BUZGÓ AHITATOSSÁG,
MELLYET
BÓLDOG
CALASANCTIUS
JOSEF
A MATRE DEI
AZ
AHITATOS OSKOLÁKNAK
és
AZOKRA GONDOT VISELÖ
SZERZETES FIAINAK,
(Kik Clerici Regulares Pauperum
Matris DEI Scholarum Piarum
neveztettnek)
FUNDATORA
Maga Istenes Példa-adásival, és sok
rendbéli Jó-tételivel, az Ifjúságban
fel-ébreztett.
——————————
P E S T E N,
Nyomtattat. EITZENBERGER FERENCZ
ANTAL által. 1758.
Quod cum vidissem, posui in corde meo, & Exemplo didici Disciplinam. Prov. 24.
Mellyet midön láttam vólna, szívembe tévém, és Példábúl Tanúságot vévék.
Istennek titkos belsö ösztöne által Spanyol Országbúl Roma Városába hívattatván Calasanctius Josef, ott az Ahitatos Oskoláknak Szerzetét fel-állitotta olly véggel: hogy még az el-hagyattatott szegény gyermeketskék-is Istenes fenyitékben, és egyéb szükséges tudományokban ingyen fel-neveltettnének. Vette észre, söt érzette az Anyaszentegyház, tapasztalták sok kúltsos, és mezö Városok melly hasznos vólna az illyen oktató Szerzet, mind Lelkek üdvösségére, mind az igaz hitnek öregbitésére, mind pediglen a’ roszsz erköltsöknek ki-irtatására. Azért nem sok esztendök folyása alatt a’ szegényeknek különös hasznával, a’ Városoknak ismét nagy örömével ezen Szerzet sok helyeken el-terjedett; és annyival inkább: hogy a’ jó szülék-is mindenkor azoknak szokták gondviselésekbe gyermekeiket ajánlani, kiknek a’ tanításba való szorgalmatosságok az ahitatossággal, tisztességes erköltsökkel, és minden tudományoknak nemeivel öszve vagyon foglalva.
O hány rendéli Ifjatskák süllyedtek vólna meg ügyetlen nyomorúlt sorsokban, a’ kik most ezen Oskolák segedelmével bizonyos elömenetelre kapván Hazájoknak ékességet, Haza-fiaknak nagy hasznot, Nemzetségeknek pedig vígasztalással járó segítséget szerzenek, és okoznak. Ez vala egyedül szándékában Calasanctiusnak, söt azok-is szüntelen ide tzéloztak, kik az ö szerzetébe magokat bé-iratták. Én-is tehát ezeknek akarván nyomdokit követni, (mivel tapasztalt dolog, hogy a’ tökélletes Férfiaknak példa-adásival, és valamelly hatalmas segedelemnek reménységével az Ifjúság a’ jónak követésére, vagy-is az ahitatosságnak, és tudományoknak gyakorlására fel-gerjesztetthetik) én-is, mondám, ezeknek akarván nyomdokit követni: Calasanctius Josef Életének Historiajábúl tsak azokat igyekeztem kiválogatni, és egybe szedni a’ mellyek kisdedkorátúl fogva az Ifjakkal közlött jó-téteményit világosabban ki-mutatják. Képetskékkel terjesztem pedig szemeitek eleibe, jó Ifjak! hogy az Oskolákban hallott, ’s tanúlt hagyományokra annál jobban meg-emlékezvén a’ drága Jézusnak, és a’ Bóldogságos Szűznek segítségével, és áldásával életeteket, és erköltsötöket azok szerént könnyebben alkalmaztatthassátok.
Alég töltötte el idejének ötödik esztendejét Josef, már az Istennek, és lelkeknek eskütt ellenségét, az Ördögöt gyomorbúl útálván épen nem szenvedhette. Azért egykor, hogy vele meg hartzolna, fegyveres kézzel siete ki a’ mezöre; és mivel tsak halandó léleknek vélte lenni, tellyes gyözedelmet-is igért vala magának. A’mint tehát bizonságot tett errül Mosquez Ferentz, kit több gyermekekkel együtt ezen hartzra társúl ki vitt vólt magával Calasanctius: a’ mezön tsak hamar szeme eleibe tünt egy némelly tsuda-látás, és azonnal igy kiálta-fel: Itt, itt a’ halálos ellenség! menjünk rajta, víjjúnk meg-véle, és veszszen el! Melly tsuda látás (ez pedig nem egyéb vala a’ gonosz léleknél) mintha kerülni akarta vólna a’ hartzot, egy olaj fára vette magát, ki utánn-is Josef, hogy ártatlan boszszúját ki töltené sörényenn fel-kapaszkodni, és azon ágra, a’ mellyen ellenségét sajdította, által hágni nem kételkedett; de azonban Ördögi tsalárdság által Josef alatt az erös ág el-törettettvén, a’ hartzot szemlélö Ifjatskáknak nagy rémülésekkel le-esett a’ földre olly súlyosan, hogy minden bizonnyal halála következett vólna, ha tsak az áldott Jesusnak, és az ö Sz. Anyjának óltalmával, kiknek szentséges neveiket segitségül hívta, azon veszedelemtül meg-nem tartatott vólna.
Tanúld-meg vásott Ifjúság mindjárást gyenge korodban a’ te lelkednek ellenségét gyülölni. Ez ellen, és ennek intselkedö kisírteti ellen hartzolni soha meg-ne szünny. O vajmi sokan nem bátorkodnak ezzel az ellenséggel szembe-szállani, hanem inkább örök károkkal hódúlnak néki. Kérlek tehát, és intlek: kövéssed ifjú Dávidot, a’ ki amaz tetemes Góliattal megütközni mivel nem irtózott, szerentsésen meg-gyözte ötet. Ugy te-is ellent álly mindenkor az ördögi kisírteteknek, hogy nyertes lehessél; ha ezt tselekszed: mind a’ gyözedelemnek pálmáját; mind a’ ditsöségnek koronáját el-fogod venni attúl, ki egyszer azt igérte: hogy a’ ki gyözedelmeskedik, az vele együtt fog-ülni az ö Királyi székében. Apoc. 3.
Minek-utánna Istennek nagy hálákat adtak Calasanctius Szüléi, hogy Fiok a’ fárúl le-estében halálos veszedelemtül meg-öriztetett, minden úttal ’s móddal azon valának, hogy Josef e’féle állapatra többé magát ne adhatná, azért mások által-is szorgalmatosan vigyáztattak reá, és hogy a’ háztúl el-ne távozhatnék minden alkalmatosságokat meg-gátoltak; azt mindazonáltal siránkozó kérésére meg-engedvén: hogy hozzája hasonló kor-béli Ifjatskák járhassanak; és ezeket nem díbdáb gyermeki játékokra, hanem Isteni félelemre, bünnek meg-útálására, szüléjekhez tartozó engedelmességre gerjesztette, és egyszersmind a’ hitnek, reménységnek, Szeretetnek, ’s-töredelmességnek szives indúlatira tanítgatta, meg-nem vetvén a’ szegényeknek gyermekeit, kiknek rövid oktatás utánn mint-egy titkon (noha Szüléi jól tudták) alamisnát osztogatván nagy örömmel haza botsátgatta öket.
Ezen ritka példára függesztvén szemeidet, mind magad, mind mások üdvösségérül szorgalmatoskodjál, O Ifjú! hogy örök kárhozatra ne jutnál azokkal, kiknek a’ bűnre már szóval, már gonosz példa-adással kalaúz vóltál. Ki nem mondhatni, melly nagy érdemed lészen az egekben, és a’ Városok melly sokkal tartoznak néked, ha az hozzád hasonlókat az ahitatosságban meg-erösíted, mert a’ tökélletességben igy nevekednek a’ Városoknak Lakosi, ha tudniillik gyenge korokban az Isteni-félelmet meg tanúlják, és egyszersmind szivekhez botsájtják; mivel mindenkor igaz vólt a’ mit mondott bölts Salamon: Az Ifjú az ö úta szerént, midön megvénhedik, sem távozik-el attól. Az Isten pedig, mivel mind te törvényesen éltél, mind másokat jóra vezérlettél, bövséges jutalommal fogja meg-fizetni a’ mint igérte, mondván: A’ ki jót tselekszik, és másokat arra tanít nagynak hivattatik Menyeknek országában.
Nagy szomorúságba merült egykor Josefnek Atyja: a’midön tudniillik az ö Sáfára késön térne viszsza, kit minap Barcinonába nagy summa pénzel küldöt bizonyos gabonának vásárlására, hogy azzal Petralta Városát segíthetné, a’ mellyben akkor fölöttébb uralkodik vala az éhség; Mert nem kevesé tartott attúl, ne talán a’ pénzel más felé tért légyen; vagy hogy a’ vett gabonát más szomszéd Városba, melly szinte hasonló szükségben vólt, vinni kínszerittetett. Meg-indulván édes Atyjának, és az egész népnek szomorúságán Josef magára tsukta imádkozó szobátskáját, és könyhullajtással kezde Istennek könyörögni. Buzgó imádsága utánn nagy gyorsan Atyjához térvén, e’ képen szóllítá meg-ötet: Atyám, ugymond, miért háborodtál meg-olly igen? ime közelget már a’ gabonával a’ te Sáfárod, és egy kevés üdö múlva örömmel fogod látni ötet. Álmélkodott szavain, söt tsudálkozni nem gyözött a’ jó Atya, föképen a’ mikor tapasztalná Fia jövendölésének bé-tellyesedését.
Tanúlj imádkozni, igy ösztönöz Sz. Ambrús Püspök, hogy érdemes légy valaminek meg-nyerésére. Az Istennek hív szolgái mindjárt gyenge korokban szoktatták magokat az imádságra, de meg-is halgattattak attúl, a’ ki arra tanított bennünket, mondván: Ajtó bétéve imádjad az Atyát, és a’ te mennyei Atyád, a’ ki látja rejtekben meg-fizet néked. Igy tselekedjél jó Ifjú! az-az: titkon ajánld-fel magadat az Istennek, hogy mindenkor veled lévén, az ördögi kisírtetektül meg-ne gyözettess, elmédet meg-világositván, Oskoláidban elöre mehess, szivedet fel-gerjesztvén, ö kivüle semmit ne szerethess, és meghalgat téged.
Ifjúságának leg-virágzóbb idejében vólt Josef, mikor Valentiában a’ Theologiának tanúlásában foglalatoskodván észre kezdette venni, hogy az ö életének tisztasága majd el-kerülhetettlen veszedelemben forogna. Azért mind valami mirigytül irtózván Calasanctius, ezen Várostúl vég-bútsút venni, és más tanúló helyre által költözni nem kételkedett; söt serénykedett; ahol-is a’ röstséget, mint sok bünt nevelö alkalmatosságot annyival inkább gyülölte, és kerülte; ugy hogy minden idejét már olvasásban, már imádságban, már egyéb Istenes dolgokban töltötte, leg-kissebb fertály órátskát sem engedvén magának valamelly hivalkodó mulatságra. És igy minden lelki veszedelemtül ment lévén épen meg-maradt ártatalan tisztaságában.
A’ roszsz társaknak, és a’ bünre vezérlö alkalmatosságoknak édesgetésit nem kerülni, ’s nem távoztatni mindenkor ki-mondhatatlan nagy romlására vólt a’ Lelkeknek. Még a’ jó barátokkal való társalkodás-is szorgalmatos vigyázás nélkül lassanként gonoszságra vetemedhetik. Erre való nézve, mindnyájúnknak szól a’ Bölts mondván: A’ ki a’ veszedelmet kedvelli, el-vész abban. Jobb tehát magán lenni az Istennel, mind sem ollyan társokat, vagy barátokat szerzeni, kik vagy majd valóban Ördögök, vagy azoknak hív eszközei. A’ gonosz társ, és a’ nem került roszra vivö alkalmatosság nem egyszer örök veszedelmet szoktak okozni.
Romában mulat vala a’ Lelkeknek üdvösségérül szorgalmatoskodó Josef, nem lévén még abban bizonyos, mi végre hivattatott légyen ide Istennek izgatásábúl, annak-okáért minden igyekezetével, és egyéb buzgó ahitatosságával egyedül arra arányzott, hogy tudni-illik ennek szent Akaratját ki tanúlván mentül hamarébb követhetné. Történt tehát némelly napon, hogy a’ roszszúl nevelt gyermekeket az útszán játék közben öszve-veszni, és egy-mást fertelmes szókkal illetni szivének nem kis fájdalmával szemlélné, és el-iszonyodva tapasztalná Josef; ki-is az egekre vetvén szemeit, és fel-fohászkodván ezen igéket érdemlette hallani: Te néked hagyattatott a’ szegény. Könnyen észre vette ezen Mennyei szózatbúl hivataljának mivóltat és azért mindjárt az Ahitatos Oskolákrúl, mellyekben még, a’ szegényebb gyermeketskék-is ahitatosságra, és betökbül álló szükséges tudományokra tanitattnának, kezd vala gondolkodni.
Nem kevés szorgalmatosság kívántatik a’ Választásnak állapatjában, O Ifju! Az egekböl kell várni Istennek akaratját. Júdas Makabeus, és az Öttse Simon a’ környül metéletlenek ellen hartzolván, mindenkor gyözedelmeskedtek. Josef, és Azarias hasonlóképen ezek ellen fel-fegyverkezének, de meg-gyözettettek, mert nem valának azoknak a’ férfiaknak számábúl kik által szabadúlás lett Israelben. Nem jól szolgált ezeknek a’ szerentse, mivel onnan felül nem várták el-választatásoknak jelenségét. Sokan az Ifjak közül a’ választásban vagy tsupán maguk, vagy pedig szüléjeknek kedvek utánn indúlnak, de késö meg-bánni, ha egyszer Istentül meg-vettettnek. Könyörögj tehát, hogy egyedül Istennek akaratját követhessed, és annak áldásával szerentsés ’s bóldog lészen tellyes életednek folyása.
Turchi Ferentz névü Ifjatska más gyermekekkel az Oskolák ajtaja elött páltzátskákkal játszodoz vala egykor, de szerencsétlenül: mert ez ugy meg-találta néki egyik szemét ütni, hogy azonnal helyébül ki-ugorván, az Ortzájára függött légyen. Azonban a’ fájdalmas jajgatásra minden felül öszve tódúla a’ nép: mellyet észre vevén Josef, félben szakasztá akkori imádságát, és tsak hamar ott termett; a’ ki-is nem valamelly szem-gyógyító Orvosért futtatott, hanem minek-utána kegyes szavaival arra intené a’ meg-sértett Ifjatskát hogy a’ Bóldogságos Szüzhöz ahitatossan folyamodnék, ö maga a’ kinn-függö szemet helyére tévén, a’ Szent Keresztnek jelével elöbbeni tellyes épségére hozta. Ezen meg-gyógyítatott gyermek üdövel Seraficus Szent Ferentz Szerzetébe állott, és a’ midön Calasanctius Josefnek Tsuda-tételi visgáltattnának, maga élö-nyelvével törvényes bizonságot tett arrúl: hogy tudni-illik, ö légyen az, a’ kivel ez a’ tsuda történt még gyermek korában.
A’ gyermeki játékokban-is vagyon mitül tartani. Nem ártatalan tréfa az, melly fájdalmat okozhat. Olvasuk ifjú Tobiásrúl: hogy még gyermek korában sem tselekedett valami rendetlen dolgot. Az ollyan Ifjak, kik egyszer az ahitatosságra adták magokat, minek-elötte Oskolába menének, imádkozni szoktak. Igy tselekedtek Aqvinumbéli Szent Tamás, Szent Bonaventura, Szent Antoninus, és többek. Ezeket kövessed O Ifjatska! és te-is onnan felül meg-világosittatol, hogy minden veszedelemtül ment lehess, és a’ tanulásban ditséretessen elöre mehess.
Valakik Calasanctius Oskoláit gyakorlották, példás életekkel, ’s jó erköltsökkel úgy igyekeztek, hogy Isten törvénnye ellen ne vétenének, és azért valakik valamiben találtak vétkezni, féltek ö elötte meg-jelenni, mert mint-egy bizonyosnak tapasztalták azt: hogy Josef elött még a’ lelki-isméretnek titkai sintsenek el-födözve. Kegyesen nyájaskodott azokkal, kiket ártatlanoknak ismért lenni; azokat pedig a’ kik valami bünbe keveredtek, édes szókkal Lelki-Atyákhoz szokta igazítani, mondván: Fiam meny gyónni-elöbb, onnan viszsza-térvén Istennek segítségével tanúlj, és meg-szálja szivedet a’ Böltseségnek lelke. Erre való nézve tehát: hogy tudni-illik Josef elött még a’ Lelki-isméretnek titkai sem vólnának el-rejtve nagy Isteni félelemben tartattak az Ifjak; kiknek-is szép ahitatos magok viselésekben igen örvendett Calasanctius.
Az Isten, a’ ki igaz Böltseség nem lakik a’ vétek-alá vettetett lélekben, mert a’ bün, és az Isten egy mással nagyon ellenkeznek, és azért együtt az Ifjúban nem maradhatnak. Az Isten gyülöli a’ bünt, és a’ bün az Istent mint igaz Böltseséget bé nem botsátja az elmébe. Ha azért valami bünben érzed magadat O Ifju! hogy haszonnal folytathasd a’ te tanúlasodat, elöbb vagy szent Gyónás, vagy szívbéli töredelmesség által békelj-meg az Istennel.
Egy szerentsétlen Anya álmábúl felébredvén, halva talála maga mellett tsötsömö gyermeketskéjét, kit azon éjjel gondatlanságbúl meg-nyomott vala; és leg-ottan nagy, siránkozással ’s jajgatással Calasanctiushoz járúla, fiatskájának holt testetskéjét lábáihoz le-tévén olly bizodalommal, hogy onnan majd elevenen fogja viszsza-venni. Mi történt? Mentegetni kezdi magát az alázatos Josef, hogy ö néki sem olly hatalma, sem annyi érdemi nem vólnának, mellyekre nézve az Isten illy nagy tsudát méltoztatnék tselekedni. De végtére az Aszszonynak nagy hitét tsudálni nem gyözvén Josef, imádságra Templomba gyüjti tanítványit, és a’ hólt testetskét karjaira vévén a’ bóldogságos Szüznek szíves fel-fohászkodással bé-mutatja; Meg-élled azonban a’ kisdedtske, és örömében tapsoló Anyjának elöbbeni elevenségben viszsza adja.
Haljad Ifjú Szent Bernárd Apatúrt, a’ ki azt állitja: hogy a’ meddig ez életben vagyúnk, nem külömben, mint valami zájos tengerben ide ’s tova hányattatúnk, és egyszer-smind arra ínt mindnyájúnkat: hogy a’ Lelki haláltúl féljünk, rettegjünk, és irtózzúnk. O, ugymond, mennyi veszedelmeken mégy által szerentsétlen Ifjú! az Ördögnek intselkedési, és a’ természetnek gonosz indúlati könnyen a’ mélységbe merítenek, ha magadra nem vigyászsz. Kövessed tehát a’ tengeren evezöket: a’ kik hogy ne hibázzanak, bizonyos tsillagra vigyáznak szüntelen. O Ifjú! tekints te-is az égi tsillagra, és nevezzed Mariát; ötet tiszteljed, ötet gyakran hivjad segitségül, és Isten utánn minden reménységedet ö benne helyheztessed. Könyörögj alázatosan, hogy ez a’ kegyes Anya mint érdemetlen fiát, óltalmazzon téged. Ezt ismérd Anyádnak, mint Anyádat szeressed, szeretvén valamelly vétekkel meg-ne-szomorísd ötet; úgy lészen: hogy a’ Bóldog Lelkeknek örökségébe te-is minden félelem, és akadály nélkül által költözhess.
Cinquanta Ersébet névü özvegy aszszonynak nagy szív-fájdalmára vólt az, hogy négy fiai közül, kiket szegénységgel nevelt vala fel, a’ kissebbik fölöttébb kapván a’ gyermeki játékon, annyira meg-útálta a’ tanúlást, hogy ámbár a’ Tanítóknak gondviselések alatt sok idöt töltött légyen, mindazonáltal tsak az olvasást sem tanúlhatta-meg. Egykor tehát az egekre vetvén könyves szemeit illyen szókra fakada: Atyám Josef! a’ ki e földön életedben a’ tanúló gyermekeknek hív gondviselését magadra válaltad, vidd végbe azt kérlek, hogy ez az én fiam szorgalmatosb légyen a’ tanúlásban ne talán valaha betstelen életét szégyennel látni kényszeritessem. Foganatos lett könyörgése az özvegynek, mert mihelest kezébe adá a’ könyvet a’ gyermeknek, azonnal folyvást kezdett olvasni, és rövid üdö múlva úgy elö-ment a’ tudományokban, hogy annak-utána szerzetes hivatalra-is alkalmatosnak találtatott.
Samuel profétárúl olvastatik, kit az Anyja még gyermek korában ajánlott vala-fel az Istennek a’ Templomban, hogy ö a’ Fö-Papnak szolgálván, mind azokat igyekezett meg-tanúlni, mellyek jövendöbéli hivataljának tökélletes végbe vitelére szolgálni látszatnának; erre való nézve kedves-is vólt az Istennél. Valamelly Ifjú a’ tanulásra adván egyszer magát, kötelességének meg-nem felel, vétkezik és túnya restségérül nem kevés számot fog-adni az Isten elött. A’ kik Istenesen élni igyekeznek, az Oskolát gyakorolják, és valamely Szentet választnak gondviselöül, a’ kinek magokat naponként fel-ajánlják. Ha te-is, jó Ifjú, gondviselöt választasz e’ képen magadnak, nyilván-való segítséget fogsz tapasztalni: hogy tanúlásodban elöre mehess, és Samuel Profétának nyomdokát követhesd, a’ kirül igy szóll az Irás: Kedves vólt. Mind Isten mind emberek elött.
Az ahétatos Oskolákat mennyire kedvelli a’ Bóldogságos Szüz, és minémü oltalom alatt legyenek azok, kik Calasanctius Oskoláit gyakorolják, nyilván ki-tetszik e’ példábúl. Történt egykor, hogy midön az imádkozó helyen Josefnek, és több tanító Mestereknek jelen létekben, a’ Tanítványok ezen Szüznek ditséretét zengedeznék, hirtelen a’ levegö égben egy fényes felyhö támadott, mellyben ez a’ Szentséges Anya a’ kisded Jesust ölében tartván Anyai áldását látszatott osztogatni a’ tanúló Ifjaknak; és akkoron Josef ennek a’ kegyes Anyának tsudálatos képen a’ lábaihoz emelkedett a’ felyhöben, azok pedig a’ kik jelen vóltak meg-telvén félelemmel artzal borúlának a’ földre, és egyszer ’s-mind örömmel tapasztalták hogy a’ drága Jesusnak, és az ö Szent Anyjának áldása által a’ Mennyei Kegyelemnek harmatjában bövségesen részesültek.
Az ártatlan kisdedeket úgy annyira kedvelli az Isten, hogy azokkal ollykor mint egy nyájaskodni-is látszattassék, és öket meg-áldani. Mert a’ mint bizonyítja Szent Márk Evangelista: Szerelmes Üdvözítönk az ollyanokat meg-ölelte, reájok tévén kezeit meg-áldotta, de koránt sem a’ bünnel meg-fertöztetteket, sem az ahétatosság kerülöket. Azért fiam artatlanságodra vigyázz, szüléidnek add-meg az ö tiszteleteket mindennapi imádságodat alázatos szivel mutasd-bé a’ te Menyei Atyádnak, Isten utánn a’ Bóldogságos szüzet leg-inkább tiszteljed, tanúlásodban légy szorgalmatos, a’ Templomban ahitatos, a’ lelki jóknak gyakorlásában álhatatos, és igy a’ Jesusnak, és az ö Sz. Anyjának áldását minden bizonnyal el-fogod venni.
Mind ezekben
Áldassék, ‘s ditsértessék
a’ Tellyes Szent
H Á R O M S Á G.
Stefano Terzoli (1681-1754) firenzei piarista 1747-ben kis könyvecskét adott ki, amelyben tíz történetet írt le Kalazanci Szent József életéből, aki akkor még boldoggá avatása előtt állt. A könyvecskét a piarista iskolákban tanuló ifjúság okulására szánta, tehát minden történethez rövid erkölcsi oktatást is fűzött, továbbá képeket is mellékelt. Gondolt arra is, hogy a könyvecske a diákokat ne csak lelkileg építse, hanem a tudományok terén is fejlessze, ezért a történetek az olasz mellett latin nyelven is olvashatók voltak.
A könyvecske hamarosan Magyarországra is eljutott és a magyar piaristáknak is megtetszett. Így született meg tíz évvel később magyar és német fordítása. Ezeket 1758-ban Eitzenberger Ferenc Antal pesti nyomdájában nyomtatták ki a latin nyelvű szöveggel egyszerre, ám három külön kötetecskében. Sajnos a magyar és német fordítók személyéről a nyomtatványok semmit nem árulnak el, de azért biztosak lehetünk benne, hogy magyarországi piaristák lehettek. Lehet, hogy maga Cörver János tartományfőnök volt az átültetések készítője, ő ugyanis mindkét nyelvet beszélte és olaszul is tudott. Cörver 1757-től vezette a magyar piarista rendtartományt és számos újító elképzelése volt. Ő tette például a rendtartomány központjává a pesti rendházat, amelynek átépítésére nagyszabású tervet készíttetett és ahol rendi tanárképzőt és könyvtárat szándékozott létrehozni. A szerteágazó tervek közé tartozott az is, hogy a rendalapító Kalazanci Szent József életét a magyarországi piarista diákok is képes könyvecskéből ismerhessék meg. Magyar nyelven ráadásul a Buzgó ahitatosság előtt nem is jelent meg Kalazanciusról életrajz. Emiatt Cörver a felnőtt magyar olvasókra is gondolhatott, mert ugyanekkor, 1758-ban Vincenzio Talenti olasz nyelvű Kalazancius-életrajzából is készült egy névtelen magyar fordítás (talán Demka Sándor munkája). Ennek kinyomtatására azonban nem került sor.
A képeskönyvhöz 11 darab rézmetszetű kép készült. Ezeket külön lapokra nyomták és a számozott oldalak közé kötötték. Nem minden példányba kerültek azonban képek. Az Országos Széchényi Könyvtár és a budapesti Piarista Központi Könyvtár általam átnézett különféle nyelvű példányai közül csupán az utóbbi gyűjtemény egyetlen latin nyelvű füzetecskéje tartalmazza a képeket is. (Ezek reprodukciói láthatók kiadványukban.) A metszetek készítője Johann Jakob Lidl (1696-1771) bécsi mester volt, aki tartós kapcsolatban lehetett a piaristákkal, hiszen ezen könyvecskén kívül még legalább négy Kalazancius-portrémetszet ismert tőle (egy közülük Felix Ivo Leicher egyik festménye alapján). Érdekes, hogy amikor 1852-ben, Firenzében a könyvecskét latin-olasz kétnyelvű kiadásban újból kinyomtatták, akkor ismét a pesti kiadásokhoz készült Lidl-metszeteket használták.
