Ismertető

A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom egyik legnépszerűbb, legolvasottabb prózaírója a tragikus sorsú Karácsony Benő volt, akiről életében (1888-1945) vajmi keveset tudtak az olvasók, viszont falták a regényeit és elbeszéléseit; halála után meg vitatkoztak rajta az irodalomtörténészek, csak a könyveit nem adták ki jó ideig. Több mint jellemző, hogy a Karácsony-életmű körül kialakult - szűk látókörűen átpolitizált - vita egyik sarokpontja az volt, hogy műve a cinizmus felől halad-e a humanizmus felé, avagy fordítva: a humanista öltött-e cinikus írói maszkot. A megannyi elhallgatás és félremagyarázás után a fiatal irodalomtörténész, Tót H. Zsolt vállalkozott arra, hogy rendkívül körültekintően, minden szóba jöhető szempont gondos elemzésével, a tények és csak a tények tüzetes analízise után megalkossa az író monográfiáját. Tót H. Zsolt a legjobb értelemben vett hagyományos áttekintést ad - erre utal az "élete és műve" alcímbéli meghatározás is - az alkotóról és pályájáról, mégpedig hármas osztásban. Először az Életutat tekinti át, hogyan vált a gyulafehérvári születésű, visszahúzódó természetű, zsidó származású, katolikus gimnáziumot végző fiatalemberből a helikoni íróközösség tagja és az olvasók kedvence, végül a fasizmus áldozata. A monográfia legalaposabban kidolgozott része az Életmű szisztematikus, műnemenkénti és műfajonkénti áttekintése. A szerző behatóan elemzi színpadi műveit, novelláit és regényeit, közöttük a legolvasottabbakat, a Pjotruskát, a Felméri Kázmér alakjával összefogott ciklus prózáit vagy jellegzetesen "kisvárosi" regényeit. Hasonlóan elmélyült és izgalmasan tanulságos oknyomozást folytat Karácsony Benő ellentmondásoktól és álvitáktól terhelt Utóélete fő motívumai között: miként értelmezték életfölfogását, témaválasztását, valóságszemléletét, földközeliségét és elvontságát, munkáinak formakultúráját, irányát, írói alkatának rokonítási lehetőségeit. Tót H. Zsolt mentesen mindenfajta irodalomtörténészi vagy műelemzési divattól és szakmai rabulisztikától egy ellentmondásosan, sőt végletesen értékelt életmű pontos elemzője, aki - mellesleg - épp olyan vonzó könnyedséggel ír, mint tárgyául választott írója, noha minden megállapítását szakirodalmi apparátussal támasztja alá, igen bőven merítve a kortársi és az utókor kritikai irodalmából.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk