nekiek, mszrosnak kszltek eladni. Nagy vt az istllba a
trgya, nem vt idejk kihordani, mert egy ilyen gazdnl sok munka van, s
nem tartottak semmi kocsist vagy segtsget.

Hordtam a trgyt, a karom majd leszakadt, mert meg akartam mutatni, hogy
tudok n dgozni. Ott vt lb alatt a sok liba, kacsa, tyk, baromfi,
minden. Diszn is vt ngy darab nagy, kett anyadiszn, kett hizlalni
val, meg vt ht darab kismalac is. Nagyon j vt nekik, jl gazdlkodtak,
de annyit is dgoztak azok, hogy majd belefltak a munkba. Vt ott hrom
gyerek, mn azok is kezdtek dgozgatni.

Olyan sett este vt mr, hogy az ember az orrt se ltta, mikor
abbahagytuk aztn a munkt. Mentnk be a hzba vacsorzni. Puliszkt
ettnk, tejjel.

Akkor krdezte meg sgorom, nnm mg egy szt se szlott hozzm, mi
jratban vagyok.

Mondom, hogy perelni akar az a tzreval jegyz.

- Perelni?

Elmondom neki az egszet, hogy szltott meg az utcn Salnky, meg hogy a
jegyz hogy hvott fel a kzsghzra, hogy ijegessen.

- Most azr gyttem, mondjk meg Eszter nnmk, mit kell csinlni, mert
desanym nagyon el van bsulva a fd miatt.

Mondja Eszter nnm:

- n az rksgre nem szmtottam. n nem kaptam hazulrl mg kihzastst
se, egy kis ldval mentem frhe. Ht n nem akarok tudni se rla. Ahogy ti
akarjtok. n se nem krek, se nem adok, mer nekem ppen elg a magam baja.

No, j vagyunk mn. Gbor sgorom meg csak hallgat, nem szl egy szt se,
kotorja a pipjt, hallgat. Lttam, hogy nem akar belebeszlni a testvrek
dgba.

Azutn osztn lefekdtnk, nekem a pitarba adtak helyet, mert az els hzba
nem lehet, a htulsba meg k aludtak ten a hrom gyerekkel. Szalmt
hoztam be magamnak, arra fekdtem a sparhlt eltt.

Mg aludtam, azon gondolkodtam, hogy n reggel elmegyek, itt gy sincsen
semmi keresnivalm.

De reggel, mire n felbredtem vna, k mn mind fenn vtak, mondja
sgorom, ne menjek el, segtsek neki egy kicsit, mert sok a dolog, kaplni
kell.

J, ht ottmaradtam, egsz nap kapltam velk, nagyon szp vt mr a
kukoricjuk, de olyan gaz vt benne, hogy mindjrt fel is ttttk, gy egy
munkt megkmltek, de abba az idbe lehetett, mert vt akkor mg es elg.
Lett is nekik szre olyan kukoricjuk, hogy alig brtk hazahordani.

De nem akartam tbb napot ott tlteni, mert desanym otthon srt, meg n
is sajnltam annyi napszmot veszteni, ht most mr sszel ltem, s mikorra
k felkeltek, n mr a settben el is lptem. Mentem hazafel. Istvndinak
mentem, ott vt a msik nnm, mer nycan vtunk testvrek, de mr ngy
kicsi korba meghtt, csak a kt regebb jny meg mi a kt kisebb fi
vtunk meg. Gedeon btym Pesten vt, ht meg kellett Julcsa nnmmel is
beszlni.

Julcsa nnmnek az ura Csengdi Jzsi vt, bres vt a Mendelzn tagjba.
Odartem frstkre, azt mondja Julcsa nnm:

- Jaj de j, hogy jssz, itt van ez a komencis fd, nincs bekaplva, gyere
menjnk ki, kapljuk be.

J. Lehet.

Kimentnk mingyn, de nem vittnk magunkkal semmit, mert kzel vt a
tanyhoz. Mg kapltunk, Julcsa nnm mindig csak beszlt, mindig csak
srdoglt, hogy neki milyen nehz sora van. Eszter nnjt nagygazdhoz
adtk, tet meg odaadta az anyja egy rossz breshez. Mg tele sincs, mert
mire kimrik a komencit, akkorra m annyi az adssg, hogy ms tartja a
zskot.

Lttam, hogy gy lnek ezek, mint ahogyan lttam a cseldembereket ostoros
koromba a Salnky-uradalomba. Csak annyival vt jobb nekik, hogy nem laktak
mssal a hzba, zsid birtok vt, ht ott j hzakat ptettek a
cseldeknek, minden csaldnak kln szobt. De nemigen tudtak ezek
gazdlkodni, mint ahogy a cseldemberek nem is igen tudnak, meg nincs is
nekik mibe. Egy kbls fdjk vt, az urasg szntotta, vetette, nekik csak
kaplni kellett, ht n most bekapltam neki szegnynek.

Eljtt a dl. Ht gyernk haza enni, mondja Julcsa nnm. Adni kell a
pujknak is. Vt neki t gyereke, egyik kisebb, mint a msik.

Hazamegynk, nincs tel, nem fztt senki. Nincs kenyr, elfogyott. Julcsa
nnm tment egy msik cseldasszonyhoz s krt egy kis lisztet meg egy kis
mlkenyeret. A lisztbl fztt ppet, megettk gy zsr nlkl. n csak
azr ettem, mert nem akartam megsrteni, pedig nagyon ragadt a szm
padlshoz. desanym nem gy tartott engem, meg neknk legalbb tehennk
vt.

Mondja is Julcsa nnm:

- Nem vagy te ilyen telekhez szokva, ugye, Gyrgy?

- J a.

- Mennyi tejet ad a tehen?

Mondom, egy fejsre ngy-t litert.

- Jsgos isten, tik azt ketten mind megeszitek?

- Majd nem esszk mn, mert el akarjk perelni a birtokot - mondom.

- Kicsoda akarn?

Elmeslem neki az egszet, de mn neki nem mondtam el, hogy Salnkyval hogy
beszltem, mert Eszter nnm is, lttam, rossz nven vette, hogy gy merek
beszlgetni az urakkal. Julcsa nnm meg olyan szegny cseld vt, hogy
neki a birtokos olyan vt, mint az Isten. Csak most lttam n, mi az,
szegny embernek lenni, mert mi odahaza, ha nem sokunk vt is, de legalbb
senki se parancsolt. Neki az ura haza se tudott jnni ebdre, mert messze
vt a sonkdi hatron, csak estre jtt meg az krkkel. Nem tudom, mit
vihetett magval, ha itt ilyen sovny vt a hombr.

Aztn megint kimentnk kaplni, hogyha lehet, befejezzk a munkt. Akkor
megint Julcsa nnm beszlt nagy keservesen, hogy milyen lny vt , de
tet az anyja eladta a nagy semmire. Olyan ruhi vtak neki jny korban,
mint akrmk nagygazda jnynak. A templomba is akkor mg megvt a Joknak a
helye a msodik padba, de mn most desanymnak csak az utolselttibe vt
szabad belni, mert mikor javtottk a templomot, a nagyobb gazdk
vltottk meg az els helyeket, s desanym semmit se tudott fizetni a
helyrt, gy elveszett a nemes hely.

Hallgattam, hallgattam szegny Julcsa nnmet, ltom n, hogy erre nincs
mit szmtanom, ez magval is jtehetetlen. Nem, rajtam nem tud segteni,
de inkbb  van rszorulva. Azr elmondtam neki, hogy perelni kezdenek
bennnket az desapm kis adssga miatt, mi lesz velnk, ha elveszik a
fdet?

Szegny Julcsa nnm nagyon jszv asszony vt, gy elsrta magt
desanym miatt, mintha neki volna baja belle. Mondta is, hogy:

- Nem kapok n akkor mr desanymtul egy ruhravalt se. Pedig mikor
frjhe mentem, grte, hogy ptolni fogja a stafrungot. Nem lttam n egy
tykfit se azta a hozomnybul.

Pedig n jl tudom, hogy ez nem gy van, mert azeltt mg desapm lt,
sokat jtt haza Julcsa nnm, s sohase ment el res kzzel. De ht most
rajtuk van az isten csapsa, nem lehet rjuk egy szt se szlni. Nem lehet
ket bstani ht.

- J az isten - mondtam -, majd megsegt.

Csak azon bsultam, hogy ha elveszik a fdet tlnk, akkor a lesz a vge,
hogy nekem is be kell llni cseldnek valahov. Akkor nekem is az lesz
sorom, hogy megyek szntani, dgozni valami urasgnak, a felesgem meg, ha
lesz, otthon marad a pujkkal.

M gondoltam, hogy Vradi Piroska is azr nem akar hozzm j lenni, hogy
tudja, biztosan megmondta neki az anyja, hogy ne trdjn egy ilyen
szerencstlen kdusivadkkal, mert akkor belle is az lesz. Meg a tant is
eszembe jutott, mikor azt mondtam neki, hogy ha megnvk, felesgl veszem
Mrta kisasszonyt. Hogy adn az a lnyt hozzm felesgl, mit tudok n
annak adni? Csinljak belle egy olyan cseldasszonyt, mint Julcsa nnm?
Hiszen az egy knyn nevelt rikisasszony-fle, ha csak tant jnya is,
nem volna annak j mg a se, ha annyi fdem vna, mint Gbor sgoromnak,
mert az mg azt se akarn, hogy libkkal, tykokkal meg disznkkal
knldjk, mikor tet ki fogja tanttatni az apja, s biztosan lesz belle
valami j tantn. Minek trdne akkor az nhozzm val parasztnpsggel.

Mikor este napszllat utn hazamentnk, bizony csak fele vt megkaplva a
kukoricnak, mert Julcsa nnm alig dgozott, csak engem is tartztatott a
munkval, pedig n mindig kt sort vettem,  neki meg csak egyet hattam,
mgis nekem kellett behozni a sor vgit.

Hazajtt Jzsi sgor is. Nagy veres ember vt, sztalan. Lelt, megette a
kis kenyeret, olyan vt a mlkenyere, mint a morzsa, persze, sszetrt a
tarisznyba. Azt ette meg, amit hazahozott. Egy kicsit elmorzsolgatta a
foga kzt, lenyelte, aztn nzett maga el, mint a bivaly, nem szlt
hozzm, lefekdt, mn aludt is.

Nem segtenek ezek nrajtam, a gyerekek meg srtak, hesek vtak. Julcsa
nnm elment, valahonnan hozott egy csupor aludttejet. Kinttte
cserplbasba, sszeverekedtek rajta a gyerekek. Pedig szp egszsges
gyerekek vtak klnben.

Ott hltam nluk, itt is szalmn fekdtem a fdn, mert k heten aludtak a
kt gyon. gy fszkeltk be magukat az apjuk meg az anyjuk lba mellett,
mint a kiskutyk, mikor odabjnak az regekre.

Hajnalba, mikor virradt, mr Jzsi sgor kelt felfele, hzta a bocskort,
ktzte sokig a lbra, egytt mentnk ki a hzbl, de szegny Julcsa
nnm elksrt engemet nagyon messzire a hatrba, mindig csak srt, mindig
csak beszlt, hogy  ezt sohase gondolta vna, hogy ilyen bajra jusson.

Mikor el kellett vlni, azt mondja:

- Gyrgy, kedvesem, nincs a tarisznydba egy kis kenyr?

Megnztem, ht ott vt, amit az tra magammal vittem, mert menbe eszembe
se jutott enni, Nagypaldon meg adtak, meg nluk se vt r gondolatom, hogy
belenyljak, a nagy bsulstul. Kivettem, ami benne vt, odaadtam.

Akkor szegny a nyakamba borult, sszevissza cskolt, s elmentnk kln,
n is hazafel. Vissza-visszanztem egyprszor, de  nem nzett vissza.
Biztosan flt szegny, hogy visszakrem, pedig eszembe se vt. Azutn
valami irts vt, tbbet nem lttam Julcsa nnmet.

Hazamegyek, krdi desanym:

- No fiam, mire jrtl?

- Ht nem sokra. Eszter nnm azt mondta,  nem akar az rksgbl semmit.
Se jt, se rosszat.

- Mindig ilyen vt. Mikor frhe ment is azt mondta: "Aztn, desanym, ne
sokat jrjanak hozznk, mert az uram azt mondta, nem szereti, ha zavarjk a
hzi boldogsgt." Nem is vtam n nla mskor, csak mikor izent, hogy
gyereket vr, menjek segteni. Olyankor el is mentem, de mg a beteggybul
is csak azt nzte, hogy el ne gyugjak valamit haza. Ht Julcsa jnyom mit
csinl?

- Ne krdezze, desanym, nincs azoknak mg falni val kenyerek se.

desanym jajszval srt.

- Jaj, istenem, istenem, n teremt istenem, minek kellett neki olyan hamar
frhe menni, de mn azt hitte, sose lesz senki krje, pedig be szp jny
vt, be termetes, kerek arc szp kisjny vt. De mn tizenht ves korba
meglepte a vgyakozs, hogy az els legnyhez menjen, aki jtt. Ms falubl
val breslegny vt ez a Jzsi, eccer keresztlment a falun, mert
szekrrel Szatmrra ment, akkor itt megllott, megitatott, krkkel vt, az
krk ettek, addig ez a Julcsa belehborodott. Mikor harmadnap visszafel
jtt Csengdi Jzsi, mn azt mondta, ktba ugrik, ha hozz nem adom.
Jjny, azt se tudod, kellesz-e neki. Hogy  tudja, mn neki meg is tette
az grett. Itt hlt a Jzsi, osztn, mikor hrom ht mlva meglett az
eskv, mn az n jnyom azt mondta: fia lesz. , te bolond, honnan tudod.
Hogy  tudja. Az is lett, az igaz. Csupa fia van.

- Igen - mondtam. - t.

- t. Mg azt se izente meg, hogy gyereke van. Eccer vtam nla, mikor
nagybeteg vt, tdgyullads. Akkor lttam, hogy milyen szegnysgbe van.

- Ht desanym, most mg nagyobb szegnysgbe van, mert ott vtam nluk,
kapltam vele egy napig, mg kenyere se vt, valahol klcsnkrt, hogy
szgyenbe ne maradjon.

desanym srt.

De n azt mondtam:

- Ne srjon, desanym, n nem engedem elrvereztetni a fdet, akrmi lesz
is. Nagy fi vagyok n mn, kikeresem az rt.

desanym osztn msnap elment az gyvdhez, s megegyezett vele, hogy a
kamatot ezutn fizetni fogjuk, csak ne rverezzenek.

Az gyvd meggrte, akkor n olyan boldog lettem, hogy azt el se lehet
mondani.


*** TIZEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy mire tantgatja a fit a j desanya

Mikor desanym az gyvdtl hazajtt, m mondta:

- Fiam, n nem tudom, mi van velem, n olyan rossz vagyok. Fejem fj, lbom
fj, derekam fj, mindenem fj. Nem val nekem ez a sok bnat. Vigyzz
magadra, ne gyjts eleven szenet a fejemre. n ebbe belebetegszek. Minek
kellett neked azzal a Salnky tekintetes rral olyan nagyfennyen beszlni,
jaj istenem, mg a tdmet is kisrtam annak az gyvdnek, mg megsznt, de
a j ember mgis megegyezett velem.

n meg hallgattam. Aj, szegny desanym, bizony most miattam lesz beteg.

 meg megfzte a kis vacsort, elksztette nekem msnapra a tarisznyt.
Nztem, hogy kukoricakenyeret tett bele, meg is vakartam a fejem, mert
aztat sose szerettem. Adjon az isten kukorict minden kszlon, de nekem
meg ne sssk, mer nekem az a hallom, ha mlkenyeret kell enni. Azr is
szerettem vna elmenni inasnak Pestre, mert hallottam mr, Gedeon
btymtl, hogy ott sznit se ltjk a mlkenyrnek.

desanym lefekdt hamar, osztn mikor reggel mentem elfele, mondtam, hogy
ne kjjn fel. Majd a kis kertnket csak bekaplom n, ne trdjn vele.
Mert abba mn ttgetni kellett akkor a kukorict meg a krumplit.

- Tn nem lesz olyan nagy bajom - vigasztalt.

Kimegyek a mezre, dgozok. De mindtig csak azon jrt az eszem, hogy vajon
mi van most szegny desanymmal. Tn csak tjn hozz egyik vagy msik
szomszdasszony. gyis annyit polt vilgletbe, ht neki is csak lesz
segtsge.

Hazajvk este, ott l szegny a kszbn, gunnyaszt.

- Mg beteg?

- Nem tudom, fiam, valami lappang bennem, nem tud kitrni. A htamba,
derekamba meg kivlt a kt nagylbom ujjba rzek fjst.

- Nem fekdt?

- Fekdtem n mostig, de felkeltem, hogy neked vacsort fzzek.

- Nem kell nekem semmi, majd eszek egy kis kenyeret hagymaszrral.

Bizony, nem mozdult a kszbrl.

- Nem vt itt senki?

- Nem.

- Mr nem htt valakit?

- Kit?

- Iszen maga annyit gygyt, csak magt is meggygytja valaki.

- , fiam, nem azr segtek n mson, hogy osztn terhre legyek a msnak.
Mindenkinek megvan a maga dga-baja.

n osztn lefektettem az gyba. gy kellett bevinni, lbe, nem vt annak
jrtnyi ereje. Hideg vizes ruht raktam r, ahogy  mondta, de egsz
ccaka olyan forrsga vt, hogy el sem mertem aludni, ahogy egyik ruht
rtettem, mr egy kis id mlva tzes lett rajta a ruha. Nem rtettem n a
betegsghez, mert n mg nem gygytottam,  meg olyan lzas vt, hogy
flre is beszlt. Azt se tudtam n akkor mg, mi az, hogy lz. A szegny
ember nem kszl a betegsgre, mer neki nem szabad betegnek lenni, mer a
mingyrt pnzbe kerl, de ha megvan, akkor nem lehet ellene zgoldni, az
isten adta, el kell azt is viselni.

Reggel hajnalba mentem Krsznhoz. Mondom neki, hogy desanym beteg, nem
is merek kimenni a mezre. Mondja, hogy csak menjek,  majd tnz hozz,
jobban tud  segteni rajta, mint n.

gy kimentem a mezre, de egsz nap nem vt nekem kedvem mg szlani se.
Mindig csak magamat szidtam, hogy minek is kellett nekem olyan mrmondnak
lenni avval a Salnky tekintetes rral. Nem vna most semmi baj, desanym
nem ijedt vna meg, rst se kldtek vna, meg nem is lett vna beteg.

Mikor este hazajvk, desanym nagyon beteg, Krszn ott vt nla tzszer
is, hogy nagy lza lett, egy bresasszonyt odaltetett mell, a kocsist meg
elkldte a kocsival Gacslyba a kerleti orvosr, az meg is jtt, s
orvossgot rendelt, mg azt is lhtas fival hozatta ki jlakbl a
patikbl. Valamilyen srga kencst hoztak, avval kentk be szegny
desanymnak a derektul lefel, mind a kt lbt s csepvel ktttk be.
Nem tudta, mi a baja, azutn se tudtuk meg, csak sok tartott nagyon.

Mondom msnap, hogy n nem megyek a mezre, otthon kell maradni. Ott a
bresn. ppen azrt nem mertem elmenni, mert az az asszony nagyon hamis
krm vt, nem lehetett arra rhagyni a hzat, mind elprdlta vna a mi
szegnysgnket. Inkbb elhjtam keresztanymat. No, az egsz faluba hre
szaladt, hogy J Jnosn nagy beteg.

Jttek is mr msnap a nzk. Hoztak egyik egy kis levest, msik egy kis
tsztatelt. desanym meg se kstolta, meg nem is tudott magrl semmit.
gy n ott vrrasztottam mellette, amit mondtak, megcsinltam, de nem
tudtam segteni rajta.

Sose lttam n addig semmi betegsget, mert sokan meghaltak ugyan a mi
hzunkba, desapm kt nap alatt, Istvn btym utna beleflt a Batrba,
httan hoztk haza. Emma nnm is egy-kettre vgzett, nem szoktunk mink
sokat polni. De desanym csak nem akart meggygyulni.

Egsz nyron beteg vt. n nem lehettem mindig vele, mert ha nem dgoztam
vna, nem lett vna ennival. Otthon bekapltam a kertet, a magunk fldjt,
feles fdet, mindet megdgoztam, meg napszmba is jrtam. Hanem hun egyik,
hun msik nnmasszony vt a beteg mellett.

gy elment a nyr, jtt az sz. Kellett szedni a szilvt. Sok szilva vt
abba, az idbe, eladtam vagy huszonht mzst. Julcsa nnm is eljtt, s
megnzte desanymat, itt is hagyta a legnagyobb fit, hogy segtsen
szilvt szedni. Mondta is a kisfi, hogy br az isten egy szemet se adott
vna, hogy ne kellene annyi szilvt szedni. Mondom neki: jfi, akkor mit
ennl? Mert enni meg szerette a gyermek a szilvt.

Ht elkezd desanym gygyulni lassacskn, akkor mi trtnik, megint jn a
kisbr, hozza az rst, hogy ekkor meg ekkor rverezik a hzat.

Jsgos isten, ht ez meg mr micsoda? Hiszen desanymnak az gyvd
meggrte, hogy nem csinl semmit. Szaladok a jegyz rhoz.

Szaladok, szaladok, de a kapuba megllottam. Nem mertem bemenni. Mi lesz,
ha most is ott fog llatni a torncon dlig.

Ott csorgok, ht jn Fitos Blint helyettes br.

- Te mit akarsz itt?

Mondom neki, hogy desanym beteg, osztn milyen hossz levelet kaptunk.

- Eredj be a jegyz rhoz.

- Nem merek.

- Mrt?

- Csak flek, hogy megint pofon vg.

- Gyere csak be velem, majd n megmondom neki.

Bementem osztn, gy kullogtam utna.

Bemegy a hivatalos szobba, n meg maradok az ajt eltt.

Mit beszltek, mit nem, azt n nem tudom, de nemsokra kijn a kisbr,
Urbn btym, hogy gyere be.

Bemegyek.

- Tekintetes jegyz r - mondom -, hossz levelet kaptunk, desanym meg
beteg, nem tudjuk, minek rverelnk a hzat, mikor az gyvd r jlakon
meggrte, hogy nem lesz semmi baj.

- Nem is az gyvddel van baj, hanem az adval.

- Milyen adval?

Ht rm frmed, hogy milyen adval! Nincs ms ad, csak ad, desapm mg
ads maradt olyan sok adval, hogy az azta behajthatatlan, mit kpzelnk
mi, hogy adt se kell m fizetni. Adba rverelik a hzat.

No, evvel n hazamegyek, hogy adba viszik el a hzat.

Sr desanym az gyba. Mr annyira jl vt, hogy legalbb lehetett vele
beszlgetni. n meg szomorkodok, hogy ez is csak a Salnky Smuel
tekintetes r miatt van. Ha mn egyik dalon nem tudtk elrverelni a
fdet, akkor a msikon kezdik el, a hzon. Nem hiba mondta szapora szav,
hogy nem sokig marad a mienk a hz.

- Hiszen apd csak huszont forinttal maradt ads - mondta desanym. De
hiba huszont, mikor huszont krajcr se vt a hznl. Mg a tehenet is
eladtuk m a betegsg min.

gy mi is nagyon szomorak lettnk, nem tudtuk mit kell itt csinlni.
Teltek a napok, nem vt semmi segtsg, akkor ppen ktzni akartak
hazafel mltsgos Kerecsen Lszl r meg a felesge.

Szlt a mltsgos asszony, hogy nem vagyok olyan vg, mint azeltt val
esztendn, krdi, mi a baj. Mondom, hogy desanym beteg, a hzat meg
rverezik.

- Mrt rverezik?

Elmondom neki. Szl a mltsgos rnak, az is meghallgatja.

Azt mondja, hogy  nem akar beleavatkozni, de ez nem jl van. Majd azrt
meg fogja tudni, hogy ll a dolog. Utna is jrt, egypr nap mlva mondja,
hogy azrt rverezik a hzat, mert a br olyan jelentst tett az
rvaszken, hogy J Jnosn nagybeteg, halln van, a hzon, fdn meg
annyi az adssg, hogy semmi ingsg nincs, teht nem lehet remlni, hogy
valaha kifizeti az adt. Ezrt tztk ki az rverst, de mg az rvaszk
beleegyezst is krtk mr, csak az mg nem egyezett bele, mert a fd mind
desapm vt, gy kiskorakra maradt az egsz, az anynak csak
haszonlvezeti joga maradt.

Itt nem lehet mst tenni, mondta a mltsgos r, csak el kell krni az
rvaszktl, hogy szabad kzbl lehessen eladni a fdet, akkor annyit lehet
rte kapni, hogy abbl minden ad s minden adssg kitelik; a hz
megmaradhat.

Mondom otthon desanymnak,  meg csak sr. Mn kezdett felkelni nha az
gybl, de olyan gyenge vt, hogy nem brt sokat jrni. Keresztanym meg
unokatestvre volt Fitos Blintnak, ht beszlt vele, hogy csinljon
valamit, az j is volt mihozznk, azt mondta, menjen be desanym az
rvaszkhez. Ms nem mehet, ha nagykor volnk, akkor n is mehetnk, de n
mg csak tz esztend mlva leszek nagykor, addig nem lehet vrni.

desanym el is sznta magt a nagy tra, mert az rvaszk Nagykrolyban
vt akkor, s az mitlnk nagyon messze vt, mg messzebb sokkal, mint
Szatmr. Ott vt a megyehza, oda kellett menni az rvaszkre. Vgre mikor
annyira ersdtt, n Krszn tsasszonytl elkrtem a kocsit, s meg is
grte, hogy elkldi desanymat a nevetleni llomsra, hogy elmehessen
Nagykrolyba.

Szegny desanym fel is lt a kocsiba, de olyan gyenge vt, hogy n is
elmentem vele. Mikor a vonat megjtt, idegen emberek fogtk karon
desanymat, gy tettk fel a vonatba. Igende azt nem tudta megmondani,
mikor jn haza, s mikor kimentek a kocsival a vonathoz elibe, akkor nem
rkezett, hanem az ccakai vonattal. gy hlt meg az llomson, mikor
megrkezett, a bakternl, s msnap egy vletlen akad szekrrel jtt el
Uszkig, onnan meg gyalog jtt haza.

Mikor n este hazajvk a mezrl, csak otthon tallom msnap este, megint
az gyba.

Mondja, hogy az urak kegyelmesek vtak hozz, mindenkinek kezet cskolt,
mg a hajdnak is, gy megengedtk neki a szabad kzbl val eladst. Az
rverst meg felfggesztettk, addig, mg el tudja adni az erdfdet.

Mi aztn megmondtuk mindenkinek, hre ment annak, hogy eladjuk az erdt.
Legelszr a szapora szav mondta, hogy  megveszi, grt rte nyolcvan
forintot.

Annyirt nem adtuk oda a negyedfl kbls fdet, gy brahm Jsep btym
szzhszat grt rte, de azrt se lehetett odaadni. Utjjra Sarkadi Imre
btym vette meg szznyolcvan forintr.

De a jegyz meg mgis kihozta a deputcit, hrman vagy ngyen jttek ki az
urak; mihozznk csak egy jtt el, a tbbi a jegyznl maradt. Akkor aztn
tudomsul vettk a szabad kzbl val eladst, de addig szmoltak, hogy a
vgn csak hrom forintot kapott desanym a kezhez, azt is orvossgra
kellett fizetni, mert mg mindig beteg vt.

gy mgis elpereltk tlnk az erdt, de nem Pereszlnyi kapta meg. Annak
az rme nem lehetett meg, hogy desapmnak az utols fdjbe is
beleakassza az ekjt.

A hz megmaradt, szapora szav meg rettenetes dhs lett rnk, hogy nem
adtuk neki a fdet. Azt mondta, ha neki adtuk volna, mint br kicsinlta
vna, hogy a nycvan forintnak legalbb felt megkaptuk volna, mert a
tbbit trltette vna.

Mn mindegy, a haszonlvezet ki volt ktve, gy azt gondoltuk, hogy a fdet
legalbb desanym letbe hasznlhatjuk, de az se gy lett, mert Sarkadi
Imre btym sose adott belle tbbet, csak egy kblst felbe. E vt a
haszonlvezet, hogy magunk fdjre jrhattunk ezutn felibe kaplni
kukorict.

Karcsony lett, mire kitisztzdott az egsz, akkorra mr desanym is
egszen meggygyult, hla istennek olyan frge lett, amilyen vt, vagy mg
egszsgesebb. Csak ht nem vt tbbet neknk fdnk, se tehennk nem vt,
gy ht a tavasznak avval mentnk elbe, hogy nincsen tbbet semmink. Csak
ppen egy disznnk vt, amit karcsony eltt egy httel vgtunk le, mert
odig vt kukoricnk. Ez is mg a magunk fdjn termett. Nem tudtuk, mi
lesz jvre. Nem lesz fd.

A szent estn szlt elszr desanym nekem mg eccer arrl, hogy kr vt
Salnky Smuel rnak nem ksznni.

- Ebbl tanulhatsz - mondta mikor a szent nekeket elnekeltk, a biblit
megolvastuk, s ketten vtunk -, jfi, a lval is csinnyn kell bnni, ha
rgs, mert sszetri a szekeret, meg a tehennel, mert kirgja a sajtrt a
kezedbl a friss tejjel. Ht mg az urakkal. Mert az uraknak a kezbe van a
hatalom, lhet, eleventhet a br meg a jegyz meg minden riember, aki
csak van a vilgon. Azok kzt is van trdelmes, de keves. Inkbb azt kell
mondani, fiam, mihent r, mingyn vigyzni kell r. Hallgatni kell elttk,
mert az r r, ha mg olyan kicsi is, mint egy cs tengeri. Akkor is
hatalommal br a szegny felett. Knnyen tud bosszt llani. , uram isten,
egy Salnky Smuellel, egy ilyen nagy tekintetes rral perbe szllani az
utca kzepin egy gyermeknek. Nem tri az azt el. Ha mn arra mltat, hogy
megszlt az ton, le kell venni a sveget, s akrmit mond is, arra nem
szabad egy szval se felelni, csak azt, hogy: Igenis, tekintetes r... Elg
nagy vagy m hozz, lehet eszed, hogy vigyzz. Ltod, milyen bajt hoztl a
fejnkre. Rnk usztottad az urakat mind. Kicsi vagyunk mi ahhoz, nem
tudunk mi velk elbnni, mert az  kezekbe van a trvny.

Azutn mg gy tantott:

- Kirntottk a lbunk all a kicsi fdet. Elvittk a tehenet. Semmi se
maradt, csak a kishz. Hova mgy most mr, j gyermek? Mi lesz belled?
Kimgy a vilgbl, ha nem akarsz urakkal verekedni? Brhova mgy is, akkor
is az urak kezbe vagy. r mindentt van, a szegny ember csak az urakbl
lhet. Brha iparra mennl is, akkor is feletted van a mester, afelett meg
az adszed urak. Meg akiktl munkt kap a mester, azok is mindig csak
urak. Gyrba mgy, annak is r a gazdja. A meg szeret parancsolni, az
eltt a szegny embernek hallgats a neve. Mi akarsz lenni, tszli
csavarg? Mert ha az urakkal nem jssz ki bkessgbe, akkor csak a lesz a
vge, hogy a jrkelktl kell kenyeret krni, meg szllst a mezei
boglyktl, de annak is r a gazdja. Fel van a fd osztva, jfi, urak
kzt. Itt is ebbe a kisfaluba ezer hold van az urak kezn, a gazdkn meg
sszevissza vagy hromszz. Egy van nyolvanholdas, Pereszlnyi. Hogy jutott
hozz a semmibl, gy, hogy nagyon tudott mindig az urasgoknak hzelegni,
meg tlk csalni, lopni, meg a szegnyeket nyzni. Tudta azt mondani, hogy
"alzatos szolgja, mltsgos uram", meg hogy "cskolom kegyes kezeiket".
Ezt kell megtanulni. Nem olyan nehz azt kimondani. Sz az egsz, az ember
szja mondhatja a szt, akr gy, akr gy, mr ne mondja azt, ami neki
javra vlik?

Mondtam desanymnak, ne bsuljon, ers vagyok, ha nagyobb leszek, nem
flek, vllalok minden munkt, munkjrt megbecslik az embert. Megyek
zsidknak dgozni, azok nem kvnjk a nagy kzcskolst.

- A zsidk is urak, fiam - mondta desanym -, csak azokba az a
knnyebbsg, hogy azok rosszba vannak az igazi urakkal, ht jobban r
vannak szorulva a szegny ember munkjra. Az  szavukra nem is tlik el a
szegnyt. De azok is tudnak rtani, ha valaki nem kszn tisztessgesen,
mert kiszmtjk, ha egy rig es van, nem lehet dgozni, mn lehzzk a
napi szmbl. Ott is vigyzni kell, mert nagyon kevs van olyan j asszony,
mint a Krszn tsasszony.

gy beszlgetett velem egsz karcsony estjn. Mikor msnap, karcsony
els napjn a templomba mentem, s meglttam a karbl az urakat, gy
megijedtem tlk, mintha haraps kutyk lnnek ott, hogy mertek bejnni a
templomba? Nem flnek az Istentl? El is kerltem n azontl ket, hacsak
tehettem. Ha meg mgis szlani kellett elttk, bizony levettem a
kalapomat, s hallgattam.

gy tantottak meg engem tizenngy ves koromba arra, hogy az embernek hogy
kell viselnie magt.

Mikor vasrnap a templombl kijttnk, lttam Mrtcskt, ahogy ment a
gynyr rzsaszn ruhjban. Olyan vt, mint mikor kivirgzik a rzsa a
jegyz kertjben.

De n mg a rzstl is fltem m, urak virga, szegny embernek nem val
a. Ott kerlgetni a hz eltt, mikor sznsszekrrel jn be az ember a
keskeny udvarra. Mg leharapn az kr a virgt. Nem is ltettem n
vadrzst, maradjon az uraknak.


*** TIZENEGYEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy nem baj, ha szegny az ember, a szegny is htig l

Vagy hrom esztendeig jrtam Mojzes Pl btymhoz tavasszal szntani. Jl
kihajtottak azok is, de n nem bntam, mert n mindig rettenetesen
szerettem dgozni. n csak akkor reztem jl magamat, ha kedvemre
dgozhattam, s rltek a munkmnak.

gy ellttam n Jusztin nnmet is, megetettem a tehenet, kihordtam az
lat, vizet hztam, vittem neki a konyhra, mg  nem is szlott, mn n
megcsinltam, amit kellett. Szeretett is, mindig adott enni. Nem sajnlta
tlem. Meg jkedv vtam.

Vt neknk odahaza egy rgi porcelln hossz nyak begrnk. Abba szoktuk
tenni a pnzt. Ha n hoztam, desanym csak dugta bele. Nem is tudtuk,
mennyi van benne. Mikor m gondoltuk, hogy elg sok van, kivettk,
megszmoltuk. Eccer csak, hogy szmoljuk, mondom desanymnak:

- desanym, ne tartsuk itt ezt a pnzt, ezen m lehet venni egy
szbornyt. Az megn, abbl tehennk lesz jvre.

- Jt mondasz, fiam.

gy vettem n egy bornyt az jlaki vsron. E vt az els vsr, ahova
egyedl mentem el. Tetszett nekem nagyon, hogy n m olyan gazda vagyok,
hogy magam megyek a vsrra. Vtak falubeliek is, de megltom n a vsron
a beregszszi nevelapmat, Bognr Imre btymat. Krdi, ht te mit keresel
a vsron? Mondom, egy nevelbornyt szeretnk venni. Nztl-e mn? Nztem,
de nem merem megvenni, jjjn,  is nzze.

Jtt velem. Mg azt mondta: jl kivlasztottad te ezt. Ezt megveheted,
ebbl j tehn lesz.

Akkor lttam, hogy hogyan kell alkudni:

- Mit akar kend evvel a fiatal fival - mondta a tehenes gazdnak -, r
akarja nyomni a rossz bornyt? Sose lesz abbul tehn.

- Akkor ne vegye meg.

- Nem is vennm magamnak, de ez a szerencstlen gyerek belehborodott, mint
egy szp jnyba. Tudja kend, hogy a gyerek, gyerek, nem szabad avval
visszafel lni, kihasznlni... Csimbkos a lba, nagy a fle, nem lesz
rendes formj szarva, mifle tehennek a bornya ez?

Az ember meg dicsrte, hogy ennek a bornynak az anyja hsz liter tejet ad
mg most is, csak azr adja el, mert adba kell az ra.

gy nevelapm lealkudott nekem mg hetvent krajcrt, akkor kifizettem az
rt. Az is egy napszm. Ujj, de boldog vtam, hogy meg vt elgedve a
vlasztsommal. Mikor a borny ktfkjt a kezembe vettem, azt hittem, n
mingyrt kiugrok a brmbl.

No, lesz mn neknk tehennk.

Nem fogunk mink sokig tej nlkl kduskodni, mert mi mindig hozz vtunk
szokva a friss tejhez.

- Osztn hun vetted r a pnzt? - mondta nevelapm.

- Kerestem, napszmmal. desanym meg sszegyjttte.

- De j anyd van. Nem iszik plinkt?

- Az n desanym? Sose ivott az egy cseppet se.

- No, ht akkor te is j gybul kttl. Emlkszel-e mg Csobn Zsuzsikra?

- Emlkszek.

- Ha eccer Beregszszba jrsz, gyere el.

gy elbcsztunk, hazahajtottam a bornyt.

Micsoda, gy megbmultk a falubeliek, hogy milyen egy gynyr bornyt
hajtok hazafel, hogy mg irigykedtek is. A legszebb rgott borny vt a
vsron.

gy mr lett neknk egy kis gazdasgunk. Akkor tavaszon desanym sok
tykot ltetett, vt csirke. Ha jtt a tykos, mindig vt eladni val egsz
esztendbe. Vt pnz, jra csak raktuk a begybe, n meg szmoltam, hogy
mikor lesz m megint egy j csom.

Nem is fltem n semmi munktl. Mondja eccer egy nyri vasrnap dlbe,
templom utn, Mojzes Jsep btym:

- Gyere csak, te legny - mn trfbl legnynek hjtak abba az idbe,
pedig mg csak tizent esztends vtam -, itt van egy juhsz, megvette a
birkimat. Szzkilencven darab, el akarja hajtani Beregszszba, de segtsg
kellene neki, jl megfizet, ha elksred.

- Elmegyek n, ha megfizet.

Megyek a juhszhoz, nagy csavart bajusz ember vt, olyan alfdiesen
beszlt.

- Legyssz-e velem Beregszszbo?

- Mit fizet?

- Nycvan garajcrt.

- Mn azr nem megyek.

- Ht mit akarsz?

- Egy forint huszat.

Nem vt mit tenni neki, mert nem vt ms, ht meggrte. gy vt az
egyessg, hogy a beregszszi piacon megll a juhval, akkor engem kifizet.

n mentem szvesen, mert Csobn Zsuzsikt akartam ltni.

Ht desanymnak mondom, hogy hamar adja a tarisznymat, megyek juhot
hajtani Beregszszba.  meg betarisznyzott. De mit, egy kis mlkenyeret
tett bele. Nem gy vt az akkor. Szalonnt? Egy szegny csaldnak j, ha
egy htre jutott egy flkila szalonna, nem vt ms, csak egy kis
mlkenyr.

Mn n szaladtam is. Megindulok a juhval.

- Itt vagy, kiskomm? - mondja a juhsz.

- Itt vagyok, bcsi, gyernk.

Elindultunk. Azt mondja a juhsz:

- Megjj csak egy pettyet - azt mondja -, van-e itt egy j kocsma?

- Itt van szembeformn - mondom.

Bement a kocsmba, osztn vt egy literes vegje, olyan lapos veget se
lttam addig, szk szj veg vt. Megtttte pjinkval flig.

- No, igyl.

- Nem iszok n - mondom -, mer mg elesek, rszeg leszek.

Ht mentnk, ballagtunk, vgighajtottuk a juhot a falun. Lestttem a
szememet, hogy ne lssk, hogy juhszkodok. rltem, mikor kirtnk a
falun, mert nekem addig ott kellett llni, mg a juhsz a kocsmba vt. gy
vtam, mint a nta mondja, hogy:



Mikor a juhsz bort iszik,
szke szamr szomorkodik.
Ht most n vtam a szke szamr. Nem vtam n psztornak sznva, ember
vtam n, falusi ember, a falusi ember szgyelli a psztorletet, mert a
psztor, az kint csatangol esbe, viharba, mikor a gazdaember gyon alszik.
Meg mind olyan hite nlkl val, szegnyek is nagyon. A psztor mn utss,
ha valaki odajut.

Megynk ht, ballagdoglunk Uszka fel. Trtgettem a nyjat, hogy krba
nem menjen, gy kocogtunk az ton. A juhsz meglt egy msik juhszt, ahogy
legeltet, mingyn kilt neki:

- H, komm.

A meg kijn, elkomznak, isznak, isszk a lapos vegbl a pjinkt, n meg
ezalatt terelgetem a juhot. Csak a falu alatt r utol. Azt mondja:

- No, kiskomm, mennek a juhok? Van itt egy j kocsma?

- Nem tudom, mer e nagyon kis falu.

- Meglelem n, ha a fd alatt van es.

Meg is lelte, jra megttette a palackot flig.

Megint megynk, dudorszgat hegyesen, meg ki is ereszti a hangjt, be j
juhszntkat tudott. jra meglt egy legeltet psztort, kilt neki:

- H, komm. - Azt is kihjja az tra, jra eldiskurlnak, megint megisszk
a pjinkt.

Mn akkor bertnk jlakra. Lefekszik a nyj a piacon.  meg elmegy a
nagyvendglbe pjinkr. Aszongya:

- Ne, itt a szereds - gy mondta a tarisznyt - vigyzz r, van is benne
valami. Ha ehes vagy, gy. Ha nem utlod.

Elment, n meg nzem a tarisznyt, vt benne slt hs, fejr kenyr. E kell
nekem. J befalatoztam. Ittam r j kti vizet.

Jn elfele osztn:

- No, kiskomm - aszongya -, igyl egy kis pjinkt.

- Nem iszok, meleg van. Mg felbukok az ton.

Ahogy kimegynk jlakrl, megint van egy psztor, aki legeltet.

- J napot, komm.

n meg csak nzem, ennek mindenki komja. Mg akkor nem tudtam, hogy a
psztorember az orszgba minden psztort komjnak szlt. Nagy azok kzt a
bartkozs. Osztn valamennyit leitatta, a vt a becslete, hogy mindenkit
megtttt pjinkval.

Beszlgettek, n meg hajtottam a nyjat. Csak Benbe rt utol.

- Hallod-e, kiskomm, nem fzol?

Evvel mg a szrt is a nyakamba akasztotta. n meg felvettem, mn tetszett
nekem, hogy egszen juhszos forma vagyok. Mg a kalapjt is a fejembe
nyomta,  meg gy jtt mellettem, mint egy grf, csak gy dalolszott.

Ht kivel tallkozom Benbe. Szeker jtt szembe, azon meg Komromi Julcsa
nnm lt. Fordtottam n elfele a fejemet, hogy ne ismerjen meg, de a
nagyon nzte a juhokat, engem is megismert.

- Maga az, Gyrgy?

- n vagyok.

- Mi az, juhsz lett?

- Juhsz.

- Mikor?

- Mn kt esztendeje.

- Hova hajtja ezt a juhot?

- Beregszszba, onnan meg a Jnosi tanyra.

- Meddig maradnak ott?

- Nem tudom, meddig lesz legel.

gy trfltam vele. A juhsz meg jra vett pjinkt. Ej, ez minden faluba
pjinkt vesz, oszt egyik falutl a msikig megissza, de mindig csak
fllitert vett a literes vegbe. Ha valahon ltott embert, mr az ton
mennek is kiltotta, hogy: H, komm! avval is itatta a pjinkt.

Aszongya nekem:

- No, kiskomm, eljssz-e velem a Jnosi tanyra?

Nem megyek n, gondoltam, csak eccer Beregszszba eljussak. Nem megyek n
evvel. Fejemre t a nagy bottal, oszt nem fizeti ki a pnzemet.

Ht mikor Beregszsz alatt vagyunk, csak trti le a nyjat egy msik tra,
dltra. Mondom neki:

- H, nagykomm, nem erre kell menni Beregszszba.

- Kiskomm, megfizetek. Adok mg egy koront.

- Nem megyek n, vr desanym, haza kell nekem menni reggelre, mer
napszmba vagyok.

De nagyon szeretett a juhsz. Mennyek el vele bojtrjnak, j szemem van,
meg j kezem a juhhoz.

n nem mentem, azt mondtam, fizessen ki. Ha nem akar bemenni Beregszszba.

Neki nincs pnze.

Ez nem becslet. Pjinkra van, rm meg nincs.

gy oszt mgis bejtt Beregszszba a juhval. Megllottunk a nagypiacon, a
juh mingyn lefekdt,  meg elment, azt mondta, pnzr. Mn sett vt,
kilenc ra este. Jn osztn nagy sokra vissza.

- Ht jssz-e velem, kiskomm, ojan letd lesz, hogy mg a csellagok is
irgylnek.

- Nem megyek n - mondom -, fj a lbom.

- No, itt a pnzed.

Adott egy forint hsz krajcrt.

- No, igyl egy kis pjinkt.

- Most m iszok - mondom -, mn nem megyek tovbb, ihatok.

Avval ittam. Megveregette a vllamat, meglelgetett, azt mondta bns ember
vagyok, hogy nem maradok mellette, ojan juhszt faragna bellem, hogy
Vsrhelytl Dorogmig megllanm a helyemet.

n elhattam, mentem haza Bognrkhoz, nevelapmhoz.

Igen de alig mentem n tz lpst, csak elszdltem. gy bergtam a
pjinktul, olyan rszeg lettem n, mint Timpk Andrs karcsonykor.

Asse tudtam m, merre megyek, kimentem a vrosbul, gy kerltem vissza a
kertek alatt. Meglelem a kiskaput a kert fell, a meg be vt zrva.
Zrgetek, nem szl senki. n meg nem tudom, hogy vt, nem leltem sehol a
kilincset, csak a sarkt tapogattam az ajtnak.

Kiablok osztn, hogy nyissk ki.

- Ki az?

- n vagyok.

- Ki az az n?

- Nem tudok bemenni.

- Mr nem?

- Be van zrva.

- Nincsen a.

H valahogy meglelem a kapu nyitjt, bemegyek. De csak gy szdelgek a
lbamon.

Mentem mingyn a ktra, jt ittam. Jlesett.

- Mn, gazduram - mondok -, nvelem mmma ne beszljen, mer juhot hajtottam
egy juhsznak, Jnosi tanyra megy, de n csak Beregszszig jttem vele,
ht itt a piacon pjinkt adott, n meg olyan rszeg lettem, hogy asse
tudom, fi vagyok-e vagy jny. Be vagyok rgva nagyon. n megyek, lefekszek
a sznba, de engem reggel felktsenek, mert nekem a htrsival menni kell
haza.

Mentem is mingyn a sznatartba, belemsztam, elaludtam. Nem is tudtam
reggelig magamrul, de hat rakor felvertek.

Mg akkor is ojan vtam n, mint a kerge brny. Jaj de bntam, hogy
pjinkt ittam. Minek tettem n azt.

Elmentem a Vrke-patakra, belementem nyakig; megmosdottam, megfiridtem,
olyan friss lettem, hogy na. Azutn osztn feltztem, mentem a vastra.
Hazamentem. Eszembe se jutott Csobn Zsuzsika.

Mg a kenyeret is hazavittem, akit desanym a tarisznyba tett, hozz se
nyltam. Dlbe mentem ki a mezre kaplni, jn szembe velem Komromi Julcsa
nnm. Nz.

- Maga az, Gyrgy?

- n.

- Ht m vge a juhszkodsnak, kittt az esztend?

- Mijen esztend?

- Ht nem juhsz?

- Nem vt nekem semmifle fejemfoka juhsz.

- N te, n meg azt hittem, magval tanlkoztam tennap este Benbe.

- Ha csak a lelkem nem vt arra.

- Naht; megeskdtem vna, hogy kt esztendeje juhsz, azt mondta.

- Ajnye, Julcsa nnm, mlt vasrnap is lttam a templomba, mg azt is
lttam, hogy megbotlott, mert belenzett a Tke Jani szembe.

Elveresedik Julcsa nnm, mert csakugyan megbotlott, azt nem tudom, mitl.

- Menjen - azt mondja -, rossz llek lakik magba.


*** TIZENKETTEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy milyen boldog is az ember, ha nincs baja

Azutn osztn, hogy megmenekedtem a birtoktul, n gy ltem, mint a
pacsirtamadr.

Nem vt nekem abba a hrom esztendbe semmi bajom a kerek g alatt. Kttem,
fekdtem, enni-innival megvt, egszsg megvt, munkm vt, ahun vtam,
mindenki szeretett. Mg sajnltak is, de nem irgykedett rm senki az
gvilgon.

Fiatal vtam, ers vtam, virtuslegnyke vtam, nem fltem n mn megint
senkitl. No, az uraktul fltem, de mstul nem. Mg az urak elvehetik azt a
kis rossz hzat. Mg arra lehet, hogy foga vt valakinek, de ht nem
tudtam, kinek, nem tartottam tle. Mg n vtam a legny, hogy kifizettem a
vilgot, elvettk az utols fldemet, jllakhattak bellem.

Azt nagyon szerettem, ha a falubl el lehetett lpni erre vagy arra. Menni
kellett vsrra, fuvarba, kocsisnak, bezzeg n vtam az els, aki
jelentkezett. Mn az is jlesett, ha meglttam egy msik falu hatrt. Hogy
n olyan fkat lssak az t mellett, amilyeneket otthon nem ltunk.
Minlunk nincs az tflen csak egy-egy rossz akcfa. De vannak olyan utak,
arra a nagyobb vros fel, hogy eperfa van ktfell. Krdem, minek ez a sok
eperfa. Hun van az a sok baromfi, aki felszedi alla az epret. Hogy
selyemhernynak van az. A levelt eszi az az apr bogr.

gy rltem n ennek, ha ilyeneket lttam.

Sokat jrtam fr. Mert minlunk mn csak neve van meg az erdnek, kivgtk
azt mn rgen. Szntfld a, mgpedig a legjobb sznt, azrt fjt arra a
foga Pereszlnyinek, a mi erdnkre. Mert neki sok van arra, csak ppen
hozz lehetett vna csapni a minket. Mert a mi erdnk gy vt benne az 
fdjbe, mint egy k. Ketthastotta, mindig krl kellett kerlgetni neki,
ha t akart menni ekvel, egyik partrl a msikra. Persze. Hiszen az is
mind a mink vt.

Hanem a ft gy veszik minlunk, gy hjjk hitelfa. Hitelbe veszik. Vettek
a nagypaldi erdn Hermntul meg a vri erdn Vri vrostul. Meg a salnki
erdn meg a pataki llomsra hozta egy zsid, Fekete Patakon. Ugocsa
megybe, Verbc mellett van a.

Eccer is akkor tlen Pali btymmal vtunk a kknysdi erdn.

Sznon mentnk, engem magval vitt, hogy legyen segtsge. Guba vt rajtam,
mg megvt a kis fejr gubm, de bizony nagyon kegyetlen hideg vt. Szpen
sttt a nap, de hideg vt. Nem vtam n soha fzs, de szl vt, tfjt.
Vacogott a fogam.

Azt krdi Pali btym Nagypalndon:

- Nem fzol, te fi?

- Fzok n.

- No gyere, megiszunk egy porci pjinkt.

Bementnk a kocsmba, Sovny Jskhoz, megittunk egy kis pjinkt, hrom
krajcrr.

Visszalnk a sznra, ht mg jobban fzok. Csak gy vacogott a fogam. Rm
nz Pali btym:

- Mg most is fzol?

- Mg jobban.

- Szjj le, gyere egy darabig gyalog a szn utn, megmelegszel.

Leszllok a sznrul, de gy megyek utna, hogy fogom a brft.

- Ereszd el - azt mondja.

Eleresztem.

Arra  kzcsap a lnak, elszalad a szn. n meg kiablok, hogy ne hajtson
gy, nem rem utol, de vissza se nz, hajt, n meg szaladok mrgesen utna.

Haj, melegem lett nekem hamar. Mg a guba is meleg lett. Nem brtam a hba
szaladni a szn utn. Kiltok neki, jjon meg, mert itt hagyom a gubt.

Le is lktem.

gy megcsendesedett. Fellk. Megynk tovbb.

Megrkeztnk Csedregbe, nzem, a hz dalbl jn a fst. Nem vt annak
egynek se kmnye. Mg ilyet se lttam, ott jtt a fst, ahol tudott.

- Nzze mn - mondom -, nem gyullad az meg?

- Ltod, hogy nem.

Bernk a kocsmig. Azt mondja:

- Megjj mn, jjunk meg, vigynk a kerlnek egy kis pjinkt.

Be is mentnk egy kicsit melegedni. Ott tantott meg arra, hogy ha fr
megy az ember az erdre, mindig vigyen a kerlnek egy koront meg egy kis
pjinkt, akkor szabad vlasztsa van, ojan ft rakhat fel, ami jlesik. -
Fellnk a sznba, kimegynk a kis falubul, azt mondja:

- Most meg n fzok, megjj mn, hagy szllok le, fogd a gyepft.

Leszll, jn a szn utn, de nem ereszti el a rakonct. Fl szemem rajta
vt, ltom eccer, hogy fjja az orrt, egyik kezvel a gubt fogta, a
msikkal meg az orrn dolgozott, ht egy kicsit el kellett neki ereszteni a
sznat, szre se vette.

n is kz vgok a kt lnak, gyernk.

Hj, de kiablt utnam, hogy jjak meg, mert agyonver.

Nem lltam n meg, csak a falu vgn. Kknysdn.

- No, az apd - azt mondta.

J kis sznkzs vt, h, j sznt, csak gy ftylt a szn, csikordult a
h. Olyan bajusz fagyott Pali btym szemire.

Eccer meg a nagy Krsz cseldje, Tar Gyula hvott, hogy menjek vele fr
Jl van. Mentem. Napszmba. Szvesen.

Ez a Tar Gyula, e meg olyan fagyos vt, mindig fzott egsz letibe. Dugta
a kezt a hna al, mindig olyan vt a keze, kk meg lila.

- Jauj, de hideg van - mondta -, de fzik a kezem.

Kt sznnal vtunk, egyiket  hajtotta, a msikat n...

Kirnk az erdre. Evvel nem llottunk m meg sehun, egy kocsmnl se.

Odarnk, mondom neki:

- Van-e kendnek pnze, adott a Krsz?

- Nem adott a, csak ami a fra kell.

Nem is rakodtunk ott mi gy, mint Pali btymmal, csak ahogy a kerl
megparancsolta. Lttam n, hogy mi a. De amikor magamnak mentem fr,
ksbbi idkbe, vittem is mindig a kerlnek. Hivatalos embernek mindig
adni kell valamit, ha az ember jl akar jrni. Raktam is n osztn mindig
olyan fkat, hogy lbl vlogattam ki a szpit, javt. Egy l helyett
msfelet raktam, amennyit csak megbrt a szn. De most nem. Tar Gyula meg
nem bnta, mert aszongya, mr nem adott a gazda.

Megynk hazafel, nagyon zord lett az id.

- Megfagyunk, jember - aszongya. - Igyunk egy kis pjinkt.

- De nincs kendnek pnze.

- Azr iszunk.

Megllott Sovny Jska kocsmja eltt. Bementnk. Bevittnk a zsidnak vagy
hat darab ft, mingyn adott pjinkt.

Mondom neki, most osztn vigyzzon kend, nekem ne hajtson ezen a csszs
ton.

Ht vt egy kishd az ton, nyron is szoros vt, nekem hajt, felfordul a
sznja, le rla a fa.

n csak napszmos vtam, neki kellett vna esznek lenni. Aj, de meg vt
ijedve, hogy most fel kell rakni. n meg mondtam:

- Rakja fel kend magnak, n nem rakom azt a havas ft.

Megsajnltam osztn, mer olyan vt, mint egy raks szerencstlensg.
Megfordultam a sznnal, flrellottam az tbl, hogy ha szekr jn vagy
szn, bele ne akadjon. Mentem, segtettem, raktuk a ft, de mn mozdulni se
brt. Pedig a kocsmba mondtam neki, hogy j lesz vigyzni, melegbl
hidegbe, lefagy a keze. Ht mire felraktuk a ft, meg vt fagyva keze,
lba.

Nekem nem lett semmi bajom. Mentem haza, desanym krdte, nem fztam-e
meg, mondtam, hogy nem. Msnap megyek Tar Gyulkhoz, krdem a felesgt,
hogy van Gyula bcsi.

- , hadd el - azt mondja -, megfagyott annak keze, lba. Meg a file.

Olyan kk a fle, mint a kk poszt.

Neknk nem vt fnk. Mn nem vt hun vgni. Mi szrral tzeltnk, a
kemencbe meg szalmval, de mn szalmnk se vt, nem tudtunk fteni. Vt
mg egy kicsi, de vigyzni kellett, mert mg jhetett a nagy tl,
megfagyunk. Mondom desanymnak, n elmegyek fr.

- Hova, fiam?

- Megyek a Krira.

Vt mg egy rgi, nagyon j kis gyalogsznkm, befogtam magamat elibe,
mentem. tmentem a Batron, be vt fagyva. Nem kellett messze menni, vtak
ott vn ficfk, vittem j baltt, jl megkszrltem mr elz val nap,
nekilttam vgni.

Kivgok egyet, odajn az a vn kosrkt.

- Mit csinlsz?

- Ezt hazaviszem e.

- Azt nem viszed, mert n megvettem az egsz Batrt. Itt msnak ficft
nyesni nem szabad, csak nekem. E mind az enym.

- n nem nyesem, n kivgtam.

- Mindegy. Hadd ott.

- Ejnye, ht ha mn kivgtam, ne legyen olyan pogny, hagy vigyem el.

- Ereggy kknybokrot vgni. Jobb is tzre.

Ott kellett hagyni a kivgtam ft. Be keservesen hattam. Mg meg is
izzadtam benne, neki meg j vt,  vitte haza. n meg megyek egy kicsit
bejjebb, a fdek szln, akkor mg sok kknyfa vt, azt vgtam. Megraktam
a sznkt jl, viszem haza. Ht ahogy megyek t a Batron, a parton lefele,
felhemperedik a szn. Hinnye, e mg korcsolyzni akar. jra felrakom a
kknyt. Mn a kezem majd elfagyott. Megyek fel a msik parton, jra
felfordul a szn. gy kellett felhordani az egszet, osztn a parton raktam
r.

E nem jl van, mondom, ide ktl kell, ers, hogy t tudjam ktni.

De hazavittem.

- Mit hoztl, fiam?

- Kknyt.

- , fiam, ez a legjobb a tzre.

De sok ft elhordtam akkor a Krirl, akkor mg szabad vt. Eccer mn oly
sok vt, hogy jtt Piper, a csords, cignycsords vt nlunk, jtt, hogy a
nyron mg nem adtunk meg egy kenyert. Azt jtt behajtani. Most adjuk meg,
mikor m nem is vt tehennk! Csak a borny! Megltja az udvaron a sok ft,
azt mondja:

- Be j nektek, hogy ennyi ftok van, n meg pnzr se tudok kapni.

- Pnzr? Vegye meg.

- Hogy adod?

- t forintrt adom. De a bornyr nem fizetek legelt... Vt az egy j
szekrrel.

Sok nzte, elment meg visszajtt, jra nzte. Vakarta a fejt. Aszongya,
ngy forintja van.

- Aggya ide.

gy eladtam neki ngy forintrt a ft.  meg elvitte, egy nagygazda
megtette neki, elvitte ingyen, de gy, hogy kt jszgt fizetetlen fogja
rizni rte a jv nyron.

Mi vt a nekem, mentem jra a sznkmmal, hoztam helyette jat. Akkor
jobban lehetett, hattk. Akkor mg nem olyan vilg vt. Most minden
legkisebb darab fdnek gazdja van, de arra gy vigyz most a gazda, hogy
mg egy gyufaszlat se enged ki a birtokrl. Akkor? Elment az ember
Nagypltagba Csolnokinl, lehetett hozni. Nem a Csolnoki fdjrl, mert
annak kerlje vt, hanem mellette vtak az irtsfdek, onnan akrmennyit
lehetett. Csak ppen szekerrel nem vt szabad jrni, akkor megfogtk az
embert a kssg kerli.

Akkortjba j vilg vt nlunk. Vt munka mindig.

Vagy a magtrba kellett forgatni vagy lhert gpeltek. Nem vt olyan sok
garnitra, mint most.

De kaps vtam. Nagyon szerettek engemet mindentt, ahun dgoztam. Mojzes
Jsep btym is, a nagygazda, megesmert Mojzes Pl btymnl, ltta a
munkmat, mert rokonok vtak, szomszdos vt a fdjk sok helyen, elhvott,
mikor a szntsbl kikerltem, menjek neki nyri munkra. Mentem is
szvesen, mikor Krszn eresztett. De ott nem szerettem lenni. Jsep btym
nagyon fsvny vt, mg vizet se adott.

Vt egy kis fleskors, btyks.

- Jsep btym, elmegyek vzr.

- Ne igyl vizet.

Nem engedett vizet inni. Ha ebdeltnk, akkor se engedett. Egy korttyal meg
kellett rni.

Mikor ment a nagy arats, mondom neki, a tbbiek meg usztottak, mert nem
mertek szlani, azt mindig rm hagytk.

- Jsep btym, vegyen egy kis pjinkt.

- Nincs most a zsidnl.

n meg mentem hazafele a mezrl, tba esett a kocsma, odallottam az ablak
al, benztem. Ht a zsid ppen mrte a pjinkt az reg Mli nninek. 
maga vt ott pjinkrt. Mr nem vt, akit kldjn, mert vt neknk szembe
kt regasszony, az reg Mli meg a vn Bbi, azok nagyon szerettek
iszogatni; mikor kisfi vtam, annak az unokjval vtam jtszpajts,
egytt jrtunk iskolba, ht mindig mondta: ereggy el, fi, hozzl egy kis
pjinkt. Vt is akkor belle egy j tragdia.

gy vt, hogy jn eccer Misike, a vn Bbi unokja, azt mondja:

- Te, nagyanymnak megleltem a tojst a csonrba.

Vt nla egy kosrba egypr tojs.

- Gyere - azt mondja -, menjnk a zsidhoz, adjuk el.

Mentem vele, mint kis gyermek. A zsid nem adott rte pnzt, hanem cukrot
adott neknk.

Estre, ahogy jtszunk, mondja a vn Bbi:

- Tudod mit, elmc Misukval, hozol pjinkt.

- Elmegyek, Bbi nni.

Megy a kosrr, ht jn vissza nagy llekszakadtan:

- Misuka, Misuka, nem lttl egy kosrt, kicsi fiam?

- Nem lttam, nagyanya.

Jajjaj, bgatott, nem lesz pjinka. Hanem Mli mama rt egy kis cdult,
menjnk avval. Elmentnk. Kaptunk egy kis pjinkt, hoztuk.

Azt mondja Misu:

- Igyunk.

- Nem iszok n, mg megrzik rajtam.

- Nem rzik meg, n ittam, osztn mg harmadnap se reztk meg.

Ht  ivott most is, n nem.

Msnap megyek hozzjuk jtszani, felmentnk az eperfra, osztn valamin
sszekaptunk. Misu leszllt, elkezdett hajiglni grrel. Mikor lejvk, 
meg sszeszedte a cimborkat, hajiglt. Csak mondtam, hogy ne hajigljatok,
annl jobban hajiglnak.

Eccer felkapok egy rget, odahajtom.

A szeme felett vgtam meg. Folyt a vr. Szalad be Misu, ordtva.

Lett vists, a vnasszonyok egyik jobban, mint a msik, jaj Misukm,
lelkem, jaj, kisfiam, ki gyilkolt meg?

- Megttt J Gyuri.

- Jaj az tokraval, megvaktotta a gyermeket. Majd adok n neki.

n meg hazaszaladtam, elbjtam a grba.

Jttek a kt vnasszony a vn szolglval, kerestek a hzba, az udvaron,
desapm mg lt, de nem vt otthon, kinn vtak a mezn, benztek a kasba,
megltnak.

Elszaladnak rdr. De mind a hrman. A vt a szerencsm. Mondtk, hogy majd
a rddal kipiszklnak. n meg kiugrottam a grbl, felszaladtam a
boglyra. Ma se tudom, hogy tudtam n annak a tetejre felmenni.

Ht megjn a hrom vnsg; keresnek, megltnak a boglya tetejn. Jrnak
krl, krl, hogy tudjanak onnan lepiszklni. Dfkdtek a rddal, de
nemigen rtek fel. Mondtk, hogy gyere le.

- Azr, hogy megverjenek engem, amrt nem n hajigltam, hanem engem
hajigltak, n csak egy kvet hajtottam.

Ht szurklnak a rddal, n meg felllottam a boglyn s elkezdtem ket
levizelni.

Mentek egyik dalrl a msikra, n meg utnuk fordultam, gy kergettem
ket.

El is mentek, de mi Miskval mr msnap egytt jtszottunk, hanem sokig
nem mertem elmenni hozzjuk.

De eccer elfelejtettem, hogy mi vt, elmentem Misukval haza hozzjuk
zsendict enni. Adtak egy nagy csuporral. Azutn mentnk a ribizlibe,
szemelgettnk. Nem is vettk szre, hogy a vn Bbi a htunk mg
settenkedett s htba ttt.

Hajj! Elszaladtam haza.

Egypr nap mlva meglt a vn Bbi, rm szl:

- Gyere csak, hozzl pjinkt.

- Nem megyek n, megttt.

- Nem tlek tbbet, csak hozzl. Nem szeretem, ha Misuka megy, mert
megissza, de te nem szereted.

Addig csalogatott, hogy elmentem, hoztam neki. Ht ez mind eszembe jutott
most, ahogy nztem a kocsmba, hogy a zsid egy vnasszonynak valamit tt
az vegbe, tudtam, hogy csak pjinka lehet, ht n visszamentem Jsep
btymhoz s mondom neki:

- Jsep btym, van pjinka a zsidnl!

Ott vt ppen desanym, mert szeretett Jsep btymkhoz jrni, mert a
szegny asszony minden hztul l. Mondja nekem, hogy vegyem fel a kis
Zsfikt, sr.

Jsep btymknak akkor vt a legkisebb lnyuk Zsfi, Pk Pln, olyan
szops gyerek. Fel kellett venni, dajkltam. Hurcoltam a nagy udvaron.
Mondta Irma nnm: dajkld, csak dajkld, ppen fzm a vacsort, mn a
puliszka megvan, de nincs tej, megyek, fejek.

Mg  fejt, n csak hurcoltam a kicsi Zsfit, a meg egyre jobban bmblt.
Azt mondom neki:

- Akki csenlt... gy vglak az eperfhoz, hogy szjjelszakadsz.

Arra a gyerek, mintha csak megrtette vna, elhallgat. Kijn a tehentl
Irma nnm, azt mondja:

- De jl elhallgattattad a kicsit, mit csinltl vele?

Mer az mindig srt, az a kjk, nagyon srs vt.

Msnap, mikor este hazamegynk a mezrl, jra a kezembe nyomjk a
gyereket, pedig akkor nem is srt. Ht ahogy meglt, elkezd vistani.

- Mit csinltl te evvel a gyerekkel, gy fl e tled, mint a tztl.

- n nem csinltam semmit, csak azt mondtam neki: akki csenlt, elhallgass,
mert gy vglak az eperfhoz, hogy mingyn szjjelszakadsz.

Nevetett nagyon Irma nnm.

- No ht mindig tged foglak hjni dajklni.

De n nem akartam menni a jv hten hozzjuk. Jtt htfn hajnalba, Jzsef
btym, gyere dgozni.

- Nem megyek n, Jsep btym, vizet se ad.

- Hiszen te meginnl egy viderrel.

- Meg n, ha szomjas vagyok.

- No csak gyere, kapsz vizet.

- Pjinkt is vesz?

- Azt is.

Nagyon nevetett rajtam, mert tudta, hogy n nem iszom a pjinkt, csak a
tbbi helyett krem.

De azr nem adott az azutn se vizet. Nem tudom, mrt haragudott a vzre,
mindig azt mondta, munks embernek nem kell sok vizet inni, mer megpuffad
tle.

Nagyon szp vilg vt a. Meg akkor mindenkinek jkedve vt.


*** TIZENHARMADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy ha az ember szreveszi, hogy lnyok is vannak a vilgon, akkor
mr egybre nem is tud gondolni

n meg ebbe az idbe nem jrtam a faluba. Otthon voltam, desanym mellett.
Az els szomszdunk voltak Vask, a htuls szomszd meg egy szegny
csordsember, Fenck. Vas Berti btymkhoz sokat jrtam, mert muszj is
vt, nem vt kutunk, ht minden veder vzrt hozzjuk kellett menni. Nagyon
j embernk is vt. Mikor desapm meghalt, az reg Vas Blint, Berti
btymnak az apja, nagyon j volt hozzm. Mikor a temetskor nem ftttnk
a hzba, ccakra hozzjuk kldtt el desanym aludni. Mondja az reg Vas
Blint btym:

- Srsz, fiam?

- Srok, Blint btym, nincs mn nekem desapm, nem lesz mn, aki
prtomat fogja. Bnthat mr akrki.

- Ne fjj, fiam, mg n lek, apd helyett apd leszek.

Oda is fektetett az gyba maga mell, lbtul.

