Előszó

Ez az összeállítás a szerkezetek állapotának megítélésénél alkalmazott rezgésvizsgálati módszerekkel, mint a roncsolásmentes szerkezeti vizsgálatok egyik speciális területével foglalkozik. Az elméleti alapok összefoglalása után tárgyalja az alkalmazáshoz szükséges legfontosabb műszerelemeket és műszereket, a kiértékelési módszereket és azok felhasználását a mindennapi gyakorlatban.

Minden szerkezeti elem, elempár vagy teljes szerkezet működését rezgésjelenségek, tágabb értelemben zajok fellépése jellemzi. Függvénye a pillanatnyi állapotnak, működésmódnak és információtartalma - kellő ismeretek birtokában - meghatározó mind az elhasználódás mértékének, mind a működési rendellenességének megítélésénél.

A rezgés valamely rugalmas közegben (gázban, folyadékban, szilárd testben) hullámszerűen tovaterjedő mechanikai zavarási állapotot jelent. A közeg mechanikai tulajdonságainak függvényében maga a zavarás a közeg állapotának térben és időben történő ingadozása az egyensúlyi helyzet körül. Rezgésekről (ún. testhangokról) akkor beszélünk, ha ez a folyamat szilárd közegben játszódik le. A továbbiakban csak ezzel az esettel foglalkozunk.

A rezgésvizsgálat vagy más kifejezéssel a rezgésdiagnosztika a korszerű karbantartási rendszerek egyik legjelentősebbike. Alkalmazásával a szerkezet leállítása és megbontása nélkül - kellő számú adat birtokában - bármely időpontban megállapítható a kérdéses egység (elem, elempár vagy szerkezet) pillanatnyi állapota (károsodásának mértéke), várható élettartama, majd ezek alapján egy esetleges beavatkozás szükségessége és ennek időpontja az üzemidő függvényében. Ezáltal tervezhetővé válik maga a karbantartási folyamat is.

A karbantartási módszereket áttekintve - beavatkozás meghibásodásnál, statisztikai adatokból meghatározott időpontban (TMK: Tervszerű Megelőző Karbantartás!), állapotfigyelés alapján - ez az eljárás lényeges költségcsökkenést, általában egyszerűbb javítást és hatékonyabb üzemeltetést biztosít. A nagy termeléskiesést eredményező váratlan leállások ("Szükség szerinti javítás" módszere), a tényleges élettartam figyelmen kívül hagyása és a megbontással járó elkerülhetetlen járulékos hibák ("TMK") elkerülésével lehetővé teszik a tervezett élettartam elérését nagy megbízhatósággal, s a hibaokok behatárolását egyszerű módszerekkel.

Megbízhatósága függvénye az alkalmazott műszerek minőségének, az alkalmazók képzettségének és gyakorlatának. Kellő elméleti tudás és gyakorlati tapasztalat birtokában ez az érték 90% felett van, ami azt jelenti, hogy 100 esetből 90 feletti a helyes megítélés. Ugyanez az arány segédeszközök alkalmazása nélkül egyértelműen 50% körüli, de csak akkor, ha a vizsgálatot végző szakemberek mögött több évtizedes tapasztalat van.

Az állapotfigyelés mindig az észlelt jelenség elemzésével jár együtt, azaz a mérés és a diagnosztizálás sohasem választható szét, s csak ennek alapján valósítható meg az eredményes és helyes beavatkozás.

Igyekszünk ezzel a rezgésvizsgálatok magyar nyelvű szakirodalmában egy olyan összeállítást megjelentetni, amelynek középpontjában maga a cél, a szerkezeti elem vagy a teljes szerkezet állapotfelmérésének, élettartamának meghatározása áll. Az eszközök - a vizsgálati módszerek és eljárás - bemutatása döntően azok fizikai alapjaira, alkalmazhatósági feltételeire, korlátaira és eredményeinek megbízhatóságára, az azokat befolyásoló tényezők tárgyalására vonatkozik a teljesség igénye nélkül

Mint minden új kezdeményezésnek, e füzetnek is nyilvánvalóan meglesznek a maga hiányosságai és a jövőben számos területen kiegészítésre szorulnak. Ezt nagyban segítené az, ha a Tisztelt Olvasók észrevételeiket, javaslataikat a szerzőknek vagy a projekt vezetőjének eljuttatnák. A TEMPUS program nyújtotta támogatás lehető legjobb kihasználása érdekében az elkészült tananyagokat INTERNET-en is közreadjuk (http://www.bzlogi.hu/tempus.html) annak érdekében, hogy a szerkezetintegritás diszciplínája hazánkban minél gyorsabban és minél szélesebb körben elfogadásra és elterjedésre találjon.

Miskolc, 1999. június 15.

Kováts Attila