A regény az emberiség meseszerűen ábrázolt őskoráról szól. Egy olyan világról, ahol több ezer éves "emberek", a maiak korai elődjei éltek, felruházva csodálatos, isteni tulajdonságokkal, de hétköznapiakkal is, csak a mítoszokban fellelhető, de napjainkban is létező problémákkal.

A könyv egyik kulcsalakja, Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Istár papnőnek a fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős, hanem talán a könyv leghalandóbb szereplője. Az égolton az "Égi Gyík" megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Mindent elsöprő nagy természeti csapás közeledik. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. "Világítótornyot" épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világítótoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába Untapistim figyelmeztetése, hogy nem ez az életbenmaradás útja. Ő hatalmas hajót épít, elhelyezve benne barátait, élelmiszer-tartalékait, állatait. Amikor a vízözön elárasztja a földet, megölve lakóit, Untapistim bárkáján a társaival felveszi a küzdelmet a mindent elsöprő viharral. Amikor vége az elemek harcának, a kibukkanó szárazföldön Untapistim fia, Gilgames és a megmaradottak elkezdik ismét életüket, - a folyamatosság nem szakad meg, tovább élik mitológiai hősökként, de nagyon is emberi tulajdonságokkal történetüket.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu