Tétel adatlapja
CÍMLAP
Móricz Zsigmond
A boldog ember

TARTALOM, ISMERTETŐ



Tartalom

[Bevezetés]

Első beszélgetés
Joó György elmondja röviden, dióhéjban az egész életét

Második beszélgetés
arról, milyen boldog lehet az élete egy árva kisfiúnak

Harmadik beszélgetés
arról, hogy milyen csodálatosan szép és érdekes egy ostoros gyerek élete

Negyedik beszélgetés
arról, hogy kezd emberkedni a kis ember

Ötödik beszélgetés
arról, hogy verekedik a nyúl a menyéttel, a kocsis meg az élettel

Hatodik beszélgetés
arról, hogy a fösvény kétszer költ, a rest kétszer jár

Hetedik beszélgetés
arról, hogy egy kis legénynek a szava milyen sokat jelent

Nyolcadik beszélgetés
arról, hogy hogy tanulja meg az ember, milyenek az emberek?

Kilencedik beszélgetés
arról, hogy az ember a legnagyobb baj közt is boldogan tud élni

Tizedik beszélgetés
arról, hogy mire tanítgatja a fiát a jó édesanya

Tizenegyedik beszélgetés
arról, hogy nem baj, ha szegény az ember, a szegény is hótig él

Tizenkettedik beszélgetés
arról, hogy milyen boldog is az ember, ha nincs baja

Tizenharmadik beszélgetés
arról, hogy ha az ember észreveszi, hogy lányok is vannak a világon,
akkor már egyébre nem is tud gondolni

Tizennegyedik beszélgetés
arról, hogy mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne

Tizenötödik beszélgetés
arról, hogy rúgós tehénnek egy az orvossága: el kell adni.
A szép üszőnek meg az, hogy el kell venni

Tizenhatodik beszélgetés
arról, hogy semmi se tart örökké, még a lányhűség se

Tizenhetedik beszélgetés
arról, mennyi baja van a férfinak a nő miatt ok nélkül

Tizennyolcadik beszélgetés
arról, hogy a kutya is tanul abból, ha megverik, csak az ember nem

Tizenkilencedik beszélgetés
arról, hogy annak nem való a per, aki csak egyszer tud esküdni egy életben

Huszadik beszélgetés
arról, hogy szegény ember mit csinál a gazdag városban

Huszonegyedik beszélgetés
arról, hogy Budapest az ország fővárosa, de azért Budapesten
se jobb szegénynek lenni, mint a legkisebb faluban

Huszonkettedik beszélgetés
arról, hogy milyen az első nagy verekedés. Nem rossz az,
ha erős az ember karja, és pénz van a zsebében

Huszonharmadik beszélgetés
arról, hogy az emberi természet esendő,
de azért jó az Isten, gondot visel az édesanyákra

Huszonnegyedik beszélgetés
arról, hogy fiatalnak való a szerelem, de annak se igen

Huszonötödik beszélgetés
arról, hogy azt sohase tudja meg az ember, mire él, csak él.
- Azután egyszer csak huszonegy esztendős lesz

Huszonhatodik beszélgetés
arról, hogy a szegény embernek egy kötelessége van, jó lenni mindenkihez,
és vigyázni, hogy senki ellensége ne legyen

Huszonhetedik beszélgetés
arról, hogy mindennek megjön a maga ideje, a házasodásnak is

Huszonnyolcadik beszélgetés
arról, hogy csakugyan a legnehezebb jó feleségre szert tenni.
Próba szerencse, de ritkán sikerül

Huszonkilencedik beszélgetés
arról, hogy be sok felesleges jány is van a világon

Harmincadik beszélgetés
arról, hogy ha a házasodhatnék beleüt az emberbe,
az olyan betegség, hogy azt nem lehet kikúrálni

Utolsó beszélgetés
arról, hogy minden hibának van korrektúrája, csak annak az egynek nincs,
hogy az ember megszületett és él. Vagy talán annak is van?



Ismertető

A regény Móricz egyik legnagyobb alkotása, 1930-ban íródott, 1932-ben a Pesti Napló közölte folytatásokban, s 1935-ben jelent meg könyv alakban. Főhőse és egyes szám első személyű elbeszélője Joó György, akinek alakját az író távoli rokonáról, a magosligeti Papp Mihályról mintázta. A szatmári kisparaszt mintegy tíz holdon gazdálkodik, de a gazdasági válság idején ennyiből se tud megélni, kénytelen Pesten munkát keresni. Mellékesen meglátogatja Zsiga bátyját, az írót, hogy elmondja neki régi, szép életét, írjon belőle "egy sziöp regényt". "Én gyerekkoromba, legénykoromba olyan boldog voltam, de olyan boldog, hogy azt már ki se lehet gondolni. De akkor más is boldog volt. Az egy boldog világ volt. De most mindenki boldogtalan. Mindenki az égvilágon. El van rontva ez az ország, úgy ahogy van, az egész istenség. Mért romlott így el?" Nagy nekibuzdulással fog a mesélésbe, de kiderül, hogy azt a kis szegényember életet alig fél óra alatt el lehet mondani. Ebből bizony nem lesz regény! Az író biztatja, hogy ne ilyen "kurtán-furcsán hanem szóról szóra" részletezze élményeit, "hadd lássák az urak, hogy ez így nincs jól". Joó György aztán csakugyan rátalál a fonálra, s harminc beszélgetés során számol be arról, hogy milyen boldog lehet az élete egy árva kisfiúnak, hogy milyen csodálatosan szép és érdekes egy ostoros gyerek élete, hogy ha az ember észreveszi, hogy lányok is vannak a világon, akkor már egyébre nem is tud gondolni, hogy mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne, hogy csakugyan a legnehezebb jó feleségre szert tenni, s arról, hogy minden hibának van korrigálási lehetősége, csak annak az egynek nincs, hogy az ember megszületett és él.

A regény egésze a régi paraszti világ enciklopédiájának is tekinthető. Móricz bizonyítja, hogy Joó György nem hazudik, minden nyomorúság, gond ellenére tele van az élete olyan kisded örömökkel, amelyek beragyogják a napjait; a falu ősi szokások által szabályozott élettempója olyan megtartó erő, amely lehetőséget ad a mindennapok boldogságára. Az első világháború alatt, s után éppen ez a hagyományok által szabályozott, biztonságos életforma bomlott fel, s ezért nem lehetett már többé boldogan élni a magyar falvakban. A nagyszerű, izgalmas regény.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk


×