CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
Kánonvita és kultúrháború az Amerikai Egyesült Államokban
(Mese)
Fixáció és fluktuáció háborúja, amint megmondatott
(Szerzőség/anonimitás, textus/szexus, Barthes, Foucault)
Arany János mint a fene
(Történelem, történet, hagyomány és ismeretelmélet)
Hé, paraszt, melyik út megyen Nagyidára?
(Egy elváráshorizont alakulása Arany Nagyidai cigányokja olvasásakor)
"Merre tart az irodalom(tudomány)?"
(Konferenciaszöveg)
"A novellától a textusig"
(Konferenciaszöveg)
"A tanulmányíró szabadsága"
(Konferenciaszöveg)
A tájék lokátorzása
(Válasz Simon Attila "A játék korlátozása" c. kritikájára)
Kritikavita-kritika
(Vita)
Discours autrologique
(Hozzászólás Szilasi László "Mórok" c. írásához)
A Halálnapló mondatairól
(Kritika Balassa Péter Halálnaplójáról)
Most így
(Kritika Nádas Péter Esszék c. könyvéről)
Kunstwollen
(Kritika Lengyel Péter Macskakő c. regényéről)
A dzsungel könyve
(Válasz Márton László "Fától az erdőt" c. írására)
Ízléstelenségek és pofonok?
(Válasz Lányi András "Ízlések és pofonok" c. írására)
Nana
(Válasz Odorics Ferenc "Na" c. írására)
A kulturáltság korrekciója
(Válasz Babarczy Eszter "Farkas Zsolt: Mindentől ugyanannyira" c. írására)
A második legboldogtalanabb magyar kritikus
(Bán Zoltán András Hazai-kritikájához)
A szóba hozás művészete
(Eörsi István egy megjegyzéséhez)
Eörsi Lukácsa
(A "kényelmetlen Lukács" meséjéről)
Mit tett Heideggerrel a Léttörténet?
(Heidegger náci kalandja és a Kehre)
Ismertető
Újabb kötetében a fiatal kritikus folytatja azt, amit néhány éve kezdett el: egyrészt a jelenkori magyar irodalom nagyságainak felülvizsgálatát, az elismertnek számító opuszok bírálatát, másrészt a tájékozódást a "nagyvilági" (angolszász, francia és német) szellemi életben. Farkas Zsolt az "élő klasszikusok" provokatív bírálatával hívta fel magára a figyelmet, ami nála egy nemzedéki és egy személyes szellemi elszámolást jelent. E kötetében Balassa Péter, Nádas Péter és Eörsi István nagyszabású esszéisztikája kerül terítékre, valamint Lengyel Péter prózája. Ezeket a szerzőket, akik a mai irodalmi köztudatban magas piedesztálon állnak, Farkas igyekszik elfogulatlanul, ámbár kritikai vehemenciával, "demitizálva", szorosan a szövegekre koncentrálva újraolvasni. Revíziójának eredményeképp megtépi az említett írók körüli mitikus aurát, rámutatva műveik bírálható pontjaira, szemléletük problematikus vonásaira, amivel megkérdőjelezi az aktuális magyar irodalom értékrendjét.
A hazai szellemi horizont Farkas tanulmányainak és bírálatainak tükrében beszűkültnek, a gondolkodás avíttasnak vagy fogyatékosnak bizonyul. Tanulmányainak olvastán felmerül a kérdés: az ifjabb literátor nemzedék mit akar, mit tud s mit nem kíván átvenni a szellemi elődök hagyományaiból? Farkasnak sikerült distanciát teremtenie a honi szellemi jelenségek irányába, s ez nemcsak kritikai vénájának, hanem széles körű világirodalmi olvasottságának is köszönhető. E kötetében is több tanulmányban számot ad az elsősorban amerikai és francia szellemi életben tett "tanulmányútjairól", melynek során feldolgozta a legkorszerűbb elméleteket, eszméket, gondolkodásmódokat (Foucault, Barthes, Lacan, Feyerabend, de Man és mások műveit). Igen járatos a posztmodern elméletek és elgondolások mezőin, ez irányú tapasztalatai és kritikai észrevételei izgalmasak és továbbgondolásra késztetők. A friss szellemi áramlatokat Farkas kritikailag sajátítja el; nem szisztematikusan, hanem a maga felfogása és temperamentuma szerint, rapszodikusan. Esszéstílusa elven, sajátos és szellemes. Könyvében vitacikkek is vannak szép számban (pl. reagálás a Hazai Attila regénye nyomán támadt kritikai polémiára, a szerző Balassa-bírálatát követő felzúdulásokra stb.), melyek rávilágítanak irodalmi közgondolkodásunk neurózisaira és gyengéire. - A kötet a mai magyar irodalomkritika fontos teljesítményei közé tartozik.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk