Bevezetés (részlet)

Tóth Judit vagyok, könyvtárosként dolgozom ötödik éve a 32. Őr- és Díszezrednél Budapesten. A laktanya a XIX. század végén épült Ferenc József hadúr engedélyével a Sas-hegy lábánál, 1895-re nyerte el jelenlegi formáját. Itt helyezték el Mária Terézia egykori, a császárnő iránti hűségről és odaadásról híres, magyar nemzetiségű, úgynevezett "házi" ezredét: a 32. Gyalogezredet. Az 1948-tól Petőfi Sándor nevét viselő laktanya műemlék, viszont a fenntartására, állagmegóvására nincs anyagi fedezet. A vakolat omlik, a falak vizesek. A körletek nagy belmagasságú helyiségek, gyakorlatilag kifűthetetlenek. Nem ritka a kitört ablak, lepusztult környezet a jellemző.

Pedig az ezred feladata fontos: a honvédelmi minisztérium és intézményeinek őrzése, a katonai büntetés végrehajtási intézet biztosítása és őrzése, valamint a díszelgés jelentős állami ünnepeken. Repülőtereken, vasúti pályaudvarokon, katonai objektumok közelében látja el a rendész század az ellenőrzési és az őrzési feladatokat. A díszszázad katonáit láthatjuk fogadásokon őrt állni, koszorúzásokon díszelegni, állami ünnepeinken felvonulni. Ezek a feladatok sok gyakorlást és önfegyelmet kívánnak. Hibázni, ellenkezni súlyos vétség: a katonaság erőszakszervezet, parancsuralmi rendszer, egy olyan hatalom, amelyet egy szervezet normái törvényesítenek.

Én közalkalmazott vagyok, de a katonai fegyelmet nekem is be kell tartanom olyan szempontból, hogy a kiképzési feladatokhoz időben alkalmazkodjam. Laktanyánkban a napirend kötött, szabályok és formalitások a jellemzőek. A könyvtárat 2000 telén költöztettük át egy kb. 100 négyzetméteres, három, gyakorlatilag átláthatatlan helyiségből álló szárnyba. Vagyis ideálisnak nem mondhatóak a körülmények.

Pedig a katonás közegben különösen fontos egy hely, ami visszaidézi az otthoni (civil) hangulatot, ahol parketta van, szőnyeg és virág, csend vagy halk zene, háborítatlanul lehet olvasni, vagy levelet írni az otthoniaknak, s ahol nem parancsolnak, hanem a látogatótól kérdezik meg, hogy mit parancsol. Egy hely, ahol beszélgetni lehet, s következmények nélkül kibukhat a panasz: a honvágy, a hozzátartozók, barátok, barátnők hiánya, a nehéz alkalmazkodás... stb.

A könyvtárat a sorállomány és a hivatásos állomány egyaránt igénybe veszi, a hivatásosok kevésbé. Ezért elsősorban a sorállomány igényeit próbálom kiszolgálni. A könyvtár nemcsak hely a művelődésre, tájékozódásra, hanem egy olyan menedék a laktanyán belül, ami közelebb áll a civil élethez. Ott nem kell jelentenie, nem kell vigyázva állni, figyelni a szavaira. Ember lehet, és nem csak egy sorállományú katona, arc és egyéniség nélkül, ezért sokszor fordulnak hozzám magánéleti nehézségeik miatt. A könyvtárba betérők között nagyon sok a magányos, elkeseredett fiatal, aki gondjait megosztja velem. Mentálhigiénés tevékenységem a laktanyánkban szolgálat, amely beszélgetéssel kezdődik, amely alatt megpróbálom felderíteni a bajok okát. Feltérképezem a segítséget váró családi helyzetét, igyekszem a cselekedetei mozgatórugóit megtalálni. Olyan könyveket ajánlok neki, amelyekből hasznos segítséget kaphat gondjai leküzdéséhez. Így együtt keressük a megoldáshoz vezető utat.