Életrajz

Költő, publicista. 1827. május 5-én született Pesten. Apja uradalmi erdész volt a Pest megyei Vál községben. 1839-1843 között a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba járt. Ezután Pesten tanult, de egyetemet nem végzett. Két évig nagybátyjánál, az író Vajda Péternél lakott. Első verse 1844-ben jelent meg az Életképekben. 1845-ben megszökött az iskolából, és Petőfi példáját követve beállt vándorszínésznek. 1846-ban otthagyta a színészetet, és egy évig gazdatiszti gyakornokként dolgozott József főherceg alcsúti mintauradalmában. 1847-ben Pesten a Gazdasági Egyesületben lett hivatalnok. Versei ekkor már rendszeresen megjelentek az Életképekben és a Pesti Divatlapban. Csatlakozott Petőfi baráti köréhez. Korai versein még erősen érződi Petőfi népiességének és romantikájának hatása.

1848-ban jelentkezett katonának, később vörössipkás hadnagy lett. A szabadságharc bukása után besorozták közlegénynek a császári hadseregbe. Egy évig katonáskodott Stájerországban és Itáliában. Miután hazatért Kiskunhalason és Budán dolgozott a földbecslő hivatalban.

Az ötvenes évek közepe táján reménytelenül szerelmes lett házgazdája lányába, Kratochwill Georginába, aki azonban az öreg, de gazdag gróf Esterházy Mihály szeretője lett. Ez a szerelem ihlette a Gina-verseket. Ezután még évtizedekig írta verseit Ginához, aki számára az örömtől és boldogságtól megfosztott világ jelképévé vált.

1855-től újságíróként dolgozott, a Nővilág, a Csatár, majd a Magyar Sajtó szerkesztője volt. Publicisztikájában elsősorban a polgári haladást képviselte. 1861-ben Arisztidesz álnév alatt két röpiratot adott ki Önbírálat és Polgárosodás címmel. Sürgette a polgári átalakulás felgyorsítását, és ennek érdekében az Ausztriával való mielőbbi kiegyezést támogatta. Vajdát nézeteiért a 48-as elvek árulójának kiáltották ki, és kiközösítették. El kellett hagynia az országot, pártfogói a bécsi kancelláriai sajtóirodán szereztek neki jelentéktelen állást.

1866-ban visszatért Pestre. Vajda a kiegyezés módját elutasította, és a Deák-párt ellenzékének egyik hangadója lett. 1867-ben a Kossuth-párti Magyar Újságnál, 1868-ban a Nép Zászlója című hetilapnál dolgozott. 1870-től haláláig a Kisfaludi Társaság munkatársa volt. A Vasárnapi Újságban és annak melléklapjában a Politikai Újdonságokban jelentek meg írásai. A Gyulai Pál vezette 'hivatalos irodalom' nemcsak nézeteit, de költészetét is elutasította. Szegényen és magányosan élt.

A hetvenes években egyre inkább a gondolati-filozófiai költészet kezdi érdekelni. 1882-ben írta Az üstökös című versét, melyben az üstökös a magány, az elszigeteltség többértelmű szimbóluma. Kiutat keres az 1867 utáni magyar viszonyok közül, de pesszimizmusa miatt nem talál megoldást, és egyre jobban elhatalmasodik rajta a világgyűlölet. Ekkor válik igazán nagy költővé. 1888-ban írta a Nádas a tavon című versét, mely egyik legjelentősebb alkotása.

1880-ban 53 évesen feleségül vette a 19 éves Bartos Rozáliát. Hozzá írta az ún. Rozamunda-verseket. Két évvel később azonban kiderült, hogy Róza korábban könnyelmű életet élt, és házassága előtt tíz hónappal gyereke született, akit dajkaságba adott. Vajda János elvált feleségétől.

1897. január 17-én halt meg Budapesten.

Forrás:
http://www.uhu.hu/start.jsp?type=szerzo&authorID=5002&from=94685848