
baba:
hátsószíj.
bagaria (valódi): fűz- és nyírfakéregből előállított
növényi
cserzőanyagokkal cserzett és nyírfakátránnyal vízhatlanított
növényi
cserzésű felsőbőr.
bakancs: nehéz kivitelű, vastagabb bőrből készült
száras cipő. A felsőrész anyaga rendszerint
waterproof, durábel
vixos,
hőálló boxbőr vagy más, nem kényes felsőbőr, az alsórész gumiból vagy bőrből
készül
köztalppal a duplatalpas termék készül.
Leggyakrabban alkalmazott gyártási eljárás a
direktvulkanizált
és a
keresztülvarrott. Munkásvédelmi
vagy sportcélokra használják.
balerinacipő: alacsonysarkú,
felerősítőelem
nélküli, könnyű női
cipő.
balettcipő: balettművészek táncprodukciókhoz
használt, textil felsőrészű, puha talpú, sarok nélküli lábbelije. A női balettcipő
orr-részében speciálisan kiképzett, különösen kemény orrmerevítő van.
felerősítőelem nélkül vagy az alsószáron
összeköthető pántokkal készül.
balni:
bütyökrész,
talpizomrész.
bandázsbőr:
ortopédbőr.
barchet:
fanelhoz hasonló, azonos
rendeltetésű, annál nehezebb, egyik oldalán bolyhozott
pamutszövet.
barka:
barkaréteg.
barkaérzékenység:
barkarepedés.
barkafolyás: barkafolyásos (laza barkájú)
a bőr, ha barkás oldalával befelé hajlítva a
barkaréteg
az alatta levő rétegről ráncok alakjában felemelkedik. A felemelkedés mértéke
szerint megkülönböztetünk: enyhe, közepes és erős barkafolyást.
Lábbeli
felsőbőröknél van jelentősége, mert bizonyos fokozaton túl bőrhibának
számít. A barkafolyás megengedett, ill. elfogadható mértéke a bőrféleségtől
is függ. Puha
teljes barkás bőrök
esetében még közepes barkafolyás is elfogadható, míg a feszesebb,
korrigált
barkájú bőrök esetében legfeljebb enyhe fokozat engedhető meg. Vizsgálatát
szabvány írja elő (
érzékszervi bőrvizsgálatok).
barkakép: a
barkaréteg
felületén látható rajzolat.
A rajzolatot meghatározzák:
a szőrtüszők (
szőr). A különböző állatfajok
szőre nagyon különbözik egymástól vastagságban, alakban, görbületben, a
bőrben való elosztásban stb. Ennek megfelelően különbözik a szőrtüszők képe
a barka felületén.
a szemölcsök (
bőr) alakja és nagysága. A főként
rostokból álló barkaréteg nem sima, hanem számos kiemelkedéssel, mintegy
csapokkal behatol a felette levő sejtekből álló felhámba. Ezzel a felhám
jobban rögzítődik az irhához. A barkaréteg szemölcsös szerkezete okozza
a bőrfelületnek - szintén az állatfaj szerint megkülönböztethető - többé-kevésbé
erős domborzati viszonyait.
a barkát alkotó rostok finomsága.
A barkakép elsősorban állatfajonként különbözik és jellemző, de bizonyos eltérések
vannak fajták, sőt egyes egyedek között is. Nem egyenletes a barkakép egy bőrön
belül sem, hanem topográfiai helyek szerint (
bőrtopográfia)
is változik, elsősorban a szőrök eltérő vastagsága miatt. Így legdurvább a
gerincvonal nyaki részén (főleg kecske-, juh- és
sertésbőrökön), legfinomabb a hasi részeken. Fiatal állatok barkaképe finomabb,
mint az öregeké, nőstényeké finomabb, mint a hímeké. A legfinomabb barkaképű
a borjúbőr.
barkalazaság:
barkafolyás.
barkaoldal:
színbőr
esetében a
barkaréteg oldala.
Hasítékbőrnél
az az oldal, amelyik a barkaréteg felé volt.
barkapréselés:
préselés.
barkarepedés: a
barkaréteg
az elvárt nyújtó igénybevételt nem bírja ki, hanem berepedezik.
Oka lehet:
a barkában túl sok és kemény idegen anyag (
cserzőanyag
stb.) rakódott le. Ebben az esetben a barkarepedés a bőr nedvesítésekor
megszűnik.
a bőranyagot valamilyen (hő, baktériumos, vegyi stb.) károsodás érte.
Ezen a nedvesítés nem segít. Bőrhiba (
érzékszervi,
valamint
laboratóriumi bőrvizsgálatok.)
barkaréteg: az irha (
bőr)
szőroldal felőli befejeződése, amely a szőr és a felhám eltávolítása után
(
bőrgyártás) válik láthatóvá. Az irhát alkotó,
a tér mindhárom irányában szabálytalanul összefonódó
kollagén
rostszövedék a külső felület felé egyre finomabbá válik. A finomodás kb. a
szőrtövek magasságában kezdődik, és a rostok futásában egyre inkább a felülettel
párhuzamos, hogy legfelül a finom rostszerkezetű sűrű szövésű rosthálót, a
barkaréteget képezze.
barkaszilárdság:
laboratóriumi
bőrvizsgálatok.
barkásbőr:
barkaréteggel
bíró
barkaoldalon kikészített bőr. Gyártható
természetes barkájú (
teljes barkás bőr)
vagy
korrigált barkájú bőr. Mind
a természetes barkájú mind a korrigált barkájú bőrök
barkaképe
további beavatkozással (
barkázás,
préselés,
töretés stb.) módosítható.
barkázás:
barkakép
módosítására való művelet a bőrkikészítés során. Kézi barkázófával vagy ezt
a műveletet utánzó barkázógéppel végzik úgy, hogy a bőrt
barkaoldallal
befelé hajtva a hajtást végiggörgetik a bőrfelületen, amikor is a felületen
hosszirányú párhuzamos törésvonalak keletkeznek. Ha ezt a műveletet a bőr
hossz- és keresztirányában is elvégezzük, négyzetes rajzolat keletkezik (4
lábra barkázás). Ha a műveletet átlósan is elvégzik, akkor az ún. boxbarkát
kapják (8 lábra barkázás), az átlós irányt kissé eltolva és újra barkázva
(16 lábra)
szaffian rajz keletkezik. A
bőr a barkázással puhul is. Ha ugyanezt a műveletet úgy végzik, hogy a behajtásnál
a barkaoldal van kifelé, nem keletkeznek törésvonalak, csak az enyhe puhító
hatás érvényesül, ez az ún.
aláhúzás.
barkázott bőr: az eredetileg
sima bőrt
kézi vagy gépi
barkázással úgy megdolgozzák,
hogy a felületen kitapintható törésvonalak keletkeznek. Ezt utólag vasalják
(
vasalás) és a töréseket úgy "visszanyomják",
hogy csak a törés rajza marad meg.
batikbőr: eredetileg jávai tarkázásos festési
eljárás. Pamutszövetet festettek vele. Először megolvasztott viaszt visznek
az anyagra a ráhelyezett sablon szerint. Ezután következik a festés a viasztól
nem fedett anyagrészekre. Festés után a viaszt eltávolítják. A bőrön a festék
behatolását sokszor úgy akadályozzák, hogy a bőrt mielőtt a festőfürdőbe raknák,
szorosan összecsavarják; összekötik stb. Ruházati célra való
velúrbőröket
festenek néha így.
bársony: két vetülékrendszerrel gyártott szövetféleség, amelynél
az egyiket felvágják és bolyhozzák. (Gyakran erősen bolyhozott atlaszkötésű
szövettel utánozzák.) A cipőiparban rendszerint festett, díszített (pl. szegedi)
papucsok
felsőrészeként használják fel.
BBSZ: a Budapesti Bőripari Vállalat házi szabványainak jelzése. (
szabvány)
beállítószám: a
sorozatkifejtő
gép pantográfskáláin beállítandó szám, adott minta
sorozatkifejtésekor.
Matematikai definíciója: a vezetőtű átmérőjével megnövelt alapméret és a
méretváltozó aránya. A sorozatkifejtő gép
egyik pantográfján a hosszirányú, a másikon a szélességirányú beállítószámot
veszik figyelembe.
becsípés: az alkatrészek (különösen felsőrész-alkatrészek)
szélein elhelyezett V vagy U alakú, kisméretű bevágás, amely illesztési helyeket,
ill. nagyságszámot jelöl (pl. különböző alakú, egymáshoz közel elhelyezett
becsípések kombinációja).
bedolgozási többlet: a felsőrész
szélének azon része, amely a felsőrész
fára
foglalásához, talphoz, talpbéléshez vagy rámához való erősítéshez szükséges.
