AD ACTA

A Hadtörténelmi Levéltár évkönyve
1998

HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK

Sine praeteritis futura nulla  —   Múlt nélkül nincs jövő

Sorozatszerkesztő: dr. Szijj Jolán

Szerkesztette
dr. Lenkefi Ferenc tanácsos

Az illusztrációkat a Hadtörténelmi Levéltár bocsátotta rendelkezésre
A fotókat Nagy Józsefné készítette
Felelős kiadó: dr. Szijj Jolán igazgató
ISBN 963 85827 7 4
ISSN 1417-9598


Tartalomjegyzék

Beköszöntő

A Hadtörténelmi Levéltár munkatársai

Számvetés az 1998-as évvel
    Átfogó tájékoztató a Hadtörténelmi Levéltár elhelyezéséről
    Feldolgozó munka a Levéltári osztályon
    Állománygyarapítás és állományvédelem
    Kutató- és ügyfélszolgálat
    A Hadtörténelmi Levéltár és tudományos munkatársai publikációs, kiadványkészítő tevékenysége
    A Hadtörténelmi Levéltár 1998-ban megjelent kiadványainak bibliográfiai jegyzéke

A Hadtörténelmi Levéltár munkaterve az 1999. évre

Munkatársaink bemutatják:
    A Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége
    OPEN HOUSE program
    Látogatás a Szlovák Hadtudományi Intézetben
    Kutatások a bécsi Kriegsarchivban
    Látogatás a Román Katonai Levéltárban
    Amerikai kutatóink
    Kilőtt harckocsiért termőföldet
    Zsirai Miklós hadifogoly-levelezése

A Hadtörténelmi Levéltár megalakulása 80. évfordulójára készített kamarakiállítás megnyitója
    Tablók, Tárlók

Baráti összejövetel
Az év eseményeiből
A Hadtörténelmi Levéltár címe és nyitvatartási ideje



Beköszöntő

A Hadtörténelmi Levéltár az ország legrégibb állami szaklevéltára, amely 1998 novemberében ünnepelte fennállása 80. évfordulóját. Az elmúlt évtizedek történetéről számot adtunk Ad acta című, a Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok sorozatunkat elindító kötetünkben. Hűséges olvasóink, kutatóink kézbe vehették első forráskiadványunkat, jegyzékeinket. Jelen füzetünkkel önmagunkat mutatjuk be, a Hadtörténelmi Levéltár munkatársait, tevékenységünket, terveinket. Az egyes részterületeket, tevékenységi köröket a referensek tárják az Olvasó elé.

Évkönyvünkben - színesítésül, érdekességként - helyet kap néhány rövidebb írás is. Közöttük egy másolatban hozzánk került hadifogoly-levélgyűjteményről készített ismertetés, amelyet az átadó bocsátott rendelkezésünkre.

Reméljük, kedves Olvasóink e füzetünkben is találnak érdekességeket.

A Hadtörténelmi Levéltár munkatársai


Dr. Szijj Jolán

főlevéltáros, főtanácsos, a Levéltár igazgatója, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgató-helyettese

1966-ban végzett az ELTE BTK történelem-levéltár szakán, azóta a levéltárban dolgozik. 1995 óta főtanácsosi cím viselése illeti meg. 1997. május 16-ától megbízott, 1997. január 1-jétől - nyilvános pályázat után - kinevezett igazgató.

Szakterülete: a dualizmus és különösképpen az első világháború időszakának központi katonai szervei, alakulatai iratanyaga, a polgári demokratikus forradalom és Magyar Tanácsköztársaság hadseregének iratai.

Dr. Lenkefi Ferenc

főlevéltáros, tanácsos, a történelemtudomány kandidátusa, a Levéltári osztály vezetője /igazgatóhelyettes/

1986-ban végzett az ELTE BTK-n levéltár - történelem szakon, az év szeptember 1-től dolgozik a Levéltárban. 1995 óta tanácsosi cím illeti meg.

Munkaterülete: a cs. kir. magyarországi főhadparancsnokság, cs. és kir. IV. hadtestparancsnokság, XVIII-XIX. századi csapatanyagok, építési anyagok, az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc hadműveleti iratai, neoabszolutizmus-kori katonai bíróságok, törvényszékek, periratok, rendőri nyilvántartási lapok, katonai parancsnokságok, emigrációra vonatkozó iratok, 1848-as honvédegyletek és menházak, kisebb fondok a Családok, személyek, gyűjtemények fondcsoportjából.

Farkas Gyöngyi

főlevéltáros, tanácsos

1983-ban végzett az ELTE BTK levéltár-történelem szakán, az év őszétől dolgozik levéltárunkban. 1995 óta tanácsosi cím illeti meg.

Munkaterülete: török- és kuruc kori iratok, családi gyűjtemények /Personalia/, nemesi testőrség, nemesi felkelés, kórházak, bíróságok, katonai tanintézetek 1945-ig, ellenállási gyűjtemény, röplapgyűjtemény, mikrofilmtári anyag.

Dr. Kiss Elek

tudományos főmunkatársi minőségben nyugdíjasként /jogász végzettségű/ dolgozik 1997 márciusa óta levéltárunkban.

Munkaterülete: államközi levéltári együttműködéssel kapcsolatos koordináció. Az USA Védelmi Minisztériuma Történeti Hivatalával kötött egyezmény keretében a filmezésre kijelölt iratanyagok előkészítése, jegyzékek készítése, fordítása angol nyelvre. Kapcsolattartás az Open House program keretén belül az USA Védelmi Minisztériuma illetékes szakembereivel, az USA Nagykövetségével, a Magyar Országos Levéltárral. A mikrofilmezés munkálataiban is részt vesz a HM HIM Központi Irattár fotósa mellett.

Dr. Bodor Imre

főlevéltáros

1968-ban végzett az ELTE BTK-n régészet - történelem szakon. 1998. október 15-e óta dolgozik a Levéltárban.

Munkaterülete: Tanulmánygyűjtemény I., Magyar országos katonai törvényszék (Juditium Delegatum Militare, Landes Militär Gericht) 1802-1871

Kiss Gábor főhadnagy

levéltáros

1988. szeptembere óta - éveken keresztül levéltári kisegítőként mint időszaki alkalmazott - dolgozik Levéltárunkban. Közben beiratkozott az ELTE BTK-ra, ahol 1998-ban szerezte meg a diplomát levéltár szakon. 1998. júniusától a Magyar Honvédség hivatásos tiszti állományának tagja.

Munkaterülete: az első világháború iratanyaga: csapatanyagok, az időszak alakulatai és parancsnokságai, kitüntetési javaslatok, a polgári demokratikus forradalom és Magyar Tanácsköztársaság iratai. Mozgófilmtári és videotári anyag.

Számvéber Norbert

levéltáros

1997. szeptember 1 óta dolgozik Levéltárunkban, jelenleg az ELTE BTK V. évfolyamos történelem szakos hallgatója.

Munkaterülete: Honvédelmi Minisztérium 1867-1945, Honvéd Főparancsnokság, Vezérkari Főnökség, 1919 - 1945 közötti időszak alakulatai és parancsnokságai, valamint kitüntetési javaslatok és anyakönyvi lapok, haditechnikai gyűjtemény, tervtári anyag.

Bencze Dávid

levéltáros

1998. szeptember 1 óta dolgozik a Levéltárban. Jelenleg az ELTE BTK IV. évfolyamos hallgatója történelem szakon.

Munkaterülete: az 1945 utáni demokratikus honvédség, ill. Magyar Néphadsereg központi szerveinek és alakulatainak iratanyaga.

Ehrenberger Róbert

levéltáros

1998. szeptember 1 óta munkatársunk. Az ELTE BTK történelem szakát 1998-ban végezte el, jelenleg levéltár szakon az V. évfolyamra jár.

Munkaterülete: az 1945 utáni demokratikus honvédség, ill. Magyar Néphadsereg központi szerveinek és alakulatainak iratanyaga.

Szántó Zita

levéltáros, kutatótermi felügyelő

1996. június 1 óta dolgozik - részfoglalkozású időszaki alkalmazottként Levéltárunkban. Jelenleg az ELTE BTK-n levéltár szakon IV. évfolyamra, múzeológia szakon III. évfolyamra jár. A kutatóterem felügyeletét 1997 szeptembere óta látja el.

Munkaterülete: A Kutatási Szabályzatban rögzített módon fogadja a kutatókat, szükség esetén a referensek bevonásával tájékoztatást ad. Végzi az iratkölcsönzést, felügyeli az iratok másoltatását. Vezeti a Kutatási Naplót, gondoskodik a kutatótermi szolgálat folyamán keletkezett dokumentáció kezeléséről. Nyilvántartja a kutatási és levéltári segédleteket, a könyvtári előírásoknak megfelelően kezeli a levéltár kézikönyvtárát.

Riederné Fonyó Barbara

előadó

1998. szeptember 8-tól december végéig látta el az igazgatóság titkári teendőit, közben történelem szakos hallgatója volt az ELTE BTK-nak.

Munkaterülete: végzi a levéltár szervezetszerű működésével kapcsolatos adminisztratív teendőket. Ellátja a levéltár közhivatali teendőit. Fogadja az ügyfeleket és tájékoztatást ad, szükség esetén a szakreferens bevonásával. Az ügyintézés - főleg a különféle igazolások - vonatkozásában tartja a kapcsolatot a HM HIM Központi Irattárával. Ellátja a levéltári munkával összefüggő gépelési, szövegszerkesztési feladatokat.

Hordósy László

levéltári restaurátor, főmunkatárs

1968. március 1 óta dolgozik nálunk. A főmunkatársi címet 1995-től viseli.

Munkaterülete: a sérült levéltári dokumentumok, segédkönyvek restaurálása, egyéb anyagvédelmi munkálatok elvégzése, különböző könyvkötői feladatok ellátása, levéltári rendezési, dokumentációs segédanyagok előállítása, az ehhez szükséges fogyóanyagok beszerzése.

Kartali Lászlóné

levéltári kezelő, munkatárs

1998. április 1-e óta dolgozik nálunk, előtte a HM HIM Központi Irattár munkatársa volt.

Munkaterülete: Felelős a raktárak rendjéért, az iratanyag előírás szerinti használatáért. Esetenként a referensek útmutatása alapján részt vesz különböző szintű iratrendezési munkálatokban. A kérelmeknek megfelelően ellátja a kutatótermet iratanyaggal, vagy egyéb célból kiemeli az iratokat.

Kálmán Noémi

levéltári kezelő

1996. jan. 1 óta dolgozik a Levéltárban.

Munkaterülete: Felelős a raktárak rendjéért, az iratanyag előírás szerinti használatáért. Esetenként a referensek útmutatása alapján részt vesz különböző szintű iratrendezési munkálatokban. A kérelmeknek megfelelően ellátja a kutatótermet iratanyaggal, vagy egyéb célból kiemeli az iratokat.

Solymosi József

levéltári kezelő

Részfoglalkozású alkalmazottként 1998. januárjától dolgozik nálunk. Közben az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola levelező tagozatára jár, ahol jelenleg III. évfolyamos történelem szakos hallgató.

Munkaterülete: A kérelmeknek megfelelően ellátja a kutatótermet iratanyaggal, vagy egyéb célból kiemeli az iratokat.

Soós Emília

számítógépes adatrögzítő

1998 augusztusa óta - helyettesítőként - dolgozik nálunk, egyébként híradásipari üzemmérnöki diplomával rendelkezik.

Munkaterülete: a levéltári segédletek számítógépre vitele, szerkesztése és rögzítése.

Zs. Molnárné Kovács Mária

számítógépes adatrögzítő

Részfoglalkozású nyugdíjasként 1997 nyara óta dolgozik nálunk.

Munkaterülete: a levéltári segédletek számítógépre vitele, szerkesztése és rögzítése.

A Hadtörténelmi Levéltár Állandó Bécsi Kirendeltsége

Dr. Czigány István alezredes

főlevéltáros, a történelemtudomány kandidátusa, a kirendeltség vezetője

1977-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem - földrajz szakán, és az év augusztusától a HIM Hadtörténelmi Térképtár munkatársa lett. Később a Térképtár vezetője, majd a HIM Hadtörténeti Intézet osztályvezetője volt.

1995. április 1.-vel kapott megbízást az Osztrák Állami Levéltárhoz tartozó bécsi Hadilevéltár szervezeti keretében működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség vezetésére.

Munkaterülete: az 1926. évi Badeni Egyezménynek megfelelően az osztrák és a magyar állam közös tulajdonát képező hadilevéltári állagok megőrzése, szakszerű kezelése, tudományos feltárása, ill. a hungarica jellegű iratanyagok másolatban történő hazajuttatása, igény szerint kétoldalú kölcsönzése. Az itthon hiányzó magyar vonatkozású történelmi térképanyag kiemelése és másolásra történő hazajuttatása a Hadtörténelmi Térképtár részére. A Hadtudományi Könyvtár igényeinek megfelelően naprakész tájékoztatás a gyűjtőkörébe tartozó kiadványokról, szükség esetén beszerzésük. A magyar kutatók munkájának segítése, továbbá közhivatali ügyintéző, ill. ügyiratos tevékenység. Tudományos kutatóként történeti kutatásokat és történetírói tevékenységet folytat, részt vesz a fogadó ország tudományos közéletében.