J vt, ht szerettem. Egy ht mlva meghtt. Olyan egyids vt
desapmmal.

gy nem vt osztn nekem apm helyett senki. Berti fia is j vt, de a
fiatal vt, csak azutn hzasodott hrom hnappal, hogy az apja meghtt,
meg kellett neki hzasodni, mert anyja, Julis nnm is leesett a lbrul,
nem vt asszony a hznl. Akkor hamar elvette Kis Emi nnmet, avval lt
osztn, de nem szerettk egymst, nha hrom hnapig se szlottak
egymshoz. Azr egytt ltek, mg Berti btym a hborba el nem esett. Azt
mondjk, meg is akart halni, mert nem vt az letbe semmi rme. Pedig kt
gyereke is maradt, nem tudom, hogy lehet, akinek gyereke van, ne szeressen
lni. Azt se tudom, mrt nem szerette Emi nnmet, mert az nagyon rendes
asszony vt, tiszta asszony, elg dgos asszony. Tn azrt nem szerette,
mert muszjbul vette el, nem vt ppen ms, akit elvehetett volna.

Ennek a Vas Berti btymnak a testvrnnje vt Kovcs Antal btym
felesge, Mari nni. Ezeknek kt gyerekk vt, Istvn meg Mri. Ez a Mri
vt, akit n szerettem, pedig sokkal idsebb vt nlam. De sokat ltem
nluk. Ha este lett tlen, mn csak mentem t hozzjuk, mindig ott
lebzseltem, fejtettem a kukorict, kisszken, minek az libe ks vt
beleverve, annak a fokn drzsltem le csutkrl a kukoricaszemet. Meg
ellestem az orsjt, ha font. Meg is cskolgattam, mikor lehetett,
htulrl, ahogy a kiskutya tanulja, hogy kell a nstnnyel jtszani.
Nevetett rajtam, hatta, gyse vt a semmi. De sokat ltem az lbe.

Mondjk eccer nekem a pajtsaim, ne menjek Kovcs Mrikhoz.

- Mr?

- Megkapod a tett.

Figyeltem azutn, hogy csakugyan a file mellett meglttam a serkt. Azutn
osztn nem nagyon lelgettem n, de sose kaptam pedig tle semmi bajt.

A htuls szomszd a nagy Krsznl vt csords, Fenck. Ennek az apja vt
az reg Fenck Mrton, az is csords vt, de falu csordsa. Ezek oroszok
vtak, orosz vallsuk is vt nekik. Az reg Fenck mn vn korba jra
meghzasodott, az orosz papnl vt egy cseldjny, Katya nev, azt vette
el. A lakodalmon n is ott voltam mint kisgyerek, sose lttam ojan szegny
lakodalmat: Csak egy kis pjinka vt, nem vt ott mg harapnival se. De
vt neki az els hzassgbl egy fia, az is Mrton vt. Ez mikor
megszletett, az anyja azutn egy httel meghalt, s a bba firisztgette a
gyereket. Mikor firisztette, pipzott a bba, s a pipbl beleejtette a
gyerek szembe a parazsat, gy ez megvakult a fl szemre.

Ezekhez nem jrtam, mert nem is vtak otthon, meg ojan szegnyek vtak,
hogy majd meghaltak. A Katya nni ott is hagyta osztn ket, s visszament
az orosz paphoz tovbb szglni Bknybe. Akkor elkerltek lakni valami
tanyra, s odavtak vagy ht esztendeig, ott az reg meg is htt, annak a
halla utn jtt vissza Fenck Mrton, a flszem, s csords lett mn
akkor nlunk. A nagy Krsznl.

Htulrl harmadik szomszd vt egy puszta telek, az is urasgi vt, azontl
meg az iskola vt, Piri tant rk.

Azutn lakott Berky Bertalan, rokonunk, a nemes csald, annak a nagyanyjt
felesgl vette az n nagyapm, gyhogy Berky Bertalan btym anyrul
testvr volt desapmmal. Nha el kellett menni hozzjuk, desanym
kldztt, de n nem szerettem hozzjuk menni, mert nem vtak olyan
beszdesek, mint kellett vna lenni. Csak hallgattak, n meg ltem, mg
munkt se adtak. Ha valamihez nyltam, mindig csak azt feleltk, hadd, mg
kintd azt a moslkot. Ezr nem sokat zavartam osztn ket. Bertalan
btym, az reg, mg csak j szvvel vt hozzm, de a fia mr nagyon
hidegsggel nzett rm, gy ki is maradtam tlk.

Azutn lakott Knya Lidi nnm, azutn Fitos Blint nagygazda, a helyettes
br. Tovbb mr nem ismertem igazn a tbbieket.

Messze ezen az dalon laktak Vradi Piroskk, de oda eccer se mentem el a
kalka ta vagy hrom esztendeig.

Szembe velnk lakott Kis Mri nnm, aki megijesztett kisfi koromban a
mesvel, ezek mellett van a vn Bbi meg Mli nni. Azutn Paldi Jzsin,
Julcsa nnm, aki kenyeret adott, mikor mentem elszr Beregszszba
dgozni. Azutn Kln, aki elbb kocsmros vt, osztn megvette ezt a hzat,
fdet vett, s dgoztatott, ennl se jrtam. Azutn a szapora szav Csorba
Jsep nagygazda, br.

Visszafele meg a templom irnt lakott Mojzes Pl btym, akihe kiskocsisnak
jrtam hrom esztendeig szntani.

Amellett vt a jedzhz, Mrisi, a nagy kerttel. Azutn nodi Jska meg a
papi lak. Meg utnuk Mojzes Jsep. Mn azutn sok kisebb hz vt, de azokat
alig ismertem.

Igen, szembe velnk vt a templom, akrl meg a vasas Krsz rettenetes nagy
telke. Urasgi vt, azrt maradt olyan nagy.

Ide kellett vna kastlyt pteni.

Ismertem n mindenkit a faluba, mert egsz faluba csak hatvanegy hz vt,
hogyne smertem vna mind. De nem trdtem velk, k se nvelem. Fellk
meg is halhattam vna.

A felvgre nem szerettem menni, mert ott vt a Salnky Smuel tekintetes r
nagy telke, tzholdas kert, az nagyon idegen vt, mintha ellensg lakott
vna arra. Inkbb az alvgen vtak ismersk, pedig ott meg a Szopnyos-
parton ott lakott a Pereszlnyi, attul is fltem, hogyha meglt, bekap. De
ott vtak j emberek, Pter Igncn, Kis Martella nnm, aki almr
kldtt, s azutn is megtartotta a bartkozst. Kmves Jzsef btym,
akinek a kisjnya vt Kmves Erzsi.

Azutn jtt egy nagygazda, Vas Gedu. Azutn a kisbr, Orbn Gyuri btym
meg Fles Gyurik. Meg egy csom szegny ember hzacskja.

Tudom is n, olyan nagy vt abba az idbe a mi falunk, hogy be se tudtam
jrni.

Ht eccer kaszlok a Batr-parton. Magamba vtam, mg nemigen tudtam
kaszlni, abba az idbe kezdtem tanulgatni, a kasza hegye minduntalan
belevgdott a fdbe. n meg rltem, hogy senki se ltja. Mrges is vtam,
meg nevettem is. Majd megtanulok, gondoltam, mert az a legnagyobb mestersg
egy falusi gazdamunkn ntt finak, a kaszls.

Nagyon szp nyri id vt, jnius. De nagyon meleg vt.

Ott folyt a Batr.

Eccer csak szreveszem, hogy a fzes megett frdik egy kisjny.

Ej, mondom, meglesem.

A bokorba bjtam, nztem. De mn szp kisjny vt, egszen megvt annak mn
mindene.

n is levetkezek, be a vzbe, utna a jnynak. Nem falubeli vt, hanem a
tlsparti falubul, Bknybl.

A jny elkezd egy kicsit siktani, n meg utna, elfogom.

- Ne vists - mondom neki -, mert beleduglak a Batrba.

Megleltem. Nem akarta hagyni magt, de azt mondtam, hogy gy lenyomom a
vz al, megfullad.

E vt az els jny, akit gy megleltem n.

Osztn mg nevetett is, hogy azt mondja, ha elmegyek a falujukba, megveret
a btyjaival.

Mn n akkor igen jl tudtam szni. gy sztam, mint a kutya, paskoltam a
vizet.

Hogy a jnyt eleresztettem, a kiment, a msik parton feltztt, n meg egy
jt sztam, lefekdtem a parton a j fbe, s elaludtam.

De nem nagyon tudtam aludni, mert azon gondolkoztam, hogy milyen j, hogy
megtudtam, milyen a jnynak az ze.

No, attul kezdve nem vt nekem nyugodalmam, attul kezdve n mindig csak
azon trtem a fejem, hogy egy szerett kell keresni.

Otthon nem mertem, mert fltem, hogy baj lesz.

A jny pletykanyelv mind, eldicsekszik vele, osztn akkor valamknek az
apja vagy btyja, anyafia agyonver, hanem addig spekulltam, hogy eccer
hallom Kmves Jzsef btymtl, hogy Forgolnyba nagy hzat ptenek.

 akarta felvllalni, de nem kapta meg, pedig azt mondja, hogy ott sok
munksra van szksg.

Nagyon pezsgett a vrem, n elmegyek Forgolnyba, htha ott felvesznek
munkra, osztn valahogy tanlok egy szp kis kedvest.

Egy vasrnap este mondom desanymnak:

- Megyek reggel Forgolnyba.

- Minek?

- Munkra. ptenek ott egy nagy hzat, mondta Kmves Jzsi btym, menjek
oda munkra.

desanym nem akart ereszteni, mert itthon is vt munka elg.

- n nem dgozok hatvan krajcrrt, ott tbbet kapok.

Olyan kcizus vtam, muszj vt elereszteni. Elmentem.

Megyek Forgolnyon vgig, meglelem az j hzat, amit ptettek.

- Kell-e munks?

- Kell.

- Akkor bellok.

- J van.

Nem is krdeztem, mit fizetnek. Ott vtam egsz hten.

J vt. Hordtam a kvet alapnak meg a vlyogot a falhoz. Este beszlgetni
kezdtem. Mondtk, van ott egy kovcs, nagyon j mester vt, nagyon j
baltt tudott csinlni. Elmentem a kovcshoz csinlna-e nekem egy j
baltt. Csinlt, csak vigyek kaszt. Abbl lehet a legjobb baltt csinlni.
Az lit a baltnak.

Ht ahogy beszlgetnk, kijn a hzbl egy kisjny. Olyan nekem val forma
vt, fekete szem kisjny, Etelknak szltottk.

No, mondok, j van mn, van itt jny.

Hozzfogtam ht szveskedni, segtettem a mesternek, etettem a malact,
vizet hztam a tehennek. A meg megszeretett mingyn, hogy olyan j
segtsget kapott, mondta, hogy menjek el mskor is.

n egsz ccaka nem tudtam aludni, mert csak az Etelkn jrt az eszem. Ha
az engem eccer megcskolna. Mint a bknyi lny. E vt a legnagyobb
kvnsgom.

Msnap este, ahogy fjront lett, mert a kmvesek nem dgoztak olyan sok,
mint a parasztok, csak ht rig, akkor mg vilgos van, megyek a
kovcsnl, kezdek megint vizet hzni.

Kijn a kisjny, nevet rajtam.

- Mit nevetsz - mondom neki.

De a csak nevetett.

- Ne nevess, mer megfiresztelek a vlyba.

- Nincs hsvt.

- Ha nincs, lesz.

gy elkezdtnk beszlgetni, j nyelves kisjny vt, de a szeme olyan vt,
mint a parzs az apja keze alatt a kohba. Mert fjtattam is osztn sokat a
mesternek.

Mn msik este meg is fogtam. Nem vette szre senki, megszorongattam.
Tudtam n, hogy kell a jnnyal bnni. Vt mn nekem jnnyal dgom. Sokat
tanultam n, klnsen Piri Mrttul meg a tanyn Ggn Julisktul mg
tbbet. Tudtam, hogy jnyoknl legfbb, hogy az ember merjen.

A kovcs meg szvesen ltta, hogy ottfelejtettem a szemem a jnyn.
Szeretett az a kovcs ngem. Mondta is eccer, hogy felvesz inasnak.

- , mondom, nem leszek falusi kovcs inasa, mert n ha m inasnak megyek,
csak Pestre akarok menni, ott van a btym, Gedeon, a mn hrom ve inas,
mn fel is szabadul.

Ez is tetszett a kovcsnak.

- Igazad van - mondta -, nem rdemes ezeknek a bds parasztoknak dgozni,
mert ezek megmrik a vasat, elhzzk a kovcs brt, meg nem szeretnek a
kovcsnak fizetni.

Ht elg szegnyesen ltek, ahogy lttam.

No, kitelik a ht, krem a fizetsemet, ht tven krajcrjval fizetnek ki.

H, megijedtem, hogy nem alkudtam ki elre. Ilyen az ember, az esze jnyon
jr, akkor mn csizmaszrba szalad az sz.

- Nem jvk tbbet magukhoz dgozni - mondtam -, ha ilyen kicsit fizetnek.

- Ht mennyit akarsz?

- Nlunk hatvan krajcrt fizetnek, n itt idegenbe hetvenen alul nem
dgozok.

- No j, ht a jv hten megadjk a hatvan krajcrt.

- Az is kevs - mondom -, mert messzirl kell nekem jnni gyalog.

Csak jjjek el, majd megltjk. Szeretett a mester is, mert n nem loptam a
napot, hanem dgoztam, mintha magamnak csinlnm. Nem kellett nekem sose
kiltani, hogy:

- Maltert.

Mire kellett a kmvesnek, mn n ott is vtam vele. Mg a kollgmat is
szortottam, hogy ne kiabljon a mester. Oda is vett az engem maga mell.

Nem ad tbbet. Harmadik hten majd. J van. Akkor nem jvk.

El is mentem a kovcshoz bcszni, hogy nem jvk tbbet. De a kovcs azt
tanta mondani, mire n bcszkodtam vna, hogy a jv hten hozzam el a
kaszt, olyan baltt csinl, amilyet mg nem is lttam.

- Nem tudom - mondtam -, desanym elereszt-e.

De mikor hazamentem, mondom desanymnak, hogy kibabrltak velem.  meg azt
mondja, mirt vagyok olyan buta. Kell nekem Forgolnyba menni, mikor otthon
is van munka. Megettem a keresetemet.

Ez igaz vt, de azrt, mintha tske ment vna a lbomba, nem brtam
megnyugodni. Mindig csak az vt az eszembe, hogy Etelka, ha mg egy htig
krltte legyeskedek, biztosan megadja a szerelmit. Meg a kisbalta is
nagyon frta az dalamat. El is kerestem a pallsrul desapmnak a rgi
csorba kaszit, kivlasztottam egyet, hogy azt reggel viszem.

Mondom desanymnak, el kell mennem, mert van ott egy kovcs, az nekem
olyan baltt csinl, amilyent mg szemmel se lttam.

- Mit kr rte?

- n nem krdeztem.

- No ht - azt mondja -, akkor nem is mgy, mert elkri a heti keresetedet.

- Nem olyan ember a.

Szval nem lehetett velem brni, hiba szidott desanym, hogy hov tettem
a fejemet, n bizony azt mondtam:

- J van, ha desanym nem ad kenyeret, megyek magam kenyern.

gy szegny mit tegyen, csak betarisznyzott nekem, de azt mondta:

- Tn jny van a dologba?

- , desanym, minek vna mg nekem a jny, mikor tudok n mg hzasodni.

- De rdgt a kisbrdbe, nem tudom, mi bajod.

n nem bntam, akrmit mondott, elmentem.

Mn msnap este a kovcsnl vtam megint, ott meg gy fogadtak, mintha
hazajttem vna. Mg a kovcs felesge is, pedig klnben rosszkedv
asszony vt, az is nevetett, mikor a vizet hztam a tehennek. Mr Etelka
meg gy vihncolt, hogy a szvem majdnem kiugrott a lajbizsebbl.

Nagyon szpen elttt a ht. Etelka mindig hajlandbb lett hozzm. Mentnk a
kertbe meggyet szedni. Ht mondhatom, megszedtem osztn a meggyet, nem
haragudott rte.

De a kovcs az n kaszmat csak nem vette kzbe. Hogy mindig ms dga van.
Mn itt vt a szombat, a kasza meg gy van, ahogy hoztam.

- Majszter uram, mi lesz mn a kaszmmal?

- gyis itt leszel a jv hten. gy sincs most neked otthon ft vgni
vald.

- De n mn nagyon szeretnk otthon dicsekedni avval a kisbaltval.

- Majd meglesz. Mire megjssz, taln meg is lesz.

Engem bizony szombaton hatvan krajcrjval fizettek ki. Mrges vtam, mer
mg sernyebben dgoztam, mint a mlt hten. Mondja a kmvesmester, hogy
nla az a szoks, hogy lassan megynk messzire. Jjjek csak el, jv hten
megkapom a ht hatost.

- Nem jvk n, a tz gesse meg a kend ptst.

- Ne mondj ilyet, mert befalazlak a falba.

Ht desanymtl vt nekem mit elszenvedni, hogy n gy potyzom el az
idmet. Itt a nagy nyr, idegenbe dolgozok, mibl lnk a tlen. A szegny
embernek nyron kell megkeresni, amibl tlen kenyerez.

Mondhatta nekem, mn htfn reggel vettem a tarisznymat, mentem
Forgolnyba. Szrnyon mentem n. Etelka vt az eszembe. Mg ingyen is
elmentem vna tn, mert vt mg meggy a fn.

Aj, de szp hetek vtak. Hat htig jrtam n akkor Forgolnyba. Mg csak az
egsz hz kszen nem lett. Mg sajnltam is, hogy nem tartott tovbb, mer
az utss kt hten mn nycvan krajcrt kaptam, telt meg nem kellett
semmit fogyasztanom, mert vacsorra mindig a kovcsnl ettem, dlbe meg a
kmves szveskedett nekem bogrcsgulyssal. Mn a harmadik httl mindig
az  kosztosa vtam, mgis megatta a nycvan krajcrt.

Etelkval meg mn gy vtunk, hogy azt hittk, s-kapa vlaszt el
bennnket. gy szerettk egymst, mint galamb a prjt. Ha  erre szaladt,
n utna, ha n arra mentem,  utnam. gy megrtettk egymst, hogy mg a
szvnk is repesett az rks gynyrkdsbe.

Vt eccer, mikor mentem htfn reggel Forgolnyba, magamba, nem vt nlam
semmi, csak egy rossz kapa, azt is azr vittem, hogy a kovcs meglezi
nekem. Mindig vittem valami javtanival szerszmot, mindig megcsinlta,
sose krt rte semmit, csak nevetett, mikor mondtam, mit fizetek, hogy majd
a vgn megmondja a szmlt.

Megyek Forgolnyba. E vt mn az utols ht. Mondom a kovcsnak, megvan-e
mr a balta.

- Ott van - azt mondja nevetve -, prbld ki. Vgd bele az ltkbe.

Belevgom, nem lett semmi baja.

Vt ott egy rgi, kertsbl val tgyfa oszlop, abba nagy grcs. No,
kovcs, most kibabrlok veled. Belevgom, lepattant az aclja.

Elveszi a kovcs a baltt, megnzi, belevgja az llbe.

- Nem baj - azt mondja -, most jn r a dupla acl. - Megaclozta jra.
Msnap megyek hozz este.

- No, majsztram, megvan a balta?

- Vgd bele.

Belevgom az ltkbe, nem lett semmi baja. Belevgtam a tgyfba, szikrt
hny, nem lett semmi baja. Szt lehetett vele hasogatni az egsz gerendt,
nem lett semmi baja. Olyan kisbaltm lett a nekem, amilyent soha szememmel
se lttam, mg el nem loptk.

n meg ezt a hetet elcicztam a kis Etelkval. Mg srt is, mikor
elbcsztam tle.

Krdem a kovcsot, mivel tartozok. Azt mondja:

- Nlatok sok dohny terem. Hozzl nekem, ha erre jrsz, egy tekercs
szzdohnyt.

- Jl van, majsztram, hozok.

Kezet fogtunk, becsletesen. Azt mondom neki:

- Megengedi, hogy az Etelkt megcskoljam?

- Ha  akarja?

- Akarod-e, Etelka?

A meg nem szlt egy szt se, hanem a nyakamba ugrott s gy sszenyalt,
mint a kisboci.

gy vt Forgolnyba.


*** TIZENNEGYEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy mindenki gy l, ahogy tud, nem gy, ahogy szeretne

Mn a msodik tavaszon hiba hjtak, nem mentem Mojzes Pl btymkhoz
szntani. Nem fogok n mindig msnak szntogatni.

Meg aztn nagyon is kurtn bntak el velem. Mn akkor okosabb voltam, nem
lehetett mn velem gy kibabrlni, ahogy k akartk. Tavasszal nekem, ahogy
nylt az id, mn menni kellett hozzjuk s egsz mjusvgig gy dolgozni,
mint egy nagy kocsis vagy napszmos. gy megkveteltk, se jtszani, se egy
kicsit megllni vagy kimaradni. Azt nem szerettk. De fizetni meg az g
vilgn semmit nem fizettek. Hogy k megszntjk a mi fdnket. Mi vt az?
Mn csak a kert. Meg az egyhztl egy hold. Ennyit rt az n munkm kt
vagy hrom hnap alatt. Mg annyit megtettek, hogy ha vsrra mentek,
elvittk desanymat is. Meg a termsnket behordtk. De most mr nem vt
fdnk se, mondtam: n felszabadultam. Ha nincs fd, nem kell rte
raboskodni. , nagyon ki tudnak a nagygazdk hasznlni egy fiatal fit.
Mert az a gondolatuk, hogy ott tanul a gyermek. Igaz is, de mr eleget
tudtam, hogy ez nem jl van.

Meg aztn nem is szerettem hozzjuk jrni mr, mert Mojzes Pali btym
elvette Kerekes Fni nnmet. Ebbe halt bele Mojzes Pl btym, az apja, az
reg. Olyan kornyadoz lett az akkor tavaszon, hogy desanym meg is
mondta; nem ri meg az jat. Nem is.

Mer Kerekes Fni nnmnek harmadik ura lett ez a Mojzes Pali btym. Pedig
minlunk nem vt szoks, hogy egy menyecske egyik ura utn msikat
keressen. Igende Fni nnm mg jny korba elrgta a patkt: gyereket
kapott a szapora szav fitl, Csorba Marcitul.

Mer Kerekesk szomszdok voltak Csorbkkal. A gyerekek nagyon szerettek
egytt jtszani mr kiskorukba is, de az regek nem szveltk egymst, mg
meg is ltk volna egymst egy kanl vzbe. Mirt? Mert Csorba Josep
btymnak hatvan holdja vt, de Kerekesknek csak harmincngy.

De ez a szapora szav Csorba Jsep, ez csak ojan juhsz-famlibul val
vt. Ennek az apja, az reg Csorba Mrton, akit n m nem ismertem, mer
agyonvertk, mg azeltt, ez mg juhsz vt.

A Salnky-uradalomba lopkodta ssze a vagyonjt. gy csinlta, hogy mint
juhsz, a brnyoknak a szpit, javt mind a maga nyjba szedte, az
urasgnak csak a hitvnyt hagyta. gy meggazdagodott nagyon, mert abba az
idbe mg a juhnak minden szre-szla arany vt a j juhsz kezbe. Mg
mikor a szapora szav hzasodott, mg akkor olyan juhszlakodalmat csaptak,
hogy csak juhsz, harminchrom csald vt meghjva a lakodalomra. De mikor
a lakodalom legjobban llott, jttek a pandrok, s elfogtk az reg
Csorbt, elvittk. Sokat lt az osztn, de nem tudtak rbizonytani semmit,
hanem a pandrok gy elvertk vt az reget, hogy abba halt vna bele,
nemsokra azutn, hogy hazajtt. De mg annyi ideje vt, hogy a sok pnzin
megvette gaz egyik Salnkynak az rksgt, tven holdat. Mert vt egy
msik Salnky is, aki tven holdat rklt a hatrba, mint a Smuel
tekintetes meg a Polixnia mltsga. Osztn ez a Salnky csak azrt adta
el a tolvaj juhsznak a maga rksgt, hogy olyan rr tegye a juhszt a
faluba, mint az unokatestvrjei. Tz holdat meg a szapora szav vett ehhez,
gy lett neki hatvan.

Szerettk is Kerekes Imre btymk, ha a Fni jnyuk meg tudta vna cspni
a Marcit. De az apja azt mondta, inkbb agyonveri a fit, de nem engedi,
hogy egy harmincholdas gazdhoz csapjon be kocsisnak. Mer az ijen
nagygazdknl az j frj csak kocsisnak szmt, kinn hl az istllba. Ht
hogy az  fia nem ktzik t a Kerekesk ljba hlni.

gy nem lett a hzassgbul semmi, hanem a Fni azt hitte, akkor lesz
valami, ha sikerl neki a Marcival az egyessg, ht gyereket fogott tlle.
De hiba lett gyerek, az reg szapora szav mgse adta oda a fit.

Fni osztn szgyenbe frhe ment ms faluba, Tiszabecsre, egy j
gazdacsaldba, Bimb Pisthoz.

Kerekes Imre btym meg mind azt kiablta faluszerte, hogy  nem engedi,
hogy jnyt egy fss juhsz ivadka elvegye, mert az reg Csorba Mrton
mg csontfst hordott a vllig r csimbkos nagy hajba. De az  apja meg
m negyvennycba is igaz jobbgy gazda vt, hogy a rovsfk mg most is ott
vannak felakasztva a szelemenen. Meg hogy neki kell brnak lenni, ha
Pereszlnyi lekszn. Nagy vlaszts is vt akkor, de bizony szapora szav
gyztt,  lett a br, erre mg nagyobb lett a harag, akkor ment frhe
Bimb Pisthoz Fni nnm.

De nem sok vt Tiszabecsen. Hiba ment a nagy faluba a kicsibl. Meg hiba
ment a hres Bimb famliba, mert a Bimbk mn akkor nagyon a vgin vtak.
Bimb Pista meg nagyon ivott, s eldorbzolta a vagyoni maradkot. Haza is
jtt Fni nnm egy fl esztend mlva, odaveszett a hozomny. Elment a
gyerekvel, haza is hozta, akkor danoltk a faluba, hogy:



Tiszabecsi kert alatt,
 Fni jnyom elszaladt,
 Bimb Pista utna,
 Ktfk a nyakba.
Hiba danoltuk a ktfket a nyakba, nem jtt utna, pedig nagy per lett
belle. Sose kaptk vissza a pnzket, Bimb Pista meg elment Amerikba,
odaveszett a mring.

Akkor azt mondja Marci btym, hogy megtrflja Kerekes Fnit, amrt
elment. Meg is trflta, mert mg egy gyereket cslt neki. Fni nnm meg
rlt, mert azt hitte, hogy akkor mn elveszi. Nem vette el, arra jra
frjhe ment egy orosz cseldemberhez, Murza Gerghz. Csorba Marci btym
azt mondta, nem nyugszik, mg tizenktszer be nem tja Fnit. A meg
segtsget akart. Vt akkor brahm Pl btymnl egy orosz kocsis,
rettenetes ers ember vt, rutn vt, orosz vallsa is vt. Ezt vette
frjnek maghoz, hogy evvel agyonvereti Csorba Marcit. gy ment msodikszor
kt gyerekkel frhe Fni nnm.

Igende, amijen ers vt Murza Gerg, ojan puja vt. Egy kbls zskot gy
hajtotta fel a vllra, mint a semmit, de csak bmult a nagy vilgba, soha
senkire nem emelte fel az ujjt. J ember lett szegny, mint a ml. A
mellett tanult meg Fni nnm kromkodni. Mer ojan csnya rempes nyelve
lett, hogy mg hallani is iszony vt. Nem szgyellt a vgigmenni a falun
s a tls vgn megllani az utca kzepin s elordtani magt, hogy:

- Gerg!... Gerg, a fene egyen meg, gyere haza...

Mert Murza Gerg nagyon szerette a pjinkt. Meg tudott az abbl inni egy
flakval eccerre. gy hozta haza nha Fni nnm sokszor tkrszegen, hogy
fogta a filit.

Ez a Murza Gerg osztn akkor tavaszon kaszlskor megemelte magt.
Fogadsbul maga tett fel egy nagy tkeft a szekrre, megszakadt benne
valami, s hirtelen kaszlsnl meghalt. zvegyen maradt a Fni.

Alig halt meg, Mojzes btym felesgl vette. Mg mondtk, hogy siet, mg
harmadik gyereket nem kap a Fni Csorba Marcitul. Mer az ojan vt, hogy egy
urtl se vt soha gyereke, azt mondjk, mert egyik urt se szerette, csak
most is mg Csorba Marcit.

E vt a szgyen, ebbe lett beteg Mojzes Pl btym. Nem vt mn akkor
fiatal Pali btym, vt vagy negyven esztends forma. n nem is tudom, h
tette a szemt, elg a hozz, hogy az apja nagyon elkeseredett, s
csakugyan nem rte meg az jat. Szret tjon meghtt.

Akkor tavaszon n mn nem jrtam hozzjuk. Jusztin nnm pedig ahun ltott,
mindig deskedett, hogy menjek hozzjuk, nem mentem, hanem magam kezre
kezdtem dgozni.

A kisborny nagyon szpen ntt, desanym gy kegyelte azt, mint egy
kisasszonyt, csak rajta vt mindig a szeme. Nagyon szerette, hogy mg
egyszer megrte, hogy lbas jszg kerlt szegnynek az udvarba.

n meg jrtam dgozni Krszknl. Most kezdtem csak el a dohnyos jnyok
krl a mkzst. Sok j idt tltttem a pajtba.

Meg a pajta mellett, htul a kertbe, a jnyokkal. A mogyorbokrok alatt. A
vt a szp id.

Akkor tjba dohnnyal vt tele az egsz falu. Nha jttek finncok,
felkutattk az egsz falut, minden hzat felforgattak tilos szzdohny
utn.

Jn eccer t Vas Berti btymnak a felesge:

- Gyere m, Gyrgy, nincs itthon az uram, n meg dagasztok, add oda ennek
az asszonynak a szapulkdat.

- Mr ne. Szvesen, Emi nnm.

tmegyek, megyek a sznbe, ott vt a szapulkd. Felemelem, ht alatta egy
nagy raks dohny.

H mondom, s hamarosan szalmt lktem r, hogy az asszony, aki ott
csorgott, meg ne lssa. Egy bresasszony vt az urasgi hzakbul.

Este jn haza Berti btym, mondom neki; kacsintottam egyet:

- Berti btym. Dohnyt leltem.

- Hun?

- Nem mondom meg, maga vagy tudja, vagy nem. A maga portjn.

- n nem tudok semmifle dohnyrul.

- Akkor osztozunk rajta. Fele a mag, fele az enym.

- Jl van.

Megmutatom neki: ott vt a szapul alatt.  nem tudja, ki tette oda.

gy megosztoztunk, neki is jutott ht kila, nekem is ht kila.

Mondta, hogy adjam neki mindet, n nem dohnyozok.

Nem lehet, mondtam, mer elgrtem n ezt mr rgen.

J lesz a nekem Forgolnyba, gondoltam, mer mg nem tudtam megadni a
kovcsnak a dohnyt. Legkzelebbi vasrnap fel is tztem szpen, dalamra
vettem az desapm tarisznyjt. J szrtarisznya vt a mg akkor is, meg a
htamra egy vszontarisznyt. A kettbe belefrt a dohny.

Elindultam Forgolnyba. tmegyek a Batron, Csathzn kt finnc jn
szembe velem. Ismertek, mert ezek jrtak mindig hozznk is. Azt mondja az
egyik:

- Mit viszel, J Gyrgy?

- Dohnyt - mondom nekik.

Azok meg nevettek:

- Megjj - azt mondja az egyik -, majd megfogunk eccer benneteket.

Azt mondja a msik:

- Aggyl egy szl masint.

- Azt nem tudok adni, mert n nem pipzok - mondom.

Erre eleresztettek, eszkbe se jutott, hogy megszagoljk a tarisznymat.
Pedig azt mondtk minlunk, hogy a finnc egy kilomterre megrzi a
szzdohny szagt. Ht ez nem igaz, mert akkor megsajdtottk vna.

Megrkezek aztn nagy vgan Forgolnyba. Megyek a kovcshoz. Ht ott meg
nagy vendgsg van. Krdem, mi a. Ht ppen akkor vt az Etelka kzfogja.

No, jkor jttem.

Mondom a kovcsnak, minek adja frhe ilyen hamar a jnyt, nincsen a mg
tizenht esztends se. Azt mondja, arra val a jny, ha krik, oda kell
adni.

Megmondtam neki titokba, hogy elhoztam a dohnyt.

- Jl tetted, fiam - mondja -, gysincs egy pipra valm se. Mindenembl
kifrdetett ez a hzassg, pedig mg nincs is ksz a kelengye. ppen le
akartam mondani a dohnyzsrul, hogy avval is sproljak.

Eldugta a dohny a mhelybe a nagy kd al. Mondom neki: csak gy ne jrjon
vele, mint aki mn eccer eldugta. Elmesltem, hogy szereztem a dohnyt.

Nevetett, hogy rajta nem fog ki senki. Meg ott nem is keres senki semmit,
a kovcsmhelybe.

Mondom neki:

- Kedves apmuram - mer n mn csak gy hjtam tet a rgi idbe -, kldje
ki ide egy kicsit Etelkt, szeretnk egypr szt vltani vele.

- Jl van, fiam, beszlgessetek.

Ht n ott maradok a mhelybe, egy kis id mlva jn Etelka.

- Mit akarsz?

Meglelem szpen, megcskolom, mondom neki:

- Etelka, csak azt akarom megkrdezni, van-e mg meggy a fn?

Ht osztn mondta szegny, hogy  nem akart frhe menni, parasztlegny
veszi el, valami bunkparaszt, de hozzadjk, mert az apja mr reg,
gyenge. Fjnak a lbai, nem meri tartani, hogy mi lesz belle.

Olyan szp vt az a jny, hogy majdnem szikrt vetett a mhely is tle. Mg
a vas is meglgyult, olyan forr vt annak a pillantsa. De  maga is olyan
gyenge olvads vt, hogy egy cseppet se rzte a meggyet. Megszedtem a szp
ft szapora cskokkal. A felfordtott kdon dlt meg a fa szpen.

Azutn el akartam menni, de nem engedett, gy knyrgtt, hogy maradjak
mg, olyan rosszul rzi magt ezek kzt a bunkparasztok kzt.

n meg maradtam. Pjinkt ittak, de tudtk, hogy n azt nem iszok, ht egy
veg bort is hozattak. Abbl iszogattam.

Egsz estig maradtam, akkor jn be a kovcs, hogy: gyere csak.

Kimegyek. Visz a mhelybe.

- N csak mn, hun a dohny?

Ht nem vt a kd alatt.

Kislt, hogy valami lny ment a mhelybe egy legnnyel, osztn azok is
egeret kergettek. A nagy lkdsbe felbortottk a kdat. Azok leltk meg a
dohnyt.

Megy a mester a hzukhoz a nagy kalapccsal. Etelka meg utnunk jtt a
mhelybe - mi a?

- Gyere csak, valamit mutatok. - Magyarztam neki, mi vt a nagy kd alatt,
osztn szegny jnyt elvette a srs, hogy ltom-e, ilyenfle emberek kz
kell neki menni.

- Ne srj - mondom -, nrm gyis hiba vrnl, kell annak mg ht
esztend, mg n hzasodhatok. Addig te meg elszradnl, kedvesem.

gy vigasztaltam,  meg rborult az llre, s n jra megcskoltam...
Akkor leakasztottam a tarisznym a szegrl, ott volt a mhelyben, s
elmentem keservesen haza.

Nagyjisten, gondoltam, milyen a jny sorsa. Milyen jl jrtam n, hogy nem
jnynak szlettem. Most engem is frhe adna desanym, ha valaki krne. gy
meg folytathatom az n szp legnyletemet, ami mg csak most kezddik.

desanym meg csudlkozott, hogy olyan hamar hazajttem:

De n nem sokat beszltem, hanem bnak eresztettem fejemet.

- Mi vt Forgolnyba, mondd el mn. Ugye, valami jny?

- A vt, desanym, de mn nem jny, hanem menyasszony, ma vt a kzfogja.

Enni adott, de nem zlett az tel. Nem is gondoltam vna, hogy gy el tudom
sajnlni a fekete szem kisjnyt.

- n is, fiam - mondta desanym -, tizenht esztends vtam, mikor frhe
adtak. Muszj vt menni, mert nagy szerencse vt. Mi szegnyek vtunk
otthon Cscsn, meg rva is vtam, osztn jtt egy nemes, a te apd. Mg
akkor fdje is vt, pedig Pereszlnyi akkor m kifosztotta. De mg vt vagy
huszonegykbls fdje. Igaz, sok vt rajta az adssg, mert hat vig vt
oda katonnak, azalatt felgylt... Mikor engemet ide hoztak, olyan rvz
vt, fiam, hogy nem lehetett az orszg tjn jnni, a Karikzn hoztak, a
szntfldeken, ahol partos vt. Egy htig tartott a lakodalom, de mn
harminchat esztendeje tart a bjtje.

desanym srni kezdett, n meg hallgattam.

- Jaj, milyen sokon kellett is nekem keresztlmenni - mondta -, mikor
desapm a nagy korelba meghtt, gy emlkszek, mintha ma is ltnm. n
akkor kilenc esztends kisjny vtam. Haltak az emberek, minden hznl,
szegny desapm meg egyhzfi vt, de ott olyan kicsi a falu Cscsn, hogy
neki kellett harangozni is. Ht  jrt a pappal, Nyilas tiszteletessel,
temetni. Ahogy mentek temetni Magos Jzsefkhez, alig tudott bemenni a kis
hzba az ajtn. Nem is ment be, hanem ki kellett hozni a testet az udvarra.
n mint kisjny messzirl ksrtem desapmat, Blint csm mg csak
hromves vt, a karomon vittem.

Megltja desanym, be megharagudott szegny, hazakergetett bennnket.
desapmnak is odaszlt, hogy:

- Mihly, ne igyl.

-  - azt mondja r desapm -, nem rt a, most inni kell. Korela van.

Hazajn a temetsrl, kimennek kaplni a mezre, dlutn rjtt a
korelabtegsg. Mg mondta neki desanym:

- Te beteg vagy, Mihly, eredj haza elre, elg lesz a neked.

- Nem vagyok n beteg.

- De csak eredj haza.

desapm olyan jkedv, kedves ember vt. Megcspi az desanym arct:

- Ha meghalok, frhe menj - azt mondja neki.

- , bolond - mondta desanym -, elment az eszed, csak eredj mn haza.
Csak aggatsz a munkba, mg egy sort kaplok.

Ht desapm elment csendesen, lttam, hogy egy bzaszlat leszaktott, s
a kezbe morzsolgatta. Nzte, hogy teljesedik a szeme. Mi mg ottmaradtunk,
n Blint csmmel jtszottam, a vt a dgom, k meg kapltak. Este, mikor
settedett, mi is hazamentnk, mert desanymnak fejni kellett.

Igende mikor desapm hazatrt, nem tudott bemenni. Vt ott egy forglb
kapu, ott ment be, ott esett ssze a difnl.

Megynk haza desanymmal, kinyitja a kaput, bemegynk.

- Mihly, Mihly - kiltja.

desapm nem szlt.

- Ugyan, hun van az az ember, tudja, hogy fejni kell.

Vt egy rgs tehennk, azt csak gy lehetett megfejni, ha valaki tartotta.
Bklyba kellett tenni, gyhogy az els lbt desapm mindig felkttte a
fejhez. Ht nem tudtunk fejni.

De jttek a kapsok haza, akik neknk vtak kaplni. Jnnek fel a kerten,
meglelik a difa alatt.

Felemelik, bevezettk a hzba.

Nagyanym ltja, hogy vezetik desapmat.

- Jaj, mi van veled, Mihly?

- Vgem van, nem tudom, mi lett velem.

Lefektettk, osztn Cscse kis falu, mingyn vgigszaladt a hr.

Msnap vittk az orvossgot neki. Azt mondja szegny:

- Nem kell! n mg nem akarok meghalni.

Addig ksztettk, hogy vedd be, vedd be, lelkem, meggygyt, azt mondja
trfsan:

- Ltom, szabadulni akarsz tlem.

- Jaj, lelkem, az letemet odaadnm rted. Csak vedd be.

- Beveszem, ha megmondod, kihez akarsz menni.

desanym meg odaborult r, s srt keservesen, hogy minek bntja. Mer
nagyon szerettk egymst, de olyan ember is vt a szegny desapm,
szerette azt mindenki, mert mindig trfra llott a szava. , be j ember
is vt, soha a mi hzunknl ms sz nem vt, csak: des lelkem, kedves
angyalom.

Ht beveszi szegny az orvossgot, mingyn mondta:

- No, Zsuzsi, most mn osztn vgem.

Meg is halt.

Mrget adtak be neki. Olyan fejr orvossg vt a, mint a tej. Mg pezsgett
is. Akkor azt adtk a korelsoknak, hogy vagy kihajtja belle, vagy ha
meghal, msra ne ragadjon a betegsg.

gy halt meg a te szegny nagyapd. , be kis egyenes ember vt, olyan,
mint a folyvz. Olyan, mint az n j testvrem, Blint, aki most is ott
szenved s kzd Budapesten a Nyilas pap unokjval, akit elvett. Meg a sok
gyerekkel.

Szegny csm, asse vt nlunk azta. Eccer elmentem Cscsre, Blint csm
akkor mg kisfi vt, velem jtt, kt nagy kre vt, micsoda krk, itt nem
is lttak olyan krket, mg az urasgnak se vt olyan. Mlt hoztunk meg
krumplit, desanym szegny adott egy szekervel. Blint az krt hajtotta,
mellettek ment, n meg a szekerbe ltem, cspoltam az krket, kiabltam
rjuk, hogy netene. Azt mondja Blint, az is olyan trfls ember vt mr
akkor is, mintha csak szegny desapmat hallottam vna.

- Ne kiablj annyit, megesznek a farkasok.

Mikor idertnk, nem vt, aki a kaput kinyissa. Apdat felfjta az orbnc,
beteg vt.

Blint rendbe szedte a hz tjkt, mert dgos vt, mint a tz, gy gett a
kezn a munka, csak harmadnap ment haza a nagy krkkel.

gy beszlgettnk desanymmal. Nevettnk is, meg srtunk is.

Azt mondom neki:

- Mondja meg, desanym, ha n jnynak szlettem vna, kihez adna maga most
engemet felesgl?

- , te flkty - azt mondja -, te is olyan vagy, mint nagyapd. Mn te is
trflol.


*** TIZENTDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy rgs tehnnek egy az orvossga: el kell adni. A szp sznek
meg az, hogy el kell venni

desanym gy elknyeztette a mi tehennket, a Hegyest, hogy mn
teljessggel nem lehetett vele brni. Els borja is vt, rgott, dftt,
ugrlt, szval nem lehetett egy regasszonyra hagyni. s gy megntt, hogy
ritkasg. Olyan csontjai vt, hogy krnek lehetett vna hasznlni, de abba
az idbe mg nagy szgyn lett vna tehenen szntani, azt csak a hborba
tanultk meg az asszonyok.

Eccer is jvk haza fejs idejn, mg ugyan siettem, mert gondoltam, hogy
szegnynek baja lesz a Hegyessel. Ht azt mondja, nzd el mn, megvrezett.
A keze szra csupa vr vt, nem engedte maghoz kzeledni, mingyrt dftt,
gy is dfte meg.

Rettenetes mrges lettem. Nekimegyek a tehnnek.

- Ht ezrt nevelt fel desanym, te tkozott. Ezr etetett a tenyerbl
ss darval meg minden jval.

Azt mondja desanym:

- Ne bntsd azt a szegny llatot, zekedhenk a mn.

- Mg csak most ellett, mn is?

ccaka osztn kigondoltam, hogy eladom a tehenet. Mondtam az desanymnak,
de  nagyon sajnllotta, hogy abbl ritka szp jszg lesz. Hiszen fiatal
mg, nvsben van a mg most is.

- n nem bnom - mondom -, akrmi lesz is. Mire n mn, templom akar lenni?
Mg a vgn be se fr az istllnkba, de mg ha eszbe jut, feldfi az
egsz hzat. Eladom n.

- Most vlasztottuk el a fit, azr olyan a.

- Nem bnom, mg egypr napot vrok, majd megkrdem, mk napon lesz vsr a
kzelbe. Ha meg nem gondolja magt, elhajtom, eladom.

- De a bornyt nem adod el, hadd maradjon a fajtja. Htha a nem lesz olyan
hamis.

Krdeztem osztn kint a mezn, hogy hol lesz vsr mostanba. Mondjk, hogy
Nagypaldon, jv kedden. No, Hegyes, addig lsz. Elviszem, de ha ms meg
nem veszi, mszrosnak adom el. Azt nem mondtam meg senkinek, mr haragszok
r; mer htha a faluba megveszi valaki... Knldjon vele ms.

Ismertk a tehenet, hogy milyen szp formj, mingyn mondta is egy
asszony, hogy megvenn azt Sarkadi Imre btym, mer a most keres egy
tehenet. Akar venni, mer az v mind medd. Bejrs vt Sarkadikhoz.

- J van - mondtam -, ha elkommendlja, adok magnak egy szp ajndkot.

A meg vasrnap szlt Imre btymnak, a meg nekem mondta, hogy elad-e a
tehn.

- rr.

Nevetett. Majd megnzi.

Htfn nem vt otthon, kedden hajnalba jtt, hogy megnzi a reggeli fejst.
Ht az a kutya tehn ppen akkorra tartogatta a nagy pardt. Hogy idegen
ember is vt, gy elkezdett tncolni, mint egy tanyasi a csrdba. Szegny
desanym megint megttte magt miatta, Imre btym meg nevetett:

- Nem kell nekem ez a tehn, hallod-e, hiszen ez nem tehn, hanem srkny.

Elment, n ottmaradtam a tehnnel.

Bemegyek hozz, megveregetem a nyakt, beszlek hozz szpen:

- Netene, Hegyes, Hegyes. Mit akarsz. Velem akarsz te kibabrlni?

Nem tudom, mi baja vt, vrrel forgott a szeme s nekem jtt. klelt.

No ht, akkor mregbe jttem.

- No, Hegyes, ttt az rd, viszlek a vsrba.

Bemegyek, mondom desanymnak, adja ide a tiszta gatymat, megyek a
vsrba.

Feltzk, kihozom a tehenet, de a mn akkor meg vt vadulva, a csords is
tutult, ppen hajtottk kifel a csordt, elkezdett bomlani. Neki a nagy
tgyfnak, odaszortott, a gatymat laskra tpte, a sdaramat is
odanyomta, mg vrzett is.

Fl gatyaszr oda.

Megverem a tehenet, megktm, a tgyfa ghoz. Mondom desanymnak, hozza
csak ki hamar a ktzgatymat. Nem is vt akkor tbb gatym, csak ez a
kett. Egy vasrnapl, meg egy munkba val. Felveszem, gy mentem egy
felkttt szennyes gatyba vele a vsrbafele.

Mikor eleresztettem a tehenet, akkor ott vt a svny, egyenesen t a
rekeszen, n is, hasra estem az rokba.

Megfogtam akkor a tehen orracimpjt, beletettem a ktelet a szjba.

- Megjj, nem jsz tbbet az udvaromba.

A tiszteletes r jnya, az reg Mlcsi kisasszony meg kinn llt a kapuba,
kiablt:

- Eressze el, Gyrgy, megli magt.

Dehogy eresztem el.

Vitt a Cserig. Felvgva, mint a tzes rdg. Futni kellett vele
llekszakadsig.

Ott megcsendesedett.

Megyek vele a vsrba. Ht ott meg gy ll, mint a brny. Mingyn eladtam
n kilencvent forintr. Ingyen se gondoltam, hogy annyit kapjak rte.
Legfeljebb nycvant, kilencvenet, de hetventr is odaadtam vna mr.

Tele vtam pnzzel. rltem.

Jn Pter Ignc, adjak neki tz forintot kcsn, malacot akar venni, nincs
elg pnze. Arra jn Tamburs Jank, adjak neki t forintot, gubt akar
venni, nincs elg pnze.

De mn engem megtantottak. Ha odaadom, jrhatok a pnzem utn, nem adtam.
Mita a per vt, azta kemnyebb lettem. Meg tudtam tagadni. Mn elmltam
tizenht esztends, tizennycadikba jrtam, m emberl kezdtem gondolkozni,
tudtam n mn, hogy az ilyen szegnyfle emberek csak krni szeretnek,
megadni nem. De nehz vt elszr megtagadni. De nincs nekem rakott
sifonrom, nagy pnz nekem t forint meg tz forint. Ht elmentek, nagy vt
a harag, hogy fiatal ltemre olyan kemny vtam.

Elindultam haza. Igende Paldon vagyok, gondoltam, mr bemegyek Eszter
nnmkhez, azta se vtam itt, hogy az rksgrl megkrdeztem. Mg
meghajjk, hogy itt jrtam, s azt gondoljk, haragszok, pedig nem
haragszok n, mindenki maga tudja maga bajt, Birta Gbornak is biztosan
van elg a jbl.

Otthon vtak:

- Ht te hun jrsz itt?

- Vsron vtam.

- Mit vettl?

Mondtam neki, hogy jrtam a Hegyessel. De olyan figyelmetlen vtam, hogy
elfelejtkeztem a vigyzsrul, megmondtam, mennyit kaptam a tehnr.

- J nektek - azt mondja Eszter nnm -, knnyen ltek. Szzasokat raktok
lire, mert kettecskn vattok, semmi ktsgetek nincs. desanyd mn nem is
eszik, nem fogyaszt, te meg ott eszel, ahun dgozol. Ottmarad neked az
egsz birtok, minden. De n nem kaptam otthonrl mg semmit.

- Ugyan, Eszter nnm - mondom -, maga panaszkodik, mikor nagygazda
felesge.

- Mi a nekem, csak a sok dolog. Leszakad a kezem szra, egsz nap annyit
kell munklni. Ez a sok fd, ez a sok jszg, ez a sok puja. gedelem az n
letem csak.

De azr, hogy nem segtsgr jttem, hanem pnz vt a zsebembe, egszen
mskppen beszltek m velem. El kellett mondani az egsz pert, elmondtam,
hogy a fdet elvettk, az rbul kifrdettek, de mn azta is harmincht
forintot fizettem kamatra.

- Mg derk ember lesz belled, te fi - mondta Eszter nnm. - Mondok n
neked valamit. Itt van egy jny, jraval kisgazda jny, Srosi Annus, j
vn a neked. Fiatal mg, az mg megvrna.

- Aj, Eszter nnm - mondtam -, egy szennyes gatyaszrba vagyok, nem
mehetek n jny utn, kinevet.

- Nem olyan jny a te. Elmegyek n veled.

Mg nevettem rajta.

- gy teszel, mintha te vnl az elad jny, a szokott gy
szemrmeteskedni. Nem szgyen a, hanem tisztessg. Egy olyan tehnnel nem
is szabad mskpp elmenni, csak ktzgatyval. Nem a gatyt nzi a jny,
hanem azt, ami benne van. Nem a kosr a f, hanem a tojs benne. A szli,
azok meg, ha megtudjk, mr vagy szennyesbe, csak mg jobban megszeretnek.

De n nem mentem, hanem , hogy hogynem, kicsinlta, hogy elhvatta Srosi
Annt, hogy valami beszlnivalja van vele.

Jn a jny. Hj de megtetszett nekem rgtn. Szke jny vt, nekem mg
szkvel nem is vt dgom, mert n mindig csak a barnkat szerettem. De ez
olyan szke vt, hogy nagyon megtetszett nekem.

Mondtam is neki mingyn:

- Magnak olyan a haja, mint a srga arany.

A kisjny olyan hosszks kp vt, fejr br. Kk szeme vt, de olyan
kk, mint a nefelejcs virg. gy nevetett, hogy felkapta a kt kis vllt,
a fileig s mg a mejje is tncolt, mikor nevetett, de nagyon jl illett a
neki.

Eszter nnm meg olyan gyes vt, hogy magamba hagyott vele.

- Tik csak beszlgessetek, nekem dgom van odaki. Gyertek, pujk,
segtsetek, a kis csirkket be kell terelni, mert elviszi a knya.

gy ketten maradtunk a szobban Annussal. n mingyr btrabb lettem.

- Ht maguk itt laknak, Annuska?

- Itt - nevetett a jny.

- Nem is vt mg ki a falubul, ugye?

- Nem mg.

- Lssa, n mn nagy fdet bejrtam, vtam Bereg megybe, Ugocsa megybe
meg Szatmr vrosba. Meg jrtam a kknysdi erdn, meg vtam Fekete
Ardn, nem is tudom, hol jrtam mr letembe. Itt is vtam mn egyprszor
Nagypaldon.

Annuska csak nevetett.

Mondom neki:

- Annuska, mondjon meg nekem bizodalmasan valamit.

- Mit?

- Van-i szeretje?

Hj, olyan piros lett a kisjny, mint a bazsarzsa. Lesttte azt a kt
gynyr kk szemit, s elfordtotta az orcjt.

- Nem is vt?

Csak rzta a fejt.

Akkor megleltem gy nagyon szpen, csendesen.

- Ht engemet elfogadna?

Nem rzta le a karomat, abbul lttam, hogy nem idegenkedik tlem.

Erre meg is cskoltam egy kicsit, de nagyon vigyztam, hogy el ne
hessentsem a kismadarat.

gy elbeszlgettnk, de annyira, hogy szre se vettk, hogy bejtt Eszter
nnm.

A meg ltja, hogy mn kzel lnk egymshoz, nevetett.

- Annus - azt mondja -, tudod-e, milyen legny az n egy csm? Maga hozta
a vsrra az egyik tehenket, eladta, mert nagyon hamis vt, de olyan
vsrt csinlt, hogy szz peng forint van a zsebibe.

Bnta is azt Annus,  csak csiklandsan kapkodta fel a vllt a kis flig,
s nevetglt.

Mikor kiment Eszter nnm, azt mondom neki:

- Azt megmondom magnak, hogy Eszter nnm csak trflt. Nincsen nekem tbb
tehenem, csak az az egy vt. De azt is azr adtam el, mert csakugyan nagyon
hamis vt. Ma is odaszortott engem a nagy tgyfhoz, mer van az udvarunkba
egy rettenetes nagy tgyfa, olyan nagy, hogy maga mg olyat nem ltott. Az
az gigr fa, amken a mennyorszgba lehet bestlni. De a tiszta gatymat
meg leszaktotta rlam, azrt kellett felvenni a ktzgatyt.

Mindegy vt, mit mondtam, mit mesltem, a kis Annuska csak nevetett azon.
Fiatal vt mg, bnta is az, van-e nekem tbb tehenem, tbb gatym, vagy
nincs.

n se bntam, mert gy ltem n a mellett, mint a hidegbe a meleg tz
mell. Nagyon jlesett a szvemnek, hogy ebbe a nehz letbe gy
megknnyebblhettem. Mert olyan vt az a kisjny, mint a rozmaringbokor.
Csak az a j szaga meg az a szp apr levele. Sudr jnyka vt mr akkor
is, szp kis rekli vt rajta. Fehr csipkvel vt.

Megfogom a kis csipkt a mejjin.

- Maga csinlta eztet, Annuska?

Intett nevetve, hogy igen.

Avval n ott hattam a kezemet a mejjin. Mn reztem, kezd j forms lenni,
s nem vt ideges, nem lkte el a kezemet a kis mejjirl.

Erre jra megcskoltam. Mondtam neki:

- Ht maga nem ad nekem egy kis cskot? Egy olyan kicsit, mint egyik galamb
a msiknak?

De  csak elhzta a fejt, s nem akart adni.

Ht gy csak n cskolgattam a kedvest. gy bjt az az n kezem alatt, mint
a kismadr, ahogy eldugja a csrt a szrnya al.

Jn be Eszter nnm:

- Ht Gyrgy, tged nem eresztnk el, itt maradsz, velnk ebdelsz. Azutn
kimegynk egy kicsit kaplgatni, estre meg elmegynk Annuskkhoz.

- n nem mehetek, Eszter nnm, mert ilyen loncsosan nem lehet.

- , bizony, majd megmondja Annuska otthon, minek vagy ilyenbe.

Annus csak nevetett, nem szlt.

Eszter nnm azr jtt be, mert eljttek Annuskrt hazulrl, hogy menjen
haza.

Haza is futott mingyn, gy szaladt az, hogy olyat mg nem is lttam,
minden porcikja szaladt. Mint mikor a szl viszi a kisvirgot.

- Ht itt maradsz, Gyrgy?

- n itt.

Istenem uram, ha meggondolom, hogy mikor utjjra vtam Eszter nnmknl,
gy bntak velem, mint a fogfjssal. Most meg olyan vagyok nekik, mintha
Argirus kirlyfi jtt vna haza.

Estre tmentnk Srosikhoz.

Azt lttam, hogy nem valami nagygazdk, de vt kt elg j lovuk az
istllba. ppen akkor fogtk ki, mikor odamentnk. Vittk be az lba.

Vt Annusknak egy btyja, Ignc. Elg derk gyerek vt, nlam egy kicsit
regebb, de nem vt olyan magas, mint n. Nem magas emberek vtak, apja se,
anyja se. De nagyon szvesek vtak.

Mondja Eszter nnm:

- Restelkedik az csm, hogy ktzgatyba van, de mr? Van egy rgs
tehenk, azaz vt, nagyon hamis vt, azt hozta el a vsrba, ht kmlte a
jobb gatykat. El is adta a tehenet, de olyan j ron.

Nagyon srtett, hogy mindig gy beszlt rlam, mintha odahaza mg isten
tudja, hny tehenem volna, meg hny gatym, pedig most mr nem volt tbb,
csak ami rajtam van. Osztn hogy n megmondtam Annusknak az igazat, ht
szgyellettem, hogy biztosan mr ez itthon mindent elmondott rlam, mit
gondolnak fellem.

De nem akartam kezdeni a sirnkozst, meg nem is igen tudtam vn
hozzjutni, mert Eszter nnm eccerre olyan beszls lett, hogy nem
lehetett meglltani. Igaz, nem rlam beszlt, hanem hogy a repce hogy
sikerlt a fldjkn, meg a kposztt hogy eszi az a veres ht
katonabogr, meg ilyeneket. n meg csak ltem, mint egy kuka.

Annuska is lt. gy elbjt a kisszkre a patka mellett, s suskt ktztt.
Tn szljk van, azt szoktk avval ktni. De nem nagyon ment a kezbe a
munka, mert ha rm nzett, mingyrt elnevette magt. Felrntotta a kt
vllt, lesttte a fejt, s nevetett.

Bort hoztak, s ittunk. Elg j borocska lett vna, csak nagy vt neki a
hordszaga.

Elg sok vtam ott Eszter nnmmel, pedig tudtam, neki mennyi dga van
otthon, a gyerekeket sincs aki lefektesse, de mintha nem is nmiattam
lettnk vna itt, hanem miatta,  gy elbeszlgetett, mint akibe
beleszorult a beszd vagy kt nap ta, most egyszerre kifolyna, ami a
begybe gylt.

Felllok eccer, mondom kimegyek egy kicsit megnzem a csillagok llst, de
mikor elmentem Annuska mellett, kacsintottam neki, hogy jjjn ki utnam.

Ht a kisjny nagyon rtelmes vt, megrtette, kicsi id mlva kijtt.

Ott llottunk az eperfa alatt, ahogy meglttam, mingyn derkon kaptam, s
felemeltem. gy forgattam meg krl, krl, hogy csakgy replt a kis
szoknyja.

- J vt? - krdeztem.

Nevetett:

- J.

Erre osztn rgtn jra felkaptam, felemeltem magamhoz, a szmig s
megcskoltam, hogy majd megflt.

- Jaj - azt mondja -, milyen hamis maga. Magt kne eladni a vsron.

- Engem? Ki venne meg engem?

Csiklott, gy nevetett.

- Maga megvenne? - krdem.

- Nekem nincs kilencvent forintom - azt mondja.

- Pg nem is annyi az ra, hanem szz. Egy tehn kilencvent. A bika
drgbb.

gy nevetett az, hogy mg a porcikja is mind tncolt. Csak annyit tudott
mondani, hogy:

- Bika...

- Ne huncutkodj velem - mondom neki -, mert megdflek.

Erre elszaladt. Ott kergetztnk osztn egy kis ideig, nemigen sokig, mert
fltem, hogy odabe megsajdtjk, mi van ideki, osztn mg rosszat
gondolnak. gy vlem, elveszem ezt a kisjnyt. Ez olyan, akit kedvem lesz
nekem elvenni egypr esztend mlva, ht kmlni kell.

Mikor megfogtam, ertette, hogy nem hagyja magt, de egypr cskkal
megszeldtettem. gy mentnk osztn be, elbb n mentem, egy kis id mlva
Annuska is bejtt.

De a vt a bkken, hogy eccer csak elfelejtkeztem arrul, hogy elszr
vagyok itt, azt mondtam Annusknak:

- Ne dgozz mn annyit, mert lekopik az a szp kis ujjad.

Egy kis csend lett. Eszter nnm is rm nz. Hun tvedtnk mi meg?

n is veres lettem, odanyltam, ahun mg semmi se vt, osztn, gy
csinltam, mintha semmi se trtnt vna.

Kis id mlva jra megszltom a kisjnyt, de most mr ersebben.

- Annuska, adjl nekem egy pohr vizet.

Azt mondja r nevetve:

- Szomjas vagy a borra?

Ejha, ez mr aztn valami, hogy mg a jny is tegez. Az apja nevetett, az
anyja takarta. Mg nem tantottk meg r, hogy a jnynak nem ill a legnyt
tegezni, mg az asszonynak se, de a kis Annuska csak gy mondta, ahogy a
szvibl jtt.

A fival is nagyon sszebartkoztam ott akkor este, nem vt sok id
beszdre, de lttam, hogy  is j hozzm, meg n is a vtam hozz.

Mikor msnap virradskor hazafel mentem, befogta a kt lovat, s szekeren
vitt el egszen Kispaldon tl, a hatrig.

Onnan osztn gyalog billegtem haza.

De j kedvem vt. Mn rendben vt a dgom. Most van csak egy olyan
szeretm, amilyet mg lmomban se vrtam.

Mondom desanymnak:

- No desanym, eladtam a tehenet.

- Jl van fiam, jl adtad el?

- Jl. Kilencvent forintr... De mg egy kis szbornyra is alkuszok...

- n meg egy j gatyt varrtam neked, fiam, ahelyett, amit a tehn
lenyzott rullad.

Akkor mn j nekem, ilyen szp napom se vt mg az letbe.


*** TIZENHATODIK BESZLGETS +++


arrl, hogy semmi se tart rkk, mg a lnyhsg se

Egyszerre nagy legny lettem n, hogy nekem mn titkos menyasszonyom van.
Mg a fejemet is mskpp hnytam n, mg a csizmba is mskpp billentem
n. Tizennyc esztends vtam, mg ugyan csak elkezdtem, de mn gy
szmtottam, mintha meg is vnk. Mn tizennyc esztends legnynek blba
lehet jrni. Ha engedly van a katonasgtul, akr meg is lehet hzasodni.
Azt ppen nem kaphattam, mert nem vt mire. Mert azt csak olyannak adjk
meg, teszem, akinek van harminc hold fldje, apja meg nincs, fenn kell
tartani a gazdasgot, anyja beteg, meg kell hzasodni. n ilyenre nem
szmthattam, nem is szmtottam, nem is akartam meghzasodni hamar mg,
mg nem is ltem vilgomat.

De boldognak boldog voltam.

Megyek az utcn nagy fittyel, mg azt se tudtam mn, hogy a lbomat a fdre
tegyem-, vagy a leveg-gbe jrjak, jn szembe rm Grnfeld tiszttart a
nagy Krsznl. Azt mondja, hogy:

- Tud-e kaszlni, Gyrgy?

- n ne tudnk?

- Jjjn fel hozzm, vegyen maga mell kt trsat, s vllaljk fel a
Garzdt.

Hm, a Garzdt. Ott van csak nagy f. ppen lttam valamk nap, abba j
vna kaszlni.

- Mikor lelem tiszttart urat?

- Akrmk este, csak hamar. Pldul ma este.

- J, na, ott leszek.

Felmegyek este, ht ott vannak mn harmincngyen. H a fjt, e mind velem
akar kaszlni? Megrtettem osztn, hogy negyven emberre van szksge a
tiszttartnak. Harmadba adta a kaszlst. gy nnekem egy kicsit leesett,
nem n vtam a vllalkoz, csak bevettek kmletbl a bandba, mert az
igazat megvallva, mg nem vtam j kaszs, mint azok a nagy kaszsok, akik
mn tz esztendeje meg hsz esztendeje kaszltak.

Megnyugodtam benne, hogy ht n mg csak otthon vagyok legny. De kvl mg
csak kislegny vnk. De mg fltem is, hogy mi lesz.

Ha a kasza hegye beleakad a fdbe, kinevetnek, de mg ki is vetnek maguk
kzl ezek a hres kaszsok. Kimegynk kaszlni a Garzdra. A bion nem
egy-kt-hrom embernek val hely. Elfrtnk ott harmincnycan is, annyian
verdtnk ssze. Csak pp a legnagyobb gazdk nem jttek, de mg Sarkadi
Imre is ott vt, meg brahm Jsep btymnak az ccse is.

gy vt kiosztva, nyilasba, hogy ten-hatan vtunk egy rtba. Az n
bandmban els kaszs vt Gulcsi Jska bcsi, n meg msodik kaszs
lettem.

Bellunk. Indult. Nem lett semmi baj.

Mn n akkor nagyon jl tudtam kaszt kiverni. Arra mg szegny Mojzes Pl
btym tantott meg. Ha nem jl vertem ki, h szidott. Szegny Pali btym,
a vt az n tantmesterem, de sok jra tantott.

- Ha valakinek szntol meg vetel meg kaszlsz, sose krdik meddig
csinltad, hanem azt, hogy ki csinlta. Ha rossz a munka: fi, gy is lehet?

Meg-megnzte a kaszmat, azt mondta:

- Hogy tudsz evvel kaszlni? Nzd meg az enymet. Mikor belevgok,
krlfordulok rajta.

gy tantott engemet:

- csm, ahogy kalaplsz, gy kaszlsz.

Azt mondta:

- Csak arra vigyzz, egy helyre ss, mikor kalaplsz.

Nzte, mikor az els kaszt meghabostottam:

- ppen gy kell kaszt verni tudni, mint rni meg olvasni.

De tudok n ma is kaszt verni. Ha otthon vagyok, n verem ki a sgoromnak.
Ha  veri, nem tud vele kaszlni. Mer annak sok fortlya van.

Mn akkor egy kicsit jl ment nekem, de azrt be vtam fogva, a msodik
kaszst egy ellrl hzza, hrom meg htulrl sarkallja, ugyan vigyzni
kell, hogy az ember helyn haladjon. Se elmaradni nem szabad, se rmszni
arra, aki ell megy. Nem lehet ott aludni, ott bren kell lenni, nem gy,
mint a templomba. Meg simn kell kaszlni, hogy gy menjen, mint a beretva
az ember kpn, mert ha nem vigyz, gy kiveri a gaz a kaszt, mint a
sallt, olyan lesz, mint a csipke, nem tud vele kaszlni.

Mentnk szpen, mint a vonat. Kimrtk a mezsgyket, hogy egyenes legyen.
Vt, aki elfitult, de a mi bandnk gy ment, mint az rvz, elre.

Kt htig tartott a kaszls, mert kzbe es esett hrom nap.

Akkor esett Paldi Gyurinak baja.

Frstkltnk,  meg nagyon csendesen lt. Mg vicceltnk vele, hogy:

- Gyuri btym, nem iszik pjinkt?

Mer az is nagyon szerette a pjinkt.

Ez egy olyan boszorknyos ember vt, ez a Paldi Gyuri btym. Tudott
rolvasni, verni, dani, azt mondtk, hogy be van avatva. Meg tudja
lovagolni a tehenet meg a seprt. Szerelembe nagy mester vt, akit akart,
sszeszerelmestette, vagy megutltatta egymst az illetkkel. Bbjos vt,
na.

n nem lttam soha semmi tudomnyt, de a halla fertelmes vt.

Mikor mi frstk utn felllottunk, mentnk a rendre,  azt mondta,
gyomorgrcse van, egy kicsit mg pihen. Nem a mi bandnkba vt, hanem a
szomszd bandba kaszlt. Utolsnak hattk a helyet neki akkor.

Eccer csak kiablnak neki, hogy: Gyuri bcsi, Gyuri bcsi, a teremtettt
kendnek, mgis fj a hasa?

De messze vt a frstkhely nagyon, nem hallatszott, hogy felelt-e valamit,
vagy nem.

Ht Krajczr Gbor, az n bartom mg ostoros korombul, az is ott kaszlt,
a vt vna pedig az utss, elszalad, hogy megnzi.

Jn vissza lelkeszakadtan, hogy:

- Gyuri bcsin most veszekednek a fekete kutyk.

sszeszaladtunk, Krajczr Gbor meg eskszi, hogy hrom nagy fekete kutya
veri a port Gyuri bcsi krl, de olyan fel, hogy magasra rgjk, mint a
felleg.

Megijedtnk, ezek a boszorknyok biztosan kutya kpbe, mert azt mondtk,
Gyuri bcsi sszeveszett mn a boszorknyokkal, kiadta ket, ht azok
bosszt llanak rajta.

Visszamegynk, nzzk Gyuri bcsit, ott fekdt elnylva, nem vt annak mr
emberi formja se, mn gy kklt, hogy iszonyods vt rnzni. Nem tudom,
hogy lehetett, de olyan fekete kksg vt az egsz ember, mint a fekete
szr.

Szaladnak az ispnr, hogy Gyuri bcsi halln van. A meg befogatott a
szekerbe, hamar vitette Gacslyba, az orvoshoz. Mire odart a szekr, mer
mitlnk messze van Gacsly, akkorra meghtt, de mg azt mondjk, gy
folyott is, hogy lecsorgott a fl ember az ton.