A bedolgozási többletet vagy a foglalótalpbélésre vagy a talpra hajtják rá.
Nagyságát a gyártási eljárás, a fára foglalás módja határozza meg.
beégetés:
régekben gyártott feszes szegezési
talpbőrök
telítőcserzése meleg (40-50 °C-os), tömény, (18-22 °Be)
növényi
cserzőanyag-oldattal.
zsírozási mód a
növényi cserzéssel
cserzett teljesen kiszárított bőröket 0,5-5,0 percig 75-90 °C-os megolvasztott
zsiradékba (sztearin, faggyú, paraffin stb.) mártják. Egyes
gépszíj-
és
szíjazatbőrök zsírozására alkalmas
eljárás.
behasítás: körkéses hasítógéppel (
szélbehasító
géppel) végzett művelet: a felsőrész anyagának szélét meghatározott vastagságban
és mélységig behasítják. Az alkatrész szélének a kerülettel párhuzamos behasítása
után a felső réteget be kell hajtani. Mélyebb behasítás célja
bélés
nélküli lábbelik gyártásakor az
orrmerevítő
behelyezésének előkészítése.
behúzó:
bevonó.
bekötés: a
bedolgozási
többlet rögzítése a
foglaló talpbéléshez
varrással. Kézműipari cipőkészítés során végzik.
belső alkatrész: a
felsőrészbe
vagy az
alsórész szerkezetébe épített, a
kész lábbelin kívülről nem látható
alkatrész.
Ilyen pl. a
kéreg, az
orrmerevítő,
a
lágyékerősítő stb.
belső formázás: a felsőrész formázásának
egyik módszere. A felsőrész zárt kivitelben, bevarrt
fedőtalpbéléssel
készül, majd a forma behelyezésével kapja meg végső (térbeli) alakját. Belső
formázáshoz gyakran
hosszabbítható kaptafát
használnak.
belsőkeret-levágás:
rámán
varrott gyártási eljárásoknál a
rámabevarrást
követő művelet, amikor a rámavarrat felett levő ráma, bedolgozási többlet
és varratfalrészek feleslegét eltávolítják. Ennek eredményeként egyenletes
mélységű talpizom- és lágyékrész keletkezik a foglalótalpbélés talp felőli
oldalán.
belső nyomásos vulkanizálás:
szivacsgumik,
vulkanizálására használt eljárás.
Pinto présen
zárt
rendszerű présformák között végzik.
belső sarkalás: a
saroknak
a
foglalótalpbéléshez való rögzítése
szegekkel vagy
sarokcsavarral. Szeges
sarokfelerősítéssel készült lábbeliken végzik.
belsőszeg: a szegfej alatt recézett, vastag szárú fémszeg.
A
sarok belülről való felerősítéshez használják.
bemelegítő cipő: bőr- vagy bőrhelyettesítő
felsőrészű, sima
járófelületű (
éksarkú),
gumitalpú, hajlékony
sportcipő.
beragasztó:
fedőtalpbélés.
betonkeverő: a bőrök folyadékkal való kezelésére
használt berendezés. Acélból vagy üvegrost erősítésű poliészterből készült
henger, amely a két vége felé kissé kónuszosan elvékonyodik. A henger 14-
21°-ban ferdén áll a műhelypadlón. A henger felső része nyitott, míg az alsó
vége fenéklemezzel lezárt. A henger belsejében kétbekezdésű, csigavonalban
vezetett terelőlemez van. A bőrök kezelését egyirányban való forgatással végzik.
Ürítéskor a forgásirányt megváltoztatják, ennek következtében a csigavonalú
terelőlapok a bőrt a felső nyíláson kidobják.
betét: a lábbeli belsejében a láb megtámasztását
(
lúdtalpbetét, lábágybetét), a felsőrész
rugalmasságát (
ruganybetét) biztosító
alkatrész.
beugró: a cipőgyári futószalagos, ill. kényszermozgású szállítópályás
üzemrészekben dolgozó, univerzálisan képzett szakember, akinek feladata az
esetlegesen hiányzó dolgozók munkájának elvégzése.
bevonó: a sarokpalást, a
köztalp
és a
foglalótalpbélés szélét burkoló
puha anyagból készült alkatrész, amelyet
ragasztással
rögzítenek a bevonandó felületen.
békanyelv:
magas
szárú lábbelik és
fűzős csizmák speciális
alakú, gyakran két félből összevarrt
nyelve,
amelynek két oldalvonalát a
szárrészhez varrják,
ezzel növelik a fűzőrész vízállóságát, és csökkentik a hővezetését.
bélelés: a
bélésnek a
felsőrészbe
vagy annak részegységébe helyezési művelete.
bélés: a lábbelinek a lábfejjel érintkező, rendszerint
több
alkatrészből összeerősített belső
rétege. Célja a lábfej elválasztása a merevítő alkatrészektől, a lábfej melegen
tartása, az izzadság felvétele és elvezetése. Anyaga lehet
textil,
bélésbőr,
szőrme,
műszőrme,
bélésműbőr.
Alkalmazási területei a
fejrész és a
szár bélelése.
bélésbőr: lábbelibélés céljára gyártott bőr
(MSZ 5437/1). A legnemesebb bélésbőr a kecske- vagy juhbőrből
növényi
cserzéssel készített
anilines bőr
(növényi cserzésű anilines kecske- vagy juhbélés). Kitűnő minőségű lehet a
krómos cserzéssel vagy növényi krómos
cserzés kombinálásával készített anilines kecske- vagy juhbélés is. A
színhibák miatt azonban a bélés rendszerint
fedőfestéssel készül juh, kecske (MSZ
5437/3) és sertés (MSZ 5437/4) bőrökből. Gazdasági okok miatt a bélésbőrök
nagy része nem az említett
színbőrök valamelyikéből,
hanem marha
hasítékbőr felhasználásával
készül, fedőfestéssel vagy anélkül (ún. natúr kivitelben) (MSZ 5437/6). Egyes
esetekben marha-, marhahasszél-, ló- stb. béléseket is gyártanak.
bélésműbőr:
bélés
céljára felhasznált, nem természetes bőrből, hanem kémiai úton, részben textilanyagok
felhasználásával előállított
műbőr. Hordozórétege
rendszerint nemez, alapanyaga poliuretán. Nálunk legismertebb típusai a Grabopor-Alfa
(Magyarország) és Ceef (NSZK).
bélés nélküli flexibel eljárás:
flexibel
gyártási eljárás.
bélés nélküli lábbeli: vastagabb,
de puha
felsőbőrből készült, könnyű nyári
cipő. Gyakran díszlyukasztással, fonásos
díszítéssel
látják el.
bélésszövetek:
bélés céljára felhasznált
pamut- és
gyapjúszövetek.
Általában jó nedvszívó képességűek, hőszigetelők és kopásállóak. Leggyakrabban
alkalmazott típusai a
molinó, a köper, az
inlet stb.
bélyegzőgép: a lábbelialkatrészen feltüntetendő jelzőszámokat (modellszám,
tervszám, nagyság- és bőségszám) beütő készülék. Mechanikus és pneumatikus
működésű lehet.
bilgeri csizma:
fűzős csizma.
binder: a bőripari gyakorlatban a vizes polimeremulziós
kötőanyagokat nevezik bindernek.
binderes kikészítés: a
filmképző
binder.
biztosítóvarrat: felsőrész-alkatrészek
összeerősítésekor a későbbiekben (használat
közben) nagy mechanikai igénybevételnek kitett pontokon elhelyezett, viszonylag
kicsi, különböző alakú
varrat,
Derby
szabású félcipőkön a szár fűzőrésze alatt két-háromsoros rövid (kb. 10
mm) vagy háromszög alakú varrat.
Rövidvarrat
automatán is készítik.
blansírozás (blanchierozás): finomfaragás.
Kézi blansírvassal vagy
késhengeres blansírgéppel
a gyengén nyirkos növényi cserzésű bőrök húsoldalát speciális módon fényesre
és simára faragják. A blansírvas kb. 13 cm hosszú és 12 cm széles kés, jól
markolható fafoglalatban. Nagyon élesnek kell lennie, mert a vasat kis szögben
tartva tolják a bőrfelületen, gyalulásszerűen megmunkálva azt. A gép a kézi
munkát nagyrészt kiszorította. A blansírgép a faragógéphez hasonlóan működik,
de a
késhengerben levő kések egyirányúak.
Ma már csak egyes
beégetéssel zsírozott
szíjazatbőrökön végzik ezt a műveletet. Régebben
a marha vixos bőrök (
növényi
cserzésű felsőbőr) húsoldalát kézzel "tükörre" faragták.
BMKI: Bőr-, Műbőr- és Cipőipari Kutató Intézet, Budapest. (1972-ig:
Bőr-, Cipő- és Szőrmeipari Kutató Intézet.)
bognárszeg: sima szárú, hengeres fejű
fémszeg.
Kézi
fára foglalás, valamint az alkatrészek
illesztése során használják.
bokacipő:
félmagas szárú cipő.
bokakerület: a külső és belső bokapont közötti magasságban, a
járósíkkal párhuzamos síkban hajlékony szalaggal
mért kerület.
bokasüllyedés (latin neve: pes valgus):
statikai lábbetegség, amely főként gyermekkorban
alakul ki. Az izmok helytelen statikai igénybevétele következtében a lábfej
hossztengelye körül befelé fordul, a belső boka erőteljesen kidomborodik.
Ennek megelőzésére célszerű puha talajon (pl. homokon) mezítláb járatni a
gyermeket.
boltozat: a lábfej csontjai és izomszalagjai
által kialakított ívek. Az egészséges lábfejben két hosszanti és egy harántboltozat
figyelhető meg, amelyeknek támpontjai a sarokcsont, valamint az első és az
ötödik lábközépcsont elülső végpontjai. Helytelen lábbeli viselése, túl korai
járástanítás e boltozatok deformálódását és
statikai
lábbetegséget okoz.
borzolás: módszer a ragasztandó fajlagos felületek
megnövelésére oly módon, hogy megfelelő szerszámmal (pl.
borzolókoronggal)
felbolyhozzák, érdessé teszik a felületet. Természetes bőrből és műanyagból
készült alkatrészeken egyaránt alkalmazható művelet.
borzolókorong a
borzolás
műveletéhez használt szerszám, amely gumikorongba ágyazott, radiális elrendezésű
vékony huzalokból áll. A forgókorongból kiálló huzalvégek feltépik a borzolandó
anyag felületét, és ezáltal megnövelik a fajlagos felületet.
boxbőr: normál fogású (nem különlegesen puhított)
barkaoldalon kikészített
krómos
cserzésű borjú és marha lábbeli felsőbőr.
bőr: az ember és a soksejtű állatok
köztakarója.
A gerincesek bőre felhámból és irhából áll, amelyhez egy harmadik réteg, a
hájashártya (bőr alatti kötőszövet) is járul. Különleges szerkezetűek és rendeltetésűek
a bőr járulékos alkotórészei (
szőr, szőrállító
izom stb.). A felhám (epidermis) a bőr legfelső rétege, amely az alatta levő
irharéteghez tapad. Egymáshoz szorosan tapadó sejtekből áll. A sejtek utcakövezet
módjára, de többrétegben helyezkednek el. Az alsó rétegben (nyálkaréteg, Malpighi-réteg)
levő sejtek nedvdúsak és szaporodnak. Megfigyelhető az alsó rétegekben kezdődő
és a legfelső rétegben teljessé váló
elszarusodás.
A felhám a bőr összvastagságának rendszerint kis részét (marhabőr esetében
1-2%-át) teszi ki. A
bőrgyártás során az irháról
eltávolítják. Irha (corium) a tulajdonképpeni
bőranyag.
A bőr 50-90%-át (marhabőröknél 80-90%-át) alkotja. A gerincesek irhája lazarostos
kötőszövet. Ennek megfelelően fő tömegét
rostok alkotják, A rostok között sejtek (rostképző-, festék- és zsírsejtek)
is vannak. A rostok legnagyobb része
kollagén
rost, kis részük elasztikus rost. A kollagén rost tulajdonképpen rostnyaláb,
amely sokszorosan elágazik, úgy hogy az elemi rostok egy része a nyalábból
elválva más irányban halad, vagy más rostokhoz csatlakozik. Az egyes rostnyalábok
így egymással összekötődnek, és valóságos hálózatot alkotnak szabad rostvégek
nélkül. A bőr különböző részeiből vett mintákon végzett fajsúlyvizsgálatok
azt mutatták, hogy a rostok tömöttsége nem egyenletes a bőr egész területén
(
bőrtopográfia). Az irhának egy felszínes
és egy mélyebb rétegét különböztetjük meg. Közvetlenül a felhám alatt van
a szemölcs- vagy papilláris réteg. E rétegben a felhám felé haladva a rostok
egyre finomabbak és egyre inkább a felülettel párhuzamosan helyezkednek el.
Legkülső része a legfinomabb rostok szövedéke, ez a
barkaréteg.
A papilláris réteget többé-kevésbé erősen fellazítják a
szőrök,
a szőrállító izmok, a kötőszöveti sejtek stb. A papilláris réteg a készbőrben
elsősorban a készbőr küllemét határozza meg, míg a szilárdság fő hordozója
az alatta levő recés vagy retikuláris réteg. A recés réteg sejtekben szegényebb,
rostokban gazdagabb. Véredények csak kismértékben szakítják meg. Egyes állatfajoknál
(juh stb.) jelentős mennyiségű
zsírszövet
van beágyazva. A recés réteg alsó részén a kötőszövet valamivel finomabb és
simább (ez a bőranyag természetes befejezése lefelé). A papilláris réteg és
a recés réteg vastagsági viszonyai állatfajonként változik (marhabőrnél kb.
1 : 3,5). A recés réteg általában a szőrvégződések magasságában kezdődik.
A hájashártya vagy bőr alatti kötőszövet (subcutis) gerinceseknél lazarostos
kötőszövetből álló, a bőrt az alatta levő izomszövetekhez kapcsoló réteg.
Igen laza szerkezetű, sok zsír, véredény és izomszövet található benne. A
bőr nyúzásakor nagyrészt a bőrön marad. A bőr feldolgozása során ezt a réteget
eltávolítják.
bőranyag:
a bőrnek az a része, amelyből a készbőr készül, vagyis az irha (
bőr).
laboratóriumi vizsgálatok során a kész-, félkész vagy
nyersbőrből
meghatározott összes fehérje (
laboratóriumi
bőrvizsgálatok).
bőrcipők: a
természetes
bőrből,
szintetikus és természetes
alapú
műbőrből készült felsőrészű cipők csoportjai
a hazai statisztikai rend szerint. (Nem tartoznak ide a
házicipők,
a
gumi- és
tornacipők,
a
papucsok és egyéb lábbelik.) Természetesen
a felsőrész anyaga szerint az egy csoportba sorolt lábbeliféleségek használati
értéke különböző.
bőrdarabolás: az állatról lenyúzott bőrnek
több darabra való szétvágása.
Célja:
az egész bőr túl nagy és nehéz megmunkálni. Ezért pl. a marha lábbeli
felsőbőröket, amelyek 160 dm2-nél nagyobbak rendszerint a
gerincvonalon félbevágva hozzák forgalomba.
egymástól jellegben erősen eltérő bőrrészek (
bőrtopográfia)
szétválasztása, hagy a célnak jobban megfelelő, egységesebb készbőrterméket
készítsenek. Pl. talpbőrt a bőr hátrészéből (kruponrészéből) készítenek.
Vagy csizma gyártásához laza részektől mentes, ún.
csukadarabokat
vágnak ki és abból készítik a
lábbeli
felsőbőrt. Az eredetinél kevesebb laza részt tartalmaz az a marha lábbeli
felsőbőr, amelyről a nyakat vágják le (ez az ún. kuláta.) A csuka- és kulátabőröket
rendszerint még a gerincvonalon is félbevágják. Sertésbőrök levágott, laza
hasszélrészei jól felhasználhatók kesztyűbőr gyártásához stb. A marhabőr-darabolás
fontosabb és nehezebben leírható módjait ábrán mutatjuk be.
bőrenyv:
húslásból vagy más leépített
bőrfehérjéből készített fehérjealapú
nedves
ragasztó. Felhasználás előtt vízben áztatják, hogy a megfelelő duzzadási
fokot elérje.
bőrfestőgépek:
festőberendezések.
bőrfeszességű gumi: hajlékonyságában,
feszességében a természetes bőrből (
kruponból)
készült
talphoz hasonló tulajdonságú gumilemez,
ill. formatalp; gyermek-, női és férfi lábbelikhez egyaránt felhasználják.
bőrgyártás: termelési eljárás, amely az
állatról lenyúzott, ún. nyersbőrt (amely nedvesen romlékony, kiszárítva kemény
és törékeny) különféle célokra alkalmas
készbőrré
alakítja át. A magyar bőripar legfontosabb nyersanyagai : marha, sertés és
juh nyersbőr. Egyéb feldolgozott bőrféleségek: borjú-, ló-, kecske-, őz-,
szarvas-, kutya-, stb. bőrök. A bőrgyártás fő műveletcsoportjai:
előkészítés: a nyersbőrből eltávolítják a tartósítószereket, szennyeződést,
vért, pótolják az elveszített vizet (
áztatás),
vegyileg fellazítják (
meszezés) és eltávolítják
a szőrt és a felhámot (
bőr), éles késekkel pedig
levágják a
húsoldalról a hájashártyát
(
bőr). Az így megtisztított - lényegében csak irhából
(
bőr) álló - megmaradó középső rész a
pőre.
Ez a bőrgyártás szorosan vett nyersanyaga. A pőréből eltávolítják a szőrlazítás
miatt általánosan alkalmazott lúgos anyagokat (
mésztelenítés).
Rendszerint
enzimkészítményeket
tartalmazó flottákban kezelik
pácolás.
cserzés: mésztelenített és rendszerint pácolt pőrét
cserzőanyagokkal
kezelik, ami által az addig nyersbőr tulajdonságú pőre felveszi a
készbőr
legfőbb jellegzetességeit (nedvesen nem rothad, kiszárítva nem merev).
vizes kikészítés: a cserzett vizes bőrt a felhasználás követelményeinek
megfelelően vegyi anyagokkal kezelik (
festés,
zsírozás,
utáncserzés,
impregnálás stb.).
szárítás: a vizes fürdőkből kikerült, 50-60% víztartalmú bőröket
légszáraz állapotba (12-16% víztartalomra) hozzák.
kikészítés: végezhető
filmképző anyagok felvitelével,
amikor is a kikészítendő felületen fedőlazúrozó pigmenteket rögzítenek
(
fedőfestés) vagy fényt, fogást,
karcállóságot stb. javító réteget visznek fel (
appretálás).
csiszolással, amikor is a kikészített
felület bolyhozott lesz (
velúr és
nubukbőr). Az említett főként kémiai
jellegű műveleteken kívül számos fizikai-mechanikai műveletet is elvégeznek
a bőrgyártás során (
húsolás,
színelés,
hasítás,
faragás,
csiszolás,
vasalás,
barkázás,
gépfényezés,
hengerlés stb.).
bőrhelyettesítők: a
természetes
bőrök helyett felhasznált természetes vagy szintetikus anyagok, azok kombinációi
és alkatrészek. A felsőbőr-helyettesítők közé sorolják a
szintetikus
és egyéb
műbőröket, valamint a
textilanyagokat.
A bőrtalpak helyettesítésére gumit,
poliuretánt,
PVC-t és termoplasztikus kaucsukot egyaránt
használnak.
bőrhibák:
készbőrhibák.
bőripar:
magyar
bőripar.
bőrminőségi vizsgálatok: a bőrök esztétikai
értékét, feldolgozás közbeni várható viselkedését, várható használati értékét
minőségi vizsgálatokkal állapítják meg. Ezek lehetnek:
érzékszervi
vagy
laboratóriumi bőrvizsgálatok.
A legbiztosabb értékelést azonban a próbafeldolgozás, ill. próbahordás teszi
lehetővé.
bőrszeg: a
labdarúgócipő
talpából kiálló, csonka kúp alakú test. Anyaga bőr, gumi, alumínium. A labdarúgócipők
csavaros foglalatú, cserélhető bőrszegekkel is készülhetnek.
bőrtopográfia: a bőr helyrajza. Azért
fontos, mert a bőr minősége az egyes topográfiai helyek szerint is változik.
A hátrész (krupon) a bőr középső része a faroktól a nyak magasságáig,
a
gerincvonal mindkét oldalától a hasközépig
terjed. A bőr ezen területe a legerősebb, a rostok itt a legtömöttebbek (a
szerkezet a legfeszesebb). A hátrészen belül is a legtömöttebb szerkezetű
az ún. tükörrész. A tükörrész rendkívül tömöttsége elsősorban a lóbőrre jellemző,
ahol ezt a részt mindig külön dolgozzák fel (lótükör), de erősen észrevehető
a sertésbőrön is. A nyakrész minősége a krupon után következik, a nyak
rostszerkezete lazább, vastagsága egyenlőtlenebb, mint a hátrészé. Gyakran
erősen ráncos. A nyakrészen belül legértékesebb rész a hátrészhez csatlakozó
vállrész.
A hasszél a bőr topográfiailag legkevésbé értékes része. A bőranyag
itt a legzsírosabb, a rostszerkezet a leglazább, a bőr a legvékonyabb és egyenlőtlen
vastagságú. A hasszéleken vannak az ún. málas részek, amelyek a bőr leglazább
szerkezetű ("legüresebb") részei. A halszél erősen laza szerkezete
egyes esetekben előnyös, pl. a sertés- és marhabőr hasszélek kesztyűbőrgyártásra
jól felhasználhatók.
börze: közgazdasági értelemben a tőkés piacok jellegzetes intézménye,
amely a keresletet és a kínálatot koncentrálja. Nálunk a nagy cipőgyárak,
tanácsi vállalatok és cipőipari Ktsz-ek negyedévenként vagy félévenként megtartott
modellbemutatóját is így nevezik, ahol a gyártók bemutatják a kereskedelmi
vállalatok képviselőinek legújabb és hagyományos, a következő értékesítési
időszakra felajánlott gyártmányaikat, amelyek alapján a kereskedelem megadja
rendelését.
bőségszám: a
lábbeli
és a
kaptafa keresztirányú (szélességi, magassági
és kerületi) méreteit meghatározó betű- vagy számkód. Az
öltésméret
mellett a 6-os (férfi) és 5-ös (női) szám, a
metrikus
nagyságszám mellett a 2-es jelöli a közepes bőséget.
Angol
nagyságszám mellett az F betű,
amerikai
nagyságszám mellett pedig a B betű jelenti az átlagos bőséget.
bőségszámonkénti bőségváltozó: azonos
nagyságú, szomszédos bőségű lábbelik
kaptafák
meghatározott méretei közötti különbség. A
bütyökkerület
esetében 5-6 mm. A nemzetközi szabványok 6 mm-t írnak elő.
bőségtáblázatok: a különböző
nagyság-
és
bőségszámokhoz tartozó
bütyökkerületeket
(esetleg más keresztirányú méreteket is) feltüntető táblázat. Országos és
nemzetközi szabványok írják elő, de ismertek egyéb táblázati rendszerek is
(Fagus stb.).
BPSZ: a Pécsi Bőrgyár háziszabványának jelzése (
szabvány).
brush off: a.m.
polírozható bőr.
BSSZ: a Simontornyai Bőrgyár háziszabványainak jelzése (
szabvány).
buffolás (hántolás): egyes
növényi
cserzésű bőrökről a
barka felső rétegének
eltávolítása. Célja a durva
barkakép javítása,
a barkasérülések (karcolásnyom stb.) eltávolítása. Végezhető kézzel vagy géppel
a
blansírozáshoz hasonlóan.
buggolás:
szélbehajtás.
bütyök: a
terpesztett
láb gyakori velejárója, amikor az első lábközépcsont elülső vége erősen
kidomborodik. A nagy lábujjon kóros kinövés. Előfordulhat
bokasüllyedéses
lábú gyermekeknél is, ha kellő időben nem támasztják alá a sarokcsont belső
oldalát (
sarokbetét).
bütyökbőség:
bütyökkerület.
bütyökkerület: a
bütyökpontokon
átfektetett mérőszalaggal mért kerületméret. A
kaptafa
szerkesztésekor, gyártásakor és ellenőrzésekor a hosszúság mellett a másik
legfontosabb méret.
bütyökpont: az első, ill. ötödik lábközépcsontok
és a csatlakozó lábujjpercek közötti izületeknél a lábfejen található két
pont.
Kaptafán,
talpbélésmintán
a belső és külső oldal legkiállóbb pontjai. A kaptafán lyukkal vagy kis domborulattal
jelölik.
bütyökrész: a lábfejnek a lábközépcsontok
elülső végeinél található része. Két legkiállóbb pontja a belső és külső
bütyökpont, jellemző méretei a
bütyökkerület
és a
bütyökszélesség.
Kaptafán,
talpbélésen és lábbelin a bütyökpontok
közötti rész.
bütyökszélesség:
bütyökkerület
vízszintes síkú vetülete. A talpbélés, ill. a
kaptafa
talpi részének bütyökszélessége, a két
bütyökpont közötti távolság. Nemzetközi megegyezés
szerint a
lábhosszúság mellett ez a másik
jellemző
lábbeliméret.