Dr. Bonhardt Attila alezredes

főlevéltáros, a hadtudomány kandidátusa, kirendeltségvezető-helyettes

Az ELTE BTK történelem - levéltár szakán végzett, az utolsó évben intézményünk ösztöndíjasa volt, 1979. augusztus 1-től dolgozik nálunk.

Munkaterülete: az 1926. évi Badeni Egyezménynek megfelelően az osztrák és a magyar állam közös tulajdonát képező hadilevéltári állagok megőrzése, szakszerű kezelése, tudományos feltárása ill. a hungarica jellegű iratanyagok másolatban történő hazajuttatása, igény szerint kétoldalú kölcsönzése. Az itthon hiányzó magyar vonatkozású történelmi térképanyag kiemelése és másolásra történő hazajuttatása a Hadtörténelmi Térképtár részére. A Hadtudományi Könyvtár igényeinek megfelelően naprakész tájékoztatás a gyűjtőkörébe tartozó kiadványokról, szükség esetén beszerzésük. A magyar kutatók munkájának segítése, továbbá közhivatali ügyintéző ill. ügyiratos tevékenység. Tudományos kutatóként történeti kutatásokat és történetírói tevékenységet folytat, részt vesz a fogadó ország tudományos közéletében.

Számvetés az 1998-as évvel

A Hadtörténelmi Levéltár az őrizetében lévő irategyüttesek rendezése és segédletekkel történő ellátása során arra törekszik, hogy az alapszinten lévő iratanyagokat középszinten rendezetté tegye. Évek óta folytatódik a cs. és kir. 4. hadtest és az I. világháború csak alapszinten tagolt fondjainak középszintű rendezése. Ezzel párhuzamosan folyamatos a kontrollrendezés a középszinten lévő anyagoknál, úgymint a m. kir. szegedi katonai törvényszék és a Horthy-kori csapatanyag iratainak tekintetében. A rendezésre kerülő fondokhoz áttekintő raktárjegyzék készül, de szükséges a levéltárba került és a HM HIM Központi Irattára által kötelezően leadott iratanyag levéltári jegyzékekkel történő ellátása is. Speciális feladatként jelentkezik az őrzésünkben lévő mozgófilm-anyag rendezése és mintaállványozása.

1998-ban összesen 1029 doboznyi iratanyag és 3000 tekercs film rendezésére került sor.

A levéltári gyűjtemény gyarapítása három forrásból adódik: a honvédség fondképzőinek a TÜSZ előírásai szerint történő kötelező iratleadása, ajándékozás, vásárlás. A kötelező leadáson túl több forrásból táplálkozó (ajándékozás, vétel) iratgyarapodás nem tervezhető előre, s a tárgyévben is számos tanulmány, személyi anyag-hagyaték került a levéltár őrizetébe, az ezzel járó rendezési, feldolgozási, elhelyezési többletmunkával együtt.

A jelen kiadványban külön ismertetett Open House program keretében folytatódott az MN iratainak mikrofilmezése.

A rendezéssel párhuzamosan folyik a HM iratainak dobozolása, valamint megtörtént a tiszti anyakönyvi lapok speciális méretű dobozokban történő elhelyezése. A rendezett iratanyag dobozainak egységes címkézése folytatódik.

Az év folyamán saját erőből és pályázati úton a klasszikus állagmegóvás, tehát a restaurálás biztatóan haladt előre, összesen 7 db General Commando segédkönyv megmentése vált lehetővé. Az állagmegóvást jelentős mértékben elősegítheti a mikrofilm-visszamásoló gép beszerzése, ami a leginkább óvott iratainknál a fénymásoló gép által okozott jelentős fénykárosodást küszöböli ki.

A kutatószolgálat zavartalan ellátása a folyamatosan növekvő igények miatt a kutatóterem bővítése ellenére is nehézségekbe ütközik, egyre nagyobb teret nyer az előzetes bejelentkezés és előjegyzés alapján történő kutatás.

A közművelődési tevékenység keretében levéltárunkra az 1848-as jubileumi kiállítás megrendezésében és a levéltár megalakítása 80. évfordulója megünneplésében való szerepvállalás miatt fokozott terhek hárultak. Továbbra is gyakori vendégeink a felsőfokú katonai tanintézmények és az ELTE levéltár szakos hallgatói, akik közül többen nálunk töltik nyári szakmai gyakorlatukat. Tudományos munkatársaink alkalmanként előadásra kaptak felkérést a Bölcsészettudományi Karon. A közművelődési tevékenység terén is jelentkeztek előre nem tervezett feladatok: Referátummal vettünk részt egy októberi záhonyi és egy erdőbényei rendezvényen, valamint egy kollégánk a szlovéniai Kobaridban ugyancsak 1998. októberében megnyitott kiállítás megvalósításához nyújtott segítséget. A szakmai kapcsolatok ápolása terén zalaegerszegi és pécsi, ill. budapesti konferenciákon, valamint a pozsonyi és bukaresti munkatalálkozón képviseltettük magunkat.

A közhivatali tevékenység változatlanul sok elfoglaltságot jelent a referensek és az ügyintézők számára, bár a kárpótlással és igazolásokkal kapcsolatos megkeresések száma csökkenő tendenciát mutat. Elöljáróinktól és intézményen belüli más igazgatóságoktól, kollégáktól is gyakran érkeznek különböző megkeresések, amelyek referenseinknek külön munkát adnak. /Pl. a Múzeum különböző feladatainak megvalósításában több kollégánk közreműködött./

Noha az egyéni publikációs ambíciók nem csökkentek - a Magyar Honvéd számára rendszeresen írnak munkatársaink -, ez a tevékenység a pályázati lehetőségek és saját források kihasználásával mégis az intézményes kiadványkészítés irányába mozdult el. Kiváló kiadói-nyomdai kapcsolatunk (PETIT REAL) és az NKA Levéltári Kollégiuma pályázati segítségével jelent meg az 1848/49-es legfontosabb hadműveleti iratokat bemutató kritikai forrásközlés, az annotált fond- és állagjegyzék, az abszolutizmuskori iratok, valamint az 1848-as honvédegyletek és menházak jegyzéke. Kiadványaink költségeiből részt vállalt fenntartó intézményünk, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum is.

Hazai levéltári kapcsolataink intézményes színtere a Magyar Levéltárosok Egyesülete, emellett esetenkénti munkakapcsolatunk van különféle honi levéltárakkal.

A külkapcsolatok terén állandó Levéltári Kirendeltségünknek köszönhetően a bécsi Kriegsarchivval legélőbb a külhoni kapcsolatunk, de intézményes formában a román és a szlovák testvérlevéltárakkal is állandó összeköttetésben állunk, s biztató módon felújult információcserénk és kapcsolatunk a freiburgi katonai levéltárral. E tevékenység keretében a levéltárigazgató hivatalos látogatást tett a bécsi Kriegsarchivban és Számvéber Norbert társaságában a Román Katonai Levéltárban, valamint az igazgató képviseletében Farkas Gyöngyi főlevéltáros a Szlovák Katonai Levéltárban.

Vendégként fordult meg nálunk az év folyamán az amerikai, az osztrák, a francia, a román, a szlovák, török és a kínai hadtörténészek-hadilevéltárosok egy-egy küldöttsége, ami szintén alkalmas volt kapcsolatépítésre. Májusban látogatást tett a Román Katonai Levéltár igazgatója, akivel megkezdődött a kétoldalú egyezmény előkészítése.

Folyamatos az együttműködés a Pentagon Történeti Hivatalával, a napi munkakapcsolat zökkenőmentes biztosítása érdekében szoros együttműködést alakítottunk ki az Amerikai Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének katonai attaséjával és közvetlen munkatársaival. Az együttműködés keretén belül hivatalos látogatást tett levéltárunkban az Open House program vezetője, munkatársa és a washingtoni Kongresszusi Könyvtár munkatársa. (A kooperáció örvendetes eredménye az is, hogy a levéltárról szóló hírek és kiadványaink bekerültek a Kongresszusi Könyvtárba és a központi szerverre, így elérhetővé váltak az Interneten keresztül.) A kapcsolatok felvétele a washingtoni Holocaust Emlékmúzeummal is megkezdődött.

Április-májusban kutatói ösztöndíjjal 2 hónapot töltött a bécsi Hadilevéltárban dr. Lenkefi Ferenc, s ennek az időszaknak a kapcsolatok ápolásában is van hozadéka.

Az 1998. évi számvetést zárva ki kell emelni, hogy a rendezési munkák előrehaladásával és a rendezett iratanyag segédletekkel történő folyamatos ellátásával, noha itt a személyi változások miatt feladat-átcsoportosításokra is szükség volt, a kutatók és saját dolgunkat könnyítjük meg. Szakmai, de presztízsszempontból is jelentős előrelépést jelent az annotált fond- és állagjegyzék, valamint az 1848/49-es jegyzék kiadása.

Sikerült elérnünk, hogy a levéltári restaurátor munkaidejének nagy részét a levéltári iratvédelemre, állagmegóvásra és restaurálásra fordítsa, így az egyéni és külső megrendelések visszaszorításával több 18. századi segédkönyv megmentése vált lehetővé. E téren pályázati úton is sikerült jelentős előrehaladást elérni, az így nyert összeg 4 db General Commando mutató restaurálására volt elegendő.

A kutatószolgálat működése megfelelőnek mondható, zavaró tényező azonban a helyszűke, s emiatt, noha a kikért iratanyag rendelkezésre bocsátható lenne, minimum egy hét várakozási idő szükséges. A kutatóterem berendezése sem felel meg igazán a kutatói igényeknek. Érzékelhető, de nem elégséges javulást jelentett a kutatószolgálat alkalmazotti létszámának időszakos bővülése, de még mindig problémákkal küszködünk, ami a szűkített nyitvatartásban is megnyilvánul. Más részről a technikai felszerelés: 2 mikrofilm-olvasó, 1 fénymásoló és az újonnan beállított mikrofilm-visszanagyító jelentős mértékben javítja a szolgálat minőségét. A Kutatótermi Szabályzat a mintegy egyévi "próbaüzemelést" követően jól bevált, segíti az iratvédelmet és a zökkenőmentes adminisztrációt.

A közhivatali - ügyfélforgalmi kötelezettségeink ellátása terén az év közepéig húzódó válság az ősz folyamán felvett hozzáértő és szorgalmas előadó révén legalább egy időre megoldódott, s az ügyfélforgalom lebonyolítása zökkenőmentes.

Az év első felében, a nyárra is áthúzódóan a személyi feltételek kedvezőtlenül alakultak a kikérések és kilépések, valamint konzekvenciákkal járó személyi alkalmatlanság folytán. Azóta az újonnan alkalmazott, betanított és bevált kollégák segítségével ezeket a gondokat jórészt magunk mögött tudhatjuk.

További technikai fejlesztési törekvéseink /a számítógéppark bővítése, scanner és új fénymásoló beszerzése/ saját erőből nem valósíthatók meg, pályázati próbálkozásaink pedig egyelőre sikertelenek.

Rendkívül nagy gondot jelent, hogy raktáraink beteltek. A raktárbővítésre az ún. "török istálló" tetőterének beépítése tűnik alkalmasnak - az ehhez szükséges anyagi lehetőségek biztosítása saját forrásokból nem megvalósítható.

A Hadtörténelmi Levéltár a nem szokványosnak mondható 1998-as évet összességében biztatóan zárta, noha a nem mindennapi kényszerű fluktuáció következtében megújuló, átformálódó kollektíva kialakulásához idő kellett. Ennek elismerése megnyilvánult a puszta szimpátia-antipátia megnyilvánulások visszaszorulásában, vagyis az elfogulatlan, szakmai alapokon álló vélemények előretörésében. Ehhez gyakran forszírozott, átlagon felüli teljesítmény kellett, s itt az ideje, hogy a munka- és ügymenet az "utazási sebességre" álljon be.

Az év eleji jelentős összintézményi, de külső érdeklődést is kiváltó személyi változások a Hadtörténelmi Levéltár vezetésében és az év folyamán a kollektívában, igazi próbakövei voltak a levéltár szakmai létének, s ehhez jelentős átszervezések is hozzájárultak, nevezetesen a Térképtárnak a Hadtudományi Könyvtárba tagozódása 1998 tavaszán.

További előrelépést jelentene, ha betölthetnénk a jelenleg üresen álló egy-egy levéltárosi és kezelői-feldolgozói helyet. Ugyancsak nagy könnyebbséget hozna a kutatóterem funkcionális berendezésének megvalósulása, ha már bővítésre lehetőség nincs. A tudományos munkatársak munkakörülményeit minden bizonnyal jelentős mértékben javítja majd egy régi-új dolgozószoba használatba vétele.

A levéltári kollektíván belüli kommunikáció az egyéni megbeszéléseken túl, természetesen szabályozott formát is nyert a nem rendszeresen, tehát szükség szerint összehívott osztályértekezleteken.

A külföldi katonai levéltárakkal kötendő egyezményeknek mindenképpen van létjogosultságuk, kölcsönös egyetértés esetén célszerű ezek megkötésére törekedni.

A levéltár szakmai munkájában két alapvető területen sikerült lényeges minőségi változást elindítani: az állagmegóvás érdekében tettünk meghatározó lépéseket, valamint nyilvánosság elé tártuk a levéltári feldolgozás eredményeit.

