Köszöntő

Ujváry Gábor

A forráskutatással foglalkozó magyar történészek, valamint a forrásokkal akarva, nem akarva is mindennapi kapcsolatban álló levéltárosok jól ismerik a Lymbus kifejezést. Bizonytalan eredetű, tartalmában vegyes, nehezen állagba sorolható iratokat jelöl. Ugyanakkor a klasszikus latinban Limbus alakban - nem pedig Lymbusként - a pokol tornácát jelenti.

Bízom benne, hogy nem a pokol tornácát lépjük át, hanem pusztán a historikusok értelmezése szerinti fogalomhoz ragaszkodunk, amikor újraindítjuk a Monok István és Petneki Áron szerkesztésében a Lymbus. Művelődéstörténeti Tár címen 1989-től 2001-ig, nyolc kötetben megjelent adattárat. Megőrizve-megújítva, megváltozott alcímmel: Lymbus. Magyarságtudományi Forrásközlemények néven.

A korábbi szerkesztők vállalják a folytonosságot, továbbra is részt vesznek a periodika összeállításában. A beleegyezésükkel történt névváltoztatás pedig nem véletlen. Kifejezi, hogy példás együttműködésben, a külföldön magyarságtudományi témákkal foglalkozó kutatók támogatására számítva, a hungarológia vezető hazai műhelyei fogtak össze e vállalkozás érdekében. A Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Balassi Bálint Intézet. Áthidalva azt a - sokak balga véleménye szerint áthidalhatatlan - nehézséget, amelyet az államigazgatás néha nehezen megmagyarázható és követhető szempontjai alakítottak ki. Nevezetesen, hogy e négy, egymással szoros kapcsolatban álló intézmény három hatósághoz: két minisztériumhoz, az oktatásihoz és a kulturálishoz, illetve a köztestületként működő Magyar Tudományos Akadémiához tartozik.

A megmaradás, a korábbihoz ragaszkodás szintén nem véletlen. Hiszen az előzményeknek is mindig van valamilyen előzményük. Esetünkben ez a Toldy Ferenc kezdeményezésére a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottmányának védőszárnyai alatt megindult Magyar Történelmi Tár volt, amely a "közhelyeken és magányosoknál elszórva levő kisebb történelmi emlékek s okiratok kiadására" vállalkozott. 1855-1877 között összesen 25 kötete látott napvilágot, majd 1878-ban a Magyar Történelmi Társulat vette át gondozását, immár Történelmi Tárként, negyedéves folyóirattá alakulva. 1911-től pedig ismét az Akadémia kiadásában jelent meg. Eredeti feladatát, a nagyobb egységekbe, tematikus kiadványokba nehezen illeszthető források közlését mindvégig felvállalta, nagyban elősegítve ezzel a magyar történettudomány fejlődését, a Lymbusba tartozó, a XIX. század második felében oly kedvelt "kalászatok" során gyakran teljesen váratlanul fellelt iratok közzétételével.

Bár egyre korszerűtlenebb ezt bevallani és kimondani, vállalom a maradiság kényszerű vádját: a történetírás - beleértve az irodalom-, a művészet-, a gazdaság-, a zene- és a hadtörténet stb., tárgyából és természetéből adódóan - mindmáig konzervatív műfaj. A szó legszebb és legmodernebb értelmében. És ez egyáltalán nem baj. Amennyiben ragaszkodunk a forrásokhoz - ahogyan szerintem egy vérbeli történésznek ragaszkodnia kell - nehezen engedünk a posztmodern vagy a posztmodern utáni elméletek történetírásra és -magyarázatra sokszor veszedelmes kísértéseinek. Az új módszereket és teóriákat meg kell ismernünk, el kell sajátítanunk, használnunk is kell őket a maguk helyén, a régieket viszont nem szabad elfelednünk. Forráskutatás, -feltárás és -feldolgozás híján, pusztán divatos tételek alkalmazása révén ugyanis nehezen nyújthat nekünk bármi újat a magát valamire tartó historikus.

Éppen emiatt a Lymbus célja az, hogy a XIX. század végi, XX. század eleji Történelmi Tárhoz hasonlóan publikálási fórumot biztosítson a legkülönfélébb hungarológiai témájú forrásközleményeknek. A történelmet és a magyarságtudományt a szó legtágabb értelmében értve. Szerkesztőbizottságában ezért a legkülönbözőbb szakterületek képviselői kaptak helyet, biztosítva ezzel az interdiszciplinaritást. A publikációk terjedelme egy oldal és négy ív között változhat, és bármely történeti témára kiterjedhet. A négy ívnél hosszabb forrásokat a Lymbus-kötetek sorozatban, önállóan fogjuk kiadni. Elsősorban a külföldi hungarikakutatások során felfedezett, komoly történeti értékkel bíró iratokat kívánunk közölni. Mindig eredeti nyelvükön, főleg az 1526-1918 közötti korszakból, de részben az azelőtti és az azutáni időkből is. Természetesen szívesen várunk a hazai levéltárakban és kézirattárakban talált anyagokat is, ám örülnénk, ha e fórum elsősorban a külhoni archívumokban föllelt kincsekből szemelgetne. A rövid bevezetővel, regesztával és jegyzetekkel ellátott forrásközléseken túl - a második számtól - a hungarikakutatásokról szóló jelentéseket, valamint az aktuális év legjelentősebb forráskiadványainak bibliográfiáját is közzétesszük. A Lymbust évente legalább egyszer, ám - ha pénzügyi lehetőségeink úgy engedik - akár többször is meg szeretnénk jelentetni. A jobb használhatóság érdekében minden kötethez személy- és helységnévmutató is készül.

Rohanó korunkban is fontos emlékezni. A régiekre, a régiekről, a régiektől írottak alapján. Ahogy azt a Lymbus kívánja tenni. Hiszen minden egyes előző pillanatunk már a történelemé. Egy, a történelmet sokszor, jobb esetben lenéző, rosszabban pedig egyenesen megvető korban nem árt néha erre is gondolni. Hiszen ha az előző pillanattal megszakad az összeköttetés, nincs tovább. Kizárólag a jövőre orientáltan lehetetlen élni. És fölösleges is.