Zárszó

Jelen tanulmány a teljesség igénye nélkül próbálta meg feltárni azt a szellemi folyamatot, amely az alkotmányozás elveit, az alkotmányokat teremtő politikai nézeteket alakította. Mindezt az alkotmányeszme terminus foglalja össze, bár magát a kifejezést sehol, egyetlen vizsgált műben sem lelhetjük meg. Ám az alkotmányok nem a semmiből teremtek. Az alkotmány a polgári forradalom gyermeke, ha nagy általánosságban nézzük a dolgot. Ám nem jött létre alkotmány sem Németalföldön, sem Angliában, pedig mindkettőben végbement a kapitalizmust diadalra juttató polgári átalakulás. Angliában a szó köznapi értelmében vett forradalom sem hiányzott. De hiányzott az alkotmány. Persze éppen Cromwell nevéhez fűződik két ősalkotmány elfogadása, ám ezek szinte visszhang nélkül tűntek el a Lordprotektorátus bukásával. És éppen azért nem szolgáltak mintául a XVIII. századi alkotmányoknak, mert hiányzott belőlük mindaz, amit az alkotmányeszme juttatott kifejezésre. Az utókor szemében Cromwell zsarnok volt, tehát alkotmányai sem lehettek a szabadság jelképei.

Az alkotmányeszme mindenképpen mesterséges, utólag kiagyalt kategória, ám szigorúan tudományos szempontból nézve alkalmas lehet arra, hogy összegezze az alkotmányokat megelőző korszakok azon politikai nézeteit, amelyek az alkotmányokban öltenek testet.

Az alkotmányeszme itt vázolt kialakulása és fejlődése természetesen nem ad teljes képet annak mibenlétéről. A politikai irodalom fő áramlatát vettem szemügyre, tudván, sokkal árnyaltabb és széleskörübb vizsgálatot igényelne e tárgy. Különösen figyelemre méltó lehet az angol forradalom pamfletirodalma. A francia felvilágosodás remekművei - két kivétellel - mind hiányoznak tanulmányomból,

Mindezeken túl a kronologikus feldolgozás nem teszi lehetővé, hogy az alkotmányeszme egyes összetevői, elemei, és az azok közötti összefüggések feltáruljanak. Egy teoretikus metódus önállóan vizsgálhatná az alaptörvény kategóriáját, a társadalmi szerződés egyes változatait, a szuverenitás és az alkotmányosság összefüggéseit. Ám ezek a tárgyak egy-egy önálló tanulmányt igényelnek.

Szándékom az volt, hogy fő vonalaiban megjelöljem a XVIII. századi alkotmányozást meghatározó szellemi folyamatot, annak önmozgását. S minthogy nagyrészt ismert és már tudományosan sokszor feldolgozott művekre támaszkodtam, nem annyira a tények, mint inkább a szemlélet jelenthet újdonságot a hazai államjogi irodalomban.