Eredeti kép

MULTATULI
(1820-1887)

"Multa tuli" - ez a latin kifejezés nehezen fordítható. Vergilius "Aeneis"-ében Aeneas vezér életéről és kalandjairól beszámolva Dido királynőnek, ezekkel a szavakkal jellemzi múltját. Pontosan, szó szerint fordítva olyasmit jelent, hogy "sokat cipeltem" vagy "sok mindenen mentem át". - Magyarul általában "sokat szenvedtem" értelemben tolmácsolják. Ez nem túl pontos, mert itt nemcsak szenvedésről, hanem életkörülményekről van szó. - Ezt a kifejezést - a két szót összeírva - adta írói névnek magamagának Eduard Douwes Dekker hollandi író, amikor negyvenéves korában egy olyan regénnyel jelentkezett, amely azonnal lelkesedést és botrányt keltett, s világhírűvé tette a gyarmati főtisztviselőt, aki mindaddig nem is jelentkezett irodalmi művel. Bizonyos azonban, hogy ifjúkorától kezdve verseket írt, költői hangú levelekkel gyönyörködtette ismerőseit. Hiszen az azonnal megszerzett világhír után nemcsak költőnek bizonyult, hanem egy kitűnő verses drámával is elfoglalta helyét a világszínpadon.

Különös, szabálytalan életrajz az övé. Hajóskapitány fia volt, bátyja tengeri hajók megbecsült kormányosa. Nemcsak azért kellett abbahagynia tanulmányait, mert szegények voltak a magas tandíjakhoz, hanem még inkább azért, mert a tengerészcsalád nem tartotta fontosnak a taníttatást. A fiú azonban rendkívül jó tanuló volt, éhes a tudásra. Hiába adták textilüzletbe kereskedősegédnek, hiába foglalkoztatták hajósinasként, közben szakadatlanul tanult: nyelveket, történelmet, irodalmat. Iskolán kívül is jól megtanult latinul. De hamarosan otthonos volt a német, angol és francia nyelvben is.

22 éves korában úgy döntött, hogy elmegy gyarmati tisztviselőnek. Hollandia hamar lett fejlett polgári ország. A demokrácia és liberalizmus otthona volt a XVII. század óta. A filozófia egyik menedéke volt, majd a XVIII. és XIX. században nagy gyarmatbirodalom ura. Uralma alá tartozott az a nagy ázsiai szigetvilág, amelynek most már régóta Indonézia a neve. Hivatali pályafutásra leginkább a gyarmati tisztviselők körében nyílt mód. Ezért ment a 22 éves Douwes Dekker Amszterdamból egyenest Szumátrára. Apja volt a hajó kapitánya, bátyja a hajó kormányosa. A gyarmati hivatalok pedig szívesen látták a hazulról érkező művelt fiatalembereket.

Előmenetele gyors volt. A világosan és szokatlanul szépen fogalmazott hivatalos iratok ugyanúgy felhívták rá a felettesek figyelmét, mint a hatóságoknál oly ritka szívélyes hang, jó modor az ügyfelekkel is. Arra is hamar rájöttek, hogy ezt a köztisztviselőt nem lehet megvesztegetni, holott ez a gyarmati hivatalokban csaknem életforma volt. A szinte mániákusnak tartott becsületesség ugyanolyan ritka volt, mint a lelkiismeretes odafigyelés az ügyekre és a bonyolultabb dolgok gyors áttekintésének a képessége. Így azután egyre magasabb rangra emelkedett a hivatalnoki szamárlétrán. Közben sokak szemében gyanússá tette könnyelmű életmódja. A szerencsejátékok - rulett, kártya, fogadások - és nemegyszer az esztelenségnek ható nagylelkűség nem is indokolatlanul könnyelmű ember hírébe hozták. Ahol rászorulókra talált, ott kérés nélkül is igyekezett segíteni. A legkisebb szíves szolgálatokat fejedelmi borravalókkal jutalmazta. Amíg meg nem nősült, szédülten futott a nők után. Ez sem lehetett olcsó szórakozás. Nősülése azután volt olyan romantikus, mint legényélete. Összeszerelmesedtek egy arisztokrata lánnyal. A családnak nem tetszett az alacsony és szegény otthonból származó férjjelölt. Erre a vőlegénnyel vetekedően becsületes, könnyelmű és konok menyasszony otthagyta a gondtalan otthont, mindenben egyetértett párjával, aki hamarosan férje lett. Amikor a férj megingathatatlan becsületessége miatt hivatalát is elvesztette, vele ment a várható nyomorba. De azután mégis mindig visszavették még magasabb állásba, mert túl jó tisztviselő volt. Pár év múltán már az egyik sziget helytartóhelyettese volt. Ez időben ugyanolyan konokul hűséges imádatig szeretett feleségéhez, mint amilyen csapodár volt azelőtt és azután. Mert a mindent vállaló szerelmes házasság nem tartott sokáig. Az asszony fiatalon váratlan betegségben meghalt. A bánat még szilajabban könnyelművé tette.

És most már tüntetően hangoztatta, hogy nincs különbség emberi méltóságban a gyarmatosítók és a gyarmati bennszülöttek között. Beadványokkal hívta fel nemcsak a helybéli, hanem az otthoni hivatalok figyelmét is a gyarmati gazdálkodás korrupcióira. - Ennyi becsületességet és ilyen mértékű demokráciát már nem lehetett elnézni, a kormányzóhelyettes gyanús alak lett. Megint el kellett hagynia hivatalát. Most azonban már nem azt várta, mikor hívják vissza még magasabb ranggal. Megváltoztatta egész életét. Visszahajózott Európába. Amíg a pénzéből futotta, nézelődött mindenfelé: Franciaországban, Angliában, Belgiumban. 39 éves volt. Egy szerény brüsszeli szállodában néhány hét alatt megírta az egyszerre világsikert és hazai botrányt keltő regényt. Hosszú címe így hangzik: "Max Havelaar, avagy a Hollandi Kereskedelmi Társaságok kávéárverései". - Soha azelőtt nem írt regényt, versekkel is csak magamagának kísérletezett, a prózastílust csak levelekben - későbbi értékelések szerint igen szép levelekben - gyakorolta. Most azonban a felháborodás remekmű alkotására késztette. Nem teljesen önéletrajzi regény, noha hőse, Max Havelaar jellemében is és néhány élményével is nagyon is emlékeztet írójára. A lényeg azonban a visszaélések áradata, amely jellemző volt a gyarmati közigazgatásra és gazdasági életre.

Eleve is számított feltűnésre, még botrányra is, de maga sem tudta elképzelni azt a nemzetközi visszhangot, amelyet ez a regény keltett. Ebben az időben indul meg a realizmust részletmegfigyelésekkel túllicitáló naturalista irodalmi irány. A naturalisták minden országban úgy fogadták, mint remekművet eszméik szolgálatában. A hivatalok és nagykereskedelmi körök felháborodottan igyekeztek bűnös cselekedetnek nyilvánítani a könyv megírását. Voltak, aki szocialistának kiáltották ki Multatulit. Pedig igazán semmi köze sem volt a szocialista eszmékhez. A szocialisták pedig ünnepelték, mert a gyarmatosítás ellenfelének vélték. Ez is tévedés volt. Ő valójában egy tisztességes, demokratikus gyarmati politikáról és gyarmati gazdálkodásról ábrándozott. - A holland hatóságok józanabbik része, azt is felajánlotta, hogy visszaveszi még magasabb állásba. Még Szumátra kormányzója is lehetett volna, ha következő műveiben népszerűsíti a gyarmatpolitikát és a gyarmati gazdálkodást. Nem fogadta el: magánéleti könnyelműségénél csak közéleti tisztessége volt nagyobb.

De egyszeriben kiderült, hogy jól meg lehet élni irodalomból, ha az ember olyan népszerű lesz, hogy még botrány is kerekedik körülötte. Hamarosan az is nyilvánvaló lett, hogy nagyon jó verselő. A felháborodástól a játékosságig terjedő hangnemekben hamar szerzett magas művészi rangot. Írt egy verses történelmi vígjátékot is "Fejedelmek iskolája" címmel. Ez is olyan siker volt, hogy ahol bemutatták, ott jó ideig nem került le a színpadokról.

Tízévi sorozatos botrányok után 50 éves kora táján már csak elismerés, olykor diadal övezte. És túl az ötvenedik évén elkövetkezett az új, nagy szerelem. Most már végérvényesen vége volt a csapodárságnak, már a rulett sem volt olyan fontos. Jó természete volt: tudott boldog lenni.

67 éves korában halt meg. Életútja példázat az ezerszínű életre. Találóan nevezte magát "Multatuli"-nak. Felvett nevének talán legpontosabb fordítása ez lehetne: "Sok mindent összecipeltem". De volt is ereje mindent összecipelni.


TARTALOM