Előszó

Első könyvünkben, amely A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai sorozatban 2001-ben jelent meg Számítógépes stilisztikai és szövegtani tanulmányok címmel (76. sz.), három szempont határozta meg írásainkat: szövegnyelvészeti, stilisztikai és programozó matematikusi. Az irodalmi korpuszokat számítógépes programok alapján értelmeztük, és érvényesítettük a matematikai nyelvészet kialakulóban lévő vagy már kialakult módszereit.

Jelen könyvünkben megtartottuk ezeket a nézőpontokat, de tovább is léptünk. A hipertext struktúrát fejlesztettük mint a befogadás egyik lehetséges útját. Célunk annak bemutatása, hogy a szövegrészletek között lévő kapcsolatok feltárásával létrehozható egy komplex hiperstruktúra. Ezáltal létrejöhet egy olyan tudásbázis, amely lehetővé teszi az anyag többszempontú feldolgozását. Múltbeli és jelen korban élő nagy írók és költők műveinek értelmezéséhez felhasználtuk a modern informatika alkalmas eszközeit (pl. Internet, elektronikus könyvtárak, CD-ROM-ok). Az irodalmi szövegekben meglévő retorikai alakzatok számítógépes vizsgálata kiegészítette munkánkat.

Előző kötetünkben is, most is Füst Milán, Radnóti Miklós verseinek nyelvi szépségeit vettük alapul. Rendelkezésre állnak azok az adatbázisok, amelyek ezeknek az alkotóknak a teljes szókészletét és annak konkordanciában való számítógépes feldolgozását tartalmazzák. Minél több költemény értelmezését végezzük el, annál inkább erősödik bennünk annak az igénye, hogy belőlük költői szótárt készítsünk a számítógépes adatgyűjtés segítségével. Ez a módszer egyre inkább alkalmasabbá válik egy ilyen irányú munkára.

Újdonságot jelent prózai művek értelmezése is az általunk választott vizsgálódási módszerrel. Közreadjuk Sütő András két regényének feldolgozását hipertext módszerrel.

A koreferencia kérdései a számítógépes szövegfeldolgozás szempontjából is új színt jelent kötetünkben.

Egy-egy motívum megjelenése különböző művészi feldolgozásban hasonlításokra és különbözőségek felderítésére adhat alkalmat. A Zsuzsanna és a vének toposzt szinkrón és diakrón nyelvi művelettel vizsgáltuk. A téma gazdag előfordulása irodalomban, képzőművészetben, a folklórban előrevetítheti más, hasonlóan gazdag témák sokszínű nyelvi előfordulását az irodalomban és a társművészetekben, irányt mutathat az ilyen jellegű feldolgozásoknak.

Végül: Hiszünk abban, hogy az emberi kultúra egyik legvarázslatosabb sajátsága az, hogy a szövegek néha az írók, költők szándékától függetlenül, az egyéni és a szövegekben megjelenített tér-idő síkból kilépve, az egyetemes kultúra "harmadik tér-idő síkjában" találkoznak. A hiperstruktúrák ilyen létrehozása szintézisbe hozhatja a különböző korok és különböző alkotások nyelvi kultúráját.

Jelen, második összeállításunkban ezek a nézőpontok érvényesülnek. Bár vannak új elgondolásaink, de munkánkban érvényesíteni szeretnénk a folytonosságot is, megpróbálunk megfelelni annak az igénynek, amit külön-külön megjelenve nem tudnánk teljesíteni, csak így könyvként. A kötetben az új tanulmányok mellett közlünk néhány olyan írást is, amelyek már másutt megjelentek.

Reméljük, hogy így együttesen olvasva gondolatainkat kirajzolódhatnak célkitűzéseink.