Átfogó tájékoztató a Hadtörténelmi Levéltár elhelyezéséről

A Hadtörténelmi Levéltár a Nándor laktanya Kapisztrán téri szárnyának földszintjén nyert elhelyezést. Itt találhatók az igazgatóság és a munkatársak szobái és a kutatóterem helyiségei.

Raktáraink az épület udvari szárnyában, ill. az újonnan /1960-as évek elején épített épületben három szinten /osztott belső térrel/ és az ún. török istállóban kerültek kiépítésre. Az iratraktárakon kívül 1 mozgófilm és 2 mikrofilmraktárral rendelkezünk, így raktáraink száma összesen 22. A raktári részeket A-T-ig betű-besorolással különböztetjük meg. A raktárak összterülete 1600 m2, 11 573 polcfolyóméterrel. Az iratanyagot Dexion Salgó mintaállványokon dobozokban és csomókban tároljuk. Minden raktár előterében topográfia segíti a tájékozódást, az állványokon mutatótáblán látható az iratanyag elhelyezése. Az iratok védelmét a halonnal oltó automatikus-érzékelős tűzvédelmi rendszer biztosítja.

Iratanyagunk összterjedelme 6710 iratfolyóméter. Ebből az 1945 előtti anyag 4 600 iratfolyómétere 1993 fondra tagozódik. Az 1945 utáni demokratikus hadsereg, ill. Magyar Néphadsereg központi szerveinek és csapatainak, intézeteinek anyaga 1977-ig van levéltárunkban, mennyisége 2 300 ifm. Fondokra bontása csak 1956-ig történt meg, ezek száma 865. Őrizetünkben van 15 189 tekercs mozgófilm, továbbá 7 268 757 mikrofilm-felvétellel rendelkezünk.

A fondok rendezettségi szintjét tekintve a 1998. december 31-i állapot a következő:

alapszinten rendezett: 353 ifm
középszinten: 5015 ifm
darabszinten: 1342 ifm

Feldolgozó munka a Levéltári osztályon

1998-ban az alábbi fondokban folytak különböző szintű rendezési munkák:

a.) Cs. és kir. 4. hadtest 1907. évi anyagának középszintű rendezése 111 csomóból 97 iratdoboz kialakítása, áttekintő raktári jegyzék bővítése /dr. Lenkefi Ferenc/

b.) A m. kir. szegedi honvéd törvényszék iratai kontrollrendezése - 26 doboz /Farkas Gyöngyi/

c.) HIM múzeumi iratai 1943 -1944, 1950 - 1951; levéltári iratai 1945 előtt és az 1995. év - összesen 17 doboz /Farkas Gyöngyi/

d.) Személyi fondok rendezése során 16 doboz kialakítása /Farkas Gyöngyi/

e.) I. világháborús gyűjtemény 8 fondja /gyalog- és lovashadosztályok/ középszintű rendezése - összesen 151 doboz /Kiss Gábor/

f.) Horthy-kori csapatanyag kontrollrendezése - 174 doboz /Számvéber Norbert/

g.) Tanulmánygyűjtemény 300 tételének beleltározása számítógépre vitelhez /dr. Bodor Imre/. Ugyanezen anyagból 700 tétel felvétele /Décsey Sándor/

h.) 1945 utáni katonai bírósági anyag kontrollrendezése - 6 doboz /Solymosi József/

i.) Tanulmánygyűjtemény II. átrendezése, cédulák készítése, a jegyzék ellenőrzése és javítása /Kartali Lászlóné/. Ugyanezen anyagból 71 doboz rendezése /Schäffer József/

j.) Legfelsőbb elhatározások cédulázása - 3 doboz /Kálmán Noémi/

k.) MN 1970., 1971. évi jegyzék javított változatának elkészítése /Bencze Dávid, Ehrenberger Róbert/

l.) II. világháborús kitüntetési javaslatok cédulázása /Neviczky Krisztina/

m.) Tiszti anyakönyvi lapok kontrollrendezése, dobozolása, jegyzékbe vétele - 459 doboz /Tóth Péter/

n.) MN anyag biztonsági mikrofilmlapjainak rendezése, katalogizálása - 37 fiók, 15 000 db film; MN anyag 1974-1978 átadás-átvételi jegyzőkönyvekkel egyeztetett konkordancia jegyzéke /Lázár Balázs/; a mikrofilmtári anyag jegyzékének egyeztetése, befejezése /Kartali Lászlóné/

o.) MN jegyzékek /Tgy.II., MN 1971, 1972./ számítógépes beírása /Soós Emília/

p.) Számítógépes feldolgozásra kerültek a török- és Rákóczi-kori, a m. kir. nemesi testőrség és nemesi felkelések jegyzékei, a mikrofilmtári filmek, a Personalia-jegyzék és az I. világháború áttekintő raktárjegyzéke. Az említett jegyzékek rögzítését Molnárné Kovács Mária végezte, Farkas Gyöngyi és Kiss Gábor ellenőrizte.

r.) Katonai filmek - 3000 tekercs mozgófilm raktári elhelyezése, jegyzék készítése történt meg. /Kiss Gábor, Décsey Sándor/

Állománygyarapítás és állományvédelem

a.) A tárgyévben a HM HIM Központi Irattárából nem érkezett kötelező leadásra szánt iratanyag helyhiány miatt. Az egyetlen kötelező leadás a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsától érkezett ez év áprilisában. Az MN 4891 Katonai Bíróság anyaga 1968-ra vonatkozik és 0,26 iratfolyóméterrel gyarapította állományunkat Tanulmányok, visszaemlékezések, személyi anyagok ajándékozása és vásárlás útján mintegy 1,8 folyóméterrel bővült iratállományunk.

b.) 1998-ban filmre került az MN 1950/T teljes egésze és az MN 1951/T jelzetű irategyüttes egyharmada /78 636 felvétel/. Az Open House program keretei közt folyó munkákat dr. Kiss Elek koordinálta.

c.) A preventív állagmegóvás keretei között tovább folyt az iratanyag rendezés közbeni dobozolása, címkézése, s egyedi elhelyezésre volt lehetőség a tiszti anyakönyvi lapok esetében.

d.) Jelentős előrelépés a pályázati pénzből vásárolt mikrofilmlapról visszamásoló gép beszerzése; hogy árkalkulációnk /50 Ft/másolat alatt számunkra ráfizetés lenne/ piacképes-e, az a mindennapi gyakorlat során fog eldőlni.

e.) A klasszikus állagmegóvási forma, a restaurálás saját műhelyünkben tovább folyt, ebben az évben 3 General Commando segédkönyv megmentésére került sor. Mennyisége előre nem tervezhető, de jelentős segítséget jelentett a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Kollégiuma által folyósított 800 000 Ft pályázati összeg, amely 4 General Commando mutatókönyv restaurálására volt elegendő, s amelyek megóvására technikai eszközeink elégtelenek lettek volna.

f.) Az állagmegóvás kiegészítő munkáit jelentette az egyedi tékák készítése, címkék ragasztása, a megrongálódott könyvek kötése, a sérült dobozok cseréje. A jelenleg legnagyobb kutatásnak kitett katonai bíróságok megrongálódott segédkönyveinek és a periratok sérült lapjainak fénymásolattal történő cseréjét is elkezdtük.

g.) Nagy gondot fordítunk raktáraink rendben tartására és takarítására, amely munkánkat ősztől segíti egy - pályázati pénzből vásárolt - speciális porszívógép is.

Kutató- és ügyfélszolgálat

A levéltári kutatóba 22 külföldi és 328 magyar kutató számára adtunk ki engedélyt, összesen 350-et. Közülük 267 fő tudományos, 83 személy magáncéllal érkezett. A kutatási esetek száma mintegy 2000, a kérőlapok száma 1290 db volt.
Összesen 26 204 fénymásolat készült.

Legkutatottabb irategyütteseink:
- A M. kir. Honvédelmi Minisztérium Levéltára
- A M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke Levéltára
- A M. kir. Honvéd Főparancsnokság Levéltára
- Kéziratok, tanulmányok, gyűjteménye
- A Magyar Néphadsereg irategyüttesei

Mikrofilmen kutatható irataink:
- Török kori iratok
- Kuruc kori iratok
- 1848/49. évi forradalom és szabadságharc katonai iratai
- az Őszirózsás forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság iratai
- a M. kir. Honvéd Vezérkar főnöke Levéltára

b.) A mozgófilmtár 16 kutatót fogadott, összesen 74 000 Ft bevétel származott a jogdíjakból.

c.) Bírósági iratkölcsönzésre 45 esetben, nem bírósági iratkölcsönzésre 40 ízben került sor. Ugyanekkor 106 kikölcsönzött bírósági iratot vettünk vissza.

d.) Ügyfélszolgálatunkra november 30-ig 930 ügyirat érkezett be, személyesen 480 fő, telefonon 950 fő keresett fel bennünket.

Az iktatott ügyiratok levéltárosok közti megoszlása a következő:
      Számvéber Norbert 192 db
      Kiss Gábor 120 db
      Farkas Gyöngyi 90 db
      dr. Lenkefi Ferenc 48 db
      Szántó Zita 30 db
      Bencze D. - Ehrenberger R. 5 db
      Kartali Lászlóné 3 db

e.) A bécsi Kirendeltségre 361 ügyirat érkezett.

f.) A nem iktatott és nem dokumentált kutató, ill. ügyfélszolgálat kategóriájába tartoznak a levéltári referensekhez irányított személyes, többnyire felvilágosítási célzatú megkeresések, amelyek száma meghaladja az 500-at.

A Hadtörténelmi Levéltár és tudományos munkatársai publikációs, kiadványkészítő tevékenysége

A pályázati, intézményes formában megjelent kiadványok sora 1998-ban indult be, március folyamán "Saját kezébe, ott, ahol..." az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc előtt tisztelgő kötetünk megszületésével, amelyből Farkas Gyöngyi és dr. Bőhm Jakab vállaltak oroszlánrészt. Utóbbi volt kollégánk közreműködésével jelent meg az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc iratainak raktárjegyzéke, az abszolutizmuskori iratok, az 1848-as honvédegyletek és menházak segédletével együtt. Mindkettő az NKA Levéltári Kollégiuma pályázati és a PETIT REAL Kiadó technikai segítségével.

Több évi munka után megjelent Fond- és állagjegyzékünk, amelynek munkálataiban dr. Bonhardt Attila, Farkas Gyöngyi, dr. Lenkefi Ferenc, dr. Markó György és dr. Szijj Jolán mint referensek vettek részt, ki - ki a saját referenciája anyagának annotációit és adatait szolgáltatva. A szerkesztés nem csekély munkáját dr. Szijj Jolán végezte.

Számvéber Norbert és dr. Kun József részvételével előrehaladottak az "Erőd a Duna mentén" c. II. világháborús forráskiadvány szerkesztési munkálatai. Az iratok fordításából részt vállalt dr. Bőhm Jakab is. A kötethez fontos iratokat hoztunk Bukarestből őszi látogatásunk alkalmával.

A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségével közösen kiadásra kerül a "Honfitársaink a II. világháború hadifogolytáboraiban" című visszaemlékezés gyűjtemény. A kötetet a VHBSZ részéről dr. Papp Tibor ny. ezredes szerkeszti, a munkálatokban a levéltár részéről Kiss Gábor főhadnagy vesz részt.

Egyéni publikációs tevékenysége során Farkas Gyöngyi tanácsos, Kiss Gábor főhadnagy, dr. Szijj Jolán főtanácsos az I. világháborús lexikon részére írt szócikkeket. A lexikon főszerkesztője dr. Szijj Jolán.

Dr. Lenkefi Ferenc Urbán Aladár professzor részére készítette el a Batthyány-kormány tevékenységét bemutató iratok fordítását és szerkesztését a közeljövőben megjelenő forráskiadványhoz. Ugyanő elkészítette Máriássy János honvéd ezredes 1849-es hadinaplójának átírását és fordítását.

Számvéber Norbert "A német 503. nehézpáncélos-osztály 1944-45-ös magyarországi harcairól" adott le tanulmányt a Hadtörténelmi Közleményeknek.

Dr. Szijj Jolán ez évben is több cikket írt a Magyar Honvéd katonai magazinnak, és az a megtiszteltetés érte, hogy a magyar katonai sajtó 150., ill. a HM központi lapja megjelenésének 50. évfordulója alkalmából - 1998. december 18-án - mint "rendszeres külső szerző" tárgyjutalomban részesült.

A Hadtörténelmi Levéltár 1998-ban megjelent kiadványainak bibliográfiai jegyzéke

Saját kezébe, ott, ahol... - Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, sorozatszerk.: dr. Szijj Jolán, szerk.: Farkas Gyöngyi tanácsos, vál. és ford.: dr. Bőhm Jakab ny. főlevéltáros, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998.)

Fond- és állagjegyzék - A Hadtörténelmi Levéltár őrzésében lévő katonai iratok (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok, sorozatszerk.: dr. Szijj Jolán, szerk.: dr. Szijj Jolán főtanácsos, Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1998.)

Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc, az abszolutizmus kora, az 1848-49-es honvédmenház, az 1848-49-es honvédegyletek iratainak ismertető- és raktárjegyzéke (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok - Levéltári Segédletek, sorozatszerk.: dr. Szijj Jolán, összeállította: dr. Bőhm Jakab főlevéltáros)

A Hadtörténelmi Levéltár munkaterve az 1999. évre

A levéltár kiemelt feladata gyűjteményeinek gyarapítása, őrzése, feldolgozása. Az államalapítás 1000. évfordulójával kapcsolatos intézményi rendezvények előkészítésében és lebonyolításában való részvételen túl tervezzük egy kamara-kiállítás megrendezését, ill. anyagi lehetőségeink függvényében az ehhez kapcsolódó forráskiadvány megjelentetését. (A magyar hadtörténelem eseményeinek bemutatása a levéltár iratainak tükrében.)

Folytatni kívánjuk kiadványsorozatunkat, elsődlegesen pályázati támogatásokkal. Ezek között kiemelten szerepel - nyugalmazott munkatársaink bevonásával - a Budapest ostromának 55. évfordulójára megjelenő forráskiadvány (Erőd a Duna mentén) és ehhez kapcsolódóan a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal közösen rendezendő konferencia, amelynek témája a magyarországi hadműveletek 1944-ben. A levéltári segédletek között tervezzük megjelentetni a Hadik András katonai pályafutását és nálunk őrzött iratait bemutató kötetet.

Évi rendes feladataink sorában a Pentagonnal közös Open House program keretében folytatódik az 1950-es évek MN iratanyagának mikrofilmezése magyar és angol nyelvű jegyzékkel.

Elkezdtük egy számítógépes szoftver kifejlesztését külsős szakember segítségével, amely lehetővé tenné az iratjegyzékek adatbázis jellegű feldolgozását és nagyban megkönnyítené a kutatás menetét.

A Levéltári Osztály rendezési feladatai között folytatódik a cs. és kir. 4. hadtest iratainak, az I. világháborús gyűjtemény csapatanyagainak középszintű, ill. kontrollrendezése, valamint megkezdődik az Országos Katonai Törvényszék (Juditium Delegatum Militare) fondjának rendezése. Az újabb korszakok iratanyagából a m. kir. szegedi honvéd törvényszék, a Horthy-kori csapatanyag, az 1945 utáni katonai bíróságok és a mozgófilmtári anyag rendezése folyik tovább. E munkálatokkal párhuzamosan természetesen iratjegyzékeink is bővítésre kerülnek. Ezek számítógépre vitele szintén folyamatos.

Elkezdjük az MN fondcédulák kiegészítését az 1956 utáni iratanyag vonatkozásában, amely első lépés a belátható időn belül kiadandó, az 1956-1978-ig terjedő iratanyagot felölelő fond- és állagjegyzék szerkesztéséhez.

Az állománygyarapítás és állagmegóvás terén elsődleges feladat a HM HIM Központi Irattár, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a katonai bíróságok által leadott anyagok, valamint ajándék vagy vásárlás útján bekerülő iratok elhelyezése. Részben pályázati, részben saját forrásból folytatódik a magyarországi Főhadparancsnokság (General Commando) korabeli, XVIII. századi segédkönyveinek restaurálása.

Publikációs tevékenységünk terén a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségével közösen kiadásra kerül a Honfitársaink a II. világháború hadifogolytáboraiban c. visszaemlékezés gyűjtemény. Megkezdjük a m. kir. honvédség 1938-1945 közötti történetét bemutató forráskiadvány előkészítő munkálatait is.

Közművelődési feladataink között első helyen szerepel a Hadtörténeti Múzeumnak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 1999-re eső emlékkiállításának létrehozásában való részvétel, továbbá csoportos látogatók fogadása az ELTE és a katonai felsőfokú tanintézetek részéről.

"Külkapcsolataink" területén a Pentagon Történeti Hivatalával való kooperáción túl folyamatos érintkezésben maradunk az osztrák, német, szlovák, és román hadilevéltárakkal.

A Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége

Köztudott, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nyomán létrejövő Magyar Köztársaság már 1918 novemberében létrehozta a Hadügyminisztérium I. csoport 10. osztálya alá tartozó Hadilevéltárat.

Később a trianoni békediktátum végrehajtása során a Hadilevéltár, akkor Hadtörténelmi Levéltár, felügyeletét kezdetben a Belügy-, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium látta el.

Az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnését követően az egyik legsürgetőbb feladat a közös szellemi és történelmi örökség megosztásának feladata volt.

Mivel a közös múlt történelmi forrásaiban a katonai vonatkozású iratok igen nagy súlyt képviseltek, ezért a monarchia felbomlása után ezek kezelésére és feltárására az Osztrák Hadilevéltárban állandó magyar levéltári kirendeltséget hoztak létre. Ez azon az 1920-ban aláírt osztrák-magyar kormányegyezményen alapult, amely kimondta, hogy az általános kulturális és tudományos érdekek támogatása céljából a magyar és az osztrák kormány hozzájárulásával, a magyar fél szükséges számú hivatalosan legitimált hivatali személyzetet tarthat fenn saját költségén az egykori cs. és kir. Hadilevéltárban és Hadseregmúzeumban. Az egyezmény hasonló intézkedéseket alkalmazott az egykori vezérkari hivatalokban, a veszteségi osztályon, a Haditechnikai Bizottságnál, valamint a katonai tanintézetekben, ahol hivatali kiemeléseket végezhettek másolatkészítés céljából.

A Saint Germain en Laye-i békeszerződés 191. és a trianoni békeszerződés 177. cikkelye külön megállapodást írt elő az osztrák és a magyar utódállam számára a közös szellemi tulajdont képező javak megosztására. A szerződést hosszas tárgyalások után 1926. május 28-án írták alá a Bécs melletti Badenben.

Az 1927. január 1-én életbe lépett kormányközi megállapodás végrehajtása során követendő elv szerint a két ország azon irategyütteseit, amelyekre azok kizárólagos állami jogot formáltak, átadták a másik félnek. Ezek közé tartoztak például az Udvari Haditanács General Commando für Ungarn (cs. kir. magyarországi Főhadparancsnokság) anyagai, a II. József és I. Ferenc korabeli katonai felmérések térképszelvényei, vagy a még élő, de magyar állampolgárrá lett tisztek katonai anyakönyvei, minősítési, ill. kitüntetési javaslatai.

Azok az irategyüttesek azonban, amelyek jogilag és tartalmilag mindkét utódállamra vonatkoznak, mint például az Alte Feldakten, a Hofkriegsrat vagy a cs. és kir. alakulatok aktái, közös szellemi tulajdonként megbontatlanul eredeti őrzési helyükön maradtak. A magyar állam érdekeinek érvényesítésére, a közös kezelés és kutatás biztosítására a magyar fél állandó kirendeltségeket hozhatott létre, amelyekről az egyezmény III. pontja rendelkezett:

"Az előbbi határozatok alapján a magyar királyi kormány az osztrák szövetségi kormány előzetes hozzájárulása alapján a hivatalosan törvényesített hivatali közegek létszámát magyar költségen a nevezett intézetekhez fogja beosztani, akiknek száma a Haus-, Hof- und Staatsarchivban az osztrák fogalmazói hivatalnokok létszámának az egyharmadát, a Kriegsarchivban az osztrák szövetségi kormány kifejezett hozzájárulása nélkül a hatot nem haladhatja meg. Ebbe a számba a Kriegsarchiv igazgatóságának beleegyezésével beosztandó segédszemélyzet nincs beleértve."

A kiküldöttek személyi felkészültségéről a IV. pont a következőképpen intézkedett: "... A Kriegsarchivban beosztásba kerülő magyar királyi hivatali közegeknek megfelelő katonai vagy történettudományi ismereteket kell felmutatniuk."

Tekintettel a nagy számú igazolási ügyre és iratkiemelésre, a M. kir. Hadilevéltár bécsi kirendeltségének létszáma az osztrák szövetségi kormány engedélyével az Anschluss bekövetkeztéig 20 fő, zömmel hivatásos tiszt volt. Ausztria államiságának megszűnése után a Harmadik Birodalom bürokratái ugyan megkérdőjelezték az osztrák-magyar államközi szerződés jogosságát, de a levéltár vezetőinek közbenjárására, bár csökkentett létszámmal, az egyezményben meghatározott hat fővel, az állandó magyar hadilevéltári kirendeltség tovább működött.

Miután a magyar érdekek képviseletét ellátó főkonzulátus 1944. októberében megszűnt, 1945. áprilisáig a hadilevéltári kirendeltség egyike maradt az utolsó bécsi magyar hatóságoknak.

Ausztria szovjet megszállását követően az Osztrák Hadilevéltárban működő magyar hadilevéltári kirendeltség tovább folytatta munkáját, ám mindössze egy fővel, nevezetesen Moravek Elek őrnaggyal, aki 1917-től töltött be különböző hadilevéltári beosztásokat.

Az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltárában működő állandó magyar hadilevéltári kirendeltség kezdetektől fogva teljesítette és gyakorolta a badeni egyezményben reá háruló feladatokat, jogokat és kötelezettségeket. Nemcsak a magyar állam egyezményes jogait felügyelték, de közreműködtek az iratanyag közös feltárásában, állagmegóvásában.

Az 1980-as évek második felétől kezdődően egyre jobban megnövekedtek a kirendeltség feladatai. A vasfüggöny lebontása után a magyar Hadtörténelmi Levéltár bécsi kirendeltségének segítségét egyre több hazai és más országbeli kutató veszi igénybe. Jelentős feladatot ró a kirendeltség munkatársaira a közhivatali tevékenység és az adatszolgáltatás megnövekedése, amely utóbbi, a családtörténeti kutatásoktól kezdve, a katonasírok azonosításán keresztül a régészeti helyszínek lokalizálásáig terjed. Az 1998-as esztendőben a kirendeltség munkatársai 32 magyar és külhoni kutatót fogadtak. Számukra iratokat készítettek elő és eligazítást adtak a levéltári kutatásaikhoz.

Miután a magyar fél annak idején nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a volt Hadseregmúzeumban is létesítsenek egy állandó múzeumi kirendeltséget, az ezzel kapcsolatos teendőket is az állandó magyar hadilevéltári kirendeltségre ruházták.

A jobb hozzáférhetőség és az állagvédelem érdekében már a harmincas években megkezdődött és ma is tart a közös tulajdonnak minősülő anyagok biztonsági másolása. A levéltári anyagok kölcsönzését és a hazaszállítás lebonyolítását szintén a bécsi kirendeltség munkatársai végzik. Az elmúlt esztendők mikrofilmeztetési munkálatai nyomán a Hadtörténelmi Levéltárban is kutatható az Alte Feldakten sorozat 1556-tól 1608-ig, ill. 1683-tól 1690-ig terjedő iratanyaga. Befejeződött a Josefinische Aufnahme (I. katonai felmérés) eredeti térképszelvényeinek archiválása. Jelenleg a Wiener Hofkriegsrat 1605-1620 közötti iratainak és az ún. II. katonai felmérés térképszelvényeinek hazaszállítása és archiválása van folyamatban.

A "Hungarica" kutatás eredményeként sikerült a Hadtörténelmi Levéltár őrizetébe visszajuttatni a gyöngyösi m. kir. honvéd tüzérosztály pótütegének négy doboznyi iratanyagát és a 7. kerékpáros zászlóalj 1929-1941 között vezetett két állománykönyvét.

Az utóbbi években tovább folytatódott a bécsi kirendeltség és az Osztrák Hadilevéltár közötti hagyományosan jó együttműködés. Az osztrák fél, s ezen belül is az Osztrák Állami Levéltár vezetése és munkatársai nemcsak messzemenően teljesítik és alkalmazzák az 1926-os badeni egyezményben foglaltakat, hanem tekintettel a tudományos igényekre, azt messzemenő rugalmassággal kezelik.

A Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége napjainkban nemcsak a badeni egyezményben lefektetett elvek szerint folytatja működését, hanem kutatja és ápolja a közös történelmi múlt szellemi örökségét, így fontos hordozójává vált az osztrák-magyar tudományos és kulturális kapcsolatoknak.

Információk:

A HIM Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége

A-1030 Wien Nottendorfergasse 2.
Tel.: 00-431-795-40-320
-319
Fax: -109
Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv
Kutatási idő: Hétfő, csütörtök: 9-17 h-ig
Kedd, szerda: 9-18 h-ig
Péntek: 9-13 h-ig
dr. Czigány István

OPEN HOUSE program

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma a történelmi dokumentumok megőrzésének biztosítása s azok kutathatóságának megkönnyítése céljából 1996. május 22-én négy évre szóló megállapodást írt alá.

Ennek értelmében mikrofilmre történő felvételezésre kerülnek a Hadtörténelmi Levéltár őrizetében lévő iratanyagok közül:
- a m. kir. Honvéd Vezérkar 1938-1945,
- a m. kir. Honvédelmi Minisztérium 1938-1945,
- a Honvédelmi Minisztérium Elnöksége 1945-1949,
- a Honvédelmi Minisztérium 1949-1956, valamint
- az 1956-os Forradalommal kapcsolatos kutatható dokumentumok.

A felvételezett dokumentumok kameranegatívja (eredeti), valamint annak egy pozitív és negatív másolata a Hadtörténelmi Levéltár, egy ugyanilyen pozitív és negatív másolata a Védelmi Minisztérium, illetve az amerikai Kongresszusi Könyvtár őrzésébe és kezelésébe kerül.

A megállapodásban foglaltak szerint az amerikai fél részére átadott anyag - a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően - kizárólag tudományos kutatás céljára használható fel.

Eddig 80 ezer felvétel készült el és került átadásra.

