CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Vezetői összefoglaló
Bevezetés: Valódi éghajlatvédelem vagy globális játék?
1. Az ENSZ Keretegyezménye az éghajlatváltozásról és a Kiotói
Jegyzőkönyv
1.1. Előzmények
1.2. A Keretegyezmény tartalma
1.3. A Keretegyezmény elfogadása óta eltelt időszak
1.4. A kiotói konferencia és az ott elfogadott megállapodás elemei
1.5. A kiotói ülésszak óta eltelt időszak
1.6. Marrakechi Megállapodás
2. A nemzeti emisszió-kereskedelmi rendszerek elemei
2.1. Elosztási módok
2.2. Upstream és downstream megközelítés
2.3. Hatály
2.4. Abszolút és relatív kibocsátási plafon
2.5. Tartalékolás (banking)
3. Az Európai Unió emisszió-kereskedelmi rendszere
3.1. A EU emisszió-kereskedelmi rendszerének főbb elemei
3.2. A rendszer kibővítésének lehetősége
3.3. Gazdasági tevékenységek és üvegházhatású gázok
4. Az emisszió-kereskedelem és a zöld államháztartási reform
4.1. A zöld államháztartási reform főbb jellemzői
4.2. Egységes európai energiaadó 2004 januárjától
4.3. Az emisszió-kereskedelem és a zöld államháztartási reform kapcsolata
5. Együttes megvalósítás (Joint implementation)
5.1. A JI elődje, az AIJ tapasztalatai
5.2. A magyar helyzet
6. Hazai iránymutatás
6.1. Szakmai vélemények a kibocsátás kereskedelem szabályozásáról
6.2. Tudjuk-e teljesíteni a vállalásokat?
6.3. A hazai szabályozás buktatói
6.4. Az egységes energiaadó
6.5. Kiárusítás vagy előremenekülés?
6.6. El kell számolni az országgyűlésnek a kibocsátás kereskedelemből származó
bevételekkel
6.7. Egy gazdasági, környezetvédelmi és szociális szempontból is indokolt cél:
a távfűtés versenyképessé tétele
6.8. Az emisszió csökkentések teljesítéséhez paradigmaváltásra lenne szükség
6.9. A brit emisszió-kereskedelem eddigi tapasztalatai
7. A társadalmi szervezetek véleménye az éghajlatpolitika
egyes nemzeti és nemzetközi gyakorlatáról
7.1. Az emberi jogok és az éghajlatpolitika
7.2. A Rising Tide állásfoglalása
7.3. A BUND állásfoglalása az üvegházhatású gázok európai kibocsátás-kereskedelmi
rendszeréről
7.4. Az Európai Környezetvédelmi Iroda álláspontja az EU emisszió-kereskedelmi
javaslatával kapcsolatban
Az EEB Zöld Államháztartási Reform Munkacsoportjának felhívása
7.5. A CAN-Europe véleménye a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) alkalmazási
gyakorlatáról és a Kelet-Európába szánt együttes megvalósításról (JI)
7.6. A WWF feltételekkel támogatja a kapcsolt erőművek elterjedését
7.7. Az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület, valamint az aláíró környezetvédelmi
szervezetek javaslatai a kialakítandó szabályozáshoz
7.8. Lakossági vélemények az EU-ból a "zöldebb" energiáról
Irodalomjegyzék
Rövidítések
Ismertető
Valódi éghajlatvédelem vagy globális játék?
Egyre több tényt ismer meg a közvélemény az éghajlatváltozásról. A Kilimandzsáró havának elolvadása, a turistaszezonok több hetes eltolódása, a tengerparti települések elsüllyedése, a szélsőséges időjárás, vagy "válaszlépésként" a síparadicsomokban egyre divatosabb hóágyúk mind kedvelt témái a napi sajtónak. A Kiotói Jegyzőkönyvről is gyakran lehet hallani: kinek kellene még aláírni, miért nem csatlakozik a legtöbbet szennyező Egyesület Államok stb. Arról azonban lényegesen kevesebb szó esik, hogy az érintettek mit tehetnének az éghajlatvédelemért? Az emisszió jelentős csökkentésére nincs a szektoroknak világos stratégiája. Az 1992-es ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezmény - konkrétumok nélkül ugyan - de egyértelműen a szennyezések csökkentését tűzi ki célul, és a kiotói megállapodás lényege is ez. Valójában azonban ismét sikerült a jelenlegi helyzet konzerválásában érdekelt csoportoknak (országoknak) egy látszólag racionális, ám igen bonyolult mechanizmus-csomagot elfogadtatni radikális változtatások helyett. Ennek alapján a fejlett országok tovább folytathatják eddigi energiapazarló szokásaikat, és ezt az életstílust (technológiát, gazdasági szemléletet stb.) exportálhatják a tőkében szegényebb országokba is.
Az energiaszektor hazai rendezvényein az utóbbi időben sokat hallani az ún. kiotói rugalmas mechanizmusokról, nevezetesen a Tiszta Fejlesztési Mechanizmusról (CDM), az Együttes Megvalósításról (JI) és az Emisszió Kereskedelemről (ET). A legtöbben a kapcsolódó szabályozást sürgetik, amely kijelölné az engedélyezők és a vállalatok játékterét, világossá tenné a következő évek energiapolitikáját. Így a várható kibocsátásokkal kapcsolatban is kevesebb lenne a találgatás. Az éghajlatvédelemről szóló 2000. évi kormányhatározatból azonban gyakorlatilag semmi sem teljesült. A 2003. évi új kormányhatározat - tekintettel a közelgő EU csatlakozásra és az EU szabályozási ütemtervére - szoros határidőt ír elő a szabályozásra, és a szektorok aktív részvételét sugallja.
A nemzetközi környezetvédő szervezetek vegyes érzelmekkel figyelik az éghajlat-politika alakulását. Sokan közülük a mindenkinek azonos mennyiségű szennyezés kibocsátásához való jogát hangsúlyozzák. Más szervezetek a Kiotói Jegyzőkönyv rugalmas mechanizmusaival és a készülő EU szabályozással kapcsolatban mondják el a véleményüket.
Az éghajlatváltozás kérdése mára nemcsak a környezetvédelem, hanem a gazdaság egésze, a mindennapi élet egyik fő témájává vált. Ugyan még sokan vitatják az emberi tevékenységekre visszavezethető éghajlatváltozás létét (lásd USA egyes kormánykörei), azonban a tudományos bizonyítékok egyre nőnek. Véleményünk szerint, a gazdasági eszközök már rendelkezésre állnak, így az óvatosság elve azt diktálja, hogy ha egy ilyen nem kívánatos folyamat nagy valószínűséggel zajlik, úgy azt a piacgazdaság eszközeinek alkalmazásával kordában tartsuk, illetve megelőzzük.
Jelen tanulmányunkban megkíséreljük bemutatni az éghajlatváltozással kapcsolatos legújabb gazdasági eszközöket, és azok szerepét a hibáikkal és előnyeikkel egyetemben. A Kiotói mechanizmusok és az EU emisszió-kereskedelmének ránk vonatkozó ismertetése után megfogalmazzuk a nemzetközi környezetvédő szervezetek által is hangoztatott veszélyeket és lehetőségeket, valamint a Magyarország számára fontosabb nyitott kérdéseket.