Ismertető

A könyv címlapjáról egy elegáns dandy néz le ránk világfias könnyedséggel és némi byroni világfájdalommal. Ilyen az ifjú Széchenyi István - a modern Magyarország megálmodója - 1818 nyarán, úgy ahogy Johann Ender, a kor neves osztrák festője megörökítette, akinek társaságában indul el első keleti útjára. Bejárta a Közel-Kelet nagy részét, hajóval és lovon, Görögországot, a görög szigetvilágot, a török birodalom központi területeit: Konstantinápolytól Brussáig, Nikomediától Szmirnáig jó háromnegyed éven át. Naplójában egy távoli, különös világot ábrázol elmélyült líraisággal, politikusi éleslátással és remek humorral.

"A napló sajátos intimitása keveredik a leírások objektivitásával, és mindazzal, amit egy fiatalember útja során megfogalmaz, méghozzá egy olyan fiatalember, aki népben és nemzetben gondolkodik, mindazonáltal számára ez feladat és nem ideológia, tehát hasznosítani szeretné a látottakat. E keleti utazás persze más, mint a londoni volt, ahová a lótenyésztés megismerésének hő vágya vezette. Ez az út jobbára terápia, a bűnös szerelem okozta gyötrelmekre javallott kúráció, Rousseau- és Goethe-hősök nagy és keserves elhatározása és egyben elhatárolódása a régi és bűnös éntől (és egy szép sógornőtől). A XIX. század elején vagyunk, Goethéért és Rousseau-ért rajong mindenki, és miképp Rousseau hőse, Saint-Preux Homéroszért; Trója és Téba, Korfu és Kefalónia levegője gyógyírja a sebeknek, a nagyobb múlt emléke elfedi a kisebb és személyes múltat. Az ezernyi apró kaland pedig pluszélményt ad, az egyszerű emberek társasága, a lustaság és butaság, a bolhák és tetvek, a mosdatlanság, az egyszerű tánc és az együgyű zene, taszítják és vonzzák egyszerre az utazót. Egy megfelelően előkészített keleti utazás a XIX. század elején épp olyan, mint részeg kocsisra bízni magunkat: koromsötét éjszakában, egy keskeny és szakadékos helyen vágtatván keresztül, mit tehetnénk: a kocsi sarkába húzódunk, a Mindenhatóra bízzuk magunkat, és nyugodtan elalszunk.

A napló egy idő után (ahogy kifut a hajó Nápoly kikötőjéből) mégiscsak az útról kezd szólni. Hosszú bekezdések a kedélyről, amely komisz éjszakáknak okozója, de aztán jönnek a beszámolók az út állomásairól és kalandjairól, a lusta szolgákról, az idegen szokásokról, a táj ismeretlen arculatáról, az éghajlatról... A gróf lelkiismeretes utazó, aki megnézi a megnéznivalókat, azt pedig, hogy mi a megnéznivaló, ugyanolyan lelkiismeretesen megérdeklődi; mindennek utánajár. Orbán Balázst harminc év múlva is elkápráztatja a török birodalom, Széchenyi már látja, hogy a nagypolitikában nem zavar vizet, hogy a hivatalnokok fontoskodása nevetséges nagyzolás, hogy Törökország csupán a viszály almája szerepét játszhatja el, és azt sem még, mert ez az alma nem érett meg. (Majd hatvan év múlva!) A nagypolitika átlapozza az újságban a Konstantinápolyból érkező híreket, a fennhéjázásnak semmi alapja. Mindazonáltal ezen a vidéken jó élni, mert ha összehasonlítjuk a hideg Németországgal, a poros Franciaországgal vagy a nedves Magyarországgal, akkor ez a vidék százszorta vonzóbb. A régiek a legtöbb dologban okosabbak voltak nálunk. Ebben is azok voltak, hiszen a tenger kék derűje, a különleges harmónia, a meleg szelek és a szelíd hullámok békés és biztonságos élet hátteréül szolgálnak. Vajon tudják-e mindezt Aachenben is a nagypolitika csinálói?

Számtalan apró történetről hallunk helybeliektől, felbukkanó ismerőstől, szállásadótól, konzultól, aki már hosszabb ideje ott él. Így ismerjük meg például az orosz konzul pestises gyerekének történetét, anyja inkább gyerekéhez, mintsem életéhez ragaszkodva, utolsó pillanatig szoptatta gyerekét, akin észrevehetők voltak a pestis jelei, a felduzzadt, vörös arc, a kifordult szemek. Hannibál és Prusias király történetéről egy pátriárka kinézetű török cipészmestertől hallunk, Homér narancsvirágos boráról egy janicsártól. De persze az igazi történet nem másé, mint a gyötrelmes szerelemé a báty felesége iránt, a menekülésé, a lélek elkárhozásáé, a léleké, amelyre úgy záporoznak a szerelem emlékei, mint rőzsére az elven parázs."

Láng Zsolt
(Élet és Irodalom 1999. november 5, 13. oldal)

Forrás: http://terebess.hu/konyvkiadas/index.html