Ismertető

Orientalizmus és romantika viszonya, különösen a magyar szellemiségben: ezek a felvezető kérdései ennek a nagyívű, "a romanticizmus bengáli fényét" felidéző, annak varázsát, delejező erejét kutató, küllemében is szép megjelenésű kötetnek, mely 1931 óta most lát újra napvilágot.

"A keleties témák elszaporodásának lélektani okait keresi, s ezért a dolgozat nem más, mint a romantikus tárgyválasztás pszichológiája" - írja előszavában a szerző. Az önállóság, az eredetiség követelménye már ekkor, a 19. század elején él az írókkal szemben, akik viszont újra meg újra ugyanazon ösvényre tévednek: a korabeli sci-fi varázsszőnyege mindig Napkelet felé repíti a lélekben utazni vágyót - a messzi Kelet fel is mentette az írót bárminemű felelősségtől a valóságot illetően. Az új szemlélet a végtelenbe tör, tehát csak irracionalis lehet. "Szimultán valóság" él a lelkükben: állandó kettőség jellemzi őket, műveiket. Forradalmak egész sora zajlott le a romantikával: szellemi és lelki, individuális és szexuális egyaránt - gondoljunk csak a Nyugat felfogásában létező magyar pusztai betyárromantikára vagy éppen a háremek tömkelegére a szépprózában: a Jókai és Jósika keltette világokban a bajadér- és delnő-komplexusra. A szerző nem rabja a témának, nem holmi szentimentális mámor ejti rabságába - mint sokakat, akiről ír: "A romantikának még altruisztikus gesztusa is csak érzelmi ürügy, amely az irodalomból világmegváltó eszközt . csinál" - írja, és világossá teszi, hogy a keletieskedő stílus is inkább csak manír.

Staud érdekfeszítő és alapos felvezetés után tér rá a magyar vonatkozásokra, figyelembe véve, hogy mi nemcsak a Kelet művészi és tudományos felfedezésének (ez utóbbit is tárgyalja természetesen) voltunk részesei, de oda is tartoztunk, nemcsak a Nyugat szemében, de történelmünk és saját történelemszemléletünk miatt is. Nyelvemlékes korunktól a reformkor végéig vizsgálja a magyar sajátosságokat és az európaival közös jegyeket műfajok (fordítás, beszély, novella, regény, dráma, értekezés), életművek (Csokonai, Vörösmarty, Vajda Péter) keretein belül. Sajnos, nem éppen büszke summázata lehet az egész magyar "keletieskedés"-nek a zárásul Vajda Péterről írtak: "az ő írói egyénisége képviseli leginkább a magyarországi orientalizmust. Novellái a németes befolyást mutatják . Kelet felszínes látása, romantikus ürügy volta . nála is éppen olyan nyilvánvaló, mint az egész európai romantikában."

Roppant mennyiségű irodalmat dolgoz fel - a hivatkozások is bőséges útmutatóval szolgálnak az érdeklődőknek.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk