Előző fejezet | Tartalom | Következő fejezet


Egy kis kiegészítés:

Pár hasznos UNIX parancs DOS motorosoknak

Ezt csak azok olvassák el, akik a DOS-táborból kerültek hirtelen "ellenséges területre".

Ami ugyanaz

A cd, az mkdir és az rmdir nagyjából ugyanúgy működik, mint DOS-ban, bár a cd önmagában paraméter nélkül nem az aktuális könyvtár útvonalát adja vissza (erre a pwd parancs szolgál), hanem a bejelentkezési (bázis) könyvtárba visz minket. A cd (és minden más parancs mögé is) kötelező szóközt tenni, azaz például nem a cd.., hanem a cd .. a helyes.

Állománylista

ls

A DOS alatt ezt DIR (pontosabban DIR /W) parancsnak ismerjük. Kilistázza a könyvtárban található állományokat. A rejtett állományokat nem. UNIX alatt ezek a ponttal kezdődő állományok. Ezekhez a

ls -a

parancs kiadása szükséges.

ls -l

Részletes listát ad, többet, mint a DOS DIR parancsa. Közli az állomány elérési engedélyeit, a tulajdonosát és csoportját, a létrehozás dátumát és a méretet is.

total 17
drwxr-xr-x   4 jakab    users        1024 Aug 11 00:02 ./
drwxr-xr-x   8 jakab    users        1024 Jul 24 15:26 ../
drwx------   4 jakab    users          47 Aug 11 00:04 mail/
drwxr-xr-x   4 jakab    users           3 Aug 11 00:05 public_html/

Az első oszlop az állomány típusa (a "d" könyvtár, a "-" hétköznapi állomány). Utána kilenc oszlopban 3x3-as rendben a tulajdonos, a tulajdonos csoportja és a külvilág elérési jogai láthatók kódolva. Az "r" olvasási, a "w" írási, az "x" pedig végrehajtási jog. (Ez utóbbit könyvtárra is ki kell adni.)

A tulajdonos neve jó, ha egyezik a mi bejelentkezési nevünkkel, különben aligha tudunk felhőtlenül és zavartalanul dolgozni. A csoport neve most lényegtelen.

Ügyeljünk arra, hogy minden könyvtárunk elérési kódja a fenti példában szereplő public_html kódjának feleljen meg, míg a többi állományé ugyanez "x" nélkül (maradhat rajta, de okozhat zavart: txt szövegállományok pl. eltérően viselkednek, "x" nélkül preformattáltnak veszi őket a Netscape, míg "x" jelenlétében nem, azaz összefolyatja a szöveget...).

Az elérési kód beállítására a

chmod

parancs szolgál. Könyvtár szokásos beállítása:

chmod 755 public_html

Állomány szokásos beállítása:

chmod 644 index.html

Az ls nem mond semmit arról, mekkora hely áll még a rendelkezésünkre. Erre a

quota -v

parancs szolgál. Vegyük komolyan az "addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!" mondást! A quota túllépése figyelmeztetést, sőt account letiltást is eredményezhet.

Ha véletlenül azt üzeni vissza a gép, hogy nincs quota megszorítás a gépen, akkor elvileg az egész a miénk lehet, de ezt ne próbáljuk ki. A fizikai kapacitás korlátjáról is érdeklődhetünk, ezt a

df

parancs által szolgáltatott statisztikából olvashatjuk ki. Keressük a /home bejegyzést, illetve ha ez nincs, akkor a / bejegyzés sorát.

Állománymozgatás

cp

A DOS alatt ezt COPY parancsnak ismerjük. Fontos eltérés, hogy mindig ki kell tennünk a célt jelölő paramétert is, tehát az aktuális könyvtárba másoláskor is (ezt egyébként egyszerűen egy ponttal jelöljük).

cp /tmp/test.jpg .

A DOS alatt ismert

COPY *.DOC *.TXT

trükköt pedig felejtsük el, nem megy. Viszont ha egy sereg .txt állományt másolunk mondjuk egy könyvtárba, UNIX alatt nem kell a pontot beütni:

cp *txt stories/

Ha egy másik gépről szeretnénk másolni, azt az

ftp

tudja, de ez már inkább program. Paraméterként a másik gép nevét vagy IP számát írjuk be. Kérdésre login nevet és password-öt kell megadnunk, ezek után pedig egy nagyon korlátozott parancsfelületbe jutunk. Listázni itt is az ls tud, állományt a get hoz le, a put meg feltesz. Ha nem szöveget mozgatunk, adjuk ki előtte a bin utasítást! Kilépni a bye paranccsal lehet. Az ftp ennél többet is tud, erről a ? parancs mesél -- persze angolul. (Az FTP részletes leírását a legtöbb Internet könyvben megtaláljuk -- már magyarul is.)

mv

A DOS alatt ezt REN parancsnak ismerjük. Sajnos ez sem ismeri a

REN *.DOC *.TXT

trükköt. Könyvtárba viszont ezzel is lehet egyszerre több állományt mozgatni.

rm

A DOS alatt ezt DEL parancsnak ismerjük.

Nagyon fontos eltérés, hogy UNIX alatt nincs mód a letörölt állományok visszahozatalára!

UNIX alatt egyes programok nagy szemetet hagynak maguk után hiba esetén. Ezek szinte mindig core névre, vagy végződésre "hallgatnak". Sokra nem megyünk velük, érdemes eltakarítani őket, ha felbukkannak:

rm *core

Állományok megtekintése

Itt most csakis egyszerű szövegállományokról lesz szó. Egy szöveget a

cat

parancs ír a képernyőre. Ezt a DOS alatt TYPE parancsnak ismerjük. A hibája is ugyanaz: ha hosszú a szöveg, leszalad a képernyőről. Használjuk helyette a

more

parancsot! Ez lapokra bontja a kiírást és csak space-re lép tovább. Ha meguntuk, 'q'-val befejezhetjük.

A UNIX-ról bővebben...

A UNIX kezeléséről remek könyvek jelentek meg, így azt tanácsolom, hogy idővel ezeket is érdemes elolvasni azoknak, akik használják ezt a rendszert. Barátságtalannak tűnik, de nemcsak megszokható, meg is kedvelhető.


Előző fejezet | Tartalom | Következő fejezet