A Kiadó előszava

Jelen kiadással Mariska Zoltánnak Málnási Bartók Györgyről - a Kolozsvári Filozófiai Iskola kimagasló egyéniségéról - írott kötetét bocsátjuk elektronikus formában az olvasóközönség elé. A kötet eredetileg hagyományos könyv alakban a Miskolci Egyetemi Kiadó gondozásában 2001-ben jelent meg Miskolcon. Ezen kötet anyaga teljesen megegyezik az eredetivel.

Mariska Zoltánt a Mikes International olvasóközönsége jól ismerheti a Mikes International folyóiratunkban megjelent írásaiból, illetve a filozófiai témájú könyveinkhez írott bevezető tanulmányokból. A szerző a Hollandiai Mikes Kelemen Kör idei Tanulmányi Napok konferenciájának előadója volt; előadását a Mikes International folyóiratunkban tervezzük leközölni a jövő év első felében.

Reményünket fejezzük ki, hogy ez a könyv is hozzájárul majd Bartók György jobb megértéséhez és további indítást ad ezen eredeti és szuverén bölcselő gondolkodásának tanulmányozására.

A szerzőről:

1979-ben magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetemen, majd a 1985-ben a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen filozófiai szakán - summa cum laude - oklevelet szerzett. 1986 óta a Miskolci Egyetem Filozófiatörténeti Tanszékének docense; kandidátus, PhD-fokozattal rendelkezik. Kutatási területei: a magyar filozófia története, illetve a filozófiai antropológia.

Hága (Hollandia), 2003. december 5.

A Szerző előszava

E kötet írásai Málnási Bartók György filozófusról szólnak. Jó tíz évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni filozófiájával, a most összegyűjtött szövegek nagyjából a kilencvenes években íródtak. Maga a kötet nem igazi tanulmánykötet, hiszen az elemző tanulmányok társaságában vitacikkek és kultúrtörténeti fejtegetések is szerepelnek. A tanulmányok kandidátusi értekezés olvashatóvá varázsolt fejezetei, illetve konferenciákon elhangzott előadások írásos változatai, a többi a jelzett időszak alkalomszülte produktumai.

A kolozsvári Pro Philosophia Kiadó nemes elhatározásra jutott, amikor is Bartók György műveinek újrakiadására szánta el magát. A hamarosan megjelenő kötet Előszava kötetünk záró tanulmánya. Mint ilyen, tartalmaz egy nyilvánvalóan téves információt. Azt találtam ugyanis ott írni, hogy 1947 óta nem jelent meg Bartók-szöveg nyomtatásban. Nos, az élet - szerencsére - rám cáfolt. Az idei, 2001-es Könyvhétre időzítve jelent meg a Magyar Minerva sorozatban egy válogatás Bartók műveiből, Szellem és rendszer címmel (szerk. Perecz László). A két kötet (a megjelent és a nyomdában lévő) egyaránt arra késztet, hogy új fejezetet nyissak saját Bartók-kutatásaimban. Célszerűnek látszott az elmúlt évek idevonatkozó írásait egybegyűjteni, lezárván ilyetén módon az elmúlt időszakot.

A figyelmével megtisztelő Olvasó rögtön észreveszi, hogy a közölt írásokban elég sok az ismétlés. Bizonyos tézisek, szófordulatok és argumentumok többször is előfordulnak, sztereotípiák ismétlődnek. A téma jellegéből adódóan szó van nem csak Bartókról, hanem Böhm Károlyról is. Számottevő irodalom híján mindig újra és újra tájékoztatni illett a Tisztelt Olvasót magáról a témáról is, pontosabban a szükséges háttér-információkat mindig meg kellett adni valahányszor egy-egy konkrétabb téma kifejtésére került sor. Böhm Károly filozófiájának van irodalma, a Bartókkal kapcsolatos megállapításaimat még akkor is úttörő jelentőségűnek tartom, ha az eltelt időszakban mások is írtak Bartókról. (Itt hívnám fel a figyelmet a kolozsvári illetőségű Hegyi Éva és Gaál György, valamint a szegedi Kissné Novák Éva idevonatkozó írásaira.)

A feltűnő ismétlődések másik magyarázata nem lehet más, mint hogy noha a kötet írásai eszmeileg szorosan összetartoznak, összetartozásuk eddig sohasem volt egyértelmű. Különféle kiadványokban, tanulmánykötetekben, egyetemi és főiskolai Actákban, kulturális folyóiratokban jelentek meg először - egymástól tehát igencsak távol. Így együtt, beleértve az ismétlődéseket is, talán egyértelműen bizonyítani tudják az alapvető - és sokszor hangoztatott - téziseket, s a továbbiakban felesleges lesz Bartók filozófusi mivoltát, eszmetörténeti és művelődéstörténeti jelentőségét a maga részleteiben is bizonygatni.

Most, persze, megtehettem volna, hogy az ismétlődően előforduló mondatokat kigyomlálom a szövegekből. Legfeljebb egy-két írást kellett volna feláldozni. De egyrészt megbomlott volna az adott írás belső egysége, gondolatmenete, másrészt pedig valóban az a meggyőződésem, hogy egyáltalán nem (volt) felesleges ismételgetni bizonyos fontosnak tudott téziseket. Különben nem került volna sor arra a polémiára, mely a Filozófussors - Magyarországon című írásban olvasható. (Korunk, 2000. 12.)

S különben is tartom magam az öreg és tapasztalt Mocsári Hajós (Moldova György) számomra iránymutató tanácsához: "Soha ne hivatkozz arra, hogy valamit egyszer megírtál, minden okfejtésedet mindig elölről kell kezdened!" Ő csak tudja...

Amikor annak idején elkezdtem Bartók írásait olvasni, nagyon keveset tudtam róla. Mai napig köszönettel tartozom Hársing Lászlónak, hogy az akkori tanszékén folyó etikatörténeti kutatásba (lásd A Van és a Kell világa) engem is bevont és témaválasztásra késztetett. Azt például tudtam Bartókról, hogy szegedi professzor volt, s mint volt szegedi diák, nem kifejezetten filozófiai szempontból ugyan, de végül is ezért választottam életművét, mint kutatási témát. Mára - ha szabad így fogalmazni - megszerettem a filozófia művelésének bartóki változatát. Értékesnek tudom a filozófus-szakma iránti elkötelezettségét, a filozófus-filozófiatörténész teóriában (és a közéletiségben is) megnyilvánuló harmóniáját, s magát az általa képviselt hagyományt, a philosophia perennist is.

S eme összeállítás igazi érdemét abban látom, ha az Olvasó a filozófia nevében megszólaló Bartók Györgyre is kíváncsi lesz.

Miskolc, 2001. július 29.

Mariska Zoltán