Előszó

A könyvtár

A debreceni anyaiskola könyvtára a hódmezővásárhelyi középfokú filia létrehozásakor az ország egyik legnagyobb gyűjteménye volt. Természetes tehát, hogy a nagy jövő előtt álló iskola is központi feladatnak tekintette a bibliotéka gyarapítását.

Könyvtörténeti szempontból az első adatunk 1727-ből való. Eszerint az akkori rektor, Erdélyi P. Sámuel négy könyvet adományozott az iskolának, így őt az első adományozóként tartjuk számon (a könyvek bölcseleti, logikai munkák voltak). Az 1758-1799 közti időszakból több könyvjegyzéket is ismerünk. Bármiféle történeti ismertető előtt le kell szögezni azt a tényt, hogy a könyvanyag tematikus összetételét illetve frissességét tekintve, egy valóban modern könyvtárról beszélhetünk.

Az első összeírást Thuri Dániel készítette 1758-ban. Az akkor még szerény méretű gyűjtemény kizárólag olyan könyveket tartalmazott, amelyeket az oktatásban közvetlenül lehetett használni. A tanároknak feltehetően saját magánkönyvtáruk volt.

Az iskolai bibliotéka anyagának tartalmi vizsgálata során a következő csoportokat lehet elkülöníteni: az antik szerzők egy olyan országban, ahol a hivatalos nyelv 1844-ig a latin volt, természetes módon képezték az első idegen nyelv, továbbá a grammatikai, a poétikai és a retorikai oktatás alapját. Cicero, Cornelius Nepos, Vergilius, Julius Caesar, Phaedrus, Curtius Rufus, Plinius és más latin szerzők művei ezért sorolhatóak a XVIII. században is a modern ismeretanyag körébe. Fontos tudnivaló ezekkel az antik auktorokkal kapcsolatban az, hogy szemben az ország átlagos magánkönyvtáraiban fellelhető kiadásokkal Hódmezővásárhelyen ezek modern, friss kiadásban voltak meg. Ez egyben a legfrissebb filológiai eredmények recepcióját is jelentette, például a németalföldi egyetemek professzorainak ismeretét. Ugyanez mondható el a könyvtárban volt Biblia-kiadásokról, illetve a bibliai hermeneutika körébe tartozó munkákról is. Feltűnően sok a filozófiai (tehát nem teológiai), a természettudományi és a földrajzi tárgyú könyv. Ezt óvatosan a felvilágosodás itteni hatásának is lehet interpretálni. Megjegyzendő azonban, hogy a magyarországi helyzetnek megfelelően a felvilágosodás befogadásában ez az iskolai könyvtár is a francia gondolatok német, illetve németalföldi közvetítőinek (Christian Wolff, Samuel Puffendorf, G. H. Nieuport stb.) hangsúlyos jelenlétét mutatja.

Mint már fent megjegyeztük, igen kevés a teológiai jellegű könyv, de az ekkor a teológiára ható természettudományi (fiziko-teologiai irányzat) könyvek jelen vannak (Henrich Sander: Az Istennek jósága és bölcsessége a Természetben; Johannes Sultzer: A természet szépségéről való beszélgetések stb.). A teológiai racionalizmus - a Bibliai filológián kívül - elméleti művekkel is képviselteti magát.

Szépirodalmi művek alig voltak a könyvtárban, Balassi Bálint és Rimai János verseinek megléte érdekességnek mondható. Általában a magyar nyelvű munkák kicsiny száma a jellemző (a többi korabeli iskolai, és tegyük hozzá, magángyűjteményhez hasonlóan). A magyar szerzők - elsősorban debreceni professzorok (Maróti György, Hatvani István) - is latin nyelven publikálták tudós műveiket.

Az 1799. évi összeírás már több mint 300 kötet meglétét dokumentálja. Tartalmi jellemzéséhez az eddigiek ismétlése szükségeltetne. A könyvanyag frissessége, naprakészsége örvendetesen megmaradt.

A XIX. században adományozók sora gazdagította a könyvtár gyűjteményét: Szikszay Benjámin, az iskola első professzora; Szőnyi Benjámin vásárhelyi lelkész; a Szél Sámuel vezette Olvasó Társaság (649 kötet); Nagy Ferenc vármegyei főügyész örökösei (375 kötet); Szikszay Károly gimnáziumi tanár (206 kötet); Gaál Dániel lelkész (300 kötet); Szomor Imre ügyvéd; Bene József főispáni helytartó (350 kötet); Szél Sámuel örökösei (202 kötet); Vajda Sámuel lelkész örökösei (269 kötet); Dobossy Lajos (335 kötet). Ezek az adományok nem csupán azt jelentették, hogy a könyvtár kötetszámban gyarapodott, s nem is csupán azt, hogy a Magyarországon hozzáférhető könyvek az iskola szűkös anyagi lehetőségei dacára bekerültek a bibliotéka polcaira, hanem azt is, hogy a magánkönyvtárak sora intézményi gyűjteménnyé vált. A magánember olvasmányízlése formálta egy iskola tanárainak, s diákjainak műveltségét. Ez szükségszerűen a könyvanyag heterogenitásának növekedését, s ezzel együtt a könyvtárat használók látókörének bővülését eredményezte. 1853-ra iskolánk könyvtárának állománya elérte az 1326 kötetet.

1866-ban a szegény tanulók számára külön könyvtárat alapítottak, 1878-ban pedig egy diákszervezet, a Petőfi Sándorról elnevezett Önképző Kör állított fel magának egy külön gyűjteményt (ezeknek az anyaga ma az úgynevezett tanári könyvtár része).

Az iskola könyvtárának XX. századi történetéből két fontos eseményt kell kiemelnünk. 1938-ban Baranyi Elek orvos 2329 kötetes könyvtárát a gyűjtő húga, Baranyi Irén a gimnáziumnak adományozta. Baranyi Elek igen olvasott ember volt, könyveinek jegyzéke széles érdeklődési kört tükröz. Külön kiemelhető a nagyszámú helytörténeti munka: olyan könyvek és folyóiratok, amelyek városunkban jelentek meg, vásárhelyi személy műve, vagy Hódmezővásárhelyről szól. Ezzel iskolánk fontos helytörténeti kutatóhellyé lett. Baranyi külön hangsúlyt fektetett arra, hogy minél nagyobb számú hungarikum legyen könyvtárában. Olyan könyvek tehát, amelyek valamely módon Magyarországról szólnak. A magyar történelem valamennyi korszaka tanulmányozható könyvtárában. Szórakoztató jellegű olvasmányainak körében gyakorlatilag mindenfajta könyv megtalálható: a magyar- és világirodalom remekei, irodalomtörténeti összefoglalások, a földrajzi felfedezések és nagy utazások története, országleírások (Észak-Amerika, Új-Zéland Oroszország, Moldávia, Albánia, Macedonia, Afrika), nagy zeneszerzők élete stb. Zeneértő lévén, gyűjtötte a kottákat is. Szép gyűjteménye volt naptárakból, kiállítási katalógusokból, fegyvertani munkákból is. A zsidóság és a cigányok történetéről különösen szívesen olvasott. Orvosként kiemelten a patológia, az anatómia, az impotencia, a gyógyszerészet, a szemészet, az egészségügy szervezete és a higiéniai problémák érdekelték. Ezzel szoros összefüggésben a természettudományi munkákat is úgy válogatta ki, hogy azok a botanikával, az ásványtannal és a hévizekkel foglalkozzanak. A prostitúció is, mint társadalmi, orvosi probléma foglalkoztatta. Miután a könyvtárában 13 nyelven írt könyvek voltak, természetesnek mondható a nagyszámú szótár jelenléte is.

Könyvtárunk másik századunkbéli jótevője, városunk és a magyar irodalomtörténet kiemelkedő alakja, az ugyancsak orvos, író Németh László, aki 1957-ben Kossuth-díjának (az akkori legmagasabb állami kitüntetés) összegét ajánlotta fel könyvvásárlásra.