Az iratanyaggal kapcsolatos adatok és a levéltár önálló kiadványai is felkerültek az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára központi szerverére és így az Internet segítségével bárki számára hozzáférhető.

dr. Kiss Elek

Látogatás a Szlovák Hadtudományi Intézetben

A Szlovák Hadtudományi Intézet meghívására három tagú küldöttség tagjaként, dr. Lugosi József, a Hadtörténeti Múzeum főigazgatója és dr. Veszprémy László, a Hadtudományi Könyvtár igazgatója társaságában vettem részt a négy napos pozsonyi megbeszélésen. Személyautóval indultunk 1998. május 26-án délben Budapestről és három óra tájban érkeztünk meg az intézet székházához. Dangl úr, a hadtörténész osztály vezetője fogadott minket és ismertette az általuk összeállított programot. Délután találkozót szerveztek számunkra a munkatársakkal, amelynek során kölcsönösen tájékoztattuk egymást az intézeteinkben folyó munkákról. Ezután elfoglaltunk szállásainkat a Borik szállodában. Május 27-én délelőtt a pozsonyi várat és az ott található városi múzeum történeti gyűjteményét néztük meg. Ebéd után a dévényi várhoz tettünk kirándulást.

Másnap, csütörtökön Dangl úr szíves hozzájárulásával és szervezésében elutaztam Nagyszombatba, ahol a katonai levéltár működik. Itt Paul Vimmer alezredes úr parancsok és dr. Silvia Cordosova főlevéltáros fogadott. Rövid ismertetőjükben elmondták, hogy levéltáruk két évvel ezelőtt alakult meg, a Csehországtól történt elválásuk után. Bár a katonai levéltár kettéválásának szerződése az iratanyag 2:1 arányú megosztását írta elő, mégis igen kevés dokumentumot sikerült csak átszállítaniuk Prágából. Arra a kérdésemre, hogy az elosztás milyen elvi alapon történt, nem kaptam választ.

A levéltár helyileg a katolikus templomhoz kapcsolódó épületegyüttesben foglal helyet, több más intézménnyel együtt. (Itt van például elhelyezve a katonai irattár is, amelyhez nincs közük, lévén, hogy az a vezérkarhoz tartozik, ők pedig a minisztériumhoz.) Az épület már régóta a katonaság tulajdona, tehát az a veszély nem fenyeget, hogy az egyház visszaigényli, viszont igen rossz állapotban van. A levéltári raktárak szétszórva találhatók. Az irodákból a raktárakat csak az udvaron keresztül lehet megközelíteni. Az épület belülről is romos, bár a raktárakat a beköltözés előtt kifestették. Az iratanyag nagy része tábori vaságyakon van elhelyezve, dekli-gurtnis, állított formában. Kutatótermükhöz a szakkönyveket most próbálják összeszedni. Büszkék a szabályzat-gyűjteményükre. Viszonylag nagy terjedelmű a mikrofilm-fényképtári gyűjteményük is. Technikai segédeszközökkel alig rendelkeznek. Jegyzékekkel ellátott az anyag, viszont a mennyiségek nincsenek feltüntetve.

A gyors raktárbejáráson annyit sikerült megnéznem, hogy az 1918-ig működött pozsonyi kerületi parancsnokságnak és az alá tartozó csapatoknak igen szép anyaga van, segédkönyvekkel együtt. Ezek az eredeti formájukban, régi jelzetükkel, magyar felirataikkal, jó állapotban találhatóak meg. Ez számít a legrégebbi irategyüttesnek, amely külön raktárban, dobozokban, polcokon van elhelyezve.

E rövid tájékoztatás után hosszú, de kellemes városnéző séta következett Silvia vezetésével, aki muzeológus és helytörténész is egyben. Elvittek az ottani megyei levéltárba is, ahol az igazgatónő fogadott. Kölcsönös tájékoztatás során elsősorban a közhivatali, igazolási feladataink megoldása, adatvédelmi törvényünk érdekelte őt, mivel ez most számukra is igen nagy terhet jelent. Visszatérve a katonai levéltárba, találkoztam mind a három tudományos munkatárssal. Ekkor adtam át az együttműködési szerződéstervezetünket. A parancsnok úr ezzel egyetértve és ezen túlmenően leginkább a számítógépes feldolgozásban szeretne együttműködést, illetve tapasztalatcserét.

Este Pozsonyba visszatérve, Bistrycz úr a Szlovák Hadtudományi Intézet igazgatója adott fogadást a részünkre.

29-én délelőtt az intézetben Dangl úrral mégegyszer rögzítettük mindazokat a megállapodásokat, amelyekben a két fél a látogatás során megegyezett, hogy azokat a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztályára jóváhagyás céljából elő tudja terjeszteni.

Farkas Gyöngyi

Kutatások a bécsi Kriegsarchivban

1998 április-május hónapjaiban a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként harmadjára nyílt alkalmam kutatómunkát folytatni a bécsi Hadilevéltár állagaiban.

Korábbi bécsi feltáró munkám során (1995 májusában és 1996 júniusában) az első koalíciós háború Magyarországra internált francia hadifoglyai sorsának több szempontú vizsgálatát már volt módom monografikus igénnyel megkezdeni, s legutóbbi utam célja is e munka folytatása, s az adott időszak teljes feltárása volt. Ezt a már kialakult gyakorlatomnak köszönhetően sikerült teljes egészében realizálnom. Az eredményes munkához az is hozzájárult, hogy a korábbi években kigyűjtött ausztriai forrásanyag mikrofilm-felvételei már rendelkezésemre állnak, így ezek ismeretében "célzottabb" kutatásokat folytathattam.

A bécsi Kriegsarchiv udvari haditanácsi fondja kiszemelt részének feldolgozását az 1796-1797. év iktatókönyveinek, s az 1798. év vonatkozó mutatókönyveinek és protocollumainak egyenkénti vizsgálatával folytattam, s ennek során hat ügyosztály 196 kötetét vettem kézbe. Szisztematikus átnézésükkel mintegy 300 aktát különítettem ki, nem számítva azokat, amelyek érdekességük miatt kerültek regisztrálásra. Előbbiek számos adalékkal szolgálnak a fogolycserék menetére, a campoformio-i békét követő végleges cserékre, a fogolycsere-bizottságok kapcsolataira, a francia, de a császári-királyi hadifoglyok visszaszállításának nehézségeire is. Utóbbiak között rengeteg utalás történik a különféle okokból internált államfoglyokra (Lafayette, Stamm, du Bost), az emigráns francia csapattestek körüli bonyodalmakra (Condé hercege, Dumouriez követői), s nem mellékesen a diplomáciai, politikai eseményekre, amelyek összefüggésben voltak a foglyokkal való bánásmód problémáival. Ezzel kapcsolatban említésre méltóak a császári-királyi hadifoglyok franciaországi életére történő utalások, s ennek hadijogi vonatkozásai is (elsősorban munkára fogásukra és a tiroli fogoly lövészek elleni atrocitásokra gondolok). Az iratanyag jellegéből adódóan immár nem a hadifogoly-válságkezelés napi problémái, hanem átfogó, organikus megoldást célzó lépések kerültek előtérbe.

Az adott időszakra vonatkozó kutatások befejeztével tehát lehetővé vált a téma legfontosabb szempontok alapján történő összefoglalása. Amellett, hogy bemutatható a hadifogoly-elhelyezésre vonatkozó bécsi tervek döntésmechanizmusa, a fogolycserék menete és mikéntje is teljes feldolgozásra készen tárul fel. Most vált igazán nyilvánvalóvá, hogy a szembenálló felek néha a kölcsönösség rovására is, a teljes megoldásra, "nullszaldóra" törekedtek, nem elhanyagolható mértékben a gazdasági tehertételnek köszönhetően. Taktikázások természetesen itt is folytak, hiszen igyekeztek minél későbbre kitolni az "elit" hadifoglyok újbóli szolgálatba állításának idejét. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fogolytartó helyszínek kapacitása véges, tehát csak a rotáció, illetve Erdély jelentős mértékű bevonása biztosíthatta az internálások létszámigényét.

Újdonságnak számíthat a korabeli "lovagias ellenfél" mítoszának csorbulása, jóllehet, ezt jórészt a politikai nézőpontok átformálódása, divergenciája, gazdasági tényezők is okozhatták. Noha a tiszti becsületszóra és a kor színvonalának megfelelni igyekvő bánásmódra még adtak, s ezt garantálta a megtorló jellegű kölcsönösség lehetősége is, sor került egyoldalú barátságtalan lépésekre, főleg francia oldalról. A munka időbeli kiterjesztésével, tehát a napóleoni háborúk végéig történő feldolgozás gondolatával továbbra is foglalkozom, hiszen a módszerek, az eljárások, amelyek a teljes körű taglalást lehetővé teszik, véleményem szerint beváltak, rendelkezésre állnak. Ebben nagy segítségemre volt a bécsi testvérintézmény kollektívája, állandó levéltári kirendeltségünk, s nem utolsósorban dr. Ujváry Gábort is köszönet illeti a kinn tartózkodás körülményeinek és a baráti kapcsolatépítés feltételeinek megteremtéséért

dr. Lenkefi Ferenc

Látogatás a Román Katonai Levéltárban

A Román Katonai Levéltár parancsnokának, Alexandru Osca ezredes úrnak meghívására a Hadtörténelmi Levéltár küldöttsége dr. Szijj Jolán főtanácsos, levéltárigazgató vezetésével 1998. szeptember 28. és 1998. október 3. között hivatalos látogatást tett Bukarestben. A küldöttség másik tagja Számvéber Norbert levéltári referens volt. Az utazás célja egyrészt a levéltárak között együttműködési megállapodás véglegesítése, másrészt a Hadtörténelmi Levéltár tervezett forráskiadványához forrásanyagok beszerzése volt.

A 8.30-kor induló menetrendszerinti Pannónia Express-szel helyi idő szerint 23 óra 50 perckor érkeztünk Bukarestbe. A pályaudvaron Constantin Mosincat alezredes, a Román Nemzeti Hadtörténeti Múzeum nagyváradi kirendeltségének igazgatója várt minket. Innen a román hadsereg központi vendégházába kísértek, ahol minden igényt kielégítő szállást és ellátást biztosítottak számunkra bukaresti tartózkodásunk alatt.

Szeptember 29-én délelőtt Alexandru Osca ezredes, dr. Dumitru Dobre ezredes és Eftimie Ardeleanu alezredes urak, valamint dr. Szijj Jolán a levéltárközi megegyezés elvi célkitűzéseit és szövegét egyeztették egy jó hangulatú és eredményes megbeszélés keretében. Az egyezmény tervezetét még jóvá kell hagynia a Román Katonai Levéltár fenntartójának is, ezért annak aláírására később - a tervezés szerint Nagyváradon - kerül sor. /Magyar részről a HM illetékes osztálya jóvá hagyta az egyezményt./

Dél körül látogatást tettünk a Román Katonai Levéltár bukaresti központjában, ahol bemutatták az intézményt. A levéltár fejlett számítógépes rendszerrel és majdnem kész adatbázissal rendelkezik. Az iratok mikrofilmezését 6 filmfelvevő apparátus, saját labor, stb. teszi lehetővé. Itt megkaptuk a román féltől a korábban nekik átadott eredeti román provinenciájú anyagok mikrofilmre vett másolatait is. Ebéd után érdekes kirándulást tettünk a volt román királyi palotában berendezett Muzeul Cotroceniben.

Szeptember 30-án délelőtt eredményes kutatómunkát folytattunk a Román Katonai Levéltárban, ahol készülő dokumentumgyűjteményünkbe válogattunk eredeti román iratokat, mintegy 150 oldal terjedelemben. (A forráskiadvány témája: Budapest ostroma 1944-1945). Munkánkban nagy segítségünkre volt a kutatóterem vezetője, Florica Dobre főlevéltáros asszony.

Dél körül ellátogattunk - a tervezett programon kívül - a Román Nemzeti Hadtörténeti Múzeumba is, ahol dr. Szijj Jolán Alexandru Donovici ezredes úr tárlatvezetésével megtekintette a múzeum néhány kiállítását. Ezalatt Számvéber Norbert Ioan I. Scaffes muzeológussal páncélostechnikai és hadtörténeti témákról folytatott megbeszéléseket. A múzeumi látogatás lezárását jelentette a múzeum igazgatójával, Ilie Schipor ezredes úrral való megbeszélés.

Október 1-jén délelőtt folytattuk a levéltári kutatómunkát, majd újabb látogatást tettünk Bukarest belvárosában. Délután 17 órakor indultunk személygépkocsival a Bukaresttől 100 km-re északnyugatra fekvő Pitestibe, ahová 19 óra körül érkeztünk meg.

Október 2-án délelőtt a pitesti katonai levéltár igazgatója, George Nicolescu ezredes úr látott minket vendégül. A két levéltár történetéről és az együttműködés lehetőségeiről szóló megbeszélést az intézmény bemutatása követte. A levéltár őrizetében 116.000 ifm - zömében selejtezetlen iratanyag van. Az iratok dosszié-rendszerben kerülnek be a csapatoktól. A kutatást középszintű segédletek (inventárok) teszik lehetővé.

Ezt követően Nicolescu ezredes úr kíséretében meglátogattuk a középkori templomairól híres Curtea de Arges nevű helységet. Vacsora után visszaindultunk Bukarestbe, ahol ismét a román hadsereg vendégházában kaptunk szállást.

