Előszó

A kínai katonai irodalom az ún. Csou-kor utolsó szakaszában, a "hadakozó fejedelemségek" korában (i.e. 403-221) született meg. E kor társadalmának alapvető vonása, hogy a régi nemzetségi-törzsi arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat, és a kizsákmányolás patriarchális formáival, főképpen a paraszti faluközösségek megadóztatásával sajátos, az európai antikvitásétól eltérő osztályuralmat teremt. Ez az arisztokrácia nem akar új, magántulajdonosi tulajdonviszonyokat kifejleszteni, hiszen hatalma éppen a föld és a rabszolgák patriarchális birtoklásán nyugszik. A számos fejedelemség mindegyikében a hatalom alapja a patriarchális család, amely egy bizonyos határon túl legfőbb akadályává válik a fejedelemségek egyesítésének. Az arisztokraták fiai vezetik (hadiszekereiken) a hadseregeket is, amelynek tömegeit a hadköteles parasztok alkotják (gyalogosokként). Nyilvánvaló, hogy ilyen hadsereggel nem lehet szilárd hatalmat teremteni nagy területek felett, s ez egyik fő oka annak, hogy a "hadakozó fejedelemségek" szakadatlan háborúiban az egységes kínai állam megszületésének történelmi ügye csak nagyon lassan haladhat előre.

A megszülető kínai hadtudománynak így alapvető problémája, hogy az ütőképes hadsereg és hegemóniát biztosító háború elméletét dolgozza ki. S amiként a kor kínai politikai-filozófiai gondolkodásában vízválasztó szerepet játszik, hogy az állami érdekeknek alárendelik-e a patriarchális család érdekeit, a hadtudományi művek is akkor és úgy érnek el jelentős eredményeket, ha felül tudnak emelkedni a patriarchális arisztokrácia érdekein.

A legkiválóbb ókori kínai hadtudományi mű a Szun-ce (vagy Ping-fa, A hadviselés törvényei) című könyv. Szerzőjének állítása szerint ezt a művet Szun Wu, egy legendás régi hadvezér írta, aki szolgálatait valaha a déli Wu fejedelemség Ho-lü nevű uralkodójának (i.e.514-496) ajánlotta fel. Több kutató szerint a valódi szerző talán Szun Pin, a nagy hadvezér egy késői leszármazottja lehetett, aki az i.e. IV. század második felében tevékenykedett (valószínűleg a C'i-beli filozófiai akadémia szellemi környezetében), s alapított egy hadtudományi iskolát is. Nos, ezt a nézetet egy kínai régészeti lelet megcáfolta. 1972 áprilisában egy Santung tartománybeli (és Korábbi Han-dinasztia kori: i.e. 206-i.sz. 24) sírból bambuszlapokon írt két, egymástól jelentősen különböző Szun-ce került elő, mégpedig egy Wu Szun-ce és egy C'i Szun-ce című könyv. Kétségtelennek mondhatjuk, hogy az utóbbinak szerzője Szun Pin. Némelyek arra következtetnek, hogy az előbbiről viszont most bebizonyosodott, hogy valóban a legendás Szun Wu műve. Tartalmi és stiláris okokból egyaránt sokkal valószínűbb, hogy a könyv szerzője a Szun Pin alapította hadtudományi iskola egy későbbi tagja lehetett, aki művének tekintélyét akarta emelni azzal, hogy szerzőségét a legendás hadvezérnek tulajdonította.

A szerzőnek erre jó oka lehetett az is, hogy a Szun-ce forradalmian bátor elveket tartalmaz. Elméletének kiindulópontja: a hadvezér teljhatalma. A hadsereg hadiszekerező arisztokratái az ő seregében semmiféle külön hatalommal nem rendelkeznek, a hadsereg egyszerű tisztjeivé válnak, akik csak a hadvezér parancsait hajthatják végre. Az egész könyvön végigvonuló alapelv, hogy a hadvezetésnek objektív törvényei vannak, és hogy a hadvezér legfőbb dolga egymáshoz igazítani a győzelem objektív és szubjektív előfeltételeit. Ha azonban a fejedelem pórázon tartja hadvezérét, ha a hadsereget a polgári kormányzás (patriarchális és arisztokratikus) elveinek veti alá, akkor semmiféle hadvezér vagy haditanács nem kezeskedhet a győzelemért. A hadvezérnek tehát joga van megtagadni még a fejedelem parancsának teljesítését is, ha az nincs összhangban a hadtudomány elveivel. Látható ebből is, hogy a Szun-ce szerzője komolyan igyekezett valódi tudománnyá emelni a hadvezetés elméletét. S mivel a bizonyos mértékig népi érdekeket is kifejező államérdek szempontjából ítélte meg a patriarchális arisztokráciát, de még a fejedelmet is, ha az nem látná világosan az állam érdekeit, műve egyben a kínai filozófiának is egyik legprogresszívabb terméke. A könyv hadászati és harcászati elveinek módszere legtöbbször egy naiv, de határozott materialista dialektika. A kínai hadtudománynak ez a klasszikus műve bizonyosan nagy szerepet játszott az egységes kínai állam megteremtésében, amit C'in Si Huang-ti, az Első Császár hajtott végre i.e. 221-ben, s nagy hasznára volt sok későbbi hadvezérnek és hadtudományi írónak is, egészen napjainkig, amikor némely országban már a menedzser-képzésnek is egyik tankönyve lett.

A magyar fordítás a Szun-ce ci-kiao című kiadás (Sanghaj, 1959) Jang Ping-an által kritikailag rendezett kínai szövegén alapszik.

Tőkei Ferenc