Rézcsövek alkalmazástechnikai kézikönyve


2. Szerelési ismeretek

Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az épületgépészeti szerelésekhez kizárólag csak installációs célra gyártott csöveket használjanak fel, mert egyes kereskedésekben kínálnak olcsóbb, de nem ilyen szerelési célra gyártott csöveket, melyeknek felhasználása után hamarosan garanciális problémák lépnek fel.
A rézvezetékek szerelése lényegesen egyszerűbb és könnyebb az acélcsövekhez viszonyítva. Kevesebb szerszám és kisebb felszerelés elegendő hozzájuk. A szállításuk is lényegesen könnyebb.


2.1. Általános ismeretek

Vakolat alatti, vagy padozatban történő szereléshez a műanyagbevonatos lágy rézcsöveket célszerű használni. A tekercsben szállított csöveknél mindig akkora hosszúságot tudunk levágni amekkora szükséges, és hulladék nem lesz - illetve csak a tekercs legvégénél, de még azt is könnyen fel lehet használni.
Falon kívüli szerelésekhez a félkemény, illetve kemény rézcsöveket ajánlatos felszerelni. A falon kívüli szereléseknél a tekercsben szállított lágy rézcsöveket egyengetni kellene, s ez biztosan nem sikerül teljesen, tehát esztétikailag lenne kifogásolható. Itt már többször akadhat hulladék, mert a csöveket 5 m szálhosszúságban szállítják, de ezek a hulladékok is felhasználhatók.
Bármilyen szerelési technológiát alkalmazunk, a következőket mindig el kell végezni:



2.1.1. Darabolás

A csővezetéket minden esetben a szükséges hosszra le kell vágnunk. Bármilyen darabolási technikát választunk, a vágási felületnek a cső tengelyére merőlegesnek kell lennie. Ha nem merőleges a vágási felület, akkor kedvezőtlen vezeték-elhelyezés esetén előfordulhat, hogy a forraszanyag befolyik a cső belsejébe, s ott eróziós korrózió okozója lesz (2.1. ábra)

2.1. ábra
Helytelen darabolás következménye

A darabolást többféle szerszámmal végezhetjük. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai.

a.) Keretes fémfűrész

A legismertebb és legelterjedtebb darabolási eljárás (2.2. ábra). Vigyázni kell arra, hogy ne acél darabolásához alkalmas fűrészlap legyen a keretben, mert ezzel ugyan nagyon gyorsan lehet elvágni a csövet, de rendkívül erős sorja marad utána és a gyors vágás miatt a vágás nem biztos, hogy merőleges lesz. Amennyiben aprófogú fűrészlapot teszünk a keretbe, akkor a vágási idő megnövekszik, de a sorja képződése kisebb lesz és pontosabb lesz a vágási felület.

2.2. ábra
Keretes fémfűrész

b.) Görgős csővágó

Nagyon kedvelt darabolási eljárás, és egyre jobban elterjed. A vágás ideje kicsivel megnövekszik, de tisztább, és biztos, hogy merőleges felületet kapunk. A sorja szempontjából viszont a legrosszabb ez a vágás, mert egy összefüggő, vastag sorját kapunk, melynek eltávolítása sokkal nehezebb, mint a többié. A hagyományos sorjátlanító szerszámokkal nem is lehet eltávolítani ezt, hanem ehhez hántolókés szükséges (sauber). Lágy rézcsövek darabolásához nem megfelelő, mert ha nem megfelelő előtolást végzünk, a cső beroppanhat.

2.3. ábra
Görgős csővágó

c.) Gyorsdaraboló (sikító)

Ezzel a vágási eljárással biztosan derékszögű lesz a vágás, de vigyázni kell arra, hogy ne túl gyorsan végezzük el, mert a cső nagyon felmelegedhet, s ekkor a felmelegedett résznél megindul a fém kristályszerkezetének átalakulása, mely az eróziós korrózió előidézője lehet. Sorja szempontjából kedvező a vágás, mert vékony összefüggő hártya alakul ki, melyet könnyű sorjátlanító szerszámmal eltávolítani.

2.4. ábra
Gyorsdaraboló

d.) Körfűrész

Az előzőhöz hasonlóan jó lesz a vágás, s a fűrésztárcsa fogainak nagyságától függően kapunk kisebb, vagy nagyobb sorját. Ugyanúgy néz ki mint a gyorsdaraboló, csak a gépbe nem korong van befogva, hanem körfűrész lap.

e.) Bolygófűrész

A lehető legjobb vágási felületet kapjuk e szerszámmal. A darabolási idő is csekély. A szerszám úgy néz ki, mint egy fúrógép (2.5. ábra), melynek végén a tokmány helyén, egy körbe fordítható körfűrészlap található elfedve. Ezzel a szerszámmal szinte sorjamentes felületet kapunk és a vágási felület is biztosan merőleges lesz. Egyetlen hátránya a gép ára, mely miatt hazánkban nem terjedt el széles körben ez a módszer.

2.5. ábra
Bolygófűrész


2.1.2. Sorjátlanítás

A darabolás után kivétel nélkül minden esetben el kell távolítani a cső végéről a keletkezett sorját. Ezt el kell végezni a cső külső- és a belső felületén is. A legegyszerűbb sorjátlanító szerszám a 2.6. ábrán látható, melynek segítségével a külső- és a belső sorja is eltávolítható.

2.6. ábra
Sorjátlanító

A sorjátlanító használata egyszerű, néhányszor meg kell forgatni a szerszámot a cső végénél (2.7. ábra)

2.7. ábra
A sorjátlanító szerszám használata


2.1.3. Kalibrálás

A kalibrálás a cső végének a szabályos kör keresztmetszetre alakítását jelenti. Főleg a lágy csöveket szükséges kalibrálni, mert amikor a tekercsben szállított csövet letekerjük és kiegyenesítjük, akkor a hajlítás miatt a cső keresztmetszete deformálódik (deformálódhat a darabolásnál is). Az idomokba illesztésnél ez az alakváltozás problémát jelenthet. A legnagyobb gondot kapilláris forrasztásnál jelentheti, mert ott a kapilláris forrasztási rés nagyságának nagyon fontos jelentősége van (erről majd később részletesen lesz még szó). A kalibráláshoz két szerszám szükséges, a kalibráló tüske és kalibráló gyűrű (2.8. ábra).

2.8. ábra
Kalibráló szerszámok

Arra mindig vigyázni kell, hogy először a tüskét kell beverni a csőbe (2.9.ábra), majd azt kihúzva a gyűrűt kell ráütni a cső végére. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy fordított sorrendben nem lesz megfelelően előkészített a csővég. A két szerszám egyszerre történő használata a csővéget deformálja (megfolyik a cső), s nem kapjuk meg a várt kialakítást.

2.9. ábra
Kalibráló tüske használata


2.1.4. Csőkötés

A csövek szerelésénél - mindegy, hogy toldásról, vagy idom beépítésről van szó - elkerülhetetlen a csövek összekötése. A gyakorlatban a leggyakrabban használt csőkötési mód a forrasztásos kötés, de ezzel messze nem merítettük ki a lehetőségeket, lényegesen nagyobb paletta áll rendelkezésünkre, mint az acélcsöveknél. A forrasztásos kötés sokkal kevesebb időt igényel, mint az acélcső hegesztése, de sokszor előfordul, hogy még ez is sok időbe telik, például meglévő hálózatok javításánál, amikor kényszerűségből el kell zárnunk az elzárót. Ha előre gondolkozva megválasztjuk a megfelelő csőkötést, akkor a lezárást csak másodpercekre, vagy maximum egy-két percre kell fenntartanunk. Természetesen új szerelésnél is használhatjuk a többi csőkötési módot, hisz ott sem mindegy milyen gyorsan készülünk el a kivitelezéssel. Nézzük át a rézcső kötésének lehetőségeit!

A csőkötési módokat alapvetően két nagy csoportba soroljuk:
a.) oldható kötések
b.) nem oldható kötések


2.1.4.1. Oldható kötések

Azokat a csőkötéseket tekintjük oldhatónak, melyeket a vezeték károsítása nélkül tudunk szétbontani, valamint ugyanilyen módon ismét össze tudunk kötni. Például acélcsöveknél a normál karmantyús csőkötés nem tekinthető oldhatónak, mert azt csak akkor tudjuk szétbontani a cső károsodása nélkül, ha azt a végpontjától kezdve az adott karmantyús kötésig visszabontjuk.
Az oldható csoporton belül további három csoportot különböztetünk meg:



a.) Menetes kötések

A menetes kötéseknél vannak olyanok, melyeket forrasztással kell kombinálnunk és olyanok, melyeknél forrasztás nélkül, tömítőgyűrű segítségével oldjuk meg a csőkötést. Mindegyik kötéshez vörösöntvény, vagy más néven bronz idomokat használunk. Lehetnek sárgaréz idomok is, de azokat ivóvíz hálózatoknál kerülni kell, mert abból kioldódhat cink, mely mérgező hatású.

Hollandi anyás kötések:

Két megoldása lehetséges, de mindkettőnél forrasztással kell az idomokat a csővezetékhez rögzíteni. Mindkét esetben óvatosan kell meghúznunk a hollandi anyát, nehogy eltekeredjen a rézcső.

1.) Kúpos-kúpos, vagy kúpos-gömbfelületű kötés (2.10. ábra):

2.10. ábra
Kúpos-kúpos csatlakozás

A menetes idomokat keményforrasztással a rézcsövek végeihez erősítjük, majd a hollandi anyát rátekerjük a menetes csavarra. A tömítést a két kúpos felület, illetve a kúpos és gömbfelület találkozása biztosítja. A tömítés biztonsága miatt vigyáznunk kell a csővezetékek egytengelyűségére. Vigyázni kell arra is, hogy keményforrasztásnál a cső anyaga kilágyul, s emiatt a cső könnyen elcsavarodik, tehát a kötés mindkét végét fogóval, vagy villáskulccsal kell megfogni.


2.) Lapos tömítéses kötés (2.11. ábra):

2.11. ábra
Lapos tömítésű kötés

A csavarzatot itt is forrasztással erősítjük a cső két végéhez, majd a lapos tömítést közbeiktatva rátekerjük a hollandi anyát a menetes csavarra. A csövek egytengelyűségére itt is nagyon kell vigyáznunk.

Szorítógyűrűs kötések:

E kötésfajtáknál nem forrasztjuk az idomokat a rézcső végeihez, ezért itt gondolnunk kell arra, hogy nem szabad a csöveket tengelyirányú húzásnak kitennünk.

1.) Vágógyűrűs kötés (2.12. ábra):

2.12. ábra
Vágógyűrűs kötés

A szorítócsavarral fémgyűrűt préselünk össze, s ez biztosítja a megfelelő tömítettséget. A fémgyűrű a rézcsövet is nyomja, ezért a cső védelmére egy belső védőcső is van az idomban (csőhüvely). E kötésnél problémát jelent, hogy a tömítés csak egy kötésre alkalmas, tehát ha meg kell oldanunk a kötést, akkor már csak új fémgyűrű beiktatásával kapunk biztonságos kötést. Ehhez viszont le kellene vennünk a vezetékről a csavarzatot, ami a vezeték károsodása nélkül nem oldható meg, ezért ezt a kötési módot lehetőleg kerüljük. További problémát jelent, hogy a belső védőcső csökkenti a cső szabad keresztmetszetét.

2.) Lágy tömítésű kötés (2.13. ábra):

2.13. ábra
Lágy tömítésű kötés

Ez a kötésfajta nagyon gyakori, hiszen például a sarokszelepek a mosdók alatt hasonlóképpen néznek ki. E kötési módnak nagy előnye, hogy a tömítés többször is felhasználható.

b.) Karimás kötések:

A karimás kötések mindegyikét forrasztással, vagy hegesztéssel kell kombinálnunk. Mindegyik karimás kötésnél lapos tömítést teszünk a két karima közé, s anyáscsavarokkal húzzuk össze azokat. A csavarok rézből legyenek, nehogy elektrokémiai korrózió léphessen fel. Amennyiben acél csavarokat használunk, gondoskodnunk kell arról, hogy a két fém ne érintkezhessen közvetlenül egymással.

1.) Lapos karimás kötés (2.14. ábra):

2.14. ábra
Lapos karimás kötés

A karima vörösöntvényből, vagy bronzból készül, s ezt keményforrasztással kell a csővezetékek végeihez erősítenünk. Ez a kötésmód nagyon biztonságos, mert nem kell félnünk a cső elcsavarodásától.

2.) Laza karimás kötés kiperemezéssel (2.15. és 2.16. ábrák):

2.15.ábra
Kézi peremezést ne használjunk

2.16. ábra
Laza karima gyári peremezéssel

Nagyon lényeges, hogy a kiperemezett rész gyárilag készített legyen, vagyis ne készítsük azt a helyszínen kézzel. A gyárilag készített peremezést legcélszerűbb hegesztéssel összekötni a cső végével.

3.) Laza karimás kötés kötőgyűrűvel (2.17. ábra):

2.17. ábra
Laza karimás kötés kötőgyűrűvel

E kötésnél egy vörösöntvényből, vagy sárgarézből készült úgynevezett kötőgyűrűt kell a cső végéhez forrasztanunk.

c.) Bilincses kötés:

E kötésmódnak két fajtája van forgalomban:



1.) Szorítóbilincses kötés (2.18. ábra):

2.18. ábra
Szorítóbilincses kötés

Forrasztani ennél a kötésfajtánál nem kell. A kötési helyre gumigyűrűt és szorítóbilincset húzunk, majd meg kell szorítanunk a csavarokat. A lágy rézcsöveket deformálhatja a szorítás, ezért e kötésfajtánál csak félkemény, vagy kemény rézcsöveket használhatunk.

2.) Victaulic kötés

E kötésmódhoz az előzőhöz hasonlóan gumigyűrűre van szükség, és a kötést a két fél-részből álló karimával hozzuk létre (2.19. ábra).

2.19. ábra
Victaulic kötés elemei

A cső kötése előtt a cső végére egy körkörös bemélyedést kell készíteni, amibe majd a karima bele tud kapaszkodni (2.20 és 2.21. ábrák).

2.20. ábra
Bemélyedés a csövön

2.21. ábra
A kötés tengelyirányú erőket is fel tud venni

E kötési mód nagyon biztonságos, csak a hozzávaló anyagok ára magas, emiatt nem tud gyorsan elterjedni. Egy kész rendszert mutat a 2.22. ábra.

2.22. ábra
Kész szerelés Victaulic rendszerrel


2.1.4.2. Nem oldható kötések

Azokat a csőkötéseket nevezzük oldhatatlannak, melyeket csak a vezeték károsításával tudunk szétbontani.



a.) Forrasztásos kötések:

Általában az 50 mm-nél kisebb átmérőjű csöveket kapcsoljuk össze forrasztással. E méret felett már inkább hegesztjük a csöveket. Kétféle forrasztást ismerünk:



A forrasztásos kötéseket részletesen taglaljuk egy későbbi fejezetrészben, ezért itt nem foglalkozunk vele.

b.) Hegesztéses kötés:

A hegesztéses kötéseket általában 50 mm átmérő fölött használjuk. A hegesztés lehet:



1.) Hagyományos hegesztéses kötés:

Ezt normál acetiléngázas (dissous) hegesztő-felszereléssel készítjük, mely hegesztési mód rézcső esetében nagy gyakorlatot igényel, vagyis csak az próbálkozzon a rézcső hegesztésével, aki már acélcsövön jól begyakorolta a hegesztést. A rézcső falvastagsága sokkal kisebb az acélcsőnél, valamint a réz jobb hővezető-képességű, mint az acélcső, ezért nagyon gyorsan kilyukadhat a hegesztés helyén és körülötte a cső. A rézcső hegesztését határozottan és gyorsan kell végeznünk. A csővégeket az acélcső hegesztésénél megismertek szerint képezhetjük ki (tompa; V; stb. varrat). Hegesztés közben a réz sok oxigént vehet fel, vagyis oxidálódik, ami káros a későbbi üzemvitelre, ezért ezt a kötésmódot lehetőleg ne alkalmazzuk. Amennyiben elkerülhetetlen e kötés alkalmazása, úgy a legjobb, ha a cső belsején lassú áramlással védőgázt (nemesgázt) áramoltatunk keresztül, s így nem tud oxidálódni a cső belső felülete, ahol majd a később szállítandó közeg áramlik. A hegesztendő cső mindkét végére egy-egy gumitömlőt célszerű tenni. Az egyiken bevezetjük a védőgázt, a másikat egy vízzel teli vödörbe vezetjük, s így látható a lassú gázáramlás és levegő sem tud bejutni a csőbe.

2.) Védőgázas hegesztés:

A védőgázas hegesztés több szempontból is jobb a hagyományosnál, mert a védőgáz két problémát is megold egyszerre:



Lényegesen gyorsabb és biztonságosabb kötést ad, mint az előbbi, tehát ezzel a módszerrel a gyakorlatlan hegesztők is tudnak dolgozni. Kétféle védőgázzal dolgozhatunk: argon, CO2.

c.) Roppantógyűrűs kötés:

Németországban például tilos ezt a kötést alkalmazni, mert a csövet egy hornyolt idomra "rároppantjuk", ami nem mindig ad tökéletes tömítést. Egy kúpos belső felületű hollandi anyával szorítunk egy felhasított gyűrűt a csőre, s ez ad egy oldhatatlan kötést. Néhány szerelvény csatlakozása ilyen, de ha lehet kerüljük ezt a kötést.

d.) Présidomos kötés:

Az egyik leggyorsabban elkészíthető kötési mód, hiszen a teljesen tapasztalatlan szerelő is el tudja készíteni ezt a kötést 4-6 másodperc alatt. Speciális szerszám kell hozzá. A présidom tokjában van egy horony, s ebben egy gumigyűrűt találunk (2.23. ábra), mely gyűrűt az idom tokjával együtt a szükséges szerszámmal (2.24. ábra) rápréselünk a csőre.

2.23. ábra
Présidomok

2.24. ábra
Préselő szerszámok

Az ábra baloldalán lévő szerszám hálózati feszültséggel működik, így helyszíni szerelésnél kevésbé mozgékony. A másik szerszám akkumulátorról üzemel, így lényegesen mobilabb és a feje teljesen körbeforgatható, azaz minden helyszíni munkához alkalmazkodni tud.
Nagyon kell vigyázni a ledarabolt csővégek sorjátlanítására, mert a sorja megsértheti a gumitömítést, s ekkor már nem biztos a tökéletes kötés. A szerszám az idomra egy hatszögletű benyomást készít, ami elfordulás és tengelyirányú elmozdulás ellen is védi a kötést. A 2.25. ábrán a karmantyú bal oldalán már kész a préselés, a jobb oldalán pedig látszik, hogy még ezután készül a kötés.

2.25. ábra
Préskötés

Egy kész szerelést lehet látni a 2.26. ábrán

2.26. ábra
Présidomos kazánházi szerelés

Természetesen a csőnek tiszta zsírmentesnek kell lennie a tökéletes tömítettséghez. A gép szorítópofái a csőméretnek megfelelően cserélhetőek.

e.) Gyorskötő rendszer

Ehhez a kötési módhoz speciális idom szükséges (2.27. ábra), mely nem olcsó, viszont a kötés szinte pillanatok alatt kész.

2.27. ábra
Gyorskötő idomok

Az idom belülről úgy van kiképezve (2.28. ábra), hogy középen egy műanyag ütközőt találunk a bedugás mélységének érzékeléséhez. Egy-egy gumigyűrű biztosítja a tömítést és az idom mindkét oldalán egy-egy rozsdamentes acélból készült "farkasfog" akadályozza meg a cső kicsúszását, miáltal ez a kötés oldhatatlanná válik.

2.28. ábra
Gyorskötő idom felépítése


2.1.5. Tisztítás

A csővéget tisztítani, azaz a felületet oxidmentesíteni, csak a forrasztásos kötéseknél szükséges. A tisztítást külön végezzük a cső külső- és belső felületén. A külső felülethez fémmentes tisztítót (pl. gyapotkendőt 2.29. ábra) használunk.

2.29.ábra
Gyapotkendő

Az idomok belsejének tisztításához tisztítókefét használunk (2.30. ábra). Tisztítókeféből lehetőleg rézszálast kell választani.

2.30. ábra
Tisztítókefe

A rézszálas tisztítókefe nagyon gyorsan kopik, s az ára sajnos nem alacsony. Emiatt a kopott kefét nem szokták eldobni a szerelők, hanem arra tekernek gyapotkendőt és úgy tisztítják meg vele az idom belsejét. Kis gyakorlattal ez a művelet tökéletes lehet.

2.31. ábra
A cső külső felületének tisztítása


2.1.6. Öblítés

Az elkészült hálózatot át kell öblíteni, hogy eltávolítsuk a cső belsejéből a benne maradt szennyeződéseket és az esetlegesen bennlévő folyasztószert (forrasztásos kötés esetén). A folyasztószer megakadályozza a csőben a nemes oxidréteg kialakulását, s így lehetőséget teremt az eróziós korrózióra, ha abban víz közeg áramlik. A folyasztószer eltávolítása ivóvíz vezeték esetén a legfontosabb, mert abban mindig oxigéndús víz áramlik, ami elősegíti a rézionok leválasztását a cső faláról.
Ivóvíz és fűtési víz szállításánál az öblítést szűrt vízzel oldjuk meg. Ha lehetséges, akkor keverjük nagynyomású levegővel az öblítővizet, mert a keverék intenzívebben tudja a szennyeződéseket eltávolítani. Fagyveszély esetén az öblítést levegővel végezzük, de az első lehetőségnél mossuk át a rendszert vízzel.
Gázellátásnál, olajellátásnál, klímarendszereknél, préslevegőnél az öblítést nagynyomású levegővel kell elvégezni és hagyni kell, hogy a cső nyitott végén a szennyeződések eltávozhassanak.


2.1.7. Nyomáspróba

Minden elkészült hálózatot ellenőrizni kell, hogy jól sikerült-e a szerelés. Az ellenőrzéshez szükséges nyomás minimum 10 bar legyen, de ha ezt megközelíti, vagy meghaladja az üzemi nyomás, akkor legalább az üzemi nyomás 1,5- szerese legyen a próbanyomás.
Olyan helyeken, ahol az elkészült hálózat esetleges sérüléseknek van kitéve (pl. padozatban, vakolat alatt) a további munkák során, a veszély idejére (pl. betonozás, vakolás) a nyomást rajta kell hagyni a rendszeren, hogy azonnal észre lehessen venni, ha baj történik. Például betonozáskor történt sérülést még a betonozás közben ki lehet javítani. Ha ezt nem tesszük meg menet közben, csak a betonozás végén vesszük észre a hibát, akkor szinte lehetetlen megtalálni a hiba helyét és fel kell bontani a teljes betonozást.


2.1.8. Utószigetelés

A falban, vagy padozatban haladó vezetékek mindig szigeteltek legyenek. A kötések helyén a szigeteléseket pótolni kell.
Falon kívüli szerelésnél is szigetelt vezetéket kell használni, ha a csőben hideg közeg áramlik, ugyanis a levegő nedvességtartalmából kicsapódik egy rész a cső felületére (izzad a cső, 2.32. ábra).

2.32. ábra
A hideg csövek izzadása

A szigetelés szakszerű eltávolítását speciális késsel kell végezni (2.33. ábra), mert ha hagyományos késsel tesszük ezt, akkor könnyen megsérthetjük a csövet. A rézcső a sérüléseknél könnyen törhet.

2.33. ábra
Szigetelésbontó kés

A kötés elkészülte után a hiányzó szigetelést pótolni kell úgy, hogy a pótlás minősége megközelítse az eredeti szigetelés jóságát (2.34. ábra).

2.34. ábra
Szigetelés pótlása


2.2. Forrasztásos kötés készítése

Forrasztásos kötés készítésénél a csővégek és idomok forrasztási felületei fémtiszták (oxid és szennyeződésmentesek) legyenek. A rézcsövek és idomainak lágy és kemény forrasztásánál a kapilláris forrasztási eljárást kell alkalmazni. Azaz a forrasztási hézag egyenletes és olyan kicsi legyen, hogy a kapilláris hatás létrejöjjön és a forrasz a nehézségi erő ellenére a résbe bejusson (2.35. ábra). Az EN 1057 szabványnak megfelelő csövek ill. az EN 1254 szabvány 1. része szerinti forrasztott szerelvények alkalmazása esetén az egymáshoz igazodó méret tűrések miatt ez a követelmény teljesül.

2.35. ábra
A kapilláris rés és szívómagasság összefüggése

A belső és külső forrasztási végek közti átmérő különbség legalább 0,02 mm és legfeljebb 0,3 mm értékű az 54 mm-es külső átmérővel bezárólag, e feletti méreteknél legfeljebb 0,4 mm. A centrikus helyzetből adódóan a forrasztási hézag 0,01-0,2 mm. A megfelelő kapilláris rés miatt főleg a lágy rézcsöveket kalibrálni kell. Amennyiben ez nem történik meg, akkor nem lesz jó a kötés (2.36. ábra). Két oldalt nincs kapilláris rés, így oda nem tud bejutni forraszanyag. Alul és felül pedig túl nagy a rés, így nem biztos, hogy megfelelő magasságig fel tud szívódni a forraszanyag. Ez a forrasztás biztosan nem lesz tömör.

2.36. ábra
Kalibrálás nélküli lágy rézcső

A forrasztási helyzetet a csőtengelyhez viszonyítva nem szabad áthelyezni és a teljes átfedési hossz mentén egyenletes forrasztási hézagot kell biztosítani. A forrasztás szakszerű előkészítése és elvégzése alapvető fontosságú a berendezés későbbi üzembiztonságához.
A gyárilag köpennyel ellátott vagy hőszigetelt rézcsövek összekötésénél a gyártók utasításait kell betartani. Az összekötési helyeket a nyomáspróba után utólag szigetelni kell.
Forrasztásos kötésnél kétféle megoldás lehetséges:



A két forrasztási módszer között két lényeges eltérés van. Az egyik a forrasztási hőmérséklet, a másik a munka menete. Megegyezés született arról, hogy a 450°C-t tekintjük a határnak. Az ez alatti hőmérsékleten történő forrasztást lágy forrasztásnak nevezzük, e felett pedig kemény forrasztásnak. Természetesen a két forrasztási hőmérséklet ettől nagyon messze van. A lágyforrasztás 200-250°C hőmérséklet környékén történik, a keményforrasztás pedig 670-730°C körül. A kívánt hőmérséklet mindig az alkalmazott anyagoktól függ.
A forrasztásokat alacsonyabb hőmérsékleteknél egyszerű PB gázzal üzemelő forrasztópisztollyal végezhetjük, de a magasabb hőmérsékleteknél célszerűbb az acetiléngázzal üzemelő forrasztópisztoly használata. A lángot minden esetben szórtra (nem szúró) és semlegesre (se nem oxidáló, se nem redukáló) kell beállítani.
Meglévő épületeknél a lakásokban történő munkáknál nagyon hasznos az elektromos forrasztó használata, mert ott nincs nyílt láng, így kisebb a tűzveszély.
Vízvezetéki és fűtési rendszer szerelésénél használhatunk helyszínen készített karmantyút, szűkítést és elágazást. A helyszínen készített elágazást viszont csak keményforrasztással lehet kötni, ezért ivóvíz rendszereknél 28 mm külső átmérő alatt ne használjuk ezt.
Gázvezetékek szerelésénél T és ferde leágazások valamint szűkítések kialakítása csak az EN 1254 szabvány szerinti kapillárisan forrasztható idomok alkalmazásával lehetséges (helyszínen előállított GW 2 munkalap szerinti karmantyús csatlakozások engedélyezettek).
Folyékonygáz és olajvezeték szereléseknél minden forrasztásos összekötést az EN 1254 szabvány szerinti kapillárisan forrasztható idomokkal kell elvégezni. Csapadékvíz, iparivíz és hűtővíz rendszereknél a csatlakozások vonatkozásában úgy kell eljárni, mint az ivóvízrendszereknél, a napenergiás berendezéseknél pedig mint a fűtési rendszereknél.


2.2.1. Lágy forrasztás

Lágy forrasztásos kötéseket hideg és melegvizes valamint fűtési vezetékekben 110°C üzemi hőmérsékletig lehet alkalmazni. Gáz, folyékonygáz és olajvezetékeket nem szabad lágy forrasztással összekapcsolni. A gyártók előírása szerint a felületfűtéseknél alkalmazott rézcsöveket kemény forrasztással kell összekötni.
Lágyforrasztásnál a következő méreteket be kell tartani (2.1. táblázat):

2.1. táblázat: Legkisebb benyúlási hossz és legnagyobb forrasztási hézag lágy forrasztásos összekötéseknél (EN 1254, 1. rész)

A lágy forrasztásos összekötéseknél minden esetben folyasztót kell alkalmazni (2.2. táblázat). Kerülni kell a forrasztás során a folyasztó túlhevítését, mert hatását elveszti.
Fontos, hogy a folyasztó vékonyan kerüljön a cső vagy idom forrasztási felületére annak érdekében, hogy csak a műszakilag elkerülhetetlen mennyiségű hidegvízben oldódó folyasztó anyag kerüljön a vezeték belsejébe. Legjobb az, ha a folyasztószert a cső külső felületére visszük fel, mert a felesleges mennyiséget az idom felhelyezése a csövön kívülre juttatja. Ezt a felesleges folyasztó anyagot öblítéssel el kell távolítani.
A külső felületekről a folyasztó maradványát optikai okokból kell a forrasztás után eltávolítani, hogy elkerüljük a zöld korróziós termékek képződését. Lágy forrasztásos folyasztó esetén egy puha nedves ronggyal lehet ezt eltávolítani.

2.2. táblázat
A lágyforrasztáshoz alkalmazott folyasztók

A lágy forrasztó paszta alkalmazása (por alakú lágy forrasz és folyasztó keveréke) egyszerűsíti a folyasztó helyes adagolását és a paszta színváltozása (szürkétől ezüstig, a forrasz olvadása) jelzi a felhasználónak a helyes üzemi hőmérsékletet.

A folyasztóhoz hasonlóan a lágy forrasztó pasztát is vékonyan kell felvinni a külső forrasztási végre (és nem az idomba). A hőmérséklet elérése után a pasztához forraszanyagot kell még adagolni azonos összetételben mint a pasztában lévő forrasz, annak érdekében, hogy a kapilláris hézagban biztosítsuk a megfelelő töltöttséget. A lágyforrasztó paszták por alakú lágyforrasz összetevőt, folyasztót valamint kötőanyagot tartalmaznak, így egy krémszerű paszta keletkezik, amely legalább 60 tömeg% mértékben tartalmaz forraszanyagot.

Ivóvizes rendszereknél csak az EN 29453 szerinti lágyforraszokat szabad alkalmazni, melyeknek az összetételét a 2.3. táblázat tartalmazza. Az egyéb szereléseknél (pl. fűtés) az egyszerűség kedvéért ezen forraszok alkalmazása igen ajánlott.

2.3. táblázat
Lágy forraszanyagok összetétele rézcső szereléshez

A lágy forraszt közvetlen láng alkalmazása nélkül kell megolvasztani a forrasztási helyen. Először felmelegítjük a forrasztási helyet, majd a lángot elvesszük és úgy adagoljuk a forraszanyagot. A megolvasztáshoz elegendő hőmérsékletet ad a forrasztási hely melege (2.37. ábra).

2.37. ábra
Lágyforrasztás lánghatás nélkül

Végezetül a forrasztási hely lehűlése után egy nedves ruhával a folyasztószer maradékát el kell távolítani (2.38. ábra). Tapasztalat szerint az el nem távolított folyasztó nem jelent káros befolyást a szerelés biztonságára, de a szerelés esztétikáját rontja.

2.38. ábra
A forrasztási hely megtisztítása


2.2.2. Kemény forrasztás

Az előzőekben lehetett látni, hogy gázvezetékeknél, olajvezetéknél, 110°C hőmérséklet feletti fűtésnél, vagy felületfűtéseknél csak kemény forrasztást szabad alkalmazni. A kemény forrasztásos összekötéseket ivóvizes rendszerekben csak 28 mm-nél nagyobb csőméret esetén lehet alkalmazni (nem kötelező).
A kemény forrasztáshoz nem minden esetben kell folyasztószert használni. A vörösréz vörösrézzel történő kemény forrasztásakor, réz-foszfor forraszanyag alkalmazásánál folyasztó nem szükséges, mivel a foszfor folyasztóként viselkedik. Amennyiben vörösréz egységeket sárgarézzel vagy vörösöntvénnyel kell forrasztással összekötni, akkor kemény forraszanyagot kell alkalmazni (lásd 2.4. táblázat). A 2.4. és 2.5. táblázatokban zárójelben láthatók a régebbi jelölések.

2.4. táblázat
A GW 2 DVGW (Német víz- és gázipari egyesülés) munkalap szerinti engedélyezett, vízben oldódó folyasztók és a különböző forraszanyagok

A kemény forraszanyagok összetételét a 2.5. táblázat tartalmazza.

2.5. táblázat
Kemény forraszanyagok a rézcső szereléshez

Rezgésnek kitett forrasztási helyeken inkább az ezüst-tartalmú forraszanyagokat kell használni, mert a foszfor-tartalmúak rideg kötést eredményeznek. A foszfor-tartalmú forraszanyagokat nem szabad a lánghoz túl közel tartani, mert zöldes lángképet adva kiég belőlük a foszfor. Kéntartalmú közeget szállító vezetékeknél (légnemű gáz, folyékony gáz, olaj) sem szabad foszfortartalmú forraszanyagot használni.
Keményforrasztásnál a forrasz hozzávezetése a cseresznyepirosan izzó munkadarab szórt lángjában történik (2.39. ábra). Vannak még olyan ezüsttartalmú keményforrasz pálcák, amelyeket folyasztó szerrel vonnak be. Ez a folyasztó mennyiség nagyobb csőméreteknél nem elegendő. Az ilyen pálcákkal végzett szakszerű keményforrasztásos csőkötéseknél pótlólag kell a folyasztót vékonyan felvinni a csővégre.

2.39. ábra
Keményforrasztás közvetlen lánghatással

A keményforrasztás után is el kell távolítani a maradék folyasztószert, valamint a képződött revét. A keményforrasztásos folyasztó esetén annak glazúros jellege és a keletkezett reve miatt pl. sárgaréz kefével kell a tisztítást végezni. Tapasztalat szerint az el nem távolított folyasztó itt sem befolyásolja a szerelés üzembiztonságát, csak a szerelés esztétikumát rontja.


2.3. A csővezetékek további megmunkálása

A vezetékek összekötésén kívül szükség lehet még csőhajlításokra, tok készítésére és elágazás készítésére is. A megmunkálások lágy rézcsőnél egyszerűek, félkemény és kemény rézcsőnél már nehezebbek. Ez utóbbiakat ki szoktuk lágyítani az egyszerű megmunkálás végett. A lágyítás a rézcső sötétvörös izzításáig és hirtelen lehűtésével történik (az acél lágyításával ellentétesen). Ivóvizes rendszereknél tilos az izzításos kilágyítás és nyakkihúzás a 28x1,5 mm méretig.


2.3.1. Rézcsövek hajlítása

A tekercsben lévő rézcsöveket, amelyek szilárdsági állapota R220 (lágy), szerszámokkal vagy anélkül is lehet hajlítani. A szerszám nélküli hajlítási sugár tapasztalat szerint a cső külső átmérőjének 6-8-szorosa lehet. A hajlítási sugár megválasztásánál döntő, hogy a hajlítási tartományban ne keletkezzen megengedhetetlen keresztmetszet-csökkenés, gyűrődés ill. törés. Ez alapjában véve a szerszámmal történő hajlításra is vonatkozik. A műanyag bevonatú vagy gyárilag szigetelt tekercsben lévő rézcsöveket ugyanígy lehet hajlítani, ugyanakkor különös gonddal kell eljárni, hiszen a köpeny alatt lévő törés nem mindig felismerhető. Kisebb méretű csöveket belső rugó segítségével kell hajlítani (2.40. ábra), így elkerülhető a cső deformálódása (12 mm külső átmérőig).

2.40. ábra
Hajlítás rugó segítségével

Ha lágy csöveknél az említett 6-8-szoros külső átmérőnél kisebb hajlítási sugarat szeretnénk elérni, vagy félkemény, illetve kemény csövet kell hajlítani, akkor azt szerszámmal kell végezni. Lehetőség van arra, hogy a félkemény, vagy a kemény csövet is kézzel hajlítsuk, de ekkor ki kell a csövet lágyítani. Ivóvíz vezetéknél ezt ne tegyük, mert eróziós korrózióhoz vezet.
Hajlításhoz igénybe kell vennie a gyártók által felkínált megfelelő hajlító szerszámokat. A szerszámmal történő hajlításnál általában a külső átmérő 4- szerese a hajlítási sugár, de ez szerszámonként változó. Ezen szerszámok némelyikét a gyártók alkalmassá tették a műanyag köpenyű csövek hajlítására is. Fontos, hogy a köpeny a hajlításnál ne szakadjon el. Az ilyen alkalmazásoknál csak olyan szerszámot lehet alkalmazni, ahol a vezető sín nem tartalmaz éles széleket, amely a köpenyt károsítaná.
A tekercsben lévő hőszigeteléssel ellátott csöveknél a hajlítás előtt a hajlítási tartományban a szigetelőköpenyt néhány hajlító-szerszámnál el kell távolítani, melyet aztán pótolni kell. Gyártanak kézi és gépi hajlító-szerszámokat is. Különböző kézi hajlítókat láthatunk a 2.41. ábrán, melyek alkalmasak bármilyen állapotú csövek hajlítására.

2.41. ábra
Kézi hajlító-szerszámok

A lágy, vagy kilágyított csöveket egyszerű, racsnis szerszámmal is lehet hajlítani (2.42. ábra).

2.42. ábra
Egykezes hajlító

A kilágyítást a csőre jelölt hajlítási tengelyvonaltól visszamérve 1 hajlítási sugárnyi hossznál kell kezdeni és a tengelyvonal utáni 1 hajlítási sugárnyi hosszig kell végezni. A szálban gyártott csöveket, amelyek szilárdsága R250 (félkemény) és R290 (kemény) 18x1,0 mm méretig az EN 1057 szabvány előírásainak megfelelő hajlítási sugárral lehet hajlítani megfelelő szerszámok segítségével. A legkisebb hajlítási sugarakat a 2.6. táblázat tartalmazza.

2.6. táblázat
Félkemény, illetve kemény csövek hajlítási sugara

Itt is fontos, hogy az ívekben ne legyen törés, hajlítás és szakadás. Az R250 (félkemény) és az R290 (kemény) szilárdságú egyenes rézcsövek 28x1,5 mm méretig egyformán hajlíthatók (GW 392 munkalap függeléke szerint). Hajlító- szerszámokból gyártanak a kézi hajlítókon kívül gépi hajlítókat. Ezek lehetnek helyhez kötöttek és hordozhatóak is (2.43. ábra).

2.43. ábra
Hordozható gépi hajlító-szerszám


2.3.2. A rézcsövek tokozása

Előfordul, hogy nincs megfelelő méretű karmantyúnk a további szerelésekhez, s ilyenkor készíthetünk tokot a cső végére, de csak ivóvíz, fűtés (110°C-ig), és légnemű gáz vezetékeknél. Lágy csöveknél problémamentesen lehet tokozni, de a félkemény és kemény csöveknél ki kell lágyítani a cső végét (ivóvíznél 28 mm-ig nem szabad). A tok készítéséhez úgynevezett expandert kell használni (2.44. és 2.45. ábra).

2.44. ábra
Kézi expander

2.45. ábra
Tokkészítés géppel

Ivóvíz és fűtésvezetékekben azonos átmérőjű karmantyús kötéseket és egylépcsős szűkítést lehet alkalmazni kapillárisan forrasztható idomok alkalmazása nélkül lágyforrasztással. Fontos megjegyzések:



Karmantyúk és egylépcsős szűkítéseknél alkalmazott lágy forrasztásos kötéseknél a forrasztási hézag és benyúlási mélység méreteinek a 2.1. táblázat szerinti értékeknek kell lenni. Keményforrasztásos kötéseknél a GW 2 szerint a benyúlási mélység a csőfal vastagságának háromszorosa, azonban legalább 5 mm. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az optimális benyúlási mélység 7-10 mm. Pontosabb szabályozást a GW 2 munkalap ad (96/01 kiadás).


2.3.3. Elágazás készítése rézcsőre

A T és ferde leágazások helyszíni előállítása a csőfalba készített átmenő furattal kezdődik. Ezután a furat környékén az anyagot kilágyítják, majd ezt követően kézi nyakkihúzóval és különleges szerszámokkal 1 vagy 2 munkamenetben úgy peremezik ki, hogy a leágazó cső falvastagságának legalább háromszorosa legyen az átfedési hossz, azaz minimálisan 5 mm. A leágazó cső legalább 1 mérettel kisebb legyen, mint a fő vezeték (2.46. ábra).

2.46. ábra
Helyesen készülő nyakkihúzás

Ha nem megfelelően készítjük az elágazást (2.47. ábra), akkor a belógó cső miatt örvénylések keletkeznek, s ez eróziós korrózióhoz vezet, valamint megnövekszik az áramlási ellenállás.

2.47. ábra
Helytelen kialakítás

Ivóvízvezetékeknél a nyakkihúzás előállításánál használt szerszámok esetén le kell mondani a szerszám és a cső anyag közti kenőanyag használatáról, mert korróziós jelenségeket okozhat.
A leágazó cső illesztésénél arra kell ügyelni, hogy a fővezeték keresztmetszete a leágazó cső bevezetésével szűküljön (lásd 2.46. ábra). A forrasztás előtt a nyakkihúzást kalibrálni kell és a csatlakozási helyet rendezni kell, hogy az elvezető cső egyenesen álljon.
Az illeszkedő részek tompa illesztése forrasztásos összekötéseknél nem megengedett.
Helyszínen készített leágazásoknál nem szabad lágyforrasztást alkalmazni. Ezeket keményforrasztással kell összekötni, azonban ivóvizes szereléseknél 28x1,5 mm méretig tilos a keményforrasztás alkalmazása. A leágazásnál először egy furatot kell készíteni a csőre, majd a csatlakozó cső méretének megfelelően kell a nyakkihúzást elvégezni. Ez történhet kézi szerszámmal (2.48. ábra) és gépivel (2.49. ábra) egyaránt.

2.48.ábra
Kézi nyakkihúzás

2.49. ábra
Gépi nyakkihúzás

A nyakkihúzás elkészülte és a kalibrálás után a csatlakozó cső behelyezése történik, melynél meg kell akadályozni, hogy a cső túl mélyen menjen az elágazásba, ezért egy pontozófogóval egy felütközést készítünk (2.50. ábra). Ez megakadályozza a cső mélyebbre csúszását a kívánt szintnél.

2.50. ábra
Pontozófogó használata

A helyszínen készített elágazást csak a legszükségesebb esetben használjuk, mert elkészítése hosszadalmasabb egy T idom beépítésénél és kevésbé biztonságos. Ezt inkább csak meglévő rendszereknél alkalmazzuk utólagos elágazás készítésénél.


2.4. Egyéb munkálatok

A csővezetékeket a szerelés során még rögzíteni és esetlegesen hőszigetelni kell, valamint gondoskodni a hőtágulás felvételéről. A szabadon szerelt csupasz csővezetékeket lehet festeni is a rézre nem agresszív festékkel.


2.4.1. Csőrögzítések

A vakolat alatt, valamint a padozatban haladó vezetékeket csak ideiglenesen kell rögzíteni, mert a vakolás, vagy betonozás után a rögzítésre már nincs szükség. A szabadon szerelt vezetékeket viszont esztétikus rögzítő-elemekkel kell ellátni. A rézcső hőtágulása durván duplája az acélcsőének, ezért a rögzítéseknek olyanoknak kell lenniük, amelyek fixen is meg tudják fogni a csövet, vagy megengedik az elmozdulást. A rögzítéshez leginkább csőbilincseket használunk, melyek készülhetnek:



Az acélbilincseknél vigyázni kell arra, hogy az acél ne érintkezhessen közvetlenül a rézcsővel, mert elektrokémiai korrózió indulhat meg és ez az acélból készült bilincs tönkremenetelét okozza. Ilyenkor a cső és a bilincs közé műanyag, vagy gumi csíkot kell tenni (2.51. ábra).

2.51. ábra
Acélbilincs gumigyűrűvel csupasz csőnél

A gumigyűrű egyben a zajcsillapító szerepét is betölti, tehát nagyon hasznos a beépítése (2.52. ábra). Műanyag szigetelésű csőnél nem kellene gumigyűrű.

2.52. ábra
Acélbilincs gumigyűrűvel szigetelt csőnél

A rézből készült bilincseknél nem lép fel semmi probléma, mert azonos anyagú a csővel, így korróziós hatások nem léphetnek fel (2.53. ábra).

2.53. ábra
Bilincs rézből

A műanyag bilincsek általában megengednek hosszirányú elmozdulást és a szerelésük is egyszerű. Léteznek egyes- és ikerbilincsek, valamint bepattintós és lezárható kivitelű bilincsek (2.54. 2.55. és 2.56. ábrák).

2.54. ábra
Bepattintható egyes műanyag bilincs

2.55. ábra
Bepattintható, iker műanyag bilincs

2.56. ábra
Lezárható, műanyag bilincs

A rézcsövek falvastagsága lényegesen kisebb az acélcsőénél, ezért az önhordóképességük is kisebb. Ez azt jelenti, hogy a rögzítéseket kisebb távolságokban kell beépíteni.

2.7. táblázat
Rögzítési távolságok vizet szállító rézvezetékeknél
(DIN 1988 2. rész, 2. táblázat)

Amennyiben a csőben szállított közeg, valamint a cső önsúlya mellett még más terhelés is lehetséges, úgy a megadott távolságokat csökkenteni kell. Ha a csőben légnemű közeg áramlik, akkor a megadott távolságot kicsivel növelni lehet.


2.4.2. Rézcsövek hőszigetelése

Már korábban szó volt róla, hogy a hideg közeget szállító csővezetéket védeni kell az izzadástól. Erre megfelelő a műanyag burkolattal ellátott cső (EUROSAN). Amennyiben a csőben melegített közeg áramlik, úgy védeni kell a lehűlés ellen. Ehhez kaphatók a rápattintható csőhéjak és a csőre húzható szigetelések (2.57. ábra).

2.57. ábra
Csőre húzható szigetelések

A lehűlés elleni védelem nem csak energiatakarékosságot jelent, hanem az épület használhatóságát is javítja. Egy padlóban vezetett, hőszigetelés nélküli fűtési vezeték rendkívül felmelegítheti a padlót, ami már nem kellemes (a padlófűtéseknél 50-55°C-nál magasabb hőmérsékletet nem engedünk meg, mert a padló túlmelegedne, így a 90/70°C hőmérsékletű fűtővíz is káros lenne). Vagy nyáron a szigeteletlen melegvíz vezeték nagyon meleggé teheti az amúgy is meleg lakást. A vakolat alatti, illetve a padlóba szerelt vezetékeknél igyekezni kell a jó hőszigetelési hatásfokkal rendelkező anyagokat használni, mert különben ugyanazon hőszigetelés eléréséhez esetleg sokkal vastagabb réteget kell beépíteni, ami növeli a költségeket (2.58. ábra).

2.58. ábra
A hőszigetelés hatásossága és a beépítési méret kölcsönhatása


2.4.3. Táguláskiegyenlítés

A rézcső hőtágulásának felvételéről minden esetben gondoskodni kell, különben károsodások léphetnek fel. Például vakolat alatt, vagy padozatba szerelt vezetéknél ledobhatja a vakolatot, vagy megemeli a betont a cső. Ha a burkolat erősebb, akkor a cső deformálódik (2.59. és 2.60. ábrák).

2.59. ábra
Helytelen vakolat alatti szerelés





2.60. ábra
Helyes vakolat alatti szerelés

Szabadon szerelt csővezetéknél is gondolni kell a hőtágulás felvételére (2.61. és 2.62. ábrák).

2.61. ábra
Helytelen falon kívüli szerelés

2.62. ábra
Helyes falon kívüli szerelés

Mindenképpen meg kell oldani két fix megfogás között a tágulási lehetőséget (2.63. ábra).

2.63. ábra
Két fix pont közötti táguláskiegyenlítő

Többféle táguláskiegyenlítés lehetséges, de a legolcsóbbak a legegyszerűbbek is és a legmegbízhatóbbak is (2.64. ábra). Az ábrán balról jobbra haladva a következő lehetőségeket látjuk:



2.64. ábra
Táguláskiegyenlítési lehetőségek

A tágulás felvételére a legegyszerűbb az elhúzás (2.65. ábra). A műanyag szigetelésű vezeték 5 méter hosszúságig fel tudja venni a benne lévő cső hőtágulását. 5 méter után egy elhúzás beiktatásával kezdődik újra a hőtágulás.

2.65. ábra
Egyszerű elhúzás

2.8. táblázat
Elhúzás mértéke a tágulás függvényében

Viszonylag egyszerű a líra alakú kompenzátor, melyet a vezeték meghajlításával érhetünk el (2.66. ábra és 2.9. táblázat).

2.66. ábra
Líra alakú kompenzátor

2.9. táblázat
Líra alakú kompenzátor méretei
(nagyobb hajlítási sugárnál nagyobb tágulások felvételére alkalmas)

"U" alakú kompenzátort idomok segítségével készíthetünk a helyszínen (2.67. ábra), melynek méreteit a 2.10. táblázat mutatja.

2.67. ábra
"U" alakú kompenzátor

2.10. táblázat
Kompenzátor R mérete rézcső esetén különböző külső átmérőnél a hosszváltozás függvényében

A hullámcsöves kompenzátor egy jó megoldás, mert az nem csak tengelyirányú elmozdulás felvételére alkalmas, viszont az ára lényegesen magasabb az eddigi megoldásokénál (2.68. ábra).

2.68. ábra
Hullámcsöves táguláskiegyenlítő

A tömszelencés kompenzátor beépítése nagy odafigyelést igényel, mert ezt állandóan karban kell tartani. A tömszelence a sok elmozdulástól időnként elveszíti tömörségét, s ilyenkor meg kell húzni a tömszelencét. Ezt jól látható és könnyen hozzáférhető helyre kell beépíteni. A tömszelence kialakítása pont olyan, mint bármelyik strangelzáró szelepé.


2.4.4. Rézcsövek festése

A szabadon szerelt csupasz csöveket néhány helyen esztétikai okokból le kell festeni. Ezt nem korrózió elleni bevonatként visszük fel a csőre, mint az acélcsőnél. Nagyon ritkán (savas levegőjű helyiségben, pl. akkumulátortöltő) szükséges a védőmázolás. A festést mindig a cső zsírtalanításával kell kezdeni, majd jöhet az alap és fedőmázolás. A festékek kiválasztásánál arra kell ügyelni, hogy az rézcsőre jó legyen (nem minden festéket lehet rézcsőhöz használni).


2.5. Hálózatok kiépítése

Mint azt már korábban ismertettük, a rézcsövet az épületgépészet minden területén fel lehet használni. Az a néhány kivétel is szerepelt, amikor korlátozva van a felhasználás. A hálózatok kiépítésénél kitérünk a:



szerelésénél betartandó szabályokra. Ha szerelésnél ezekre figyelünk, a vezetékek élettartama szinte korlátlan lesz, vagyis biztosan kibírja azt az élettartamot, amit az épület. A mai épületekben korábban beépített acélcsövek élettartama 25-30 év, az állagmegóvás függvényében. Ez azt jelenti, hogy az ilyen vezetékeket 25-30 évenként ki kell cserélni. A munka nem csak a vezetékek cseréjének a költségét fogja jelenteni, hanem a járulékos dolgokét is (pl. vakolat, vagy beton bontása a burkolatokkal, festés, mázolással együtt).
A nem említett szereléseknél hasonlóan kell eljárni, mint azt a felsoroltaknál látni fogjuk.
A rézcsövek kis átmérője és időtakarékos szereléstechnikája nem csak új szerelésekhez jó, hanem különösen alkalmas felújításokra vagy meglévő berendezések bővítésére. A falsík előtti szerelés gyakran megkönnyíti a vonatkozó rendeletek betartását különösen az épületstatika, a hő és zajvédelem valamint a tűzvédelem vonatkozásában, mivel a fal továbbra is érintetlen marad. A vakolat alatti utólagos elhelyezés ezzel szemben sok ráfordítást igényel a szabályzatok betartása miatt és gyakran egyáltalán nem is lehetséges ez.
A tekercsben lévő csövek különösen alkalmasak a lakásokon belüli utólagos beépítésre, mivel könnyen hajlíthatók és könnyen hozzáilleszthetők a meglévő épület adottságaihoz. Könnyen eltakarhatók, pl. szegélylécek segítségével.
Az egyenes szálcsövek felszálló és elosztóvezetékként alkalmazhatók elsősorban meleg közeg szállításakor különösen akkor, ha azok gyárilag köpennyel ellátott vezetékek és így kis külső átmérőjük miatt csekély a helyigényük. Szerelőfal létrehozásánál a rézcsövek igen előnyösek kis külső átmérőjük és jó hajlíthatóságuk miatt.


2.5.1. Vízvezetékek szerelése

Új vezetékhálózatnál, amikor az egész rendszert rézcsőből készítjük, nincs semmi probléma. Azonban meglévő hálózatoknál rézcsövek és horganyzott acélcsövek egyidejű alkalmazásakor az anyagok különböző viselkedése (elektrokémiai potenciálja) miatt ügyelni kell az alábbi szempontokra. Az ivóvízben - a fűtési vízzel ellentétben - mindig nagyságrendekkel nagyobb az oxigéntartalom. A réz reagál erre, jóllehet normál esetben egy rézoxid védőréteg alakul ki. Általában egy fedőréteg jön létre, leggyakrabban bázikus kémhatású réz-karbonból. Az ilyen rétegképződés közben kis mennyiségben mindig oldódik réz a vízben (később, a patina kialakulása után, már teljesen elhanyagolható lesz). Amennyiben az oldott réz (rézion) érintkezésbe kerül a horganyzott acéllal, akkor az ott cementálódik, míg a nem nemes horgany, vagy vas oldatba megy. A cementálódó réz révén az azután következő vezetékekben vagy készülékekben pontkorrózió jöhet létre, amelyet a réz vált ki. Ezért az ivóvízvezetékekben az ún. "folyásszabályt" be kell tartani.
A folyási szabály: a rézcsöveket a víz folyási irányából nézve mindig a horganyzott acél egységek után kell beépíteni.

2.69. ábra
Réz- és horganyzott acélcső összeépítése

A rézcsövekből valamint a rézből készült részegységekből és készülékekből a víz visszaáramlását a horganyzott vezetékekbe megfelelő intézkedésekkel kell megakadályozni, pl. csőhurkok, visszaáramlást gátlók beépítésével (2.69. ábra). Hidegvíz vezetékeknél ezt a "folyásszabályt" mindig be lehet tartani. Pincében elhelyezett horganyzott acélcsőből készült elosztó és felszálló vezetékek esetén az ágvezetékeket lehet például rézből készíteni. Melegvizes rendszereknél, ahol a hidegvíz, a becsatlakozás és a vízmelegítő horganyzott acélból készült, az ezután következő csövek lehetnek rézcsövek, ha nincs cirkuláció (a cirkulációt a fentiek szerint kell megakadályozni) (2.70. ábra).

2.70. ábra
Melegvíz vezetékek és a tárolók kapcsolásai

Amennyiben a vízmelegítő acélból készült és ehhez rézből készült cirkulációs vezeték és szerelvény csatlakozik, akkor az úgynevezett folyásszabály sérül. Ilyen esetben a vízmelegítőt védeni kell a korrózió ellen. A védelmet bevonattal lehet elérni (pl. zománc, vagy műgyanta), míg az állandóan fennálló veszélyt a védőréteg hibája miatt további anódos védelemmel kell biztosítani.
Ezt az anódot a készülék gyártójának előírása szerint kell karbantartani ill. felújítani. Amennyiben különböző korróziós potenciálú anyagokat építenek össze - mint pl. réz és horganyzott acél - és ezek közvetlenül érintkeznek, akkor a nem nemes anyagnál - például a horganyzott acélnál - kontaktkorrózió lép fel. A gyakorlatban a kontaktkorróziónak nincs jelentősége. Évtizedeken keresztül beépítettek szerelvényeket, mint pl. szelepeket, vízórákat, stb. horganyzott acélcsövekbe úgy, hogy a bekövetkező korróziós károkról érdemben nem lehetett hallani. Ebben szerepet játszanak a kialakítási viszonyok is, különösen az elektrokémiailag nemesebb és kevésbé nemesebb anyagok felületének viszonyai. Minél kisebb ez az arány, annál kisebb a károsodás valószínűsége.
Nagyon sokba kerülő tapasztalatot szerzett az egyik hazai szállodánk, hogy a horganyzott acélcső hálózatba réz hőcserélős melegvíz-termelőt építtetett be (a betervezett acél hőcserélő helyett). Négy éves használat után a melegvíz alapvezeték olyan lett, mint a zuhany, apró tűhegynyi lyukakkal. Hibás volt a szerelő cég is, akik nem hívták fel a szálloda figyelmét a helytelen anyagválasztásra.
Az alap- és felszállóvezeték kialakítása rézcsőből, hasonló az acélvezetékéhez. Az ágvezeték kialakítás viszont több lehetőséget kínál (2.71., 2.72. és 2.73. ábrák).

2.71. ábra
Hagyományos "T" idomos szerelés

A hagyományos megoldás előnye, hogy kisebb az anyagfelhasználás, de a rendszer nem annyira stabil, mert egyszerre több helyen történő felhasználásnál már nyomásesés következhet be.





2.72. ábra
Egyedi vízellátásos szerelés

Ha több fogyasztó egyidejű használata lehetséges, akkor jobb megoldás az egyedi vízellátás szerelése egy központi osztóról. Ekkor minden berendezési tárgy külön vezetékről kapja a vízellátást, ami egyenletesebb nyomású üzemet jelent. Természetesen ez a megoldás nagyobb anyagfelhasználással jár együtt.





2.73. ábra
Körvezetékes szerelés

A nyomás egyenletesebb a körvezetékes megoldásnál is, sőt még a víz mozgása is megoldott a teljes ágvezetéki részben, mert egy csapoló kinyitásakor mindkét irányból megindul a víz áramlása, azaz kevesebb lesz a pangás a vezetékben. Az előbbi megoldáshoz képest ez akkor jobb, ha az ágvezeték nagyobb hosszúságú.


2.5.2. Fűtési vezetékek szerelése

A hagyományos fűtések tervezésénél a rézcső kisebb súrlódási tényezőjét kell figyelembe venni, vagyis kisebb csőátmérőkkel lehet számolni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden acélcső méretnél egyel kisebb rézcső méretet lehet választani, hanem azt, hogy az ellenállások kisebbek és az egész hálózaton belül lesznek az acélcsőnél kisebb méretű rézcsőből készült szakaszok (nem az összes).
A csőkötési módok bármelyike használható fűtési rendszereknél, mert itt nincs állandó friss oxigén-utánpótlás mint az ivóvíznél. Ennek ellenére ha forrasztásos kötést választunk, akkor a lágyforrasztás olcsóbb. Falon belül illetve padozatban történő vezetésnél az eltakart helyeken nem szabad bontható csőkötést alkalmazni.
Fűtési rendszerekben nem kell figyelni a vízellátásnál megismert folyási szabályra, vagyis vegyesen lehet szerelni acél és réztermékeket (2.74. ábra), mert a jól szerelt hálózatnál egy felfűtés után kiválnak a vízből a gázok, nem marad szabad oxigén a rendszerben, s ezután nem válik le a rézcső faláról rézion, s így nem kerül az acélhoz, vagy az alumíniumhoz korróziót kiváltó rézion.
Arra viszont figyelni kell, hogy réz és acél, vagy réz és alumínium közvetlenül ne érintkezhessen egymással, mert ez korróziót okoz. Réz-acél csatlakoztatásánál az elemek közé sárgaréz-, vagy nikkelezett sárgaréz idomot kell beépíteni. Réz-alumínium csatlakoztatásánál az elemek közé sárgaréz-, vagy kadmiumozott sárgaréz idomot kell beépíteni. Lehetőleg zárt fűtési rendszert kell kiépíteni, hogy ne juthasson be oxigén a rendszerbe.

2.74. ábra
Fűtési rendszer kialakítása különböző anyagú összetevőkből

Amennyiben nem építhető be zárt tágulási tartály (szilárd tüzelésnél), úgy a tágulási tartály kialakítását kell olyan megoldással elkészíteni, hogy a lehető legkevesebb levegő jusson be a rendszerbe. Egy példát láthatunk erre a 2.75 ábrán.

2.75. ábra
Nyitott tágulási tartály beépítése

Vigyázni kell arra, hogy a fűtési víz ne cirkulálhasson a tágulási tartályban, s így nem tud oxigént szállítani a rendszer más részébe.
A hagyományos vezetékelrendezések mellett nagy előnye a rézcsőnek, hogy padlóban is vezethető. Sokan nem szeretik látni a vezetékeket a lakásban, s a vezeték padozatban történő vezetése ezt a problémát teljesen megoldja. A láthatatlanság mellett a vezetékek hossza is kedvező, mert rövidebb úton érhetők el a radiátorok. A padozatban lehetőleg ne legyenek vezetékkötések, de ha elkerülhetetlen (pl. kétcsöves fűtésnél), akkor keményforrasztással készüljenek azok (de pl. Svájcban megengedett a lágyforrasztás is a padozatban). A radiátor csatlakoztatására több lehetőség is kínálkozik, mint a szelepes radiátor (alsó csatlakozású), padló felöli csatlakozású szerelvények, de van lehetőség a falban felállni a radiátor mögé és úgy kötni a radiátort, de lehetséges flexibilis csatlakozással megoldani a falból kijövő csatlakoztatást.
Padozatban vezetett vízszintes egycsöves fűtés elvi kialakítására mutat két példát a 2.76 ábra, de ez nem azt jelenti, hogy csak ez a kétféle kialakítás jöhet szóba. Arra vigyázni kell, hogy 3-4 fűtőtestnél többet ne kössünk egy áramkörre, mert a szabályozhatósága a fűtőtestek számának növekedésével egyenes arányban romlik.

2.76. ábra
Egycsöves fűtési kialakítások

Egy vízszintes egycsöves fűtés alaprajzát mutatja a 2.77. ábra.

2.77. ábra
Vízszintes egycsöves fűtés távlati képe

Padozatban vezetett kétcsöves fűtésekre mutat néhány példát a 2.78. ábra.

2.78. ábra
Kétcsöves fűtési kialakítások

Itt is el lehet mondani, hogy sok más megoldás is lehetséges. Kétcsöves fűtés távlati képét mutatja a 2.79. ábra.

2.79. ábra
Kétcsöves fűtés távlati képe

A rövidebb nyomvonalvezetésnek köszönhetően olcsón megoldható a fűtőtestek önálló bekötése egy osztóról. E megoldás előnye, hogy a padlóban egyáltalán nincs csőkötés.

A radiátor-szerelvények kiválasztásánál vigyázni kell arra, hogy azok vagy átállíthatóak legyenek az egy-, vagy kétcsöves fűtésekhez, vagy a nekünk éppen szükségesek legyenek. Sok radiátorcsatlakozó szerelvény teljesen egyforma az egy- és a kétcsöves fűtéshez, csak a feliratából látható (100%, vagy 50%), hogy melyikhez való. Problémát okoz egy ellentétes rendszerhez tartozó szerelvény beépítése, mert utólag kicserélni már nehéz és költséges.

A magas hőmérsékletű (90/70°C) fűtési vezetékek padlóban vezetésénél gondolni kell a hőtágulás felvételére. A műanyag bevonat már nem képes ekkora hőtágulás elviselésére, de úgy is szükséges a vezetékek hőszigetelése, mely képes biztosítani a csővezeték szabad mozgását. Az előremenő vezeték hőmérséklete a legmagasabb, így inkább azt kell vizsgálnunk. E csővezetéken a méterenkénti hőtágulás elérheti a 1,5 mm-t. Ha 10 m hosszú egyenes vezetéket építünk be, akkor ez már 15 mm elmozdulást is jelenthet. Amennyiben a hőszigetelésünk ennél vastagabb, akkor még ez tudja kompenzálni. Ha vékonyabb, akkor csak ennél rövidebb vezetékszakaszt szabad egy egyenesbe beépíteni.

A radiátoros fűtések mellett egyre inkább elterjednek a padló- és a falfűtések. Először a padlófűtéseket nézzük meg.

Padlófűtéseknél ma gyakran használják a műanyag vezetékeket, melyek többé- kevésbé áteresztik az oxigént (oxigéndiffúzió). A fűtési rendszerben a sok oxigén korróziós károkat okoz, mely károk hatása csökkenthető a fűtővízbe történő inhibitorok adagolásával, de az nehézkes és sokan el is felejtik az évenkénti adagolást. A rézcső abszolút diffúziómentes.

A padlófűtés előremenő vizének hőmérséklete maximum 55°C, így a hőtágulás is lényegesen kisebb mértékű, mint a radiátoros fűtéseknél. Itt 5 m egyenes csőhossz hőtágulását képes a műanyag burkolat felvenni.

2.80. ábra
Padlófűtés komplett kialakítása

A padlófűtés helyes kialakítására mutat példát a 2.80. ábra. Megfelelő hőszigetelés kell lefelé a födém felé, szigetelés kell az oldalfal felé is, de itt inkább a hőtágulás felvétele miatt szükséges (2.81 ábra).

A vezetéket fektethetjük kétféle rendszer szerint, száraz és nedves fektetési eljárás. Hazánkban inkább a nedves fektetés terjedt el jobban, s a szárazat ritkábban használjuk. A nedves fektetésnél a cső teljesen a betonban van (2.82. ábra), ezt könnyebb megvalósítani, olcsóbb is, viszont gondoskodni kell a csövek rögzítéséről. A száraz rendszernél a cső a szigetelésbe fekszik bele, tehát nem kell külön rögzíteni (2.83. ábra).

2.81. ábra
Padlófűtések szigetelései

2.82. ábra
Nedves fektetés

2.83. ábra
Száraz fektetés

A vezeték padlóban történő kötésénél a műanyag bevonatot nem szabad eltávolítani, azt a kötés után vissza kell húzni az elkészült kötésre és le kell zárni (2.84. ábra).

2.84. ábra
Utólagos szigetelés padlóban lévő kötésnél

2.85. ábra
Vezeték kialakítási példák

A vezetékek elhelyezése után a vezeték fölé esztrich-betont kell teríteni. A vezeték fölött minimum 3 cm vastag legyen a betonréteg, mert különben a hőmozgás következtében megrepedezik és elporlad.
A vezetékek elrendezése a padlóban sokféle lehet, melyre a 2.85. ábra mutat néhány példát. A csiga alakú fektetés nagyobb odafigyelést igényel, mert pl. az előremenő fektetésekor ki kell hagyni a visszatérő vezeték helyét, s majd a visszafelé jövet alkalmával töltjük azt be. A padló hőmérséklete viszont e fektetési módnál a legegyenletesebb. A meander (kígyó) alakú fektetés szerelés szempontjából egyszerűbb, viszont itt a padló hőmérséklete a lefektetett cső távolságával együtt csökken. Természetesen ez nem mindig hátrány, mert például egy olyan helyiségben, ahol csak egy külső fal van, ott ahogy távolodunk a külső faltól, úgy kell csökkennie a padló hőmérsékletének. A külső fal mellett viszont a hidegebb felület hátrányos hőérzeti hatását úgynevezett szegélyzóna kialakításával tudjuk kompenzálni. A szegélyzóna általában a külső faltól mért 1 m távolság (tervezéstől függ), ahol a csővezetéket sűrűbben fektetjük, mint a helyiség belseje felé.
A kellemes közérzet miatt nem célszerű túllépni a 100 W/m2 értékű hőleadást, ami azt jelenti, hogy tartózkodási zónában a padló felületi hőmérséklete nem lépheti át a 29°C-t. Kivételes esetekben eltekinthetünk ettől az értéktől. A magasabb padlóhőmérsékletek a láb izzadását, gombásodását eredményezheti. A kivételeket a 2.86. ábrán lehet látni.

2.86. ábra
Padló felületi hőmérséklete

Nagyobb csarnokoknál lehetséges a padlófűtési csövet közvetlenül a padló alá szerelni betonozás nélkül (2.87. ábra) (úszó padlófűtés). A vezeték ilyenkor is műanyag-szigetelésű. Szintén nagyobb csarnokokban, vagy térfűtésnél használatos az aszfaltba készülő padlófűtés (2.88. ábra). Itt műanyag bevonatot nem szabad alkalmazni, mert az aszfalt terítéskori magas hőmérsékletétől úgyis leolvadna. A kültéri padlófűtésnél vigyázni kell a fagyveszélyre. Ha fennáll a fagyveszély, akkor a csőben fagyálló folyadékot kell áramoltatni.

2.87. ábra
Padló alatti padlófűtés kialakítása

2.88. ábra
Padlófűtés kialakítása öntött aszfaltban

Ha a fűtendő helyiségnek nagyobb a hőszükséglete 100 W/m2-nél, akkor kiegészítő fűtést kell alkalmazni. A ma készülő épületeknek már olyan jó a hőszigetelése, hogy ott elegendő a padlófűtés is. Legjobb, ha a padlófűtési áramkörök kialakításához falba épített szekrényt helyezünk el (2.89. ábra).

2.89. ábra
Falba építhető szekrény

A szekrénybe be kell építeni egy-egy osztót és gyűjtőt, az áramkörök számának megfelelő nagyságban (2.90. ábra).

2.90. ábra
Osztó-gyűjtő padlófűtéshez

Felületfűtésekhez nem használható a radiátoros fűtésekhez megfelelő hőmérsékletű fűtővíz. Mint arról már tettünk említést a megengedhető maximális hőmérséklet 50-55°C. E fűtővíznek az előállítására még nem minden kazán alkalmas, mert az alacsony hőmérsékletű visszatérő víz tönkreteheti a kazánt (kazánkorrózió). Emiatt az alacsony hőmérsékletű fűtővizet általában hőcserélővel állítjuk elő (spirec, vagy lemezes), de vannak más megoldások is. Lehetséges beépíteni a padlófűtési áramkörbe egy hőmérsékletkorlátozó szelepet, mely megakadályozza, hogy a padlóban magas legyen a hőmérséklet (2.91. ábra), de ez a fűtést időszakossá teszi, mert ha lezár, akkor nincs áramlás a padlófűtési körben.

2.91. ábra
Hőmérsékletkorlátozó szelep

Lehetőség van beépíteni egy hőcserélővel egybeépített szivattyút, melynek hőcserélő része rézcsőből készült (2.92. ábra).

2.92. ábra
Hőcserélős szivattyú

Nagyon jó megoldást kínál a szivattyú és hőmérsékletkorlátozó szelep kombinációja az alacsonyabb hőmérsékletű víz előállítására (2.93. ábra). A fűtési rendszer előremenő vizéből mindig annyit enged be a szelep a padlófűtési vízbe, amennyi a kívánt hőmérséklet eléréséhez szükséges. E megoldásnál a padlófűtési körben állandóan kering a víz.

2.93. ábra
Padlófűtési fűtővíz előállítása keverőszeleppel
1. termosztát-fej kihelyezett érzékelővel, 2. kihelyezett érzékelő hővezető tokkal, 3. termosztatikus szelep, 4. szabályozószelep a megkerülő ágban, 5. csőre helyezett elektromos szabályozó, 6. padlófűtési szivattyú, 7. padlófűtési kör, 8. radiátoros fűtési kör, 9. hőtermelő

2.94. ábra
Padlófűtés bekeveréssel egységcsomagban

Természetesen ha magasabb komfortot szeretnénk biztosítani, akkor célszerű még a jó szigetelésű épületeknél is együttesen alkalmazni a radiátoros- és padlófűtést (2.93. ábra). A radiátorok előnye, hogy gyorsan lehet alkalmazkodni velük a külső időjárás változásaihoz, a padlófűtésé viszont az, hogy a sugárzó hőleadása révén kellemesebb közérzetet biztosít. Célszerű a hőigényt megfelezni, s ahhoz beépíteni a radiátort, illetve a padlófűtést. Ez a megoldás drágább az egyik, vagy a másik fűtési megoldásnál.

Újabban használjuk már felületfűtésként a falfűtést is. Régebben voltak próbálkozások a falfűtésre, de az acélcsövekkel ez nem hozott jó eredményt, így abba is hagyták.
Az ember hőérzetéről szükséges néhány szót ejteni, ahhoz, hogy jobban lássuk a falfűtés használhatóságát. Az ember közérzete attól függ, hogy milyen a környezetéből felvett és az oda leadott hőmennyiség egyensúlya. Amennyiben több a leadott hő, akkor fázunk, ha pedig több a felvett hő, akkor melegünk van. A leadott hő nagy mértékben a környezetünktől függ (természetesen más egyebektől is, mint pl. munkavégzés, ruházkodás, stb.). Ha a környezetünk hőmérséklete (pl. falfelületek) alacsony, akkor sok hőt sugároz az emberi test arrafelé. Ha viszont nem kell az embernek hőt sugároznia a környezete felé, akkor akár alacsonyabb levegőhőmérsékletnél is jó a közérzete.
Radiátoros, vagy padlófűtés esetén a külső fal hőmérséklete alacsony, így hiába elegendő hőmérsékletű a levegő, nem mindig érezzük kellemesen magunkat. Falfűtésnél a környezet felé szinte nem sugároz hőt az ember, így nem szükséges a levegő hőmérsékletének magasnak lennie a kellemes közérzethez. Ez energia-megtakarításhoz vezet.
A falfűtés előnye a padlófűtéssel szemben, hogy magasabb lehet a felületi hőmérséklete a padlófűtésnél (nincs gombásodás-veszély). A kialakítása nagyon hasonlít a padlófűtéshez, csak itt a falon helyezkedik el (2.95. ábra).

2.95. ábra
Falfűtés kialakítása

A szerelést egyszerűbb a padlón elvégezni, majd a készre szerelt falfűtést feltenni a falra (2.96.-2.99. ábrák).

2.96. ábra
Háló összeszerelése a padlón

2.97. ábra
Fűtéscső felszerelése a hálóra

2.98. ábra
Falfűtés felerősítése a falra

2.99. ábra
Elkészült szerelés

A szerelés elkészülte után kell egy kiegyenlítő vakolás, mely a csöveket éppen csak eltakarja, majd szükséges egy műanyag háló felerősítése, hogy a hőtágulások miatt a vakolat ne repedezzen, s végül a fedővakolás (2.100. ábra).

2.100. ábra
Falfűtés és padlófűtés kombinációja
1. Falszerkezet, 2. tartórács, 3. fűtéscső, 4. felerősítő, 5. kiegyenlítő vakolat, 6. műanyag háló, 7. fedő vakolat, 8. osztó, 9. szobatermosztát, A. betonfödém, B. hőszigetelés, C. fűtéscső, D. rögzítő, E. esztrich beton, F. padlóburkolat, G. osztó, H. szobatermosztát

A jól elkészített falfűtés termo-víziós fényképe látható a 2.101. ábrán. A színekből látható, hogy hol megy a fűtéscső.

2.101. ábra
Falfűtés hőfényképe

Falfűtések vízzel történő feltöltése kicsit másképpen történik, mint a más fűtési rendszereké. Itt sok magas pont van, aminek a légtelenítése nehezebb lenne és nem is lenne esztétikus a lakásban a falból kilógó sok légtelenítő. A feltöltést úgy kell elvégezni, hogy az előremenő vezetéken keresztül töltjük fel vízzel a rendszert, miközben a visszatérő vezeték a szabadba engedi a vizet (mint vízellátásnál). Így feltölthető a rendszer és a vízből kiváló másodlagos levegőt elviszi magával az áramló folyadék, s majd egy megfelelő helyen lehet légtelenítést beiktatni.

Meglévő épületek tatarozásánál, felújításánál, nagyon hasznos a rézcsöves szerelés, mert a kis helyigénye miatt el lehet rejteni azt. Könnyen megoldható a vezetékek falszegélyben történő vezetése (2.102. ábra).

2.102. ábra
Falszegélyben vezetett fűtési kialakítás

A felszálló, vagy pl. ajtót megkerülő vezeték is eltakarható (2.103. ábra).

2.103. ábra
Felszálló, vagy kerülő vezeték kialakítása

A vezetéket sok színben kapható műanyag borítással lehet eltakarni, melybe a hőszigetelés is befér (2.104. ábra).

2.104. ábra
Szegélykialakítás


2.5.3. Gázvezetékek szerelése

Gázvezeték szerelése rézcsőből csak telken belül lehetséges. Egyes gázszolgáltatók csak a lakáson belül engedik a rézcsővel történő szerelést. A Fővárosi Gázművek csak a gázmérő után 40 cm-től engedélyezi a rézcső használatát.

Vezetékes gázellátás szerelésénél szinte csak kizárólag földgázra kell gondolni, mert városi gázt már csak a kokszoló művek környékén lehet találni, s ezekre új vezeték rákapcsolása nem nagyon fordul elő. Azokon a területeken, ahol nincs kiépítve a vezetékes földgázellátás, ott egyre jobban terjed a tartályos PB gázellátás.

Az épületen belüli gázvezeték építhető ugyanazon a módon, mint ahogy azt az acélcsőnél megszoktuk, de a rézcsövek kisebb mérete miatt rejtve is szerelhető. Sajnos az ország 6 vezetékes gázszolgáltatója mind másként értelmezi az előírásokat, így ami az egyiknél megengedett, az nem biztos, hogy a másiknál járható. Célszerű minden gázszolgáltatónál megérdeklődni a tervezés kezdete előtt a helyi szokásokat.

A hagyományos kisnyomású földgázellátásnál is célszerű rézcsövet beépíteni, mert az acélcsőnél kisebb méretű vezetékeket elegendő beszerelni. A 2.105. és 2.106. ábrákon látható a kisnyomású rendszer felépítése és nyomásviszonyai.

2.105. ábra
Kisnyomású gázellátás kapcsolási vázlata

2.106. ábra
Kisnyomású gázellátás nyomásviszonyai

Az előző gázellátásnál kedvezőbb a növelt kisnyomású hálózat, mert ott még kisebb csőméretek jönnek ki. A nyomáscsökkentőn csak 100 mbar-ra csökkentjük a nyomást és a készülékekre kell felszerelni a készülék- nyomásszabályozót (némelyik készülékre nem is kell, mert szabályozható a nyomása). E módszerrel a lakáson belül ujjnyi vékony vezetékek elegendők, s ezek eltakarhatók. A növelt kisnyomású gázellátás felépítése és nyomásviszonyai láthatók a 2.107. és 2.108. ábrákon.

2.107. ábra
Középnyomású gázelosztó hálózat, növelt kisnyomású belső hálózattal

2.108. ábra
Nyomásviszonyok növelt kisnyomású belső hálózatnál

A PB gáz vezeték kiépítésénél arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben talajszintnél mélyebben fekvő helyiség, mert a PB gáz sűrűsége nagyobb mint a levegőé, tehát úgy viselkedik mintha víz lenne. Amennyiben elkerülhetetlen a talajszintnél mélyebben fekvő helyiség közelében vezetni a gázt, úgy a lejáratot egy gáttal kell megvédeni mintha a víz lejutását akarnánk megakadályozni. A külső gáztároló tartály telepítését mindig az illetékes gázszolgáltatóval kell megbeszélni, mely lehet föld alatti, föld feletti, vagy föld felett épített, de földdel betakart.
A gázvezetékekhez a rézcsöveket az EN 1057 szerint kell választani: a falvastagság legalább 1 mm legyen. A rézből készült csővezetékeket földbe fektetve külső korrózióvédelemmel kell ellátni. Engedélyezett a csővezetékek műanyag köpennyel történő gyári ellátása.
A réznek más anyagokkal történő összeépítése a gázszereléseknél problémamentes. A különböző anyagokat tetszőleges sorrendben lehet beépíteni. A gázszereléseknél nem kell figyelembe venni a hővédelemre és zajvédelemre vonatkozó előírásokat.

Folyékony gázvezeték szerelésénél a rézcsövekre vonatkozóan különböző követelményeket kell megfogalmazni a nyomástartó edény térfogatától, a csővezeték üzemi nyomásától valamint a csővezetékekben lévő kompresszor állapotától függően:



A gázvezeték rézcsővel történő szerelésénél csak keményforrasztás alkalmazható. (Van már hazánkban olyan gázszolgáltató, ahol a présidomos kötés is megengedett.) A keményforrasztás miatt a rézcső kilágyul, emiatt a menetes csatlakoztatásoknál a cső elcsavarodhat. Csak két darab fogóval, vagy kulccsal szabad a menetes csatlakozásokat meghúzni. A rézcsövek nem olyan szilárdak, mint az acélcsövek ezért nem szabad terhelni azokat, tehát a gázmérő, vagy szerelvény csatlakozásokat kell rögzíteni (2.109. ábra).

2.109. ábra
Gázmérő és szerelvény felerősítése

A gázmérő bekötése is egyszerűsödik rézcső alkalmazása esetén, hiszen az acélcsőnél azért szükséges a sok könyök beépítése a mérő elé, hogy ne feszítse a mérőt. A rézcső nem tudja megfeszíteni a mérőt (2.110. ábra).

2.110. ábra
Gázmérő bekötése

Kifejezetten rézcsöves szereléshez is készül már hazánkban gáznyomáscsökkentő (2.111. ábra).

2.111. ábra
Gáznyomáscsökkentő rézcsöves csatlakozáshoz

A rézcsővel történt gázvezeték szerelése bizonyos mértékben elrejthető, mert ez nem jelent teljes elfalazást, azaz a vezeték hibája esetén a gázszag kijön a takaróléc mögül (2.112. ábra).

2.112. ábra
Takaróléc gázvezetékhez

Ha oldalfalon szerelünk több vezetéket is, akkor a vezetékek egymás feletti sorrendje a következő legyen alulról felfelé haladva:



A gázvezetékek felerősítésénél vigyázni kell arra, hogy a mennyezetre erősített vezeték tartója ne műanyag tipli és műanyag bilincs legyen, mert egy esetleges tűz alkalmával ezek nem tudják a vezetéket tartani, s ha a vezeték leszakad, akkor a kiömlő gáz még tovább fokozza a katasztrófát. Mennyezeten csak fém tiplit és fém bilincset építsünk be (2.113. ábra).

2.113. ábra
Vezeték felerősítése fém tiplivel

Az orvosi-műszaki gázok és tiszta gázok felhasználása a kórházakban, laboratóriumokban műszaki berendezésekben történik a manapság szokásos módon. Az alkalmazott gázok legnagyobb része esetén alkalmazhatók az EN 1057 szerinti rézcsövek (a kivételek a fejezet elején vannak felsorolva).
Az alkalmazott csövek belső felületének tulajdonságaira különleges előírások vonatkoznak. A csövekben a visszamaradó kenőanyag maradék legfeljebb 0,2 mg/dm2. lehet széndioxidra vonatkoztatva és a teljes orvosi gázellátó rendszerre vonatkozóan az érték nem haladhatja meg a 0,25 mg/dm2. értéket.
A gyártásnál a rézcsöveket mindkét végén lezárják. Az orvosi-műszaki gázokhoz rendelt rézcsövek esetén a rendelésnél meg kell adni a különleges alkalmazási kört.


2.5.4. Olajellátó vezetékek szerelése

A fűtőolajos berendezések létesítésénél csak az EN 1057 szabvány szerinti Cu- DHP anyagból készült rézcsövek alkalmazhatók, amelyek szilárdsága R220, R250 (lágy és félkemény). Alkalmazhatók az EN 1254 szabvány 1. része szerinti kapillárisan forrasztható szerelvények vagy a szorítógyűrűs kötések. A földbe fektetett fűtőolaj vezetékeket védőcsőben kell vezetni. Forrasztásos kötésként csak a kemény forrasztás alkalmazható. Forrasztásos kötések a DN 25 méretig és PN 10 nyomásig használhatók.
A DN 25 méret felett a vágógyűrűs csavaros kötések nem engedélyezettek. Az olajellátás történhet külső tartályról, vagy belsőről. Ezen kívül lehet felszívó rendszerű, vagy ráfolyásos. Önfelszívó rendszernél ki kell építeni egy visszafolyó vezetéket is (2.114. ábra), mert az égő fogaskerék szivattyúja több olajt szállít, mint kellene, s visszavezetés nélkül végtelen nagy nyomás alakulhatna ki, ami a rendszer törését okozná.

2.114. ábra
Önfelszívásos olajellátás

2.115. ábra
Olajellátás centrifugál szivattyúval

Centrifugál szivattyúval is lehet az olajat szállítani, mely szivattyú már nem képes olyan nagy nyomást létrehozni, hogy az káros lenne a rendszerre, de e mellett is lehetséges visszafolyó vezetéket kiépíteni (nem feltétel). Létezhet olyan kialakítás is, hogy az olajtároló tartály magasabban van a fogyasztóknál. Ebben az esetben már nem is tudna visszafolyni az olaj, mert a tartálytól (napi tartály) gravitációsan folyik a fogyasztókhoz. A rézcsövekben az olaj sebességét célszerű a 2.11. táblázat szerint megválasztani.

2.11. táblázat
Ajánlott sebességek olajellátásnál

Olajellátásnál a sebességeket úgy kell megválasztani, hogy az áramlás lamináris maradjon, azaz a Reynolds szám 2320 alatt legyen.

A szűrő ellenállását könnyű fűtőolajnál 100-200 mbar-ra lehet felvenni és nehéz tüzelőolajnál 300-400 mbar-ra. Az összes nyomásveszteség lehetőleg ne lépje túl a 0,5 bar-t. Az összes nyomásveszteséget a következő képlettel kapjuk meg:

2.5.5. Préslevegő hálózat szerelése

A termelő üzemekben egyre gyakrabban van szükség préslevegő hálózatra, mely vagy a berendezések vezérléséhez, vagy a technológiai folyamatokhoz kell.

2.116. ábra
Préslevegő előállításának elvi vázlata

A préslevegő előállításának elvi vázlata látható a 2.116. ábrán. A hozzá szükséges hálózat kialakítását a 2.117. ábra szemlélteti

2.117. ábra
Préslevegő hálózat kialakítása

A kompresszorba jutó levegőnek nagy tisztaságúnak kell lennie, ezért egymás után be kell építeni passzív és aktív szűrőket. Az összepréselt levegőnek nagy lesz a víztartalma, ezért utóhűtőben ki kell csapatni azt. A léghálózat kialakítása a vízhálózatéhoz hasonló lehet (pl. ágvezetékes, vagy körvezetékes lásd 2.117 ábra).
A vezetékeket lejtéssel kell szerelni és a leágazások a gőzvezetékhez hasonlóan felülről legyenek, hogy ne vigyen magával nedvességet, vagy olajat. A leágazásokba még így is célszerű olajfelfogó edényt beépíteni.
Az EN 1057 szerint gyártott rézcsöveket lehet alkalmazni a sűrített levegős rendszereknél is (azonban az orvosi sűrített levegőnél nem, ezekre különleges követelmények vonatkoznak).