Október 3-án reggel Elena Matei úrhölgy kikísért minket a pályaudvarra, ahonnan a 7 óra 02 perckor induló Traianus Eurocity vonattal hazautaztunk. A Keleti pályaudvarra vonatunk 18 óra 27 perckor érkezett meg.

Számvéber Norbert

Amerikai kutatóink

1997 nyarán kereste fel levéltárunkat elsőízben Terron W. Nelsen ezredes, az Egyesült Államok Hadifoglyok és Eltűnt Személyek Védelmi Hivatala Egyesített Amerikai-Orosz Bizottságának (OASD/OSI POW/MIA's) helyettes igazgatója, aki a koreai és vietnami háborúban eltűnt amerikai személyek felkutatásával foglalkozik.

Az 1997. évi két látogatást követően 1998. márciusában ismét vendégünk volt munkatársával, Beth S. Wald kisasszonnyal, a fenti hivatal vezető analitikusával, majd július elején ismét visszatértek - és ekkor a megfelelő engedély birtokában kutatást folytattak a levéltári iratanyagban.

1998. október 12-én Terron W. Nelsen ezredes és Beth S. Wald kisasszony ismét levéltárunk vendégei voltak.

Érdeklődtek a vietnami háborút lezáró párizsi fegyverszünet előírásainak betartását ellenőrző nemzetközi bizottság (ICCN) magyar tagjainak munkájáról, s konzultációt folytattak annak egyik tagjával, dr. Bálint Józseffel.

1998. november 15-én Donna Knox asszony tett látogatást levéltárunkban. Ő a fent említett hivatal mellett működő társadalmi szervezet egyik vezető munkatársa (President of Coalition of Families POW/MIA's). A koreai hadszíntér fölött lelőtt amerikai pilóták, a szovjet hadifogoly- és munkatáborokba hurcolt amerikai katonák sorsa iránt érdeklődött. Néhány, a témában érintett személlyel szerveztünk számára találkozót, illetve a mi munkatársainkkal beszélgetett.

Ehrenberger Róbert

Kilőtt harckocsiért termőföldet

Magyarország második világháborús történetének van egy apró, alig ismert, de egyben rendkívül érdekes fejezete: az egyéni fegyverténnyel ellenséges harckocsit megsemmisítő magyar honvédek termőfölddel való jutalmazása. A magyar katonai felső vezetés tudtával 1944. szeptember végén olyan kormánydöntés született, amely szándéka szerint az országhatárra érkező szovjet hadsereg által alkalmazott nagyszámú harckocsi elleni harcra - mivel a páncélelhárításra megfelelő, legalább 7,5 cm űrméretű nehéz páncéltörő ágyúk és korszerű harckocsik elegendő számban nem állnak rendelkezésre - a magyar királyi honvédség egyéni páncélromboló eszközzel alig ellátott állományát földbirtokhoz jutás kilátásba helyezésével lelkesíti fel.

Az 1944. szeptember 30-án hatályba lépett 3480/1944. ME. sz. kormányrendelet 1. pontja kimondta:

"Azt a harcost, illetőleg a m. kir. honvédségnek azt a tagját, aki a most folyó háborúban az ellenséggel vívott harcok során az egyéni küzdelem hősi erényeivel ellenséges harckocsit bármely közelharci eszközzel használhatatlanná tesz vagy harcképes állapotban zsákmányul ejt, minden más igény kielégítése előtt minden egyes leküzdött (zsákmányolt) harckocsi után öt katasztrális hold terjedelmű, mívelhető, legalább középminőségű földhöz kell juttatni. Amennyiben a fegyvertény során a harcos életét veszti, törvényes leszármazóját, ilyen hiányában házastársát, s ha ez sincs, szüleit tíz katasztrális hold ugyanilyen mívelhető földterület illeti meg."

A földhöz juttatásra igényt biztosító harccselekményt a rendelet 3. pontja szerint földi harcban kell végrehajtani közelharci páncélromboló eszközzel (páncélököl, páncélrém, páncélromboló járőr felszerelés, kötegelt kézigránát, puskagránát stb.); löveggel történő kilövés esetén csak a löveg irányzója volt jogosult a felterjesztésre. Ez az adott korszak fegyverzettechnikai lehetőségeit figyelembe véve a katonától azt követelte meg, hogy az alkalmazott eszköztől függően (leszámítva a páncéltörő ágyút) egy - az ellenséges harckocsitól számított - maximum 150 méter sugarú körben támadjon meg egy hatalmas, legtöbbször mozgó, páncéllal védett, igen zajos és legalább egy löveggel, valamint két géppuskával tüzelő "manőverező erődöt". Erre csak hidegvérű, igen bátor katonák voltak képesek.

A következőkben a Hadtörténelmi Levéltárban őrzött egykorú, hiteles jegyzőkönyvek alapján szeretnénk néhány ilyen fegyvertényt röviden ismertetni. Bizonyára több ilyen jegyzőkönyv készülhetett, de sajnos, csupán néhány maradt fenn. A jegyzőkönyvek a Honvédelmi Minisztérium elnöki 8/ny. osztálya 1945. évi anyagában, a 6830. számú csomóban találhatók. A fegyvertények itt a végrehajtó személyek neve szerinti ábécé sorrendben követik egymást.

1. Ács Gyula szakaszvezető, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén az osztag védőállására támadó szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit 10 méternyire bevárt, majd tüzelőállásából felugorva páncélököllel megsemmisített. A harckocsit követő szovjet gyalogság tüzétől hősi halált halt.

2. Almási Vendel őrvezető, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én és november 1-én mint 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzója első nap 2, másnap egy harckocsit lőtt ki. Összesen 2 darab M2 amerikai gyártmányú könnyűharckocsit és 1 darab T-34-t semmisített meg lövegével.

3. Domonkos József tizedes, a m. kir. 1. honvéd ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án hajnali 4 órakor a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárta és egyet közülük 30 méterről páncélököllel kilőtt.

4. Dózsa Kálmán tartalékos tizedes, a 11. gyalogezred-közvetlen nehéz páncéltörőágyús-század katonája 1944. október 22-én 16 és 17 óra között az Ossza-telep 813. magassági ponttal egy magasságban a 29. sz. vasúti őrháznál egy szovjet jelzésű M4 Sherman harckocsit két lövéssel lángba borított.

5. Győri Sándor honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 óra 30 perckor Balatonzamárdi térségében egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.

6. Hóbor József honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén a hídfőállásra támadó szovjet páncélosok közül egy T-34 típusú harckocsit 20 méterről páncélököllel megsemmisített.

7. Jákli János honvéd, a m. kir. VIII/5. légvédelmi gépágyús üteg katonája 1944. november 26-án 14 óra 15 perckor Királyhelmec mellett egy szovjet harckocsit irányzóként kilőtt. Nevezett a harcok közben eltűnt.

8. Keresztesi János honvéd, a m. kir. 2. honvéd hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. november 1-én 11 órakor Alsóbaskócz mellett a támadó 5 darab szovjet harckocsi közül egy M2 típusú könnyűharckocsit 7,5 cm-es páncéltörő ágyú irányzójaként kilőtt.

9. Kiss Vince honvéd, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred II. zászlóalja páncélromboló szakaszának katonája 1945. január 20-án 17 órakor Balatonzamárdi mellett egy szovjet felderítő harckocsit páncélrémmel kilőtt.

10. Kocsis Imre őrmester, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred törzsszázadának katonája 1945. január 6-án a párkánynánai útelágazásnál a támadó szovjet harckocsikat bevárva azok közül kettőt 80 méterről kilőtt.

11. Kovács József őrvezető, a m. kir. 25. honvéd gyaloghadosztály nehéz páncéltörőágyús-századának katonája 1944. december közepén Jászárokszállásig előretolt német védelmi állásokba betört szovjet harckocsik közül lövegének tüzével 2 darab KV-1 típusú nehézharckocsit kilőtt (a harckocsik szovjet kézen maradtak), majd a támadó szovjet gyalogság kibontakozó támadását megállította.

12. László Endre karpaszományos őrvezető, a m. kir. I. huszárosztály 1. századának katonája 1944. október 8-án a Szentes melletti Tisza-híd közelében egy T-34 típusú szovjet harckocsit a tiszai gát fedezetében 20 méterről páncélököllel kilőtt.

13. Mester Ferenc szakaszvezető, a m. kir. III/1. önálló gépkocsizó közepes tarackososztály katonája mint egy páncélromboló járőr tagja 1944. október 29-én 17 óra tájban Kecskeméttől délre a Budapest felé vezetető műúton közeledő szovjet harckocsik közül egy T-34 típusú harckocsit a félhomályban páncélököllel kilőtt, mire az kigyulladt és felrobbant.

14. Molnár József őrmester, a m. kir. IV/1. önálló kerékpáros utászszázad katonája 1944. október 8-án Dévaványától délre lévő téglagyár mellett a m. kir. 20. honvéd gyaloghadosztály harccsoportjának tagja a támadó 3 darab szovjet T-34 típusú harckocsi közül egyet páncélököllel kilőtt, mire annak tornya leszakadt.

15. Molnár Károly honvéd, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred I. zászlóaljának katonája 1944. november 3-án 10 óra után az Alsónémedi felöl Dunaharasztiba vezető úton több szovjet közepes harckocsi tűnt fel. Az első harckocsit nevezett Dunaharaszti keleti kijáratánál lévő 8,8 cm-es páncéltörő ágyújával rövid tűzharcban kilőtte.

16. Rácz Olivér őrvezető, a m. kir. 1. ejtőernyős-ezred II. zászlóalja 4. századának katonája 1944. december 12-én a Fót környéki harcokban, az esti órákban támadó 4 darab szovjet páncélos közül egy T-34 típusú harckocsit századának jobb szárnya előtt páncélököllel kilőtt.

17. Sebők István csendőrtizedes, a m. kir. csendőr tábori biztonsági zászlóalj 2. puskásszázadának katonája 1944. november 27-én Pécstől 12 kilométerre délre Üszög-pusztánál a szentlőrinci úton közeledő szovjet harckocsik közül egy darab T-34 típusú harckocsit páncélököllel 5 méterről lőtt ki. A páncélos a találat következtében 10 méternyi út után árokba fordult ás lángolni kezdett. A kilőtt élpáncélost követő 8 darab szovjet harckocsit német páncélvadászok semmisítették meg.

18. Sike Ágoston tartalékos szakaszvezető, a m. kir. 1. huszár tüzérosztály 2. ütegének katonája 1944. november 3-án Bugyi községnél nyílt tüzelőállásban lévő könnyű tábori tarackjának közvetlen irányzású tüzével egy T-34 típusú szovjet harckocsit lőtt ki.

19. Dr. Szilágyi János főhadnagy, a m. kir. 25. honvéd gyalogezred III. zászlóalja 9. századának parancsnoka 1945. januárjában Balatonkiliti birtokáért Siófok felöl megindított magyar támadás során mint a támadó század parancsnoka a még szovjet kézben lévő déli községszegély magasságában a főutcát tűz alatt tartó, s ez által a támadást megakasztó szovjet harckocsit 30 lépésről páncélököllel harcképtelenné tette.

20. Vujevics János honvéd, a m. kir. 1. honvéd páncélromboló osztag katonája 1944. október 25-én Újtövisfalva területén védelmi állást foglalt. Az osztagot támadó szovjet páncélosok közül az egyik 150 méterre a magyar állásoktól megállt és onnan tüzelt. Vujevics honvéd előrekúszott, a T-34 típusú harckocsit 20-30 méterre megközelítette, majd tüzelőállásából páncélrémmel megsemmisítette. Utána visszakúszott a közelben lévő századparancsnoka harcálláspontjához, s ott foglalt tüzelőállást. Nemsokára egy újabb T-34 típusú szovjet harckocsi megállásból, mintegy 50 méterről tűz alá vette a századparancsnoki harcálláspontot. Ekkor Vujevics oldalra kúszott és 10-15 méterről páncélrémmel ezt a harckocsit is megsemmisítette.

21. Záhonyi István őrvezető, a m. kir. 2. hegyidandár nehéz páncéltörőágyús-százada katonája 1944. október 31-én 12 óra 30 perc tájban, miközben 12 szovjet harckocsi és körülbelül 2 századnyi szovjet gyalogság támadta Alsóbaskóczot, nevezett hidegvérrel és precíz célzással, igen erős ellenséges tüzérségi és harckocsiágyú-tűzben fél óra alatt egy darab T-34 típusú és 2 darab M2 típusú harckocsit lőtt ki.

Ezek a fegyvertények csupán mikroszkopikus adalékok egy embertelen, globális háborús dimenzióban. Az 1944. augusztus 27. és 1945. április 12. között lezajlott - s a második világháború egészébe illeszkedő - magyarországi harcok keretében vívott gépesített (páncélos-)háborúban a szovjetek (a szovjet, német és magyar részadatok összevetéséből levont következtetésünk és összegzésünk szerint) mintegy 3. 900 darab harckocsiját és rohamlövegét lőtték ki a német és magyar csapatok, s ezen mennyiség körülbelül 65 %-a (megközelítőleg 2. 500 darab páncélos) ki nem javítható, megsemmisült haditechnika.

A megítélt földjutalmak legtöbbjének kiosztását a Szálasi-rendszer bizonytalan ideig "felfüggesztette", mivel a kijelölt területek sok esetben - akkor úgy hitték - "ideiglenesen" szovjet fennhatóság alá kerültek. A katonai teljesítmények ettől függetlenül elismerésre méltóak.

Számvéber Norbert

Zsirai Miklós hadifogoly-levelezése

A Cicerotól származó klasszikus szállóige szerint "inter arma silent musae", azaz "háborúban hallgatnak a múzsák". Évezredes tapasztalatok igazolják ezt, és az ellenkezőjét is. A magyar irodalomban is találunk bőségesen, fényesebbnél fényesebb bizonyítékokat arra, hogy legnagyobb költőink egyszerre harcoltak - ha kellett - kardjuk forgatásával és lantjuk pengetésével: Balassi, Tinódi, Zrínyi, Petőfi, Gyóni Géza, sőt a második világháború embertelenségében, az üldözöttség poklában és még az "erőltetett menet" iszonyú halálközelségében sem hallgatott Radnóti múzsája.

Nem csupán a költészet ihletői, hanem a tudomány géniuszai is keresték tennivalóikat, hivatásuk kibontakoztatásának, teljesítésének alkalmait a legszörnyűbb fegyverzajok, a börtön, a hadifogság reménytelen egyformaságában is. A csodás véletlennek látszó lehetőségeket a Gondviselés adta meg.

Így volt ez Zsirai Miklóssal, a későbbi kiváló finnugor nyelvtudóssal is, akinek budapesti egyetemi bölcsész-éveit éppen finnországi tanulmányútja közben szakította félbe az akkor kitört első világháború. A bevonulás, kiképzés, tiszti iskola, frontszolgálat gyors egymásutánját követte az 1915. március 29-ével kezdődő öt és fél évi szibériai hadifogság végeláthatatlannak tűnő időszaka.

Egyetemi óráin és önéletrajzaiban is beszámol a nagyrészt Tobolszkban (Irtis járás), nélkülözésekkel, kényszermunkával töltött, átlagosnál hosszabb hadifogságáról. Azt is tőle tudjuk, hogy ez az időszak sem volt számára terméketlen. Ezt a mostoha helyzetet és időt használta fel jól megalapozott nyelvtudásának és széleskörű ismereteinek gazdagítására. Segítségére voltak ebben zürjén őrei, az otthoni jóbarátok és a Nemzetközi Vöröskereszt útján - ha nehezen és késve is - hozzá eljuttatott könyvek, és nem kis mértékben a fogságból adódó orosz, finn, latin, angol nyelvi megbízatások. A "rábízott tálentumokkal jól sáfárkodott", s mi, akik ma is büszkék és boldogok vagyunk, hogy közvetlen tanítványai voltunk, szájtátva hallgattuk, amint egyetemi óráinak anyagába illesztve hivatkozott a hadifogságának is "köszönhető" orosz nyelvtudományi, néprajzi, történelmi ismereteire.

1920. november 23-án - végre újra itthon! - leszerelték. Egy éven belül megszerezte mind a tanári, mind a bölcsészdiplomát magyar, szláv és latin nyelvészetből "kitűnő" eredménnyel, év veszteség nélkül. Ettől kezdve egyenesen és magasra ívelve futotta be fájdalmasan rövid, de sikerekben gazdag tudományos és egyetemi tanári pályáját. 1955-ben, 63 évesen - valószínűleg a hadifogságból eredő szívbetegség is közrejátszott - halt meg.

Az ún. katonasági levelek méltatása, értékelése előtt még szeretném megmagyarázni a közlemény címében szereplő "levelezés" szót. Ez többet sejtető vagy legalábbis nagyvonalú megjelölése egy csupán egyoldalú levélgyűjteménynek, amely csak az itthonról és más fogolytáborokból hozzá írott katonai levelezőlapokat tartalmazza. A lapokat őmaga és családja őrizte meg. Leánya, Zsiray Jolán féltő gonddal rendezte a gyűjteményt, a lapokat az eredeti német, illetve orosz nyelvből magyarra fordíttatta. Tőle kaptam meg az OSZK-ban lévő kéziratanyag és magyar fordításának fénymásolatát. Sajnálatos, hogy a Zsirai Miklós által írt válaszlevelek, illetve előzmény-posták nincsenek meg, de 80 év után elképzelni is lehetetlen, hogy a 10 küldő személy családja, utódai felkutathatók és hadifogoly-postái megtalálhatók lennének.

Be kell tehát érnünk azzal, hogy a rendelkezésünkre álló 55 német és 7 orosz nyelvű levelezőlap szövegéből próbáljuk meg, egyéb ismereteink és feltevéseink alapján rekonstruálni, mit is tartalmazhattak Zsirai Miklós hadifogságból küldött írásai.

Mint tanítványa és valamennyi egyetemi félévemen át előadásainak lelkes hallgatója, legmerészebb álmaimban sem gondoltam arra, hogy egy fél évszázad múltán a tőle hallottakat a megmaradt hadifogoly-levelezés hozzá írott darabjainak utalásaiban látom viszont. Tartalmuk hadtörténeti szempontból kevéssé jelentős, de művelődéstörténet és jellemábrázolás tekintetében annál inkább. Én, pályám, érdeklődésem, tanulmányaim és tanítványi mivoltom alapján csak ez utóbbi irányból közelíthetem meg a kezünkben lévő 62 írás méltatását.

A hét darabból álló cirill betűs, orosz nyelvű corpus írója egyetlen egy személy: Farkas Gyula hadnagy, ugyancsak hadifogoly, aki lapjait az asztrahányi (1-5., 1917. február 7. - május 10.) és a Perm városbeli (6-7., 1917. július 26. - szeptember 17.) táborból írta. A legtöbb levélben röviden szól arról, hogy több-kevesebb sikerrel próbál magának orosz, francia, angol, finn nyelvkönyveket szerezni tanulás végett, mert úgy érzi - ahogy azt 3. sz. levelében írja -, hogy "életünk félbe van szakítva". Zsirai bizonyára megírta neki, hogy sikerült tudományos könyvekhez jutnia, mert 2. sz. lapján azt kérdezi tőle: "Tudományos könyveim nincsenek, Neked honnan vannak?". A 4. és az 5. sz. lapon arról tudósít, hogy van tábori újságjuk, amelynek ő az első munkatársa, illetve szerkesztője. Ezekből a rövid utalásokból feltehető, hogy írójuk is egyetemi vagy kollégista jóbarát, akivel kölcsönösen érdeklődnek egymás sorsa, egészségi állapota, általános hogyléte felől.

A többi, 55 lapnyi corpus német nyelvű és 9 feladótól származik, az 1916-1918 közötti időszakból. Nagyrészük a hátországban íródott, három az orenburgi, egy a majorkai fogolytáborban és egy - az egyik legérdekesebb! - a pilseni katonai táborban.

Ez utóbbinak, a 7. sz.-nak a bemutatásával kezdem: írója a legnevezetesebb a levelező társak közül. A feladó Kövendi Dénes, két évvel fiatalabb kollégista barátja, aki később klasszika-filológus, filozófiatörténész lett. Előbb Kunszentmiklóson gimnáziumi tanár, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magántanár. Beszámol néhány behívott társukról - akiknek neve mellé a kollégiumi hagyomány szerint az "úr" megjelölést is kiteszi - és arról is, hogy Gombocz Zoltán Eötvös Collegiumi tanárt, Zsirai kedves mesterét akkor (a levél kelte 1916. május 6.) nevezték ki egyetemi rendes tanárrá Kolozsvárra.

Az I. csoport 5 lapját küldő Pethő Ilma 1916. májusa és októbere között többször utal "szegény Jani barátunk" hősi halálára, és október 15-én megköszöni Zsirainak, hogy a gyászoló édesanyát, Simon asszonyt felkereste soraival.

A további lapok szokványos üdvözlő és érdeklődő szövegei közül kiemelkedik nemcsak számával (34 db), hanem kitartó és hűséges rendszerességével is az 1915. októberétől 1918. szeptemberéig csaknem havonta jelentkező egyetemi jóbarát, Hajba Károly (8. sz. sorozat). Nemcsak számánál fogva, hanem témabeli, hangulati, hangvételi, stílusbeli változatossága miatt is ebből a sorozatból következtethetünk a legtöbbet és a legbiztosabban a két levelező társ igazi meleg barátságára. Aki megengedheti magának ezt a szellemes humorizálást, öniróniát, évődő kedélyességet, az jól ismeri barátjának minderre egészségesen rezonáló alaptermészetét és ragyogó stíluskészségét. Mind a rövidebb, mind a hosszabb írásai üdítően hatnak még ma is a békés olvasóra; milyen hatással lehettek akkor egymásra íróik a háborús és hadifogoly körülmények között?!

Nem csupán az egyetem és a kollégium köti össze őket, hanem szülőfalujuk is, hiszen "Kedves Fődi"-nek szólítja Miklós barátját. Örül, hogy szakterületén, a vogul, cseremisz-csuvas és a többi "halzsíros atyafiak" között remélhetőleg jól érzi magát (8. csop. 4. sz.). Az igazi jóbarát gondoskodására vall, hogy bár őmaga történelem-földrajz szakos lehetett - a 9. sz. lapon említett Czirbusz Géza és Marczali Henrik professzorok nevéből következtethetőleg -, fáradhatatlanul kísérletezik a Zsirai által kért könyvek beszerzésével és megküldésével, sőt Szinnyei professzor saját szakkönyveinek eljuttatásával is (10-18., a 20., a 22-26. sz. lapok tanúsága szerint). A 17-19. és a 29-34. sz. lapok szövegében saját egyetemi vizsga-terveiről, illetve sikereiről és a hadifogságból majdan hazatérők vizsga-lehetőségeiről tájékoztatja barátját.

Azon túl, hogy ezek a tájékoztatások megnyugtatóan és biztatóan hatottak Zsirai Miklósra, be is igazolódtak hazatérése után, mert valóban évveszteség nélkül folytathatta tanulmányait és kitűnő vizsgáival bizonyíthatta, hogy a súlyos hadifogság megpróbáltatásokkal teli éveiben szakmai tudásából, soknyelvű tanulási és széles látókörű kutatói készségéből semmit sem veszített, sőt gyarapította mindezeket. Gazdagította ezeket mindannyiunk javára, egyetemünk, a finnugor nyelvtudomány és nyelvművelésünk dicsőségére.

Közli: Kovács Lászlóné dr. Vermes Stefánia








Magyar Honvédség
47. Pápa
Harcászati Repülőezred

Dr. Szijj Jolán főtanácsos
HM Hadtörténeti Intézet és múzeum
Hadtörténeti Levéltár Igazgató

Tisztelt Igazgató Úrhölgy!

A Hadtörténelmi Levéltár fennállásának 80. évfordulóján tisztelettel köszöntöm Önt és intézményének valamennyi munkatársát. Ezredünk személyi állománya és a magam nevében kívánok Önöknek jó egészséget és sok sikert további munkájukhoz.

Pápa, 1998. november 13.

Tisztelettel

(Pető István ezredes)
parancsnok


A Hadtörténelmi Levéltár megalakulása 80. évfordulójára készített kamarakiállítás megnyitója

1998. november 16.

Tisztelt Vendégeink! Kedves Barátaim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket születésnapi rendezvényünkön, és köszönöm, hogy meghívásunkat elfogadva eljöttek hozzánk, hogy együtt ünnepeljük az évfordulót.

80 évvel ezelőtt, amikor az első világháború végén az Osztrák - Magyar Monarchia felbomlott, és az őszirózsás forradalommal megalakult a független, önálló Magyarország - megnyílt annak is a lehetősége, hogy létrejöjjön a magyar katonai levéltár. A Hadilevéltár első írásos említésének dátuma 1918. november 11-e - ezt vettük alapítási dátumul. Az 1919. január 20-án kelt szervezési rendeletben pedig már az alábbi megnevezés szerepel: Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum.

Ez volt a jogelődje a jelenlegi Hadtörténeti Intézet és Múzeum elnevezésű intézménynek, amely szervezeti kereteiben működik önálló igazgatóságként a Hadtörténelmi Levéltár és a Hadtörténeti Múzeum. Történelmünk, sorsunk közös volt az elmúlt nyolc évtizedben - bármilyen név alatt, bármilyen szervezeti keretekben is működtünk.

A Hadtörténelmi Levéltár jelenleg állami szaklevéltárként működik, amelynek feladata a magyar katonai múlt írásos emlékeinek gyűjtése, őrzése, feldolgozása. Élő levéltárként átvette és átveszi a Magyar Néphadsereg, ill. a Magyar Honvédség központi szerveinek, alakulatainak történelmi értékű iratait.

Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év végétől - különböző szponzori támogatással - sikerült újra indítanunk a levéltári kiadványok sorozatát. Ezek között forráskiadványokat, levéltári segédleteket jelentettünk meg és jelentetünk meg a jövőben is. E munkákban támaszkodunk volt munkatársaink segítségére is - így nem vész el az a hatalmas tudásanyag, amely évtizedek során felhalmozódott.

Kiállításunk rövid áttekintést ad a 80 év történetéből - a helyszűke erősen behatárolta a kiállítás méreteit. A különböző korszakok és témák tablóinak az anyagát főlevéltárosunk, Farkas Gyöngyi tanácsos válogatta és restaurátorunk, Hordósy László segítségével történt a kivitelezés.

Kérem, tekintsék meg a kiállítást, és emlékezzenek - emlékezzünk a múltra - hiszen mint a Hadtörténelmi Levéltár 20-as években választott mottója is hirdeti: "Sine praeteritis futura nulla", azaz: "Múlt nélkül nincs jövő"!

dr. Szijj Jolán levéltárigazgató

Tablók, Tárlók

1. tabló: "Nagy két császár birodalmi között"

2. tabló: "Megkezdtem hazám felszabadításának művét, a saját magam és a nyomorult nép szenvedéseitől indítva"

3. tabló: "Mit kiván a magyar nemzet - legyen béke, szabadság és egyetértés"

4. tabló: "Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!"

5. tabló: Indivisibiliter ac Inseparabiliter

6. tabló: Quo vadis?

7. tabló: A mi évtizedeink

8. tabló: Leveleink

9. tabló: Katonazene

10. tabló: Igazolványaink

11. tabló: Levéltárunk megalakulása

12. tabló: "Sine praeteritis futura nulla!"

13. tabló: Újrakezdve és folytatva

14. tabló: Hadrendek

15. tabló: Esküszöm

16. tabló: Katonai felszerelés és egyenruházat

1. tárló: Kiadványaink

2. tárló: Kiadványaink

3. tárló: Kiadványaink

4. tárló: Levéltári segédeszközeink

5. tárló: Ami az iratokból kimaradt...

Farkas Gyöngyi



Baráti összejövetel


A kiállítás megnyitását követően megtartottuk szokásos évvégi összejövetelünket, amelyre mindig meghívjuk volt munkatársainkat is. Ebben az évben is itt voltak:

Angyal Istvánné Ilike - kutatótermi felügyelőként dolgozott nyugdíjazásáig

Dr. Bőhm Jakab ny. főlevéltáros - aki az újra indított kiadványaink munkálataiból oroszlánrészt vállalt

Dr. Kun József ny. levéltárigazgató - aki ebben az évben 70. születésnapja alkalmából ezredes lett

Dr. Morva Tamásné Terike ny. főlevéltáros - aki a szép emlékű NÜT zászlóanyai címét viselte

Nagy Józsefné Klárika - aki aktiv korában is a legjobb képeket csinálta rólunk

Dr. Papp Tibor ezredes ny. levéltárigazgató - aki a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége havilapjának a főszerkesztőjeként ismét együtt dolgozik velünk

Vendégeink voltak még: dr. Markó György, Takács Marika és férje, Lucián, Ilyés Éva, Unyi Teri, Pongó Péter - akik szintén munkatársaink voltak életük egy szakaszában (Elnézést: méltatásukra e helyütt nincs módunk.)

Meghívtuk a különleges alkalomra Olysói Kornéliát, aki a Hadtörténelmi Levéltár első igazgatójának, Gabányi Jánosnak a leszármazottja, és Marosvásárhelyről áttelepülve, 1997-ben vette fel velünk a kapcsolatot.

Ugyancsak díszvendégeink sorában volt "házi kiadónk", Szakály Gábor, akinek szép kiadványainkat köszönhetjük.

Megtisztelte ünnepségünket dr. Korsós László főigazgató is.

A baráti összejövetelen Kiss Gábor fhdgy. mint filmes szakemberünk - bemutatta a Levéltárról évekkel ezelőtt készített dokumentumfilmet - azon még mindannyian fiatalok és szépek voltunk.

Minden kedves vendégünk kapott az évben megjelent 3 könyvünkből 1-1 tiszteletpéldányt.

Csöndes beszélgetéssel, evés-ivással telt el néhány óra - jólesett kicsit lazítani!



... olysóí, héthársi Gabányi János tábornok úrnak jelentem: "Apó, a háziáldást mindmáig betartottam - a szellem eleganciájával, a lélek tisztaságával, maradéktalan szeretettel szolgálni a nemzetet."

Béke szép fénye ragyogjon poraidon, emlékeiden munkáidon, és harcostársaidén egyaránt.

Isten áldása és Boldogasszony anyánk óvó szeretete kísérje azok munkáját, akik Ősanyánk-Nemzetünk dicsőségét és fájdalmait őrzik ebben a Történelemvárban... A kinti, békésen pihenő kis ágyúk azt sugallják: népünknek már csak emléke lesz egyszer a háborúskodás... Az ő békéjük üljön a Földanyánkon szerteszóródott, fájó lelkű és hazagondoló honfitársaink lelkén is. Ámen...

A Hadtörténelmi Levéltár szeretetteljes meghívását szeretettel megköszönve, 1998. november 16-án

Olisói Kornélia Mária-Valéria

Az év eseményeiből

Ebben az évben érdekes ajándékot kaptunk dr Boross Béláné Baxant Olgától: először egy verseskötetet, majd egy szép díszdobozt.

A verseskötetet Moszkvában adta ki az Idegennyelvű Irodalmi Kiadó 1942-ben Magyar versek címmel 1100 példányban. A nyilvánvalóan propagandacéllal készült könyvecske az orosz fronton harcoló magyar katonák keserveiről szól. A versekben hol a népköltés ihletése, hol ismert költők verseinek utánérzése érződik. Könyvészeti, irodalomtörténeti kutatást igényelne, hogy egyáltalán ismert-e e füzetecske Magyarországon, s vajon szerzőjét - szerzőit - megismerhetjük-e valaha.

A másik ajándék egy domborművekkel díszített díszdoboz, amelyet a győri vagongyár dolgozói készítettek Vas Zoltánnak. Vas Zoltán a dobozt 1956 után, Romániából való hazatérését követően ajándékozta dr. Boross Bélának-köszönetül könyvtára megmentéséért.

Dr. Boross Béláné leírta Pálffyné Sármány Katalinnal kapcsolatos emlékeit is - abból a szomorú apropóból, hogy 1998. június 18-án temették el Pálffy György feleségét.
...

Dr. Gellért Tibor kíséretében honvédorvosok egy csoportja kereste fel a levéltárt. Egyrészt arra kérték a levéltárigazgatót, hogy a nyugdíjas honvédorvosok klubja legközelebbi összejövetelén tartson előadást arról, milyen egészségügyi témájú iratok vannak a Hadtörténelmi Levéltár őrizetében. Erre a találkozóra február 11- én került sor a MH Művelődési Házában.

Másrészt: a MH Központi Honvédkórház 1999. június 30-i 100. születésnapjára nagyszabású kutatómunkába kezdenek a kórház jogelődjei történetére vonatkozóan. Ehhez kérik segítségünket.
...

Az évben egy szomorú esemény is bekövetkezett: eltávozott közülünk Harsányi János ezredes, aki a 60-70-es években a levéltár vezetője volt, és sokat tett a levéltár elismertetéséért.

A halotti értesítő ezt adta tudtunkra:

"Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Harsányi János folyó év augusztus 25. napján, életének 79. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunktól folyó év szeptember hó 07. napján 10 órakor veszünk búcsút a Lőrinci temető ravatalozójában. Drága emléke szívünkben él!"

Elhunyt kollégánkat dr. Gellért Tibor búcsúztatta.

"Utoljára találkozunk ma Harsányi Jánossal, akit 79 éves korában elragadott tőlünk a halál. Azt mondják - és én igaznak tartom -, hogy csak »az hal meg, akit elfelejtenek!« Biztos vagyok benne, hogy Ő kitörölhetetlen nyomokat hagyott gondolatainkban, emlékeinkben. Nem tudom elképzelni, hogy akik ismerték, szerették, becsülték, képesek legyenek elfelejteni. Ilyen értelemben nem halt meg, emlékezetünkben továbbra is velünk él.

Életének nincs olyan része. amelyet ne ismernénk, de olyan sincs, amellyel ne értenénk egyet. Beszélgetéseink során nemegyszer hangsúlyozta, hogy mindent, amit tett, változtatás nélkül újra megtenné. Mindez abból adódik, hogy személyét, életét tiszta fény övezte, és mindig a becsület útját választotta.

Ilyenkor, a búcsúzás időszakában kialakult szokás feleleveníteni az elhalt életútját. Én ezt hagyományos módon nem teszem, mert tudom, valamennyien jól ismerjük eseményekben gazdag életét, amely számunkra - s talán mindenki számára - nyitott könyv...

Búcsúznak tőle gyermekei, Zsuzsa és Éva, akik mély gyászukban most tudják igazán felmérni, hogy édesapjuk halálával mily nagy veszteség érte őket. Harsányi János ravatala körül itt állnak rokonai, testvérei. Ők jól tudják, hogy egy putnoki szegény családban születtek-apjuk molnársegéd volt. A családban a legnagyobb értéket az összetartozás érzésének szoros köteléke jellemezte. Ez a kötelék az elmúlt évtizedek alatt eltéphetetlennek bizonyult, mert az igazi szeretet nem szakítható el. Anyagi lehetőség híján János mint kiváló, osztályelső tanuló elvégezte a főiskolát, és tanító lett.

Gyászolja élettársa és annak családja, akikhez két évtized meghitt kapcsolata fűzte, akik odaadóan gondoskodtak róla, s ezzel megszépítették életét.

A bánatban osztoznak felnőtt unokái, akiknek tudniuk kell, hogy nagyapjuk igen büszke volt rájuk. Elvárta, hogy érző, igaz emberré váljanak, és úgy tekintett rájuk, mint a család jövőjének letéteményeseire, akik folytatói lesznek mindannak, amit Ő megkezdett.

Bajtársai, katonatársai is búcsúznak tőle. Sosem fogják elfelejteni a közösen leszolgált évtizedek emlékét. Emlékeznek a háborús évekre, amikor megmutatkoztak Harsányi János önmagát is feláldozni kész bajtársra jellemző vonásai. A 2. magyar hadsereg katonájaként 1943 januárjában a Donnál szovjet fogságba került. Származása és szegénysorsú élete, emberséges gondolkodásmódja elvezette az antifasiszta mozgalomba. A mozgalmi munkából még egy súlyos betegség, műtét sem volt képes kiszakítani.

Nem nehéz elképzelni, mekkora örömöt jelentett a család számára, amikor évekkel később, 1948-ban végre hazatért.

Katonai pályafutása hamarosan folytatódott. 1951-ben a Honvédelmi Minisztérium Ügyviteli Csoportfőnökségén dolgozott fordítóként és tolmácsként, 1952-ben itt vették hivatásos állományba - főhadnagyként. 1954 november 5-étől két évtizedig a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dolgozója volt, először hadtörténészként, majd 7 éven át a Hadtörténelmi Levéltár vezetőjeként. A Magyar Ellenállási és Partizánmozgalom elismert tudományos kutatója volt, és e témakörben 1965-ben nagy sikerű könyvet jelentetett meg, miközben létrehozta a témával foglalkozó gyűjteményt. 1971. december 1-jén kinevezték a Hadtörténelmi Múzeum parancsnokává, majd saját kérelmére 1975. január 1-jével innen helyezték nyugállományba ezredesi rendfokozattal.

Alkotó munkája önmagában is biztosítéka annak, hogy nevét és emlékét az utókor nemzeti értékeink között őrzi meg. Számomra - számunkra - az is nyilvánvaló, hogy mi sem tudjuk elfelejteni őt, akivel az elmúlt évtizedek során annyi jó és rossz, vidám és szomorú emlék köt össze bennünket. Mindig szeretettel és jó szívvel fogunk emlékezni Harsányi Jánosra, igazi segítőkész bajtársunkra, aki szolgálati ideje alatt - munkája elismeréseként - 11 kitüntetést kapott.

Elöljáró parancsnoka úgy jellemezte, hogy a hadseregben »munkájával, magatartásával mindenki megbecsülését és tiszteletét érdemelte ki - igazságszerető, szókimondó, egyenes jellem.«

S végül hadd szóljak a barátok nevében. Nem tudok választ adni arra a kérdésre, mi az az erő, amely a sokat hangoztatott »igazi barátságot« létrehozza. Nem tudom! De tudom, hogy köztünk ilyen barátság alakult ki, és ebben Jánosnak döntően meghatározó szerepe volt. Barátságunkat a szeretet, az önzetlenség, a segítőkészség és az őszinteség jellemezte. Szavakban nem fejezhető ki, hogy halálával mekkora veszteség ért bennünket, s mindazokat, akik ragaszkodtak hozzá.

Hiszem, hogy az igaz barátság forrása nem a szavakban, hanem a szívekben gyökeredzik, ezért a halál sem képes legyőzni.

Ezt az utolsó személyes találkozást fejezzük be azzal, amivel kezdtük: János! Számunkra nem haltál meg! Emléked megőrizzük. Nyugodj békében..."

A Hadtörténelmi Levéltár címe és nyitvatartási ideje

Cím: 10l4 Budapest, Kapisztrán tér 2-4.
Levélcím: 1250 Budapest, Pf. 7
Telefon: 356-9258; 356-9522
Fax: 356-9258
Ügyfélfogadás és kutatószolgálat:

Fénymásolás:

A kutatószolgálatot a történészek mellett helytörténet- és családkutatók is igénybe vehetik. A levéltár szívesen veszi - megveszi - a magánszemélyek birtokában lévő katonai vonatkozású iratokat.

Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kirendeltsége

Österreichisches Staatsarchiv-Kriegsarchiv
Ungarische Kriegsarchivdelegation
Cím: A-1030 Wien, Nottendorfergasse 2.
Telefon: 00-431-795-40-320; 00-431-795-40-319
Fax: 00-431-795-40-109
Kutatási idő: