Amikor a francia Iszony Párizsban megjelent, egy kiváló francia író megtisztelő levélben keresett fel, sőt nevét is odaadta, hogy a drága regény borítószalagján az olvasók figyelmét fölhívja rá. Az ő érdeklődését akartam ezzel a Tájékoztató-val kielégíteni. Ez magyarázza meg számos sajátságát. A Novellák-ról írva, ezért indultam ki a francia Iszony előszavából; Veszprém helyett, ahol a Nagy család-ot bemutatták, ezért mondok vidéki egyetemi várost; a Puskin-könyv s drámai szilánkja, a Csapda ezért nem szerepel az áttekintés végén: később írtam őket, mint ezt. De tán épp az, hogy az ismertetés viszonyainkban tájékozatlan olvasót tételez fel, teheti alkalmassá arra, hogy újabb nemzedékek kezében, akik pályámról, kibontakozásom körülményeiről éppoly keveset tudnak, úti vezetőül szolgálhasson.

Azt, természetes, már írás közben láttam, hogy tájékoztatóm terjedelmesebbre nőtt, semhogy lefordíthassuk és elküldhessük. De meg a francia Iszony is hiába fogyott el csakhamar, az öreg akadémikus tetszését, úgy látszik, más vélemények, befolyások ellensúlyozták, s a kiadó sem új (zseb) kiadást nem rendezett belőle, sem újabb könyvért nem fordult hozzám; úgyhogy franciaországi kopogtatásomnak s a legnagyobb kartársi jóindulatnak, mellyel pályámon találkoztam, ez az írás - a Negyven év - lett egyetlen gyümölcse.