Nem tudom mi vt, hogy vt, de n azt mondhatom, hogy n nem lttam a
tetthelyen semmi nyomt, semmifle kutynak. Nem vt ott felkaparva egy
szl f se. Mondtk, hogy a boszorknyoknak megvan a hatalma, hogy
elsimtsk, ha krt tettek. Hogy meg ne ismerszk a lbuk nyoma.

gy szegny Gyuri bcsival kevesebb vt a kaszs, mn csak harmincheten
vtunk.

De nagyon szpen nyertnk a kaszlson. Mikor eladtam a rszemet,
nycvanhat pengt kaptam rte. Nekem nem kellett a szna, mer a mi
bocinknak mi kellett? Vt szr. De annyi vt a kukoricaszr, hogy
desanymnak mondtam, hogy veszek kt bikabornyt, abbul neknk esztendre
krnk lesz.

Vettem is az jlaki vsron kt nagyon szp kis bikabornyt. Olyan egyforma
vt az a kett, mint kt tallr. Mg maradt is a szna rbl nekem
huszonhrom forintom.

Betettk a kasszba, a porcoln csuporba, a tbbihez. Igende, mikor a
kaszl versenynek vge vt, mert Gulcsi Jska bcsival mg versenyt is
llottam, azt mondta, hogy nem tudom megkaszlni egy zsombkos partot. gy
megkaszltam, hogy egyszer se akadt bele a kasza hegye semmibe, megnyertem
tle tz liter pjinka rt.

- Gyer a blba - azt mondja -, este megfizetem.

Mert blat csinltak a kaszls utnra a kocsmba.

Mentem a blba.

Vt ott sok jny, sok legny, de n nem reztem jl magamat, hanem elkrtem
Sarkadi Imrtl a srga lovt, hogy elmegyek rajta Nagypaldra. A meg
szvesen ideadta, mert ott volt a blba Vradi Piroska, osztn szvesen
vette, hogy n nem leszek akkor ott. Pedig nekem akkor Vradi Piroska annyi
vt, mint semmi. Bntam n mr Vradi Piroskt, az n szvem a kis szke
jny utn kalaplt. Mi vt ahhoz kpest Vradi Piros.

No fellk a lra, szp vgtba, hogy nagyon ki ne hajtsam, ellptettem
Nagypaldra.

Mg nem vt igen ks, gondoltam, n mingyn Srosikhoz megyek.

Leszllok a lrl. Szp bokrts kalapom vt. Nadrgba vtam. Blbul
jttem. Mg meg se ismernek, gondoltam, mert nem vtam ott, mita a
ktzgatyba udvaroltam.

- Itthon van-e a kis Annuska?

- Nincs itthon - azt mondja valami regasszony.

- Hun van szombat este?

- Bl van a Sovny Jsknl, odament az anyjval.

Tudtam, mk a Sovny Jska, a vt a nagy kocsma, ahun Pali btymmal
pjinkt vettnk, mikor fr vtunk a kknysdi erdn.

- J van, akkor utnamegyek.

Ott vt a btyja is, meg  is, meg az anyja. Elmentem.

Kinn tncoltak az udvaron. Ott vt szla csinlva, gbl, leveles szn.

Sokan vtak rettenetesen. Bilts bl vt.

Megvltom a biltt, j drga vt, egy korons. ri bl e.

Bemegyek az udvarra, hzza a cigny, nzem a tncolkat.

Nzem, nzem, nem ltom. Egyik se az a. Sok jny vt. Nem vt a tncosnk
kzt, se a kertsnl csorgk kzt. Hun lehet.

Osztn az anyjt megismertem. A tbbi vnasszonnyal egytt lt a tkken.
Sok szlfa vt egymsra rakva, az udvar egyik dalba. De nem mentem hozz,
kvncsi vtam, ha az anyja itt van, akkor a jnynak is csak itt kell
lenni. Meglttam a btyjt, annak se mutattam magam. Majd megismer, ha
akar.

Hanem eszembe jutott valami. Mikor n a kisjnynak kacsintottam, az
ecceribe megrtette, mit akarok. Szeret ez az Annus kifel menni. Ht n is
kezdtem krl krl nzni a boglyk fel, mert vt vagy hrom nagy boglyja
a zsidnak.

A biz a.

Meghallom eccer azt a kis csilingel kacagst. Odasettenkedek, ht az n
rzsmat, akir n olyan sok lmot lmodtam, meg nappal is annyit
kstolgattam az zit, szagt, ppen gy lelgeti egy legny, ahogy n
szorongattam, akkor este ott nluk az udvaron, az eperfa alatt.

No, mn jl vagyunk. No, csm, szltom meg magamat, itt mn elfelejtettk
a te kmletes szp cskjaidat.

Nztem ket, azok meg olyanok vtak, mint mikor a juh bereg, se lttak, se
hallottak. Burrogtak ersen.

- Ejnye - mondom -, nem nzem sok, mg fislatnak ezek.

Elszgyelltem ht magamat onnan, mentem nzni a tncosokat.

Nemsokra visszakerlnek, a kisjny meg a legnye, ott tncolnak elttem.

Mn nem megyek el, mg meg nem lt, mondom magamba, s nztem a kisjnyt.
Tncolt meg nevetett, de ppen gy nevetett az, ahogy n nekem nevetglt.
Felkapogatta a kt kis vllt az llig, gy vihorszott.

Rm nz eccer. Nz, nem lt.

E nem ismer meg.

Kzelbb llok.

jra nz rm, de nem vtam eszbe, ht nem is gyelt rm, csak azt
hallgatta, amit a filibe suttogott az a legny. De j nagy ers legny vt
a, nagy bajszi vt mn. Intek egy ujjal a jnynak.

Meglt, most megfigyelt. De forgs vt a tnc, nemigen nzegethetett.
Nzem, hagyja-e magt vinni.

Hj, nagyjisten, mg ezt se tapasztaltam, mita megvagyok, hogy engem gy
kiejtsen a szvibl egy jny. Vge van a muzsiknak, leteszik a jnyokat,
azok meg htramennek. Annuska megy az anyjhoz, mutogat rm. Akkor csak
odaszalad hozzm, azt mondja, menjek az anyjhoz.

- Minek?

- Beszlni akar magval.

- Az anyd?

- Az.

- Velem?

- Magval, magval.

Ht ez mg azt is elfelejtette mn, hogy tzett.

- Mondd meg anydnak, hogy rted jttem negyedik falubl, lhton, de
elmegyek.

- Hova?

- Hazamegyek, kedves.

- Minek?

- Vrnak.

- Kicsoda?

- Nlunk is van bl. Ott vannak a jnyok, nem tudnak mulatni, ha nincsen
tncosuk.

- Akkor minek gyttl?

Azt mondja: gyttl ... Aha, tegez mr.

- n: rted, de neked van tncosod.

-  - azt mondja -, az nem vesz el engem, annak van mr menyasszonya.

No mg e kellett nekem. Ht n arra kellek egy jnynak, hogy felesgl
vegyem a tfeles szmmal?

- Ht, kurittyolni az is j.

- Ne mondja mn.

- Ott a flboglya alatt.

Piros lesz a jny.

- Maga szoktatott r - azt mondja.

- Ht babm, n nem is szoktatlak le rla. Csak kurittyolj, ha jlesik.

Avval megcsptem az arct, kicsit pofon tttem, s ott hattam.

ltem a lra, hazamentem.

De nagyon restelltem, hogy gy meg tudott szgyenteni. Nem rdemeltem
tle, mert azta n mindig gy gondoltam r, mint egy kedves angyalra,
amilyen nincs is tbb.

Ht most elhittem, hogy szp jnynak hinni nem lehet, mert a szpnek szabad
a vsr. Annak mindenki kedvbe jr, szpeket mond, mert a szpet minden
frfi kvnja. Nem tudja azrt az igazi szp, hogy kinek higgyen a sok
hzelked kzt. Mindenik csak azt akarja tle. Hogy rtse meg, mk az 
valsgos rendeltje.

Etelka is szp volt, az is gy szeretett engem, mint a gerlice a prjt,
mgis el tudott menni egy bugris paraszthoz. Mr azta taln gyereke is van
tle.

Ht bizony nnekem se szabad mg egy jnyt lektni, se magamat nem szabad
eladni. Ki tudja, ki az, akit nekem sznt a j Isten. Szegnynek, ha valaha
meghzasodok, el se merem majd meslni, milyen dgokat mveltem n mr.

De ht vajon  el meri- nekem mondani, hogy  miken ment keresztl.

Elfutotta a fejemet a vr, ahogy arra gondoltam, hogy taln nekem egy olyan
jnyt kell eccer elvennem, aki mssal kacrolt, lelgetztt, s isten
tudja, mit nem csinlt. Pedig ha n mr eddig is annyi jnynak cskoltam
meg a szemit, szjt, biztosan a tbbi fi is azt csinlja a tbbi jnnyal.
Hol van akkor az a harmat, amelyiket n fogok legelszr lerzni a
rzsrl?

gy vertem a lovat, hogy flannyi id alatt hazartem, mint amennyi alatt
Nagypaldra mentem. Hazavittem a lovat a Sarkadik kertje al,
lecsutakoltam, kipnyvztam a tbbi kz, s egy kis ideig hallgattam, hogy
hersegeti a j fvet. Mn ennek j, de n most mit csinljak?

Menjek a kocsmba tncolni? Vagy jobb lesz hazamenjek, lefekdjek?

Mg ez vna a legjobb, de ki teszi azt, ami j. Mentem a blba.

Legels, akivel tanlkoztam, Vradi Piros vt.

- Ht te mr visszajttl?

- Honnan?

- Nagypaldrul.

- Hunnen tudod?

- A verebek csiripoltk.

- Hamis verebek vannak errefel.

- Mr jttl haza?

- Megmondjam?

- Meg.

- Eszembe jutottl.

Piros elhzta az orrt, nem hitte.

- Tn nem hiszed?

- Nem.

Belenztem a szembe kutyamdon.

- Gyere csak ki a boglya mell, majd bebizonytom.

Elfordtotta a szemt, s olyan hideg lett, mint a zuzmora. Aj, de tud egy
jny komisz lenni, ha egy szt se szl is, ha nem akar.

- Menny ellem - azt mondja.

- Te Piros - mondom neki -, te nagyon csaldsz.

- Ugyan mibe.

- Fogsz te mg nutnam srni, ahogy n m srtam utnad.

- Mikor, na?

- Hogy n mikor srtam? Akkor, mikor n mg hittem benned, meg a
szeretetedbe... Meg hogy mikor fogsz srni? Majd ha elvesztesz engem
rkre. Mer az ilyen magaviselettel csak azt red el.

- Nincsen nekem hozzd semmi kzm - azt mondja.

- Van. De mg azt merem mondani, hogy mshoz nincsen kzd, csak nhozzm.
Mert jrhatnak utnad akrhnyan, nem kellesz te azoknak, csak egy kis
idre. De ha nvelem fogznl, akkor n nem jrnm a vilgot, hanem
maradnk, s ptenm a fszket.

Erre Piros egy kicsit elhallgatott. gy lttam, hogy komolyra vette a
szavamat. Biztosan nem mondott mg neki senki ilyen komoly szt.

De n is megijedtem, ppen most fogadkoztam a lovon, hogy nem ktm le
magamat, s milyen knnyen kiszaladt a szmon a lejnykrs.

De akkor kijtt Sarkadi Imre utna, osztn mikor megltta velem beszlni
Pirost, rettenetesen elbmult.

- Ht te itthon vagy?

- Itthon.

- Mikor jttl?

- Most.

- Minek jttl?

- Csak. Eszembe jutott, hogy eccer van ilyen kis bl nlunk a faluba, arra
visszafordultam, hazajttem.

Piros meg a cipje orrt nzte, tpegette a kiskendjt.

Imre nagyon meg vt zavarodva. Hun a jnyt nzte, hun engem.

- Hallod-e - mondja kemnyen. - Tudod, hogy regebb vagyok?

- Tudom.

- Te csak taknyos vagy hozzm kpest, n az sszel bemegyek katonnak.

- Igen.

- Csak azr mondom.

Evvel derkon fogta Pirost, vitte tncba. Igende Piros meg visszanzett; de
gy nzett a rm, mintha azt mondta vna: ne bsulj, n evvel csak
tncolok, hanem szeretni tged tudnlak.

Csakhogy n mr nem hittem a jnyoknak. Elg vt nekem ma megtanulni, hogy
minden jny tud tncolni minden legnnyel, ha annak menyasszonya van is.

Hozzfogtam inni. Bort. Megittam elszr egy fllitert, a tbbire nem
emlkszem.

Akkor elkezdtem komandrozni a cignyt. Annak azt a ntt kellett hzni,
akit n parancsoltam.

Sarkadi Imre meg dett.

Gondolkoztam, hogy nincs ks a csizmaszrba, mer mg eddig nem szoktam
bicskt tartani benne, pedig gy lttam, mma Sarkadi Imrvel
sszeakasztjuk a tengelyt.

Mikor mn nagyon se gy, se gy nem vtunk, honnan, honnan nem, odajn
hozzm Kmves Erzsi. Azt mondja komoly szemmel:

- Gyrgy.

- Mit akarsz?

- desanyd beteg.

- Beteg?

- Mikor ott jttem el a hzatok eltt, kinn llt a kiskapuba, azt mondta
nekem: kisjnyom, olyan rosszul rzem magam. Ez a fiam, Gyrgy meg elment.
Nem szeretem, hogy blba ment mma.

Leszllott bennem a vr. Ha beteg, a ms.

Nzem a Kmves Erzsi szemt, nem sti le, gy lttam, nem hazudik.

Megfordultam, osztn hazamentem.

Mikor mg hallottam a muzsikt, mindig csak azt gondoltam, hogy ha hazudott
Kmves Erzsi, akkor visszamegyek, s sztverem a bandt. Beszaktom a
bgt.

De mikor hazartem, desanym fenn vt, s ott lt az asztal mellett, s
biblit olvasott.

- Beteg? - krdeztem tle.

- Megmondta a kisjny?

- Maga mondta neki?

- Ht ki, fiam?

- Akkor mr nem fekszik le?

- Fltem magamban.

Egy kicsit llottam, nem tudtam, most mit csinljak. Akkor odavgtam a
kalapomat.

Lefekdtem, kinyjtzkodtam. Nem r ez a vilg semmit. Egyik kocsmba
tncol az egyik szeretm, a msik kocsmba tncol a msik szeretm.
Mindenki mssal tncol, n meg jrom a bolondjukat.

Befordultam a falnak. Elaludtam.

Reggel aludtam vna dlig. desanym felkttt.

- H fiam, menni kell munkra. Aki ccaka legny, nappal is legyen az.


*** TIZENHETEDIK BESZLGETS +++


arrl, mennyi baja van a frfinak a n miatt ok nlkl

Nekem ehhez a Srosi Annuskhoz semmi kzm nem vt. Egyszer megcskoltam.
Mi az.

De azrt annyi kesergsem nekem soha semmifle jny miatt nem vt, mint e
miatt a kis Annuska miatt. Nekem ez a kedves kis Annus, ez mindig gy
tmadt fel, mintha n vnk a bns, hogy az nem is tud bns lenni. Iszen
szp jny, de az nem olyan szp, mint ms szpek, az olyan rtatlan, mint a
ma szletett brny, vagy mint a verbna virg. Kinyitja a szemt, s
kacag. De mindene kacag. Akrki, akrmit mond neki, az gy kacag, hogy
csilingz, mint a csengvirg tavasszal az erdben a zld f kzt.

Mg szntam is sokat. Hogy azt mondta, hogy n tantottam meg. De ezt nem
gy mondta, mint egy hamis jny, aki csak visszavagdal, mint Vradi
Piroska, akinek fel van vgva a nyelve. Az ember tudja, hogy csak azrt
mond valamit, mert visszjra akarja fordtani. Hogy mindig neki legyen
igaza.

De ha eszembe jutott annak a kis kedvesnek a hangja, hogy az hogy mondta,
hogy "maga tantott meg r", abban nem vt semmi kevlsg, semmi hamissg,
az a cseppentett tiszta sznmz igazsg vt. Azt gy lehetett beinni, ahogy
az ember a j levegt beszippantja a virgos kertbe.

Ha ottmaradtam vna, az sok okbl j lett vna, mr csak azrt is, mert
akkor nem grtem vna Vradi Pirosknak hzassgot. Mert ugye Vradi
Piroska is ottmaradt a blba, tovbb tncolt ms legnnyel, meg isten tudja
hnnyal. Fogdostatta magt, lelgettette. Pedig n ennek a Vradi
Pirosknak soha egy szavt se hittem, hogy  szeretne engem. Nem is mondta,
hogy szeret. Sose mondta letbe, inkbb mindig gy mutatta, hogy nem
szeret. Hogy nha kedveskedett, az csak tisztra kapzsisg vt, hogy n is
hadd bolonduljak utna. Ki tudja, htha mindenkibl kikopik, hadd legyek
akkor n mg neki tartalkba. Hadd legyen neki egy j bolond, aki nem is
tud kisebbet mondani, mint hogy fszket akar rakni neki.

Most mr gy vtam evvel a Pirossal, hogy ha vele vtam, az mg most is
olyan vt nekem csak, mint ms jny, nem vt semmi bajom, de ha nem lttam,
akkor meg mindig szidtam, krhoztattam, bcsmltem. El vtam keseredve,
mint a megkeseredett ecet.

Ha most vlasztani kell a kett kzl, a kedves kis Annus, vagy Vradi
Piros, akkor n nem tudtam vlasztani. n arra a j kis Annuskra gy
gondoltam, hogy szgyelltem magam. n bntottam meg, n vtam a srteget.
Mer olyat fogtam r, amire az nem is gondolt, nem is tudott vna gondolni.
Hiszen mit tudom n, mit beszltek ott a boglya alatt? n csak a kis
csicserg kacagst hallottam, attl ment a vr a fejembe, de hogy min
nevetett, azt n nem tudtam. Htha csak arrl beszltek, hogy milyen grbe
a hdnak a szarva? Mert az azon is gy tudott nevetni. Hiszen egy
nagylegny, akinek menyasszonya van, az nem is mondhat egy ilyen kisjnynak
semmi rosszat. Ha mr menyasszonya van.

 meg olyan egyenesen kimondta nekem, mintha a hitet tenn le, hogy az nem
veszi el tet. Hiszen ebbe mn minden benne vt. Ez azt mutatta, hogy nem
vt neki semmi rossz szndka avval a legnnyel. Ha lett vna, nem is
tartztatta vna. E mind csak azt mutatta, hogy nem valami kitanult.

De sokszor gondoltam, hogy elmegyek mg eccer hozzjuk. Nem tudtam rsznni
magamat. ccaka gy gondoltam, hogy vasrnap elmegyek. rkk csak azon
trtem a fejemet, hogy milyen okkal-mddal toppanjak be. Mn vt, hogy
desanymnak is mondtam, hogy el akarok menni Eszter nnmhez, nem tudtam
elmenni. Az utss percbe megint kitanltam valamit, hogy ma nem lehet.

Mn lttam, hogy nem knny kitallni a jnyok gondolatt. Nem lehet
knny, egy nvel ellni egy leten t. Mert ha ilyen kis dologba se tud
eligazodni az ember, akkor a hzassg utn is hny olyan addhat el, amin
nem tud soha igazsgra jutni. Valami ilyen lehet az, hogy Vas Betti btym,
a szomszd, avval a kedves kis Emi nnmmel, a felesgvel, nem tud mg
szovat se vltani. Mind a kett olyan j ember, mint egy falat kenyr,
mgse tudnak meglenni egymssal, pedig egytt esznek, egytt alusznak,
gyerekeik is vannak.

Nem tudtam a titkra jutni, mi lehet az oka kztk ennek, de n se tudtam,
ugye, avval a kedves Annuskval tbbet tallkozni, pedig hiszen szerettem
vna, tn  is. Nem is vt olyan nagy a srts, mert szerencsre nem
mondtam neki semmi gorombasgot. Mgiscsak tejjessggel lehetetlen vt,
hogy n valaha tbbet az letbe avval a kisjnnyal szembe nzzek.

Kicsisgeken nagy dolgok fordulnak nha. Egy ilyen dgot szrevettem n
akkor.

Az az Onddi Jska btym, akinek a sorozsn danolgattam, az, amk Vradi
Piroskt tncba vitte eccer, abba az idbe, mikor hazajtt a katonasgtul,
meghzasodott. Bknybl vett el egy jnyt, Madar Julit.

Mingyn egyesztends hzas korba elment ez Amerikba, s kt esztend
mlva hazajtt sok dollrral. Bnyba dgozott, s megsiketlt.

Ht ahogy hazajtt, nem sokkal azutn elkergette a felesgit.

Az egsz falu csak arrl beszlt, hogy az asszonyt azrt kergette el, mert
ellopott neki egy szzdollros bankjt.

A mi falunkba tn sose vt, hogy egy fiatal gazda elkergesse felesgt. De
az gy kergette, hogy mg az asszony retyerutyjt is mind kihajiglta az
utcra. gy kellett szegny asszonynak szekeret fogadni, gy vitette el a
btort, haza, a szleihez.

Ht most egypr nappal ezutn, hogy n gy jrtam a kedves Annuskval,
hjjk desanymat, hogy beteg a vn Onddin.  meg ment, mert az vt az 
dga, ha valaki beteg vt, csak  ment ahhoz polni.

Jvk haza egy este munkbl. Lemosdok, vacsorzok, desanym csak jr
sztlanul, mint az Orbn lelke. Krdem, mi baja desanym? Megint beteg?

- Nem, fiam, nem vagyok beteg, de nagy baj van.

- Mi, az istenrt.

- Nem neknk, hanem ennek a szegny Onddi Jsknak. Meghalt az anyja.

- Kzsors - mondom -, mi is csak meghalunk.

- Nem az a baj, fiam, ha nem mondand el, megmondom neked.

- Nem mondom meg senkinek.

- Kivallotta a hallos gyon az reg Onddin, hogy  lopta el a szz
dollrt. Nem a menye.

Nagyjisten, nagyot nztem. gy. Osztn ez a szegny asszony szenvedett meg
rte. Pogny egy teremts vt az regasszony, hogy nem vallotta meg.

- Nem tudott meghalni, mg meg nem mondta.

Gondolkodtam. Most mit fog csinlni Onddi Jska?

Krdem:

- Tudja mn Jska btym?

- Tudja.

- Mit mondott?

- Mondtam neki, menjen el a felesgr, hozza el a temetsre.

- Ht osztn?

- Azt mondta, nem megy. Nem akarja azt az asszonyt tbbet ltni.

- Mr?

- Frfi.

- Ht osztn?

- Szgyelli magt.

Nagyot nyeltem. Minden frfi ilyen?

n is.

n is szgyellem magam, hogy megsrtettem a kedves Annust. Nem vna szemem,
hogy mg eccer a szeme elibe kerljek.

E mn gy megy.

Szerencsre annyi munkm vt, hogy nem sokat trtem a fejem a jnyokon. Az
ember inkbb csak akkor szeret szerelmeskedsre gondolkodni, mikor hever,
s j koszton van. De ha arats van, akkor nemigen van kedve senkinek jny
utn szaladglni.

rl az ember, ha settedsen levetheti magt az gyra.

Azt mondja nekem a vasas Krsz ccse, kssnk keresztet neki; minden
keresztr fizet tz krajcrt, meg minden tz keresztr egy flliter
pjinkt. Files Gyurinak az apjval, a csonka Filessel sszefogtunk, mg
nem vt reg ember, harminct ves, Gyuri els gyereke vt. Ktttnk avval
a csonka emberrel, mert a bal kezn csak kt ujja vt, a gp levgta a
tbbit. Ktttnk naponta harminc-harminct leeresztet. Kaptuk a sok
pjinkt, sszegylt.

Csak azrt vt rosszabb a zsidnl szolglni, mert ott nem kaptunk kosztot,
mindenki a maga kenyern dgozott. A gazdknl jobb vt, mert ott j
ebdeket, vacsorkat adtak, j kaszsleveket, nagy darab cslkkel,
disznsdarral, j paprikscsirkt vacsorra, meg trosderelyket,
frstkre is kiadtk a nagy darab szalonnkat, meg aki szerette, tejet nagy
csuprokkal, de ott nem fizettek. Mg az ember dgozott, jl lt, de utna
res maradt a komora. nnekem ez nem vt j, mert nnekem keresni kellett,
mert nekem csak rkk fizetnivalm vt. Nem tudom, hogy, hogy nem, de az
desapm adssga csak nem akart letisztzdni, meg szaportani is akartam
nagyon. Mn vt az istllba megint egy szp szborny, meg kt fiatal
bika, Sarkadi Imre btym, az reg herlte ki, abbl olyan kr kszlt, n
avval dgozni akartam, keresni mr a jv tavaszon. Pnzt kerestem meg
rszt, bzt n akkor nyron, arra fordtottam a gondomat, bkn hagytam a
jnyokat.

Vt feles fdnk is, egy hold, akit a magunkbul kaptunk az erdn felbe,
meg msfl hold, akit az egyhztul vettem fel. Az desanym kaplgatta egy
regasszonnyal, vt neki egy Csukn regasszonya, olyan szegny asszony,
j kis asszony vt. Egytt kaplgattak desanymmal, mindig mondta:

- Mink elkaplgatunk, te csak eredj.

Kapltak, n meg mentem munkra, ktszer annyit kerestem, mint az 
napszmja vt, kifizettem.

Olyan szpen dalolgatott a kt regasszony, most is szinte hallom:



A cscsei sugrtorony,
Beleakadt az ostorom...
Mn desanymnak csak Cscse maradt a szvbe hallig, ott ttgette a
gyereksgt, a vt neki a kedves. Akkor vt, hogy a rgi jegyz, Gedeon
birtoka, az utols darab is zsid kzre ment.

Gedeon jegyznek, aki a nagy hzat ptette, vt egy ccse, Gedeon Aladr.
E meg beleszeretett a szakcsnjukba, s eladta a birtokt a vasas
Krsznak. Megosztozott a btyja zvegyvel. Mg akkor is sok vagyon vt
ott, csak bzn, mikor elmrtk, huszonegy-huszonegy mzsa jutott egyiknek-
egyiknek. Aladr elment tlnk, s a salnki grfnl lakott egy ideig,
olyan tiszttartfle vt, ott lt Hitves Juliskval. gy pusztult ki tlnk
az egsz Gedeon jegyz csald, pedig de nagy urak vtak, mikor n kicsi
vtam.

Nagyon pusztultak ebbe az idbe mifelnk az urak. Mn nem vt a Salnky
Arvd mltsgos rnak semmije. Azt mondtk, hogy olyan szegnysgbe l a
mn Budapesten, senki se ad neki semmit, pedig be sok vendgsget adott az,
de sok embert, urakat jl lakatott fispn korba. Smuel tekintetes rnak
is csak a nevn vt a birtok, de ms tartotta ott a zskot, a bankok meg az
gyvdek.

Kerecsny Lszl mltsgos r is abba az vbe vt utjjra nlunk
nyaralni.  mr reg vt, megunta, nem vt kedve tbbet kijnni a faluba a
kis hzba szomorkodni a mltsgos lila felesgvel, a fdjt, ami kicsi
vt, megvette a nagy Krsz. Mindig is tkozta osztn Mojzes Pali btymnak
a felesge, hogy nem nekik adta, mert k is megvettk volna azon az ron.
De Jusztin nnm hamar elregedett, hogy az ura meghalt s a fiatalasszonyt
nem szerette meg a mltsgos asszony, hogy olyan nagynyelv vt. Azr nem
adta nekik a fdet, mert flt, sose ltja az rt.

De a nagy Krsz is megbukott. Nem szeretett gazdlkodni, bankigazgat vt,
nem vt kedvre a gazdlkods, a tiszttarti meg a veres Gutman meg a
Svarc, egyik jobban lopta, mint a msik. Megvette a birtokot egy munkcsi
lengyel zsid, aki egy szt se tudott magyarul, de azrt olyan jl
gazdlkodott az, hogy csak gy mltt a pnz a zsebibe.

Mn abba az idbe tizenkilenc zsid lakott nlunk. Mg a birtok a
Salnkyak volt, addig csak egy zsidcsald vt, a btos.

Akkor lttam, hogy az emberek leghamarbb a vagyonon vesznek ssze. Mgis
gy trekszik mindenki a vagyon utn.

Mikor a Salnky-birtokot eladtk, a gazdk is vettek belle, de nem vt
azon a birtokon istenlds. Aki abbl vett, az mind tnkrement. Adssgra
vettk, kapkodtak utna, abba az idbe meg a bankok adtak kcsnt szvesen
mindenkinek, nem gy, mint most. De mit rt, ha a kamatokat, ktsgeket nem
lehetett kifizetni a fdbl. Nem termette be.

Olyan fordul vilg vt a, mintha a fd le akarta vna rzni a htrul a
npeket. Megunta a fd a sok istentelen npet, s j vilgot akart mn. Ha
a hbor nem jtt vna, tn egy gazda se maradt vna meg a bribe. Vt
olyan, akire hrom rvers is ki vt mn tzve.

gy mg a nagy Krsz is megbukott, takark lett az egsz birtok, gy
jutott az egsz egy gyvdnek a kezre, a szalkai Mjer doktor vgta zsebre
az egszet gyvdi ktsgbe. A meg osztn nem is akart gazdlkodni, csak
adta elfele a birtokot. Hun ezt a darabot, hun azt a darabot. Csakhogy
annak meg a vt a baja, hogy knlta, biztatta az embereket, hogy vegyk
meg, de mikor mr valaki meg akart venni valamit, akkor meg nem adta,
mingyn fejjebb csapta az rt.

Hogy osztn nem gazdlkodtak, elloptak ott mindent. A hzakrl mg az ajtt
meg az ablakot is lelopogattk a dohnyosok meg a szegny emberek. Kidlt,
bedlt a hz,  meg azt mondta:

- Nem baj, a fdnek megy az ra felfel. - Nem potyzza el.

Gedeon btym meg sorozsra jtt haza, akkor eljtt desanymat megnzni. 
mr nagybajusz fiatalember vt. H, vt nagy ltvny, mikor megrkezett,
mindenki ltni akarta. Szp ruhja vt, nyakkendje vt, a nyakkendbe
arany t vt. Mindenki mondta, hogy ennek rdemes vt elmenni Budapestre
inasnak. r lett belle, mr szba se ll a kis falusi emberekkel. Se
jnyokkal.

Gedeon btym is nagyon elcsodlkozott rajta, hogy itt ilyen vltozsok
vannak, mita  elment hazulrl.

- Hallottak ilyet - mondta -, ht ez mr nem is az a falu, ahol n
szlettem, gyerekeskedtem.

Mondtam neki, hogy n is jobb vna, ha elmennk vele.

- Ej, csm - azt mondja -, ne gyere Pestre. Pest az nem neked val. Maradj
te csak idehaza, htha valami szerencst ad az Isten, elveszel majd egy j
gazdajnyt, mindig boldog leszel. n is most Szatmron majdnem
meghzasodtam. Majdnem elvettem Tatr Juliskt. Csudaszp jny, az igaz,
gondolkodom is rajta. Az apja egytt vt desapmmal. De n nem akarok
dunnt venni, ht ha falusi volnk, j lenne, boldog lennk vele, szpen
lnnk. Te is majd szpen lsz egy ilyen Tatr Juliskval, maradj csak
itthon, csm.

Nem akarta, hogy n is Budapestre menjek, nem tudom, mirt. Aki a falubl
kiment, az azt akarja, hogy aki itt van a falun, az csak maradjon meg
falusi bunknak. k azrt nem akarnnak visszajnni, de aki beleragadt ebbe
a srba, azt nem engedik kimszni belle.

n nem mondom, n jl reztem magamat odahaza. desanym is mindig csak
regebb lett, mg nagyobb szksge vt a segtsgre, de azrt nha fjt a
szvem, hogy n egsz letembe csak a mst kaplgassam, kaszlgassam. Nem
juthatok n hozz soha az n apm meg a nagyapm fdjhez. Hiba vt az a
mink valaha, nem tudom n azt soha magam al gyrni.

Ha meg nagygazdajnyra szmtok, azt se tudtam, hogy kell azt elgondolni.
Az igazi nagygazdajnyoknak n kicsi vagyok, azok fel vannak fuvalkodva,
nem is ltnak meg engem. Mg Vradi Piros is, pedig alig van vagy kt hold
fldjk, mr lenzi az n szegnysgemet, pedig az reg Vradinak is tbb
az adssga, mint a haja szla, ht mg a nagyobb gazdk...

A kis kedves Annuska utn is fjt a szvem, ha eszembe jutott, az se
valamilyen nagyon nagy gazdajny, de azrt az j lett volna. Hozott is
volna valamit. gy gondolom jutott volna neki vagy ht hold fld rksg,
azt is elszalasztottam.

Majd csak lesz valahogy, fiatal vagyok n mg, hrom esztend mlva megyek
csak sor al.


*** TIZENNYOLCADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy a kutya is tanul abbl, ha megverik, csak az ember nem

- csm - mondta Gedeon btym, mikor este hazajttnk a falubl, s
desanymmal hrman maradtunk. - csm - azt mondja -, n most a sorozson
megsmerkedtem egy nagy derk fiatal riemberrel, Szobotka Mihly
bettszerkesztvel. A telekknyvnl olyan htramozdt, egyszval azt
akarom mondani, hogy mindenhez rt, ami a telekknyvre tartozik...
Elmondtam n neki, hogy hogy hztk ki a prnt az desanym feje all.
Hogy pereltk el ezek a gazemberek a ti negyedflkbls fdeteket... Ht
azt mind meghallgatta rendesen, akkor azt mondta, hogy nincsen e mg
elveszve... Meg kell nzni a telekknyvbe, hogy az a fd kinek a nevn van,
mert a kiskorak nevrl nem lehet azt olyan egy-kettre kitblzni. Az mg
a mi nevnkn kell legyen, mn az desanymn mint haszonlvezet, s az
Eszter nnmen, Julcsa nnmen mint nagykorak s az n nevemen meg a te
neveden mint kiskorakn... Eszter nnm, gy vagyok rteslve, nem
reflektl az rksgre, akkor  adjon egy rst, hogy lemond minden apai s
anyai jussrul. Ugyancsak gy kell alratni Julcsa nnmmel is. Akkor a
fd a mi kettnk marad... Mi pedig, csm, vissza fogjuk perelni... Ez
tiszta sor, mert kiskorakat nem lehet megrvidteni. Sarkadi Imre, a tz
gesse meg a dgt, azta hromszor is kivette a fdbl a szznycvan
forintjt. Negyven forint egy hold fldrt, az csak rabls. Ha nem termett
neki rajta tbb vente csak holdanknt t mzsa bzja tisztn, az is
megri nyolc forintjval a negyven forintot. Hrom esztend elmlt, minden
vben megkapta az rt az utols krajcrig... Tekintetbe veszik ezt a
trvnyen; ez, csm, egy biztos per. Maga ez a Szobotka Mihly is
vllalkozik arra, hogy a pert elintzi, mert  ppen ott van annl a
telekknyvnl Szatmron, ahol ez be van tblzva, ki is vette mr a
telekknyvi kivonatot.

Erre Gedeon btym elhzta a bels zsebbl a nagy bugyellrist, abbl
kivette az erdfd telekknyvi rst. Abba megmutatta, az egsz fd ma is
mg J Jnos nevn s utna kiskor gyermekeinek a nevn volt.

desanym csak hallgatott, n meg arra gondoltam, hogy Sarkadi Imre azt
fogja gondolni, hogy n azrt perlek az apjval, mert Vradi Piroska miatt
akarok vele ujjat hzni.

Azt mondja desanym:

- des fiam, de mi eladtuk azt a fdet Sarkadi Imrnek szabadkzbl.  ki
is fizette az rt.

- Kapott desanym valamit kzhez?

- Kaptam, fiam, hrom forintot. A tbbit az urak elszmoltk adba meg a
ktsgekbe.

- Na lssa - mondta Gedeon. - Ez az. Maga nem kapott semmit, magt
kisemmiztk a vagyonbl. E nem maradhat ennyibe. Mi mg gyermekek voltunk,
nem tudtunk semmit beleszlni, de most mr megnttnk, mr nem engedjk.

Azt mondom n:

- n nem perelek.

- Nem perelsz - azt mondja Gedeon. - Nem perelsz. Mirt nem perelsz? Neked
olyan sok van, hogy neked m nincs is szksged az apai vagyonra?

- Ha akarsz, perelsz - mondom -, n nem perelek. Nekem mr elg vt. Mg
gyerek vtam, mertem ujjat hzni az urakkal, meg is tttk rte a krmm.
Egyszer nem kszntem Salnky Smuel tekintetes rnak, mr hrom hnap
alatt el is rvereztette minden birtokunkat, n nem akarok mg egy pert.

- Jaj, de bugris paraszt vagy - mondta Gedeon btym. - Ne legyl mn olyan
ostoba, rtsd meg, ha eladta, akkor a fd mn be is van tblzva annak a
nevre, aki megvette. De nincs betblzva, nem is lesz, mg huszonngyves
nem leszel, s akkor al nem rod neki az engedlyt, hogy betblztassa.
Mn csak az, hogy a haszonlvezet desanym, gy adttok el, s mgis mi
haszonlvezetet engedett Sarkadi Imre? Semmit. Azt a haszonlvezetet, hogy
a tulajdon maga fdjbl egy holdat ad felesnek. Haszonlvezet ez? Hiszen
ezt megkapja akrki mstl is. Ez nem haszon... Az vna a haszonlvezet,
gy csinlttok meg a szerzdst, hogy mg l desanym, az v a fd
minden haszna,  mveli mint sajtjt. Ha meghal, csak akkor megy t a
Sarkadi Imre kezre, akkor aztn sznthatja, vetheti, de addig neki kuss
attl a fdtl. Ha mg ezt se tette meg, akkor nincsen isten, hogy azt a
fdet el ne vegye tle a trvny, mert nem tartotta be a szerzdst, hanem
megszegte. Tudod te, mi az a szerzdsszegs? Naht ez gy van.

Nagyon csudltam Gedeon btymat, hogy az ilyen fisklis lett Budapesten,
de n csak azt hnytorgattam magamban, hogy a fdet eladtuk, hrom
esztendeje mr ms szntja-veti, neknk semmi kznk hozz, ha n most egy
j perbe megyek, akkor itt engemet felfalnak.

- Knny neked - mondtam -, te hnap elmgy Budapestre, s hrom esztendeig
jra nem jssz ide. De n itt maradok, s nem veszem fel, hogy az egsz
falu mind csak engem rgjon, hogy az eladott fdet, aminek az rt is
kifizettk mr a mi adssgunkba, adnkba, n most jra visszapereljem.
Engem nem fog a jegyz tbbet megpofozni.

- Ne is hagyd magadat, csm - mondta Gedeon btym. - Ne is hagyd magadat,
ha meg merszel tni, akkor gzolj keresztl a lelkin is, ahun egy jegyz
van a vilgon. Hogy jn  ahhoz, hogy a falusi polgrokat sse-verje, a
keze szakadjon le nekie.

- n nem perelek - mondtam -, n nem perelek. n nem tudom, igaz per- vagy
nem, de n nem perelek.

Gedeon btym hozzfogott jra meg jra elmagyarzni nekem, hogy milyen
igassgunk van, hogy ezt a pert nem lehet elveszteni, hogy Szobotka Mihly
tet hogy megtantotta. De n nem hagytam magam rbeszlni, n csak
amellett maradtam, hogy aki akar, pereljen, n nem perelek.

- No, jl van - mondta a vgn Gedeon btym -, ha nem perelsz, nem
perelsz. Majd perelek n.

- Azt megteheted, de azt megmondom, hogy ha baj lesz, nrm ne haggytok a
ktsget, mert n nem fizetem ki. rlk, hogy mr kezdek kimszni az
adssgbl. Mn n azta fizettem az desapm adjba els vben tven
forintot, a msodikban negyven forintot. Vettem egy szbornyt, az eladtam
egyesztends korba, maradt egy msik kis szborny utna, vettem kt
bikabornyt, most mr lesz nekem kt krm jvre. Ennival van, ruha van,
szerszm van. A hz fedelt megktttem, az lat megcsinltam magam, n nem
akarok j adssgot, n nem akarok perkltsget fizetni. Mert te nem leszel
itt, te nem kldtl egy krajcrt se desanymnak, mita elmentl, csak a
magunk szegnysgben lnk, n nem perelek, n nem perelek.

- Jaj - azt mondja -, de beslt paraszt lett belled, des csm. Ht ne
perelj, senki se mondja, hogy perelj. n holnap elmegyek Eszter nnmhez,
alratom vele az rst, beadom a pert. Szobotka Mihly azt nekem
megcsinlja egy liter borrt, majd n elintzek mindent.

desanym, szegny, mindig csak azt hajtogatta, hogy  eladta a fdet, ha
eladta, most hogy teheti azt, hogy Sarkadi Imrtl visszakvetelje.

Nem rtette meg szegny  se, hogy neki haszonlvezet van kiktve, meg nem
is vt semmi szerzds a kezbe, mert a szerzds az rvaszknl vt, a
msik meg Sarkadi Imrnl.

Vt mn reggel is, mikor egy kicsit lefekdtnk. Msnap reggel Gedeon
btym gyalog elment Nagypaldra. Eszter nnmhez ment, azt mondta.

De nnekem nem ment a fejembe, hogy ebbe a perbe belemenyjnk. Megl a
jegyz. Hogy lehetne azt, hogy mikor m k eccer elrvereltek, mikor mr
hrom esztendeje Sarkadi Imre szntja azt a fdet, mink csak gy
visszakveteljk.

Mondom desanymnak.  meg azt mondja:

- Fiam, Gedeon mr nagy,  mr budapesti r,  mr odatartozik kzjk,
tanulja azoknak a lyukait, mert a rknak kt lyuka van, de a trvnynek
sok. Htha meglelt egyet, ahunnen kibjik az igazsg?

Ebbl lttam, hogy desanym is szeretn, ha megvna a fd jra.

Nem szltam n tbbet egy rva szt se az egsz perrl.

Csinljk, ha akarjk.

Nekem abba a htbe nehz munkm vt. Rigolroztunk. Szlt akart ltetni a
szp Krszn tlasszony, annak hatvan centire meg kell fordtani a fdet.
Mg az sszel el akartk rakni a vesszt, ht sietni kellett. Az igaz, jl
megfizettk vna, mert egy forint hsz krajcrt grtek, kaszs napszmot,
de meg is kellett dgozni. Mg akkor megvt a kis Krsz tsr, beteg vt,
de egy kurta kis vasbottal ott jrklt, ott ldglt a hantokon, mindig
szurklta a fdet, hogy megvan-e a hatvan centi. Az enyim mindig megvt, de
a msok nem mindig, mert ha elment a kis Krsz, mingyn behamistottak
egy-egy darabot, hogy csak nem szrja bele minden sfordtsba a botjt.

Este, mikor hazakerltem, olyan vtam n, mint az igs l. Habzott rlam a
tajtk, gy le is sovnyodtam, hogy mn csak a csontom, brm vt.

Megjtt Gedeon harmadik este.

- Hej - azt mondja -, de nehz ember ez az Eszter nnm. Kt napig
megkapltatott. A fene egye meg azt a kapt, de elszokott a derekam tle.
Minden csontom fj.

Nevetett, de nagyon tapogatta a derekt.

n meg nztem: jfi, mit csinlnl, ha itthonmaradtl vna, oszt egsz
letedben csak ezt kellene csinlni?

- De azr alrta a vgn az rst - mondja Gedeon btym.

- Mit mond a perhe? - krdi desanym.

- Hogy gondolja desanym - nevetett Gedeon btym -, nem mondtam el neki,
mer ha elmondom, akkor nem rja al. Magnak kell az a fd, nem Eszternek,
van annak elg, azt se gyzi bedgozni. Nem rtam n el neki egy bett se,
inkbb azt mondtam, hogy azr kell az rs, hogy ha fizetni kell mg
valamit a perre, ne zaklassk tet. gy oszt alrta.

- Ht Julcsa jnyom?

- Az is alrta. Tud is az valamit a vilgrul. Annak csak az a sok rossz
gyereke van az eszbe, kt peng tvenet elszedett tlem, mn alig maradt
annyi, hogy haza tudjak menni Pestre, pedig ha itt elfogy a pnz, nem tudom
hol veszek helyette csak tz krajcrt is.

Megvakarta a feje bbjt.

- Ne vakard annyit, fiam - mondta neki desanym -, mer kihull a hajad,
kopasz leszel.

Gedeon meg nevetett.

- Ej, desanym, van nekem elg gondom, ha attul meg nem kopaszodok,
semmitl.

n meg csak nztem, mi gondja lehet neki. l ri mdon, mint mesterek
szoktak, lassan dgozik, sokat gondolkozik. De nnekem nem lehet
gondolkozni, ha n dgozok, n csak vgom a csknnyal a fdet, hnyom a
lapttal.

- Ht te, csm - szl hozzm nagy nevetve Gedeon btym -, meggondoltad-e
mr a pert?

- n nem gondolkodok - mondtam -, hanem lefekszek.

- Ht csak fekdj le, des csm - mondta haragosan Gedeon btym -, n
majd elintzem a pert, te aztn lvezed a birtokot.

n bizony lefekdtem, el is aludtam abba a szent nyomba. Nem is tudom n,
hogy csinlta, hogy nem csinlta.

n csak azt hallottam msnap este, hogy a tiszteletes r itt volt. Mit
akart? Csak megltogatta Gedeont.

A tiszteletes r megltogatta Gedeont? Akkor mr a nap is visszafel kel
fel. Ezt nem gondoltam volna, hogy a tiszteletes r, aki csak akkor jn le
az emberhez, ha haldoklhoz hjjk, csak gy megltogasson bennnket. Mr
kezdtem bzni benne, hogy Gedeon csakugyan r lett, bevettk az urak maguk
kz. Hiba, tanult ember lett belle, ipart vgzett, avval mgis mskpp
beszlnek az urak.

Mr n akkor rgen nem is gondoltam arra, hogy vannak urak, vagy nincsenek
urak. Mita gy megtantottak, azta nekem nem volt gondom rjuk ms, csak
hogy vigyzzak magamra, meg ne harapjanak mg eccer. Ha n egyet lttam
valahol kzlk, gy elhzdtam, hogy elbjtam vna az egrlyukba is.
Elvettk az egsz apai rksgemet, negyedfl hold erdmet, mert nem
kszntem kztk egynek...

Vigyk, legyenek boldogok vele. Elszmoltk az rt, adra meg deputcira.
n mr tbbet az desapm utss fdjbl nem lveztem, csak hogy Sarkadi
Imre btym minden vben felesnek hagyott egy holdat. n mg ennek is
rltem, mert mikor abba a fdbe belevgtam a kapt, mindig gy gondoltam,
hogy az n j apm, nagyapm, meg az Isten tudja milyen regapm fdje szl
hozzm. Kaptam n fdet felesnek akrkitl, akrhol, de n ennek az egy
holdnak egszen mskpp rltem. Ha az egyhz fdjn kapltam, akkor csak
arra gondoltam, hogy milyen lesz benne a terms. De ha itt mg ezt az egy
holdat is elvettk volna tlem, ezt a felibe valt, n tn beteg lettem
vna, mert akkor azt reztem vna n, hogy nekem mg csak hozz se szabad
nylni az n seimnek a birtokhoz. Hogy n olyan alval rhes kutya
lettem, akinek mg odaszagolni se szabad ahhoz a helyhez, ahol az desapm
mg gazda vt.

De ha az reg tiszteletes eljtt Gedeont megvizitelni, akkor mgis, lehet
tn bzni benne, hogy az urak megbntk mr, hogy olyan pognyok voltak
velnk szembe. Sokat elgondolkoztam rajta, hogy tn sszeltek, osztn
megbeszltk, hogy ennek a szegny J Jnosnnak mgse kellett vna elvenni
a fdjt, meg ez a szegny fiatal fi, J Gyrgy is ember lesz mg valaha,
avval se kellett volna gy elbnni.

Gedeon btym mg egy estt tlttt nlunk. Mikor n msnap este hazajttem
a mezrl, a fldforgatsbl, ott lt az asztal mellett, s a nemeslevelet
nzegette.

Ez a nemeslevl, ez egy nagy tokba vt mindig. Pirosbarna fatokja vt. Azt
mondjk, kutya brbl vt, s olyan pecst vt rajta viaszbl, mint az
klm. Az meg egy kisebb skatulyba lgott rla, zsinrral vt jl
sszektve. Szp vt, nem vt azon semmi hiba. Sose kapott a nedvessget,
mert a mindig a legjobb ldafiba vt eltve. Olvasni nem tudtuk, mert
dekul volt rva, de aztat ki tudtuk belle nzni, hogy Mihl Jo nev vt
az az snk, aki kapta Nos Lopoldos kirlytul.

- Ezt elviszem, csm, Pestre - mondta Gedeon.

- Elviszed?

- El. Megmutatom a mzeumba, megbecsltetem.

- Minek?

- Minek te bolond, hogy tudjuk, mit r. Htha megint adnak r egy birtokot.

Nekem nem tetszett ez.

- , fiam - mondta desanym is, aki ltta rajtam, hogy nem szeretem, hogy
Gedeon btym elvigye -, minek adnnak, nem adnak arra semmit. Mondta azt
mr a tiszteletes r rgen, hogy erre mn nem adnak semmit, csak
tisztessg.

- No ht, majd megltjuk, desanym. - gy mondta Gedeon s nevetett. -
Csak nem sajnlja tlem desanym, n vagyok az regebb fi, gyis nekem
van r jussom.

Ht ez nekem kesersg vt. Mr lttam, hogy Gedeon is csak olyan mr, mint
a tbbi r. Elviszi, amit rdemes.

Lefekdtem, csinlja, amit akar. Nem fogok vele lre menni.

desanym meg nem mert szegny szlani, hogy htha Gedeon mgis kicsinlja,
hogy visszakapja a kis fdjt, de ha megsrti avval, hogy nem adja oda az
desapm nemeslevelt, akkor majd azt mondja Gedeon, hogy semmit se csinl.

Mg egy htre val forgats vt, kmlni kellett magamat, mert fiatal vtam
n mg ilyen ers munkhoz. Azt a kutya kemny fdet forgatni. Hatvan
centit fel a fdbl, s muszj vt vele sietni, mert a tsr mindig ott
lt, s csak azt mondta, hogy sietni, sietni, mert jn az es.

Mikor Gedeontl elbcszkodtam hajnalba,  mg gyba vt. Sose kelt fel
nyc eltt, de n mr ngykor, mert elbb az istllba el kellett vgezni a
munkt, trgyt kihnyni, marhnak enni adni meg a malacoknak, meg mindent
elkszteni, hogy desanymnak ne legyen annyi baja. Az lban csak egy kis
olajmcses gett, annak a vilgnl dgoztam, hogy osztn ahogy virrad,
mehessek abba a nehz munkba. Ilyet se vllalok magamra egyhamar. Nehz
ez, egsz nap csknyozni azt a kemny fekete szurokfldet. Rgen vt es
akkor mn, olyan vt a fd, mint a szikla, csak mg rosszabb, mert nem
hasadt, hanem beleragadt a cskny.

Mikor este hazajttem, leltem a kisszkre, mg mosdani se vt kedvem.

- Elvitte? - krdem desanymat.

- El, fiam, kell a neki. Mondta, hogy avval jobban bele tud majd igazodni
az urak kz. Vllalni akar most valami munkt egy nagyrnl, hogy az is
jobban odaadja, ha meg tudja mutatni neki.

Olyan vt a nekem, mintha a mi kishzunk mg kisebb lett vna. resnek
ltszott nekem, pedig se az gyat, se az asztalt, se az ablaknl a kis
karos lct nem vitte el. Mgis, mintha csak kiszippantotta vna belle az
letnedvit. Mn csak annyi a mi letnk, mint az odvas fa. Megvan, megvan,
de ha egy vihar jn, kibortja.

Be nehz vt. Csak mn ennek a vedlett rigolrozsnak vge legyen. Msnap
szombat vt. Szombaton hjnak be bennnket az irodra. Fizetsre.

De mingyn a vt a gyans, hogy nem egytt hjtak be, hogy kifizessk a
heti napszmot, hanem egyenknt kellett bemenni. n tn harmadiknak vagy
negyediknek mentem be.

Odabenn vt a Krsz r.

Nzi a cdult, mikor bemegyek. Azt mondja:

- Tz korona nyolcvan fillr.

Leszmol az asztal sarkra tz koront meg nyolcvan fillrt.

Mondom neki:

- Mi a, tsr?

- A fizetse.

- Milyen fizets?

- Milyen fizets - s elkezd kiablni. - A hetifizets. Hny nap?

- Hat.

- Naht akkor egy korona nyolcvan fillrjvel az tz korona nyolcvan
fillr. Nem tud szmolni?

- Ht mennyivel szmolja a tsr? Mit szmol egy napra?

- Egy korona nyolcvan fillrt.

- Kilencven krajcrt?

- Annyit.

gy. Nztem a nagy fekete embert.

- Ht akkor tsr, tegye oda a pnzt a tbbihez. Nekem nem kell.

- Mr nem kell?

- Mer n nem kilencven krajcrrt vgtam a fdet. A vt mondva, hogy egy
forint hszat kapunk, mint a kaszlsrt.

- Csakhogy a kaszls ra is le van szlltva. Az is kilencven krajcr lesz
ezutn.

- Mn nem tudom, hogy e mennyi lesz, mert mn az idn nemigen kaszlunk.
Hogy meg jvre mi lesz a kaszls, azt majd jvre megmondjuk. Lehet, hogy
nem egy forint hsz lesz, hanem egy forint tven. Isten tudja.

- Ht csak vigye el a pnzt.

- Ez nem az n pnzem. Nekem jr ht forint hsz. Vagy ha a tsr jobban
rti gy, tizenngy korona negyven.

Kiabl, hogy ne ordtsak, fogjam be a szmat, vigyem el a pnzem.

Nztem ezt a nagy zsidt. Ht most bjik ki a szeg a zskbl. Itt akar
megcsalni.

Nekem nem az a hrom korona hatvan fillr fjt, mert a felesge nem hrom
korona hatvan rt adott nekem ajndkba hrom esztend alatt, hanem
tzszer annyit, vagy mg tbbet, azt se felejtem, hogy mikor desanym
beteg vt, kocsit kldtt az orvosrt Gacslyba, meg mikor az gyvdhez
ment, akkor is kocsival kldte el. Meg az a tej meg liszt meg minden, amit
kaptam, hogy vigyem el desanymnak. De az az asszony vt. E meg az ember.
Jl tudta ez, hogy kilencven krajcrrt bele se vgta vna senki a csknyt
az  szikkadt fdjbe. Az ember ott robotol, lenyzza magt, s most ki
akar fizetni hamisan...

- Nzze, tsr - mondom neki -, n nem szlok egy szt se. Tegye el a pnzt
a tbbihez, n meg azt mondom, ldja meg az Isten.

Elkezdenek nmetl handrkolni az ccsvel, akkor utnam szl:

- Vrjon csak, J Gyrgy. Felemelem a maga fizetst tz krajcrral. Egy
forintot fog kapni, ha mr ez az n szerencstlen csm felbiztatta
magukat.

- Nem kell, tsr, engem vagy kifizet, vagy isten ldja. Egy szegny egy
hzzal kevesebbl is megl.

Nem engedett ki, odallott elibem, magasabb vt nlam egy fl fejjel, de
nagyon j vt, ha nem haragszok meg, mert akkor gy levgtam vna, ha arra
kerl, mint egy bikt, ha ott dglk is meg.

- rtse meg - azt mondja -, hogy n itt mindenre rfizetek. Nekem gy nem
rdemes gazdlkodni.

s ordtott, hogy  ennyit meg ennyit fizetett r a dohnypajtra meg az
adra meg a kamatra.

- n arrul nem tehetek. Szegdtt br vt.

Hogy  akkor abbahagyja a gazdlkodst, elmegy innen, sose jn tbbet ebbe
a faluba, mert itt csak kinyzzk belle, amit a bttal keres. Neki nem
arraval a bt, hogy azt rfizesse a mi falunkra.

- Ne kiabljon, tsr - mondtam -, avval a harminc krajcrral nem leszek
gazdagabb, itt hagyom az egszet. A tsasszony mindig j vt hozzm, nem is
fogok haragudni, csak Isten ldja.

- Vrjon.

Megint elkezdett handlrozni az ccsvel, lttam, hogy szidja, mint a
bokrot, mg a szeme is vres vt. A meg csak sszehzta magt, mint a sn,
gy feleselt neki, mintha tviseket szrklt vna bele.

Akkor azt mondja csendesen:

- Jl van, magnak kifizetem az sszeget. Itt van a tizenngy korona
nyolcvan fillr, de arra krem, meg ne mondja msnak.

- Ha n ki vagyok fizetve, harcolja ki magnak ms is - mondom.

Avval ideadta a pnzt, n meg elvettem, eltettem. Megyek ki, de nagyon
gett az arcom.

Jn Paldi Estvn utnam.

- Mennyit kaptl?

- Maga mennyit kapott?

- Tz korona nycvan fillrt. Ht te mennyit?

Nem tudtam hazudni.

- Ami jr.

- H mennyi jr?

- Ht forint hsz.

Azt mondja:

- Nekem meg t forint negyvenet adott.

Kromkodott osztn, hogy  regember, tet gy becsapta.

Mondom:

- Mindenki harcolja ki magnak.

Hogy  visszamegy, megmondja neki a magt.

- Menjen, csak menjen.

Vissza is fordult, de nem mert bemenni, csak ott csorgott egy darabig a
kapu eltt, azutn elkullogott. Hanem akkor ccaka kigylt a ruhs Krsznl
egy boglya, de mg bent az udvarba. Meggylt rla az l, alig tudtk a
lovakat kihozni. n is ott vtam, szaladtam tani. El is tottuk, a hzba
nem ment bele a tz.

Mikor megvt az ts, m reggel vt. Krdi tlem a vasas Krsz, mit
gondolok, ki csinlta?

- Nem tudom, tsr, nem tudhatom.

Azt mondja:

- Maguk mind sszetartanak.

- n nem tudok semmit.

- Nem is gyanakszik?

- Nem, tsr. n hazamentem az este, lefekdtem, mert nagyon fradt vtam.
Mondhatom, olyan fradt mg nem vtam letemben, mint az ccaka. Nehz
munka az nagyon, azt a kemny fdet fordtani.

Msnap csendrk jttek.

Vasrnap vt, mindenki otthon vt. Szp nap vt. Sttnap. J szid vt,
bkanyl vt mr a levegbe, oktberid vt. n tkt vgtam a bornyknak,
mikor bejn a csendrrmester.

- Aggyonisten.

- Aggyonisten, rmester r.

desanym meg iszonyatoskppen megijedt. Sose vt mg csendr a hzba.

Bemegynk,  meg szegny be akart jnni, de az rmester azt mondta neki:

- Ne fjjen, nnmasszony, nem eszem meg a fit, csak beszlni akarok vele.

Olyan embersges hangon mondta, hogy desanym kicsit albbhagyott a
jajveszkelssel.

Bemegynk. Lel az rmester.

- Maga J Gyrgy.

- Igenis.

- Mondja, maga udvarol Srosi Annusnak?

Elveresedek.

- Vtam eccer nluk mr.

- A blba maga vt ott?

- n.

Nevet.

- Ht n vtam, aki vele a boglya alatt beszlgettem.

Nzem. Nem csendr vt a.

- Civilbe vtam - azt mondja.

A lehet. Ilyen bajszos legny vt.

- Mn meg is hzasodtam. Annusnak az onokannjt vettem el, Surjn Julist.

- Igen.

- Mer akkor hallottam, hogy maga eljtt lhton, osztn csak egy kicsit
vt, visszafordult, elment. Ht n csak azrt jttem be maghoz, hogy
megmondjam, hogy nem csinltam n annak a kisjnynak semmit. Beszlgettem
vele, mer sgornmnak vt mr sznva. Julis fell rdekldtem.

Kicsit hallgatott.

- Hallom, itthon vt a btyja. Testvre?

- Igen.

- Hallom, elvitte a nemeslevelet.

- El.

- Minek?

- Megnzeti a mzeumba.

- Aha.

A csendr cigarettt sodort. Nekem is adta a pikszist, de csudlkozott,
hogy n nem dohnyozok.

Mondtam, hogy nha dohnyozok, mert pipt kaptam ajndkba, de nem kedves
nekem a dohny ze.

- J a pedig - mondta. - Julis meg nem szereti, hogy n dohnyos vagyok, de
nekem muszj, mert ers szolglatom van. Sokat kell gyalogolni.

Nztem n ezt a csendrt. Sose lttam n mg csendrt kzelrl. De ez olyan
vt, mint egy nagy, vastag gyermek. Pedig nagy bajsza vt, nagy klei. Az
ember azt hinn, mingyn t.

- Nem is vna semmi baj - azt mondja a csendr -, csak hogy nem kap a Julis
semmit, mg a szlei lnek. Nem is akartk ideadni, mert n nem lehetek
otthon nekik a gazdasgba, tbb gyerekk meg nincs, gy osztn tovbb is
csak rjuk van hagyva az egsz gazdasg. De nem hagyhatom ott a
csendrsget. Akkor is azrt vtam civilbe, mert titkon mentem t a blba,
nem akartam feltnst csinlni. Nem is szeretik a blosok, ha csendr van
kztk egyenruhba, mingyn azt hiszik, trvnybe jr, elromlik a kedv. Meg
nem is szabad. A szolglat tekintlye miatt.

gy beszlgetett a csendr. Lassan osztn n is hozzszoktam, hogy csendr.
Mn nem fltem. Ez is ember. Inkbb nagyon tzes lett a vrem, hogy a
kedves kis Annuskt emltette. Ht gy ltszik, nem felejtettek el azr.

- No, mn elmegyek - mondta a csendr, s felllott, s azt mondta: - Ht
csak gyjjn el mn egyszer Nagypaldra, de olyankor, mikor n is otthon
vagyok. gy vna j.

Mikor ki akart menni, azt mondja:

- Mondd csak, csm, nem tudod ki gyjtotta fel a zsid boglyjt?

- Nem tudhatom, rmester r. n nagyon fradt vtam, nehz vt a
rigolrozs, hazajttem, mikor a fizetst megkaptam, lefekdtem, aludtam,
mg csak a veres lngot desanym meg nem ltta, az ablakon. Akkor
felugrottam, szaladtam tani.

- Igaz, hogy baj vt a napszmfizetssel?

- Igaz, de n nem mondhatok semmit. Engem kifizettek rendesen.

- Ht kit nem fizettek ki?

- Azt nem tudhatom, mert mindenkit kln fizettek. Ki hogy tudott velk
megharcolni.

Mosolygott.

- Nem akarsz krt tenni senkinek. J van, no. Ltom, tisztessges fi vagy.
Ht majd megmondom Annusknak: mit zensz?

- Tiszteltetem - mondtam lngveresen.

Evvel a csendr kezet fogott, s ment kifele.

- No, nnmasszony - mondta desanymnak -, ugye nem ettem meg a fit?

- Jaj, csendr r - mondta desanym -, harminchat esztends hzas vagyok,
de mg a hzunkba csendr nem tette be a lbt.

Nevetett a csendr.

- Az n hzamba meg mindennap bejr legalbb egy - mondta trflva. - Mgse
ijed meg a felesgem. De mg akkor ijed meg, ha mr kt napig nem jn hozz
csendr.

gy elment.

Nem tudtak semmit kinyomozni.

De n vtam tzbe az Annuska miatt.


*** TIZENKILENCEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy annak nem val a per, aki csak egyszer tud eskdni egy letben

Nem is szeretek visszagondolni r, hogy abba az idbe mennyi baja,
szenvedse volt szegny desanymnak amiatt a bds per miatt.

Novemberben jtt meg az els rs, hogy Gedeon btym csakugyan megtette az
els feljelentst. rta levlbe, hogy megcsinlta, s desanym legyen
nyugodt, minden rendbe lesz, de a hivatalos rs csak november kzepn jtt
meg.

desanym olyan izgatott lett, hogy se fekdni, se llni nem tudott. Jtt,
ment, gyszmkelt szegny, hogy rla mit gondolnak most az emberek, pedig
mindig mondta, hogy csak az Isten segtse meg Gedeont, hogy sikerljn,

De gy van a, hogy a szegny ember knnyebben el tudja viselni, hogy
vesztsen, mint azt, hogy keresse az igazt. Mert ha a gazdagok megnyzzk
a szegnyt, akkor mindenki sajnlja, s  maga is belenyugszik, hogy az 
keserves igazsga elveszett. Olyan e, mintha valami gazdagsgra tenne szert
a szegny, amibe megnyugszik, hogy ha lehzzk a napszmjt vagy
kisemmiztk vagy elloptk a holmijt vagy megdgltt a tykja, tehene,
legett a hza, szval, ha baja van, minl nagyobb baja, annl jobban ki
tudja magt srni, kipanaszkodni, jl kiadja a begybl a mrget, akkor
aztn vigasztaljk, csillaptjk, hogy a j Isten majd megfizet a
gonoszoknak, majd elveszi mindenki a maga bntetst, majd a msvilgon
mskpp lesz, ott a szegnyekbl lesznek a gazdagok, a gazdagok meg a pokol
tzn slnek. Ez azutn gy meg is nyugtatja a szegny embert, hogy jra
tud dolgozni, knldni, szenvedni, van ereje, mert tudja, hogy mindenki
jakarattal van hozz.

Igende most mi lettnk a tmadk, s a gazdag Sarkadi beszlt az egsz
faluba, hogy nicsak, ezek a kdusok mit akarnak. Hogy  megvette a fdet,
amit mn gyis elrvereztek vna, mert nem vt akkor azoknak mg tetjk
se, kihzta az adssgbl az zvegyasszonyt. A meg most fellre kerl, s
nagy igaztalanul pert tmaszt, de hiszen  fogja megbnni, mer most nem
lesz, aki kifizesse a perkltsget, s majd rmegy mg a hz is, s az egsz
J csald pusztul a falubul.

Mi lettnk a bkebontk, s desanymnak csak magyarzni kellett
ton-tflen, hogy igen, mert nem vt igazsg, amit akkor cselekedtek vele,
a szegny beteg zvegyasszonnyal, akinek kiskor gyermekei nem tudtak
segtsgre lenni. Elmondta szegny szrul szra, hogy hjtk t akkor a
jegyzhz, hogy szidta le tet a jegyz, hogy fenyegette a br, a
helyettes br meg a Pereszlnyi, aki ott vt a kzsghzn. Azt is, hogy
kellett neki a trvnybe menni, Szatmrra, a megye szkhelyre; hogy
vitette ki a j Krszn tsasszony a nevetleni llomsra, hogy segtettk
idegenek a vonatra, meg hogy Szatmron kivel mit beszlt, milyen szpen
bntak vele a trvnyes urak, mgis elvettk a fldeket, s elrvereltk a
deputciba, s hrom forinttal fizettk ki negyedflkbls fd rt, azt a
patikra kellett adni.

De most az emberek, asszonyok, akiknek beszlt, csak hallgattk, csak
hmgettek, nem biztattk, csak csudlkoztak, hogy mgis ilyen btor, hogy
mg egyszer neki mer menni ennek a nagy tnak.

Jttek a j ismersk, Csukn, Turbkn meg a tbbi szegny asszony, aki
semmit se tud segteni, csak a szjt ttja s vt beszd meg beszd.

Eljtt Berky Biri nnm is, Berky Berti btym jnya vt, zvegy akkor, aki
jfent kikrdezte desanymat mindenrl. Ennek vt egy jnya, azt szerette
vna Gedeon btymhoz adni, azrt ksz vt a sok beszdet elhallgatni. E
vt aztn, aki a legnagyobb bajt csinlta, mert rbeszlte rossz tanccsal
desanymat, hogy menjen el jlakra Treitz Vilmos doktorhoz, az gyvdhez,
hogy az ilyen j gyvd meg olyan j gyvd, az ennek is meg annak is
kidta az igazsgot.

desanym el is ment Berky Biri nnmmel ahhoz az gyvdhez, a meg azt
mondta, hogy tiszta sznigazsg minden, amit akarunk, ez egy olyan per,
amit nem lehet elveszteni. Ez is azt mondta, s leszidta a srga fdig a
jegyzt, hogy  jl ismeri, s gy kitri meg gy kitri a nyakt. rl,
hogyha egyszer a kezbe kerl. Egy krajcrjba se kerl, nnmasszony, a
tavaszon mr maguk fognak szntani a fdbe.

Ht desanym meg is nyugodott egy kicsit, s karcsony eltt megvt a
trgyals Szatmron. n is ott vtam, hallgattam ahogy vallattk
desanymat meg Sarkadi Imrt.

Akkor a nagy Sarkadi Imre is sszbb hzta a nyakt. Krdeztk tle, hogy
adja- haszonlvezetre a fdet desanymnak.

A meg tagadta, hogy nem ktelessge.

De kihirdettk az tletet, hogy J Jnosn megnyerte a pert, a fldet
vissza kell adni a jogos tulajdonosnak. A szerzdst megsemmistettk.

desanym belebetegedett a nagy rmbe. gy hoztam haza, hogy alig vt let
a szegny asszonyba. Mg a vonatot is vgigsrta, de nem m az rmtl,
hanem azrt, hogy most mi lesz. Hogy  nem mer kimenni abba a fdbe, mert
Sarkadi Imre agyontteti a kanszval.

Azutn meg megjtt az rs, hogy a Sarkadi megfizetett gyvdje
megfellebbezte a pert. s gy kicsinltk, hogy az j trgyalst csak mjus
27-re tztk ki.

No, jtt a tavasz. Sarkadi Imre, mintha semmi se trtnt volna,
beleakasztotta tavasznylskor az ekt a fldbe, s mikor be vt szntva,
izent desanymnak, hogy menjen el hozz.

desanym nem mert elmenni.

Ht  az utcn szltotta meg s nagy flegmval mondta neki, hogy csak azr
hvatta, hogy ha akarja, az egykbls fdet most is odaadja neki felibe.

desanym meg szpen megksznte a jsgt Sarkadi gazdnak, s azt mondta,
hogy akkor  azt elfogadja.

n azt mondtam:

- Ht desanym, ha elfogadja, elfogadja, n nem megyek bele a fdbe, mg a
pernek vge nem lesz. - gy az els kaplson nem is vtam kint. n
dgoztam meg a tbbi fdet, amit felvettnk, de az erdfdet desanym
kaplta be Csuknval ketten.

Igende az vt a baj, hogy a mi gyvdnk Treitz Vilmos doktor r ekzben a
jegyzvel a trgyalson sszeismerkedett, s mikor a jegyz bement jlakra,
mindig egytt ittak a nagyvendglben.

s azt izente Treitz Vilmos r, hogy menjen be desanym Sarkadi Imrvel
egyezkedni az  irodjba, jlakra.

De a kisbr, Orbn Gbor btym olyan hitetlen vt, hogy nem mondta ezt
meg desanymnak, csak Sarkadi Imrnek.

A meg bement Treitz Vilmos gyvd rhoz s ott megegyeztek, hogy Sarkadi
Imre megfizeti az sszes gyvdi ktsget, s ktelezi magt, hogy mg
desanym l, addig az egy hold fdet mindig odaadja neki felbe
hasznlatra.

Mi azt nem tudtuk, hogy mikor Sarkadi Imre olyan szvesen megajnlotta
desanymnak, hogy csak menjen ki az idn is az erdre mvelni a hold
fdet, akkor mn megvt neki az egyessge Treitz Vilmos gyvd rral, aki
mint meghatalmazott gyvd alrta a megegyezst desanym nevben.

gy vt, mikor elmentnk a msodik trgyalsra. Ott kislt a turpissg, mg
r is pirtott desanymra a szatmri Medve gyvd, hogy ha megcsinlt egy
egyessget, mrt nem tartja meg. Hiba mondta szegny, hogy  errl nem tud
semmit, mert neki azt nem mondta meg senki. Hogy neki haszonlvezet jr,
az gyvd r is elismerte.

n csak hallgattam, ahogy Treitz Vilmos gyvd r mindenflket beszl nagy
bsgesen a brsg eltt. De a brsg, gy ltszik, nem hitt Treitz
Vilmosnak, hanem azt mondtk desanymnak, meg mer-e eskdni arra, hogy a
haszonlvezet az  szerzdsbe benne vt, mert a mi szerzdsnk nem vt
meg, nem talltk az rvaszken, nem lehet tudni, hova lett.

Jaj, elkezdett desanym srni, hogy  csak egyszer eskdtt letbe, mikor
az urnak rk hsget eskdtt a pap eltt.  nem veszi a lelkre, hogy
egy darab fdnek is hsget eskdjn.

Hiba biztattk az urak, hogy csak eskdjn meg btran, ha rzi, hogy
igazsga van,  egyre csak azt hajtogatta szegny, hogy  nem eskszik rk
hsget az erdnek. Az neki nem ura, nem istene,  mn nem emlkszik annyi
id mlva szrl szra, hogy ki mit mondott,  nem eskszik, ha kettbe
vgjk se.

gy eltltk desanymat, hogy fizesse meg az gyvdeknek a ktsget
Treitz Vilmosnak meg a Sarkadi gyvdjnek, a szatmri fisklisnak, Medve
Andrs gyvdnek.

A mi tanunk vt Mojzes Jsep btym. De nem neki kellett vna tannak
lenni, mert  nem ismerte az gyet. Mojzes Pl btymnak kellett volna
tannak lenni, de az mr akkor meghalt. Az mindent gy tudott, ahogy vt,
mert desanym mindig hozzjuk jrt fonni, de mit tehettnk, ha mr
meghalt. Mojzes Jsep btym meg egy kvet fjt Sarkadival, mert  is
nagygazda vt, meg az is nagygazda vt, s olyan feleleteket adott, hogy se
hideg nem vt, se meleg nem vt.

Ez a Mojzes Jsep btym mindig olyan kemny vt mihozznk, J gyerekekhez.
Mikor Gedeon btym beleesett a Batrba, s vagy kt ra hosszig tartotta
magt a jgen, akkor is ott ment el a Batr-parton, s mikor btym
kiltott neki, hogy beleesett a vzbe, csak azt felelte r:

- Minek mentl oda. Senki se kldtt.

Nem is dobott neki ktelet vagy csklyt vagy rudat vagy egy darab deszkt,
pedig ott trtnt az eset az  kertje alatt, knny lett volna neki valami
segtsget hozni, csak azzal nevette btymat, hogy:

- Ki mondta, hogy odamenjl. Senki se kldtt.

Most is csak olyanokat mondogatott, hogy:

- Hallottam, hogy szerettk vna! J lett vna nekik, ha rk haszonlvezet
lett vna! De azt nem tudom, hogy ki mit felelt r. n is meg akartam venni
azt a fdet, de akkor is mondta, hogy gy szeretn eladni, hogy a
haszonlvezet az v legyen, de n csak nevettem rajta. J vna magnak,
azt gondolom, de nem vettem meg. Sarkadi Imre hogy vette, hogy nem, azt nem
tudom, de tbbet adott, mint n grtem, mert n csak szzhsz forintot
grtem rk ron,  meg szznyolcvan forintot adott, ht nem tudom, grt-
e haszonlvezetet. Csudlkoznk rajta, ha mg azt is grt vna, de iszen
mg az idn is csak felbe van nluk egykbls fd belle. Ha olyan nagyon
tartjk magukat a haszonlvezethez, minek vette felibe?

Ilyeneket beszlt, azrt kellett vna megeskdni desanymnak, de hogy 
nem akart rk hsget eskdni a fdnek, megtltek Medve Andrs gyvdnek
negyvent forintot.

Mg a vt a j, hogy Treitz Vilmos doktor rban vt annyi becslet, hogy
azt mondta,  nem kr pnzt desanymtl.

Elg vt neki biztosan, amit Sarkadi Imrtl mn kapott.

Jttnk osztn nagy bsan haza a vonaton Szatmrrl. desanym szegny most
mskpp rezte magt, mint mikor megnyertk a prt. Most tudott szegny
tiszta szvbl sirnkozni, hogy elvettk az urak a birtokot. Sajnlta is
mindenki, de mit r, mikor n tudtam, hogy nekem kell majd kifizetni a
negyvent forintot is a szatmri gyvdnek.

Ahogy hazartnk, rtam Gedeon btymnak, hogy elveszett a per, fizesd ki.

 meg azt vlaszolta, hogy minek vesztettk el a pert, mikor az mr meg is
vt egyszer nyerve.  nem fizet semmit.

Mikor fizetni kellett, mindenki flrellott. Eszter nnm azt izente, pedig
mg nem is krtem tle pnzt, hogy egy krajcrt se fizet, mgha a hzat
elrverezik is, akkor se. Ne fizessen. Julcsa nnm is izente, hogy neki
egy krajcrja sincs, r ne szmtsunk. Ezt gyis tudom, nem is szmtottam
r.

De az gyvd meg szortott, hogy ha nem fizetem ki a perkltsget, amit a
brsg megtlt, akkor pereli, de akkor duflomosan kell majd fizetni, vagy
mg tbbet.

Vt annyi kszpnz a porcelnba, amit a munkbl tettnk flre, kivettem
belle a negyvent forintot, s elmentem Szatmrra Medve Andrs gyvdhez.
Csak azt krtem tle, hogy a vasti ktsget engedje el, hatvan krajcrt,
mg azt se tette meg, ki kellett az utols krajcrig fizetni a negyvent
forintot.

Igen de most mr megint kiszmtottk, hogy mennyi ad s mennyi adssg
van a hzon.

Mit csinljak. Mondom desanymnak:

- n nem bnom, kifizetek mindent, de csak ha tudom, mirt fizetek. Ha a
nevemre megy a hz.

Azt mondta r:

- Igazad van, fiam, legyen a tied a hz. Egyezz ki a testvreiddel.

rtam ht Gedeon btymnak, hogy belevittek a perbe, nekem kell fizetni
mindent meg az adt, az adssgot, mindent. rja al a szerzdst, hogy
lemond az rksgrl.

Azt felelte, hogy fizessek neki szz forintot, ktszz koront, akkor
lemond minden kvetelsrl.

rtam, hogy felt kifizetem most, a msik felre vrjon jv idnig.

Azt felelte, vagy fizessem most ki az egszet, vagy... Olyat rt, valami
csnyt, hogy nem akarom megmondani.

Akkor n behajtottam a vsrra az szt, eladtam tvent forintrt.

Igende Julcsa nnm is elllott, maga jtt el. desanym elpanaszolta
neki, hogy Gedeon tlem szz forintot kr, arra azt mondta, hogy  is
megelgszik szz forinttal.

Nem engedett belle. n ht eladtam a kt krmet is, mr j kihasznlhat
krk vtak. Szzrt. Ezt odaadtam Mari nnmnek. Hogy Gedeont kifizessem,
bementem a bankba, felvettem tven forintot. E vt az els bankos
kcsnadssgom. gy ki tudtam csinlni, hogy Gedeon btymnak is
megkldtem a ktszz koront.

De a postn a tancsos r kitantott, hogy a pnzt gy adjam fel, hogy
Gedeon csak akkor vehesse fel, ha elbb alrja a szerzdst. Ha ilyen
testvr.

gy is vt. Gedeon alrta, most mr a kezembe vt minden rs, t lehet
tblzni.

De akkor meg elllott Treitz Vilmos gyvd r, aki a szerzdst fogalmazta
nekem, hogy neki is fizessek harminc forintot, akkor is ingyen csinlta a
sok munkt.

Mit vt mit tenni, Berky Biri nnmtl vettem fel a harminc forintot, akkor
osztn a nevemre ment a hz kilencszz l telekkel s kerttel.

gy lettem n tizenkilenc s fl ves koromban telkes gazda.

Eszter nnm megtudta az egszet, pedig n eccer se mentem el Nagypaldra.
Mg a kis Annuskrl is lemondtam, csak ne kelljen Eszter nnmhez elmenni,
mert gy nem tudtam vna elmenni a kedves Annuskhoz, hogy el ne menjek a
testvrnnmhez.

Jnki vsron tallkoztam nnmmel sszel, bornyt venni mentem oda, mert
azt mondtk, ott jl lehet venni. Meglt, odajn hozzm, mondja nagy
keservesen, hogy  az egy, aki semmit se kapott az apai rksgbl.
Legalbb egy bornyt adjak neki, hadd tudja, hogy vt az apjnak valamije.

- Ugyan nnm - mondtam neki -, lssa, ez az egy kisbornym van, akit most
vettem ezen a vsron, ezt adjam oda?

- Nem - azt mondja -, majd megn az, ha bornya lesz,  avval is
megelgszik.

- Ht nem grhetek semmit, inkbb azt tette vna meg, hogy legalbb
harminc forintra kezes lenne, hogy kifizethessem Berky Biri nnmet, mert
srget, hogy menni akar sszel Budapestre, hogy mint zvegyasszony hrom
gyerekvel ott keres magnak valami szglatot, ht szksge van a pnzre.

 nem adhat semmit,  nem tehet semmit. Neki is ngy gyereke van, tet az
ura agyontn, ha csak egy krajcrt is hitetlenl kiadna a hztul. Pedig n
ismertem az urt, az nem szlott vna neki semmit, hiszen az is olyan vt a
sajt birtokba, mintha fizetett cseldje lett vna Eszter nnmnek, csak
hajtotta, dgoztatta, mg az telt is szken adta ki neki, mert azt mondta:
a cseldnek enni kell adni, mer otthgy, de a gazda muszj, hogy a magba
httig dgozzon, akr van enni, akr nincs.

Mikor osztn ltta Eszter nnm, hogy semmi gretet nem tud kiszedni
bellem, mondja:

- Emlkszel mg a kis Srosi Annuskra?

- Mr?

- Ja, a nagy szerencst csinlt. Meghalt Amerikba az apjnak a testvre,
sok dollrt hagyott, csak a temetkezsi pnze ezerktszz dollr. Milyen
kr, hogy sose jttl el tbbet, pedig mg a sgorval, a
csendrrmesterrel is izent, hogy gyere.

Nagyon elveresedtem, szgyelltem magam, de gondolatba mindig gondoltam r,
a kedves kis Annusra, csak szgyelltem ilyen sok baj s bnat kzt, peres
idkbe utna szaladni.

- Ht - azt mondja Eszter nnm -, most mr akr ne is gyere. Nem tudott
tovbb vrni, a szlei erltettk, most, hogy pnze lett, tanthoz adjk
felesgl.

- Tanthoz - mondom -, akkor mg j. Legalbb nem lesz olyan nehz lete,
mint egy szegny legny mellett lett vna.

Meglki Eszter nnm a mejjemet.

- Milyen buta vagy te, Gyrgy. Halt utnad az a jny. Egy esztendeig vrt,
nem lehetett vele szlani se, nagyon beld szeretett a, mikor egy ccaka
csak ott termettl lhton s ott hattad. Nagyon imponlt neki a te ri
viseleted.

- De n gyse hzasodhatok mg. Mikor megyek n mg sor al.

-  is fiatal, mindig azt mondta, hogy elvr rd mg hrom esztendeig, mg
most is csak alig mlt tizenht ves.

Nagyon megkeseredtem, annyit mondtam Eszter nnmnek:

- No, Eszter nnm, vagy igaz, amit beszl, vagy nem, de magban is
lehetett vna annyi testvri szeretet, hogy ezt nekem megmondhatta vna.

- Akartam csm, minditig vrtalak, de ha nem jttl.

- Maguknak szekerk, lovuk van. Ess id is van, mikor nem lehet dgozni,
eljhettek vna eccer azt a rossz anyjukat megnzni, de az is j vt
maguknak, mikor gyereket szlt, s odarendelhette segteni, de mikor az egy
ccsnek tehetett vna valami jt, akkor nem mert eljnni, mert attl flt,
hogy tz krajcrt kell adni a sok perktsgbe.

Erre Eszter nnm megharagudott.

- Jobban szeretlek n tged - azt mondja -, mint az letemet.

- A lehet - feleltem, mert mr nem voltam azrt olyan semmi kis legny, aki
nem meri kimondani a gondolatt -, lehet, hogy engem jobban szeret, mint az
lett, de a garast mg nnlam is jobban szereti.

Jaj, neki menni kell mn, azt mondja, mert eltrcselte az idt, sietni kell
hazafel.

- Ht isten ldja, Eszter nnm, legyen boldog. - Mg azt se mondta, hogy
elvisz Nagypaldig, pedig arra kzelebb lett volna hazamenni nekem is.

Elment, n meg ottmaradtam a kisbornyval, amit vettem.

Szekrrel vtam n. Fitos Blint btym, helyettes brval mentem vt. tet
megkrtem, hogy vegye fel a kisbornyt, n meg gyalog mentem haza Jnkrul.

Csak msnap reggel rtem haza gyalog. De kellett nekem, hogy azt az ccakt
vgiggyalogoljam, mert meg kellett nekem hnyni-vetni magamba, hogy milyen
nehz az let. Hogy milyen kicsisgeken fordul az ember boldogsga. Sohase
fogok n gy szeretni senkit a kerek vilgon, ahogy azt a kis szke
Annuskt, a kedvest, ahogy szerettem, meg szeretem tn mg most is.

Srtam egsz ccaka, hogy eszembe jutott, hogy a sors mostohasga miatt el
kellett nekem azt szalasztani, de nem tehettem a termszetemrl, mit
csinljak, ha olyan bajok voltak a fejemen, hogy nem jrhattam msfl
esztendeig jny utn, mg engem az n kedves btym egy olyan perbe kevert,
amihez nem volt se testemnek, se lelkemnek semmi akarata.


*** HUSZADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy szegny ember mit csinl a gazdag vrosban

Huszadik ves koromban ott llottam, mint egy vn ember, hogy most mn nem
tudom, mihez is kezdjek.

Vt tvent forint adssgom a sonkdi bankba. Vt harminc forint adssgom
Berky Biri nnmnl, pedig srgs, de ahelyett nem tudtam sehun msikat
krni.

res vt az istll, res vt a disznl, itt vt az sz, mg semmi se vt
tlire.

Most asse tudtam, mibe kapjak.

Venni kellene legalbb kt malacot, arra vna egy kis krumpli, egy kis
kukorica is lesz, azt ki tudja desanym nevelni.

Sznmat eladtam, msra nem szmthattam, csak a szrra. Nem vt bzm, nem
vt rozsom, nem vt rpm egy szem se. Mindent el kellett adni a sok
ktsgre. Vast, gyvdi blyeg, meg a Jisten tudja, mi minden.

Mingyn vge az sznek, tlen nincs munka, rl az ember, ha hetenknt kt-
hrom napot dolgozhat. De meg ha dgozik is, kilencven krajcr napszmbl
mit lehet csinlni? Mg ha mindennap is vna munka, ami nincs, akkor se
tudok tbbet keresni egy hten t forintnl. Nycvant peng adssgot
egsz tlen nem tudok megkeresni. A ruha is lekopott mn rlam. Sz se
lehet rla, hogy jnyos hzhoz elmenjek, lyukas csizmba a btykujj
kacsingat, arra meg nagyon rzkenyek a jnyok, mingyn elfordulnak.

Kire szmthassak. A testvreim megmutattk, hogy rjuk nem. A gazdknl
csak ppen hogy ennivalt keres az ember. Az urak nem hjtak.

Az reg tiszteletes, aki mg legalbb egy kicsit elfogadta a ksznsemet,
nagybeteg lett, mr ki se jrhat a hzbl, de ha ki is jrna, mit tehet
nekem.

Az urak jl megtantottak. Most m lttam, hogy milyenek. Az jlaki gyvd
r, az olyan laksba lakott fiatal ember ltre, hagy az valami. Olyan
btort csinltatott, hogy meglthatta magt benne, ha tkre nem lett vna,
de az is vt minden szobba, olyan aranytkr, mint a szatmri
nagyvendglben. Kertje vt szp; annak is tele vt a kertje az
rivirggal, a rzsval. Mg asse vt neki elg: ezst meg gymnt
veggolybisokat dugdosott kz, hogy mg jobban vaktsa a szegny paraszt
szemt, ha az bejn hozz a nagy bajba. Jaj, mikor m lttam, hogy egy
falusi bement hozz, s vrakozott a pitvarba, mondtam magamba: j helyre
jttl tsis. Majd megemlegeted mg. Mert a mindenkit olyan szvesen
fogadott, mint minket desanymmal ketten, mikor elszr jttnk hozz.
"Hej bartom, hogy hagyhatta el gy magt, hj de csnya dgok ezek. Az a
baj, hogy maguk engedik, hogy mindenki a htukon sznkzzon." gy beszlt
nagyhangon, n meg mondtam magamba: "Maj kiegyezik a jegyzvel a te dgodra
is."

Tudtam n mr, hogy bt ez ennek csak. Bnja is ez, hogy mi az igazsg, nem
azt gyvdeli , hanem a maga zsebit. Nem azon tri ez a fejt, hogy hogy
lehetne a szegny bajos emberen segteni, hanem azon, hogy mije van annak a
szegny bolondnak, aki hozzjtt, mit lehet rajta nyzni. A juhsz is azt
mondja a brnyknak, hogy "kis brnyom, kis bolond brnyom", mikor nyri
a gyapjt. Mikor megnyrta, nem szl, hanem kilki az lbl, a meg mehet
fzni a tavaszi szlbe a tbbi nyrott kz.

Mind ezt csinlja. Ez az  mestersgk.

De nem beszlek rulla, mert ha megmutatom, hogy nnekem ilyen gondolataim
vannak, kisnak azok mg a srbl is, hogy bosszt lljanak. Teszem fel, a
Treitz Vilmos doktor r, nagysgos r, a most mn tstu van a mi
jegyznkkel, a Mrisival. Mi az neki, hogy egyet szljon Mrisinak, hogy:
te, ez a J Gyrgy nagyon szabadszav. Csendestsd meg egy kicsit. A meg
azt feleli neki: kedves bartom, bzd rm. Akkor osztn ki magyarzza meg,
hogy mr fizetek n az idn ktszer annyi adt, mint tavaly, hiba nincs
nekem semmi jvedelmem az idn?

Hagyjuk.

Elg a hozz, hogy Berky Biri nnm eljn eccer hozznk, s azt mondja:

-  megy hnap Pestre.

Tudtam, hogy pnzt akar, mondom neki:

- n is megyek.

- Hova?

- Pestre.

- Mikor?

- Hnap reggel.

- No ht, akkor egytt megynk.

- Egytt.

Mondom desanymnak:

- desanym, egy kicsit tarisznyzzon be nekem, hnap reggel megyek Pestre.

Szegny majdnem elesett, gy megijedt.

- Hova mgy? Jaj, nekem vgem. Jaj, mn nekem vgem. Itt hagy mn engemet
az n fiam, az utss is, Mit vtettem, hogy gy ver az Isten.

- Ne keseregjen desanym, hamar visszajvk n onnen, mint mikor
Beregszszba vtam munkra meg Forgolnyba.

- De onnen minden vasrnap hazagyttl.

- Innen meg rok, majd kldm desanymnak a pnzt.

n bizony nem szltam a faluba senkinek, majd szreveszik, ha nem leszek
itthon. Kinek fj az, itt vagyok, vagy msutt vagyok. Nincs nnekem senkim,
csak az desanym, meg ez a kis hzam.

Igende Berky Biri nnm megvallotta, hogy nem hnap megy, csak vasrnap
reggel. Annl jobb - mondtam -, akkor van mg kt napom. Addig elintzem,
amit muszj.

Alkudtam n Uszkba egy szbornyra. Mg azt meg kellett mondani, hogy ne
adjk el msnak, hanem tartsk addig, mg n pnzt kldk desanymnak,
akkor majd  megizeni, hogy elhozhatjk.

Msnap reggel mg elmentem Krsznhoz, vt ott egy kis elszmolsom, azt is
elintztem. Annak se mondtam meg, hogy Pestre kszlk. Meg a kzsghzra
is felmentem, mert illetsgi bizonytvnyt akartam kivenni, azt mn
hallottam, hogy anlkl elfogja az embert Pesten a rendr.

Ebd utn vt, hogy a vllamra vettem a vszontarisznyt, anlkl illetlen
vt kimenni a falubul. Mgpedig az gy van, hogyha messze tra megy az
ember, szrtarisznya dukl, de ilyen kzeltra csak egy kis
vszontarisznya, mintha egy kis elemzsirt mennk. Mer resen gyalogolni,
azt a falusi ember nem szokta. Ha  kimegy a falubul, akkor annak
lttatjnak kell lenni. Indulok, hogy tmegyek. Ott van Uszka, mellettnk,
egy kis flra jrsra. Mg annak is van rvidebb tja, ha az ember nem az
orszg tjn megy, hanem a vetseken keresztl a gyalogton. Csakhogy az az
t meg tilos volt. Csakhogy ht mi nem sokat trdtnk az ilyen tilossal.

Mer abban az idbe mg nem vt gy, mint most, hogy minden darab fdnek
gazdja van. Akkor is vt ugyan, de azrt szabadon mentek keresztl a
gyalogutak a fdeken, kerteken, mert a rgi idben a falu vt minden, gy
hztak nyilat, hogy ebbe az vben ki lesz egyik-msik darab fld. Igende
kt ember vt a faluba, akik nem szerettk, ha az  fldjkn tjrnak. Az
egyik a keresztapm vt, Somos Pl, aki nekem is megmondta, hogy ha a
fdjre tanlok lpni, megver.

- Engem ugyan nem - mondtam neki.

- De megraklak n, hogy a csontod is mind kiugrik a helybl. Az n fdem
az n fdem, arra r ne merjen senki lpni, vagy agyonvgom.

No j, nekem menni kellett Uszkba, de a gyalogt ott ment keresztl a
Somos-kert alatt. Abba az esztendbe bza vt benne.

Megyek a tarisznyval, egy j fiatal mogyorfa-botra vt akasztva a
vllamon, gy mentem.

Krdi va nnm - szomszdja vt Somos keresztapmnak Serke Andrs btym,
annak a felesge vt va nnm. Azt krdi, hova megyek. Mondom neki,
Uszkba.

Meghallja ezt a szomszd udvaron Somos Pl keresztapm, mingyrt gyant
fog, kimegy a kert al, mintha ott valami dolga volna. Mikor egy kis id
mlva arra megyek, rm kilt: be ne lpjek a fdre.

Mr ne lpjek, ha ott a gyalogt? Nem n csinltam, ott van az, mita
emlkszek, mg a nagyapm is azon ment Uszkba. ppen n legyek az els,
aki lekerl a nagy orszgtra? gyse adott nekem a keresztapm soha semmit.
Amerikba is jrt, onnan se hozott mg egy pakli gyuft se. Ennyi
keresztapai ajndkot adhat, hogy a fdjn keresztl menjek, mikor mindenki
arra jr.

- Itt van az t - mondtam neki.

De arra elkezdett kiablni. Olyan csnya nagyszj ember volt, nagyon sokat
tudott kiablni, ha megharagudott, s olyan szeszlyes ember volt, hamar
meg tudott haragudni.

Mg ki is jtt a kertbl, hogy utamba lljon, s semmikppen ne eresszen
t.

n nem szltam semmit, csak kezdtem dani le a tarisznyt a botrl, s csak
annyit mondtam csendesen, hogy:

- Jl van, keresztapm, gyjjn ide, ha meg akar halni.

Ers fi voltam mr n akkor, egy zsk bzt fel tudtam venni a vllamra, 
meg olyan Amerikban rokkant bnyamunks-forma volt, mg ltzkdni is gy
ltztt, nem parasztosan, hanem abba a ruhba, amibe a bnyba dgozott a
Mikes-parton.

Nem tudom, mi lett volna, de tehetetlen ember volt mr , nem jtt az
nekem, hanem visszament a kertjbe, s onnan kiablt utnam sokig. Mr n
felvettem a tarisznyt megint a vllamra, s bementem a bzjba, nagyon
szpen kelegetett mr a bza, alig ltszott ki a gyalogt. J messzire
elmentem, mg mindig hallottam a csatarszst.

No, gondoltam, azr maradjak n itthon, hogy ilyen dgok legyenek velem,
hogy mg az ton se szabad jrni, a tulajdon keresztapm akar engem
agyoncsapni miatta.

Mi szabad ht nnkem ebbe a kis faluba?

Szabad mindenkinek szglatra lenni, szabad ingyen dgozni, szabad
megengedni, hogy lehzzk a brt, szabad trni. No j van, prbljuk meg,
hogy mi szabad ht msutt.

Nem megyek n idegenbe. Megyek n oda, ahol a testvrbtymat mr ismerik,
ahol a nagybtym van. Majd segt az nrajtam.

Uszkba megalkudtam az emberrel, adtam a bornyra egy pengforintot,
felpnzt, hogy ha a borny rt kt ht alatt meg nem fizetem, odavsz a
pengm. cs vt a borny, tizenht forint az egsz. Kt ht alatt majd
csak kikeresem. Itthon is meg tudnm keresni, hrom ht alatt, ha vna
munka, de Budapesten taln mgiscsak tbbet lehet pnzbl szagolni.

Szval n vasrnap reggel Berky Biri nnmmel elindultam Budapestre. J
vt, hogy nem magamba mentem, mert magamban tn el se indultam vna arra a
nagy fdre, meg gy neki is segtettem a sok csomagjnak a cipelsvel.

Este kilenc ra tizenngy perckor rkeztnk Budapestre. Tizenngy perc
kss vt. Mondja Biri nnm, menjek vele, meghlok, hnap osztn majd
elmegyek a rokonokhoz.

J van, meghltam nla. Aj, de kicsi szobja vt. A vici vt az ismerse,
az egy tiszabecsi asszony vt, s itt kapott vici llst egy lpcs alatt.
Csak olyan lecsapott tetej kis szobja vt. Nem sttt a nap be oda soha,
mita megptettk.

gy aludtunk mi ott hrman, hogy n a fdn aludtam a magam gnyjn.
Mindegy, biztosan van ebbe a nagy vrosba olyan is, akinek jobb jszakai
szllodalma van.

Reggel felkeltem ngy rakor, mondja a vicin, Pisktin vt a, annak az
ura ott elg j gazda vt, de spekullt, megbukott. Azt mondja, aludjak
mg.

Nem tudok n tovbb aludni, hozz vagyok szokva, hogy adni kell a tehnnek.

Jaj, azt mondja, tehn. Itt nincsen tehn ezen a Budapesten.

- Hj a kutyafjt, mit eszek akkor itt frstkre, ha nincs tej.

- Ne beszlj sokat, hanem aludj. t ra eltt nem nyitjuk a kaput.

Ht egy rt mg elszerencstlenkedtem ott a fdn. A fejem majdnem az gy
alatt vt, a lbom meg valami kis dvny alatt, ahun Biri nnm aludt
keservesen, mert rvid vt neki,  meg elg testes asszony vt.

Mikor osztn kinyitottk a kaput, kimentem Budapestre.

Nagyon kevesen vtak az utcn, csak gy ketten, hrman.

Hogy lelem n meg itt Gedeon btymat?

Ahogy megyek, meglt egy riforma ember, olyan kmves lehet. Azt mondja
nekem:

- Mondja, bartom, akar-e munkba llani?

- Azrt jttem Pestre.

- No ht, akkor jjjn velem.

- Mit tetszik fizetni?

Azt mondja: Harminc fillrt.

- Hj a teremtsit - azt mondom -, a keves lesz. Tizent krajcr.

Azt mondja r:

- No megadom a tizennyolcat, krajcrba, ha maga azt jobban szereti, mert
ltom, j ers gyerek, ha olyan szorgalmas is lesz, akkor megkapja, de egy
szava se legyen.

- Tizenkilenc krajcr - mondom. - Osztn mennyi idre? Egy htre?

- Attl fgg, lehet egy hnapra is.

Elkezdtem nevetni.

- Egy hnapra fizet nekem tizenkilenc krajcrt?

Azt mondja:

- Egy rra.

H, szeget ttt ez a fejembe. Nem tudtam n mg akkor, hogy Pesten
rznak.

- Osztn, hny rig kell egy nap dgozni?

- Lehet - azt mondja - tz-tizenkt rt csinlni.

Elkezdtem szmolni. Mennyi az egy napra. Meg van ez az ember bolondulva.
Tz rra ez egy forint kilencven krajcrt akar adni.

De nem akartam megmutatni, hogy milyen bugris vagyok, azt mondtam,
megprblom.

Vitt osztn magval. Elvitt egy hzhoz, ott meg homokot kellett
msodmagammal keverni cementtel. Egsz nap azt csinltam. Betony vt. n
nekem nem kellett egyebet csinlni, mindent odahoztak helybe, csak lapttal
egy msik emberrel hnytam a homokot, meg a cementport egy raksra, s
forgattuk.

Elbb csak mosolyogtam rajta, de azutn elg nehz munka vt, mert meglls
se vt, reggeltl estig csak azt csinltam, amit reggel kezdtem. Amit mi
kikevertnk, azt megint msok hordtk el taligval s hnytk fel az
emeletre lapttal. Akkor mg gy ment a betonozs.

Se szllsom, se kosztolsom.

Dlbe egy ra meglls. Nzem a tbbit, mit eszik, n is mentem, vettem egy
vegbgre aludttejet. Kukoricakenyerem vt a tarisznyba, avval ettem.

Nevettek. Megnztk, milyen a mlkenyr. Mg az egsz csorda odagylt, gy
csudlta, milyen srga annak a szne. n nem bntam, az aludttej ht
krajcr vt, elg rendes bgre vt. Otthon n hagymaszrat ettem hozz, ez
mg jobb vt.

ccakra meg, mondtam annak a munkavezetnek, hogy hadd hjjak n itt az
anyagnl, legalbb vigyzok r, hogy el ne lopjk. J van, azt mondja, ha
akar.

gy reggel kezdtk a munkt hat rakor, este vgeztnk ht rakor,
csinltunk tizenkt rt.

Jaj, gondoltam, risten, kifizetik ezek nekem ezt a temrdek sok pnzt? kt
forint huszonnyolc krajcr ez egy napra.

De nehz vt, mg nehezebb, mint a rigolrozs, mert itt osztn nem a kis
tsr lt mellettnk, hanem meg kellett lenni mindig, mikor a ldkkal
jttek, pontosan, a betonynak. Mn azt hittem, kiszakad a vllam, a
girincem ketttrik, a karom oda.

Nem baj, egy htig kibrom.

A kenyerem is elfogyott, szerencsre vt annyi pnzem, hogy kenyeret
vehettem, meg inkbb csak aludttejet. Hsra sajnllottam a pnzt, azok
pedig mindig mondtk, hogy ehhez a munkhoz b tpllk kell. Nem adtam n
ki egy hten kt pengt sszesen. Vettem egy darab szalonnt meg kenyeret,
e vt az egsz.

Meg a hazaibl is maradt pnzem, kt forint negyven krajcr.

Szombaton ott a fizets. Kifizetnek nekem egy summba napszmrt tizenhrom
forint hatvannyolc krajcrt, az jjeli hlsrt meg minden ccakra tven
krajcrt. sszevissza tizenhat forint tizennyc krajcr.

Hej, nagyjisten, mondom tizenhat forint tizennyolc krajcr. Harminckt
korona harminchat fillr. Egy hten.

Megvan a borny.

Jtt a vasrnap, de mn n akkor gy ismertem Budapestet, mint a
tenyeremet, mert n este, ht rakor, mikor megmosdottam, mindig elmentem
egy darab ideig stlni, vagy egy rt jrtam, bmultam, krdezskdtem,
merre van a Mihlkovics utca, ott lakik Blint btym, meg merre van a Tm
utca, ott lakott Gedeon btym.

De nem mentem hozzjuk, elbb meg akartam keresni a bornyt.

Vasrnap este megint a vicinhez. Biri nnm mr nem vt ott, nem is ltta
azta, de engem nagyon szvesen tartztatott, hogy csak maradjak nla, j
ember a hzmester, nem fog egy szt se szlni. Nem maradhatok, mondom, mert
nekem fizetnek a hlsrt. Csak azt krdeztem meg, hogy lehet desanymnak
pnzt kldeni.

Megmagyarzta. Msnap reggel nyc rakor mn ott vtam a posta kapujba,
bementem, megmagyarztam egy kisasszonynak, hogy tizenhat forintot akarok
kldeni desanymnak.

Kaptam utalvnyt, megcmeztem, elvette a pnzt. No ht, nem vt nlam
boldogabb ember. Mikor mr nem vt a zsebembe pnz, akkor olyat ugrottam,
hogy mindenki csudlkozott.

Most osztn mentem vgig az llei ton a Mihlkovics utca fel.

Blint btym mg az gyba vt.

Erzsi nnm elbb nem ismert meg, mert sose ltott, de megmondtam neki, ki
vagyok. Akkor elhitte, beengedett.

- H - azt mondja Blint btym -, e meg a J Jnos fia.

- n vagyok, Blint btym, Gyrgy fia vagyok desapmnak.

Ott vt Blint btymnak a sok fia, mind krlllottak, nevettek, nagyon
csudlkoztak, hogy odatalltam hozzjuk.

- Hogy kerlsz te Pestre?

n meg elmondtam, hogy el kellett jnni, mert odahaza nagyon nehz most a
vilg.

- Jl tetted. Nem is kell ott szradni abba a rossz faluba. nbellem is mi
lett volna, ha n is ottragadok a cscsi srba? Itt vannak a fiaim, mind
tanult, otthon meg mind hzn a kapt.

Erzsi nnm osztn j reggelit adott. Kvt, kalccsal.

- Micsoda ruha van rajtad? - kiltott rm Blint btym. - Nincs jobb
ruhd? Hisz ez rongyos.

- Nincs jobb.

- Hamar adjatok csak neki egy ruht.

Ott lt az gy szln, mintha most is ltnm, lelgatta a kis takaros fejr
lbt, egy ingbe-gatyba. Szp fejr fej kis ember vt, s gy szeretett
az engem, minden szavamon nagyokat nevetett.

- Ht Borcsa megvan mg, az n testvrem?

- Megvan szegny desanym, de nagyon gyenge.

- Szegny, sokat szenvedett az is letbe.

Odaltettek engem az asztal mell, pedig mr azok mind urak vtak, ri
ruhba jrtak, az vt els, hogy ilyen riforma emberek megbecsltek.

Hlt adtam a jistennek, hogy nem fajzott el ht mindenki, aki r lett
Budapesten.

Egszen felltztetett engem kedves Blint btym, kaptam j ebdet is, mn
mikor n dlutn elmentem a Tm utcba Gedeon btymhoz, magam se ismertem
magamra. Nem hittem, hogy n vagyok n, hogy olyan csudlatos szp vt,
hagy nbellem ilyen hamar r lett.

Meglt engem Gedeon btym:

- Haj, szerelmes csm, ht te hun az isten csudjba tekeregtl egy egsz
htig. Ha mg ma se jttl vna el az rdg fenekbl, bizonyisten
feljelentettelek vna a rendrsgnl.

- Megkerestem egy bornyt - mondtam neki.

- Bornyt. Tn te vagy az a borny, gy bmulsz, mint a borny az jkapura.
No, nem bnom m, csakhogy megvagy.

Mondtam neki, hogy munkba vagyok.

- Aztn mit csinlsz?

- Betont.

- Mi a fent? Nem neked val az, ott elnyvik az embert. Nem mgy oda
tbbet.

Megijedtem n ezen. Mi lesz akkor az n j keresetembl.

- De ott is hlok. rzm az anyagot.

- Hlsz a csudba! - s nagyot nevetett rajtam. - Majd elhlsz itt velem.
n meg felvllaltam egy nagy munkt, mit fizetek n idegeneknek, msoknak
egy forint negyvenet, meg egy forint hatvanat egy napra. Jssz velem,
dgozunk egytt. Dehogy engedem n, hogy az n csm elzlljn itt
Budapesten.

Nagyon szerettem, hogy Gedeon btym ilyen j testvr, de azrt sajnltam a
j keresetet.


*** HUSZONEGYEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy Budapest az orszg fvrosa, de azrt Budapesten se jobb
szegnynek lenni, mint a legkisebb faluban

gy n akkor Gedeon btymnl kezdtem dolgozni. El is dolgoztam n ott
teljes kt hnapig. A Nyugati-plyaudvar tetejt festettk, de Gedeon
btym nem dolgozott velnk,  csak vllalt, s nha eljtt gy reggel,
vagy dltjba, vagy estefel, szerszmot vett a kezbe, egy keveset
dolgozott, megbeszlte, mit kell itt mn csinlni, azutn elment.

- csm, vigyzz ezekre, mert ez mind pesti csirkefog - azt mondta nekem
mindig, ha elment.

n vigyztam, de mit rt az n vigyzsom. Ha akartak dolgozni, dolgoztak,
ha nem akartak, nem dolgoztak. Azok mind urak voltak ott, a segdek,
negyvenhat fillrt kaptak rabrbe, meg volt olyan, aki mg tvenet is
kapott. gyesek voltak, jl tudtk a mestersget, n is megtanultam, hogy
kell nekik a szerszmot kzbeadni, vagy a kis sznklyhba fasznnel
tzetrakni, abba mrtogattk a forrasztvasat. A szerszmok nevt is
megtanultam, gyhogy rm volt velem dolgozni, mr olyan voltam nekik, mint
az inasuk.

Elbb sok bajom volt eggyel-mssal, mert Budapesten mskpp beszlnek, mint
falun. Azt mondja Lieb r:

- Gyuri, hozza csak krem a kendert.

Nzek krl, ki az a Gyuri, mert minlunk nem szoktk gyurizni mg a
kisgyereket se, hanem megadjk a nevt, de ez a Lieb r azt hitte, n csak
akkor rtem meg, mit mond, ha  nagy bizalommal engem Gyurinak szlt.
Azutn meg azt nztem, hogy uramisten, hol van itt kender? A kender a fdbe
terem, mikor kikl a kendermagbl s felnyl, magzik, bokrosodik. Mg akkor
is kender, mikor kinyvik, kvbe ktik, a kvket lbra lltjk, hogy a
gyerekek gy tudnak alatta bujklni, mint a kis hzakban, vagy dinnyecssz-
kunyhkban. Mg akkor is kender, mikor elztatjk cserpcspba rakva s
kiszedik, s jra felllogatjk.

De aztn megtrik, kigerebenezik, akkor mr nem kender tbbet, hanem szsz.

Ht mg n ott tblbok, rmkilt a Lieb r.

- Nem ltja a szemitl? A paraszt mindenit! Ott van felakasztva!

Ltom osztn, hogy egy nagy csom szsz van felktve.

Felveszem, odaviszem, mondom neki:

- Krem, Lieb r, e mn nem kender, e csak vt kender. E mn szsz.

- Mi a szsz - azt mondja, s nevetett rajtam.

- Nincs Budapesten kender - mondom neki, magyarztam -, csak aszfald van az
utckon meg k, ott meg se teremne a kender.

- Jaj - azt mondja -, maga prma egy fldmunks.

- Munks vagyok, a fldn dgozok - mondtam.

- Kell maguknak mg hsz esztend, mg felvilgosodnak. Nem is lehet a
fldmunksokat megszervezni.

- Nem kell minket szervezni - mondtam -, meg vagyunk mi szervezve, mert mi
faluban lnk, mindenki ismeri a msikat. Nem kell ott ms szervezet.
Elhjnak dolgozni, akkor szombaton kifizetnek, a msik hten vagy
odahjnak, ahol voltunk, vagy ms helyre. Minek ott a szervezkeds.

- Osztn azt fizetnek, amit akarnak.

Nevetett rajtam.

- Megvan a napszm, tavasszal kisebb, ha a nap n, akkor mr nagyobb lesz.

- Igen, de ki llaptja meg a napszmot?

- Az meg van llapodva. Az kialakul.

- Mennyi az rabr maguknl?

- Nlunk, tudja, nem gy van - mondtam -, mert minlunk igazi napszm van.
Egy napra fizetnek ennyit vagy annyit, de nem rzunk.

- Rablgazdlkods, csendrgazdlkods - azt mondja.

- A csendr nem szl abba bele, a csendr abba szl bele, hogy ha valahol
gyjtogats trtnt, kivallatja az embereket, ki tehette. Ha sikerl neki
megfogni a gyjtogatt, azt beviszik, ha nem sikerl, akkor nem.

- Addig meg sorra pofozza az egsz falut, igaz-e?

- Azt nem mondhatnm, mert nlunk is volt egy ilyen gyjtogats, senki se
tudta, ki csinlta, minlunk is volt csendr, de nem pofozott; eszbe se
vt, csak lelt, s elbeszlgetett.

- No ht akkor az a csendr nem is jl vgezte a ktelessgt, vagy sgora
volt magnak.

- Nem volt sgorom, de majdnem.

- No lssa - gy Lieb r s megmagyarzta, hogy a csendrkkel gazdlkodnak
a birtokosok, a csendrszuronyra tmaszkodnak, a szolgabr is csak az 
szolgjuk, azrt nem lehet a szervezkedst megkezdeni a magyar vidken.

De n nem hattam. Mert a fszolgabr r nem szokott mihozznk jnni. A mi
falunkban nem szokott se verekeds lenni, se lzads. Nem kell oda
szolgabrnak jnni.

- Igen - azt mondja -, de csak egyszer prblnk meg, hogy az egsz falu
sszefogna, hogy nem elgszenek meg a napszmmal, akkor majd eljnne.

- Csakhogy mi megelgsznk a napszmmal. Mert mi rlnk, ha munka van, s
nem trjk a fejnket azon, hogy bkt bontsunk. Mg gyermek voltam, addig
n is merbb voltam, s megtettem, hogy nem kszntem valakinek, de meg is
tttem a bokmat miatta.

- No lssa, pedig maga gyermek volt.

Ht n nem vitatkoztam vele, higgye, amit akar, n nem akartam a falumat
szgyenbe hagyni, mg mit gondolt volna rlunk. Ne dicsekedjen az ember a
szennyesvel, a budapesti szocialistk gyse tudnak segteni mirajtunk.
Csak annyit mondtam neki:

- Krem, Lieb r, mink rlnk, ha lnk.

- rlnek, ha hezhetnek.

- Mink nem heznk, mert az embernek kicsi kell.

- Tudja maga, ki volt Dzsa Gyrgy? - krdezte Lieb r.

- Nem tudom, krem, mert n kevs iskolt vgeztem, s akkor se sokat
tanultam. Nem is voltam valami j tanul, azt elismerem, de az els
tantnk, Kalls tant, mikor desanym elvitt az iskolba, azt mondta: ez
nagyon gyes gyerek, s mingyrt kikldtt a libit rizni a tbbi kis
iskolssal. Mikor meg a msik tant jtt, a Piri tant, akkor mr a
malacokkal meg a tehenekkel volt dolgom.

Lieb r nagyon megharagudott, s a kzoktatsrl kezdett nekem beszlni, de
n azt mondtam:

- Minlunk elg, ha a gyermek megtanul egy kis rs-olvasst, szmolst,
nem kell egyb.

- Mikor tanult meg maga olvasni, Gyuri? - krdezte.

Nem szerettem, hogy n mr mindig csak Gyuri legyek neki, hiszen utvgre
az n Gedeon btym ad munkt neki, de azrt nem akartam civdni.

- Minlunk csak a nagyobb gazdk gyereke meg az rigyerekek tanulnak meg
hamar rni, olvasni, mert azokat mr otthon megtantottk. De az n
desanymnak nem volt ideje minket rsra tantani, mert neki is vakulstl
vakulsig dolgozni kellett, gy osztn n kt esztend alatt tanultam meg
egy kicsit az sszes rst, olvasst.

- Budapesten mr karcsonyra minden gyereknek tudni kell az sszes bett
rni, olvasni is - mondta Lieb r.

- Budapesten ms, de minlunk csak azrt kldik a szlk a gyerekeket
iskolba, mert ha nem kldenk, akkor megbntetnk ket.

Kezdett engem Lieb r tantani, hogy ez nem jl van s ha n hazamegyek,
akkor lztsam fel a falut a tant ellen, hogy jobban tantson.

- Nzze, Lieb r - mondtam neki -, nekem erre nincs semmi szksgem, hogy
maga engemet erre tantson. Hagyjon bkt, n nem akarok a tmlc szalmjn
megrothadni.

- Sttek maguk mind - azt mondja Lieb r -, olyanok, mint az llatok, azt
tehetik magukkal, amit akarnak.

- n nem vagyok marha, krem s n azt kikrem magamnak. Minlunk az az
igazsg, hogy az ember rendesen viselje magt, az uraknak elre ksznjn,
ne verekedjen, ne lopjon, hibt ne tegyen, akkor neki se lesz semmi baja.
Egyb igazsg nem kell, mi vallsigazsgba vagyunk. Neknk a pap minden
vasrnap prdikl, mi nem jrunk szakszervezetbe, nem olvasunk jsgot.
Neknk a kis faluba gy kell lni, hogy egyltaln hiba ne legyen. n
szegny ember vagyok, nekem jl kell tudni szntani, vetni, kaszt
kalaplni, aratni, egyszval minden mezei munkt. Mi nem okoskodunk, hanem
lnk szpen, bkessgben.

- Mert mind hesek, soha sincsenek jllakva.

- Dehogy vagyunk mi hesek. Az embernek kicsi kell. A barom az sokat eszik,
tehn, l egsz ccaka zabl, s az ember kicsivel beri. A szegny ember
azzal halad elre, ha nem eszi meg minden keresett.

- Maga most is gy l, mint a barom - azt mondja -, elnzem, hogy mit
eszik, itt is kenyeret, szalonnt.

- Ez, krem, j eledel. Fejr kenyeret enni minden evsre, szp
hentesszalonnval, papriks szalonna, fstlt szalonna. Ez nem elg? Akinek
ez nem elg, akassza fel magt. Ht ha azt ltn, hogy otthon egy kaszs,
aki maga kenyern kaszl, kukoricakenyeret eszik, hagymaszrral, mgis
megvan. De mg vacsorra is mit tud neki fzni a felesge vagy az anyja,
egy kis lt. Rntottlevest vagy krumplilevest, paszujlevest, lencselevest,
cibert. Annl csak mgis jobb a kenyr, szalonna. Hogy kpzeli maga azt,
hogy n minden keresetemet megegyem? Akkor mibl kldk n haza pnzt az
desanymnak, hogy kifizethesse az adssgot, malacot meg belevalt vegyen,
meg egyszval akkor n minek jttem Budapestre, ha csak azrt jttem vna,
hogy a magam belt tmjem, arra meg nem gondolnk, akit otthon hattam.

- Maga egy megrgztt paraszt - azt mondja Lieb r.

- Igenis az vagyok, mert annak szlettem, s abba akarok maradni.

gy nem tudott velem semmire se menni, nem is szeretett osztn velem sokat
beszlni, mert nem mondtam r minden szavra, hogy itabne.

Mikor este hazamentem, megmosdottam, lefekdtem, pihentem.

Nha kimentem evs utn mg az utcra, s egy darabig elnzeldtem, hogy
szaladnak az emberek a budapesti utcn. Itt nem szoks megllni, lelni a
kiskapuba, elbeszlgetni, hanem az a sok ember, aki van, csak szalad, mint
a bolond, mintha kergetnk.

De legtbbet elbeszlgettem a hziasszonnyal, Veresvgsinval.

Ez a Veresvgsin mosn volt, kis kvr, j asszony volt, nagyon
szeretett beszlgetni. Az ura napszmos volt egy nyomdban, valami zlyomi
kovcsnak a gyereke volt, de a testvre mltsgos r volt, igazgat a
mzeumba. Az ember testvre, a Veresvgsi. Az apjt mg valami Brocknak
hjtk, csak megmagyarostotta a nevt, mikor diknak adta a fit, gy a
tbbi gyerek is Veresvgsi lett, az igazgat testvr rnak ott volt a
nvjegye az arckp alatt, vegbe, az gy rta Veressvgssy. Pedig Brocka
volt a. Vagy Trocka, mr nem tudom. Nagyon furcsa ember volt ez a mosn
ura, nem szlt az soha egy szt se. J ksn jtt haza, mert mikor a
nyomdbl eljtt, meg se mosdott, hanem gy olajosan belt a sarki
kocsmba, aminek az volt a neve, hogy "Gyuri bcsihoz", s ott lt ksig.
Nem volt nagyon ivs, egy frccs mellett el tudott lni esti tz rig. A
testvre tette be a nyomdba, de klnben sohase tallkoztak. Mikor az els
gyerek megszletett, a Juliska, aki ebbe az idbe mr j kis bgys jny
vt, akkor el fellett menni nekik hozz, megmutatni a gyereket, mert
keresztapnak hjtk, a felesgt, a mltsgos asszonyt meg
keresztanynak. Igende a Veresvgsi csak a kapuig ment a felesgvel, s
akkor azt mondta, mingyrt jn, elment, de nem jtt vissza, gy a felesge
maga ment fel a gyerekkel a palotba. Nagyon szp fnyes laks volt, de nem
sokat beszltek vele, csak egypr szt, adtak neki tz forintot, avval ksz
volt. Tbbet sose mentek el hozz, azok se jttek, se nem rtak.

gy ebbl megtanultam, hogy a szegny embernek mindegy a, ha a gyerekt
kitanttatja, vagy nem. A mltsgos r nem segtett se a testvrn, se az
desszlein soha semmivel. A szegny gyereke se segtett a szlknek, mert
ennek meg nem volt mibl. Csak annyi haszna volt tn az apjuknak, hogy
elmondhatta, hogy van egy fia, amk mltsga.

Elmondtam ennek a Veresvgsinnak, hogy azrt van valami igaza a Lieb
rnak, hogy nem j let az, ahogy n ezen a Budapesten lek, mert bizony
sokat szdl a fejem fent a magasba, biztosan azrt, mert nem vagyok
hozzszokva, hogy htszmra mindig csak szraz telen lek. Mg attl is
fltem mn, hogy eccer leesek. Ez osztn fztt nekem tet, mikor a lakja
ksn jtt. Mert ktszobs laksuk volt ezeknek. A nagyobbik szobba laktak
k, a kisjnyval meg az urval, a kisebbikbe mink ketten Gedeon btymmal,
a konyhba meg vt egy gyrajr lakja, aki mindig csak ccakra jtt
haza. Nappal  mosott a konyhba, de ha lakja hamarabb hazajtt, akkor
bement a szobba, s vasalt, mert sok munkja volt, nagyon szpen tudott
mosni meg vasalni, mg kemny ri ingeket is.

Ez az asszony tanyn nevelkedett, ht jl ismerte a szegny ember letit,
elmondta, hogy mikor gyerek volt,  is ftt tkn ntt, meg slt tkn, meg
tkmagon, mgis mijen kvr tudott lenni.

- Ht bizony - mondom neki -, a szegnynek csak az az lete, a nlklzs.
Aki nem tud nlklzni, az ne is legyen szegny ember. Mer a szegny embert
a munkba bizon sokszor csak a kapa viszi elre meg a kasza. Mikor maga
kenyern megy a kaszs, akkor lendl a kasza, viszi maga utn a kaszst, s
az az ember mindig szmolja, hogy mikor lesz mr dl, mikor hozza ki a
gyereke vagy a felesge a ftt telt. Vagy este mikor mehet mr haza,
megenni a cibert. Hst?... Azt ritkbban, mert a hs drga. A zsr is
drga. Legtbbszr csak egy kis pirtott liszt van benne a levesbe meg egy
kis krumpli, azt is sprolva, mert kevs van. Knny a Lieb rnak, tele
hassal vitatkozni, mikor tven fillr az rabre, akkor ehet prkltet meg
gulyst a vendglbe.

gy ltem n Budapesten. De le is sovnyodtam.

- Nzze, tsasszony - mondtam Veresvgsinnak. - Minlunk egy fztkr ha
egy fillrt lehet kapni, a sok, mer annyit se lehet kapni, mer nincs kinek
eladni. Nem is igen termel senki, mert a tk ojan portka, hogy csak csalja
a gazdasszonyt, mer ha nem tesz bele egy kis tejet vagy tfelt vagy savt
legalbb, akkor moslknak se val. De ha itt bemegyek br a legkisebb
vendglbe, akkor is legalbb harminc fillrt kell adni egy tkfzelkrt.
Ht nekem fj a szvem rte, hogy gy kihnyjam a pnzt. Majd eszek
odahaza, mert fz nekem karcsonyra desanym ojan teleket, hogy mn most
is csorog r a nylam. Nagyon tud fzni az n desanym. gy meg tudja adni
az zt, hogy mg ha br sovnyan van is fzve, akkor is csak gy tti az
ember magba.

Veresvgsin mondta is, hogy  is csak akkor evett igaz j teleket, mikor
gyerekkorba az desanyja fztt neki. De most mr az desanyja beteg, vak
s guta ttte, ht most neki kell viszonozni. Az ura, a Veresvgsi, nem
engedte, hogy  maghoz vegye, de a testvrnl lakik, s  mindennap visz
neki valamit, hogy segtse, mert a testvre is ojan szegny asszony, hogy
alig tudja magt eltartani.

Szerettem, hogy ijen j asszony s dgos kegyetlen. jjel-nappal mindig
csak dgozott, s mgse vt soha pnze. Sokon kellett neki segteni. Lttam
akkor, hogy a testvrek kzt is gy van, mint ahogy mondjk, hogy mind arra
a lra raknak legtbbet, amk legjobban hz. Neki is soha egy testvre se
adott semmit,  meg mindig adott mindnek. Az ura pedig nem sokat hozott
haza, egy az, hogy keveset keresett, meg aztn el is klttte, ha nem is
volt ivs, mgis elment tle a pnz, csak a hzbrre segtett, a tbbit az
asszonynak kellett meggyzni.

Meg azrt is derk asszony volt, hogy mindenkirl mindent tudott. gy n az
egsz hzat megismertem, pedig de nagy hz volt. Nyolcvankt laks volt
benne, tbb, mint ahny hz a mi kis falunkba sszesen volt.

- Lssa - mondtam -, ez a mi bajunk, hogy mi ojan kis falu vagyunk, mgis
papot kell neknk tartani meg jegyzt meg tantt. Hogy lehessen akkor
meglni. Meg adt fizetni, tadt, mindent.

Ht mi a htuls udvarba laktunk Gedeon btymmal, a szomszd laksba
lakott egy fikeres a felesgvel s hrom kisgyerekvel. Ezek mindig
veszekedtek, hogy a fikeres hazajtt, mr kezddtt a happr. Vkony fal
vt, minden sz thallatszott, nha nem is tudtunk aludni tle, akkor
Gedeon btym megverte a falat, s tkiablt, hogy hallgassanak mr, mert
nem tudunk aludni, ojankor nha elcsendesedtek egy kicsit. Nem tudom, mrt
haragudott a gyenge kis felesgre ez a fikeres, nha gy verte, hogy mg
a csattogs is thallatszott. A msik laksba meg szembe velnk egy
kisasszony lakott, amkhez egy fhadnagy r jrdoglt. Ez a fhadnagy
vidken vt llomson, csak nha jtt fel. Ojankor a kisasszony majd
belebjt, ltni lehetett a nyitott ablakon, mert az ablak mindig nyitva
volt nla, csak akkor csukogatta befele, ha a fhadnagy megjtt. Ojankor
mingyrt kicspte magt, s mentek kvhzba. A fhadnagy rnak volt itt
civilruhja, s mihint megjtt, mingy tltzkdtt, s elmentek.

Veresvgsin, ha hazajttem, mindig mondta:

- Itt van a fhadnagy.

Mintha hozz jtt volna, gy rdekelte. Nem tudom mirt. A pestiek nagyon
kvncsiak.

Szembe velnk egy suszter lakott, sok apr gyereke volt, s olyan munks
volt, aki otthon dolgozott, a gyrbl kihozta a brt, azt szabta, varrta
egsz nap, s mindig nagy kofferrel vitte be a ksz munkt. A kzplaksban
egy zvegy nagysga lakott a kt jnyval, nagyon szp kisjnyok vtak, a
nagyapjuk ezredes r volt, az apjuk meg szzados, de elvltak. Ez a
nagysga is Veresvgsinval mosatott, s gy az asszony mindent tudott
rluk. Hogy a nagyobbik lnya sznszn lett.

De az egsz hzrl tudott. Nem trtnhetett olyan, hogy  azt mingyrt meg
ne tudta volna. J bart volt a cseldekkel, s rkk trafiklt velk.

Na, mondtam, ht ez Budapest. Minek jnnek ide az emberek olyan szvesen.
Mink csak elg messze laktunk Budapesttl, mert ngyszz kilomterre
vagyunk innen, de mr mitlnk is mennyien jttek fel Budapestre, mintha
itt tejbe-vajba frsztenk az embereket. Az igaz, hogy itt mind jobban l,
mr annyiba, hogy tbbet esznek, meg kevesebbet dolgoznak. Ht csak a
herknek val Budapest.

Egy reggel nagy sivalkods volt, kinzek, a fhadnagy ll a torncon, s
veri a kisasszonyt.

Mikor este hazajttem, mondta Vrsvgsin, hogy a fhadnagy kiadta a
kisasszony tjt. Nem fizet rte tbbet a hzbrrt. A fhadnagy az ccaka
lerszegedett, s gy trtnt.

- Most mi lesz a kisasszonnyal? - mondtam, mert sajnltam, elg szp
kisasszony volt.

- Bemegy - azt mondta Vrsvgsin.

- Hova?

- Ht oda. A nyilvnosba.

Ilyen az let Budapesten. De mintha az egsz hz megbolondult volna a
fhadnagy viselkedstl, akkor reggel a brkocsis is megverte a felesgt,
s a pujkkal egytt kizavarta ccaka ket. Arra a suszter is kedvet
kapott, az is elkezdett patlit csapni. Akkor meg lentrl, az als
emeletrl hallatszott nagy veszekeds.

n mondtam, sohase tudnk Pestre jnni lakni. Inkbb leszek szegnyember
otthon a mi szp kis falunkba, de n nem akarok ilyent.

Nem trdtem velek, se ingem, se gallrom, mg a neveket se tudom, mn
leesett a h, nem sokig lesz munka. Mikor Gedeon btymnak elfogyott a
munkja, azt mondtam, hazamegyek.

- J lesz, csm - mondta Gedeon -, mert nekem is szndkom van mr.

- Tn hzasodol?

Csak nevetett.

- Jfi - mondtam neki -, hol fogsz te itt lakodalmat tartani.

- Nem kell itt lakodalom - azt mondja. - Elmegynk az elljrsgra, azutn
elmegynk egy kis vendglbe, megebdelnk, dlutn egy kvhzba, megvan.

Nem frt a fejembe, hogy lehet gy eskdni.

- Tn mg desanym se lesz itt a lakodalmadon.

- csm, a csak ktsg - mondta Gedeon btym.

Ht ennyi Pest.

- Mit gondolsz - mondta Gedeon btym -, itt is gy van, mint odahaza, hogy
ha J Gyrgy hzasodik, arrl mg a paldiak is beszlnek? Meg az uszkaiak,
bknyiek, becsiek? Nem olyan nagy dolog az. Itt mindennap hromszzharminc
hzassg van.

- No, nem is kell nekem a budapesti hzassg. Ezr jttl ide, hogy mg egy
becsletes lakodalmad se legyen.

De  csak nevette, hogy paraszt vagyok. Fldmunks, azt mondja. Harminc
esztend kell mg annak, mg a falusi fldmunksok felvilgosodnak. Mr 
is megtanulta, amit a szocialista segdje mondott.

- Tn mg bokrta se lesz a vflyed kalapjnl meg pntlika a boton?

Erre mg jobban nevetett, hogy: nem. Egy csepp se lesz.

Csvltam a fejem, hogy lesz az akkor?

- Majd lesz a te lakodalmadon - azt mondja -, de oda meghjj, mert ott
tncolni akarok.

- Ha n nem tncolok a te lakodalmadon - mondtam neki -, akkor legalbb te
tncolj az enymen, de mg a felsgedet is elhozd.

- Azt mn nem grem, mert a sokba kerlne.

Egszen megvltozott ez a Gedeon, mita Pestre kerlt. M nem olyan, mint
otthon volt, mert otthon  is ppen gy ment csorogni a lakodalmas
hzakhoz, az ajt mell, mint n. Akkor mg puja volt. A pujnak meg ott a
helye az ajt sarkban, onnan nzi a nagy lakodalmakat. Tyklbat adnak
neki a kezbe, azt rgja. Meg mikor a tnc jn, akkor szabad neki is
tncolni kint az udvaron, vagy ha nagyon hideg van, a pitarba.

Osztn mg ezek akarnnak megtantani bennnket szabadsgra. Mrt, arra
akarnnak szoktatni, hogy nlunk is kvhz legyen. Vagy mindenki Pestre
jjjn? Akkor mit esznek, ha mi nem szntunk, vetnk. A szegny falusi np
koplal azrt, hogy nekik j kenyerek legyen. Mineknk kell megenni a
kukoricakenyeret, hogy k olyan fehr kenyeret egyenek, mint a h.

Alig vrtam mn, hogy elmehessek haza.

Ennyit tanultam n Pesten.


*** HUSZONKETTEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy milyen az els nagy verekeds. Nem rossz az, ha ers az ember
karja, s pnz van a zsebben

Mikor n vonatra ltem, nem bntam akkor mr Pestet. Hogy a vonat
megindult, maradhat Pest, mondtam.

Mg a fstjit se szerettem meg. Mennyit dgoztam benne, atyaisten, de meg
mennyit koplaltam.

Nem baj. Az ember kibrja. Hlaistennek, hogy egszsgesen vittem haza a
testemet. Nem volt nekem semmi bajom, p voltam, mint egy j edny.
Megmentettem magamat Budapest csbtstl, gy mentem haza, ahogy jttem.
Szeretkre mgcsak nem is gondoltam. Fltem n attl a sok kaszrntl.
Budapesten minden n gy volt ltzve, mint Szatmron a vendglben a
kaszrn. Utltam is.

Mg a beszdjket se szerettem, mg a szavuknak sincs meg az a j ze, mint
otthon nlunk a Tiszahton. "Kapsz egy meleget...", "frszt bele..."

Nem bntam mr n, csakhogy hzmestert nem ltok. De nagyurak. De tudjk
adni. Mindenki fizet nekik, ha ccaka megy haza, mg a legnagyobb r is.
Engem is megfizettetett eccer. De haragudtam.

Mer akkor nem tudtam n, hogy tz rakor punktum, becsukjk a kaput, s
Blint btymknl voltam, ott meg nagyon elbeszlgettk az idt, mert a
fiai kikrdezgettk, hogy van nlunk falun az let, n meg beszltem,
szerettem beszlni, egsz hten belm is vt ragadva a sz, ht szvesen
eregettem ki a tbbijt, meg Blint btym nagyon kedves egy j kis ember
vt szegny, a meg mindenkit ismert mifelnk, el kellett mondani, ki l, ki
halt arrafel, ki ment tnkre a rgiekbl.

Szval mn mondogattk, hogy menjek haza, aludjak, nem tudtam, mire
gondoljam, taln tanulni akartak a fik, elmentem. Ht az  hzukbl
kimentem n rendesen, nyitva vt a kapu, nem gondoltam semmire, de mikor a
Tm uccba rtem, ott meg be vt zrva a hz kapuja.

Nagyot nztem. Nagy kapu vt, nagy vasalt kapu. Nzem, hol fogok n itt
bemenni, j isten. Kerts nem vt sehol. De mg ablak se, mert csupa
vasajt volt a hzon, zlet volt mind. Vakartam a fejem, na itt kint hlsz
J Gyrgy... Vt a kapun kt kis ablak. Kocogtatom, veregetem, nem szl
senki. Ott llok egy darabig, az emberek futnak, n meg nzem a kaput, mint
az jborny.

Eccer csak meghallom, hogy az els emeleten mg fenn vannak, szl a
zongora. Az ablak is nyitva vt. Vrom, hogy csak kinz valaki. Ht
csakugyan kipislant egy szp kisasszony: Kiltok neki fel, hogy:

- Kisasszony.

A meg elkezd nevetni s lekilt, hogy:

- Mit akar?

Nevetett, mert biztosan azt hitte, hogy hozz akarok bemenni udvarolni.

- Nem lehetne kinyitni valahogy ezt a kaput? - kiltom neki.

- Nem szl a cseng? - azt mondja.

Cseng?... Hun van itt cseng, te magassgbeli j isten.

- Ott van egy fejr gomb - azt mondja -, nyomja meg.

Keresem, meglelem, megnyomom, nem szl.

Nyomkodom n, egy cseppet se akar szlani.

- Nem szl e - mondom neki.

A meg erre elkezd kacagni hallosan. Jn egy riember az ablakra.

- Minek akar maga ide bejnni? - azt mondja.

- Ht itt lakok - mondom -, htuls udvar, msodik emelet 43. laks.

Odajn a rendr, azt mondja:

- Minek nyomkodja maga a gombot?

- n nem tudom, rendr r, azt mondtk, nyomjam meg.

gy vitatkoztunk, mg meg is ijedtem, hogy baj lesz, akkor jn kifele a
hzmester r. Nagy, hasas kvr ember volt, nem tudott jl mg magyarul se.

- Jaj - mondom -, hzmester r, de j, hogy jn. Mongya mn a rendr rnak,
hogy itt lakok n oktber huszadika ta. Azta lakok itt Gedeon btymnl.
Mn egy rja itt llok, nem tudok bemenni.

gy osztn beeresztett. Bezrta utnam a kaput.

- Nagyon szpen ksznm - mondom neki -, hogy beeresztett.

- Tz krajcr - azt mondja.

- Mi az a tz krajcr?

- Fizetni, fizetni!

- Fizetni?... Mg fizetni is? Minek?... Nem adott nekem semmit. Mr
fizessek.

Megmondta osztn, hogy a kapunyitsrt fizetni kell.

- Na - mondom -, a teremtette, otthon olcsbb.

- Micsoda?

- Mert otthon tlpek a kapun, ha bezrtk.

De mg neki llott feljebb, hogy msszor ne csengessek annyit, mert fogy az
ram.

Foggyon el a levegd.

Gedeon btym magyarzta osztn meg azt is, hogy becsapott a vn zsivny,
mert jflig csak tz fillrt kellett vna fizetni, csak jfl utn huszat.

gy jrtam n, nem is kstem el tbbet.

De a vonaton megismerkedtem mindenkivel, aki ott lt. Volt ott egy
kofaasszony, amk csirkt hordott Budapestre. Elmondta, hogy mennyi pnzt
keres. Ha mi is gy tudnnk eladni az aprmarht, de mitlnk messze van
Pest.

Egsz sett este vt, mikor az jlaki llomsra rtem. Mentem haza. Nagy
sr volt, csak gy cubukkolt a csizmm a fekete srba. Trgyig dagasztottam
benne. Abba a j mifelnk val agyagos fekete srba.

Nem baj, hazartem, desanym fenn vt, vrt, mert megrtam elre, mikor
megyek. Vt j papriks csirke. Istenem, be jlesett. Nem ettem n ilyet
egsz Budapesten.

Ej, mg beszlni se vt kedvem. Nem tudtam n mit mondani desanymnak. Tz
hete nem voltam itthon. ppen a tizedik htnek az utols napjn rtem haza.
Lefekdtem, aludtam msnap tz rig. Akkor felkeltem, krlnztem a kis
hzat. Ht malac van az lba, kett. Borny van az lba, de egy ojan szp
kis borny, hogy majd megcsikkant a szvem az rmtl.

- No, desanym, most m nem sajnlom, hogy ott szenvedtem Budapesten, a
nagy kvrosba.

rdemes vt elmenni, mert ha itthon vagyok, semmi sincs. Hallottam osztn,
hogy a zsidnl lejjebbtettk a fizetst, mn csak nyolcvan krajcrt
fizettek, meg nem is vt munka, mert hrom ht ta csak az es esett.
Pesten is esett, de ott lehetett dgozni, fedl alatt dgoztunk.

Vasrnap vt, mentem a templomba.

j csizmba. j ruhba. Hogy megbmultak engem. Krajcr Gbor, Orbn Gyuri.
Boldog isten, de irgyeltek. Knny nekem, hogy btym van nekem
Budapesten, mehetek. Vigyem el ket is, ha mg eccer megyek.

- Jfik, nem nektek val a. Azt se tudntok, mk lbatokra jjatok. Nagy
vros az a Pest. Meg osztn Pest feketre fest.

gy szlogattam nekiek.

De mg a Piri tant is megnzett, mikor megltott az j ruhmba, a Blint
btym kis tlikabtjba. gy llott rajtam, mintha rm ntttk vna, csak
egy kicsit rvid vt. Annl szebben ltszott a csizmm, mert az egsz
hossz lbom szra kilgott belle. Nem szlt Piri tant hozzm egy szt
se, csak megnzett. A jnya nem vt a templomba, de tudom, mikor hazament,
megmondta neki, hogy J Gyrgynek mijen csizmja van.

Ebd utn tmentem beszlgetni Vas Blintkhoz. Azutn meg Kovcs Mari is
tjtt. El kellett mondani mindent. gy hallgattk, mint a szentrst.

De mg akkor fradt vtam kegyetlen. Hamar lefekdtem este, s n azon a
hten egsz hten aludtam. Ettem, aludtam, ettem, aludtam, ettem, aludtam.
Mn azt mondta desanym:

- Te fi, mg htalv lett belled.

De nem bnta, biztatott, csak egyek, aluggyak. Eleget szenvedtem
Budapesten. Cstrtkn leszrtam a nagyobbik sldt. Lehetett benne
negyvenkt kil, vagy negyvent. Leszen karcsonyra egy kis disznsg.

Mn gy pnteken kezdtem n rezni, hogy tmad bennem felfele a virtus. Jl
reztem magamat. Megjtt a hideg is. Vt az udvaron fa. Hozatott desanym
azt is. Csibrltam a kis baltval, vgtam a rzst. Raktam a tzet. Olyan
szerencsm vt, hogy a h is megjtt karcsonyra. Nagyon szp fejr
karcsonyunk vt, csak gy szikrzott.

Szombat este itt vt a karcsony. Jttek a gyerekek kntlni. Adtam nekik
krajcrokat.

De szp vt. Elgondoltam, hogy n istenem, mg egypr esztendvel ezeltt
n jrtam az ablakok al nekelni, most meg n vagyok a gazda. Mg tz
krajcrt is adtam nmk gyereknek.

Jtt a karcsony els napja.

Mn akkorra olyan vtam n, mint a frj. Megllottam a legnyek sorba, a
Krsz kertse mellett. Mindenki csak rm nzett, csak rm hallgatott.

- Mi vt Pesten?

- Pesten?... Tudjtok, hun dgoztam n?... Nzd meg ezt a tornyot. Ha erre
rtenntek mg egy tornyot, meg arra mg egyet, olyan magosba vtam n. A
Nyugati plyaudvarnak a legeslegtetejn. Alattam meg fstlt a vonat. A sok
mindenfle vonat. Az utcn meg ojan aprk voltak a npek, mint a hangya.

Mikor bementnk a templomba, fel a karba, a legnyek kzt, akkor is n mn
nem llottam a falhoz, hanem mingyrt ott voltam msodikban a tant
mellett, s mikor a felllt nekeltk, hogy:



Im b jttnk nagy rmmel,
Felsges isten...
gy fjtam n, mintha mg az des Jisten is kln hallgatna rm a felsges
fleivel.

Ht ahogy elfjjuk az neket, osztn kezdjk a karcsonyi szent nekeket,
jnnek be a jnyok. Jn Piri Mrta meg va.

Piri Mrta mingyrt csak rm nz. jra rm nz. Mg el is mosolyodik. Akkor
lesti a szemt, osztn jra csak rm nz.

Majd kiugrott az n szvem az j ruha all. Mg a Blint btym prmes
kabtjt is kigomboltam, sztvetettem magamon, hogy az j ruhm jobban
ltsszon. Pedig kegyetlen hideg vt a templomban, hj, de kegyetlen hideg
vt.

Ltom eccer, hogy a Vradi-jny is pislog felfele. Krlnzek vigyzva,
hogy megbotrnkozst ne tegyek, merre van a Sarkadi gyerek. Nem vt sehol.
Mg addig szre se vettem, hogy nincs itthon. Csak azutn jutott eszembe,
hogy elment. Katonnak ment el.

Akkor j. szre se vettem, hogy n vagyok mn a falu eleje.

Hszesztends vtam. Hogy n olyan isten kedveltje vtam, hogy az n
szletsem ppen karcsonyra esett, mert karcsonyi ajndk vtam n, mint
Krisztus urunk.

Mg desanym is ott vt szegny a templomba, ott lt a htuls padba
csendesen. Onnan hallgatta a szent prdikcit. De nem az reg pap
prdiklt, hanem a lgtus. Az rvacsort meg egy fiatal pap osztotta;
mondtk, hogy a segdlelksz, mert az reg pap mr rgen beteg, ht fogadni
kellett nekik egy jat. Olyan kis grbe ember volt a segdlelksz. n is
felvettem az rvacsort.

Mikor lementnk az asztalhoz, ott kellett nekem llani Piri Mrta eltt.
Szp szelden belenztem a szembe,  is az enymbe. Uramisten, gy
megdobogott az n szvem. Mgis ilyen jny nincs tbb a vilgon.
Budapesten? Hre se vt ijennek. Pedig aztat az egyet nem szerettem, hogy
mr ez is ojan kaszrnsen vt fslve. Kisasszony e mn.

Vradi Piroska is meresztette rm a szemt. Intettem neki, hogy j van.
Arra lesttte a szemt, ahogy illik.

htattal haraptam a kenyeret, akit a kis pap adott. Ott bent llott az
asztal mellett, de olyan kicsi vt a, hogy nem is tudom, hogy eresztettek
ilyen csepp embert a papi palstba. Mikor a bort adta, gondoltam, meginnm
n az egsz aranypohrral, de csak ppen egy kortyintst ittam, attl is
megrzkdott bennem az egsz termszet.

Ott vt a Mli kisasszony is a templomba, a pap jnya. De reg vt, de sok
rnc vt az arcn, de szvesen nzett. Csak azutn hallottam, hogy a kis
papot megbolondtotta. El is vette tet mg a farsangon, mg az reg pap
lt. Azt hittk, akkor megvlasztja ket a falu papnak. De nem vlasztottuk
osztn meg, hiba halt meg az reg papunk. Szebb szl papot kerestnk, no.

Mikor hazamentnk ebdelni, feltette desanym a tttt kposztt az
asztalra.

- Jaj, desanym, de j tttt kposzta.

Igende valami cignyok rkeztek, s meghallottk, hogy itthon vagyok, vagy
megreztk, hogy egy kis pnz van a zsebembe, eccval odallottak az ablak
al, s kezdtek cincogni.

Mondom desanymnak, hjja be ezeket a morkat.

Behjta.

- Aggyon ezeknek egy kis tttt kposztt, hagy egyenek.

Adott nekik. J bven. Vt elg. Nagy hord kposzta vt a pitarba. Arrl
is gondoskodott szegny. Minden vt ott akkor. Liszt, a nagy lisztes
ldval tele. Hs. Kolbsz, hurka. Szp karcsony vt. - Fiam, mita apd
meghalt, nem vt ilyen szp karcsonyom.

- Nem baj, desanym, mn ezutn gy lesz.

A cignyokat osztn elzavartam, menjenek a kocsmba, majd estre
tallkozunk.

Jkedvem vt. desanym szerette, ha jkedvem van. Fiatal vagy, azt mondja,
most kell lni.

Ebd utn elmentem Kovcs Marikhoz. Az akkor menyasszony vt. Ott lgott a
vlegnye, Balog Istvn. A kacska kez Balog fia vt. J ids legny vt
mn. Jraval, csendes ember vt, nem sok vizet zavart.

- Evvel boldog leszel, Mari - mondtam neki -, ezt az gy al dughatod.

- Nem iszik, nem dohnyzik - mondta Mari csendesen.

gy lttam, boldog. Ht legyen boldog. Megrdemli. Mindenki legyen boldog,
ha n a vagyok.

Mondtk, hogy a Piri tant jesztendbe elktzik a falubl. Jnkra megy
tantnak.

Jnkra. A nagy falu. Akkor szerencst csinlt. Ott legalbb ktszer annyi
fizetse lesz. Kntortantnak hjtk, els tantnak. Most aztn igazn
kisasszony lehet a jnya.

Nem rltem neki. Elmegy akkor az n Mrtm, vagy ltom tbbet, vagy se.
Vge az n kisasszony szeretmnek. Most mr osztn igazn vge. Mer Jnkra
nem mehetek utna kvekkolni.

Mit tagadjam, meg is hbortott. Nem vt tovbb nyugodalmam, azon jrt az
eszem, hogy tegyem emlkezetess.

Hogy a mi falunkba is vt valaha. Meg hogy vt egy J Gyrgy is, aki sokat
jrt utna.

Estre hazamentem. Megvizeztem a hajamat, jl megfsltem.

Mondja desanym:

- Egyl valamit.

- Mn n nem vagyok hes, desanym.

Szegny, nzett rm alrul, gondolta, hogy mn hallottam, hogy a Piri
tant elmegy.  nem mondta meg. Ismerte, mijen rzssel vagyok a
Mrtcskrt.

De ettem azr, hogy ne rontsam a kedvt, hogy megvetem az telt. Vagy kt
ttelket meg egy darab hst. Nagyon szeretem a tttt kposztt. Azt mg
flbe is megeszem, ha van.

Megyek a kocsmba fele. Hallom mn messzirl, hogy hzzk az n cignyaim.
No, csak hzztok.

Ahogy a kocsma eltt vagyok, jn Fles Gyuri, azt mondja:

- Te, a tanyasiak itt vannak.

- Legyenek.

- De nem engedik hzatni, hogy az n libm az este.

- Nem engedik?

- Nem.

- Ht ne engedjk... k tartottk jl dlbe a cignyokat tttt
kposztval? k nem engedik?

- Sokan vannak - azt mondja -, nem engedik.

- Mn nekem mindegy, akr sokan vannak, akr kevesen, az az  dguk. De az
n cignyomnak majd csak n parancsolok.

Odajnnek mg ketten vagy hrman. Orbn Gbor, brahm Jzsefnek a fia, a
nagygazd, a Jzsef, az is olyan korunkbeli meg Ndor Istvn, az j markos
gyerek vt.

- Tik csak legyetek mellettem. Azt csinljtok, amit n.

J van. Bemegynk az ivba. Lelnk szpen a kls asztal mell. A belst
elfoglaltk a tanyasiak. J van. Rendelek egy flliter bort. Csak annyit
mondtam:

- De el ne menjetek.

Megisszuk a bort. J kis savany bor vt. Megint brahm Jzsefka rendel
egy fllitert. Kittik.

Akkor azt mondom:

- Anti, hzd csak r.

- Hadd el - azt mondja a cigny.

- Hzd r - mondom n.

- Hadd el - azt mondja.

- Hzd r...

Egy ezstkoronst adtam neki a markba.

- Hzd r, az anyd keservit:



Az n libm az este,
 Azt a prdt megtette,
 Trdig r nagy hba,
 Nagy hba,
 Felmszott a tojra.
Danoltam pognyul. Odajn egy fiatalember.

Meg akart tni.

n meg az orra cimpjt kaptam el.

Hj, lett nagy kavarods. Eccer csak magam vagyok a gyrbe.

Fordtom a kezemet.

sszegabalyodtunk. Egy ids legny, Kis Blint mellm ll.

Leszakad a nagy lmpa.

Lett nagy muri.

Kivertk a tanyasiakat, tizenhatot.

Hozzfogtunk mulatni. Eccer sztnzek, az n cimborim kzl egy sincs, a
tanyasiak meg visszajttek.

Megint sszebomoltunk.

Szk, pad, minden gurult, a kocsmros, Surjn Pter meg gyertyt
gyjtogatott, amellett jra kivertk a tanyasiakat.

Akkor osztn leltnk a nagy asztal mell, a bels asztalhoz, s elkezdtnk
mulatni.

gy vt.

De e mg semmi, most mst mondok.

Mi akkor reggelig elmulattunk a kocsmba. Szpen, nem vt semmi. Nem is
ittunk olyan sokat, csak daloltunk, meg tncoltunk, mert azutn, hogy hre
szaladt a faluban a nagy legnykedsnek, jttek m a fik meg a jnyok. Vt
tncosn elg. nnekem nem vt senkim, mert n csak arra gondoltam, hogy
Piri Mrta gyse jn el, a tbbi meg nekem nem szmt.

Hanem eccer gy tizenegy ra tjban eszembe jut, hogy evvel a Vradi
Piroskval mgis szmolni kne. Hiszen gy hattam itt abba az idbe,
majdnem mint menyasszonyomat. Elmentem ht rte a kocsmros kisebb fival,
hogy jjjn le.

Azt izente vissza, hogy mn lefekdt. De a gyerek megmondta, hogy nem
fekdt le, csak izente. Azt mondta, hogy mondja meg a Pterke, hogy  mr
lefekdt.

n meg, valami bolond szl ttt, azt mondom a cignyoknak:

- Anti, menjetek oda, ahov a gyerek vezet, osztn hzztok el a jny
ablaka eltt, hogy:



Jaj de bnom egy dgomat,
 Hogy gy megcsaltam magamat,
 Virgok kzt rzsa voltam,
 Vlasztani mgse tudtam.


Vlasztottam, de nem tetszik,
 Most is a kocsmban iszik,
 rte mennk, de mr ks,
 Esik elttem az es.


n is vtam valahra
 Virgok kzt majornna,
 Olyan kertszre talltam,
 Nem ntztt, elhervadtam.


Minden temetn megllok,
 Ugy is tudom, hogy meghalok,
 Rzsa nylik temetben,
 Rozmaringszl srkertemben.
- jnye - azt mondja a cigny -, nem tudsz szebbet?

- Nem - mondom -, ezt hzztok.

Evvel elmentek a cignyok. Mink meg ottmaradtunk. Ht egyszer csak jn
Vradi Piros.

- Itt vagy?

- Lehetek. Valaki azt hzatta az ablakom alatt, hogy "Csak egy kisjny van
a vilgon..." Ht eljttem - azt mondja -, hogy ki hzatta.

Nagyot nztem.

- Anti. Ezt parancsoltam n neked?

Azt mondja a prms:

- Mn n krntval nem megyek jnyt ksznteni karcsonyba.

gy megcsalt engem a cigny.

- No mindegy - mondtam -, ha mn itt vagy, tncolj.

Megforgattam osztn Vradi Pirost.

Krdi, hogy vt Pesten.

- Ott nagyon jl - mondtam neki.

- Szpek- a budapesti jnyok?

- Micsoda? De mg mijen engedelmesek.

- Nem ojanok, mint az itthonvalsiak?

- De nem m.

Ht a Pirosba mn megint valami ttt, szrevette, hogy kaps gyerek
lettem, mer a jnyok csak velem akartak tncolni. Csak gy kredzkedtek a
karomra, gy osztn neki se kellett tbb, sose vt hozzm ojan szves, mint
akkor ccaka.

De nem az a f, hanem az, hogy most, mikor ott vt nekem a Vradi Piros,
nem vt nekem semmi zem hozz. Nem tudom, mi bjt belm, de az eszem
mindig csak Mrtcskn jrt. lni tudtam vna, hogy engem az Isten gy
elkrhoztatott, hogy nekem itt kell tncolni a parasztok kzt, cigny
mellett, Vradi Pirossal, s nem is mehetek el arrafel, amerre az n szp
szeretm llegzik.

Csak krdezte Piros, csak krdezte, hogy mi lelt. Mg ki is vitt a
pitvarba, meg az udvarra is kijtt velem, gy mondta:

- Neked valami bajod van, Gyrgy.

- Nincsen nekem semmi.

- Akkor mr nem szlsz, nem beszlsz, tn Pesten maradt a szved?

Megcskoltam a szemit, a szjt, megfogtam a mejjit, szval mindent
megtettem neki, amit az ember mn a szeretjnek szokott, de azrt csak nem
tudott megnyugodni, hogy valami bajom van, nem ojan vagyok, mint mskor.

Shajtottam egy nagyot, s megvertem az klmmel a mestergerendt.

- Tn az a bajod, hogy Piri tant elkltzik a falubl?

- Nem jrok n mn iskolba.

- Tn az a bajod?

Nagyon tudott nyelvelni Piros.

Nekem osztn eszembe villant valami. Mikor nagy sznet volt, mert jl
belefradt mr mindenki a tncba, flre szltom eccer az Antit.

- Anti, a ny essen a dhdtt marha fejedbe. Kapsz tlem kt ojan pofont,
hogy az egyik fled a becsi toronyra ragad, a msik meg a paldira. Nem
megmondtam, mit hzz te gaz cigny, ennek a Vradi-jnynak. Most mit
hzassak ott, ahova most akarlak elkldeni, de mg n is veled akarok
menni.

- Van - aszongya - tbb nta is.

- De mi, te bds csr, a kutyk nyzzanak le.

- Ht - aszongya - a Rkczi indul.

Ilyen egy vadmarha vt ez az Anti cigny.

- Ht - mondom - most szedd ssze az eszed meg a tudomnyod. Gyertek, de
gy gyertek, mint az rnyk, hogy mg a h se hersegjen a talpatok alatt.
gy gyertek be, mint a ksrtet, hogy szre se vegye senki, hogy elszllt a
prtok, mert ha szreveszik, osztn valaki velnk jn, dgszag lesz a
karcsony.

Elvittem ket. Elmentnk az iskola ablaka al. Az utcra vtak a laksbeli
ablakok, megllottunk a kis ablak alatt, mert kt szoba vt az utcra, a
nagyobbikban hltak a tantk, a kisebbiknek csak egy ablaka vt, ott hlt
a kt jny, Mrta s vcska.

No most hzd r azt, hogy:



Temetbe lttalak meg elszr...
Nem tudom, hogy jutott eszembe ez a nta, de biztosan arra gondoltam, hogy
Piri tant jesztendbe elmegy a falubl, ht bcsztatni kell.



Mikor azt a j anydat temettk...
Bizon nem bntam vna, mer az vt az oka, hogy a tant ojan mrges vt rm
vessz-koromba; mert az a sovny tantn sose szeretett, pedig a tant
mg eleinte szvelt valahogy.



gy nztl ki fekete gysz ruhdba,
 Mint liliom sett erd ajjba...
A kis ablakba meggylt egy gyufa, s ott llott egy szl ingbe egy
szempillantsig Mrtcska, mint egy igazi karcsonyi angyal.

n is elvettem a kis pipmat, rgyjtottam, hogy  is hagy lssa, hogy n
vagyok, meg ha akarja, az apja is hagy lssa. Hogy ha lni akar, tudjon
hova clozni.

De nem ltt, nem vt semmi.

Krdi a cigny, mg mit hzzon.

- Hzd ez az apdat ktlen a dgtrre - mondom neki, avval elvittem ket
vissza a kocsmba.

Ennyi vt az egsz.

Hej, a fene egye meg, tele vt a szemem knnyel, de nem ezt akarom mondani,
hanem msnap cignylakodalom vt.

Vt a faluba egy korcs cigny, olyan kovcsfle vt. Patkt csinlt, meg
vasazta az ekevasat. Ez a cigny, Pva Gyuri vt ez, ppen akkor
hzasodott, s a cimborim meg vtak hjva vflynek. Hjtak engem is, hogy
menjek, tncoljunk.

- Karcsony van - mondtam -, lehet.

Hazamentem egy kicsit megmosdni, mert nagyon be vt mn ragadva a szemem.
Mondja desanym:

- Jl mulattl, fiam?

- Mg csak most fogok, desanym.

- Hun, fiam?

- Cignylakodalomba.

- , fekdj le egy kicsit.

Le is fekdtem gy ruhstul az gyra, s aludtam egyet. Csak akkor bredtem
fel, mikor ebd utn jttek, hogy menjek mr.

Ht a magyarok nem mentek enni a cignyokhoz, csak tncolni. Az esket
dleltt vt, mink meg ebd utn mentnk. Igende a putriba nem lehetett
bemenni, fst volt ott, hanem a mhely meg vt csinlva, hogy kihordtak
belle mindent, s ott lehetett tncolni. Nagy h volt, olyan puha h, hogy
csak gy hullott. Akkor is esett, de nagyon csendesen.

Anti dgozott a bandjval, mi meg hozzfogtunk tncolni. De nagyon szp
menyecske volt a Pva Gyuri felesge. Aj, nagyon szp menyasszony vt,
cignyba se lttam tbbet ojan szpet.

Indtottuk a menyasszonyi tncot.

Termszetesen fizetni kell azrt, ht a magyarok vtak az elsk. n is
letettem a koront a tnyrba, s jrtam a menyasszonnyal. De a bolond Pva
Gyuri, nem tudom, m ojan rszeg vt, egszen be vt rgva, biztosan maga
itta meg, amit csak lehetett a lakodalmi borbul, de mg jkor elkezdhette
mn az ivst, mert flteherre vt akkor is, mikor n odamentem, pedig nem
vt tbb mg egy rnl ebd utn. Ht mikor n legjobban tncolok a
felesgvel, felugrik az asztalra, a mhelybe, a satu mellett, s elkezdi
hzatni azt, hogy:



Van itt cigny elgsges,
 Itten magyar nem szksges.
 Ki magyar, ki!...
s cignyntkat utna, cigny nyelven.

De nem mentnk el, hanem tovbb tncoltam a menyecskvel, forgattam,
szorongattam, a meg nem bnta. Megharagszik erre a Pva Gyuri meg a tbbi
cigny, beszaladnak a hzba, vt olyan flig fdbe vjt putrijuk, s
kalapcsot, vasdarabokat kezdenek hajiglni belnk.

- Te Blint - mondom Kis Blint bartomnak -, mink mg ne is mulassunk?

Felbortottuk a putrit. sszedlt az egsz. Ordtottak, hogy hrom halott,
meg sszetrt az edny.

- Gyertek ki, cignyok, rtok gyjtjuk a hzat.

Nem mertek azok elbjni. Pva Gyuri lefekdt a romok alatt, elaludt. Mink
meg tncoltunk estig, akkor vittk a szp menyasszonyt meg a cignyjnyokat
vgig a falun, ntaszval, bandval a kocsmra, s ott mulattunk velk
reggelig.

Mg most is emlegette a cignyn a nyron, hogy mijen j lakodalma vt. Az
ura mn azta meghalt rszegen.

De szp karcsony vt az akkor, istenem, Budapest elmehet. Tudnak ijet
rlni Pesten?

Mg a jegyz r is, mikor reggel mentnk hazafel bandasz mellett,
killott a kapuba, azt mondta:

- No, J Gyrgy, ltod, gy kell mulatni. Egy bicskzs se vt.

- Nem, jegyz r, mink tisztessgesen mulatunk.

Nevetett.

Most nem pofozott.


*** HUSZONHARMADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy az emberi termszet esend, de azrt j az Isten, gondot visel
az desanykra

Kegyetlen fejem fjsra bredtem msnap. Aludtam j sok, ktnapos vt a
mulatsg, nem vt rszem ilyenbe, korntse, mi volt mg eddig az n
mulatsom? Gyermekjtszs, de most egsz rendesen vt ez, megreztem n,
hogy ers a karom, lbam, derekam, egsz testem, a tanyasiak is megtudtk,
ki vagyok. Mn a cignylakodalom a semmi se vt, ott mn nem kellett
megerttetni magam, inkbb az vt, hogy m ott gy dirigltam. M akkor
kiprblt voltam. Hogy tizenhat tanyasival, jformn egymagam meg tudtam
viaskodni, ht ez mr csak pehely vt nekem, rfjtam, ez az egsz.

De a nagy dolog vt, az a nagyverekeds a kocsmban, itt nagyot tanultam.
Mgis tizenhat legny: tizenhat legny. Nem lehet avval egynek killani,
mg ha Toldi Mikls is. Nem az ermmel gyztem n ott, hanem a nagy mer
akarssal. Otthon vtam, nem akartam hagyni, hogy megcsfoljk a falut
olyan hitvny gyerekemberek. Csupa sutty legnyfle vt a, mgis le mertek
lni a falu kocsmjn az els asztalhoz. Osztn meg nem hattk hzatni az
n ebdelt cignyaimnak az n parancsoltam ntkat. Ht nbennem a nagy
becslet dgozott, k meg tudtk, hogy nem vtak igazsgba. Ht nem akartk
beszakttatni a fejket. De n nem bntam, ha engemet minden darabomat
kln agyonvertk volna, se bntam volna. Nem n. Ht ezrt
gyzedelmeskedtem, mert olyan akaratos voltam. Senki se akar megsntulni
hibs gondolatrt, vagy fejn egy lyukat. Ht elszaladtak. Nekik csak
trfa volt az egsz, de nekem hallos. Mert ha n magamra vettem, mr azr
se hattam vna a falu becslett.

Csak most fjt osztn a fejem, vllam, minden lapockm harmadnap, mer most
vettem szre, hogy n is kaptam eleget. A fene a bds klykeit, megraktak
azok engem istenesen, de n akkor szre se vettem. Tapogattam osztn most,
de szgyelltem desanym eltt mondani. Mg a hajamba is kt vagy hrom
dudorodst leltem.

Nem baj, mondtam, ebcsont beforr. Hallottam n azt gyerekkoromba
desapmtl, hogy ez a katonadolog.  is sok vt katona szegny, meg az
sei is mind katonaflk vtak, mert nemesek vtak, ht neknk tudni kell
verekedni. De e csak most jutott eszembe, mikor fjt. Akkor mg eszembe se
vt, mikor belevgtam a kzepibe. Akkor csak mentem n, mint a kiskakas,
nem is tudom, hol szedtem, mert a tbbi parasztgyerek, aki velem tartott,
egy se adta magt az tlegnek. n vtam az a j bolond, aki se lt, se
hall, csihpuh...

Mikor felbredtem, desanym nem vt a hzba, magam vtam. Leszllok az
gyrul, vt egy kis tkr a kt ablak kzt, leveszem, megnzem benne, a
homlokomon is vt balfell egy feketesg. Ezt is ott szereztem. De rgen
lttam magamat tkrbe, mert Pesten bizony nemigen vt alkalmam tkrbe
nzegetni magam, mert ha beretvlkoztam, azt egy ojan kis kerek tkrbe
csinltam, meg tkr se kellett hozz, mert az ember nem a szemivel
beretvlkozik, hanem az ujja bgyivel. Hanem most nagyon elcsodlkoztam
magamon, mintha nem is n vnk n. Mr egsz rendes bajuszt leltem az
arcomon, rncok is voltak ktfell, az orrom mellett leszaladt a szjam
sarka fell. Egsz megemberesedtem mn. Taln mg hzasodni is lehet,
elmltam hsz esztends.

Ht ahogy nzegetem magam, benyit desanym. Megijedtem, lkm flre a
tkrt.

- Megfzol, kisfiam - azt mondja szegny.

Mer meztlb vtam a hideg szobba a fdn.

- Nem fzok, desanym - mondom.

De valami feltnt nekem szegny desanymon: az j kend vt a fejin.
Amket most hoztam neki Budapestrl.

- Hun vt, desanym, hogy a kend a fejin van?

- , fiam - azt mondja -, elfelejtettem. nnep harmadik napja van, ht nem
tettem mg el.

Visszabjtam az gyba egy kicsit megmelegedni. Nztem, ahogy leveszi a
fejirl a kendt, s szpen sszehajtogatja, de lttam azt is, hogy nem
teszi a kendt a ldafiba, csak leteszi szpen r a ldra.

Jl van, ha gy rl neki, csak hasznlja egszsggel, mondom magamban.

 meg tesz-vesz, tzet rak. Azutn meg takart.

- Mondja, desanym - krdem tle -, hideg van odaki?

- J fagyott.

- Osztn mit beszlnek a faluba?

Mer nem brtam mn, hogy egy szt se szl a virtusrul. Nem hallotta vna?
Hiszen az ijenrl az egsz falu beszl mskor. Akkor minek verettem n
magam flhttra, ha mg desanym se beszl. Mg szgyelltem is mn, hogy
n ojan nagyra vtam magamba,  meg szt se tesz rla.

- Mirl, fiam?

De ojan furcsa vt desanym, szinte zavarodott vt egy kicsit.

- Rullam.

- Terullad?...

Nz rm, eccer csak azt mondja:

- Verekedtl.

- Bion verekedtem. De lssa desanym, nem engedtk hzatni, hogy az n
libm az este.

- Nem is kell azt hzatni, csnya nta a.

Hm. Ht csak ennyi ez desanymnak.

- Nem a ntr.

- Tn jnyr?

- Nem, desanym, becsletr.

- , becslet - azt mondja s takart a szobba. Mg sepert is. - Ijenek
vattok ti Jk. Apd is mindent eltrt, meg se szeretett mozdulni, egsz
tlen itt hevert nekem az gyon, mint te. ppen ijen vt, csak egy kicsit
regebb, mert mn katonaviselt vt, de nem szeretett dgozni, mg ft se
vgott, tzszer is kellett neki mondani, hogy vgjl mn egy kis ft, mgse
vgott. De az is ojan vt, hogy elnzte, hogy n knldjak a favgtssal,
eccer az is gy elverekedett a kocsmn, hogy gy jtt nekem haza, csupa kk
ft vt a feje, meg dimbes-dombos. Mikor megtapogattam a haja kzt, olyanok
vtak benne, mint egy ldtojs.

Avval megsimogatta a fejemet, s elkezd kiablni.

- Iszen a te hajadba is van.

- Hij - mondom -, ne nyljon hozz, fj.

- Fj, ugye, kutya ellette kjke. Kellett neked a tanyasiakkal killani?

- Tizenhatan vtak - mondok neki.

- v, mg mit. Tn lmodtad.

- Nem n.

- Ha agyoncsaptak volna. Most nekem nem lenne mg ennyi se. Mire a?

- Becslet.

- Igen, becslet. Elmenni Pestre, tz htig hredet se hallom, akkor
hazajssz nekem, s itt agyonvereted magad.

Elkezdett srni.

- Teszek r egy kis tfeles ruht - azt mondja.

- Sose tegyen, majd beforr.

 aztn elkesergett mindent, hogy az apja is ilyen vt. Mert az csak gy
behzasodott hozzjuk Cscsre, mert Krdrl jtt vt, ott szletett, csak
hzasodni jtt a cscsi kzsgbe. Osztn ott mingyrt meg kellett neki
verekedni, mer Magos Jzsef azt tanlta mondani, hogy "gyttment". Mert a
Magosok mind cscsi famlia vt, rgi jobbgy famlia, e meg ojan
szegnyfle vt, ht azt hittk, sznkzhatnak rajta. Csak kt kis krt
hozott hazulrl magval, a vt minden vagyona. Osztn a kssg kocsmjn
trtnt az sszecsaps. Ht regatym, Mihly, odavgta pintes veget a
Magos Jzsi veres homlokhoz. Azt meg elnttte a vr. Nagy ember is vt,
lemostk a vrt, akkor nekiment a nagyatymnak, de ez gy megrzta,
megszorongatta a ggjt, gy megtapodta a nagy temntelen embert, hogy
avval jtt haza flutn, hogy:

- Vess gyat, asszony, agyontttem Magos Jzsit. - J anym meg elkezdett
sivalkodni, mert ojan nagysr asszony vt szegny, meg nagylrms -
meslte desanym -, fuss akkor, mer baj lesz.

- Nem futok n - azt mondja -, majd megvirrad reggelre.

Nem lett osztn Magos Jzsefnek nagy baja, csak az gyat nyomta vagy egy
htig, legjobb bartja lett osztn apdnak.

Nevettem. Tn nekem is j bartom lesznek a tanyasiak, csak a neveket se
tudom.

gy megnyugodtam osztn, hogy apai, anyai sk mind ijen derk mrmer
emberek vtak. Akkor nem szgyellem magamat.

Elmondta akkor szegny desanym azt is, hogy mijen mrges kis ember vt
nagyatym. Eccer nagyon sszekapott a felesgvel, mert unta, hogy ojan
nyelvel. Befogta a kt kis krt a kis fak szekrbe, s visszament
Krdra. Az apjhoz meg az anyjhoz. De csak kt napig maradt otthon, mert
nem szeretett otthon lenni, mert sok fitestvre vt s kicsi birtok, ht
nem frtek. gy oszt meggondolta magt, eccer csak befogta az krket,
visszajtt Cscsre. De a kapu be vt zrva. Megllott a szekrrel a kapu
eltt, bekiltott, nyisd ki. Nagyanym meg kinyitotta,  meg behajtott.
Htrament a kertbe, ott vt a stkemence. Azt mondja nagyatym:

- Ezt meg n csinltam, letrm.

Le is trte. Avval, hogy elkszlt, menni akart visszafele.

Nagyanym meg akkorra ebdet ttt, valami tojst meg kolbszt aprtott
bele. Szlt nagyatymnak:

- Mn elbb ebdejj meg.

- Megebdejjek?

- Meg - azt mondja nagyanym -, ne menny hesen.

Ht  bement, megette az ebdet, j vt. gy osztn otthon maradt.

De attul kezdve nem is vt kztk tbb veszekeds. Nagyanym sose szidta
tbbet, csak mindig ojan desen mondta:

- Mihj, Mihj, a fene egye meg a stt.

E vt a legnagyobb kromkodsa az urra.

gy elmondta ezt desanym, akkor elkezdett srni. Azt mondja:

- Bezzeg aptok itt hagyott, meghalt, fiatalon itt maradtam, nincs nekem
mn senkim.

Csak hallgatom desanymat, hogy siratozza magt. Sose hallottam mg tle,
hogy ezen kesergett vna. Meg nem is vt  mn fiatal; mikor desapm
meghalt, akkor se, mert harminchat ves vt, mikor n szlettem, ht most
hsz ves vagyok, akkor neki most legalbb tvenhat vesnek kell lenni. De
nem gondoltam n mg akkor se semmit.

- Ne srjon, desanym - mondtam neki -, itthon vagyok.

- Tudom, megint elmsz, akkor aztn n itt meg is halhatok.

Rnzek megint az j kendre a ldn. Nagyon szrta a szememet, hogy nem
tette el desanym.

- Mr nem teszi el? - mondom neki.

- Majd elteszem.

Jl van. Nem szlottam.  meg hozzm jn.

- Mutasd csak a htodat.

Nem akartam, de muszj vt, megmutattam. Ht elszrnyedt rajta, hogy mijen
jl meg vagyok n becstelentve.

- Jaj - azt mondja -, ijet se lttam, hiszen te hejbe vagy hagyva.

- Tizenhatan vtak - mondom neki.

gy osztn  csakugyan tfeles ruhkat ktztt rm. n meg kinyjtzkodtam
az gyba, elfekdtem magamnak, elaludtam.

Nagyon jl aludhattam, csak arra bredtem fel, hogy nylik az ajt, jn be
desanym, jra csak az j kend van a fejn.

Mn nem szltam, nem mertem szlani. Ennek oka van. Nem ojan asszony ,
hogy az j kendt csak oktalan ksse a fejre. Nztem, ahogy jra
sszehajtogatja, leteszi a ldra, nem vette szre, hogy bren vagyok, azt
hitte, hogy alszok. Csak j sokra mutattam meg, hogy bredtem.  mn akkor
telt melegtett. Mg vt a tttt kposztbul.

- No, egyl.

Felltem az gyba, m j meleg vt.

- Nem vagyok n beteg - mondom; leszlltam az gyrul, az asztalhoz ltem.
Csak gy.

Megettem a kposztt. Nagyon szeretem a harmadnapos tttt kposztt,
nagyon jlesett. Kivlt, hogy desanym fzte.

 meg szegny ott lt a kemence patkjn, ott evett. Mondom neki trfsan:

- Mn megint a fejin vt a kend.

Tn meg vagyok bolondulva avval a kendvel.

- Ltom n - mondom -, mert mikor letette, nem gy vt hajtva, hanem a
rzsjval lefel.

Ht a fejin vt no, mi bajom vele.

- Nincsen semmi bajom se - mondom -, csak mondom.

De mn nem vt kedvem fekdni tovbb, mer nagyon megijedtem, hogy desanym
csak hallgat, s lesti a fejt. A kk kendjt is, amit mindig viselni
szokott, gy lehzta a szemibe, hogy nem lthattam a szemit.

risten, itt valami baj van.

Ojan ideges lettem, hogy felltzkdtem, s elmentem hazul.

Nem akart engedni, hogy nekem mg pihenni kell, sokat lumptam, ne menjek
ki a faluba.

De nekem mn az is gyans vt, hogy nem akar engedni a faluba.

Mentem Kovcs Marikho.

Ott meg sokan vtak. Hogy Mari menyasszony lett, jrtak hozzjuk.
Mindenfle jtk vt, meg beszlgets. Sokat beszltek nagyon az n
virtuskodsomrl, mn hallani se szerettem. Eccer csak bejn Marinak a
nnje, Vas Blintn, Emi nnm. gy sz kzt mondja valaki neki:

- Maj lesz mg neked is egy Bimb, ha meghal az urad.

Erre rm nznek, nevetnek, hallgatnak. Nem tudom, mi van. Mg meg is
zavarodtam, hogy mr nznek rm, meg minek takarjk a nagy nevetst.

Igende az a Bimb nem lehetett ms, csak a kt Bimb-testvr. Kt reg
ember lakott nlunk a faluba, egy hzba; az reg Bimb a hz fels vgbe,
az utcra, a kis Bimb meg az als vgbe. Az reg Bimb zvegy ember vt,
a kis Bimb, az ccse, a meg agglegny. Az reg Bimb ms faluba
hzasodott, de hamar ott hatta a csaldjt, hazajtt. Mer ez ojan dgozni
nem kedvel ember vt, ott meg nagyon befogtk, nem szerette, ott hatta a
hrom gyerekt, hazajtt. Mn ojan nagy gyerekei vtak, nagyobb, mint n,
de  csak magba lt itthon. A vagyont is mn elitta formn, csak mg vagy
kt darab hatsoros fdje vt neki. E vt a Bimb Andrs. Az ccse meg Bimb
Mihly. A meg azrt vt kis Bimb, mer ojan csepp ember vt, hogy ojan
kicsi nem is vt tbb a faluba. Katona se vt, nem is hzasodott meg soha.
Elg j gazda vt szegny embernek, vt vagy tz darab fdje, de a legtbb
csak olyan hatsoros meg kilencsoros. Ezt gy kell rteni, hogy hny sor
kukorica vagy krumpli fr egy szlessgbe.

Nem vt tbb sz akkor a Bimbkrl, de nekem elg vt. Nem jl reztem
magamat, ht hamar elmentem.

- Hova mgy, hova mgy?

- Csak megyek mn.

Ahogy megyek, szembe jn rm Bimb Andrs btym. Szp nagy deres ember
vt. Nagyon szvesen fogadta a kszntsemet, mg meg is llott.

- Mikor jttl haza?

- Mn szombaton mlt egy hete.

- Nem is mutatod magad.

Nem szoktam n nla mutatni magam. Sose vtam az udvarn letembe.

Evvel elment szves mosojodssal.

Megcsvltam a fejem. Elmentem Orbn Gborkhoz. Annak az apja kisbr vt
mg akkor is, a mindent tud, majd a megmondja nekem. De csak ltem, csak
beszlgettnk, ott is a tanyasiakrl vt sz. Mondta Orbn Gbor btym,
hogy a jegyz azt mondta: Betyr klyk e...

Szgyelltem a Bimbkat emlteni. gy meg nem vt kedvem sok maradni, ht
felllottam, elmentem tlk. Ahogy jvk visszafel az utcn, mikor a Bimb
hz eltt elmegyek, a kis Bimb bent llt az udvaron s kiszl:

- Ni te mn, Gyrgy fiam.

- Aggyon isten, Mihly btym.

- Aggyon isten.

Megllottam.

- Magba van?

- Magamba - azt mondja.

Bementem hozz. Kezet fogtunk, osztn behvott a hzba.

Elg j kis hz vt. Leltem az asztal mellett.

- Itt l maga.

- Itt.

- Egyedl?

- Egyedl.

- Mindig?

- Mindig.

- Hny esztends?

- Hatvanadikat taposom.

- Hatvanadikat?... A szp.

- Ht tudod, van kt krm, tykom, malacom, megvagyok. Eltelik.

- Felesge meg nincs.

- A nincs.

- Mgis megvan.

- Meg.

- Nem j ez gy - mondom. - n nem szeretnk gy lenni.

- Ht fiam, te tetejsebb ember vagy, te kaphatol.

Nztem a kis embert. Olyan kedves bajuszos kis ember vt, nem vt nagyobb,
mint egy kis iskolsfi, de megvt annak mindene, keze, lba, deres feje,
nagy bajusza; nagyon j vt, hogy mindig tudott nevetni, olyan j kerek
brzatja lett, mikor nevetett.

- Ell meg Andrs btym lakik?

- Az, a tz gesse meg a szokst.

- Mr?

- Ht tudod, mijen.

Tudtam, hogy ez ojan lopogat ember. De nem sokat tudtam rla.

- Most is hogy vagyok vele - mondja. - Mikor az szn trtk a kukorict,
mikor fosztsra kerlt, fosztottam gy tizenegy rig,  meg lefekdt
hamar. Hogy  nem dgozik, fradt. Ht tizenegykor n is lefekdtem. Mikor
reggel felkelek, nzem n, kevs az n fosztott mlm. Kimegyek, ht az
eresz alatt fel van rakva az n mlm az  ereszibe... Azt meg lehet...
Neki nem is vt ojan faj kukoricja, mint az enym. Mind ott vt felrakva,
az  kollantyjn lgott... Ahogy nzem, jn felfele az lbul... Mondom
neki: Andrs, e meg az n kukoricm... Ht jn rm, hogy agyont... Mn gy
vt, hogy let a karval, ami a kezbe vt... n meg a pinceajt mellett
llok, ltom, hogy vgem, ht tzet kiltok.

- Tzet?

- Tzet... Mer desapm mg gyerekkorba megtantott, hogy ha az ember nagy
letveszedelembe van, akkor tzet kell kajtani... Mer ha valaki csak
jajgat, hogy jaj, akkor mg nem jn oda senki! De ha azt kajtja, hogy
segtsg, akkor se jnnek... Hanem ha azt kajtja, hogy tz van!... akkor
mindenki jn... Tanuld meg tsis, htha valaha hasznt veszed... gy n
megszabadultam, mer behztam magamra a pinceajtt,  meg ott hagyott...
hanem a kukoricmat nem adta vissza. Most meg van egy hord kposztm,
osztn rjr. Neki nincs semmije, egy f kposztja se, mgis vt neki
fzve karcsonyra... gy vagyok.

Elgondolkoztam, nagy baj lehet gy lni.

- Lssa - mondom -, azr kellett vna meghzasodni. Az asszony a legjobb
lakat meg a legjobb hzrz kutya.

- Ebbe igazad van - azt mondja s nevetett.

- Mgse hzasodott meg.

- Pedig lett vna ajnlkoz is - azt mondja. - Mer tudod, hogy engem az
Isten ilyen csekly testtel ltott el, n szemrmes vtam, nem akartam
hzrl hzra jrni, hogy mk jny venne fel... Hanem vtak nekem pajtsaim,
azokkal elmentem. Ht mondja nekem egy jny, mikor a bartom ott hatta,
hogy msat venne el, hogy: elzzk meg ket?... Megelzzk? - mondom -...
ha ezt elbb mondtad vna, mn rgen megelzhettk vna, de most m nem
kellesz, elmehetsz... gy nem hzasodtam meg. De mg vagy ktszer gy
jrtam. Vt amk azt mondta: ha nem vesz el a bartod, hozzd megyek... gy
nem kellett nekem osztn.

Nevettem. Azt nem is lehet. Velem is gy gondol Vradi Piroska. Ha a
Sarkadi-fi el nem veszi, tn hozzm jn... De akkor nem kell...

- Mr lettem n ijen csepp ember? - mondta Bimb Mihj btym. - Mer n
gyerekkoromba nagyon sovny koszton ltem. Mer nnekem ojan furcsa
termszetem vt, hogy n csak a vereshajmt szerettem... desanym mindig
mondta, hogy ha mn szops koromba, ha letettek a fldre, srtam, gy
hallgattattak el, hogy egy vereshajmt adtak a kezembe. n meg azt
szopogattam, oszt gy meg tanltam szeretni, hogy azutn mindig csak azt
kvntam. rltek, hogy avval el lehet hallgattatni, nesze vereshajma,
jtsszl. n meg ettem. De mg mikor oskolba jrtam, akkor is csak
vereshajmt loptam. Mer akkor m nem akartk, hogy csak azt egyek, de n
mr reggel loptam kt fejet, iskolba menet megettem, dlbe hazajttem;
loptam kt fejet, elszaladtam a templomtoronyba, megettem. Ftt telt meg
nem akartam enni. gy vagy tizenhat ves koromig egyebet se rgtam, csak
mindig a vereshajmt. Az osztn nagyon megablta, megfzte a blemet, meg a
sok s. Mer ha az ember lop, hamar sz, j vastagon. Csak akkor hattam el,
mikor megrtettem, hogy nem tesz jt... Bizony, vknyan kosztroztam, mita
lek. Mer harmincves forma vtam, mikor meghalt desanym is, azta n nem
sokszor ettem ftt telt. Kis kenyeret ettem a szalonnhoz, evvel lek...
Ide mn regedek, hatvanba vagyok, most mn nem bnnm, ha ftt telre
jutnk.

Ahogy beszlgetnk, eccer csak bejn desanym az j kendbe.

Azt mondja:

- A kposztt, Mihj.

Akkor meglt engem. Elhallgat. Aj szegny, nagyon elpirosodik. Lehzza a
kendjt a szemire. Azt mondja nagy zavarodottsggal:

- Virgos a kposztja, Mihj, meg kell mosni.

n meg csak nzem szegnyt,  meg megtrli a szemt, kifordul a hzbul.
Mire utna mentnk, mn nem vt sehun.

- No, gyere vissza - mondta nekem Mihj btym, de n nem akartam. - Gyere
csak, valamit akarok mondani.

Erre visszamentem, mert tudtam, hogy mit akar mondani, meg kellett azt
nekem hallani.

Rakott a tzre, j nyers ft, a meg srt,  meg csendesen beszlt: de nagy
politikus vt, nem arrl beszlt, amit n akartam hallani, hanem a
politikrul. Mindig csak a politikrul szeretett.

- Ltod - azt mondja -, gy elmellkelnek minket szegny parasztokat a mi
uraink. Most is rja az jsg, hogy megvlasztottuk ezt a Ferjentsik
nagysgos urat kpviselnek, a meg kilpett a Kossuth-prtbul, mameluk
lett, azt rja az jsg... Mindig csak gy vt... Egy igaz vezre vt a
magyarnak. Kossuth Lajos, senki tbb... Mer ez a Kossuth Lajos a Ferenc
Jzsef nagybtyjnl, a Ferdinndnl vt a kancellrin.  vt a kirly
alattvalja. Ott dgozott mindenfle levelekkel. De azr dgozott az ide
Magyarorszgra is a tbbi nagyurakkal, hogy ellljon a nmetektl, hogy egy
szp magyar haza legyen... Mikor ltta, hogy mn tbb nagyurak vele vannak,
akkor hazahozta a leveleket. De aztat a nmetek nem szerettk, errl
kezddtt a hbor. Mer a Kossuth Lajos azt akarta, hogy egy szp
Magyarorszg legyen, hogy itt mindenki tisztessges letet lhessen. Mg a
robotot is eltrlte, s ezltal lettek neki haragosai, tudom, itt is sokan
haragudtak r, meg haragusznak mg most is. Berky btyd is haragszik, mer
az is nemes vt, fj nekik, hogy Kossuth Lajos a nemessget eltrlte, mert
hozz vtak szokva a nmet nemessgh, hogy amit akartak, gy legyen. De
azr mn van kztk, amk belegyzdtt, hogy j volt, hogy eltrlte. n
se hejeslem, hogy nemesek uralkodjanak. Tisztessges, becsletes dolog,
hogy a nemesek ne szekrozzanak... Azr nagyon dics munkt vgzett ez a
Kossuth Lajos, ha ijen nagyurak is hozz lltak, mert nem himi-humi apr
emberek, hanem tbornokok vtak mellette. Mer az osztrk mindent elvitt
innen haza, s itt hatta a magyarokat... Mer te mg fiatal vagy, ht tudd
meg, fiam, hogy gy kezddtt a, hogy a szerbeket fellovalta a nmet, hogy
a magyarokat tmadja meg, s osztn a lett a vge, hogy az osztrk-nmet
feljelentette a magyarokat, hogy itt vallshbor vt, pedig nem vt, csak
ppen el akartak vlni a magyarok a nmetektl, hogy maguk kezre
dolgozzanak mn.

Tudtam n, hogy azr beszl szegny Mihj btym, mer nem tudja, hogy
mondja meg, amit akar mondani, de azr szvesen hallgattam, hogy tantott,
mer nekem hamar meghalt az desapm, ht n nemigen hallottam ezekrl a
dgokrl, pedig nagyon szerettem vna megtudni az orszg llapotjt. E meg
kortes vt, amijen kis ember vt, gy tudott ez beszlni, mikor
kpviselvlaszts vt. rltem, hogy most nekem mindent elmond.

- Csakhogy - azt mondja - a Grgei elrulta a hazt. Mer  azt szerette
vna, hogyha tet tekintettk vna a magyarok feljebbvalnak. De a
Kosutlajos vt az els, mer  szerezte meg a hazt. Grgei csak tmogatja
lehetett vna. Mer a Grgei j tbornok vt, de hamar feladta magt, mer 
nem tudott maga mellett egyebet mondani, csak hogy  az els tbornok, ht
nem fogadhatta gy tet a np, mint Kosutlajost. gy vt a, hogy a
Grgeinek meg vt mondva, hogy mikor Vcra r, mennyen fejjebb a Duna
mellett, mer a tbbi tbornok hajtotta kifel a nmetet Bcsig, hogy mn
jttek visszafel, igende hogy egyenesbe menjen a beszd, mikor a Grgei
Vcnl vt, desapm is ott vt vele, ht elkanyartotta a sereget a fejr
orszgtra, a csivirgs-csavargs gyarmati tra. Mit tudta azt az alfdi
magyar katona, mre mennek, csakhogy mn megvt az egyessg az orosszal,
mint egy kapu. gy vitte be Grgei a seregt, osztn mikor bent vtak,
fellltotta, azt mondta, bartaim, ltjtok, hogy krl vagyunk zrva.
Krl bizony, mert a fegyverbe vitte ket.

gy hallgattam n ezt, mg reszkettem is a magyar hazrt.

- Igende akkor egy huszrtizedes odaugratott a Grgeihe, s a kardjval
fejbe vgta. A nyakt akarta levgni neki, de a l nem jl ugrott, mert ha
be van is tantva a l, azrt csak l a, nem ojan pontos az ugrsa, gy a
fejt rte a kard, a Grgei fejn a br htul felszaladt a tetejre. A
huszrtizedes mingyr mrtrhallt halt, azutn meg a tbbi tbornokok,
tizenhrman. Pedig azt mondta a tizenhrom tbornok, hogy mg hrrel se
ment vna ki egy orosz se a hazbl. Sirathatjuk mi az ijen urakot, akik
csak jt akartak a magyar orszgnak cselekedni.

Szegny Mihj btym, mg a szeme is srt, mikor ezt meslte.

- Fel kellett vna akasztani a Grgeit, a kellett vna - mondta -, de nagy
vdelmre vt Ferenc Jzsef. Mer mikor e meglett, fel lett adva Grgei meg
a Ferenc Jzsef, be lettek prlve. De nem tudtak dnteni, mert a kirjt
nem lehet eltlni, mert arra a pr nem dl. gy aztn megnyertk a pert
annyira, hogy nem lettek bntets al hejezve. Akkor a Grgei kapott a
feladsrt ezerktszz pengt, mikor meg a per ellett, felemeltk mg vagy
ngyszz, vagy hatszz pngvel. Ezerhatszz vagy ezernycszz pngt kap a
honrulsr. Minden hnapba. Mg csak l. Hallig. Kosutlajos meg ott
szenved Turinba, nem szabad neki hazajnni, mer jt cselekedett. Ijen a
vilg, fiam.

Ht n nem tudom, kapott- a Grgei ezerktszz pengt, vagy nem kapott
minden hnapba, de Mihj btym mg azt is mondta:

- Mer, des fiam, mikor n a rgi kpvisel rral fenn vtam Budapesten
eccer deputciba, tanlkoztam n ott egy ajtnllval a miniszterijomba, a
meg elmondta, hogy a Grgei csakugyan tettlegesen ott lakik Visegrdon, de
csuda az, hogy l, mer a nemes rzelm furak sokszor elmennek hajval oda,
csak azr, hogy be kiltsk neki, hogy: hazarul, hazarul... Meg vt,
hogy asszonyruhba ment oda valaki - ennek a hivatalbli szolgnak az apja
kertszember vt, szlkaps a Grgeinl -, a mingyrt ltta, hogy frfi
lpse van az riasszonynak. Bementek megmondani a Grgeinek, hogy itt van
egy nagysgos asszony, beszlni akar vele, de azt parancsolta, hogy nem
szabad. Senkinek se szabad bemenni. Be kell csukni a kaput. Akkor azt
mondta az asszonyruhs r, "ezer szerencsd, mert az leteddel jtszottl
vna". gy osztn elballagott... De mg a munksemberektl is fl a. Mikor
ennek az apja ment hozz, egy Mlnsi vagy Szedresi nev hres orvos
komendlta be, ht mikor odar, benyit a kapun, a meg valahogy ppen nyitva
vt, ppen ment a retertra, ht nem vt nla tvedsbl a revolvere...
Megltja a munksembert, mingyrt kajt r: jjon meg, ne gyjjn
hozzm!... A meg kajtja neki, hogy tet az orvos kldte... De a nagy
kiablstul nem rtette. Hanem azt tanlta ki az elmjben, hogy mennyen j
messzire, onnen mondja meg, mit kvn... Azt mondja a munksember: nem azr
jttem n, ha mn eddig meg nem tettk, n nem akarom megtenni, n csak a
szlt akarom mvelni, ha kellek... J van - azt mondja Grgei -, mennyen
arra krl a konyhra, ott megmutatjk, hol van a szl. gy osztn az
elment, de sok dgozott, a Grgei meg a szakcsnt meg a szobajnt
tudakozta, mifle ember. Csak mikor mondtk, hogy j dgos, szorgalmas,
csendes ember, akkor btorodott meg annyra, hogy oda mert menni hozz...
De azutn is nagyon szigor ember vt, nem szlott az soha egy munksh
se, de aki nem vt dgos, az mn msnap elment. Huszont is cserlt nla
egy hnapba. Ijen ember a mg ma is.

gy beszlgetett szegny kis reg btym, n meg hallgattam, mint a
szentrst. gy tanulja meg a szegny falusi gyermek, mijen is a vilg sora
a hazban.

Krdeztem, honnan tud ijen sokat. Mondta, hogy van neki egynehny vastag
knyve, ha ideje van, azt olvasgatja. Emltette nekem a kltket, a Jkai
Mrt meg Petfi Sndort meg Dek Ferencet, e mind nagy klt vt. Mer azt
mondja, az a nagy klt, amk szpeket tud eladni, minden jkat, ami
legjobb a npnek...

Hagy hajjk azt a szpet, ami megakaszt az jsgba is, akkor m rl az
ember, ha jt olvas.

- Mer, fiam, hogy nekem nem vt sose felesgem, nekem vt idm tanulni
mindeneket, de most m nem bnnm, ha vna nekem, aki fz, n el is vennm
anydat, ha hozzm jnne.

gy jtt ki a turpissg.

- desanymat?

- Igen.

- A mn reg asszony.

- Nem reg a, fiam. Tbbet r a mg ma is, mint sok fiatal.

Akkor n felllottam, s elmentem.

- Majd megkrdem tlle.

Hazamentem. desanym mg otthon vt. Sok nem szlottam neki semmi szt
errl, de mikor fekdtnk lefele, mondom:

- desanym.

- Mit akarsz, fiam?

- Ez a Bimb Mihj btym nagy szt mondott.

- Bimb Mihj? - mondta desanym.

- Igen.

- Mit mondott, fiam?

- Hogy elvenn desanymat.

Arra desanym elkezdett nevetni.

-  - azt mondja -, nem kell nekem, fiam. Mg ha a btyja mondan, az
Andrs bcsi.

Arra meg n nevettem, mer eszembe jutott, hogy ht mijen furcsa. Ez a Bimb
Mihj btym most is gy jrt.

- De ht desanym, az a Bimb Andrs, a meg egy tolvaj.

- Bizony, fiam, az a baj.

- Ht akkor minek kti fel hromszor egy nap az j kendjt?

- Nem ktm fel tbbet, fiam, hsvtig; mn be is tettem a ldba.

Nzem, ht nem ltom a kendt sehol.

Szegny desanym, hogy neki is vt mg egy nesze. De sose ment tbbet a
Bimb-porta fel.


*** HUSZONNEGYEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy fiatalnak val a szerelem, de annak se igen

Farsangon mg akkor nlunk farsangoltak. n akkor nagyon kaps lettem, mert
lttk a szp bornyt, mr fel is folyatott, olyan volt az, hogy csiklott
az ember szve, ha ltta. Ezt n szereztem a magam erejbl, hiba vt az
egsz falu nagygazdinak az sszefogsa.

Egyszval elfogadtak mr a falu legnysgbe. Vt j csizmm, szp j
ruhm, j kalapom. Fiatal vtam, szp vtam, mirt ne kapkodtak vna
rajtam.

Mondom desanymnak, adja ide a kk ruhjt.

- Minek a, fiam?

- Felveszem. Felltzk farsangosnak.

-  fiam, regasszony ruhba?

- Mindegy a, anym maga nekem.

gy felvettem, a fejembe meg tettem egy nagy csuda happr micsodt, nem is
tudom m, mi vt, de nagyon furi vtam, mg a kutyk is vistottak, s
elbjtak a baglyba ellem. gy a tbbi legnnyel sorra jrtuk a falut, s
tncoltunk, verset mondtunk, pjinkt ittunk, mulattunk.

Paldi Jzsiknl bemegynk, ott vt fellltva az esztovta a hzba,
nemigen vt hely, mert kicsi a hz, ott nem is tncoltunk, csak egy kicsit
ugrltunk az ajtba.

- Gyertek mn be - mondja Julcsa nnm, avval bementnk.

Nekem azt mondja Julcsa nnm:

- Te Gyrgy, itt van a testvrem jnya, a hgom, szrakoztasd egy kicsit,
ne mondja, hogy itt nem lehet mulatni.

Ht egy szp derk nagy darab jny l az ablak eltt, mg gy r is sttt
a nap az udvar fell, nzek r, azt hittem a szemem vetett lobbot, olyan
fnyes volt.

Odatncolok elibe a szk helyen, a meg csudra nevetett. Aj, de szp derk
fejrcseld vt. Mondom neki, szabad-e lelni mell.

- Szk a hely - azt mondja.

- Akkor jjon fel.

- Minek jjon fel?

- Ne krdezze, hogy minek, csak jjon fel hamar.

A meg ijedtibe felugrott, n meg leltem a szkre, tet meg megkaptam, az
lembe ltettem.

A meg nevetett nagyon, ht ezr kellett neki felllni.

- Ha szk a hely - mondom.

Mindenki nevetett nagyon, de a jny nem akart az lembe lni, hanem
vitatkozott velem, s felllott a trdemrl. De n ott maradtam a szken,
s nem hattam ott a helyemet, hogy  ljn.

Igende a meg nem akarta, hogy ljek, hogy az az  hejje. Ilyen udvariassg
van mifelnk, hogy a fik kiszortjk a lnyokat?

- Ilyen - mondok -, most ilyen farsangba. De kaplskor szvesen otthagyjuk
nekik az els helyet, de akkor nem nagyon verekednek rte.

Nevettek borzaszt, Labanc Lidi meg, gy hjtk a jnyt, azt mondta, hogy
nluk ms a szoks. Nluk farsangba tncoltatjk a jnyokat, kaplskor meg
leltetik.

- ltetik, mint a krumplit - mondok -, naht, hogy ne fjjon a szve,
tncolni itt is lehet minlunk.

Evvel derkon kaptam, s hzgltam a sztva mellett. De inkbb csak
lelgettem, markoltam, a meg belepirosodott, s az igaz, hogy nagyon jl
megfogtuk egymst. Mondom neki csendesen, hogy n most elmegyek a
legnyekkel tovbb mulatni, mert ktelessgnk van, el kell jrni a jnyos
hzakat, hanem visszajvk.

- J van - azt mondja -, csak jjjn.

- Mit kapok?

- Van sttk slve.

- Nem arra vagyok kvncsi, hanem magtl mit kapok?

- Majd megkapja a magt, ha nem viselkedik rendesen.

De nem mondta olyan srten, hanem inkbb kedves volt a hangja. Nekem
nagyon tetszett. Mn n gy ismertem ezeket a falubeli jnyokat, nagyon
tetszett nekem, hogy ez egy kicsit ms.

gy elmentnk sorra a faluba, de mi volt, mikor Vradi Piroskhoz
jutottunk.

Itt is fel volt lltva a szvszk, de a kishzba. Az uccai szoba res
volt. Oda kellett bemenni. De nem volt nagyon meleg, ht azt mondtam:
ftsnk.

Mingyr elkezdtnk tncolni, de nem volt tbb jny, csak az egy Piroska.
Nzem, ez a jny nem akar nni. Ez most is ojan kicsi. Mondom neki:

- Te Piroska, te nem akarsz hozzmfele nni, nzd csak n mijen magas
vagyok, te meg mijen kicsi maradtl.

Nagyon felhzta az orrt.

- Maga csak hallgasson - mondta -, kicsi maga nekem egy ujjamra is.

- Mr, Piros, ojan nagy szeretd van?

- Attl a maga orra foghajms, hogy mijen van, mijen nincs.

- Eljhetek este beszlgetni?

Erre elhallgatott.

- Krdezd meg desanymat.

- Nem krdem n, csak elgyvk.

De mg vele tncolgattam, meg beszlgettem, gy hogy le is kellett hajolni
hozz egy kicsit, eszembe jutott, hogy az elbb az az idegen jny, a Labanc
Lidi, mijen ms vt, nem gyztem fogni a tenyeremmel, ez meg ojan, hogy az
ujjam kzt gy ll, mint egy kis pecek. Igazn olyan vt, mint a csk,
akrhol fogja az ember, kisiklik a markbl.

- Vigyzz - mondtam neki.

- Mit vigyzzak?

- Tudod te jl, n csak annyit mondok neked, Piros, hogy vigyzz.

Erre megaprehendlt, hogy ne tantsam n tet.

De mn ki is vettk a kezembl, mert a tbbi fi is akart vele tncolni. n
odbb mentem, s csak nzegettem, hogy tncol sorra mindenikkel. De mindhez
olyan vt az, mint n hozzm, egyikhez se vt se szvesebb, se hidegebb.
gy meg tudta magt rizni, hogy senki se bzza el magt miatta. n meg
nztem a hzukat. Szebb hajlk mindenesetre, mint a mink. Magasabb is,
mert nem olyan rgen ptettk. A btorok is szebbek benne. n nem mondom -
ha a jny olyan vna, amijennek n szeretnm - akkor n bizony eljnnk
ide.

Mn kezdtem gy nzni, mint aki hzasodni akar. Mg n msutt nemigen
gondoltam a hzassgra, csak ppen mint fiatal fi jttem, mentem,
tncoltam, bolondoskodtam. De itt reztem meg elszr letembe, hogy valami
az, ha az ember egy idegen helyen gazda akar lenni.

Gondoltam magamba, az regek most is a htuls hzba laknak, n meg evvel a
Pirossal ellaknk itt az elsbe. Magasra vetett gy volt, kett a szobban.
Nagyon szp tert volt az gyon, s az gy vgben kiltszottak a szp
magas prnk.

Ez volna az n gyam, a vna a Piros. E mellett az asztal mellett ennnk
az ebdet, vacsort. Van nekik egy kevs fdjk, van vagy kilenc darab, de
mind apr, hatsoros meg kilencsoros fdek, az egsz nincsen tbb kt s fl
holdnl. ppen meg tudnm mvelni magam is. Az apja olyan ember volt, aki
nem szmtott, szolgalegny helyett az is megtenn... Az anyja meg
dgozzon. Mink meg Pirossal itt hevernnk az els szobban a kt gyon.

gy brndoztam n ott, feltzve farsangos ruhba, s nagyon szerettem
volna megtenni, amit olyan knnyen tettem meg az elbb Julcsa nniknl,
hogy az idegen jnyt, akit sose lttam, els szra fellltottam, s lbe
ltettem. De ezt Piroskval nem lehetett volna megtenni. Nem is tudom, nem
szlt volna semmit, nem karmolt, nem verekedett volna, csak ppen nem
lehetett vele egyebet tenni, csak amit  akart.

Pedig ahogy ott ltem, s lttam, hogy tz vagy tizenkt legny sorra
tncoltatja, s valamennyien meglelik, a kis melle alatt rakjk a
tenyerket, gy elkeseredtem, hogy mg a szvem is keser lett, mint az
epe. A fene egye meg ezt a jnyt, ez nekem sohase fogja megengedni, hogy n
gy odaadjam magamat neki, mint ahogy n akarom. E nem ad nekem tbbet,
mint br a legutolsnak a kompniba, pedig annak semmit se ad.

Elvettem egy szivart, s rgyjtottam.

A jobb csizmmat felvettem a bal trdemre, s gy ltem, mint a gazda a maga
hzba, mikor nzi a vendgeket. Mg htra is dltem a szken, s gy
nztem, mint mikor a gazda a vendgeibe gynyrkdik.

Keveset voltam n itt, de most valahogyan gy reztem, mintha mindig itt
laktam volna, s mr nem is volnk fiatalember, hanem rgen frje volnk
ennek a Pirosknak, s mr gyereknk is volna vagy kett, odakint vannak a
htuls hzba, s az regasszony dajklja. De mg milyen furcst gondoltam,
mg olyat is, mintha mr nem is fiatal gazda volnk n itt, hanem reg
gazda, s ez a Piroska volna a jnyom, s n most rlk, hogy a legnyek
gy kapkodnak a jnyom utn, s ilyen els gyermek a faluba, hogy mind az
egsz trsasg ide jtt, hogy egy kis rmet szerezzen neki.

Mn csak vrtam, hogy idejn hozzm a kisjnyom, mn a Piroska, s azt
mondja, hogy:

- desapm.

Akkor bejtt a Piroska anyja a szobba, s n hirtelen megijedtem, hogy ez
az n felesgem. Hj, de fene vn boszorkny, mondom, avval felugrottam, s
kivettem Piroskt annak a kezbl, aki ppen tncoltatta, s elkezdtem
ugrani gy, hogy gett a szivarom, s fstlt.

- Mennyi pnzt keresett Pesten? - krdezte hirtelen Piroska.

- J kereset vt - mondtam neki csendesen. - Hat ht alatt szz forintot
kldtem haza desanymnak, vagy mg tbbet is egypr forinttal. Magamat meg
felruhztam, meg ott is jl ltem, ht hla istennek, nem panaszkodhatom.

- Egsz esztendbe lehet ott keresni?

- Ht nem tudom, mert n tbbet nem voltam ott, de gy gondolom, hogy ha
valaki mindig ott lakik, muszj neki mindig keresni. De minek krded?

Nem felelt, hanem egy msik fival kezdett valamit ktekedve beszlni,
azutn meg indultak a farsangosok tovbb, s nekem is menni kellett velk.

- Ht eljjjek este? - krdeztem titkon Pirost.

- Minek? - azt mondja. Erre gy megfagyott a szvem, mintha a hideg rfjt
volna egy lehelettel.

El is fordult tlem, hogy udvariaskodjon a tbbivel, n meg visszanztem a
szp kis szobra.

No, nekem nagyon elment a kedvem az egsz farsangtl. Ks is vt mr, nem
bolondoskodtam velk tovbb, hanem hazamentem.

Otthon leraktam magamrl a bolondsgot, s megmosdottam, mert be voltam
maszatolva korommal. Nagyon nehezen jtt le.

- No fiam, ht mn kszen vagy?

- Ksz vagyok, desanym, taln az egsz lettel.

desanym elbb nem szlt, aztn azt mondja:

- , fiam, olyan az ember szve.

Nem tudtam, mire gondol, de lehet, hogy mr  is szrevette, hogy ahnyszor
n evvel a Vradi Piroskval sszekerlk, abbl mg eddig mindig csak nagy
szvfjdalom lett. Ht most  is megprblt valamit szegny, taln arra
vlt, hogy neki is gy van, mit r, ha olyan embert szeret mg a szv, akit
nem lehet, vagy nem rdemes szeretni.

Megettem az ebdet, utna lefekdtem az gy tetejre, befordultam a falnak,
s aludtam egyet. Szegny embernek az az egy rme van az letbe, ha aludni
tud. gy tlen nincs semmi dolog, az a kis tehn, azt hamar el lehet
vgezni, ht inkbb csak alszik az ember. Az a j, ha alszik, akkor nem tud
semmit magrl.

Nagyon szerettem volna, ha ez a Vradi Piroska nem ilyen hozzm. n evvel a
jnnyal gy meg tudtam volna lenni. Mostan is, mikor azt krdezte tlem,
hogy mit kerestem Pesten... Ha ms krdi, akkor n nem felelek neki
egyenesen, hanem valahogy azt mondom, hogy: mit kerestem? A tegnapi napot.
Mit talltam? A holnapot. Vagy ms ilyen trfs szt vetek neki. Igen, de
ennek a jnynak n gy mondtam meg az igazat, mint ahogy az ember a hites
felesgnek mondja meg... De mr krdezte  ezt ntlem?... Taln az apjt
akarn elkldeni mn hnap? Vagy... tn arra gondol, hogy  maga megyen fel
Pestre?...

Ki tudn, mi van egy jny szvben, kivlt, ha nem mondja meg.

Ha az ember csak olyan ktelensgbl alszik, akkor mindig megfjdul a hta,
gerince meg a feje, meg elromlik a szjze.

Felkeltem, megvakartam a fejem, most mit csinljak.

Kihez menjek? Nem vt kedvem sehogy se.

Egy darabig gunyasztottam, desanym nem vt otthon, biztosan tment
valamk szomszdba. A szobba meg hideg vt, mert nagyon rossz kemencnk
vt, meg nem is ftttnk olyan nagyon. stoztam, vrtam, hogy desanym
hazajjjn, kimentem az lba, vetettem az sznek, megvakargattam a
krmmmel a htt, egy kis rzst aprtottam, desanym mg mindig nincs.

Akkor megijedtem, hogy tn megint elment Bimbk fel... Arrafel indultam.
A hzat bezrtam elbb, a kulcsot betettem az ereszbe olyan magasan, hogy
desanym elrje, avval kimentem az utcra.

Jn velem szembe Csereklye Mihly.

- Hova mgy?

- Nem tudom.

- No, gyere velem.

Elmentem vele. Tudtam, hogy Kmveskhez megy. Ez a Mihly olyan piros
kp, kvres fiatalember volt. Egyetlen rvagyerek, mert az apja meghalt,
s az anyja gy fltette Kmvesktl, mint a tztl. Nagyon szeretett
volna pedig hzasodni is. Csak az anyja vt az oka. Mindenki tudta, hogy
nem engedi.

Biztosan most is csak azrt mondta, hogy menjek vele, mert akkor, ha az
anyja kilesi, mert az gy lesett utna, hogy minden lpsn kvette, hogy
tn n cipeltem be Kmveskhez. Csakugyan, mikor odartnk, a kapu tjn
megllott az utca kzepn, s oly gyesen csinlta, hogy ha valaki
messzirl nzte, azt hitte volna, hogy nem  hj engem befele, hanem n
rngatom tet.

Pedig n csakugyan nem szerettem Kmveskhez jrni. Nem is igen mentem,
mert mi tagads, nem voltam nluk valami szvesen ltott. Az apja, a
Kmves, nagyon bszke ember vt, az anyja dett. Erzsi kedves kisjny vt,
de az is gy vt, hogy inkbb fltem tle, mintha mindig szgyelltem vna
eltte mg azt is, amit tz esztendvel ezeltt vtettem.

Az udvaron mg megllottam, hogy nem megyek n be.

- De most mn gyere - azt mondja Mihly, avval elrement.

Ht bnom is n. Bementem.

Ott lt az asztal mellett a Kmves, a felesge meg a tzet piszklta, de
Erzsit nem lttam.

Mihly nem szl, kezet fog, lel, mintha itthon volna, az ablak eltt a
karos lcra.

- Ht te mit csinltl Pesten? - krdezte a Kmves.

gy nekem kellett beszlni. El is mondtam mindent. Akkor bejtt Erzsi.
Kicsit kezet adott, aztn lelt az anyja mellett egy kis szkre a tznl,
s hallgatta, hogy beszlgettnk. n mindent elmondtam Pestrl, azon
nevettek.

gy eltelt az id, de n nem nagyon jl reztem magamat, mert gy vtam,
mint a tske a krm alatt: mintha mindenki ki akart volna mr tosztani
innen. Gondolom, ezeknek megbeszlni valjuk van, n elmegyek.

De azt mondja Erzsi, ne menjek. Mr ne menjek, m eleget ltem. Csak
beszljek mg Pestrl. n elbeszlek, mondom, akrmeddig, ha nem unjk.
Nem, azt mondja, hogy cseppet se. De nekem gy tetszett, hogy elg szvesen
mondja, mintha igazn nem akarn, hogy mg elmenjek.

gy osztn elmondtam, hogy eccer moziba vtam, osztn valami frdst
jtszottak, gy csapkodott a vz, hogy a szememhez is kaptam, hogy bele ne
loccsanjon...

Nevettek rajta, pedig k sose lttak mg akkor mozit, ht azt hittk,
igazn beloccsanhatott vna.

Akkor felllottam, s elmentem. Erzsi kiksrt. Egy kis hrszkendt vetett
a nyakba, gy ksrt ki a kapuig. Kezet adott, nagyon j meleg vt a keze.
Azt mondja, hogy jjjek el mskor is.

- Minek.

- Olyan kzel lakunk.

- De ht sok a dolog.

-  - azt mondja -, azt hiszem, meggyzi.

- Meg, meg - mondom -, de azrt...

- Ne hzza el magt, csak jjjn.

- De Mihly nem fogja szeretni.

- De - azt mondja Erzsi -, szeretjk mink magt mind a ketten.

Evvel beszaladt a hzba, n meg ottmaradtam, mint egy darab kapublvny.
Jl nzek n ki, ha mind a ketten szeretnek. Ajaj, egyik helyen egyik se
szeret, a msik helyen meg mind a kett.

Evvel mentem hazafel. Ht kinn ll Julcsa nnm a hzuk eltt, kilt:

- Gyrgy...

- N.

- Gyere mn be. Vr a Lidike.

No ha vr, akkor bemegyek. Csakhogy vrnak valahol.

Be is mentem, ezek egy szobba laktak, mert nluk a htuls szoba az kamra
volt, csak az elsbe ltek. Ott meg a bds nagy szvszk terpeszkedett, a
kemence meg j meleg vt. Ht nekem oda kellett lni a szvszkhez vagy
esztovthoz, ahol dleltt ltem. Labanc Lidi most is ott lt az ablak
eltt, de ahogy n jttem, nevetett, s llott felfele. Azt hitte, hogy
megint odaltetem az lembe.

- Ne fljen tlem - mondtam -, ilyen nagy darab hst nem szeretek gyse
lbe tartani.

Nevettek. Julcsa nnm klnsen nagyon nevetett. Jzsi btym is
megveregette a vllamat.

- Megcsinltam mn - azt mondja. - Egy kicsit odbb toltam a szvmasint,
most mr ketten is elfrtek egy padon.

- De htha nem frnk? - azt mondja Labanc Lidi.

- Htha megharapjuk egymst - mondom n.

- Nono, csak szokjatok. Sok bolha elfr egy ingbe.

- Osztn egymst csipkedjk? Bolha bolhval nem harap.

gy elkezdtnk trflgatni, beszlgetni. n meg rltem, hogy mgis van egy
hely a faluban, ahol n is szvesen ltott vagyok.

Labanc Lidi olyan jl melegtett az ablaksarokba, mert kvlrl fjt
befel, a hideg, de ez a jny olyan vt, mint egy j meleg dunna, j vt
belebjni.

- Osztn hun lakik maga? - krdem tle.

- Pterfalvn - mondja -, mg asse tudta?

- Mg nem volt szerencsm megtudni - mondtam neki.

- Ht legyen szerencsje, jjjn el hozznk, ha hazamegyek.

- Mikor megy haza?

- Mg nem tudom, ha ki nem lknek, egy htig itt akarok maradni.

- Maradj csak, maradj - mondta Julcsa nnm. - Van kukoricakenyr.
Emlkszel mg Gyrgy, neked is adtam egyszer egy darabot.

Emlkeztem, mikor Beregszszba mentem, de nem gondoltam, hogy mg  is
emlkszik r. gy ltszik, nem felejti, mert vissza akarja kapni.

- De j kenyr volt - mondtam -, j ze vt neki, mert szalonnt
csepegtettem r.

- Azt is adtam? - nevet Julcsa nnm.

- Nem, azt nem maga adott, hanem a gazda, akinl kapltam.

Elmondtam az egsz beregszszi utamat, Labanc Lidi nagyot nevetett, hogy a
nevelapm kisjnyval olyan jl eljtszogattam.

- Mr nem jtt Pterfalvra - azt mondja -, ott is lehetett vna.

- Tn magval?

- Tn.

- Jobb gy, hogy maga jtt el.

- Mr?

- Mer itt van. n meg sose vtam Pterfalvn, sose lttam vn, gy meg,
ltja, itt vagyunk...

Evvel egy kicsit megleltem. Nem volt nagyon csiklands, mintha szre se
vette volna. n meg olyan termszet voltam vilgletembe, hogy n csak az
olyan jnyokat szerettem, akik hattk magukat lelni, mer n az olyanokat
nem szerettem, akik vadak vtak, mint Vradi Piros. Elg vt nekem abbl,
n mr meg akartam egy kicsit nyugodni. Ott is hattam a kezemet a Labanc
Lidi derekn. Taln nem lttk a settbe, mert nem akartak lmpt gyjtani,
csak az ablak vilgtott egy kicsit, meg a h.

gy ltnk ott a lcn, fent a tkr alatt, mint kt szeret.

A jny kvr vt, csak gy belement az ujjam, de n szeretem a kvret, mg
hsba se szeretem a sovnyat a tlba.

gy n annyira belegyeledtem ebbe a dologba, hogy ottmaradtam nluk egsz
sokig. Mn lttam, hogy ezek vacsorlni akarnak, de elttem nem akarnak,
ht felllottam, hogy hazamegyek.

- Mr mgy el? - krdi Julcsa nnm.

- A tehnre kell gondolni.

-  - azt mondja -, vess elibe, s gyere vissza.

- Mn nem tudom, hogy desanym megengedi-e.

- Hogyne engedn, nem kell mindig aludni.

- Majd megltom.

- Mit ltsz? Gyere mn, Lidike, szjj neki, a te szavadra megjohzik.

- n nem tudok szlani - azt mondja Lidi -, ha van esze, visszajn.

H, mondom, ide visszajvk, ha csak az a krds, ha van eszem.

Ht n hazamentem, a kis szt rendbeszedtem, desanym otthon vt a
settbe. Adjon valamit, mondtam, hes vagyok.

- Ott van, fiam, a meleg paszuj a stbe.

Kivette, nagyon szeretem azt a j kvr lisztes barna babot. A fejret nem
szeretem, annak az ze se j. De ez a j barna tarkabab, ezt gy szeretem,
mint a gesztenyt. Meg a sulymot. Csak gy omlik az ember foga alatt. Vt
egy kis kposzta is a paszulyba, gy mg jobban szeretem, ht n gy
belaktam, hogy a hasam is flrellott tlle.

- No, desanym, most elmegyek.

- Hova?

- Julcsa nnmkhez.

- Tn a kvr jnyhoz.

- Nem kvr, desanym, nem csnya jny a.

- No, neked is olyan szemed van, ahnyat lt.

- Ez csak bolondsg, desanym, ne gondolja.

- Akkor n is elmegyek.

- Hova megy, desanym?

- Megyek Mojzes Jsep btydkhoz, ott g a lmpa.

- Ht csak menjen. n jobban szeretek ojan helyre menni, ahun nem g.

- Mr?

De nem mondtam meg, mr, arra fordtottam, hogy Mojzes Jsep nagyon kevly.
Ha desanymnak vnk, akkor nem is mennk oda, mert a perbe is rosszul
vlaszolt.

- Fiam, nem szabad minden haragot megrizni. Annl szvesebbek most, mert
k is tudjk, hogy egy kicsit hamariak vtak.

desanym elment osztn, n mg elbb mentem ki, de megvrtam a Paldik
kapujba, mg megy. Mert azt akartam ltni, hogy jobbra megy-e vagy balra.
Ht jobbra ment. Arra megnyugodtam, hogy nem a Bimbk fel ment mgse.
Pedig ht n csak tlle rklhettem ezt a sok szerelmeskedsre val
vgyakozst,  meg szegny zvegyen l mr hny esztendeje, s zvegy is,
neki is kellene valami, de ha nincs. Mg n is sok Pesten vtam, elunta
magt, feltmadt benne a kvncsisg. Nehz lehet regasszonynak lenni.

Mikor bementem Paldikhoz, mg a kutya se ugatott, mert nem is tartottak
kutyt tlen, mert tlen enni kell adni a kutynak, ht drga. Nyron
mindig volt kiskutyjuk, a meg egerszett, nyulszott, de nyron se igen
adtak neki enni; meg kdult. Minden szomszdba ott csorgott a Paldik
kutyja.

Mg most is sett vt. Hanem egy kis tzet raktak a sparhldba, hogy hadd
vilgtson. ppen a parazsat fjklta Julcsa nnm, mikor bementem, mert
volt mg parazsuk a hamu alatt.

jra leltem a helyemre, mr gy ksztette nekem Labanc Lidi, mintha ez
volna a ktelessge. n meg mingyrt ltem az engedelemmel, s ttettem a
karomat a derekn, s gy maradtunk.

Nem is igen beszlgettnk mink sokig, mert getett a testnk, s ojankor
az ember nem szeret beszlni. Inkbb Julcsa nnm panaszkodott, hogy e
sincs, a sincs, nem tud olyan lenni, mint ahogy szeretne, de messze van mg
az j, addig nehz kisprolni, hogy meg ne haljanak hen.

n meg fogtam a jobb kezemmel Labanc Lidi tls mejjit, bal kezemmel meg az
lembe az  bal kezit, s hallgattunk.

Pezsgett a vrnk.

gy mi j elmulattunk, azutn meg mcsest is gyjtottak, akkor engem Labanc
Lidi feltztetett a maga ruhjba maskarnak, mert jttek-mentek a
legnyek.

Egszen gy viselte magt ez a jny, akit akkornap lttam legelszr,
mintha rgi szeretm volna vagy tn menyasszonyom. Ezt n sokszor lttam,
hogy a jnyok sokkal jobban szeretnek olyan fit, akit frissibe ismerek
meg, mint akit hosszasan ltnak. Mert a jny egy perc alatt meg tud
szeretni valakit, s akkor gy viseli magt hozz, mintha egsz letkbe
egyms volnnak, mert  nem a rgi letre gondol, azt  elfelejti, hanem a
jv letre, amit vr.

Szombaton hazament Labanc Lidi Pterfalvra, vasrnap mr ott lltam meg.

Beteg lett. Megfzott az ton, vagy valamikor. Azt mondta, ha a ligeti
vzbl inna, meggygyulna.

Msnap osztn vittem neki. Hogy jra elmentem, gy megrlt, hogy egsz
sszeszedte magt. Fel is kelt, de tzelt az orcja.

- Maga fekdjn le - mondtam neki -, gyis tudok beszlni magval. Els az
egszsg.

Nem voltak gazdag emberek, valami kt hold fldjk lehetett, vt hozz hat
gyerek, de mn nagyok, csak  volt odahaza meg mg egy kis hga. Az anyjuk
egy sovny kis asszony vt, grbe is vt meg beteges, az apjuk egy hasas
kis veres ember, jkedv. A gyerekek meg olyanok voltak, mint az let.
Valamennyit killtsra lehetett volna vinni. Ez olyan volt, mint a
tenyszllatok, a fiaikat meg a lnyaikat termettk, egyebet nem. Vagyont
szerezni nem tudtak, de gyereket igen.

Mondtam is, hogy a kirlynak kellene megjutalmazni ket. Amr ilyen derk
embereket adtak ki maguk helyett. Ngy ilyen fi, mint az erdben a fk
kzt a szlfa s kt ilyen jny. A jnyok is meg tudtk fogni a kaszt is,
ha akartk. n magasabb voltam Labanc Lidinl, de vkonyabb voltam, azt
hiszem, meg mert volna birkzni velem. n is vele... De tudtak enni! Nem
voltak vlogatsak, slt tkt ettek, de annyit, hogy egyik darabot a msik
utn nyeltk.

- De szeretem n ezt - mondta Lidi, s csak gy falta a j parzs ropogs
tkt, s nevetett hozz nagyon.

n is szeretem, de n egyebet nem lttam nluk. Tn nem is fztek. Nluk a
vt a szoks. Ftt kukorica, slt tk.

Sose lttam ilyen npeket. Ezek olyanok voltak, mint a tehenek az
istllba. Szp nagyok voltak, kvrek, jkedvek, s mindig ettek. Vett
Labanc Lidi a markba egy csom ftt kukorict, s gy csorgatta a szjba,
mint mikor a libt tmik.

Mn gy jrtam hozzjuk, mintha hazamennk. Tudom is n, nem volt ott sz
szerelemrl, hzassgrul, csak minden szn mindenki egyet nevetett, s gy
eltelt az id. Ha id vt, nem vt senki a szobba, Labanc Lidit
megcskoltam, hatta, nem cskolt vissza, azon is nevetett. Akrmit
csinlhattam vele,  avval nem trdtt, csak nevetett. gy hetykn
htravetette a fejt, s a szemembe nevetett.

Egsz nyrig jrtam hozz, minden vasrnap. J vt nluk, mert ott nem
rzett az ember semmi bajt. Azok gy tudtak dgozni, hogy csak gy gett a
kezkn a munka, s mindenbl pnzt csinltak. A fik j gazdagabb jnyokat
vettek el, s ott is beleszoktattk a csaldokat, hogy semmit sem kell
felvenni, nem kell bsulni a nagyvilgon semmin, felhnytk a fejket, mint
a j paripa, s nevettek. De mindent hazavittek. Kldzgettek a kis grbe
anyjuknak, a meg csak tmte ket, etette, mint a hzkat, moslkkal.

Egyszer vagy hrom htig nem mentem. Megyek egy vasrnap, mondom, nem
jhettem, mert mindig vasrnapi dolog vt. Vagy gyls, vagy az aratsra
szerzdtt a banda, vagy temets. Szval nem jhettem. Nem krdezte ott
senki, hogy be kr vt, hun vtam, vagy ilyet; nevettek, s megvan. Nem
bntak azok mst, csak egymst. Egymson se sokat bslakodtak, csak pen
vgan megvtak egyms mellett.

Labanc Lidi rm nevet, ahogy meglt, s bevezet a htuls szobba, ott
leltet, s kimegy. Nem tudtam hol van, vrok. Nem jn. Azutn jn az
anyja, lel ott velem, s beszlget, hogy sok a pajor a krumpliba, mert
tavaly sok vt a cserebogr.

Beszlnk, beszlnk, egyik is jn, a msik is jn, a hga meg a testvrek,
mert azok minden percben hazaszaladtak, olyanok vtak. De hun van Lidi? Nem
tudom, hol van.

Eccer osztn felllok, kimegyek htra, krlnzek a kis udvarba, s mikor
jvk vissza, nem a htuls hzba nyitok be, hanem az elsbe, az utcaiba.

No ebadta, ht ott vt a Lidi. Egy fiatal fival beszlgetett, gy, ahogy
velem szokott. gy, hogy lt a szken, sztvetett lbakkal, a fi meg
rhajolt, s csendesen beszlt bele a szjba.  meg nevetett.

Mikor engem meglt, azt mondja, de mg csak meg se zavarodott:

- Mingy megyek, csak vrjl.

Nekem se kellett tbb. Megllottam az ajtba, jl megnztem ket, s ott
hattam. Bementem a htuls hzba, mondom az anyjnak, kldje be egy kicsit
a Lidi jnyt. Minek? Csak egypr szavam volna vele.

Jn Lidi nagy csatorszssal, kacagva, mintha semmi se trtnt volna: mi
kell?

Mondom:

- Van magnl nekem egy zsebkendm, azt szeretnm, ha ideadn.

Azt mondja nevetve:

- Mingyn megkeresem, taln mg megvan.

Taln?... Hj, elfutotta a vr a szememet. No, itten jl kittt a
becsleted, J Gyrgy.

Ideadja a zsebkendt, mr az olyanformn vt cserlve, mintha jegykend
lett vna, de hogy k nem srgettk, n se nagyon beszltem rla, mert csak
a jnynak meg a jny szleinek kell azt szorgalmazni, hogy: mit akar,
csm? gy jrtam n mn, mint bizonyosra.

- Pardon, krem - mondtam -, n most elmegyek.

- Osztn mikor jn?

- Azt m nem tudom megmondani, mert nem akarom megsrteni a tisztelt urakat
s kisasszonyokat.

gy elbcsztam, s elmentem haza.

Mondja desanym:

- Hamar megjttl fiam.

- Most hamar.


*** HUSZONTDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy azt sohase tudja meg az ember, mire l, csak l. - Azutn
egyszer csak huszonegy esztends lesz

Hogy n ilyen prul jrtam evvel a Labanc Lidivel is, akkor nagyon
elszgyelltem magamat. E mr mgis sok. Ilyen fiatal vagyok, s annyi
csalatkozson kellett mr nekem keresztlmenni. Nem tudtam elgondolni, hogy
mi lesz velem; ha ennyi jnyt megismertem, s egyik a msik utn csak gy
kiad rajtam, mit kell vrni. Vagy tn mg meg se szletett az a jny, amk
nekem van sznva?

Benne voltunk a nagy nyrba. n jrtam napszmra, ahogy szoktam. De a vasas
Krsz felesge mr ebbe az esztendbe nem jtt el a faluba. A sgora
meghalt, belehalt a nagy rugdossba, amit kapott. A frfi gyse szokott
jnni, az asszonynak nem volt kedve tovbb. Mind gy van, aki a fdbe a
pnzt rakja bele. Ha megveszi, rl neki, kt r, vrja a sok termst, ha
nem sikerl, vagy nincs ra semminek, akkor elkedvetlenedik, s otthagyja a
fdet. Csak mink maradunk ott mindig a fldn, akinek semmije sincs. Mer
neknk muszj ottmaradni, nem mehetnk sehov. n elmentem Budapestre, az
igaz, s el is hatroztam, hogy ha az aratson tlesnk, megyek jra, mert
ott szpen lehet keresni, de azrt n is csak itt maradok, itt is akarok,
s itt is kell maradni a mi kis falunkba. Mert nekem nincs ms az letbe,
csak az, hogy itt kapljam a fldet, s arassam a bzt. Msnak. Mert
magamnak mg egy csepp fdem se vt.

Vajon lesz- valaha? Hogy lehetne? Hogy tudok n annyi pnzre szert tenni,
hogy megvegyek egy darabot? Meg nem is adja el senki. Akinek uradalmi
fldje van, az inkbb nem mveli, de kis darabot nem ad el belle
semmikppen. Azt mondjk, hogy akkor elveszti az rtkt, ha megfltik.
Kisgazda meg nem ad el, ha csak mindenki ki nem hal a csaldjbl, de akkor
meg ott vannak a rokonok. Ht a mi hatrunkba fdet nem vett senki, csak
Pereszlnyi, de az is csak gy tudott venni, hogy elbb desapmat
elkldtk katonnak hat esztendre, azalatt osztn tnkretettk, s
elvettk az zvegy desanya fldjt. Azta se vettek, adtak kisdarab fdet,
csak harmadve, mikor a mi megmaradt fdnket kzakarattal a hatalmasok
elraboltk tlem. Ht n hogy fogok valaha szerezni? n azt nem tudom
megtenni, amit Pereszlnyi meg Salnky Smuel, hogy n fogjak ssze a
jegyzvel, hogy az valakit forgasson ki a birtokbl. Mg nekik se gy
ttt ki a szmtsuk, ahogy szerettk volna, mert utjjra is nem
Pereszlnyi vette meg az erdnket, a negyedfl kblst. Ezeknek pedig csak
van pnze, mgse tudnak venni, mert nincs elad.

Ht mrt kzdk n akkor? Mi lesz velem?

Mikor megtanultam, hogy nem szabad a szegny gyereknek az urakkal ujjat
hzni, akkor azt gondoltam, hogy arra val a szegny fi, hogy egy szp
jnyt elvegyen, s avval szerez majd magnak egy kis vagyont. De mn ltom,
hogy ez se lehet. Itt van ez a Vradi Piroska, nem akar szeretni, pedig nem
is sok fldjk van, hanem  is gy van, mint n, a maga szpsgvel akarna
valahova beszllani, mint egy idegen madr a fszekbe, csak nem lehet. Nem
fogja t elvenni Sarkadi Imre, hiba gondolkozik rajta. Mert az ilyen
gazdagabb fi vlogatja a szeretjit. Elvenn, ha nagyon meg volna
bolondulva, de ahogy n ltom, a nincsen kifordulva a sarkbl. Biztos,
hogy tetszik neki Piros, de hogy a nyakba vegye, azt nem hiszem, mert
akinek sok van, annak mg tbb kell. Olyan e, hogy lggyel fogjk a kis
halat, a kis hallal meg a tizenht kils csukt.

Itt az n tbbi pajtsom is, ezekbl mi lesz? Szegny ember. Orbn Gyuri,
Krajcr Gbor. Krem, ezek olyan szegnyek voltak, hogy nem volt nekik
ennivaljuk, csak ha ott ettek, ahol dolgoztak, Otthon nem volt ms, csak
egy kis mlkenyr. Meg egy kis krumpli meg ftt kukorica. Azt a kukorict,
amit a disznnak termel az ember, megfzik vzben, ez a legtbb ennivalja
ezeknek a nagyon szegny, fdszegny embereknek. Apja, anyja, fik, jnyok
mind azt eszik. Attl olyan csendesek, mert csendes m a szegny ember.
Csak ll, vagy l, vagy hallgat. Ritkn szl, mert nem br szlani, nincs
neki kedve. Akkor is stunk egy nagy gdrt az j tiszteletesnl, mert a
rgi meghalt, s jat hozott a falu. Annl stuk ketten a gdrt. Nagyon
nagy vt, ketten hrom napig stuk. Olyan mly vt, hogy ketten dobtuk fel
a fenekrl a fdet. Nehz vt azt a kemny fekete fdet csknyozni s
kihajiglni. Mikor mn vgeztnk vt, odajn a tiszteletes r, azt mondja:

- No hlistennek, csakhogy vge van. Mn maguk is meguntk, ugye.

Megllottam a lapttal, felnztem r. Knny neked, gondoltam magamban,
beszlni, vnl csak idelenn, s kellene neked hajiglni a fdet, akkor nem
beszlnl olyan sokat.

Pcsi, a trsam, akivel dgoztam, az mg meg se llott, csak fogta a
laptot, s hajtotta tovbb a fdet.

A pap elment, azutn hallottam, hogy azt mondta, hogy nagyon bszkk
vagyunk.

Nem bszke az ember, hanem fradt. Ha meg fradt, akkor nincs kedve mg
gondolkozni se. Nemhogy beszlni. Mert nem olyan a fdmunka, mint a
kmvesmunka; amellett lehet egy kicsit csorogni. De a fdmunkval sietni
kell, mert arra vrnak. Az ember osztn azt se tudja, mit csinl, csak
hzza az igt. Harangoznak dlre. Lel az ember egy kicsit falatozni.
Megeszi azt a kis kenyeret, hozz valamit, vagy hagymt, vagy savany
ugorkt, vagy egy kis szalonnt nha, ha van. Azutn elfekszik, s
kialussza az rt, ami ebdsznet. Ritka az, hogy mg beszlgetssel is
frassza magt. Mer az is munka, s nem fizetnek rte.

De csak az a furcsa, hogy minl nehezebb egy munka, annl kevesebbet lehet
keresni vele. Akik mr egy kicsit knnyesebb munkt vgeznek, azok mr is
jobban keresnek. Mennyivel tbbet keres egy kertszember, aki csak jn,
megy, nzi, hogy n a kalarb, mint a napszmosa, aki nehz munkval ssa
a fldet. Osztn ez gy megy. Aki szegny, szegnyl l, aki szegnyl l,
az csak utols munkt kap. Mert nincs kedve a fejvel dgozni. Mert aki
frad, az nem br gondolkozni. Annak csak jr a karja meg a kezbe a
szerszm, de nem gondol kzbe semmire. Az mg azt is nehezen brja
kiszmtani, hogy mennyi jr neki egy napra. De mg azt is elfelejti az
ember, ha egsz nap fdet talicskz, hogy milyen nap van. Ha az a vasrnap
nem volna, sohase lehetne neki kiszmtani, hogy hny napot dgozott egy
hten.

Ezr vt a j, hogy n elmentem Budapestre, s onnan egy kis pnzt tudtam
hozni. Ha a nem lett vna, abba a htt szegnysgbe, amibe n sszel
beleestem, soha ki nem msztam vna. De gy vt egy kis tartsom, nem vtam
gy rszorulva, hogy mindennap csak hzzam az igt, mint az kr, akitl
senki sem krdi meg, akar-, vagy nem, csak hajtjk, s neki hallgatni kell
a jromba.

Mondtk akkor is, hogy a fdet, amit kistunk, el kell talicskzni, de n
nekem mr elg vt, nem lehet, mondtam, mert fr kell menni a salnki
erdre.

Igaz is vt. Eltte val este hallottam, hogy fr mennek, mert msnap,
cstrtkn vt a fakiads, a hitelfa. Ht neknk is vt ratva, gy hogy
csak arats utn kell fizetni. Elkrtem a szekeret, lovakat Mojzes Pali
btymtl, s msnap mentem n is az erdre. Sokan mentnk, szekerek, mg
kispaldi, nagypaldi meg istvndi szekerek is.

Ez j, az ilyen munka, mert ott mgis pihen az ember, mg a szekr rzza.
n nagyon szeretem a szekrrzst, az gy helyre ztygteti az embernek
minden csontjt, hogy mikor leszllok a szekerbl, akkor aszondom, hogy e
j vt.

De nagyon meleg vt. Az ember meg olyan, mint a l, kvnja a szomjsgba a
vzflt. Tlen pjinkt, nyron meg a sert.

Akkor tantottam meg a botpaldi brt sert inni. A Kln kocsmn
sszetanlkoztunk. A botpaldi br nagy, derk ember vt. Mindenkinek
fizetett egy porcij pjinkt.

- No, igyl te is.

- Br r, n nem vagyok pjinks. Majd n egy veg sert iszok.

- Sert? Mi az, te mn ijen gusztusos vagy?

Sokat nevetett rajtam, m nem tudom, mit mondott, de azt tudom, hogy akkor
mondta, hogy "falu brjnak, falu bikjnak minden szabad".

- J ez a ser? - azt mondja, ahogy ittam a j habos sert.

Nekem vt pnzem, azt mondom a kocsmrosnak:

- Kln r, t veg sert.

Ittunk. n a magam szakllra rendeltem, pnzem vt a pestibl.

- Ej - azt mondja a br -, te nem vagy ligeti ember, te vilgltott vagy.

Megkstolta. Mg t veggel fizetett. Ezt is kifizette, az n
rendelkezsemet.

Mondtam neki: ne igyon pjinkt nyron, a csak elkbtja az embert. A ser
meg jlesik.

- Igazad van, fiam.

Naht, ezt csak arra mondom, hogy milyen kis dolog az, hogy ne igyon nyron
az ember pjinkt, mgis mg a botpaldi br se tudta. n se tudtam vna,
ha nem jrok Pesten, ott tanultam meg. De hasznt is vettem. Igaz, hogy a
ser drgbb, nincs is olyan ereje, azr nem szeretik, de mgiscsak az
egssg az els.

Honnan tudott volna ijeneket Orbn Gyuri, aki sose vt ki a falubl, csak
az apjnak a pofonjaibl tanult. Nem is nttek ezek nagyra, mer nagyon
gyengn ettek mind, kivlt gyerekkorukba. A kukoricn a diszn meghzik, de
az ember elsatnyul. Ezt n jl tudom, nem is szerettem n soha a mlt.
Mindig szvesebben megettem n a disznt, aki a kukorict ette, minthogy n
egyem el elle az lelmt.

Ezen pedig nincs segtsg. Mert ezek a npek olyan butk lesznek osztn,
hogy azt el se lehet kpzelni. Mikor szombat van, csak jn a fizets. Ht
ne adj isten, egsz hten nem brta kiszmtani, hogy neki mi jr. Ha
flnap esik az es, s nem fizetnek, akkor mn teljessggel nem lehet a
fejkbe verni, hogy fl napszmmal kevesebbet kapunk. Mer vagy egsz
napszmmal gondol kisebbet, vagy mind az egsz hetet akarja. Nagyon rossz
vt az, hogy minket az iskolba nem tantottak meg. De az is igaz, hogy mg
aki tanult is, mr j tanul vt, az is, ha szegnysgbe maradt, akkor
ppen olyan buta lesz, mint a tbbi.

Azon a nyron mr nagyon sokat beszltnk arrl, hogy sszel sor al
megynk. Szatmrra kellett neknk menni, s ott a gubasznbe vt a sorozs.
Mg attl is gy fltek a szegny fik, mg a tet is reszketett a
korcukba, ha eszkbe jutott, hogy sor al kell menni. Meg vlaszts is vt
akkor nyron, kpviselvlaszts.

Nem is gondoltam vna, hogy az reg Bimb Mihj btym fog engem
megtantani arra, hogy mi a vlaszts. n odig nem sokat trdtem vele,
mert t vvel ezeltt mg kisfi voltam, nem rtettem, meg mr az desapm
nem lt, gy senki se mondta el. Most mr kezdtem kvncsi lenni. Egyszer a
Nagypltagba kapltam a kis kukoricnkat, a szomszd fdn meg az reg
Mihj btym kaplgatott csendesen. Dlbe egyms mell ltnk le ebdelni.

Azt krdi tlem:

- Mondjad, des gyermekem, mijen prt vagy?

Nevettem, hogy n semijen.

- A nem szabad - mondta -, mert prtnak kell lenni, de csakis egy prtnak:
a Kossuth-prtnak. A tbbi mind hazarul, ez az egy az igaz prt.

Sokat tudott beszlni, mert ismert mindenkit, s minden dolgot, sokat
korteskedett, de mindig csak szintn, soha egy krajcr az  kezbe nem
volt,  csak ment az emberekkel, s beszlt nekik nagyon szpeket, hogy
dics dolog a hazrl gondoskodni.

n akkor gondoltam elszr a hazra, de n nem tudtam gy beszlni, s nem
is tanultam olyan sokat. Mondhatom, hogy az iskolban keveset olvastattak
velem, de mita kijttem az iskolbl, azta n nyomtatott bett nem
lttam. Mikor lthattam volna? Ha az ember dgozik, akkor nem olvas,
jsgot senki se adott a kezembe. Ms knyv a mi hzunkba nem vt, csak a
szent biblia, de az meg olyan rgi vt, hogy nemigen lehetett mr olvasni
az regsgtl, meg mit is olvassak belle, elg, hogy templomba jrok,
mikor lehet. Vt egy nekes knyv is, abbl sokat tudtam, de azt se kellett
mr olvasni, mert tudtam azokat az nekeket, amit a templomba nekeltnk.
Meg vt egy fl imaknyv. Ez is nagyon rgi volt, gy volt belerva, hogy
"firf", az hogy srs... Ki tudott azon eligazodni. Meg csak fl knyv
volt, mert a btyim, akik meghaltak, gyerekkorukban kitptk, s srknyt
csinltak belle, olyan volt mn, mint a peleskei pap imdsgos knyve, aki
kifogyott az imdsgbul... Ez gy vt, hogy a gyerekek otthon ott is
kitptk, s mikor  a katedrba olvasta az imdsgot, egyszer csak vge
volt, nem volt tovbb, ht azt mondta: "Uramisten, Uramisten, a te... nincs
tovbb, men".

Bizony n megmondhatom, hogy n csak a harctren tanultam meg olvasni,
mikor hnapokig fekdtnk a lvszrokban, s ott voltak, akik regnyt
olvastak meg jsgot. A tiszturaktl kaptk az jsgokat, meg vettk is,
ott unalmamban kvncsi lettem n is, mi van a nyomtatsban, s gy kezdtem
el olvasni, de csak sillabizlva. Most mr nagyon jl olvasok, tegnap is
egy fiatalember behvott az utcn itt Budapesten egy kapu al, s elmondta,
hogy nagyon hes s szegny, s egy krajcrja sincs, s megvettem tle egy
knyvet, nagyon j knyv, a hercegn titka. Ha munkn vagyunk, n az
jsgot is szoktam hangosan olvasni az embereknek, szeretnek is rte
nagyon.

De akkor, mikor Bimb Mihly btym beszlt, akkor n mg olyan voltam,
mint egy borny, csak hallgattam az  beszdt, s csodlkoztam rajta, hogy
lehet ilyen sokat tudni.

Abba az idbe sokat beszltem vele, s megkrdeztem tle:

- Mondja, Mihly btym, hogy lehet az, hogy maga mr hatvan esztends
ember, s magnak sohase volt felesge? Ht lehet az, hogy egy frfiember
asszony nlkl lje le az lett? Azrt krdem n, mert n nekem mr nagyon
sok jnnyal volt prblkozsom, de egyik se akarja az igazsgot. n pedig
mr elmltam hsz esztends, karcsonykor huszonegy leszek, ht n kvncsi
volnk megtudni, hogy mi lesz a jvm, fogok-e valaha olyan jnyt tallni,
aki egszen megszeressen engemet, vagy nekem is lehet, hogy gy kell lelni
az letemet, ahogy maga lt.

Bimb Mihly btym akkor nagyon komolyan gondolkodott, s azt mondta:

- Nem mondom n, hogy nekem nem tetszett volna. Szp let az, ha valaki
prjval lhet, gynyr szp, de ha olyan ellenttek fordulnak el, nem
kell... n ma is szeretek az asszonynppel beszlni, viccelek velk, de
letettem a szmtsomat, hogy megnslk. Rosszra meg nem krem ket,
teljesen letettem rluk.

- De az embernek a vrnek nem lehet m parancsolni, ha az ember vre
megkvnja, mit csinljon?

- Meg az is vt benne - mondta Mihly btyn -, hogy vtak olyan csnya
szj legnyek, abba az idbe, hogy megutltam az asszonyflket, olyanokat
beszltek rluk... Kapls kzbe. Ht onnan nem szaladhattam el, nem is
foghattam be a szjukat. Neknk kapltak, ht ott kellett maradni kztk,
de olyan dolgokat mondtak el a nkrl, hogy n azt mondtam, no ha ilyenek a
nk, akkor nekem egy se kell. Mert ltod, itt van ez a Pter Andrs is, a
nagy kortes, amk mindig els kortese a hazafias kpviselknek, ez meg
olyan ember, hogy az letivel csak bepiszktja az igazsgot. Ezt mr meg is
vertk, mikor eladta az elvet. Mgis ezen az emberen gy kapkodnak az
asszonyok, hogy hiba van neki derk felesge meg hrom gyereke, mgis van
neki vagy nyolc asszonnyal olyan kze, ami nem illik. Mer mit csinl. Mikor
muzsika van a kocsmba, a fiatalasszonyok odagylnek a jnyokkal a kocsma
ablaka al, olyankor  kimegy a kocsmbl az udvarra, s hol ezt a
menyecskt, hol a msikat elhurcolja. Ide az a csudlatos, hogy az a
szoksa, hogy ha egy asszonyra szemet vet, akkor annak az urval elkezd
nagyon j cimborasgba lenni, hogy ne gyanakodjon. Jl megitatja, mikor
aztn megrszegszik a bartja, akkor megy a felesge utn, s elvonszolja.
Az embernek, az asszony frjnek meg hiba beszl akrki, azt mondja: Pter
Andrs? Az az n bartom! Nem olyan ember az!... M meg is nyakaltk
egyprszor, de azrt itt van most is az n rokonom, ismered, Mojzes Istvn.
Most ennek a felesgt nyzza. Hiba mondjk neki: "Te ml, nem veszed
szre" Mit r, megitatja, s elviszi haza, a felesgt meg elcsapja. rl
annak a kis italnak... Hogy mennyi ilyen dolgok fordulnak el tbbszr,
hogy ilyen hamis munkkat cselekszenek az ilyen frfiak.

Az asszonyt meg mr sokszor szidtk, ipa, napa, az eltt is kimondta az
asszony, hogy  bizony gyse szereti az urt, csak azrt ment hozz, mert a
felvgen a legszebb hzuk van.

Gyenge ember az ilyen, mgis avval henceg, hogy:

- H, nekem tbb eszem van, mint az egsz falunak. - Az  eszin nem jr tl
senki, Nekem ha ilyen kis vilgostst adnnak, n bizony mskpp
csinlnm. Utnanznk. Knnyebb szz rkt megfogni, mint egy asszonyt. Az
nagyon kitanulja, hogy hogy s mint ll a drgs. Kevs id kell neki, mr
az ura csuklik, ha van esze, mert a torkra szaladt a falat.

- Ht Mihly btymnak sose vt nflvel semmi dolga?

- Nem mondom, hogy nem vt. Vt tbb is, de n knnyen abbahattam. Ha egy
kicsit flregondolt, akkor n is. Ha te gy, akkor n is gy.

- Azt tudom - mondtam neki -, elmondta a tlen Mihly btym, de azrt
mgis mondja meg, egszen tiszta ember maga?

- Nem foglalkoztam ilyennel - csak ezt felelte r.

- Nem is ismert jnyt vagy asszonyt, vagy egyszval nt?

- Tudod, fiam, n mr ids legny voltam, mikor az desanym meghalt,
harmincves.

- Mg az nem ks.

- Ks a, fiam, mert n akkorra mr gy megszoktam a tiszta beszdet meg a
tiszta letet, n soha egy piszkos szt mg letembe ki nem mondtam, mert
azt csak az olyan legnyek teszik, akiknek nem vt se apjuk, se anyjuk,
vagy ha vt, nem eresztettk el j tanccsal a hztl. Az ilyenek aztn
utcai dvajkodst folytatnak. A nktl is meg lehet undorodni, mint az
teltl.

Mn nem tudtam mit krdezni, mert n is tiszta beszd voltam, mindig
megbecsltem a nket, de szerettem volna azrt tudni, hogy igazn lehet-
olyan tisztasgba lni, vagy csak engemet hiteget Mihly btym.

- A kt fitestvrem meg ppen folytatlag gy beszltek velem - mondta -,
hogy nem is akartk, hogy meghzasodjak: minek neked ez, minek az, hogy gy
jrsz, meg gy jrsz, oszt gy feldhldtem, ezen is, hogy mindig
visszalksek lettek. Ha mondtam, hogy ez fajin volna, mingyr ellene
lettek a testvreim.

n akkor nagyon megsajnltam ezt a szegny csepp tiszta embert. gy jr az,
aki tiszta marad, kicsi lett, s egsz letben alig evett ftt telt.
Pedig a testvrbtyja, Andrs, az nagy lump volt, nagy asszonyoz s nagy
darab ember.

- Ht Andrs btym mirt nem l gy?

- Annak ms a vre, meg tbb szabadsga is vt odahaza.

- A hzba is tbb szabadsga van?  se szokott asszonyflt, olyan jjeli
darvakat hazavinni?

- Oda nem. Oda nem hozhatta be Andrs. Megmondtuk, hogy oda ne jjjn
piszkoskodni. Csak msfele hzza. Mennyen, amre lt.

Mg azt krdeztem tle:

- Mondja meg Mihly btym, mi rme vt akkor magnak az letbe. Mer n
mg fiatal vagyok, de n nekem ez vilgi letemben csak a jnyok miatt volt
rmm idig. rmm is meg bnatom is. De ha nem lettek volna jnyok, meg
nem lett volna velek dolgom, olyan res lenne az letem, mint az res zabos
tarisznya.

- n legjobban, fiam, az neklsnek rltem... Daloknak, nekeknek.
Szerettem a dallamokat, s tudtam is nagyon jl. Mg most is tudnk, de mr
nem illik, reg vagyok, most is azrt, ha templomba megyek, az n szvemet
gy megelgtem, ha az nekeket jl kinekelhetem. neket sokat tudok.
Jrtam is mindig a rektor r helyett nekelni a templomba. Megbzott bennem
mindenik, vezetnek tett. Ha valahova akart menni akarmk, csak izent
nekem, gyermeket kldtt rtem, desapm is rlt neki, nem fogtak vissza a
munkra, mehettem reggeli nekre... Csak az az egy bnatom van ebbe is,
hogy hangszert nem tudok. Knnyen meg tudtam volna tanulni, de desapmk
nem hattk: nem vagy te kansz, minek neked a muzsika?

- Tncolni szeretett?

- Azt nem szerettem, Iskolsgyerek koromba elmentnk a citera blra, duds
blra. Pajtsaim azt mondtk, dugjuk be a flnket. n bedugtam, jaj be
nevetsg volt, gy jrtak, mint a majom, mintha gumin rngattk vna. Akkor
n is ojan vagyok. Akkor n nem tncolok. Tncoltam egyprszor, de
elszgyelltem magam. Csudlatos m az, hogy mijen cifra dolog az, mintha
ksz rdgi dolog volna, ahogy sszevissza jrnak, pattognak.

- Ht akkor mit szeret? Enni szeret?

- Enni? Szeretek, de kicsit, mert nem akarok meghzni, mert akkor nem brok
dgozni.

- Dgozni szeret?

- Dgozni szeretek, fiam, de csak olyat szeretek dgozni, hogy segtsek
vele. Mert ltod, ha a kukoricaszemet beleteszem a fdbe, akkor szeretem,
hogy az ott a j trgys, nedves fdbe kicsrzik, azutn kidugja azt a
kedves kis csrjt. Olyan srga a csrja, mint a kiskacsa tavasszal, ha
kibjik a tojsbl. Annak szeretek segteni, hogy hagy njn az a szegny
kis nvny. Az az embernek az  rme, hogy az Isten megldotta avval a
tehetsggel, hogy a nla gyengbbeken segteni tudjon. gy mindenen
szeretek segteni. Mert fiam, minden r van szorulva az emberi segtsgre.
A tehen is, az kr is. A nvny is, az llat is. Mg a srbl se lenne
edny, ha az ember nem segtene annak a j agyagnak, hogy gy formldjon,
hogy edny kerekedjen belle.

gy eltelik az let, mert az ember, ahogy reggel felkl, mr elkezdi a
segtsget. A szoba gy rvend, ha a gazda kisepri, mint ahogy az ember
rvend, ha belemehet a j Batrba, s lemossa magt a vzben. gy tovbb,
segtsg az ember lete. Nagyon j az, ha az ember azt gondolhatja magrl,
hogy engem azrt teremtett az Isten okosnak s gondolkodnak, hogy
mindenhez rtsek, s mindenben segteni tudjak a rszorulkon... Az
asszonyba is csak az az rdem, ha segteni tud. Vilgra segti a gyermekt,
azutn meg felneveli... Ltod, a te desanyd, az egy ojan j segt
asszony. Ismertem szegnyt, mikor apddal lt, azon is mindig segtett,
mert az szegny puha ember volt, a gazdlkodshoz sem rtett ojan nagyon,
de anyd abba is megsegtette. Meg ha beteg van, kit hjnak, meg ha nem
hjjk is, csak  megy oda, J Gyrgyn, s segt a szegny betegeken.

- Mgis, mikor beteg volt, rajta nem segtett senki.

- Azt nem is kell vrni, fiam, mert az ember csak azon segt, aki
tehetetlenebb nla, most mr n se vrom a kis kukorictl, hogy rajtam
segtsen, ha bajba vagyok,  is hiba vrja a betegeitl, mert ha azok
egszsgesek lesznek, rlnek, ha a maguk csaldjn segteni tudnak... Ez
mr gy van... Hlt ne vrj mst, csak azt, amit magtl ad a Jisten.

Olyan rtatlan ember volt ez a Bimb Mihly btym, hogy rm volt
hallgatni a beszdt, s az nrajtam nagyon is fogott. n abba a nyrba nem
is mentem tbbet jnyok utn, mert arra gondoltam, hogy ha az Isten nekem
rendelt valakit, akkor az gyis meglesz.

Abba az esztendbe vt a, hogy Szerbia hadat zent vna Magyarorszgnak,
osztn amiatt jniusban soroztak. Nagyon meleg vt a neknk. ten vtunk
legnyek, akiknek sor al kellett menni. n, Orbn Gyuri, Krajcr Gbor,
Csereklye Mihly meg Vaska Pista. Ez egy cseldember fia vt, mind szegny
fiak vtunk, csak Csereklye Mihly vt gazdagyerek. Ez regebb is vt nlam
ppen egy esztendvel, de gy vt, hogy n v utjjn szlettem,
karcsonyra,  meg v elejn, janurba. gy keresztelte a pap, mert az reg
pap j bartjuk vt, ht csak a janurba keresztelte meg, hogy egy
esztendt nyerjen majd, ha sor al kell menni, mert decembervgi gyerek
lett vna, olyan jvi fle. Csak most slt a ki. Ezr vt ez mindig
regebb nlam. Hencegsbl mindig regbtette magt, de mikor trvnybe
kellett, akkor meg fiatal vt.

Ugyan j vt, hogy velnk maradt, mert csak nekik vt kocsijuk, az 
kocsijn mentnk Nevetlenfaluig, mink ten, meg velnk jtt a kurtor meg a
jegyz, de azok kln kocsin.

Hajnalba mentnk vt, m nyc rra ott vtunk Szatmron. Ott vt a sorozs
a gubasznbe. Az olyan vsrhely vt, ott rultk a gubkat, mg emeleten
vt a sorozhely, all meg a fldszinten vendgl vt.

Kt forintot kaptam desanymtl, de hsz krajcrt m otthon megittunk,
fizettem tnknek egy flliter pjinkt.

gy danoltunk asztn a szekeren, hogy:



A szatmri gubasznbe st a nap,
 Jnnek mr a vizitl tiszturak.
 Kett nzi gyenge testem llst,
 Hrom rja babm elbcszst.
De nem vt kztnk egy se, amknak mr szeretje lett vna, csak Csereklye
Mihly, aki Kmves Erzsit siratta. Az anyja meg persze tkozta. Mondtam is
neki:

- No, Mihly, van, otthon most happr, ahogy hallom.

- Milyen happr?

- Kt asszony egyms hajba van, hogy te kihztad a lbod a Ligetrl.

Igen, de  megharagudott rte, pedig n tudhatom, hogy vannak, hiszen vtam
vele Kmvesknl.

Nem is szlott hozzm, csak mikor m ott voltunk a gubasznbe, anyaszlt
meztelenen, s vrtuk, hogy behjjanak a forvos rhoz vizitciba.

Azt mondja:

- Tged nem vesznek be.

- M ne vennne?

- Csak nem vesznek. Oda ember kell.

- J, akr vesznek, akr nem vesznek, ember mindig leszek.

Avval elkezdtem dalolni, bent a gubasznbe, hogy:



Mikor megyek a vizitcira,
 Lehnyom az ingem, gatym csomba,
 Forvos r odajn s vizitl,
 Csak azt krdi, baka leszek, vagy huszr.
De akkor megnyomtam s megfogtam Csereklye Mihly vllt, azt daloltam mg:



Nem bnom n, forvos r, akrmi.
 Nem vr engemet odahaza senki.
Erre megint megharagudott, hogy n csak tet piszklom.

- Jember - mondtam -, nfellem lehetsz.

Ht eccer csak beszltanak. Mr nem is hjtk a ligetieket, hanem a
kispaldiakat hjtk, n nem tudom, hogy, eltvesztettk a jegyz urak,
engem hjtak kln a magosligetiekbl.

n csak odakacsintottam Csereklye Mihlynak, hogy engem m visznek.

Bemegyek. Odallok a mrce al - mondja a katona:

- Szzhetvent centi.

Azt mondja mingyrt a forvos r:

- Ez alkalmas. Jjjn ide, kzelebb.

Mn nekem dagadt a szvem, Csereklye Mihly felsl. Megvizsglnak. Krdi a
forvos r, mutassam a kezem. Mutatom. Azt mondja az ujjamra, mi ez?...
Mert az n kisujjam kisgyerekkorom ta mind a kt kezemen olyan, hogy be
van zsugorodva. Megnzi, megforgatja, azt mondja:

- Untgli.

Hj, szgyelltem magam, mondom:

- Alssan jelentem, forvos r, n tudok attl kaszlni is.

Azt mondja:

- Ne beszljen.

Jl van, kimentem.

- Bevettek?

- Nem.

Feltzk, megvrtam osztn ket. Vt ott mg hat legny, aki ligeti
szlets vt, de elkerltek onnan, csak szletsre tartoztak mihozznk.
Dohnyosok meg cseldemberek gyerekei. Ht egyszval a tizenegybl bevettek
hetet, kzlnk meg az tbl ngyet. A mi falunk m mindig olyan falu vt,
hogy a mindig sok katont adott, hiba kis falu. Hiba vittek Kispaldrl
huszont-harminc fit, alig vettek be belle ngyet, de a ligetit, mintha
csak a nevr, mindig bevettk, ha csak nyomork nem vt. Lehet, hogy engem
is azr nem vettek be, mert a kispaldiakkal soroztak.

Engem osztn Csereklye Mihly kezdett aztn kunrozni, szekrozni, hogy nem
vettek be. tet meg huszrnak rtk. Meguntam - mondom neki, mikor
lementnk a vendglbe perkeltet enni, meg sert inni:

- Ne ugrlj, Misi, mer mg belerezelsz a piros nadrgba. Mg ott is srsz
majd, ahun senki se lt.

Meg is haragudott nagyon. gy meg tudott haragudni, hogy soha tbbet mi j
bartok nem lettnk. Nem is mentem haza az  szekern, hanem azt mondtam
Krajcr Gbornak, meg Orbn Gyurinak:

- Van itt nekem Szatmron egy ismersm, Tatr Juliska, azt az n btym el
akarta venni, Gedeon. Menjnk el hozzjuk.

Eljttek velem. Kocsis vt annak az apja a sergyrba, meg is leltk. Kis
hzba laktak a nagy udvar vgibe, kis szegny hz vt, egy szoba konyha.
Bemegynk, megmondom, ki vagyok, mingyn nagy rmmel fogadnak bennnket.
Hogy van Gedeon, hogy van Gedeon?

-  megvan - mondtam -, nla vtam Pesten a mlt szn, vllal.

Akkor tudtam osztn meg, hogy Gedeon mg szglt, azalatt a Juliska, milyen
a jny, frhe ment. Ojan varrsgot tanult jny vt, lttam a kpit, a
fnykp a falon, frhe ment Kismajtnyba. Nem vt otthon.

Mink meg letettk a kalapunkat az gyra, s leltnk az asztal mellett, s
beszlgettnk. Mondom, hogy j vna egy kis pjinkt hozatni.

Ht ott vt egy kisjny, ojan tizenngy vagy tizent esztends forma, a
Juliska hga, Esztike. A meg csak odall, hogy elmegy .

J, mingyr adtam neki negyven krajcrt egy liter plinkra, a meg elment.
Ht alig szlunk egyprat, mr itt is van a kisjny. Pedig azutn lttam,
hogy j messzire kellett neki szaladni, ki a nagyudvaron, ki a vrosba a
kocsmig.

De az, mint valami kis lidrc, egy szempillants alatt ott vt.

Mingyr hozzfogtunk inni, s szpen beszlgettnk. Megjtt az apjuk is, az
is szves volt, mondta, hogy ha tudta volna, hogy Gedeon elveszi a jnyt,
nem adta volna falura, hanem inkbb Pestre. De abba nem lehet bzni, amit
egy katona gr, gy oda kellett adni, ha szerencsje akadt.

Mikor el akartunk menni, vesszk a kalapunkat, ht az n kalapom mellett
nincs bokrta.

Hova lett, hova lett?... Ht a kisjny kivette a kalapom melll, s
beletette egy pohr vzbe.

Ejnye, mondom, e valami, s megnztem a kisjnyt.

- Maga tette ezt ide?

De egszen piros vt az arca, azt mondta, .

- No ht - mondom, avval megfogtam, s megcskoltam a kt orcjt.

Mikor elmentnk, becsi legnyekkel tallkoztunk az utcn, azokat is ppen
bevettk vt a sorozson. Mondtk, hogy velk mehetnk haza szekren. gy
osztn nem trdtnk tbbet Csereklye Mihllyal, elmentnk a vonatra a
becsiekkel, azokat vrta a szekr az llomson, gy mentnk aztn gyalog
haza Becsrl mi hrman.

De n elgondoltam, hogy istenem, ez a Bimb Mihly btym, ez se trtnt
meg vele soha letbe, hogy egy ilyen kisjny a kalapja melll kivegye a
bokrtt. Nagyon benne maradt a szvemben a kis Tatr Eszti. Nem tudtam,
fogom-e ltni mg eccer az letbe, mert messze vt mitlnk Szatmr, vagy
kerlk oda valaha vagy se.

Mert hogy katonnak be se vettek, ht n nem tudom, hogy lesz-e utam valaha
arrafel.

Abba az esztendbe nagyon nagy baj trtnt, mert megjttek az egyiptomi
sskk, s mindent megettek. Olyan lett minlunk a hatr, mintha csak
meggyjtottk volna, s legett volna. Nem maradt ott egy szl f se, de
mg a vets is gy le volt legelve, hogy csak a tiszta kocsnya maradt, a
szalmja. gy nnkem nem vt semmi takarmnyom, a tehenet is el kellett
adni, mert megint rm nyomtk a nagy adt. Felmentem ht Budapestre Gedeon
btymhoz.

Evvel elttt az esztend. Karcsonyra megint hazajttem.

Bettttem a huszonegyedik vet, s nem lett bellem semmi.


*** HUSZONHATODIK BESZLGETS +++


arrl, hogy a szegny embernek egy ktelessge van, j lenni mindenkihez,
s vigyzni, hogy senki ellensge ne legyen

De azt gy tessk elgondolni, hogy ha n gyerekkoromra emlkszek vissza,
akkor minden eszembe jut. Minden olyan kedves s olyan szp s rdekes,
hogy mlt elmondani. De a sorozstl a hzassgomig mintha nem is ltem
volna, semmi se jut eszembe. 1909-ben voltam sorozson Szatmr vrosban a
gubasznben. 1914. janurban eskdtem a felesgemmel.

Hogy ebbe a ngy esztendbe mi trtnt, mi nem trtnt, azt el se tudom
mondani, ha agyonvernek se. Minden szn feljttem Budapestre, itt
dolgoztam karcsonyig, tlen otthon voltam, tavasszal megkezdtem a mezei
munkt, vagy ennl, vagy annl, volt gy, hogy egy urasgnl voltam egsz
nyron, soha sehol msutt nem voltam. Ahogy nylt az id, mr mentem
munkra, este haza, jra aludtam, egsz hten furt. Vasrnap templomba. E
vt az egsz. Ebbe az idbe mg nem is jrtam ki a falubl szekrrel, mert
mr nem voltam olyan kvncsi, mn mindent lttam, amit abba a kis
vrmegykbe ltni lehet, meg aztn jtt a budapesti utazs. Elg vt az
nekem.

Mg a jnyok utn se szaladgltam ebbe az idbe, mer ha kellett jny, vt
elg, kis rmre. Akik ott kaplgattak, summs jnyok meg napszmos jnyok,
elttte az ember. Nagyon nem akartam velek foglalkozni, mert mg gyse
hzasodhattam, ht minek. Mg az ember olyan fiatal, hogy csiklik a szve,
mihelyt szoknyt lt, addig azt gondolja, hogy egy jny a vilg. De azutn
ltja, hogy a jnynak mingyrt remnysge van... Vigyzni kell... Nem
szabad hagyni, hogy megfogjk az embert... meg osztn desanym ott vt,
fztt nekem, mosott rm, j vt hozzm. Nekem nem vt ms dgom, csak
elvgezni becsletesen a munkmat, kialudni rendesen magamat, hogy legyen
er bennem jra kezdeni htfn reggel. r voltam, sose kellett hezni.
Szerezni nem lehetett gyse. Ha szt vettem, azt rendesen el kellett adni,
mire tehn lett, akkor jra ragasztottam egy kis bornyt... jra kezdtem.
gy telt el a ngy esztend.

Egyre nagyon vigyztam, hogy bajom ne legyen semmikppen. Az urakra mr
nagyon tudtam gyelni, hogy mg egyszer belm ne harapjanak. Kszntem n
mr elre nagyokat mindenkinek, ha bricsesz nadrg vt rajta. Jegyznek,
papnak, tantnak, birtokosnak gy tudtam n mr ksznni, hogy:
alsszolgja. Slussz. Megvt. Egy se haragudhatott meg rm. Nevettem
magamon, hogy valamikor milyen buta voltam, hogy mg vissza is mertem nekik
beszlni. Egyszval rendbe vt minden.

Egyszer annl a papnl dgoztam valamit, aki az reg tiszteletes utn jtt,
mert a ngy esztend alatt hrom pap is vt nlunk. Ez az els pap, gy
hjtk, hogy Lengyel tiszteletes, e nagyon derk magas fiatalember volt. Ez
jl tnkretette a parkhit, mert a papihz nagyon reg volt, s e meg
mindig javtani akarta. Nem vt alatta pince, ht legelszr pinct
pttetett. Akkor vt, hogy azt a kutya nagy gdrt stuk az udvarba. A
fkat meg kivgatta. Nagy difk voltak, mind eladta. Puszttott. Rzst
ltetett a fk helyre. Ht ennl a papnl dolgoztam valamit. A kocsisznt
bontatta le, mert ez nem szeretett gazdlkodni, a szekeret is eladta.

ppen a szekr.

Azt mondja nekem:

- Gyrgy, n eladnm ezt az cska szekeret.

Nzem a szekeret. Elg j vt a mg, csak meg kellett vasalni, j rfokat
hzatni, a csiktt kicserlni, meg egy j szekrrudat bele, olyan szekr
lesz a, hogy ugyan. Mondom neki:

- n megveszem, tiszteletes r.

- Mit ad rte?

- Mit kr a tiszteletes r?

- tven koront.

tven korona?... Az nem drga... Egy j szekr abba az idbe belekerlt
volna hrom vagy ngyszz koronba. Ha mg rktk erre vagy negyven
koront, j szekerem lesz ebbl nekem.

- Megveszem - mondom.

gy megegyeztnk.

Igen, de aznap odakerl a kurtor, s biztosan annak is mondta. A meg azt
tanlta r mondani, hogy  ad rte nyolcvan koront.

No, ht, milyen a pap. Azt mondja:

- Ht Gyrgy... A szekrnek nycvan korona az ra.

- De ht, tiszteletes r, mn eladta nekem tven koronr.

- Nem foglalzta le.

- Lefoglalzom.

- De mn csak nyolcvanrt lehet.

- Isten neki, adok rte nyolcvan koront.

Hazamegyek akkor este, mondom desanymnak, milyen ember ez a pap, mr
felcsapta a szekr rt. Mondja desanym:

- Fiam, lesz a mg drgbb is.

Elviszem a foglalt neki, t koront. Elvette. Mondtam, hogy nincs ki az
egsz pnz, hanem vasrnap megadom az rt.

J van.

Ht vasrnap reggel korn jn a pap.

- J reggelt, Gyrgy.

- J reggelt, tiszteletes uram, ilyen korn fel tetszett kelni.

- Felkeltem.

- Hun tetszik erre jrni.

Ott laktunk majdnem szembe a templommal, de mg nem vt ez a pap nlunk.

Azt mondja:

- Azt akarom mondani, hogy a szekrnek mr grje van, szz koronra. Nem
kvnhatja kromat. De ha n magnak grtem, akkor n azt akarom, hogy a
mag legyen, ht ha a szz koront kifizeti, a szekeret mingyrt el is
hozhatja.

- Ejnye, tiszteletes r. Hiszen le is foglaltam.

- Igaz, hogy lefoglalta, de ltja, milyen kicsi itt ebbe a faluba a
fizets, n is fiatalember vagyok, szegny ember, nem tehetem, hogy
krosodjak.

Nagyon megharagudtam.

Mn oda akartam vgni, hogy gesse meg a tz a sznnel egytt meg az egsz
parkhival egytt meg a papjval egytt, de akkor eszembe jutott, hogy j
szekr a, kr vna rte, ha nem lenne az enym. Bementem ht, mondom
desanymnak, mit akar a pap, hogy itt is van.

- Ltod, fiam, ilyenek a papok.

Arra osztn kiszedte a porcolnybul, ami pnz benne vt, tbb vt a szz
koronnl, kivettem belle, kivittem, odaadtam a papnak, azt mondtam neki:

- Tiszteletes r, itt van a szz korona, hanem azt megmondom, ma vasrnap
van, n vasrnap nem hozom el a szekeret, n megbzom magba, hogy hnap is
ideadja a szekeret.

Elvette a pnzt, s azt mondta, nem kvnja, hogy vasrnap hzgljam a
szekeret az udvarbl, maradhat az akr szig is.

gy elment. n meg egsz vasrnap csak azon tstnkedtem, hogy mgis furcsa
dolog, hogy ez a pap ngy nap alatt tven koront elvett tlem.

Nem is vrtam n msnap reggel, hanem mr hrom rakor mentem a paphoz, s
hztam a szekeret kifel. M kinn vtam az utcn vele, mikor felbredt a
pap. Jn kifele.

Nevetett nagyon, meg tn bosszankodott is, hogy elviszem a szekeret, pedig
 mg taln j rat is tudott volna srfolni.

Ha az egsz falut megszavaztatja.

- Nem azrt, tiszteletes r - mondtam -, hanem nnekem m ngy rakor ott
kell lenni Gldmannl, ht mindegy akr ma, akr egy hnap mlva, csak el
kell vinni a szekeret.

El is vittem, de annyit mgis hozz szereztem, hogy az lbul a sznatart
rcsot rtettem a szekrre. A meg, a pap, nem rtett hozz, nem vette
figyelembe. gy mgis hsz koronval csbb lett a szekr, mert nagyon j
rcs vt, egszen j, nem vt tbb hrom esztendsnl, a rgi kurtor
csinltatta az eklzsinak.

gy kell vigyzni az embernek magra, kivlt ha pappal van trgyalsa.

Mentem osztn a Gldmannh kaplni. Mert a gyarmati vasas Krsz megbukta
magt, a fdjt meg a birtokt mind a beregszszi Gldmann gyvd vette t.
Azt mondtk, hogy fisklisa vt ennek a Krsznak, gy maradt r a birtok
ingyen.

Ez a Gldmann gyvd olyan mosolygs zsid vt, nem szeretett az ember
szemibe nzni, annak soha senki se ltta, milyen a szeme szivrvnya. E nem
akart gazdlkodni, mindent adott elfele. De csakhogy semmit se adott oda.
Olyan vt, mint a pap. Mind egyformk ezek az urak. Mikor az ember
meggrte, akkor nem adta. Vt egy sszedl cseldhza: adta vna tszz
forintrt. Nagy hz vt, ha lebontottk, sok lett vna abbl, lehetett vna
pteni szp hzat belle, istllt, sznt, mindent.

Ketten Paldi Jzsival sszellottunk, hogy megvesszk.

El kell menni hozz Beregszszba, mert nem jtt a ki soha. Nagyon ritkn.

Odabent meg azt mondta:  nem csinl szerzdst, majd kijn.

Ht csakugyan jn eccer a faluba, hvat.

- Megveszi a hzat?

- Meg.

De  meg akkor m gy gondolta, hogy nem adja el, csak a telekkel egytt.

- Hogy adja a tekintetes r?

- Ezerngyszz forintr.

Megnzem a hzat. Igazn gy vt a gondolatom, hogy a mi rgi kis hzunkat
mn ki kell cserlni, jat kell helyette pteni, mert csak meghzasodok
eccer, ebbe a rgi hzba nem hozhatok fiatal felesget, mert ez olyan vt
mr, hogy mg akkor is fltem, ha a madr rszll, leszakad alatta. Ha a
nagy fa nem lett vna felette, mr rgen elhordtk vna a szelek. J hz
vt a Gldman hza, a pallsa vastag deszkbl vt, itt Pesten gy mondjk:
fszni deszka. A magtr lett vna a Paldi Jzsi, a tbbi az enym. Igen,
de Paldi Jzsi azt mondta, neki telek nem kell. Ha nem kell, msat
keresek. Mire j trsat szereztem, m nem adta.

Nem lehetett vele semmire se menni.

Vagy kt esztendeig ki se jtt. Mire kijtt, mn a hznak nem vt se
ajtaja, se ablaka, se teteje, amit csak mozdtani lehetett, azt mind
elhordtk rla. Ki hordta, ki nem, n meg nem mondom, a szegnyek hordtk
el tzelnek.

gy lett a tbbi hzval is. Minden hza tnkrement. Nem adta el, nem vt
rutalva, rulta az egsz birtokot, de avval is gy vt, hogy mikor vevje
volt, nem tudott megegyezni, azutn meg egyre fejjebb csapta az rt. Minl
jobban tnkrement minden, ann drgbban adta vna, mer  mindig csak
szmolgatta, hogy neki mennyibe van, azt meg akarja kapni kamatostul. Egyik
fogott egy deszkt, elvitte. A pajtt is gy hordtk el. Meg a birtokval
is gy jrt, elvettk a csehek, mert a hatron tlra esett, elignyeltk.
Csak a puszta telkei maradtak a faluba.

Mg van tzkbls erdeje, azt is, ma is rulja, de mikor m megegyeznnek,
nem adja. n is kaszlok benne egy-egy nyilat. Mn az erdejn sincs egy fa
se. Azt is lehordtk, kerlt nem tart mellette, nem fizeti ki magt. gy
kifizeti.

Ht ilyen urak is vannak.

Mikor felesbe kapltam nla kukorict, ott vt a msik fele, ami nki jrt;
kijtt a fival, megnzni.  nem viszi el, vegyk meg. Vele vt a fia, a
Hermny. A meg ojan lke. Mondja az apjnak.

- Te apa, mr nem adod a szegny npeknek annyir, amennyir krik? Hogy
meg tudjk venni.

- Hallgass.

- Te csak azt tudod mondani, hogy hallgass.

Erre osztn legyintett, s ideadta, ahogy mondtuk. Azt mondja a fia:

- Na ltod, ezt megtehetted vna egy rval ezeltt is.

- Ti szedtek szt engemet - mondta az reg.

gy kell neknk knldni az urakkal, akrmiflk is... M a rgi urakbl
mind elpusztult. Meghalt az reg Salnky Smuel is. Ott maradt a hza. Az
is ott llott sok esztendeig, az es beleesett, mg a f is kizdlt a
szobkba. Ezrt harcolt annak az apja meg a nagyapja annyit a szegny
emberekkel meg a lovakkal, hogy be kellett ktni a szjt, hogy bele ne
faljon a bzba, ha nyomtat. A fispn Salnky Arvd meg gy elpusztult,
hogy mg a hre se maradt meg. Annak jnyai vtak, de gy nevelte a jnyt,
hogy mg tenyiszezni se vt szabad nekik, mert az erklcstelen. Erre egyik
jnya frhe ment egy festh, truccbl. Nem is szerelembl, csak hogy az
apjt megbosszantsa. A fest meg verte, el is vltak. A msik jnya meg
eccer megnzte Budapesten a Jnos vitzt, osztn azt mondta, hogy sznszn
lesz. Azt meg gy megverte, hogy bna lett. Egy fiatalember, udvarlja a
harmadiknak, eccer az utcn ksznt egy zsidlnynak, annak tbbet nem volt
szabad belpni az  hzukba.

gy voltak, osztn vgek. Mink meg knldunk a rossz termssel, a kicsi
napszmmal, ennivalnk sincs, mgis megvagyunk.

Pedig milyen szegnyek vannak, risten. Azt mg csak el se lehet gondolni.
A mi hzunk megett van egy kishz. Olyan kicsi, hogy nincs abba semmi, csak
egy szoba; se konyha, se kamra, semmi. Nagy teteje van, fala meg alig van.
A Fenck Mrton hza. Ez a Fenck Mrton, mn mondtam, mikor gyerek vt, a
bba beleejtette a parazsat a szembe, azutn csords vt e mindig, hol
itt, hol ott. Ebbe az idbe ms faluba valahol. Eccer kinn vagyok a kertbe,
jn egy reg kdus forma ember, tapogat. A mezrl fell jtt, szlok neki.

- Kit keres, bcsi? - Mondja:

- A J Jnosn hzt, de nem ltok, nem tudom, j helyen jrok-. Jaj,
istenem, vajon hun jrok, vak vagyok, sose tudok elmenni.

- Hogy hjjk magt?

- Fenck Mrton, krem.

- Mi az, maga az, Mrton bcsi?

Elmondja asztn, hogy  megvakult, a msik szemre is, a felesge meg jra
ott hatta, visszament az orosz papnl szglni, nincs senkije.

Bevittem osztn az udvarra, elmondta, hogy azr jtt haza a hzba, hogy
legalbb itt akasztja fel magt.

- Jaj, ne tegye azt, nem azrt teremtette az Isten az embert.

De n mr akkor Budapestet jrtam, mr rtettem a vilghoz.

Mondom neki egypr nap mlva. Mi adtunk szegnynek egy kis ennivalt,
desanym tpllta.

- Mrton bcsi, akar-i mg eccer ltni a szemeivel? Akarja-e, hogy a szemit
meggygytsam? n felviszem magt Pestre.

Jaj,  nem tall oda.

- n felvezetem magt, csak azt mondja meg, hol szletett.

- Bknybe. - De itt nevelkedett Ligeten.

- Ht ha Bknybe szletett, akkor Bknyre tartozik.

Adtam neki egy kalapot meg kabtot.

- No Mrton bcsi, elmegynk Bknybe. Elvezetem Bknybe, a brnl.

Mondom a brnak. Azt mondja,  nem vllalja, ne hagyjam ott.

- Ez maguknak a ktelessge, ha a kzsgnek van egy ilyen szerencstlenje,
azt gondozni kell. Annyit mn tudok.

- Vezesse el a jegyzhz Pterfalvra.

Ht n elvezettem a jegyzhz Pterfalvra. Ott lakott a jegyzjk.

- Tekintetes jegyz r, ilyen meg ilyen dologba jrok. Itt van ez a szegny
vak ember. Kr rte, mert nagyon becsletes, derk, jraval, tisztessges
ember, minek pusztuljon el, mint egy utols kutya, az rokparton.
Szeretnm, ha jegyz r szves volna elintzni a dolgt.

- Hjja be - azt mondja a jegyz.

Bevezettem az reget.

- Hun szletett?

- Bknybe.

- Most nem tudok mit csinlni, de szerdn kimegyek Bknybe, elintzem.
Addig vezesse a brhoz, ott kosztoljk.

rt is egy rst, amibe meghagyta a brnak.

Elvittem osztn a brhoz vissza. Nem szgyelltem n, hogy vilgtalan vakot
vezetek. Isten irgalmbl volt az.

A jegyz adott hsz krajcrt a Mrton bcsinak, a meg elvette a kendjt,
annak a sarkba ktve vt egy kis pnze. gy visszatette a zsebbe.

A br nem nagyon rlt, mikor jra megltott bennnket, de nem vt mit
tenni, ht azt mondta, j van, majd fejt neki kukorict a Mrton. Ott is
maradt Mrton bcsi, n meg hazamentem.

Megyek szerdn, mondja Mrton bcsi, hogy a kendjt kiejtette a sznba,
ahol hlt, a zsebibl, osztn hiba kereste mindenfel, nem tallta meg.
Mikor elpanaszolta a brnak, a meg biztosan megtallta, de nem adta vissza
neki, hanem abbl hozatott egy liter pjinkt, abbul neki is adott.

A jegyz megjtt, s el is intztk a dolgt. n meg elmentem vele Pestre,
mert ppen akkor kszltem vt felmenni, dgozni. Ott osztn a klinikn
elfogadtk, s megoperltk, meggygytottk, visszaadtk neki a szeme
vilgt. Mire a h leesett, mr egymaga vissza tudott jnni.

Igen, de hiba jtt meg a szeme vilga, csak nem volt  munkra val. Csak
gy kegyelemkenyren ldeglt. Itt is adtak neki egy darab kenyeret, ott
is. Mikor n hazajttem karcsonyra, otthon vt, de nagyon kesergett, hogy
csak fel kell neki akasztani magt, mert  nem lesz ember tbbet.

- Mrton bcsi - mondom neki -, mondok n magnak egyet. Mennyen kdulni.
Ha az Isten ezt adta magnak.

Hajlott a szavamra.

- Kne egy kisfi, aki vezessen - azt mondja.

Vt egy cignykovcs, Pcsik bcsi, annak vt egy kisfia. Beszltem vele, a
meg odaadta, mert otthon se vt a gyereknek jobb dga, mert beteg vt a
cigny, nemigen brt dgozni, ht csak koplals vt a gyerekecske sorsa.

Odaadta ht s elmentek. Pcsra jrtak akkor. Meg mikor ott nem vt senki,
jrtak a vsrokra meg a hidakhoz, s sszeszedett tavaszra valami
nycvant forintot. Lisztet, szalonnt. Avval jtt haza pnksdre. Akkor
hazajtt a felesge is, arra a hrre, ott laktak osztn a kis hzba, s
nagyon boldogan ltek, mert gy tisztessges keresete vt az embernek.

Szidtak osztn engem a faluba, mer mi trtnt. A mi falunk is kapott egy
szegnyt.

gy vt, hogy egy Vg Andrs nev embert rtak a kzsg nyakra, hogy az a
Vg Andrs minlunk szletett vna, s most mr annyira magval tehetetlen
lett, hogy se llni, se lni nem brt. Az illetsge meg ligeti vt, ht
csak neknk kellett eltartani, ha mr ilyen sorsra jutott, mert mindig az
illetsgt keresik annak, aki valami trvnybe kerl. Ez a Vg Andrs csak
ppen hogy megszletett Ligeten, a szlji, ahogy mondta, cseldemberek
vtak Salnkynl, az regeknl, s most az regsgre a falu udvarn vt
egy rgi kis rossz hz, abba csinltak neki deszkbl egy gyat,
szalmazskkal, s egy szegny asszonyt megfogadtak, az mindennap megmosta,
tisztba tette, enni adott neki. De az annyira oda vt, hogy a fldalt
mr ki is kezdtk a patknyok. Olyan vt annak a fldala, hogy a semmit
nem rzett, ha kst szrt bele magnak, azt se rezte. De beszlni tudott
csudra, szegny, a vgs percig. Mg vagy hrom hnapig vagy ngyig ellt,
akkor meghtt.

Mondtk osztn, hogy a bknyiek fizettk vissza a kcsnt, mert gy
akartk megtromfolni a ligetieket, hogy mink, mn hogy n, az  ktsgkre
szemestettk meg Fenck Mrtont,

Hanem az igaz, hogy n is jl rfizettem a Fenck Mrtonra, mert a felesge
azt mondta, hogy nem j helyen laknak k Ligeten, hanem ott kell venni egy
kis hajlkot Pcson, Mriapcson vagy mellette, valahol egy faluba, hogy ne
kelljen olyan messzire menni a munkra.

gy eladtk a kicsi hzukat, azt megvette egy Ferenczi Gergely nev. Ennl
meg nagyobb tolvaj nincs a vilgon, e lett az n szomszdom. Odajtt a pici
hzba a rettenetes sok gyerekvel, van annak nyc gyereke vagy kilenc, nem
is tudom, csak gy nyzsgnek.

Msik szn mr azok laktak benne, gyhogy mikor n karcsonya hazajttem,
els dgom vt Cscsre menni, mert ha valamit venni akartunk vagy
beszerezni, akkor mi mindig Cscsre megynk vsrolni. Hoztam onnan
lisztet, tizent darab szalonnt s rletni val bzt.

Neknk vt is mindennk, nekik meg nem vt semmijk.

Mondja eccer desanym:

- De szaportlan ez a liszt, amit most Cscsrl hoztl, fiam.

- Szaportlan?

- Alig nylok bele a lisztes ldba, mr fele hinyzik.

Mondom, e nem jl van.

Szeget ttt ez az n fejembe. Eccer tmegyek Ferenczikhez, hogy valami
kszrk kellene nekem. Nekik meg vt j nagy kszrjk, mert ezek
urasgnl szgltak, ht valahogy szerzett.

Kszrlm a kisbaltt, ht ltom n, hogy a cscsi lisztet gyrja a
Ferenczi felesge.

Megismerem a lisztet, mert senkinek se vt a faluban olyan szn lisztje.
Olyan szp srgsfejr szne vt. Mert a cscsi gazdknl nincsen konkoly a
fdeken. Minlunk ms szne van a lisztnek, kkesebb.

- De szp lisztje van - mondom.

- Most kaptam - azt mondja a Ferenczi felesge - Kovcsknl.

n meg olyan izgatott lettem, mentem vna a csendrkhz, mert akkor ppen
csendrk laktak a Mojzes Pl kis hzba, de desanym azt mondta:

- , fiam, minek mennl a csendrkhz. Szegny ember a, nekik is lni
kell. Htha adtk neki.

Nem szltam, hanem tmentem csendesen Kovcs Mihlykhoz, hogy valami
frszt krek egy kicsit. Mondom gnes nnmnek:

- gnes nnm, mg jszvk van maguknak, hogy ennek a Ferenczinnek ma is
lisztet adott?

-  nem - azt mondja, nem is ltta vagy kt hete. Nem is mer hozz jnni,
mert mg most se adta meg, amit azeltt krt tle.

- Ugye.

Megyek Ferenczinhez, mondom neki:

- Hajja-e, mit mondott maga, hogy Kovcsn adott magnak lisztet.

Nem is tagadta, hanem azt mondta, hogy nem akarta megmondani, mert
desanym adott neki egy fzetre valt.

Mondom osztn ksbb desanymnak:

- No, desanym, akkor szaportlan a liszt, ha maga Ferenczinnek adogl
belle.

 meg csudlkozott, hogy tle nem is krt.

Mn n tudtam, mi van. Mikor desanym dgozott kint az lba vagy a kertbe,
Ferenczin csak tjtt, s bement a hzba, vett.

n osztn lakatot szereltem a ldra, annak a kulcsa meg bent vt a hzba,
de desanym sose zrt letbe lakattal semmit, nem is tudta nyitogatni,
gy aztn is csak nyitva vt a liszteslda.

Mindig ilyenek vtak ezek mindennel.

Megyek ecce templomba fele, ltom, hogy a Ferenczi felesge tri a
vesszkertst, mert vesszvel vt elkertve ell az utca fell a kert.

Nagyon megharagudtam, annyira, hogy nem is mentem templomba, mert nem
akartam haragv szvvel lenni a templomba. Csak ebd utn szlottam t,
hogy vletlen meglttam az udvaron az asszonyt:

- Hogy tehet m ijet, szomszdasszony - mondom neki -, n tbbet nem
kertek kertst, ez a rekesz az enym, azt nem maguk csinltk, hanem n.

Az  keze trjn el, ha hozznylt.

- Ugyan, maga szerencstlen, ne tkozza magt, magnak sok gyereke van. Ht
nem lttam a magam szemvel, mikor templomba mentem? gy megharagudtam,
hogy nem is brtam elmenni az Isten hzba olyan haragos szvvel, mert nem
azrt megy az ember a templomba, hogy magban rosszat gondoljon
embertrsairl, hanem azrt, hogy hlt adjon az Istennek az elvett jkrt.

gy osztn csak lesttte a fejt, s sietett befele a hzba.

Tavasz fele eccer hjja desanym a tykot, ht hinyzik egy nagy srga
tyk.

Hova lett, hova lett, keresem n is, nem bjt- be valahov.

tszl a Ferenczi felesge a msik udvarrl:

- Mit keres, Borcsa nnm?

- Hadd el mn, elveszett egy nagy srga tykom.

- , kpzelje - azt mondja az asszony -, az enym meg drtszeget nyelt, le
kellett vgni.

- Drtszeget? - mondom - j isten... Ne keresse desanym, megvan mn a
tyk.

A msik szomszdasszony meg tszl, mikor az bement.

- Ne keresd, Gyrgy, elttem vgta le.

Ilyen a j szomszd, de nem tehetek vele semmit, mert mindig attl flek,
felperzseli azt a rossz lamat, szalms.

E nem tud rst, ojan analfabta. Elhisz a mindent, amit mondanak neki.
Mgis megtette, hogy mikor desanym az erdn vt kaplni, hozott a htn
haza egy kis lomot. Mit tud egy regasszony sszeszedni? Ht  meg kerl,
s nem leparancsolta az desanym htrl azt a kis gizgazt. Nem engedte,
hogy egy kis lomot elhozzon, ojan egy vad ol vt a. Flt is tlem. Ha
desanymat ltta, kszngetett  is, a felesge is, de ha engem ltott, m
ment.

Els a szomszd, mert azt mindig ltja az ember. Mikor a csirke n, a nem
ismeri a kertst, tbjik. Ez kettt-hrmat levert belle. n nem szltam.
Az v is tjn. n nem tttem le egyet se. Soha. n arra nem vnk kpes,
hogy egy rtatlan csirkt megssek. sse meg a gazdjt az istennyila.

gy tanultam n meg, hogy az embernek mindig mindentt flni kell. Vigyzni
kell nagyon, hogy az ember msnak krt ne tegyen, mert ha a legkisebb krt
csinlja, nagy azrt a harag, de ha neki tesznek krt, akkor legjobb szemet
hunyni, mert abbl csak mg nagyobb baj lesz.

A nagygazdkkal is gy vt. Mind csak kihajtja a munkst.

- Mg egy rendet vgni, mg egy rendet vgni - szokta mondani Mojzes Pl
btym felesge is. Az urt is gy kergette.

- No, Pali btym - mondtam -, reggelig kaszljunk?

A nagygazda mind olyan, ha elfog valakit napszmosnak, kihajtja belle a
lelket is. Egyszer egy negyed rpalisztr ngy napot kaszltatott. Msszor
meg egy vka bzrt ketten egy napot kaszltunk, s mikor kiadta, nem vt
hromnegyed se, az is ocsu. Fizetni egy se szeret, csak dgoztatni, belet
kihajtani belle.

Mindenkitl flni kell, mindig csak flni kell. A szegny ember csak arra
vigyzzon, hogy soha senki eltt egy szt se szljon, mert nem tudja, ki
mikor rt neki. n mondhatom, hogy n szocialistval sose beszltem, ha mr
ojat akartak mondani, mr n hzdtam frre, mert nem akartam, hogy rm
ragadjon. Osztn valami ojat mondjak, amibl baj lehet. Jaj, az nagy baj,
ha az emberbl ojat mondanak tovbb, mibe belekthet a jegyz meg a csendr
meg a br. A szegny embernek arra kell vigyzni, hogy mg a madr se
gyeljen r. A szegny ember akkor lhet, ha senki se mondja, hogy hj,
ennek van a fle mgtt. Mondjk azt, hogy "mi is a neve?... tz ve
ismerem, de bizony nem tudom megmondani, minek hjjk. Taln Mihly bcsi,
olyanformk ezek."

Fenck Mrtontl tanultam egy jt. Azt mondta:

- des fiam, engem az n apm arra tantott, hogy a szegny ember akkor
igazi szegny ember, ha a huszontt pissz nlkl ki tudja llani, de utna
mg ssze is ti a bokjt, hogy illenden megksznje az uraknak a
szvessget, hogy ne gondoljk, hogy olyan neveletlen bugris.

Mn mostanba nem szoktak az emberre huszontt verni, de a rgi idbe
bizony ebbl a tudomnybl lt a szegny ember.

Mikor n katona vtam, mer a hborba azrt beszippantottak, mgpedig ms
helyett... mert az gy vt, hogy Orbn Gbor kisbrnak nem adtam bagt,
ht a jegyz elkldtt a harctrre, pedig katona se vtam... Mer tetszik
tudni, n evvel az Orbn Gborral, az reggel, csak akkor tanlkoztam egy
rval azeltt, s n akkor ppen pips ember vtam, ht azt mondja:

- Gyrgy fiam, adj egy kis bagt.

Adtam neki jszvvel. Kivertem a pipmat, s odaadtam.

Akkor bementem a kzsghzra, mert hvatva vtam valamirt. Ott meg vrni
kellett kinn az eresz alatt, s n rgyjtottam a frissen tmtt pipra.
Mg el se szjtam formn, jn Orbn Gbor btym, s azt mondja:

- Adj egy kis bagt.

Mondom nki:

- Most adtam. - A meg rm nz:

- Nem adol, kutya teringette?

- Nem n, mg el nem szvom. Hagy szjjam el elbb.

Mer az mg olyan rgi reg vt, amk szeretett pipadohnyt tenni a fogra,
s attul kpkdni.

Ht nagyon megharagudott, hogy nem adtam, s elkezdett velem lrmzni.

Kijn a jegyz.

- Micsoda lrma ez itt?

Mondja a kisbr:

- Egy kis bagt krek tlle, oszt nagy fennyen azt veti, hogy nem ad.

Rm nz a jegyz:

- Jl van, majd elhzzuk a ntjt.

De n mg szhoz se jutottam, otthagy. Bemegy az irodba. Hjnak osztn
befel utolsnak. Hadizvegyek vtak ott sok, mg azokat is mind elbb
intzte el, csak aztn engem.

Aszongya:

- Mondja csak J Gyrgy, hadimunkra kell bemenni a falubl kt embernek,
Ksa Plnak s Sovny Imrnek. De Ksa beteg; nem akarna- kt hnapra
bemenni helyette.

Mondom neki:

- Jegyz r, ha nem n vagyok hivatalos.

Azt mondja:

- Ne jrtassa a szjt. Kt hnapra megy be s ksz. A hazrt most
mindenkinek szenvedni kell. Csak maga akarja kihzni magt? A teremtsit
magnak.

Mondom:

- Ha jegyz r gy gondolja, kt hnapra elmehetek.

Erre nem szl semmit, csak berja a nevemet. Msnap mr menni kellett
Szatmrra. Ott jelentkeztem, nzik, azt mondjk, nem n voltam az idzsbe.

- Tudom, hogy nem n vtam, de a jegyz r engem kldtt be, hogy Ksa Pl
beteg, pedig nem is beteg, csak egy kicsit khg.

Erre nevetett az rmester r, hogy majd n meg prszklk is, minek dugtam
oda az orrom.

Evvel beosztottak, s msnap mr mentem a harctrre. Igen, de nem kt hnap
lett belle, mert a harctren jra soroztak, s ott meg bevettek. Tbbet
nem is eresztettek el, csak hrom esztend mlva. Hrom teljes esztendt
szenvedtem n azrt, mert a kisbrnak nem akartam bagt adni.

Azr kell a szegny embernek vigyzni minden tettre s minden szavra.
Jaj, annak mindig ldozni kell, akrki kvnja is tle, ha hivatalbl
kvnja.

No, de e mn a hborba vt, n meg csak arrl akarok szlani, hogy legny
koromban hogy vt.

n, krem, azt tanultam meg, hogy hallgatni kell, vigyzni kell, akkor az
embernek nincs haragosa. Nem is vt nekem senki abba az idbe, csak az egy
Csereklye Mihly, aki sose bocstotta meg, hogy azt mondtam neki, hogy
srni fog a piros nadrgba, pedig abba is igazam vt, mert ojan keserves
leveleket rt az desanyjnak, hogy ha ki nem szabadtja, ezt teszi meg azt
teszi magval, mert abba az idbe nem volt ojan mzes-mzos a katonasg,
mint most, hanem ugyanm kurucul vt, betyrul bntak a gyerekekkel. No, de
azrt azt is ki kellett brni.

Ht az anyja meg nem reklamlta ki, pedig ha reklamlta vna, csak
kthnapos katona lett vna belle, mert rva vt, hogy apja nem vt, meg
egy iskols kisccse is vt, haza eresztettk volna. Igen, de az anyja
azrt nem reklamlta ki, mert mikor elment, ht elbb felcsinlta a Kmves
Erzsit, mert gy gondolta, hogy akkor az anyja knytelen lesz beleegyezni a
hzassgba. A jny meg nagy lett, s mindenki tudta, hogy kitl. Mjusba
gyereke szletett, vagyis ht egy kisjnya. Akkor pedig meg is indtottk a
gyermektartsi pert Csereklye Mihly ellen.

Akkor, hogy trgyalsra kellett jrni, az anyja mgis kireklamlta a fit,
s azt jliusba csakugyan ki is eresztettk.

n nem tudtam, hanem aratskor trtnt, zabot arattunk a Krin, eccer csak
dlbe szl a harang, temetsre szl.

Ki htt meg, n meg azt mondom:

- Most akasztotta fel Csereklye Misi magt.

Nevettek az emberek. Senki se tudta, n se, hogy Misi itthon van. Eltte
val nap jtt meg, s azt mondta az anyjnak, hogy azrt jtt, hogy
felesgl veszi Kmves Erzsit.

- Inkbb akaszd fel magad - azt mondta az anyja.

A meg hajnalba az istllba, ott hlt, ahogy felkelt, enni adott a
marhnak, kitakartotta az lat, azutn felakasztotta magt. gy leltk
meg.

gy az n szavam bettt. Mg csodlkoztam is rajta, mert nem hittem, hogy
ennyire szereti Erzsit.

El is mentem srt sni neki. stam egy olyan srt, hogy ha lesz feltmads,
ugyancsak kaparhatja, mg kimszik belle.

Mikor mr olyan mlyen vtam, hogy csak a kezemet tudtam kidugni a fd
sznre, mondta a kurtor, hogy elg lesz mr. n mg egy snyomot stam.

- Dgjj, kutya - mondtam.

E vt az egyetlen ellensgem, mg a kaszrnybl is azt rta egy
bartjnak, hogy mondjk meg annak a kacsknak, hogy ha hazamegyek,
kiegyenestem az ujjt.

No, mn nem fogod egyenesteni az ujjamat, elg egyenes vagy.

n nem haragudtam r azrt, csak ht bntott, hogy meg tudott halni gy,
hogy velem nem bklt ki, pedig n soha egy rossz szt nem vtettem az
rvnak.

A temetsn is ott vtam, nekeltem feszt, s temets utn elmentem
Kmveskhez is, megmondtam, hogy hallba megbocstok neki.

Kmves Erzsi meg azt mondta, hogy nem kellett vna neki meghalni; ha
igazn szeret valaki egy jnyt, nem kell magt felakasztani, most mr  itt
maradt szgyenbe a kisjnyval.

Srt szegny, nagyon sajnllottam. Elmondtam neki, hogy lm n meg hogy
vagyok, mr huszonkt ves vagyok, mg nem tudtam igazi szeretre szert
tenni.

Azt mondta, mindenkinek meghozza az Isten a magt.

De n mg azrt hrom esztendeig nem tudtam, ki az, akit Isten nekem
rendelt.


*** HUSZONHETEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy mindennek megjn a maga ideje, a hzasodsnak is

Mikor 1913 karcsonykor hazajttem Budapestrl, vettem kt lovat.

Mert mondtam a nagybtymnak, Blint btymnak, hogy mijen ers let ez az
enyim, se otthon nem tudok semmire menni, se itt nem tudok mesterember
lenni. Azt mondta, hogy "m arra, reg vagy, hogy inasnak menj", mert
hszves voltam, mikor legelszr Pestre jttem, s akkor mg nem akartam
elszegdni, desanym miatt, ma meg ks... n nem is bntam, hogy nem
kellett inas lenni, mert n ahhoz m nagyon tapasztalt voltam. Nem
kvntam, hogy egy mester abriktoljon reg fejjel, az is j vt, hogy
mellkesbe megtanultam sok mestersget. Kmves munkt n mr gy tudtam,
hogy magam is felfalaztam a hzat. Mn csinltam magamnak egy kis lat
vlyogbl, megbmulta azt mindenki, hogy milyen jl tudtam falazni j
pelyvs srral. Be is vakoltam, senki se mondta volna, hogy nem kmves
csinlta. Azutn meg a bdogos munkt klnsen megtanultam. gy bntam n
mr a szerszmmal, a plhet hajltani, vgni, szabni, semmi se volt nekem.
Mikor hazamentem, csinltam egy j csom tepsit, eladtam a falukba, mg
nevettek, hogy drtostt lett bellem, de sok j bzt kaptam n azokrt,
rdemes volt. Tlen. Festeni meg gy tudtam, hogy mondtk, hogy Cscsen egy
gazdaember plhtetej hzat csinlt, n vllaltam fel a festst egy mzsa
bzrt. Egy ht alatt megvt. gy n rltem, hogy mr mestersg is van a
kezembe, de mondtam Blint btymnak eccer:

- Blint btym, nem szeretem n eztet a sok pesti utat, ha engem a j
Isten hozz segtene, hogy kt lovat vegyek, akkor n tbbet orcmmal se
fordulnk Pest fel. Nem n. Mert Gedeon btym is meghzasodott, s azt
mr tetszik tudni, hogy van, mikor asszony van a hznl, akkor mr a
testvr kifel van a hzbul.

No, azt mondja Blint btym:

- Mennyi pnz kell most nlatok kt lra?

n meg azt mondom: - Szz forint.

 meg azt mondja:

- No, szerencsd van, hogy most szltl, adok neked szz forintot, de
tbbet meg ne lssalak Budapesten, vagy letrm a derekad.

- No, Blint btym - mondtam -, isten engem, engem tbbet nem lt, mert
most meg is hzasodok, ha az Isten segt.

- Nagyon j van - azt mondja -, itt az ideje, hzasodj meg, vigyl annak a
szegny anydnak egy j menyet, s legyen belled rendes, tisztessges,
becsletes magyar ember.

gy n a szz forintot zsebre vgtam, a magam keresetvel egytt vt
pnzem, szpen hazamentem. No, Budapest, srhatol utnam.

Mingyn vettem is egy szp lovat, a Keselyt, meg vettem hozz egy szp
prjt, a Darut. A Keselynek mind a ngy lba cipells vt, nagyon szp
remondal volt, katonal, a Daru meg szrke szr. Szznegyvenhat forintba
kerlt a kett, kettszznyolcvan koronba.

Nagyon derk kt l vt a. Lnak nagyon jk vtak. Mingyn hozzfogtam n
fuvart vllalni, ft hordtam egsz tlen az erdrl.

Igen, de a Daru nem vt egszsges l, csakhogy n azt nem tudtam. Nagyon
szeretett a hzni, de khgtt. Tavasz fel m nagyon khgtt, nem tudtam,
mit kell vele csinlni, mindig mondtam, hogy elmegyek vele az llatorvos
rhoz, de valahogy csak elmaradt.

Tancsoltak orvossgokat, libazsrt kell tenni a zaboljra. Mondtk, hogy
vigyem vissza annak, akitl vettem, harminc napig vissza lehet adni, de
nagyon szp l volt, valami nagyon szp, s akkor nem khgtt, mikor
vettem, mert fortlya van annak, hrom napra el tudjk lltani a
kehelst, de azutn se vt az ojan nagyon kehes, ht sajnllottam
visszaadni is, mer ojan nagyon szp l vt a, hogy megrt a maga
szznycvan forintot, ha az a kis keh elmlt vna rla, meg tbbet is,
olyan szp l mg nem is vt a kezem alatt.

Ht eccer jvnk haza a salnki erdrl, a l meg t kzepn egy szt se
szlt, felfordult, mingyn meghtt. Most mit csinljak, ppen
harmincegyedik nap vt a vsr utn, a harminc nap lettt. Mn nem is
perelhetek rte.

Mg eltte val este mondtam desanymnak, n nem viszem ezt a lovat
vissza. Majd csak kiheveri.

gy magba maradt a Kesely.

Ej, de sajnllottam, hogy magba maradt.  is sajnllotta, mer olyan
termszete vt, hogy nem akart magba dgozni.

Elkrtem kcsn a Mojzes Pali btym egyik lovt, ha sszefogtam a
Kesejjel, ment a remekl, de ha magba vt, az res szekeret se akarta
hzni.

Mondtam desanymnak, hogy venni kell hozz egy prat.  meg azt mondta,
hogy inkbb adjam el a Keselyt is, mert nem neknk val a l, nem tudok
hozz. Mindig krrel babrltam. De n elmentem az jlaki vsrra, s
vettem egy szp lls j holl lovat kilencvent forintr, gy hjtk,
hogy Holl. Fekete vt, mint a bogr.

Hazaviszem nagy bszkn, mingyr befogom, hogy vigyek ki gant a fdre.
Rakom a szekeret, rakom, eccer csak az n j Holl lovam htraveti a fejt,
megnzi a szekeret.

- No - mondom desanymnak -, itt alighanem baj van. A l megnzte, hogy
mennyit rakok a szekrre.

- , fiam - azt mondja desanym -, nincs a lnak annyi esze.

Dehogynem vt. Mikor kszen vagyok a rakodssal, indtok. A Kesely
gynyren indul, hanem a Holl nem mozdul.

Ejnye, az anyd ne legyen boldog, mondom, s megverem a lovat.

Micsoda? Elkezd curukkolni visszafel, ugrik egyet, mingyn kettszaktotta
az istrngot.

Az igaz, gyenge vt az istrng, de vt odahaza j, magam verettem a
ktlvervel a tlen. Felrakom a hmba, felakasztom az istrngfra, s jra
indtom a lovat. jra elkezd ugrlni, nem tudja elszaktani. Hanem rlt a
kocsira. Tolja visszafel a szekeret.

No, kszen vagyunk a Hollval. Mit csinljak. Megprblom, hogy igazam vt-
e, csak tn a tele szekeret nem akarja hzni.

Lerakom a trgyt, s indtom az res szekeret. A l htranz, ltja, a
szekrbe nincs semmi, nagyszeren elindul vele, s megy a szekrrel
trappba.

J vagyunk m, ha ez a l csak az res szekrrel akar stlni.

Mingyn msnap visszavittem a lovat jlakra annak, akitl vettem. Nem vette
vissza. Megyek a jegyzhz, a meg vrosbli vt, ht az eladnak ad igazat:
szp a l, j a l, szoktassam meg.

Haza kellett hoznom a lovat, s gy knldtam n vele egy ideig. Ha
rakodtam, mindig megnzte a szekeret. Ha gy vt rakva, hogy a szekr
oldalnl nem vt fejjebb rakva, akkor hzott. Vt gy, hogy tizenkt
mzst meg huszat is elvitt, ha nem ltta, vitte. De ha feljebb vt rakva,
megpislantotta, nem vitte. Bzszskot vihettem vele akrmennyi vt is, ha
meg jan nehz vt is, de mentem vele szalmt hordani, sznt, azt mr nem
vitte.

Hordtam osztn vsrokra, nem tudtam eladni, mert ott ojan bolond vt, hogy
mg az res szekeret se akarta vinni, ha a vev eltt jrtatni kellett.

Tancsoltk, hogy itassak vele rumot. Megivott egy fllitert, nem segtett.
Hanem egyszer egy cigny megtantott. Azt mondja, itassak meg vele egy
mark verbgant. Megprbltam. Ojan szeld lett, mint a brny. gy osztn
vgre sikerlt eladni egy kishodosi embernek.

rltem, hogy megszabadultam tle. Msnap az ember hozta vissza.

- Bartom rlk, hogy eccer megszabadultam tlle. - Nem vettem vissza,
dehogy vettem.

Most mn a mi jegyznkhz kerlt a l, s most meg e mondta: mit akar kend,
szp a l, j a l, szoktassa kezhez.

gy kell lm lni az embernek. Ezr kell a felssggel jba lenni. Akkor
tanultam meg, mi az a jedz, meg mi az a trvn. Hogy tud a segteni,
mihelyt igazsgtalansgrul van sz.

De sokon is keresztlmegy a fiatalember, mg beletanul a nagy letbe.

Hanem akkor sztfogadtam az desanymnak, hogy nem neknk val a l, s
eladtam a Keselyt is, vettem helyette kt kis tint, majd csak j lesz
krnek.

Inkbb a hzasodsra gondoltam, mert desanym mr gyenge vt, s az
krrel, tehnnel meg a malacokkal meg a feles fd kaplssal sok baj vt,
szegny mr nem brta a nagy munkt. Meg a szvem is nagyon nekikeseredett
mr, hogy ha meg nem hzasodok, mi lesz bellem. Nem fogom az letet
egyedl tlteni. Nem akartam cgres lenni.

Igen m, de kit vegyek el. Vradi Piroska csak nem ment ki a fejembl. Mn
a Sarkadi-fi fell vehettem vna, mer az meghzasodott a tavaszon. Gazdag
jnyt vett el Nagypaldrul, a Semptei nagygazda jnyt, el is ment
hozzjuk, behzasodott. A mn nem jn tbbet zavarogni az n vizembe.

Vasrnap vt. Mondok, ma van a napja, megszltom Vradi Pirost.

Igen, de ahogy nzem, ltom, hogy nagyon nzeget fel a karba, hanem nem
engem nzett, hanem egy fiatal legnyt, aki nlam kt esztendvel is
fiatalabb vt, Meggyesi Janikt.

E mingyn szeget ttt a fejembe. Ez a Meggyesiek valaha nagy csald vt,
nemes csald is vt, de nem idevalsiak vtak, csak vendgsgbe jtt
brahm Jsepkhez. Azoknak a rokona vt. A nagybtyja szgabr vt az
ugocsai jrsba valahun. Ez a nagyravgy Vradi Piros m megint egy ijenre
vetette a szemt. Nem is mentem aznap fel, hanem megkrdeztem, s hallom,
hogy ennek a Meggyesi Janiknak semmije se az gvilgon nincs, de semmije
annak. Csak egy nagyralt anyja, aki azt akarta, hogy a fia, mert szp fi
vt a gyerek, valami nagy hzassggal sse ki a csorbt, s szedje rendbe a
csaldot.

No isz, akkor ppen j helyre nz, ha Vradi Piroska utn szaglsz. Annak
van kt s fl hold fdje, abba elturklhat, mg megleli a kincset.

De a gyerek, gy ltszik, belehborodott a jnyba, hallottam, hogy minden
este ott tmasztja az ajtt. Mondja nekem egy bartom, Somodi Pl, tudna 
nekem egy felesgnek valt Becsen. Mennynk el, jv vasrnap ppen bl van
Tiszabecsen, megismerjk.

J van. Msik vasrnap reggel kivikszelem szpen magamat, megyek templomba,
templom utn ebd, ebd utn felllok, mondom desanymnak:

- Adjk egy koront.

- Van neked - azt mondja.

hm. Mg valami a, hogy desanym most kezdi el.

- Van - mondom -, keves. De keves.

Mn lttam, hogy desanym nem szereti, hogy megyek. Pg nem is tudja, hogy
hova megyek. Szegny, megsjdtotta, hogy mn hzasodsra gondolok, azt nem
nagyon kvnta.

De azr nem szlt, hanem elvette a porcolnt, kivett belle egy koront,
ideadta.

- Osztn hova mgy?

- Majd megltom... Becsre.

- Becsre?

- Becsre.

Azt mondja:

- n is vtam eccer Becsen blba. Elvittek. Rokonunk vt ott neknk Nagy
Ferenc btym. De nekem nem tetszett Becs. Nagyon grbe falu.

- Majd megltom.

- Ismered, mit lss rajta.

- Most megnzem.

Akkor egy kicsit hallgatott szegny:

- Kommendltak valakit?

Mondom:

- Kommendltak.

- Kit kommendltak?

Mondom neki, kit.  meg szegny csak elkeseredett. De ht n avval nem
trdhettem. Mn valamit csak kellett prblnom.

Elmentem. Nagyon szp tavasznap vt, nagyon szpen virtott mn minden.
Mikor a tiszajlaki hdhoz rek, ott Becs alatt, jn a hdrl hrom jny.
Nzem, merre akarnak ezek menni, ht ezek is a becsi tra kanyarodtak. Szp
hrom kisjny vt, klnsen az egyik, a legkisebb nagyon kedvemre val
vt. Olyan kis nevet jny vt, mingyn a kedves kis Annuska jutott eszembe
rla, mer ez is szke vt, de nem vt olyan nagyon szp szke, hanem azr
meglehets vt.

Ht ahogy nzem ket, ppen ez a kicsi megszlt:

- Ne nzzen ojan nagyon, mer meg tanl vakulni.

De nevetett hangosan, csak gy szlt a kacagsa, mint a kismadr
ftyrszse.

- Megvakulok? - mondom. - Nem akarok pedig.

- Nem az akaraton mlik.

Evvel mingyn hozzjuk lptem, s azt mondom:

- Hova mennek a kisasszonyok?

Mongya a kisjny:

- runk utn egyenesen.

- n meg maguk utn egyenesen.

Erre nagyot nevetett.

- Csakhogy - azt mondja -, aki bogr utn megy, az srba lp.

De kimondta magyarosan. Mondom:

- Hamis maga, kedves.

- Hamis a hamisat megismeri - azt mondja.

gy elkezdtnk beszlgetni. Nagyon j friss esze vt a kicsinek, a tbbi
meg nevetett csiklandsan.

gy mentnk Becsig, rvid t, de a vgn mr azt mondja a kicsi:

- Eljhetne mihozznk is, ha nem kommendltk ki.

- Honnan tudja, hogy engem elkommendltak?

- Ugye - azt mondja nevetve. - Kitanltam. De igazn jjjn csak mihozznk,
ha hzasodni akar, j helyre jn.

- hm - mondom -, mg ennek fele se trfa. Hny esztends maga?

- ppen elg - azt mondja.

- No ht, n megtapasztalom.

Ahogy bemegynk az udvarukra, jn ki az anyja, a kisjny meg szalad hozz,
mondja:

- Nzze csak, desanym, mijen hossz legnyt fogtam.

- Hallgass, te bolond - mondja neki az anyja -, mit beszlsz.

De a meg csak erstette, hogy  fogott el engem, nem n tet.

- Ijen e - mondja az anyja -, ami a szvn az a nyelvn.

gy behvott aztn az anyja is, leltetett, az ura meg a fia nem vtak
ppen odahaza, ht csak velk beszlgettem. Kikrdezte, ki vagyok, ht
mondja, hogy ismeri desanymat, mert az  anyja Rettegi-jny, s
rokonsgban vannak. Valahonnan a cscsi rokonokkal. Mingyn otthon is
reztem magamat. Tetszett nekem a szp hz. Nem volt j hz, de nagyon j
ktvg hz vt. Aztn megjtt az ember is, a kisjny apja, az is nagyon
szves vt, nevetett, hogy a kisjnya hozott be az trl. Megmutatta az
istllt, nagyon szp kt csik volt, elmondtam a lovam histrijt,
tantott, hogy mit kellett volna csinlni a kehes lval. Nem szabad
meghajtani. Tehene is vt ppen ellflbe, s nagyon szp tiszta az udvar,
mintha krt vrtak vna a hzhoz, pedig fiatal vt mg a kisjny, tizenhat
ves.

Elttt a nap. Hozattak bort, mert mondtam, hogy n a pjinkt nem szeretem.
Beszltem Pestrl, hogy mijen vilgot jrt vagyok. Ez is j csald volt.
Szke Lajos, de a felesge els csald, Rettegi, rgi nemes csald, mg
fispn is vt belle.

Este elmentnk a blba, tncoltam a kisjnnyal, megismerkedtem a
rokonsggal, nagyon j reztem magam. Micsoda, m jflkor azt mondta nekem
a kis Szke Zsuzsika, hogy  eljnne hozzm felesgnek. Nem kellett ott
semmi kr nsznagy, senki, megmondta  maga, csakgy kikottyantotta, n
meg nagyon szerettem, hogy nem hzds, nem kreti magt. Ki tudja, a j
Isten, hogy sznta nekem, akit akart. De azr azt mondtam neki:

- Tudja, mg nem mondhatok semmit, elbb meg kell beszlni desanymmal,
mert n szeretem az desanymat, ha neki nem lesz ellene kifogsolsa,
akkor nem mondom, lehet valami a dologbl.

jflkor hazamentem Ligetre, s mg akkor ccaka elmondtam desanymnak,
hogy mijen szerencsm volt, azt nem mondtam, hogy az ton fogott meg a
kisjny, csak hogy a blba ismerkedtem meg a csaldjval.

- , fiam - mondta desanym -, a nagy csald. Rettegi, azok els nagy
csald Tiszabecs kssgbe, de mg a vrmegybe is. Jaj, ha az Isten azt
adn, akkor megnyalhatod mind a tz ujjadat utna.

No, hogy gy neki se volt semmi kifogsa, n cstrtkn mr el is mentem
utna, s eljegyeztem a kisjnyt. Vittem neki jegyet. Piros selyemkendbe
egy hszkorons aranyat. Az egsz meg t volt ktve kkselyem pntlikval,
szvformn.

Akkor meg jobban reztem magamat. Ottmaradtam nluk megint jflig, akkor a
btyja Jani befogott, s szekren vitt el haza egsz a ligeti faluszlig,
gy mentem haza. Avval a Janival is nagyon sszebartkoztam. Igen j fiatal
fi volt, tizenkilenc esztends, de nagyon dgos vt, ahogy lttam, ha
apja, anyja, fia mind ilyen, akkor a kisjnynak is csak jnak kell lenni.

Meg is lelgettem persze a kis Zsuzsikt, s nagyon kedvemre vt, hogy ojan
fiatal ltire nem ijedezett a cskjaimtl.

No, mondtam, mr akkor rendben van az n letem, hlistennek.

Ojan vgan dgoztam n azon a hten, hogy csak gy gett a kezem alatt a
munka. Mer egsz ms az, mikor az embernek rendben van a sznja. Mg azt
is elgondoltam, hogy k otthon vannak elegen, n csak azt kvnom tlk,
hogy segtsenek hozz, hogy felpthessem az j hzat, nem is kell ms,
majd megkapjuk az rksget annak idejn. Akkor vt, hogy a Goldman hza
elad vt, s telekkel egytt meg lehetett venni. Mn Paldi Jzsi kilpett
az egyessgbl, hanem a telket el lehetett vna adni a kzsgnek, mer a
templom mellett vt a telek, ht gy vltem, a hzat lebontom, a telken meg
hadd ptsenek j parkhit, mert a papihz messze volt a templomtl, de
akkor egybeesett volna a templomtelekkel.

Egy vasrnap megyek Szke Zsuzsikkhoz, hogy elmondjam, hogy a Goldman
telket gy el lehet adni majd a kzsgnek, s igen boldog voltam.

gy estefel rtem oda Szkekhez, Zsuzsika nem vt otthon. Kldtek utna,
nem leltk meg sehol, mert nagy falu az a Tiszabecs, nem jtt haza a
kisjny. Hanem eljtt az egyik bartnja, akivel akkor is egytt vt, mikor
az ton mentek, egy Beteg Boris nev.

- Maga igazn el akarja venni ezt a Szke Zsuzsit?

- Minek krdi?

- Nem tud ez egy ftot se megvarrni a maga nadrgjra.

n nem akartam beugrani.

- Majd megtanujja - mondom.

- Se szni, se fonni nem szeret, meg nem is tud. Nem tud a msat, csak
vihncolni. Nem ojan felesg kell magnak.

Tudom is n, hogy nem vt otthon a kisjny, pedig otthon kellett vna neki
lenni, mer gondolhatta, hogy vasrnap eljvk, nagyon bntott. Meg voltam
srtve, Beteg Boris meg csak usztott.

- Egyszval nem munkra val e, csak a flancra. Nem gyzi ezt maga pnzzel.

- Arra magnak ne legyen gondja - mondtam a Beteg Borisnak.

De nem hatta annyiba, hanem mg azt is elmondta, hogy ahnyat lt, annyit
szeret. Fiatal a, mg id kell, mg megjuhzik. Most is azrt nincs
idehaza, mert legnyek utn szalad. Nem is jn haza, hanem mingyn megy a
blba az ablak al, hogy htha valaki beviszi a tncba. Ojan.

Ht a kisjny anyja a tehenet fejte, az apja meg az lat takartotta, a
Jani fi meg szinte dolgozott, mert ezek mind munksok voltak, gyhogy ez a
Beteg Boris sokat tudott nekem meslni, egsz szeget vert a fejembe.

Zsuzsika meg csakugyan nem jtt haza. Mikor sett vt, mondtam, hogy
elmegyek a kocsmba. Velem jtt a Jani is.

Ahogy a kocsmba megyek, mn hzzk a cignyok tncra. Bemegyek, ht az n
Zsuzsikm ugyancsak jrja egy legnnyel, s kacag nagyokat.

Nekem se kellett tbb. Rendeltem egy flliter bort, leltem mell, s egsz
este fel se nztem.

Jn osztn a jny, hogy mr nem megyek n  utna.

- Menjen avval, akivel akar - mondom -, tessk mulatni, akivel akar. A
lbom trjn el, ha egyet vagy egy felet is lpek tbbet maga utn, vagy ha
egyet is tncolok magval.

Hajnal fele sr, hogy n mit csinlok vele, az egsz falu csfsgba
kertem.

Felllottam, s a legnyekkel, akivel sszebartkoztam, mentem a msik
kocsmba, ott mulattam tovbb reggelig.

Igende, mikor haza kellett menni, nem lehetett, mert a fels kabtomat ott
hattam az este nluk. Mondom egy legnynek, menjen el rte.

- Eredj, hozd ki a kabtomat.

 szgyell, nem vt ott soha.

Ht n meg bementem.

Azt mondja a jny, engedjek meg,  mg fiatal.

- Menjen, krem, maga nekem nem menyasszonyom. Jegyet vltottunk, slusz.

Hazamentem. Mikor osztn azon a nyron Kisfalusi Istvnnak a csre legett
Milotn, hvatott, hogy menjek el megcsinlni, akkor keresztl kellett
menni Becsen, mikor visszafele jttem, bementem hozzjuk. Csakhogy n elre
gondoltam, s zsebembe tettem a jegyet. gy bementem a jnykhoz.

desanym meg nagyon sajnllotta, nagyon szerette vna menynek, csakhogy
nekem mn nagyon elment a kedvem a kisjnytl. Hogy  megtantja, mondta
desanym. Nekem nem ijen felesg kell, akit mg tantani kell, hanem ojan,
aki engemet tant. Aki mn mindent tud. desanym mg srt is, mikor
mondtam, hogy visszaviszem a jegyet. Nagyon szeretett vna a Rettegi-
csalddal rokonsgba engem. Szp jegy is vt. Vt hrom freval kend,
mind selyem, kt zsebkend meg egy nagyon szp kalap mell val csinlt
selyembokrta. gy vt minden, ahogy adta, betettem a bal bels zsebembe.

Megyek be hozzjuk, nem is lttam, hun a jny, valaki htulrl meglel.

Nzem, ht a kis Zsuzsika, de ojan piros vt a, mint a bazsarzsa.

- Nzze, Zsuzsika - mondom neki -, megvan-e mg az n jegyem?

- Megvan - azt mondja -, csak levettem a szalagot, hajamba tettem mg akkor
az els blba, ha nem haragszik rte.

Emlkeztem is osztn, hogy csakugyan kk szalag vt akkor a hajba. De nem
az els blba, hanem akkor, mikor jflkor odajtt hozzm. Mn lttam, hogy
akkor ez hazaszaladt, elhozta a jegyrl a kk szalagot s gy akart
megbkteni.

De mn akkor ks vt. Mn akkor nem lehetett egybeforrasztani, ami
elszakadt.

- Nem baj - mondom -, keresse csak meg.

Megkereste a komtfikba, kivette, ideadta.

Fogtam a jegyemet, kt zsebkendbe arany belektve szvformn, gy vt,
mint akkor, csak a kk szalag nem vt rajta csakugyan. Megropogtatom a
kendt az ujjam bgyivel, benne van az arany.

Kivettem az  jegyt, odaadtam, n meg a magamt odatettem annak a hejire a
bal bels zsebembe bell.

Kezdett srni.

- Ne srjon, nincsen abba semmi. Maga mg fiatal, adhat magnak az Isten
mg szp szerencst.

Bejn az anyja.

- Ht hogy vagy, csm?

Akkor mg gy beszltek: csm.

- No, egyl valamit - azt mondja az regasszony.

- Ksznm, nem vagyok hes egy cseppet se. Nem eszek.

De  nem hallgatott rm, hanem mingyn elkldtt a kocsmba egy flliter
borr, maga meg szaladt a pallsra dalasr.

Mg kiment, n meg ellptem. Sose lttam ket tbbet.

A Zsuzsit, azt mg lttam eccer Pesten ksbb a hborba, mert csakugyan
rossztv lett belle. Mikor a hbor vt, mindegy vt neki, csak katona
legyen akrki. De ojan szerencsje vt, hogy egy rokkant katonnak mgis a
nyakba tudta magt varrni, most is itt laknak Pesten. Eccer jfltjban az
utcn a nyakamba borult valaki, nzem, ht Szke Zsuzsika. Elkeseregte,
hogy az urnak semmi keresete, ht neki az utcn kell keresni a kenyeret.

- No - mondom -, akkor maga megtanlta a hivatst.

- Ej, ha maga felesgl vett vna - azt mondja -, n is tudtam vna rendes,
tisztessges letet lni.

Lehet, hogy igaza vt szegnynek, de nagyon szp ruha vt rajta, olyan vt,
mint a tbbi valsgos riasszony.


*** HUSZONNYOLCADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy csakugyan a legnehezebb j felesgre szert tenni. Prba
szerencse, de ritkn sikerl

Mondtk a bartaim, hogy menjnk el az istvndi blra.

Nem vtam ellene. Menjnk.

Mr kezddtt formn a nyr, szp idk vtak, egy vasrnap dlutn
elballagtunk.

J hossz falu Istvndi is a Tur-parton, nagy kocsmja van. Megismerkedtnk
a jnyokkal, sokat tncoltunk. Vt ott akkor egy els jny, szp nagy darab
termet jny vt, gy hjtk, Knya Erzsbet, Knya Istvn gazdaember jnya
vt. Az anyja is nagyon derk nagydarab asszony vt. Nagyon is nagy, meg
rettenetesen kvr asszony vt, de a jnya mg akkor szp vt kegyetlen, s
olyan vt, hogy csak gy bomlottak rte a legnyek.

Nem tudom, mirt, n ennek a jnynak nagyon megtetszettem, gyhogy azt
mondta, haggyuk ott a blat, mennynk el hozzjuk.

Mer ott a vt a szoks, hogy jflkor egy rig sznetelt a muzsika, nem
vt tnc, ojankor el szoktak menni a legnyek a jnyos hzakhoz, valamit
enni. gy n is elmentem, de mikor lttam, hogy olyan sok falubeli legny
van nluk, kimentem az udvarra. El akartam tnni, mer minek keveredjek bele
valamibe.

Ht kijtt utnam az Erzsbet, hogy tn meg akarok szkni.

- Nem akarok megszkni, de ltom, van itt elg legny, nem akarok magr
mingyn lni. - Nevetett. - Meg, mondom, van elg szj, minek.

-  - azt mondja -, e nem szmt, e neki mind rokona, mert ott a fl falu
Knya vt, azok meg mind atyafisg vt. Jjjek csak be, ezek mingyrt
elmennek, akkor magunkba maradunk.

Nem tudom, hogy csinlta, hogy nem, gy is vt. Egy kisfertly mlva a
legnyek mind elmentek, mink meg ott maradtunk.

Krdezett, hogy beszljek, n meg mondtam, hogy Pesten jrtam m sokszor,
mn meg kne hzasodni, de nem tudok magamhoz valt.

E meg nagyon komoj jny vt, csak keveset nevetett, azt mondta, hogy 
segtsgemre lesz.

De nagyon derk jny vt, n meg mn gy hozzszoktam, hogy ha jnyos
hzhoz megyek, mingyn csak gy nzek krl, mint magamba. Ez igen j
gazda vt, ez a Knya Istvn, vt vagy huszont hold fldje, sok marhja
vt, sok llata, lova, minden. Nagyon jlesett, hogy ilyen j gazdk jl
fogadtak, s nem bntk, hogy a lnyuk annyira szves hozzm.

n Szke Zsuzsiknak sose mondtam egy szval se, hogy hzasodni akarok,
ennek meg a vt az els szavam, mert nem akartam, hogy csak gy hiba
nzzenek, hadd tudjk meg, mi szndkkal vagyok.

Elmondtam a lovaimmal val dgot, az reg osztn nevetett is rajtam, hogy
aki nem prblta, a lovakkal lehet legjobban becsapdni. Nagyon jkat
meslt, hogy ekkor gy, mskor meg gy jrt lovakkal  is, mg megtanulta.
Drga a tandj, azt mondta.

Azt is elmondtam, hogy mi van a Goldmann-fle telekkel meg hzzal, nagyon
helyeselte, hogy pteni akarok, de azt mondta mingyrt, ha  a jnyt
frjhez adja, akkor a vejnek oda kell jnni hozz, mskpp nem adja oda.
Van fd elg,  hajland r, hogy a gyerekeknek tadja a birtokot, mert a
felesge nagyon kvr, nem br mn rendesen dgozni, knnyteni kell rajta.

gy vettem ki a szavbl, hogy nem vna ellenre, hogy akr n is belpjek
a hzba msik gazdnak. Nekem meg nem lett vna rossz, ha ilyen jl tudnk
knnyteni jvend sorsomon. Csak tudtam, hogy n szegny vagyok ezekhez.
De gy beszlt, hogy  semmire se nz, csak a tisztessgre. Hogy a veje
majd szorgalmas legyen, s megbecslje a vant. Mert  is szegnyen kezdte.
Kevs fdje vt, kt vagy hrom hold, s tudott hozz szerezni mg
huszonkettt vagy huszonhrmat. Ht az ojan ember imponl neki, aki
szerezni akar. Mer itt lehet keresni. Nagy uradalom van ott Istvndiba.
Kende Zsiga uradalma, az is ojan szerz ember, ezer holddal kezdte, de mn
van neki ngyezer. Ht az ojan ember, hogy megbecsli, ha egy gazda
szorgalmas s jraval, engedi keresni. Van fuvar, meg van munka doszt.

gy elbeszlgettnk az reg gazdval, mg azt is megtudtam, hogy  is
agyondgozta magt letibe, megemelte magt, gyhogy m nagyon kmlni kell
a derekt.

Egy rakor visszamentnk a blba. n osztn tncoltam a jnnyal reggelig.
gy tudott a tncolni, mintha sznt forgatna egsz nap, egsz jjel.
Nagyon munks vt a tncba is.

M virradt, mikor haza indultam, akkor is gy bcszott el tlem Knya
Erzsbet, hogy minl hamarbb lsson viszont.

Nagyon fel vtam abajgatva. De hogy menjek n mg egyszer Istvndiba,
gondoltam magamba. Nincsen itt nekem semmi keresnivalm, a meg ppen nem
lehet, hogy n egy ijen nagygazda jnya utn fussak, mert ha kimutatja az
ember, hogy nagyon szalad egy szekr utn, akkor hamar letesskelik rla.

Mondtam otthon az desanymnak, az is azt mondta:

- , fiam, a nagygazdkkal vigyzz, mert a nagygazda csak j cseldet
keres.

- Nem l rkk, desanym.

- Nem l, fiam, de nem mondja meg, hogy mikor akar meghalni. Ellhet a mg
harminc esztendeig, addig meg te csak kocsis leszel nla, meg bres. Kint
hlat az istllba, te meg takarthatod neki az lat.

Ht mikor reggel megyek kifel a mezre, kivel tallkozok, Kmves
Erzsivel.

Egytt mentnk kifel a Nagypltagba. Nekik vt vagy tkbls fldjk, s
neki magnak is vt mn egy kblse kln, mert Csereklye Mihly ellen val
perben a brsg megtlt neki gyerektartsrt egy kblst. Akkor m meg
is kapta, maga fdjre ment kaplni. Kukorict ttttnk mr akkor.

Krdi Erzsi, hogy vagyok.

n meg elmondtam neki, hogy meg akarok hzasodni, mer desanym mr reg,
n is rvnlk. Gondolni kell a jvre, mert gy nem lehetnk. rmt
akarok desanymnak szerezni, hogy ismerje mg meg a menyt, meg tn az
unokit is.

Osztn elmondtam neki a tiszabecsi jnnyal val esetemet, szrul szra,
ahogy trtnt.

Erzsi meg ojan vt, mint kisjny korba, ojan komoly szem, csendes jny.

Most mr ojan j asszonyos formja vt neki, s nagyon okos vt, azt meg
kell adni.

Azt mondja:

- Nem kell magnak, Gyrgy, ojan kisjnyokkal kezdeni. Mn magnak ojan
jny kell, aki beletanult. Tudjon stni, fzni, tudjon hzi munkt,
szvst, fonst. Takarkos legyen, megbecslje a krajcrt. Mert nehz m az
let, nehezen lehet a mai vilgban lni. Majd n kommendlok eccer magnak.

De elmondtam neki, hogy tegnap este mit tapasztaltam Istvndiba. Ezt is gy
elmondtam neki, amit csak gondoltam, mindent. Mg az desanymnak se
mondtam el gy betrl betre minden gondolatomat, mert evvel a Kmves
Erzsivel n mindig gy vtam, mintha a testvrem vna, s a meg gy
hallgatta a szavamat.

De mn a ketts tlgyfnl el kellett vlni, mert  onnan jobbra trt, n
meg balra.

gy egsz nap kapltam szorgalmasan, de mindig csak azon trtem a fejem,
hogy hogy lehetne akkor indulni hazafel, mikor Erzsi. Hogy az ton megint
tallkozhatnnk. Gondolkoztam: ez nagyon szorgalmas jny, ez sokig fog
kint dgozni a fdn... De aztn meg arra gondoltam, hogy ennek kicsije
van, haza kell menni a gyerekhez. Mn ugyan nem szoptat, de azrt a
gyereket tn nem hagyhatja ott magba az anyjra.

Ht nem is tallkoztam vele, mikor hazamentem fele. De mikor hazarek,
nemsokra jn egy kisfi, a szomszdjuknak a kisfia, hogy menjek
Kmveskhez.

Megyek. Ugyan, mit akarnak. Tn Erzsi hvat. Nem  hvatott, hanem az apja.

Azt mondja az reg Kmves, hogy tudja, hogy n tudok falat rakni, nem
mennk-e el vele Istvndiba. Vllalt  ott egy nagy lat, tizenhat l
hossz, azt kellene megcsinlni.

- Mit fizet?

- Egy pengt.

- Nem sok - mondom -, de a maga kedvrt, mester r, elmegyek.

De nem a pengr mentem el Istvndiba, hanem azr, mert akkor tallkozhatom
Knya Erzsbettel.

gy el is mentem a kvetkez htfn, s nagyon is jl jrtam vele, mert
igazn minden este ott ttttem az idt Knya Istvn gazdnl. Ott meg ojan
szvesen lttak, mintha mr a fiuk is volnk.

Szp id vt. Annl szebb nem is vt az letembe. Segtettem nekik fjront
utn az istllba, s a gazda nagyon meg vt elgedve a munkmmal, hogy
mindent rendesen megtettem, amit kellett.

A jny is nagyon j vt hozzm, ojan vt mn, mintha a felesgem lett vna,
egyen kvl. De a cskokat meg az lelseket nagyon trte, hanem tovbb nem
engedett. Ers is vt, mint egy l, nem is mertem igen prbra tenni.

Hat htig dgoztunk, csmunkt, mindent elvgeztnk. Mn arrl
beszlgettnk, hogy szombaton leszerelnk, vge a munknak.

De a hzassgrl mg nem beszltek. Nem tudom mrt, az mindig gy vt, hogy
sose kerlt szba. Ha n pedzegettem, a jny mosojgott, hogy rrnk.

Hanem n valamit vettem szre a faluba. A legnyek nem llottak velem
szba, hanem mindig vasvillaszemeket vetegettek rm.

Mit akarnak ezek?

Ht pntek este, mikor a napszmosok m aludtak, hazajvk Knya
Istvnktul, lefekszek. Mikor megyek be a pajtba, ahol hltunk, hallom,
hogy a sznba beszlget kt legny. Egyik a gazdnak a sutty fia volt, a
msik meg ojan szegny legny, aki segtett a munknl. Csak hallom n, k
meg nem vettk szre, hogy ott vagyok.

Azt mondja a gazdalegny:

- A hdnl akarjk letni.

J isten, kit akarnak ezek letni?

- Drga lesz neki mg a Knya Erzsbet fztje.

Azt mondja a gazda fia.

De akkor valahogy megneszeltk, hogy valaki van ott, elhallgatnak. n meg
gy tettem, mintha semmit se hallottam vna.

Egsz ccaka nem tudtam aludni. Mn tudtam, hogy rlam beszltek, de nem
akartam megkrdezni.

Hanem msnap m dlbe elmentem Knya Erzsbethez, s egyenesen azt
krdeztem tle:

- Mondja meg, Erzsbet, szeret maga engem?

- Minek krdi?

- Szeretnm tudni.

- Minek?

- Minek, minek. Tudja maga azt jl. n nem vagyok maghoz val, mert n
szegny legny vagyok. Nekem fdem nincs, maguknak meg sok van. Ht ojan
maga, mint a mzes kp, nagyon zsongjk a darazsak. De ha maga szeren
ngem, akkor n killok m, gy tudja meg. Mert nem szakadt nnlam a
csizmaszrba a btorsg, kedves Erzsbet. De ha nem szeret gy, ahogy n
gondolom, azt is mondja meg, mert csak gy oktalanba nem akarom a bajt.

A meg azt mondta, hogy nem vettem-e szre, hogy szvesen ltnak,  is meg a
szlei is?

- Nem gy van az, kedves - mondtam neki -, mn ppen elg ideje. n ma este
hazamegyek, vagy jvk tbbet Istvndiba, vagy se. Ha akarja, jvk, ha nem
akarja, nem jvk.

De  csak nevette, s sehogy se akart nekem egyenes vlaszt adni.

- Ht n akkor megkrdezem a maga desapjtul.

Azt mondja, hogy nem az annak a mdja.

Ht mi a mdja?

Nem a legny szokta nluk azt megkrdezni.

Tn azt gondolja, hogy kldjek kr nsznagyot?... Csakhogy a nem gy van a
szegnyeknl, tudja. Mer minlunk nincsen ngy l, akit befogjanak, hogy
elkldjk cifra bekecsben a kr nsznagyot. Mink szegnyflk, magunk kell
hogy megtudakoljuk, kinek mi az igazrzse. Mongya meg maga, Erzsbet, mi
van a szvbe.

Az  szve tiszta.

Akkor meg is mondhatja.

De  jny, ne firtassam annyit.

n meg fi vagyok, azrt firtatom. De erre jra csak trfsan vlaszolt.

Ezt az udvaron beszlgettk a nagy eperfa alatt. Akkor kijn az anyja, hogy
menjnk be enni.

Mondani akartam, hogy n mn ettem, de nem mondtam, hanem bementem velek,
mrt ne lakjak jl. Nagyon j ebd vt. Kaszsl vt, benne nagy
hsdarabok.

Mg ettnk, nem szlottunk semmit. Hrman ettnk, az apa,  meg n, az
anyja nem lt az asztalhoz, hanem hordta be az telt, s llva ett a
konyhba. Csak evs utn lt le velnk.

n meg csak arra gondoltam, hogy mi ijen teleket odahaza desanymmal nem
dlbe esznk, hanem csak vasrnap. Hogy lenne, ha ez a jny eljnne velem,
osztn meg kellene tanulni neki is, hogy elg, ha ebdre az ember egy kis
hagymaszrat harap a kenyrbe. Vacsorra osztn lehet fzni egy kis
tsztalevest. Azt is vkony zsrral... Vagy n jjjek ide nekik hznak?
Osztn gy hjjanak be enni, mint a szgalegnyt?

Mikor megettk az telt, azt mondom:

- No, Istvn uram, n ma este hazamegyek, mert vge a munknak.

- Ht, csm - azt mondja -, mikor jn megint errefel?

hm, gondolom magamba. n csak ennyi vagyok? Mingyr meg is hidegedett a
szvem.

- Nem tudom - mondom -, ha vsrra megynk errefel esetleg. - Nem szlott
r semmit. - Mn j vagyunk. Kittt az esztend.

Elkszntem, mentem a munkra. De a meg nagyon sokig tartott, mert mindig
gy van, hogy a vgzs megy a legnehezebben. Mn egsz sett este vt,
mikor elmentem hozzjuk bcszni.

Ht a jny sr. Mg a nyakamba is borul, mikor nem ltjk, s nagyon sr.

- Minek sr, kedves Erzsbet?

- Ha maga elmegy.

- Annak sr, Erzsbet?

- Annak.

- Mr?

- Mn gy megszoktam, megszerettem, hogy mindennap ltom.

- Azr?

- Azr.

- Osztn a dli krdezsemre mg most se akar felelni?

 arra nem felelhet.

- Mr nem felelhet?

Azt  meg nem mondhatja.

- Ht kedves Erzsbet, ha maga meg nem mondhatja, akkor n se mondhatok
mst, csak aztat, hogy ldja meg az Isten.

Erre megint a nyakamba borul, s nagy zokogssal azt mondja, hogy ne legyek
olyan kemnyszv. Sajnljam tet.

Nem akart ereszteni szegny, mert elhiszem, hogy szeretett. Mr is ne
szeretett vna, mikor j vtam hozz, ojan vtam, mint egy falat kenyr. De
hiba, a gazdagsg az nagy vtek. Gazdag jny a szegny legnyt nem tudja
gy felvenni, mint a szegny legny a gazdag jnyt.

Mer hiba mondta nekem az els nap Istvn gazda, hogy  is szegny vt,
azta biztosan msat gondolt, tn azt, hogy neki mg akkor is vt t hold
fdje, vagy mennyi, szegny korba, de most meg huszont van...

Eccval itt nem vt ms, mint elbcszni a gazdagsgtul. Nem teremtett
egymsnak bennnket az Isten.

Mikor nagy sokra elkszntem, Erzsbet kiksrt engemet egsz a kapuig,
mg ott is visszatartztatott vagy egy flrig, de mikor mn n
teljessggel nem akartam maradni, akkor azt sgta a flembe:

- Gyrgy lelkem, angyalom, csak egyre krem magt, ne menjen t a Tur
hdjn, inkbb menjen a nagyton kerlvel.

- Mr ne menjek n a Tur hdjra? - mondtam.

- Nem szeretnm, azt mondja, hogy beleessen, mer a csak egy rossz hd.

- Jl van - mondtam -, ha maga nem akarja Erzsbet, akkor nem megyek.

Erre forrn megcskolt, s azt mondta, hogy jv vasrnap okvetlen jjjek
el valami rggyel, mert akkorra  mn tbbet tud mondani.

- J van - mondtam -, ha az Isten is gy akarja, akkor eljvk.

Avval aztn elmentem. Vissza az ptshez, a motymrt. Felvettem egy kis
boton a vllamra, elindultam a Tur hdjnak. Hanem elbb kivettem a
bicskmat. Vt egy nagyon j penecilusom, olyan kse volt, mint a szurony,
ha kinyitottam, a nem csukdott be, csak ha megnyomtam a ravaszt.

Gyertek, mondom, istvndi legnyek. Lehet, hogy ott maradok, de kzletek
is kiereztem legalbb egynek a belit.

A hd kvl volt a falun. Olyan gyenge hdvilgos ccaka vt.

Mikor a hdra rek, azt mondja egy szzat:

- Megjj, az anyd istenit.

Lelkm a htamrul a humimat. Ki a bicskt.

- Megllok - mondom -, ki vt a.

Nem felel senki.

Van ott valami ficfs bokros, abba suttyogtak.

- No - mondom -, gyertek ki, megmrtom a bicskt egynek a vribe, ha itt
dglk is meg.

Azt mondja egy hang:

- grd meg, hogy tbbet nem jssz a faluba, akkor bkvel elmehetsz.

- Gyere ide - mondom -, mondd a szemembe.

Akkor jra szl egy legny szava:

- Hogy merszeltl te Knya Erzsbethe jrni?

- J van mn, ha ez a bajotok. Tn itt van kztetek a vlegnye?... Ha
legny, jjon ide.

- Tn gyilkolni akarsz rte?

- Nem n, hanem gy gondolom, tik.

- Vigyzz, mink tbben vagyunk, te meg csak egyedl.

- Mindenkinek egy lete van, egy halla.

Erre feljn a boztosbl egy legny, odajn elbem.

- gretet tett- magnak Knya Erzsbet?

- Tett vagy nem tett, az az n dgom, de ha maga mg egy lpst tesz,
lelvm, mint a kutyt - s fogtam r a ksemet, mintha revolver lett vna.

Azt mondja a legny:

- A falu legnysge nem tri, hogy idegen falubli szemt vesse r.

- Jember - mondom -, ebbe a faluba csak egy jny van? Minden faluba van
jny elg.

Erre hallgatott.

- No j - azt mondja -, mifellnk elmehet, ha nem vlegny.

- Vlegny? - mondom. - A mg messze van.

Arra a legny megllott, nem szlt, hanem mg kt msik jtt el a srbl.

- Aki hat lpsnl kzelebb jn - mondom -, lelvm - s rfogtam jra a
bicskt a legnyekre.

- Tegye el - azt mondja - azt a fegyvert, ha nem vlegny, akkor semmi
rossz szavunk nincs maghoz. - De az egyik elszaladt.

