A szerző jegyzetei



[1] Ezalatt talán a megszegett királyi esküt érti.

[2] Astronomiailag hű leírás.

[3] Oda török szó = szoba, odalik = szobaleány, ebből csinálták az európai írók hibásan az odaliszk szót.

[4] Nincs város, mely idők folytában nevét annyiszor változtatta volna. Első neve volt Chrysocerasz (=arany vagy bőségszarv), aztán Acropolis (=Fokvár), később Byzanc, Antonine, Anthuze (=virágzó), Új-Róma, Constántinápoly, Örök-város, török neve: Sztambul (=jól őrzött), Istambol (=az izlamizmus teljessége), Ummedunya (= világ anyja), arab neve: Farruk (=elválasztó), orosz neve: Carograd (=császár-vár), Sztambul népessége lehet külvárosaival egyetemben 800 000, házainak száma 100 000, moséja van 400, imaháza 5000, közfürdő 350, könyvtára 1000 melyből 40 nyilvános.

[5] Sokan összezavarják e szót a szeraj szóval, mi palotát jelent, s par excellence így neveztetik a szultán laka. A nők laka, a szultán nőié is, mindig háremnek mondatik.

[6] A pamlagot a török "minder"-nek, az örmény "szófá"-nak nevezi, a diván tanácsot, gyűlést, gyűjteményt jelent, s mivel a törökök pamlagon ülve tanácskoznak, az európai írók így adták az eszköznek a tárgy nevét.

[7] E tüzelési módot a bibliai kor is ismerte: "A király pedig ül a téli házban, a kilencedik hóban, s mellette állva egy veder tele zsarátnokkal." (Jeremiás XXXVI. v. 22.)

[8] A leányt a török úgy nevezi, mint mi: "kutsuk hámen", mi szórul szóra kisasszonyt jelent.

[9] A török életnyelvben sok szó van, mi nyelvünkben ugyan azon jelentéssel bír. Ide írok néhányat: balta, papucs, csizma, pogácsa, kapu, csip-csip (=cipe), pala(=pallos), korbács, faszuly (=paszuly), kucsuk (=kicsiny), kocsi, kalpak, paprika stb.

[10] Midőn Angliában és Franciaországban utazván, alkalmam volt elmondani, hogy a magyar régi törvények szerint az özvegy nő választó szavazattal bírt, a diaetérára képviselőt küldött, meghalt férjének javaiban maradt míg élt, saját vagyonával szabadon rendelkezett, váló pört szinte kezdhetett, stb. állításomat alig hitték el, mert e két országban a nő, ki férjhez megy, úgyszólván jogát elveszti s férje engedelme nélkül semmit sem tehet.

[11] Úgy látszik, keleten az elfátyolozás szokás volt, mióta a világ áll. A bibliában Abimelik visszaadván Ábrahámnak nejét mondá: "Részedre, Sára, íme ezer darab ezüstpénzt adok át annak, kit testvérednek fogsz nevezni. Kell, hogy legyen miből vennie számodra egy illendő fátyolt. Ne feledd el, hogy ha orcádat el nem fátyolozod, megszólásnak teszed ki magadat." Homérnál is Penelope ábrázata el van födve. Panzániasz szerint a görög nők arcukat egészen eltakarták, csak szemeiket lehetett látni. Rómában is hasonló szokás uralkodott, s Sulpicius Gallus azért vált el nejétől, mivel e szokást megtörte. Másrészről Mózes Genezisének XXXVIII.R.15. versében Támárul az mondatik: "Látván pedig azt Juda, állítá azt tisztátalan személynek lenni, mivel hogy befedezte orcáját."

[12] Mahmud szultán eltiltá fehérek alkalmazását, sőt a feketékét is a szultáni háremen kívűl. Bár ez utóbbi rendelet pontosan nem tartatik meg, számuk ujabb időben nagyon megkevesedett; rendesen Núbiából s Abessziníából hozatnak, s egy újoncnak ára 10-15 000 piászter (=500-800 frt) Összes számuk lehet 300.

[13] E fontos hasonlatnak megértésére szükséges tudni, miképp a muzulmán imádkozván, tartozik arccal Mekka felé fordulni, de csak azért, mivel a mekkai moséban van a Kába épület s ebben a fekete szent kő, mi Ábrahám által tétetett oda. E hasonlat azt fejezi ki, hogy ki a Kábában benne van (az az istenben, isteni szeretetben), arra nézve mindegy akár merre fordul.

[14] Mind Mohamed, mind a muzulmán hittudósok rendkívül nagy súlyt helyeznek e mondatra. Egyik azt állítja, e helyett: "én teremtettelek tégedet és te az én prófétám vagy", a keresztények meghamisíták: "Nebi" szóbúl, mi prófétát jelent, "Benit" csinálván, mi ezt teszi "fiam" s mi változtatás keleti nyelvben két kis pont fölcserélésétől függ.

[15] Izlam arab nyelven jelent: istenben megnyugvást; mozlem, muzlem, muzulmán jelenti azt, ki az izlam-vallást követi.

[16] A szultánok többféle cimet viselnek. Első imám (=pap), kalif (=helyettes), Emir-Ul-muminin (=hivők parancsnoka, fejedelme), Kan (=főnök), Padisa, Padisah (=nagy sah, vagy király).

[17] És 1856-ban a Hatti-humajumot, mely minden előbbinél kimerítőbb és szabadelműbb.