Ottlik Géza - ma már bizonyos - az egykönyvű szerzők sorába tartozik. Mert igaz, hogy számos remekmívű novellája (és legalább egy remekmívű kisregénye) van, ő immáron végleg az Iskola a határon szerzője marad, méghozzá a befejezetlen Iskoláé, hisz a Buda - általános vélemény szerint - nem folytatás, hanem egészen más (és nem is olyan sikeres) mű. Az Iskolának azonban nemcsak (ál)folytatása, hanem nagyon is valóságos előzménye is van. Ez jelent meg most Továbbélők címmel. Ottlik az Iskolát megírta már 1923-ban, illetve 1926-ban is (két külön keletkezett írásról van szó). Ezt a művet 1949-ben (az utolsó pillanatban, épp a zúzda előtt) még ki is adták volna, ám Ottlik - állítólag Schöpflin egy szemöldökráncolása miatt - visszavette, tovább dolgozott rajta. És így jött létre, ebből, a Továbbélőkből az Iskola. Az "ősiskola" most tehát hozzáférhetővé vált. Aki naivul kézbe veszi, remek kisregényt olvashat a határszéli katonai alsóreál életéről, a "hétköznapi" totalitarizmus katona gyermek világáról. Aki azonban olvasta már az Iskolát, egészen másra lesz figyelmes. Elsősorban arra, hogy az anyag ugyan készen volt, ám az írói eszközök akkor még nem, hogy az Iskola szuperteljesítményéhez képest a Továbbélők csak halovány vázlat, pedig önmagában telitalálatú kisregény, érdekes, tanulságos olvasmány. Aki - és sokan vannak ilyenek - kedvenc művei közé sorolja a Iskolát, élvezettel és megnyugvással merülhet el a Továbbélőkben. Láthatja, miként lesz a jó műből páratlan remeklés. Másokat azonban jobb egyből az Iskolához utasítani.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk