CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
(Bevezetés)
Első könyv.
I. Az igazságról és jogról.
II. Ius naturale, ius gentium, ius civile.
III. A személyek jogáról.
IV. A születéstől fogva szabadokról.
V. A szabadonbocsátottakról.
VI. Kik és milyen okokból nem szabadíthatnak fel rabszolgát?
VII. A lex Fufia Caninia eltörléséről.
VIII. Az önjogú és a hatalom alatt álló személyekről.
IX. Az atyai hatalomról.
X. A házasságról.
XI. Az örökbefogadásokról.
XII. Miképpen szűnik meg a hatalmi kötelék?
XIII. A gyámságról.
XIV. Kit lehet végrendelettel gyámul rendelni?
XV. Az adgnatusok törvényes gyámságáról.
XVI. A capitis deminutióról. (Jogállapotváltozásról.)
XVII. A patronusok törvényes gyámságáról.
XVIII. A szülők törvényes gyámságáról.
XIX. A bizalmi (fiduciarius) gyámságról.
XX. Az ú. n. Atilianus tutorról, illetőleg a lex Julia
és Titia szerint rendelt gyámról.
XXI. A gyámi auctoritasról.
XXII. Mi módon ér a gyámság véget?
XXIII. A gondnokokról.
XXIV. A gyámok és gondnokok óvadékáról.
XXV. A felmentési kérelmekről.
XXVI. Az aggályos gyámokról és gondnokokról.
Második könyv.
I. A dolgok felosztásáról.
II. A testetlen dolgokról.
III. A szolgalmakról.
IV. A haszonélvezetről.
V. A használatról és lakásról.
VI. Az usucapióról és a longi temporis praescriptióról.
VII. Az ajándékozásokról.
VIII. Kiknek szabad elidegeníteni, kiknek nem?
IX. Azokról a személyekről, akik nekünk szereznek.
X. A végrendeletek készítéséről.
XI. A katonai végrendeletről.
XII. Kik nem tehetnek végrendeletet?
XIII. A gyermekek kitagadásáról.
XIV. Az örökösök kinevezéséről.
XV. A közönséges helyettesítésről.
XVI. A serdületlenek helyettesítéséről.
XVII. Hogyan veszítheti el érvényességét a végrendelet?
XVIII. A kötelességsértő végrendeletről.
XIX. Az örökösök fajairól és a közöttük lévő különbségekről.
XX. A hagyományokról.
XXI. A hagyományok visszavonásáról és átruházásáról.
XXII. A lex Falcidiáról.
XXIII. A hitbizományi örökségekről.
XXIV. Egyes dolgoknak hitbizományul rendeléséről.
XXV. A fiókvégrendeletekről.
Harmadik könyv.
I. A végrendelet nélkül megnyíló örökségekről.
II. Az adgnatusok törvényes örökléséről.
III. A senatusconsultum Tertullianumról.
IV. A senatusconsultum Orfitianumról.
V. A vérrokonok örökléséről.
VI. A rokonság fokozatairól.
VII. A szabadonbocsátottak utáni öröklésről.
VIII. A felszabadítottak utáni örökjog odautalásáról
meghatározott személy részére.
IX. A hagyatéki birtokról. (Bonorum possessióról)
X. Az adrogatio útján való szerzésről.
XI. Arról, kinek a szabadság érdekében a vagyont odaítélik.
XII. A végrehajtási vagyoneladásból, valamint a senatusconsultum
Claudianumból folyó jogutódlások eltörléséről.
XIII. A kötelmekről.
XIV. Hogyan keletkezik kötelem teljesítmény (res) által?
XV. A szóbeli kötelmekről.
XVI. Két hitelező és adós részvételéről a stipulatióban.
XVII. A rabszolgák stipulatiójáról.
XVIII. A stipulatiók osztályozásáról.
XIX. Az érvénytelen stipulatiókról.
XX. A kezesekről.
XXI. Az írásbeli kötelmekről.
XXII. A megegyezésen alapuló kötelmekről.
XXIII. Az adásvételről.
XXIV. A bérletről.
XXV. A társasági szerződésről.
XXVI. A megbízásról.
XXVII. A szerződésszerű jogviszonyokból eredő kötelmekről.
XXVIII. Mely személyek által szerzünk kötelmet?
XXIX. Hogyan szűnik meg a kötelem?
Negyedik könyv
I. A vétségből eredő kötelmekről.
II. A rablási keresetről. (Actio vi bonorum raptorum.)
III. A lex Aquiliáról.
IV. A személysértésekről.
V. A vétségszerű helyzetekből eredő kötelmekről.
VI. A keresetekről.
VII. A más hatalma alatt állóval kötött ügyletekről.
VIII. A noxalis keresetekről.
IX. A négylábú állat okozta kárról.
X. Azokról, kiknek útján perelhetünk.
XI. A biztosítékadásokról.
XII. Az állandó és időhöz kötött keresetekről és hogy melyek
szállanak át az örökösökre, illetőleg ellenük.
XIII. A kifogásokról.
XIV. A viszontkifogásokról (replicatiókról).
XV. Az interdictumokról.
XVI. A konok perlekedők büntetéséről.
XVII. A bíró tisztéről.
XVIII. A nyilvános perekről.
Bevezetés
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS NEVÉBEN.
CAESAR FLAVIUS IUSTINIANUS ALAMANNICUS GOTHICUS FRANCICUS
GERMANICUS ANTICUS ALANICUS VANDALICUS AFRICANUS,
A KEGYES, A BOLDOG, A HÍRES, AZ ÖRÖKKÉ FELSÉGES, GYŐZEDELMES
ÉS DIADALMAS CSÁSZÁR A TÖRVÉNYEKET ISMERNI VÁGYÓ IFJÚSÁGNAK.
A császári felségnek nemcsak fegyverekkel kell ékesítve lennie, hanem törvényekkel is fel kell fegyverkezve lennie, hogy mind a háború, mind a béke idejében helyesen tudjon uralkodni és a római császár győztes maradjon ne csak az ellenséggel vívott csatákban, hanem akkor is, amikor a hamis perlekedő csalárdságait kiűzi a jogérvényesítés utairól és éppoly lelkiismeretes legyen a jogban, mint amilyen diadalmas legyőzött ellenségein.
Isten segítségével mindkét utat a legnagyobb buzgósággal és előrelátással megjártuk. Ismerik már haditényeinket a leigázott barbár népek és tanúságot tesz róla Afrika éppúgy, mint más számtalan tartomány, melyeket annyi idő múltán az égi kegyelemből megadott győzelmeinkkel ismét Róma fennhatósága és a mi uralmunk alá hajtottunk. Immár minden nép az általunk kibocsátott, vagy szerkesztett törvények szerint él. Miután pedig az azelőtt rendezetlen szent constitutiókat ragyogó összhangba hoztuk, kiterjesztettük figyelmünket a régi jogtudomány megszámlálhatatlan köteteire is és ezt a kétségbeejtő nagy művet is, mintegy a mélységek fölött járva, isteni segítséggel, már befejeztük. Miután ez Isten segítségével befejezést nyert, meghívtuk Tribonianust, ezt a kiváló férfiút, császári palotánk udvarmesterét és volt quaestorát, valamint Theophilust és Dorotheust, a kiváló férfiakat és jogtanárokat, kiknek szorgalmát, törvénytudását s parancsaink iránti engedelmességét már több ízben megismertük, s azt a különleges megbízást adtuk nekik, hogy tekintélyünk alatt és utasításaink alapján szerkesszék meg az Institutiókat, hogy ti a jog elemeit ne elavult mesékből tanuljátok, hanem a császári felségtől ismerhessétek meg, hogy fületek és értelmetek semmi haszontalant és téveset ne vegyen be, hanem csupán a dolgok igazi lényegének megfelelőt. És ami azelőtt a korábbi jogtanulóknak négy év multán is alig jutott osztályrészül, hogy t. i. a császári constitutiókat olvashatták, ti most egyenesen azzal kezditek, méltóknak találtatva arra a tisztességre s arra a szerencsére, hogy jogi tanulmányaitoknak mind a kezdete, mind a vége császári ajakról hangozzék el. A Digesták vagy Pandecták ötven könyve után tehát, amelyben az egész régi jog egybe van foglalva, s amelyet szintén ugyanezen kiváló Tribonianussal és több jeles és tudós férfiakkal szerkesztettünk, úgy rendeltük, hogy e négy könyvbe osszák be ezeket az Institutiókat, hogy azok legyenek a törvénytudomány első alapelemei. Bennük röviden elő van adva úgy az, ami régtől fogva érvényre jutott, mint az, ami az idők folyamán a gyakorlatból kimenve elhomályosult, de császári segítséggel ismét megvilágosodott. Midőn a fentemlített három tudós férfiú ezt a munkálatot, melyet a régieknek valamennyi institutio-könyvei, de különösen a mi Gaiusunknak az Institutiókhoz és a "Mindennapi jogesetek"-hez írt kommentárjai és még más sok kommentár alapján szerkesztett, elébünk terjesztette, mi azt elolvastuk, megvizsgáltuk s constitutióink teljes hatályával ruháztuk fel.
Vegyétek tehát e mi törvényeinket teljes odaadással és kitartó szorgalommal és mutassátok magatokat annyira képzettnek, hogy az a legszebb remény kecsegtethessen benneteket, hogy egész jogi tanulmányotok befejeztével államunkat a reátok bízandó tisztségekben képesek lesztek kormányozni.
Kelt Constantinopolisban, november 21-én, örökké felséges Urunknak, Iustinianusnak harmadik consulsága alatt.