Erre n azt mondom:

- nellem ne szaladjatok... n az istvndi nagy utct el tudom kerlni, de
ha te a ligetire jssz, lehzlak a szekerbl. Vedd tudomsul.

- N testvr, ne haragudjon - mondja egy legny, avval eldobja a kart a
kezbl, s odajn kinyjtott kzzel.

Bal kezembe vt a nyitott ks, mer n bal kezes vagyok, a msikat odaadtam,
ht reztem a keze fogsn, hogy nincsen rossz szndkkal.

sszellottunk ht beszlgetni.

- Mit akar avval a jnnyal, azt az apja mg kt esztendeig gyse akarja
frhe adni.

Elmondtk osztn, hogy nluk az a szoks, hogy a falu legnysge nem
engedi, hogy odaval gazdajnyt ms faluba vigyenek, ha ott is vna, aki
elvegye. Minek akarok n hborsgot az egsz faluval egy jnyrt.

gy megbkltnk, mg el is ksrtek a sonkdi hdig, oda mn kzel van a
mi hatrunk.

n aztn nagy bsultan csak hazatrtem, osztn avval fekdtem le, hogy nem
megyek n tbbet Knya Erzsbet utn. Menjen a szsz mnk. Mert ha igazn
szeretett vna, akkor eljegyezte vna magt velem, de gy mg csak
caflassak, osztn vagy lesz belle valami, vagy se.

De j is, hogy el nem vettem, lttam nemrgen, ojan egy nagy rihes asszony
lett belle, egy nagy lomha, idomtalan, sr a fd, ahun megyen. A felesgem
mg most se adnm rte.

Mit r a nagy temntelen fdje, apja, anyja mg most is l, mg mindig
hlhatnk az istll pallsn.


*** HUSZONKILENCEDIK BESZLGETS +++


arrl, hogy be sok felesleges jny is van a vilgon

Mer ami igaz, igaz: sok felesleges van kztk. Aki engem nem szeret, a mind
felesleges.

Akkor ltja meg az ember, mikor hzasodni kszl: van jny annyi, mint
tengeribe a cs, de ha egyet se lehet letrni. Ojan jny, aki embernek
tejjes tkletessggel megfeleljen, ojan csak egy kell hogy legyk - ht
hogy lehet ppen azt az egyet kivlasztani a sok kzl?

Pedig n igyekeztem vlogatni. Tizennyc esztends koromig nem is vtam a
faluba. Otthon ltem, dgoztam, hazamentem, lefekdtem. Msnap jra. Hanem
most? Egy estt nem ttttem otthon. Alig vrtam, hogy a kapt letegyem a
sarokba, ellttam a hzidgot, mosdottam, mentem. Minden este mshuv. Azok
a szp nyri estk. Azutn meg jttek a drzsl, kukoricafoszt,
lekvrfz ccakk.

De n soha lmos nem vtam. Nem n. Ha n egy rt aludtam, a nekem elg
vt. Mer flutnig eldiskurltunk, hajnalba meg fel kellett kelni. n nem
vtam lmos soha.

Hanem az is igaz, hogy ebbe az idbe m okosabb vtam, mint fiatalabb
korba. Az ember otthon dgozik, majd megszakad, hogy hamar vgezzen, majd
kipiheni magt napszmba. Ht n is gy vtam. Nem szaktottam n mn meg
magam, akr Svarcnak, akr Vajsznak napszmoltam. Mer annak is megvan a
maga mdja. Az ember csak arra figyeljen, hogy ppen heverni ne lssk.
Abba mn nem szlhat bele senki, hogy milyen szaporn megy a kasza vagy a
kapa, vagy az s. A kaszt fenni kell, a kapt kalaplni kell, az st meg
tiszttani kell. "Keskeny a fd, sros... meg a bza, a szna bokros,
gazos, nem vgja a kasza..." Micsoda, n mn gy el tudtam fenegetni a
kaszt taktusra, minden soron megllani, fenni, csenni. Eccval nem kellett
mn engem flteni.

Mer ugye: akr siet a napszmos ember, akr lassacskn dgozik, csak egy a
fizetse. Mikor n mg ojan buzg vtam, hogy a csontom majd kihullott
bellem, akkor is csak gy levontak tlem, mikor gy jtt kedvk, mint a
leglomhbb napszmos kollegmtl. Evvel tantottak meg. Nincs a munks
embernek semmi elmenetele. De semmi az gvilgon, krem. Mer mg ha azt
mondan a gazda, hogy: no, csm, dgoztl, egy nap helyett kettt
vgeztl, ht n is gy fizetek, itt van a dupla napszm. De nem mondja.
Hanem ha az ember nagyon igyekszik, akkor gy tesz, mintha nem is vette
volna szre, hogy valamikpp az a szegny ember valamit ne vrjon. Meg
szval fizet ki. Dicsr. sztkl. Hogy azt mondja: ej, be gyes vagy. Te
ezt a darab fdet felsod estig... fel bizony, amilyen ers gyes ember
vagy... gy kihajtja a szegny munkst, ha bolond, ha hagyja magt... Akkor
osztn a szegny ember egsz ccaka fekhet, aludni se tud. Minden csontja
fj, mintha kimozgattk vna a helybl... De meg azt se lehet tenni, hogy
az ember csak gy ellentmondjon... Nem szabad azt mondani, hogy: a
lehetetlen. Annyit nem lehet megcsinlni... Hanem el kell kezdeni
kifogsolssal, hogy: csak ne vna ilyen, meg olyan... rgen vt es,
tessk csak nzni, olyan kemny ez a fd, mint az acl, szikrt vet... nem
is s kellene ennek, hanem cskny... meg hogy kves, tele van kvel...
pedig annyi k sincs, mint a krtbe, mert az reg krtefa termse mr
kves, gy szoktuk mondani... gyes ember ott vlik el, hny szz kifogst
tud vetni... Dgozni kell, hogy vertk is csurogjon az emberrl, mikor
ltjk, de puhn... hogy azr kr se essk a tojsba... Aj, micsoda
tudomnyok vannak ebbe... Van olyan reg napszmos, amk egy nap alatt nem
vgez tbbet, mint egy ra alatt, ha magnak dgozik... gy osztn meg is
jrja nmk urasg, mer mikor elunja, meg srgs neki a dolog, akkor kiadja
szakmnyba. "No mennyir vllalja el kend ezt a htralev munkt." Akkor az
ember spekull, tnekedik, szmt. Mond egy j nagy summt, mert tudja,
hogy annak is lealkudjk a felt. Ht gy kell mondani, hogy fele is elg
legyen. Vt nekem egy j esetem, forgattunk szl al. Nem ment. Hatvan
centire kellett megfordtani a fldet. Egy ht alatt nem mentem semmire.
Akkor kiadtk szakmnyba, tajjba. Ht nekem vt eszem. J kiszmtottam,
hogy mennyi id alatt fordtottam meg azt, ami addig kszen vt. Akkor
kimrtem, hogy mennyi van htra. Akkor kiszmtottam, hogy evvel a
tempval, hogy rnk vgre. Akkor mondtam egy nagyobb szmot... Igen, de
k is szmolgattak, osztn letttek belle, olyanformn mondtk, ahogy
csakugyan kijtt vna napszmba. J van, elvllaltam.

Mikor megvt az egyessg, akkor neki.

Kezdtem a munkt napkelte eltt, vgeztem holdvilgon. Kt nap alatt megvt
a heti munka.

Ki kellett nekik fizetni, de nagyon szjtk a fogukat. Ht osztn
vigasztalni kellett ket, hogy szerencsm vt, a tbbi nem vt olyan kves,
meg olyan kemny meg olyan szikkadt. Pedig fent, ppen olyan vt, de nem
szabad hagyni, hogy hamisat gondoljanak az emberrl... A f, hogy a gazda
ne nyerjen a szegny ember zsrjn, ha lehet. gyis  nyer, mer neki marad
a terms, a mienk csak a munka.

Ht csak azt akarom mondani, hogy mn ebbe az idbe n nem vtam olyan
kapkod gyermek, nemhiba jrtam n Pesten. Ott is sokat tanultam, mert
mindenfle iparos mellett dolgoztam, ht lttam n, hogy kell segteni az
embernek magn. Az iparosok nagyon rtik. Azok nagyon tudnak egy dologbl
kettt csinlni. Meg azt, hogy hadd keressen ms is. Az asztalos leveri a
falat, hogy hjanak kmvest is. A kmves meg telecsapkodja a
pdimentumot, hogy hadd legyen munkja a srolnak is. Az is hadd ljen.
gy.

Nem vtam n olyan agyalgyult soha, hogy meg ne rtsem, ha valami okosat
lttam. Mer krem, nehz kiszedni a szegny munksnak a pnzt a gazdag
pttetk zsebbl, ht kell a, hogy segtsenek magukon meg egymson.

Szval, nem vtam n mn fradt soha a napszm utn. Inkbb mg jl is
esett a kis mozgs utn a nagyobbik mozgs, a tnc. Mer tncoltunk. Akrhol
vtunk, tnc lett a vge. Elkerlt a Tamburs Jank, rzendtette a
citorjt, amellett meg lehetett forgatni a jnyokat.

Hanem azrt az istvndi jny, Knya Erzsbet, nagyon megfekdte a
gyomromat. Azok nagyon kibabrltak velem, mert ott is gy vtam, hogy
falumbeli kmvesnl dgoztam, ht mgis muszj vt egy kicsit jobban
dgozni, mert vllalat vt, a mestert nem lehetett engedni, hogy
rfizessen. De azr n utna, mikor mentem Knya Istvn gazdhoz, gy
nekilttam a dolognak, mintha mn a magamba mentem vna. Mint egy barom,
gy csinltam nekik, hogy megkedveltessem magamat. Mgse adta hozzm a
jnyt.

Nagyon el is vtam keseredve, hogy ennek a kedvrt egyforintos napszmrt
az egsz nyarat elloptam. Otthon kaptam vna legalbb egy forint hszat.
Mennyibe kerlt nekem ez a hat ht.

No, mindegy, azt m lttam, hogy nagygazda nem adja hozzm a jnyt. Ennyit
megtanultam itt is.

Mikor hazajttem szombaton ccaka, msnap vasrnap gy kialudtam magamat,
hogy templomba se rtem r elmenni. Meg kedvem se vt, hogy kromkodni
szerettem vna.

Az istenhzba nem lehet bosszsggal menni, elbb ki kellett fjni
magamat.

Elmegyek dlutn Kmveskhez, hogy a mesterrel is vt egy kis leszmolni
valm. Hetven krajcrt mg kaptam is tle. Egy forintot akartam, a szombati
kln munkrt, de nevetett rajtam, hogy szombat, szombat... de azrt
hetvenet radott.

Mondom Kmves Erzsinek:

- No, Erzsike, maga kibabrlt velem. Maga elkldtt engem, mer nekem ne
beszljen, csak maga vt abba a tuds, hogy kerltem n Istvndiba.
Kmvesnek, csnak, mer n minden vtam a maga apjnl. Mer ha n akkor
reggel nem tanlkozok magval, a maga apja sose kldtt vna rtem, hogy
menjek vele Istvndiba.

Kicsit nevetett az Erzsike.

- Azt akartam - azt mondja -, hogy j dgod legyen. Tudtam, hogy
kvnkozol.

H, n meg mn azt is elfelejtettem, hogy kisgyerek koromtul tztem az
Erzsikt. gy megmagztam n, mint valami istvndi jnyt. Mer ott
magzsak.

- J van - mondom -, nem haragszok rte, mer te csak jt akartl.

Elmesltem osztn neki az egszet, ahogy vt. Helyeselt, hogy nem akartam
magamat agyonttetni egy idegen jnyrt. De mg mikor arrul vt sz, hogy a
hdon nekem jttek, mg meg is ijedt.

- Jaj - azt mondja -, ne menj tbbet Istvndiba, inkbb kommendlok neked
jnyt.

- Hol?

- Tudok n egyet csathzi pusztn. Kint laknak, van nekik huszonegy hold
fdjk, de csak egy jnyuk van. A j lenne neked.

- Hogy hjjk?

- Grcze nev. Grcze Andrs, a jn neve Grcze Irn...

- Irn? a j.

- Ht a huszonegy hold?

- Az is j. Nem adnk azt jny nlkl? Mer a mg jobb vna.

Nevetglt rajtam, de biztatott, hogy csak menjek el.  onnan ismeri, hogy
az apja ptett nekik tavaly, s  akkor jrt ott, s ltta ket. telt
vitt az apjnak.

De n bizony nem mentem el. Eszem gba se vt. Minek menjek egyik utn a
msik jnyt keresglni, mikor ezt mg el se felejtettem. Nem mentem sehova,
hanem maradtam otthon, s ltem, mint a hal a vzbe. Jrtam mg egy darabig
kaszlni a zsidnl. Fentem a kaszt. Aztn mg krumplit stunk. Az a
takaros munka. Az ember frstkig jl kikalaplja a kapjt, vgig, mg ott
is, ahun soha fdet nem r. Azutn szpen nekilt. A krumpli bokorba van
ltetve, a bokor meg fel van ttve. Ezt a ttst az ember kt dalrul
krlkaplja, megnyitja, akkor a bokrot ki lehet bortani takarosan. Lehet
azt gy is csinlni, hogy az ember, ha magnak dgozik, nem sokat
komdizik, alvg, kifordul az egsz. Jobb az gy, megadni a mdjt, mint
a milotaiak a herlsnek: m megdgltt a csik, de azt mondtk: azr adjuk
meg a mdjt...

Vt akkor neknk egy kis tehennk, a Bimb, nagyon j kis tehn lett vna
a, csak nem adoglt tejet. Nem is igen vt neki mitl adni, mer nagy
szrazsg vt azon a nyron, a tehn meg a legelre jrt, csordba, de nem
vt f semmi. A szegny marha csak gy nyalta a ss fdet, nem vt mit
harapni neki.

gy osztn nem is adott tbbet, csak reggel egy litert, este egy litert.

Egy j kecske is tbbet ad.

Mondom desanymnak: desanym, kt ht mlva van az jlaki vsr, n
elhajtom a tehenet. Addig m nem is kldm ki a legelre, hanem itt etetem
az istllba. Majd hozok neki a kaplsbul egy kis gazt. Ha felszedi magt,
mingyn jobb rat lehet kapni.

gy is vt. Minden este hoztam egy fl szekr fvet a zsid tagjbul.
Droftinak hjtk a brest, megtette, hazahozott nekem egy fl petrenct.
Mg nem vtak behordva a sznk, gy a tehnke egy kicsit maghoz jtt,
csak a tejet m nem akarta szaportani.

Nem baj, majd csak elszom.

Mondom desanymnak: desanym, kt ht mlva akarok venni valami kis
ruhablit,  jobban tudja megvlasztani.

El is jtt. Vt, aki szekrrel ment, ht felkrezkedett, gy nem kellett
annyit gyalogolni szegnynek. A vsrba osztn odallott a tehn mell.
rultuk a kis Bimbt, de nem akartak rte pnzt adni. Mondom desanymnak:

- No, desanym, nincs magnak szerencsje a bimbkkal.

Lesttte szegny a fejt, elfordult, hogy gy rpirtottam. Mert tudta ,
micsoda Bimbra gondolok. Odajn egy jny, azt mondja:

- Nem J Jnosn a nnm?

- A vnk, lelkem. Ht te ki vagy?

- n Bk Juliska vagyok. Egy tanyn lakunk a nnm jnyval, Julcsval,
Csengdinvel.

- Jaj, lelkem, hogy van az n Julcsa jnyom?

- Megvannak, csak nagyon aprehendlnak, hogy Gyrgy fia nem is ment el
hozzjuk, pedig ott dgozott egsz nyron Istvndiba.

Nzem a jnyt, nem szlok. Vt nekem eszembe Julcsa nnm szegnysgvel
dicsekedni Istvndiba, mikor n ott gazdag jny utn kapaszkodtam.

gy szba llottunk. Emlkeztem n a jnyra. Mikor Julcsa nnmnl vtam,
lttam. A gazda jnya vt e, csak megntt azta. Mondta nkem akkor Julcsa
nnm, hogy e nekem val jny vna. Az apja ispn helyett val gazda vt
azon a tanyn. Nem vt tbb jnya, csak ez az egy meg kt fia. De nagyon
sok marhja vt. Nagyon jl brta magt. De n akkor mg nem gondoltam
hzasodsra.

Hanem a jny nagyon pislogott rm. Mondja nekem desanym gy flre: vegyl
neki valami mzest.

- Nem veszek n - mondom -, nem adtuk el a tehenet. Ha eladtuk vna,
vennk.

A lny ott csorgott egy darabig, beszlgetett, aztn kezet adott, elment.

- No, desanym - mondom, utna mutattam -, ott megy a maga menye.

- Menyem-e?

- Nem jtt az ide ingyen. Azr jtt, mert Julcsa nnm nagyon hzastott
evvel, mikor ott vtam. Meg akart nzni.

- Ht fiam - azt mondja desanym -, j ers jnynak ltszik.

- J ers ezeknek a pnzes zacskjuk. Gazda az apja, az egsz uradalomba.
Szp fizets, szabad lops van nekik.

- Akkor mr nem foglalkoztl vele?

- Ht haragszok, hogy egyik tehenet mg el se adtam, m msikat vegyek.
Hanem kt ht mlva lesz Halmiba a vsr, majd ott eladom. Addig mg
etetjk, j idk vannak, oda megint elhajtjuk.

Haza is hajtottuk a kis Bimbt. Osztn kt htig etettk. Igen, de n csak
azon trtem a fejemet, hogy desanym Halmiba igazn nem tud eljnni, hogy
kne elvinni. Ht n szpen rbesztem Mojzes Pali btymat, hogy mennyen
el a halmi vsrra. gy beadogattam neki, hogy ott milyen j ra van a
marhnak. Ht r is lett, mert gondolta, legalbb egy napig messze lesz a
felesgtl, ihat is egy jt, mrt ne.

gy elmentnk Halmiba. A mi kis tehennk is oda volt ktve a saroglyhoz, 
is vitt kt j tint. gy osztn szekren mentnk a vsrra.

De azr akartam n Halmiba menni, mer akkor t kell menni Csathzi
pusztn, gondoltam, megnzem azt a jnyt, akit Kmves Erzsi komendlt
nekem. Mikor mentnk, hajnalba vt, csak annyit krdezskdtem, merre van a
Grcze-tanya.

Megynk a vsrba. A kis tehnnek mingyr nzje vt. De ettl
megszilajultam, kitartottam az rt. Nem akart vevje lenni.

Mn dlfel vt, odajn egy csepp kis ember, egy gombri ember a kicsi
felesgvel. Olyan kicsi vt mind a kett, mint a vakondok. Ezeknek
megtetszett az n tehenem. Meg is vettk. Ki is fizettk az rt.
Nycvankt forintot. Leolvasta. J van.

Odaadom desanymnak, hogy tegye el. De valami nagyon frta az dalamat.

- desanym, nincs meg az a pnz.

- Dehogy nincs fiam, megolvastuk.

- Olvassa csak meg jra.

Hromszor is megolvastuk az emberrel, megvt. Mg kinevettek, hogy
nycvankt forintot csak meg lehet olvasni.

- No, menjnk enni valamit. Vizet is iszunk. - Bementnk a kocsma udvarra,
desanym ivott egy nagy bgre vizet, n meg ettem egy kis perkeltet.

- No - mondom desanymnak -, most mn nyugodtan vagyunk, nem izgatott
desanym se, olvassuk meg a pnzt.

Megolvassuk. Ht t forint hinyzik.

Akkor ijedt meg desanym. Odaszltok egy nagypaldi embert, jjjn mn
segteni megolvasni. Az is olvassa, akrhogy nzzk, t forint hinyzik.

Mn nem vt sehon az ember.

Krdem n, aki kapun vt, nem ltott- ilyen meg ilyen embert meg a
felesgt meg a tehenet? Mondja, hogy emlkszik r, de az szaladt! az
asszony meg utna! de az nem brt nagyon szaladni, mert llapotos vt!

- No - mondok -, desanym, maga maradjon itt, n megyek a pnzem utn.

- Jaj, fiam, ne menj; a gombsiak gazemberek, mg agyontnek valahon.

- ngem agyon nem tnek, de az t forintomat nem hagyom.

Eleredtem osztn utnuk. Kilptem jl. Ltom eccer j messze, hogy az ember
meg a hasas asszony hajtjk a tehenet, a gombsi ton, de szaladnak.

- jjanak meg.

Azok meg mgjobban kezdtek igyekezni.

- jjon meg - riktottam nekik.

 nem ll meg. Mi a baj?

No, mgis megllott. Odamegyek hozz.

- Hajja. Maga engem becsapott. t forint hibzik.

 kifizetett.

- Nzze. Nem akarok magam brja lenni, mert senki se lehet nbrja. De
itt a pnz, ahogy adta. Hibzik belle t forint.

Szekeresek mentek mellettnk, egyik megllott. Mikor megrtette mirl van
sz, azt mondta:

- sse pofon, e gombsi ember, a gombsi ember mind gazember, csal.

Mondom a kis embernek:

- Nzze, n nem akarom magt, ids embert bntani. Jjjn vissza, tljen a
trvny.

Egy tivadari ember is ott ment szekern, az is megll, az is azt mondja:
verje meg.

Megfogom a tehn ktfltt, hzom visszafele, azok meg amarra.

gy huzakodtunk, addig, hogy desanym is utolrt.

- No, itt a pnz - mondom -, adja csak, desanym. Olvassa meg ez az ember.

- J van - azt mondja az ember -, olvassuk meg. - tveszi a pnzt,
leolvassa a markomba. Ht megvan a pnz.

Nzek. Megolvassa jra, egyesvel a kezembe rakja. jra megvan.

Mn lttam, hogy csals, de nem tudtam, hogy csinlja.

Mejjen fogom. Megrzom. Belevgom az rokba.

- Megadja az t forintot kend?

Azt mondja a felesge:

- Hallod, adjl ezeknek t forintot, ezek tolvajok.

- Tolvaj? n vagyok a tolvaj?

Ott hajtott valaki, megkrem, jjon meg. Odahvom. Olvassa meg, krem,
tisztelt r, ezt a pnzt, megvan ez a pnz?

Leolvassa az ember, ht hibzik az t forint. Felhajtja osztn az asszony a
szoknyjt, de vagy tz helyrl szedett ssze t forintot, hatosokba meg
krajcrokba. gy fizetett ki engem.

- Jl van - mondom -, most mn elmehet, de ha mg egyszer tolvajnak nevez,
beviszem kendet a vrosba a br el, kt napot l.

Ht akkor meg mg meg is tantott, hogy hogy kell a pnzt olvasni. Egy
tforintos vt kzte abbl a rgi fajtbl, a meg nagyon hasonltott az j
tzeshez, ht mindig gy olvasta, mintha tzes vna. De gy rakta a pnzt,
hogy mikor az tsre kerlt a sor, mindig sebesen fordtotta, hogy tz.

- J van - mondom -, evvel is tanultam, hogy erre vigyzni kell. Most mn
elmehet.

Hogy  fizet nekem egy ldomst.

- Nem kell nekem, drga emberem, a maga ldomsa, rlk, ha mg a
szekeresemet meglelem a vsrba, mer nem akarok n maga miatt gyalog menni
haza.

gy aztn megnyugodva mentnk vissza a vsrba, de nagyon bosszs lettem,
s nem vettem semmit.

Mojzes Pali btym meg mn tkrszeg vt, gy kellett felrakni a szekrre,
mint egy zskot. Nem tom mi az istent csinlt, hogy mn dlre gy leitta
magt, hogy nem is tudott magrul. Eladta mind a kt tint, az rt meg
krlbell elhnyta.

gy hajtottam haza n a lovakat. Nem is tudtam Csathzi pusztn egyebet
csinlni, csak megkrdeztem, merre van a Grcze-tanya. Megmutattk, erre
egyet gondoltam, behajtottam.

Csak megllottam a tanya eltt, kijtt egy jny.

- Maga a Grcze-jny?

- n - azt mondja.

- No, j van. Isten ldja.

- Mr krdi?

- Csak krdeztem.

- Nem is jn be?

- Siets az utam. Lssa, beteget viszek.

Evvel elhajtottam.

Elg vt nekem ennyi belle. Ez a jny egy olyan kis vastag tanyasi purgy
vt. Egy kis haja vt, olyan semmi haja, az is htra vt fesztve, simn,
hogy majd kiszakadt a bre a homlokn. Szepls is vt. Nem kell nekem, ha
mg huszonegy holdja van is az apjnak. Ilyeneket knl nekem Kmves
Erzsi?

Nagyon csvltam a fejem. Megvt a jnynzs itt is. Felesleges kt jny ez
a vilgon, gondoltam magamba. Ez is, meg akit Julcsa nnm rm szabadtott,
az is. Nem kell nekem tanyasi stiglic.


*** HARMINCADIK BESZLGETS +++


arrl, hogy ha a hzasodhatnk belet az emberbe, az olyan betegsg, hogy
azt nem lehet kikrlni

Meg is mondtam Kmves Erzsinek, hogy milyen jnyt knlt nekem.

- Nem tetszett? - mondta komolyan. - Nagyon derk kisjny az, j dgos,
munkra van nevelve, mindenhez rt. Tud stni, fzni, szorgalmas,
malacokkal, tehnnel, lval, apr baromfival tud bnni. Egsz nap dgozik,
 ltta, akkor is azt mondta, hogy boldog lesz, aki ezt a jnyt elveszi,
mert ez, ha semmije nem volna, akkor is vagyont r, amijen munks. Ez
eltartja az urt.

Ezen elgondolkoztam.

- Lehet - mondtam, s elbeszltem, hogy viziteltem nla. - De nekem az is
elg volt, amit lttam.

- Mit lttl?

- Ojan a kpe, mint a pujkatojs.

Erre mg meg is haragudott. Azt lltotta, hogy nem igaz a. Csak n nem
akarom elvenni, mert  ajnlotta, ht azrt nem tetszik nekem.

- Ajnlj klnbet, azt elveszem.

- Na j - azt mondja -, ajnlok n egyet, de azt osztn elvedd.

- Na, csak ajnld.

- A nevt nem tudom megmondani, mert nem hallottam. Gzsa Birinl vtam,
varrni tanultam a nyron, mg maguk Istvndiba vtak desapmmal,
Nagyszllsn. Ht egyszer csak bejtt egy kisjny, de nagyon szp sugr
jnyka vt. Osztn mikor megtudta, hogy n ligeti vagyok, mingyn utnad
krdezskdtt.

- nutnam?

- Igen, nagyon j nevets kisjny. Eccer bokrtt tett a kalapod mell.

- Az n kalapom mell, egy nagyszllsi jny? Sose tett amell semmifle
szllsi jny. Soha.

- Mn pedig abba kell valaminek lenni, mert a nem hazudott. Az a jny
egszen szerelmes beld.

- Tn lmba szeretett belm.

- Nem tudom, hol, de vtl nluk, mg pjinkt is hozott neked.

- Nekem jny, pjinkt? Nagyszllsn? - Mondom, hogy tn  szereti a
pjinkt.

- Hajd annak a btyja a vrmegynl. Azt is lttam, mert egyszer az utcn
egytt mentek. Nagy szl ember, nagy bajusza van, s nagyon gazdag. A fogja
kihzastani a kisjnyt. Mindent vesz neki. Annak az urnak j lesz, mert
annak a hajdnak nagy protekcija van a vrmegyehzn.

Nem tudtam elgondolni, ki lehet, mi lehet. De nagyon frta az dalamat. Meg
is mondtam egyszer desanymnak, hogy n elmegyek Nagyszllsre.

- Tn hzasodni. Oda bizony ne menj, mert a szllsi jnyok nem neknk
valk.

Lehet, hogy igaza van, gy osztn elmentem Budapestre. A kukorict mr
akkor letrtk, meg is fosztottuk, pnzem meg nem vt, ht hogy hzasodjak
meg, ha pnzem nincs. Elmentem, hogy keressek egy kis lakodalomra valt.

De mn n akkor nem reztem jl magamat Budapesten. Blint btym is
haragudott, hogy hiba adta a szz forintokat, se lovam, se semmi, csak
jrom Pestet tovbb. Nem is nagyon mentem akkor hozz, mert nem szeretem,
ha haragusznak rm. Pedig ht szegny j Erzsi nnm megmondta, hogy Blint
btym csak azrt haragszik, hogy nem tudok mr megnyugodni, mirt nem lesz
mr ember bellem.

Ht hiszen ppen azt akartam. Itt volt Gedeon btym is, mr az is ember
lett az n kromra, mert a felesge nemigen rlt annak, hogy n ha Pestre
jttem, csak szlltam hozzjuk. Mert az asszonyok olyanok, hogy nem
szeretik, csak az ojan rokont, aki hoz. Az ojat nem, aki csak a legkisebbet
is teher. Pedig n gy dgoztam, nem gy mint az  segdjei, hanem
igazndibl; rm rm bzhatta, amit akart. De rluk nem akarok beszlni,
mert mindenkinek megvan a maga baja.

Hanem n, az igaz, nagyon kutyul kezdtem mr rezni magam. Nem llottam n
szba senkivel, csak raktam lire a garast. Mindig csak azon brndoltam,
hogy kit hjjak meg a lakodalmamba cignynak. A kispaldi cignyokat- vagy
a becsieket. Nem tudtam, mit krnnek a becsiek, ha nem kerlne sokkal
tbbe, inkbb azt, mert jobb cignyok, meg nagyobb tekintje is van.

Vettem magamnak j ruht, j csizmt, kalapot, kt inget. Kistafroztam
magam, hogy a felesgem ne mondja, hogy semmim se vt,  csinlt bellem
embert. De nagyon lesovnyodtam, mert nem tudtam egyeben sprolni, csak a
koszton. De sok tepertt megettem!! Leltem egy hentest, amknl olyan
portepertt lehetett kapni nagyon csn. Bestni szoktk azt pogcsba,
szegny emberek, n azt vettem, mert annl olcsbb m semmi se vt. Ott
kell a szegnynek megszortani a nadrgszjat. Akkor gyarapthat valamit.

Hogy nbellem m semmi se lesz.

A fene egye meg, hogy n nem kapok mn egy jnyt, aki nekem felesgem
legyen. Meguntam ezt az rks cignyletet. Hogy mindig csak desanymmal
vergdjek a gyenge letbe, mint egy gyermek. J asszony, szegny j
asszony, de mindig csak prl velem, meg elgedetlen mindennel, regszik is
mr nagyon. Nincs, aki gondozza, mert neki mr inkbb segtsg kellene...
Fszket akartam mr, mint a madr. Hogy vrjon engem otthon valaki, hogy ne
mosson nrm mindenfle idegen vnasszony ezen a Budapesten, drga pnzrt
ne jukgassa ki az ingemet a mosklrral. Meg ne egyem rkk a pkkenyeret.
Hadd lenne m nekem egy szp, derk, okos, j felesgem, akivel jl
megrtjk egymst, meg tudjuk beszlni, mi kell. Aki takarkos, frre
teszi, amit keresek, nem kvn tbbet, csak ami van. Annak rl. J
hzicseld legyk, szeret dgozni, meg engem is szeret jjel is, nappal is.
Szval, hogy ember legyen mn bellem, ha itt maradtam rks szegnynek,
elvettk a birtokomat, magamba sose fogom visszakeresni a negyedfl kbls
erdmet, amit elvettek az urak.

gy elmentem eccer Berky Lidi nnmhez. Annak mr akkor megvt az
jsgrul standja, mn kezdett jl menni neki. Nagyon szvesen ltott, a
gyerekei is itt vtak vele Budapesten, az anyjuk szpen nevelte ket,
inasnak adta a fit, s a lnyt is kitanttatta varrjnynak.

Ennek a Lidi nnmnek elmondtam osztn, hogy ajnljon nekem egy nekemval
jnyt felesgnek.

Aszongya:

- Tudok n egyet neked. Nagyszllsn.

- Nagyszllsn?

- Ott. Van ott nekem egy keresztkomm, Vasas Berti, hajd a vrmegynl.

- Hajd?

- Els hajd a fispn mellett.

- Annak a hgt?

- Azt... Ismered?

- n nem ismerem, hanem nkem valaki nagyon kommendlta mr.

- No pedig az ismer tged, mg szerelmes is beld. Eccer kivette a bokrtt
a kalapod melll, s pohrba tette, mikor nla vtl. Az a bokrta mg ma
is megvan.

Rettenetesen elcsudlkoztam. De valami kezdett bennem mozogni, hogy vt
nekem egy kisjnnyal bokrta dgom, csakhogy a nem Nagyszllsn vt, hanem
valahol msutt. Nem brt eszembe jutni, hogy hol.

- n m hallottam errl a bokrtrul - mondtam Berky Lidi nnmnek -, de
gy hallottam, hogy a adott vna nekem bokrtt.

- Ej, mit beszlnek bolondokat. Ott van a szraz bokrta most is a pohrba.
Eregy, megltod. Kivette a kalapod melll. Ott vt a kalap az gyon, mikor
letetted a tbbi legnnyel.

Mintha gyertyt gytottak vna, eccerre eszembe jutott a kis Tatr Esztike.
Ht ez az?...

Hj, mijet nevettem n. Ht a Tatr Eszti emlkszik mg rm a sorozs ta?

Mondom osztn:

- De ht az nem Nagyszllsn trtnt, Lidi nnm. Szatmron trtnt a.
Mikor sorozni vtam, Gedeon btym udvarolt ott egy jnynak, Tatr
Julisnak, ht elmentem kt bartommal hozzjuk. Osztn a jny mr frhe
ment, egy kicsi vt otthon. Mn tudom, minek hozott a pjinkt. n hozattam
vele, de, mg ojan hamar megjtt, hogy ugyan.

- No ltod - azt mondja -, ht ez rd vr. Neked ntt ez a kisjny, mert
mr szp fognival a...

- Hj a kutyafjt, nem is gondoltam vna... Hogy mg most is megvan a
bokrta, amit kicsent a kalapom melll.

- Meg bizony, de nagy becsbe van.

- De hogy kerl e Nagyszllsre, ez a Tatr Eszti?

- Meghalt az apja Szatmron, s az anyja elment a nagyobb jnyhoz Jnkra,
ez a kicsi meg idekerlt Vasas Bertikhez. Ez is fogja kihzastani. Mn ki
van mondva, hogy btort vesz neki, gyat, komtot, politros szekrnyt meg
szz forintot. Meg ha arraval a v, akkor beteszi maga mell a vrmegyre.

Hj, nevettem.

- Nem is tudtam, Lidi nnm, hogy mg vrmegye hajdja lesz bellem. Lssa,
hogy n csak lek, a hivatal meg titokba n nekem, mint a bza tlen.
sszel elveti az ember, tlen meg n.

De nagyon szeget ttt ez az n fejembe, nagyon tetszett nekem, hogy a kis
Tatr Eszti nem felejtett el, hanem rzi a kis bokrtmat.

Nyugodni se tudtam tle, hanem szombaton kivettem a fizetsem, oszt azt
mondtam, hogy isten ldja Budapestet, mn megint megyek haza. Pedig mg vt
vagy hat ht karcsonyig.

Vasrnap reggel megvettem a jegyet a vastra Nagyszllsig, s elindultam.

Igen, de a vonaton meg meggondoltam, hogy nem megyek el mgse gy, hogy
desanymmal ne beszljek rla, meg osztn ppen nem is vt tiszta
fejrgnym, azt is vltani kell.

gy n Tiszajlakon leszllottam a vonatrl, s hazagyalogoltam Ligetre.

- Ht tged mi a nyovoja hozott haza - azt mondja desanym, mikor
megltott.

Nagyon nem tetszett nekem, hogy ijen rossz kedvvel fogad, mg arra is
gondoltam, hogy tn megint van valami gye, valamifle Bimb-histria.

De desanym csak szidott, csak brhlt, hogy minek hattam ott a munkt,
tn elcsaptak.

- Dehogy csaptak, mg nem is akartak elereszteni.

- Akkor meg minek csavarogsz itthon. Itt nincsen most munkja senkinek,
mert sok esk vtak, nem lehet dgozni, csak napot lopni jttl haza.

Elmondtam osztn neki, hogy hzasodni akarok. No, lett erre rvs. Neki nem
kell nagyszllsi jny. Mn megmondta, hogy neki nem kell Nagyszllsrl
egy jny se. Nem tudom, mi baja vt a szllsi jnyokkal. Menjek vissza
rgtn, meg se melegedjen a helyem.

Naht, gy van az ember az anyjval. Egy se tetszett mg neki, csak a
Rettegi-jny jnya. Azt mg most is siratta, hogy nem kerlt rokonsgba
velek. Ha meg nnekem valami jt kommendlnak, vagy n vlasztok magamnak,
a nem tetszik. Vradi Piroska dgban is  vt a bns, mert azt se
szvlelte, mindig ojan vt hozz, mint az les ks. Nagyon elment a kedvem
az egsztl.

Mg akkor este feltztem szpen, elmentem Kmveskhez estzni. Kmves
Erzsi meg igen megrlt nekem, mg nem is vt ojan szves hozzm, mint
akkor. Elmondom neki, mibe jrok. Hogy csudra Berky Lidi nnm ppen azt a
kisjnyt kommendlja, akit .

- Na ugye - azt mondja -, akit n ajnlok, abba belenyugodhatol.

- Igen, de desanym nem akarja.

- Nem neki hzasodol, hanem magadnak.

- n nem fogok gi tzet hozni a hzba. Ha  gy kiteszi magt, akkor ebbl
gyse lesz soha bkessg, szeretet.

Vigasztalt, hogy majd megszokja, megszereti. Az a f, hogy mn a kisjny
engem szeret, akkor n is szeretni fogom.

- Ej - mondtam -, nem szeretem n ezt. n azt a kisjnyt nem ismerem, most
mg knnyebb szaktani vele. De ha megltom, s meg tanlom szeretni, akkor
desanymnak rontom el az letit. n pedig azt akarom, hogy desanym
bkessgbe lje le a htralev kis idejit.

gy n msnap visszautaztam Budapestre. Hiba vt a nagy ktsg. Most mit
csinlok. Ott szgyelltem munkra jelentkezni, ahonnan szombaton olyan nagy
fittyel elbcszkodtam, de nem vt baj, mer mikor leszllok a kerepesi
pjaudvarrul, megyek ldmmal a Rkczi tjn befel a vrosba, megy egy
csapat munks.

Megkilt a munkavezet:

- Jjjn csak, fiatalember, akar-e dgozni?

- Akarok.

- Akkor jjjn velem.

Elmentnk a Simor uccjba, pteni. J sok dgoztam n ott. Jtt a
karcsony, haza kellett menni. Hzasodni. De a hzasodsomrl nem szlottam
senkinek, csak szegny j Erzsi nnmnek mondtam annyit:

- No, Erzsi nnm, most hazamegyek, de vagy jvk tbbet Budapestre, vagy
se.

- Mirt, Gyrgy?

- Meg akarok hzasodni.

- Van mr vlasztottad?

- Mg nincs.

- Akkor hogy akarsz hzasodni?

- Majd csak kerl valaki.

Jaj, szegny, gy megijedt rajtam, hogy a nem gy van, a hzassg a
legnagyobb dolog az ember letbe, csak ojant szabad elvenni, akit jl
ismer az ember. Mer azt mondja, ha eccer a nyakadba vetted a klnct, azt
osztn viselni kell.

- Mn n nem bnom, Erzsi nnm: n meghzasodok.

Karcsony akkor valahogy gy esett, hogy szerda-cstrtkre esett, n meg
vasrnap mentem haza, ht vt kt napom. Htfn leltem a disznt,
elksztettem takarosan.

Kedden reggel meg azt mondja desanym:

- gy mn, hozz egy kis szalmt, fteni akarok, ltod, hogy mn
bedagasztottam a kalcstsztt.

Kimegyek, nzem, ht a sok esbe a szalmakazal bezott kegyetlenl. Nzem
ellrl, nzem htulrl, sehol nincs abba szraz. Belenylok knykig,
csupa mer vz. Mn evvel nem lehet ftzni, most mit csinjjak. Mer kicsi
a kazal, mind a ngy dalrul zik. Bezzeg a nagy kazlak nem vizesek, mert
nagyok, annak teteje megtartja a vizet, lejjebb lehet belle hzni.

Errl osztn eszembe jutott valami j, nem szlok desanymnak, elmegyek.
Vittem magammal egy j ktelet. Mingyn lesz szalma.

Kimentem a mezre, kivlasztottam a legkzelebbi szalmakazlat, mer minlunk
kinn cspelnek mg ma is, nem hordjk szrre a termst, ki-ki a maga
fdjn cspel, osztn kinek tbb van, kinn hagyja a kazlat tlire.

Meghzom az egyik kazlat, szpen megktm, veszem fel a vllamra.

Igen, de a kerl meg megltott, utnam ered. Mn a faluho kzel vtam,
mikor elrt. Megkilt, hogy jjak meg.

Megfordulok, nekem szl? Minek jjak?

Jn osztn, hogy hogy mertem n azt megtenni.

- Jember - mondtam neki -, egy kis szalma, ezr nem kell olyan nagy lrmt
csinlni.

De neki a ktelessge. Menjek vele a brnl.

Nem megyek n, inkbb itt hagyom az egszet. Fogtam magam, lelktem a
fdre, ledtam a ktelet, mrgesen otthattam ket. A kerlt a szalmval.
n meg elmentem, kerltem egyet, ht hogy visszanzek, egy kicsit vrtam,
ht a vn getnival nem bekttte az n j hzott szalmmat, osztn 
vitte haza. Szalmr ment  is a mezre. De hogy kerl, nem hagyhatta sz
nlkl, hogy ms meg viszi a szalmt.

- No megjj - mondom -, majd n lelek szalmt, mg odahaza jrsz.

Ltok egy j kazalt a msik dalba, kzel a faluhoz. Odamegyek, meghzom,
rakok egy j rudast, ktolyat, mint e vt, megktm, felveszem, megyek haza
vele a kerteken.

Micsoda? desanymnak hrom stsre elg vt.

No, mondom neki: no, desanym n se lopok tbbet, ha nem muszj... vagy ha
j alkalom nem knlkozik. Elszr loptam letembe, most is megfogott a
kerl, de kvncsi vagyok, hogy megjelent-e. Mer ha meg, akkor n is
megmondom, hogy  vitte haza az n lopomnyomat.

De nem lett belle semmi, nem szlt az az g vilgon senkinek.

Estefel killok a kiskapuba, arra megy Knya Zsigmondn:

- Mr nem nslsz mn meg?

- Majd. Rrek.

- Nslj meg. Anyd itt marad halva. Sose vagy itthon. Azr nem akarsz -
azt mondja -, mert Vradi Piroska nem megy hozzd.

Evvel elmegy, n meg csak nzek egy nagyot.

Nem jn hozzm?... Mg nem is krtem... No ezt megtudom, hogy jn-e ht,
vagy nem.

De mrges vtam kegyetlen, hogy minek avatkoznak bele az n dgomba.

Mingyn mentem arrafel, amerre Vradi Piroskk laktak, a felvgre. De nem
hozzjuk mentem be, hanem a kocsmba. Az ott vt akkor kzel hozzjuk.

Kocsis Ambrus vt akkor a kocsmros, azr is vllalta a falu kocsmjt,
hogy ha gyse lehet a felesgt egybre hasznlni, ht erre j lesz, mert
kikaps vt az asszony.

Bemegyek, lelk. Rendelek egy liter bort.

Mn fele bennem vt, mikor bejn Balog Istvn. Az reg. Aki els bres vt,
mikor n Salnky Arvdnl ostorosgyerek vtam. E vt az, amkre nagyon
haragudtam, mert fdh vert, mikor szntottunk, hogy az krt nem jl
vezettem, hanem kicsapott a borozdbul. Nekem jtt, torkon fogott, s
fdhz vgott, hogy mr nem vezetek jl, mikor ppen gy trekedtem, de
mire elibefordultam a marhnak, a fiatal tink mr ki is rngattk az ekt
a borozdbul.

Osztn e meg ahelyett, hogy helyre trtette vna kt, engem vert a fdh.
Nagyon haragudtam n akkor arra, megfogadtam is, hogy eccer megfizetek neki
rte.

Ht most ott lt velem szembe. Eltelt azta tz esztend, n mr j magam-
kttes legnyke vtam, e meg olyan kis reg lett, mint egy csutka.

Mondom neki:

- No, Istvn bcsi.

Azt mondja:

- Ismerlek, csm.

- Ismer kend? Ht tudja kend, honnan drg az g?

Avval felllok, odamegyek hozz.

- Emlkszik kend, hogy mikor a Salnky tagjba szntottunk, osztn kend
tartotta az ekt, n meg vezettem a tinkat, osztn kicsaptak a borozdbul,
mg fordultam vele, osztn kend megfogott, osztn fdh vert.

- Gyermek vtl mg akkor, csm.

- ppen a, hogy gyermek vtam, semmit se tudtam, annyit tudtam, mint az a
tin. Ht meg kellett akkor engem fogni magnak, osztn a fdh?

Avval megfogom a kis reg embert, a mejjin, osztn gy ahogy vt,
felemeltem a levegbe, megrztam.

- Mit szlna kend ahh, ha n most kendet a fdh mzolom, hogy taknyn
csszik, vn kutya?

Avval letettem a fdre. Aligsg alig tudott lbra llani.

No, mikor esszeszedi magt a nagy ijedtsgbl, azt mondja:

- Igazad van, csm, mer most mn te vagy az ember, n meg mn semmi se
vagyok.

- J van - mondom -, jjjn ide kzelebb, igyon meg egy pohr bort.
Karcsony este van.

Odalt az asztalomhoz, megitattam vele egy liter bort, akkor azt mondtam
neki:

- No jl van, Istvn bcsi, most mn el van felejtve az egsz, hanem mondja
meg a bresgazdknak, kocsisoknak, szmadknak, mindenfle fajta parancsol
embereknek, hogy mskor a gyermekkel ne gy bnjanak, ahogy kend csinlta.
Akkor nem lesz semmi baj.

Evvel elkergettem, n meg tovbb bsultam.

Mondom a kocsmrosnak:

- Hogy van most a szoks? Mikor lesz tnc?

- Hnap este - azt mondja.

- J van, de j cignyok legyenek.

- Lesznek - azt mondja -, mgpedig becsiek.

- Nagyon j.

Avval nem szltam tbbet, hazamentem karcsony estt nnepelni. Szp nnep
vt, diszntoros.

Msnap karcsony. Mentem templomba. Nagyon krlvettek a legnyek, de az n
cimborim mr hzasok vtak. Orbn Gyurinak mn gyereke is vt. Files
Gyurknak is hasas vt a felesge. Majd a lesz az enym is, csak mg nem
tudom: mejik. Krlnztem a templomba, mk jny vrja az ldst tlem. Ott
vt Vradi Piroska is, spadt vt egy kicsit. Ezt kne mgis megpirostani.

Megyek este a kocsmra, mn vtak szpen. Mg tncoltak is mn. n nem
tncoltam, csak leltem, s rendeltem egy litert.

Vt a kocsmrosnak kt kisfia, a nagyobbik mn jcskn megntt vt, j
rtelmes gyerek, odaszltom. De csak mikor mn bennem vt a liter.

- Gyere csak, te kis Ambrus... El tudnl-e menni Vradikho?

- El - aszongya a gyerek.

- Ht akkor ugorj t, osztn mondd meg Piroska nndnek, hogy gyjjk
tncolni. n hvatom.

Elmegy a fi. Jn vissza.

- No, mit mondtak?

- Aszonta Piroska nnm, nem gyhet, beteg.

- Fekszik?

- Nem.

- No, akkor eredj vissza, mondd meg, hogy azt izenem, gygyujjon meg, n
izenem. Hanem rgtn jjjn.

jra megy a gyermek. Megint jn.

- No, mi a sz?

- Azt mondta Vradin, hogy mr nem ment maga, Gyrgy btym? gy a
tisztessg; ha hjja a jnyt, eljn, de maga menjen rte.

- Jl van, elmehetek.

Felllottam, elmentem.

Bemegyek hozzjuk. Ott van apja, anyja meg , Piros.

- J estt.

- J estt.

- No, Piroska, mr gyttem... Gyssz-e tncolni?

Biztattak, hogy jjek le.

Az apja meg felll, kimegy.

Menjen. Ennek gyis az a dga, hogy kimenjen, ha komoj sz van a hzba.

Beszlgetnk osztn. Ht bizony a Pirosknak nagyon szntelen vt az
arculata. De azr megpirosodott egyprszor, mikor egyet-egyet szltam neki.

Ht a vgn azt mondja:

- Hogy jutottam eszedbe?

- Ncsak, Piroska - mondom neki -, gy jutottl eszembe, hogy mn nagyon
rgen benne vagy az eszembe. s most azr jttem haza, hogy hzasodni
akarok. Ht most mg lehet. Te vagy az els, felelj: eljssz-e hozzm?

A jny elhallgat. Nem nz rm, csak nzegeti a zsebkendjt.

- Vrjon mg egy esztendeig - azt mondja -, egy esztend mlva elmegyek.

- Egy esztend mlva?

- Igen. Egy esztend mlva.

- Ht, Piroska, megrtettem szved szndkt. Egy esztendeig nem vrhatok.
Isten ldjon.

No, az anyja megijedt, tartztatott, de n gy elmentem, mintha ott se
lettem vna. El.

- No megjj, az anyd istenit, majd lesz nekem tncosnm.

Avval vgigmentem a falun, csak gy kis ruhba, mer mg a tlikabtom se
vt rajtam, mer csak gy mentem t Piroskr, legnyesen. Kegyetlen hideg
vt, a kezembe vt egy kis tengerindplca, avval mentem vgig a falun.

Suhogtattam a plct. A jegyz hza eltt meg is fenyegettem az ablakt.
Ettl szenvedtem legtbbet. A tant hza eltt is suhintottam egy nagyot;
itt szenvedtem a msik legtbbet. Hej Piri Mrta, hol vagy? Itt a hzasods
ideje, mg csak rd se gondolhatok. Elmentl, azta kisasszony vagy, nem
hallod a bagolykvkolst.

gy vgigmentem az egsz falun, minden hz eltt suhintottam egyet, kire
hogy emlkszem. Kovcs Marinak is egyet, mr tantott meg ciczni, a
gnyjnyok pajtja fel is egyet-kettt, ezek tantottak meg a szerelem
mulatsra...

Vgigmentem egszen az alvgre.

Megllottam Kmvesk hza eltt.

Bemegyek.

- J estt.

- Isten hozta, Gyrgy.

- No Erzsike, no kedves Erzsike, jssz-e tncolni?

- Tncolni?

- Bizony, tncolni. A nagy kocsmra. Szl a muzsika.

- Nem megyek, nincs kir.

Rnztem, suhintottam:

- Most gyere... most hjlak...

Erzsi rm nz, akkor elnz valahova a sarokba. Hallgat.

De n gy llottam, mintha most gylna ki a hz felettem. Magam se tudtam,
mifle hz: az n egsz letem hza... Ha ez most azt mondja, hogy nem jn,
leg akkor az egsz plet, akkor nem tom, mi lesz velem, nyomorult
kdussal...

Sokig llottunk egyms mellett. Erzsi nem mozdult, csak nzett maga el.
Az gy vgbe megmozdult a gyereke, a kisjny. Mn a bcst kitettk, mn
nem frt abba, az anyja gyba hlt. Erzsi meg a hz kisvgbe lakott a
kicsijvel. A szlei a nagyvgbe.

Ht ott llunk, mondom, nzem a lmpt. Fstl. Nagyon megharagudtam akkor
arra a petrleumlmpsra, fogom a suhogt, elkeseredsembe emelem, hogy
rcsapok. Erzsi megrzi, megkapja a kezem.

Erre elkezdnk birkzni.

tleltem fl karral. De ers vt. Eldobom a plct, s a msik karom is a
derekra. Ahogy fordulok vle, felkapom, a szoknyja repl, de olyat repl,
hogy elfjja a lmpt. Sett lett.

Iszony dh jtt belm. No, Kmves Erzsi, most vged.

Nem mer siktani, n meg belecskolok a nyakba, ahol rem.

Egy szt se szlt, se , se n. Birkzik, mar, liheg. Az gyba akartam, de
ott vt a gyerek.  is azt kmlte, hogy fel ne bredjen... Letettem a
fdre... Vastag pokrc vt az gy eltt. Nem ttte meg magt...

Szegnyt csak elfutotta a forrsg, s mr nem bnta, akrmi trtnik vele.

Megcskoltam osztn.

- Ht jssz?

Krdem tle.

Azt mondja csendesen:

- Vrj meg, mg tzk.

Kimentem. A torncon vrtam. Feltztt. Elmentnk.

gy mentnk vgig a falun. Szp csendesen. Egyms mellett.

Mn e ms vt, ez a mens, mint ahogy jttem. Akkor olyan vtam n, mint a
bs bika. Fel tudtam vna robbantani az egsz kzsget.

Most? Bntam n mn az egsz vilgot... Mn nnekem rendbe vt a sznm...
Olyan rmem vt mn nekem az letbe, amilyet el se tudtam kpzelni soha.
Megvt mn a prom. Megvt a fszkem. Jvm, minden.

Hogy n ilyen csudt rtem: itt vt kicsi kortul mellettem, aki nekem
valnak szletett, s n arrul semmit, de semmit nem sejtettem. Csak most.
De most osztn, mintha egy szippantsra be tudtam vna inni az egsz falut,
az egsz hatrt meg az eget, fdet, csillagokat.

Ott libbengett nmellettem mn az egsz letre val. Isten ldjon, Piri
Mrta, te csak egy kis bubork vtl; Kovcs Mari, te meg csak egy kis
szepl az n letemben. Gnyjnyok? Csfsg, szgyensg... Vradi
Piros?... Ennek mg tartozok valamivel. Tz gesse meg a boszorkny
tojst.

De mn evvel se trdtem. Csak oda-oda pillantgattam Erzsire. E mn nem
Kmves Erzsi: ez m az n Erzsim. Slussz.

Ht elrnk a kocsmba. Bemegynk. Ell n, utnam Erzsi. gy jtt utnam,
mint a kisborny az anyja utn. Vagy apja utn? No, a szeret prja utn az
asszony, mondhatnm.

Leltettem. Nemigen a fhelyre, mer a nem illett. Nem is kell, hogy nagyon
kihjja az ember a kvncsisgot. Mert kvncsiak a npek. Pedig aki a
fhelyekre l, annak fizetni kell; de n mn kezdtem azt szmtgatni, hogy
lakodalomra kell sprolni.

Jn az Ambrus gyerek, mit hozzon?

- Hozzl, fiam, egy fllitert abbul a mzes, forraltbul. Kt kis poharat
hozz.

Elhozza a gyerek. Ttk. Koccintok Erzsivel. Fogja a poharat. Felemeli a
vilgossg fel, nzi. n meg tet nzem. Ht ltom n az arcn, hogy meg
van sznesedve. Mert olyan spadt jny vt, hanem most valami j kis
pirossg vt a kt orcja lin. De a szeme krl meg valami olyan szn,
amit a jnyok csk utn kapnak. Olyan srgs fejr izzadsos, mint a viasz
szne.

Elmosolyodok. De nem kacsintottam, csak nztem.  is komoly vt.

- Igyl mn.

Ivott egy kicsit. Cukor vt a borba, meg mazsolaszl.

- Gyere tncolni.

Jtt. Mikor a cigny megllott, leltnk.

lnk, csak lnk. Nem szltunk. Mn nem kell szlani. Ha minden ilyen j
rendben van.

Eccer csak, magam se tudom, felllok. Meglttam az Ambrus gyereket,
hozzlptem:

- gy csak, fiam, gy csak, Ambrus fiam, mg eccer. Vradikh. Mondd meg
Piroska nndnek: azt izenem, ha ltni akar, elgyhet...

Rm nz a gyerek. Rnz Erzsire. Elszalad.

De ott lldoglt mellettnk Somos Pl keresztapm. Hajja, mit akarok.
Odaszl:

- Gyere csak, Gyrgy... Ne kldj te Vradi Piroskrt. Megharagszik Kmves
Erzsi.

-  dga.

- Minek hjtad ide, ha ms jnyrt kldesz?

- n dgom.

Micsoda? t perc mlva ott vt Vradi Piros.

Azt mondja Erzsi:

- Minek hjtad ide Vradi Piroskt, ha engem hoztl?

Mondom neki:

- Mr ne hjtam vna? Tartozok n avval neki... Hadd lssa.

Avval htat fordtottam Vradi Pirosknak. Flbehattam tet. Egyet se
nztem fel. Erzsivel tncoltam reggelig.

- No, Zsiga btym - vgezte beszdt Jo Gyrgy -, e vt az n letem. A
tbbirl nem rdemes egy szt se szlani... jesztendbe megkrtem az Erzsi
kezt. Februrba... Augusztusba kitrt a hbor.

Vge vt a boldog letnek.


*** UTOLS BESZLGETS +++


arrl, hogy minden hibnak van korrektrja, csak annak az egynek nincs,
hogy az ember megszletett s l. Vagy taln annak is van?

Ma 1935. prilis 1.

prilis 1., az valami trfanap a magyar npszoksban. n a szedst
korrigltam: a nyomda frge rdgvel verekedtem: a bethibkra egersztem
s a trfacsinl naptl indttatva, vgiggondoltam ezen a hrom ven, ami
eltelt, mita ez a regny elszr megjelent a Pesti Naplban. Hrom v:
elmlt a hivatalom is. Az is hrom vig tartott, s ppen elg volt. Ma
megint fggetlen r vagyok, ahogy Csontos bcsi, a napszmosbl lett
orszgos kpvisel krdezte:

- Osztn, uramcsm, maga kezre dgozik? vagy ms mhelybe?... nll
iparos? Osztn van-i elg megrendelse?... Hla istennek, ha van.

Szval korrigltam a "megrendelst". Nagy figyelemmel, mert a legutols
munkmrt a pspki ldst is megkaptam, avval az exceptival, hogy "sok
benne a sajthiba". Vigyztam azrt, mert akkor ez a megfigyels nagyon
rtott letem fmvnek: az emberek szre se vettk, hogy azon a regnyen
tizenht vig dolgoztam, csak azt visszhangoztk, hogy sok benne a
sajthiba. El is hatroztam, hogy ebben nem hagyok egyet sem, rmagnak sem.
Csak gy ne jrjak vele, mint Dbrentei Gbor, aki azzal vitte el az j
knyvt Virg Benedekhez, hogy: "No, urambtym, itt az els magyar knyv,
amiben nincs sajthiba." Rnz Virg Benedek a knyvre; s azt mondja:
"Ltom, rcsm, ordtotta Dbrentei Gbor."

Ahogy vakllok a betk felett, nylik az ajt, s ki lp be rajta?... Jo
Gyrgy.

- H, fiam, de jkor jttl. Mi szl hord mr megint Budapesten?

- Rossz vilg van odahaza, Zsiga btym, egyre rosszabb. Megint arra
vetettem magam, hogy feljvk mr egy kis pnzt keresni. Nehezen lnk
otthon a falun.

- Nehezen, fiam?... Csak ennival legyen.

- Iszeng, ha vna. De a nincs ppen. Olyan rossz terms volt, hogy a
vetmagot se kapta meg egy gazda se. Aki hatvan mzsa bzt elvetett,
negyvenngy mzst aratott belle... Hagytam a csaldnak hsz kil
kukoricalisztet, mg van egy kis bab. Disznt bizony nem is ltnk.
Tehennk nincs, csak az az egy, akit most hrom esztendeje otthattak,
adtehnnek, a meg m semmit se ad, igaz, n se igen tudok adni neki
semmit, medd, mgis tartani kell... Ht eljttem... de m kt hete itt
tblbok, egy pr csizmt eltalpaltam, de gy higgye meg, btym, egynapi
munkt nem tudtam szerezni kt hetek alatt...

Nagy kedvtelensg csapott rm: ezen a Jo Gyrgyn nem lehet segteni.

Nzem az embert. Az utols hrom esztend alatt megregedett. Mr az arca
ln csak a br feszl. Barna bogr szemei nyugtalanul repkednek. Bajusza
lg s ajka lila.

Ebd utn sszeltem vele. Odaadtam neki a knyvnek kiszedett els veit,
elolvasta.

- gy vt, Gyrgy? Igazn rtam?

Vrtam, hogy megnyilatkozik, hogy magra ismer-e, s nincs-e kifogsa, hogy
az lett ilyen szintn elmeslem az egsz vilgnak,

- Ht bizony gy van e most is. Nem lesz az idn se semmi terms. A tl
szraz vt, az egerek kirgtk a bzt. Jttem a mezkn, csak nztem, mi
lesz ebbl, jisten?

Mint a szraz malom zuborgsa, zrgtt s zakatolt belle a panasz.
Elgondolkoztam a sorsn.

- Nzd, Gyrgy - mondom neki. - Azrt a te faludbl senki se megy el.
Mindenki csak megl. Csak te nem tudsz lni?

- Dehogy l. Dehogy nem megy. Elmenne a mind, csak tudna hova menni. De
minek menjen el a szegny nyomorult np, ha msutt se kapja meg a napr
kenyeret.

- De ht, az istenrt, csak van valaki nlatok is, akinek jl folyik a
dolga. Mondd csak el, kinek megy jl nlatok?

Lehajtotta fejt, s maga el meredt:

- Jl megy a jegyz rnak, van hivatala, rendes fizetse, amit az llamtul
kap... J a tiszteletes rnak is, a felesge is nyugdjas. Neki is befolyik
a fizetse. A fdjrt kap tz mzsa tengerit, ngy mzsa bzt. Ft is
kap. Meg llamseglyt is.

- Meg stlt, ugye? Keresztelsrt, temetsrt?

- Azt nem sokat, mert minlunk mr nem sokan szletnek, nem sokan halnak
meg. Tavaly vt kt szlets, hrom halleset. A keresztelsrt kapott kt
pengjvel ngy pengt, a temetsrt, darabjrt nyolc pengt, az
huszonngy.

- A bizony nem sok... Mg kinek megy jl?

- Jl megy a vmrknek, vannak hatan. Hogy most a mi falunk ppen a
hatron van, benne van a trianoni szerzdsben is, Magosliget... Szval a
besorozott katonknak is j. Vannak a kaszrnyban tizenngyen. Mg a
szakcsnjuknak is j. Egyszval azoknak j, akiket az llam tart el. Vagy
a kzsg. Mert j a kisbrnak is, a levlhordnak meg az jjelirnek...
Mg a cseldeknek is elg j, de mn a faluban csak hrom cseld van, egy
frfi ember, kocsis s kt szgl jny. Ezeltt a gazdk mind tartottak
cseldet, nem tartanak mr.

- Ht a gazdknak?

Hozzfogott szmolni a gazdkat, egyenknt, vgigment az gsz falun:

- Tizenkt hzban van let, a tbbi mind nyomorban van. Tizenegy hz
megsznt, harmincnyolc hzban csak nlklzs van. Nincs mn minlunk csak
tven hz. A tbbit lerontottk, elhordtk, csak a puszta hely van... n is
gy vagyok: nem vagyok kpes lepadlsolni a hzam htuls szobjt. Pedig
nem vtam rszeges soha, dgozni szeretek. Megszltem ebbe a hrom
esztendbe... Itt a kezem, eben e: egszen meg van szplve. Nem tri fel a
munka... Ez az egy szerencse, hogy gumitalp van a csizmmon, lejrtam volna
egy pr brtalpat, mita itt vagyok Pesten... Sehol semmifle munkt nem
lehet tallni. Odamegyek akrhova: "Krem szpen, nem lenne szves valami
munkra, napszmos munkt..." "Krem, azt feleli, csak a prknyok lesznek
javtva, semmi ms..." Azrt ptenek ngyemeletes llvnyokat. Dehogy is
vesznek fel munkst, inkbb azt is elkldik, aki m ott van... Gp keveri a
betont. Kt talicska kell hozz, egy meg eligaztja. Ahol harminc,
harminct ember dolgozott, ma hrom elg.

Blogat, tndik.

- M nem bnnm, csak azt az idt mg megrnm, mikor jra szksg lesz az
emberre... De itt vannak a gyerekeim... Mi a mai fiatalok lete?... Nem
isznak ezek... M nincs kocsma... t-hat liter plinka a zsidnl eltart
hrom htig. Vmrk isznak csak titokba, meg a csempszek. Jnnek t a
msik flrl, odatrul, azok igen: de a mieink soha... Az n idmbe?... Ha
n a kocsmba mentem tizennyc ves koromba, a pitarban llottunk meg, mert
odabe tele vt legnyekkel a nagykocsma. Kt sorba ltek... Ma?... Ma mr
nincs gyerek. Egy ha van. A legtbbnl egy se. Ha gy megy, akkor a mi
falunk nemhogy szaporodna, de elfogy... s aki van is, figyerek? gy
megltszik rajtuk a nlklzs. Nem tud adni nekik az anyjuk tz fillrt.
gy megtanulja a gyerek a nincsent. Azt mondja a tizenkt ves fiam:
"desapm, ne tessk annyit adni az aprmarhnak, mert elfogy. Nem lesz" -
azt mondja. Mg ennek a kisfinak egy vsri tzet ruht nem tudtam venni,
mita l...

Csak hallgatom, hallgatom, lesjtva s tehetetlenl. Az orszg gazdasgi
llapota leromlott, klnsen a keleti vgek. Jo Gyrgy tovbbdongja a
gyszigket.

- desanym mg nullslisztbl sttte a kenyeret, azt mondta: annak van
szaporja. De cs vt: vett tz-tizenkt kil lisztet akrmikor, nem vt
gond. Most egy mzsa bza 18,50. n egsz tlen egy kilt se vettem... Hst
karcsonyra vettnk. Harminc fillr egy kila liszt, kt peng negyven egy
kila zsr... Egy kis habarst csinl a felesgem tej nlkl. Beletesz a
lisztbe kis hagymaszrat, rntst csinl, zsr nlkl. n meg ott heverek;
egsz tlen egy pengt nem tudok keresni... Hol vannak a rgi j
trsblesek? Nha eszembe jut, mg lmombl is arra bredtem, hogy azt
ettem. Mondtam desanymnak: "Jaj, de szeretem a trstsztt, desanym,
fzzn mn." Megfztk mink azt akkor htkznap is... A s? Csak ten
vagyunk, hozunk egy kila st, m vge... Akkor tz krajcr vt a finom
ks, amit Szlatinrl hoztak, ktszer olyan j: ma hatvan fillr ez a
semmi ftt s... A rizsksa tizenkt krajcr vt, ma nyolcvan fillr...
Cukor? Nem is tudom, milyen drga. Karcsonyra vettek, egy kocka kt fillr
vt. Tz fillrrt t kockt hozott a gyerek, srt a felesgem... A gyuft
m gy veszik minlunk, hogy hrom asszony adja ssze a paklira a hat
fillrt, osztn szlanknt sztszmoljk maguk kzt... A zsidk is mind
elmentek a falubl, nincs mn, csak az egy kocsmros, pedig tizenkilenc vt
nlunk valamikor... Csak tessk kihirdetni, j btym, az n rgi boldog
letemet. Ha azt megltjk az emberek, meg a kormny, hogy milyen lete vt
ebben az orszgban a szegny magyar embernek valaha, akkor talntn
gondolnak egyet; s azt mondjk: csinljunk mg eccer ilyet nekik.

- Nzd, Gyrgy fiam, n ezt a te letedet megrtam, most jra meg jra
elolvastam, s meg is fog jelenni knyvben... De ahogy nzem, gy lttam, az
olvask azt fogjk mondani: ez az ember, amilyen derk, gyes fi, lelmes,
okos, ers, eszes volt gyerekkorban meg legny korban, mgis semmire se
tudta vinni... azt fogjk mondani: ez az ember mgse volt hs... Az
embereknek csak az imponl, ha a szegny ember gyermeke elindul a mese
tjn, s eljut odig, hogy felesgl veszi a kirly legkisebbik lenyt,
s aztn boldogan l, ha meg nem halt... Mondd meg, hova jutottl te?

Jo Gyrgy rm nzett komoly szemeivel:

- Hova jutottam?... Ha n nem lettem volna ilyen ember, amilyen vtam,
azta meghaltam vna az rokparton. Iszen n tizenngy esztends koromban
semmi nlkl maradtam. Engem gy megldztek a fisklisok meg a tbbiek,
azt akartk, pusztuljak el a falubl... De n ottmaradtam. Nekem ma ott
nyolc hold fldem van. t gyereket felneveltem. Kt jnyt frhez adtam, Egy
fiamat szabmesterhez iktattam be inasnak. A tbbi is, ahhoz kpest,
egszsges, s olyan j gyerek, hogy prjt kell keresni. n egy olyan nt
vettem el felesgl, aki ennyi id ta egy rossz rt nem szerzett nekem.
Inkbb a legnagyobb bajokban is csak vigasztalsomra vt, s a verejtkemet
letrlte... n azt elmondhatom, hogy Isten segtsgvel jl hzasodtam.
Annyi sok fejrcseld kzl a legjobbat vlasztottam ki. Hlt adhatok az
Istennek, hogy ebbe a szerencsbe rszeltetett, hogy lelki boldogsgot
adott... Mert Kmves Erzsi vt... Mert huszont v nagy id, de huszont
v alatt egyszer felleg nem jtt az n homlokomra miatta... Ezt nem tudom,
melyik kirlynak milyen lnya adta vna meg az  urnak...

Jo Gyrgy lelke nagy bnatban, szvnek nagy boldogsgban rm emelte
tekintett, s a szemben knnycsepp gett, s fehr homlokn bszke rm
ragyogott.

Nem bntom tovbb: gy van ez, Jo Gyrgy.

A te leted mintaszer emberi let. A szegny magyar fldmves ember
egygy lete. Nem futottl hibaval fldi javak utn: mennyei kincset
szereztl ezen az igazn siralmas fldi treken.

Arrl nem tehetsz, hogy az ember az orszg szolglatban elg, mint a
kicsiny gyertyaszl. Ebben mindnyjan osztlyos trsaid vagyunk e
megtretett hazban.