Ebben a kiadványban tehát a Buzgó ahitatosság 1758-ban Pesten kinyomtatott szövege olvasható betűhív átírásban. A betűhűségtől csupán a hosszú „s” betűk és a kis „e”-vel jelzett ékezetek esetében tértünk el, valamint javítottuk a nyilvánvaló sajtóhibákat is. Ehhez mellékeltük a budapesti Piarista Központi Könyvtár latin példányának képeit.
Koltai András
La pieta risvegliata nei giovani dagli esempi e delle grazie del Ven. Padre Giuseppe Calasanzio Fondatore delle Scuole Pie / Pietas in adolescentibus excitata exemplis et beneficientia Ven. P. Josephi Calasanctii, Firenze, 1747.
Pietas in adolescentibus excitata exemplis, et beneficentia Beati Josephi Calasanctii a Matre Dei Clericorum Regularium Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum fundatoris, Pestini, 1758.
Buzgó ahitatosság, mellyet bóldog Calasanctius Josef a Matre Dei az ahitatos oskoláknak, és azokra gondot viselő szerzetes fiainak, (kik Clerici Regulares Pauperum Matris Dei Scholarum Piarum neveztettnek) fundatora maga istenes példa-adásival és sok rendbéli jó-tételivel, az ifjúságban fel-ébresztett, Pest, 1758.
Aufmunterung der Jugend zur Gottesforcht Durch die Beyspiel und Gnaden Des Seligen Diener Gottes Josephi Calasantcii a Matre Dei Stifters des Ordens Clericorum Regularium Pauperum Matris DEI Scholarum Piarum Oder Frommen Schulen, Pest, [1758].
Bibliográfiai leírások: Petrik Géza [és mások], Magyarország bibliographiája 1712-1860, I-VI, Bp., 1888-1972, I, 31; V, 42, 389. Mindhárom pesti kötetecskét az Országos Széchényi Könyvtár példányai alapján írja le, amelyek eredetileg különféle piarista rendházak könyvtáraiból (Tata, Nagykanizsa, Debrecen) származnak. Ld. még: Asiain, Miguel Angel–Lecea, Jesús–Miró, Josep Anton, Bibliografía Calasancia, in Analecta Calasanctiana (Salamanca), 37(1995). Csak a latin és magyar nyelvű kiadást sorolja föl. – A római San Pantaleo rendház példányairól: Picanyol, Leodegario, La Biblioteca Scolopica di S. Pantaleo di Roma, I-II, Roma, 1952. Fölhasználtuk Albert István ott készült jegyzeteit is (Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára, Albert István hagyatéka, Sk 42). – Terzoli életéről és műveiről: Horányi, Alexius, Scriptores Piarum Scholarum liberaliumque artium magistri, Budae, 1808-1809, II, 742-744. Vinas, Thomas, Index bio-bibliographicus … Scholarum Piarum qui in universo ordine pietatem, litteras ac scientias scriptis suis foventes ornaverunt, I-III, Romae, 1908-1911, I, 367-369. Diccionario Enciclopedico Escolapio, I-II, V, ed. Claudio Vilá Palá (I), Luis María Bandrés Rey (I-II, V), Salamanca, 1983-1990, II, 541. – Az Eitzenberger-nyomdáról: Gárdonyi Albert, Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században különös tekintettel Budára és Pestre, Bp., 1917 (Könyvtári Füzetek, 2), 8-10. Petrik Géza, i. m., VI, 336-342. – Lidl egyéb metszeteiről: Szilárdffy Zoltán, Kalazanci Szent József ikonográfiája metszetek tükrében, in Piaristák Magyarországon 1642-1942, szerk. Holl Béla, Bp., 1992, 28-36.
Az elektronikus változatot készítették: Koltai Ernő, Koltai András, 2002-2003.
– Ha a képeket nagyobb méretben kívánja megtekinteni, kattintson rájuk! –