Tétel adatlapja
CÍMLAP
Illyés Gyula
Hattyúdal ébreszt
vagy lehet-e a népnek művészete?


TARTALOM, ÉLETRAJZ



Tartalom

Lehet-e a népnek művészete?
Reneszánsz, azaz valami újra kitör
Mi volt a mélyben?
Késés, ajándékkal
A világ, amely világra jött
Szerencsés találkozások
Leleplező hasonlóság
Előőrsök hátvédőkkel
Egy meglepő különlegesség
Sokatmondó beszéd
Eredmények
Úttalálók
Váratlan, de "atyafias" találkozások
A tömeg és a nép
A népek tömege
Amikor a múlt is halad
Föladhatjuk-e az eltanulást?

A legtávolibb óhaj



Életrajz

Illyés Gyula
(1902-1983)

1902. november 2-án született Felsőrácegrespusztán Illés János uradalmi gépész fiaként. Gyermekkora nagy részét is a pusztán tölti, majd Dombóváron, Bonyhádon járt gimnáziumba és Budapesten érettségizett. Diák- és ifjúmunkás- megmozdulásokban vett részt, s ott volt a románok elleni csatában. Már a budapesti egyetem francia-magyar szakos hallgatója, amikor emigrálnia kell Párizsba, ahol magyar művelődési körök munkájában vesz részt, s a Sorbonne-ra is beiratkozott. A francia avantgárd művészei közül többel életre szóló barátságot kötött. Az Ék és a Ma közölte első írásait, majd amnesztiával való hazatérte után a Dokumentum és a Munka. Biztosítási hivatalnokként dolgozott, amikor már a Nyugatban publikált, amelynek később társszerkesztője lett. A Nyugat örökébe lépő Magyar Csillagot is ő szerkesztette. Juvancz Irmával való rövid házassága után vette feleségül Kozmutza Flórát. A háború után - amíg lehetséges volt - részt vett a közéletben, s a Választ is szerkesztette, ám 1948-tól visszavonult a nyilvános szerepléstől. Ez alól 1956 jelentett kivételt, amikor beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe. Élete utolsó évtizedeiben rangos hazai és külföldi díjakban és kitüntetésekben részesítették.

Költészete az avantgárdtól indul, de a '30-as évektől fölerősödik egy rá jellemző tárgyias realizmus, amely szociális érzékenységgel párosul. Prózája is a valóság elemeiből épül, s a Puszták népe (1936), korának nagy hatású műve jelenti az igazi áttörést. A Hunok Párizsban című regényétől a Kháron ladikján kis remekművéig a valóság sok arcát fedezhetjük föl, s legnagyobb drámái (az Ozorai példa, a Különc, a Kegyenc) is az ember etikai konfliktusait ábrázolják.

Széleskörű munkássága szinte minden műfajt felölel. Irodalmunk élvonalába tartoznak esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei, interjúi, népmese-feldolgozásai és műfordításai is. Életműve hidat képez az utolsó Nyugat-nemzedék és az ezredvég nemzeti irodalmi vonulata között. Erős erkölcsi alapokon álló költészete és publicisztikája sok ponton mutat a valódi demokrácia irányába, megelőlegezve és előkészítve történelmünk nagy, 1990-es eseményeit.

Gacsályi József

Forrás: http://www.igyuk.hu/html/illyes.shtml


×