Életrajz

Révay József
(Kecskemét, 1881. nov. 22. - Kecskemét, 1970. febr. 19.)

Író, irodalomtörténész, műfordító, klasszika-filológus, c. egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora (1957), Baumgarten-díjas (1943). 1902-től 1917-ig vidéken, 1918-19-ben Bp.-en volt gimn. tanár, majd ig. A Tanácsköztársaság idején egy.-i tanár és a Közoktatásügyi Népbiztosság középisk. ügyosztályának vezetője, ezért 1920-ban állásvesztésre ítélték. Ekkor kezdett szépirodalommal és népszerűsítő irodalommal foglalkozni. A Kékmadár c. irodalmi folyóirat munkatársai köréhez tartozott (1923). Tisztviselő, 1928-tól a Franklin Társulat lektora, 1932-1942 között a Tükör c. képes folyóirat szerk.-je volt. 1945 után a bp.-i tudományegy.-en tanított nyugdíjazásáig (1952). Ezután csak irodalmi tevékenységet folytatott. Az ókori irodalommal foglalkozó tudományos cikkei hazai és külföldi folyóiratokban láttak napvilágot. Írói munkásságának fő területét ismeretterjesztő jellegű történelmi regényei és elbeszélései alkotják. Több rádiójátékot írt. Fordítói munkássága Szophoklész, Arisztophanész, Plautus, Petronius, Seneca, Josephus Flavius, Apuleius, Boccaccio, Goldoni, Manzoni, Victor Hugo, Thomas Mann stb. műveire és görög novellákra terjed ki.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
https://mek.oszk.hu/00300/00355/